Kisalföld, 1961. augusztus (6. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! GYŐR, 1961. augusztus 1., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xvn. évfolyam 179. szám Ezernyolcszáz adag aranygaluska A jövő mezőgazdasági kultúrája CSILLAGNÉZÉS Vasárnapi sportesemények­­­é­s A Wilhelm Pieck-gyárban 330 fiatal fejezte be nyári termelési gyakorlatát Az idei nyáron­­ három­szor annyi fiatal vett részt termelési gyakorlaton a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyárban, mint tavaly. A budapesti és miskolci egye­temekről 71 hallgató, a győri, szegedi, szombathe­lyi, pécsi technikumokból 160 tanuló jött el egyhóna­pos termelő munkára. Ezen­kívül politechnikai oktatás­ban részesítettek sok kö­zépiskolás diákot, úgy, hogy július végével összesen 330 fiatal fej­ez­te be nyári ter­melési gyakorlatát a Wil­helm Pieck-gyárban. A bú­csúzó diákok — köztük 5 vietnami egyetemi hallgató — kijelentették, hogy hasz­nos tapasztalatokkal gazda­godva, megelégedéssel hagy­ják el a gyárat. Köszönetü­­ket fejezték ki azért, hogy az elméletben tanultakat jól szervezett gyakorlati munkával támaszthatták alá. (MTI) Ismét a hegyeshalmi vasutasoké a zászló A hegyeshalmi és a szom­szédos csehszlovák rusovcei vasútállomás dolgozói két és fél évvel ezelőtt szerződést kötöttek egymással szocia­lista munkaversenyre. A versenyt félévenként érté­kelik, és az az állomás győz, amelyik hat hónapon ke­resztül a leggyorsabban to­vábbította a határállomáson áthaladó vagonokat. A szerződésben azt is ki­kötötték, hogy a csehszlová­kok által ajándékozott vö­rös vándorzászlót mindig ott adják át ünnepélyesen, ahol a győztesek dolgoznak.­­ Szombaton délután az ünnepséget Hegyeshalom­ban tartották. Ez alkalom­mal tizenkét tagú csehszlo­vák vasutasküldöttség láto­gatott Magyarországba. Ve­zetője Stefan Nemes, a Bra­tislava­ Vasúti Igazgatóság forgalmi osztályának mun­katársa volt. Szépe Istvánná, a he­gyeshalmi állomás szakszer­vezeti titkárának üdvözlő szavai után Falvai Ferenc állomásfőnök értékelte az első félévben végzett mun­kát. Elmondta, hogy a for­galom meggyorsítására a vonatkönyvelést — szak­nyelven: számadást — meg­rövidítették. Bajok vannak azonban még a menetrend szerinti közlekedéssel. Kü­lönösen nehéz ezt fél év vé­gén, az exportszállítások növekedésével betartani. Ja­vasolta, hogy több vontató munkába állításával pró­báljanak segíteni. Beszéde végén jutalmakat osztott ki a munkaversenyben kiváló eredményt elért hegyeshal­mi vasutasok között. Rozenberg István, Rusov­­ce állomás vezetője értékes javaslatokat tett a forgalom gyorsítására. „Érvényt kell szerezni a harc a percekért mozgalomnak“ — mondotta Rozemberg István. Ugyan­akkor örömmel fogadta Dömötör Ferencnek, a győ­ri vasúti csomópont pártbi­zottsága titkárának javasla­tát: szervezzenek a két ha­tárállomás alkalmazottjai­ból szocialista munkabrigá­dokat. Ezután került sor — im­már harmadszor Hegyesha­lomban — a vándorzászló átadására. Szántóverseny volt Csornán és Mosonmagyaróvárott A győri járási szántóver­seny után szombaton Csor­nán és Mosonmagyaróvárott mérték össze tudásukat a csornai, illetve a mosonma­gyaróvári járás legjobb traktorosai. Csornán, a hely­beli Petőfi Tsz földjén 18 traktoros vetélkedett. A dobogó legmagasabb lépcső­jére a verseny után Rúzsa István, a Csornai Gépállo­más traktorosa állhatott, aki 78,7 ponttal szerezte meg az első helyet. Második Jancsó J­ános lett, aki szin­tén a Csornai Gépállomás traktorosa, 69 pontot kapott a versenybíráktól. Harma­dik Németh Imre, a rába­­pordányi Szocializmusért Tsz tagja, negyedik s egy­ben a legjobb fiatal ver­senyző Szegvári Károly, csornai traktoros. A mosonmagyaróvári já­rási versenyen 19 traktoros jelent meg. A tizenkilenc versenyző közül az első he­lyet és a neki járó jutalmat Nyári Géza, a Magyarkim­­lei Gépállomás dolgozója szerezte meg, 65,5 ponttal. A második helyezett Nagy Ferenc (Mosonmagyaróvári Gépállomás) mindössze 0,4 pontkülönbséggel maradt mögötte a versenyben. Har­madik Wolf János (Moson­magyaróvári Gépállomás) 81,5 ponttal, negyedik Orosz­lán József (Magyarkimlei Gépállomás) 61,2 ponttal. A budapest—bécsi országút mellett tartott mosonma­gyaróvári versenynek sok külföldi nézője is volt, a hazánkba érkező külföldi turisták közül sokan meg­álltak a látványosság ked­véért. A kapuvári és a soproni járásban e hét végén tart­ják a szántóversenyt. A me­gyei versenyre nem augusz­tus 20-án, hanem augusztus 19-én, szombaton kerül sor Csornán, a Tanulmányi Gazdaság földjén. I háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése Az SZKP programtervezete MOSZKVA (TASZSZ). Jú­lius 30-án közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának terve­zetét. Az SZKP Központi Bizott­ságának júniusi plénuma egyhangúlag jóváhagyta a program tervezetét. A plé­­num határozatának értelmé­ben a programtervezetet a a Szovjetunió minden kom­munistája, valamennyi dol­gozója elé terjesztik széles­körű megvitatása végett, s végső megtárgyalásakor figye­lembe veszik a vita eredmé­nyeit. A párt új programját az SZKP XXII. kongresszusa elé terjesztik megvitatás és jóváhagyás végett. A prog­ramtervezet bevezetésből és két részből áll. Az aláb­biakban közöljük a terve­zet tartalmi összefoglalóját Bevezetés A programtervezet beve­zetése elöljáróban hangsú­lyozza: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az embe­riség történetében: a kapi­talizmus pusztulásának és a kommunizmus megszilárdu­lásának korszakát. A­ tervezet bevezető része a továbbiakban rámutat, hogy a nemzetközi forradal­mi mozgalom középpontja a XX. század elején Oroszor­szágba tevődött át. Oroszor­szág hősi munkásosztálya a Vlagyimir Iljics Lenin ve­zette Bolsevik Párt irányí­tásával e mozgalom élcsa­patává vált. A tervezet ezzel összefüg­gésben kiemeli: az 1903. évi II. pártkongresszuson elfo­gadott első program, amely Oroszország munkásosztá­lyát és valamennyi dolgozó­ját harcba hívta a cári ön­kényuralom megdöntéséért, majd pedig a burzsoá rend­szer megszüntetéséért és a proletárdiktatúra megterem­téséért, megvalósult. Ugyan­csak valóra vált a párt 1919. évi VIII. kongresszusán el­fogadott második program is, amely kitűzte a szocialis­ta társadalom felépítésének feladatát. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja napjainkban fogad­ja el harmadik programját: a kommunista társadalom felépítésének programját. A kommunizmus történel­mi hivatást teljesít: mente­sít minden embert a társa­dalmi egyenlőtlenségtől, az elnyomás és kizsákmányolás minden formájától, a hábo­rú szörnyűségeitől, s a föl­dön békét, munkát, szabad­ságot, egyenlőséget és boldogságot teremt min­den nép számára. 1­1.rész: [ A kapitalizmusból a kom­munizmusba való átmenet — az emberiség fejlődésé­nek útja. Az emberiségnek világtör­ténelmi jelentőségű fordu­lata a kapitalizmusból a szo­cializmus felé, amelyet az Októberi Forradalom indí­tott el, a társadalom fejlő­désének törvényszerű ered­ménye. A tervezet első része hangsúlyozza: a kapitaliz­mus belépett utolsó szaka­szába, a monopolkapitaliz­mus, az imperializmus sza­kaszába. Az imperializmus rothadó és haldokló kapita­lizmus, a­­ szocialista forra­dalom előestéje. A kapita­lista világrendszer egészben véve megérett a proletariátus szocialista forradalma szá­mára. A tervezet ezután taglalja az Októberi Forradalom vi­lágtörténelmi jelentőségét, mélyrehatóan elemzi azt az utat, amelyet a szovjet nép a szocializmus győzelméig a Szovjetunióban megtett, s levonja ez út legfőbb ta­nulságait. A tervezet meg­állapítja: a Szovjetunió ta­pasztalata bebizonyította, hogy a népek csupán a szo­cialista forradalomnak és a proletárdiktatúra megvalósításának ered­ményeként juthatnak el­­ a szocializmusba. A Szovjetunió tapasztalata teljesen igazolta azt a mar­xista-leninista tanítást, amely a kommunista pártnak a szocialista társadalom meg­teremtésében és építésében betöltött döntő szerepről szól. A tervezet ezután leszöge­zi: A Szovjetunió a kom­munista építés feladatait nem egyedül, hanem a szo­­cialista országok testvéri családjában oldja meg. A német fasizmus és a japán militarizmus szétzú­zása a második világháború­ban a Szovjetunió döntő szerepével­­ kedvező fel­tételeket teremtett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei megdöntsék a kapitalisták és földesurak hatalmát. A szocializmus építésének útjára léptek Al­bánia, Bulgária, Magyaror­szág, a Német Demokratikus Köztársaság, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság, Kína, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, s még koráb­ban a Mongol Népköztársa­ság népei, s a Szovjetunió­val együtt megalapították a szocialista tábort. A szo­cializmus útjára lépett Ju­goszlávia is. A jugoszláv vezetők azonban revizionis­ta politikájukkal szembeál­lították Jugoszláviát a szo­cialista táborral és a nem­zetközi kommunista mozga­lommal, s előidézték azt a veszélyt, hogy a jugoszláv nép elveszti forradalmi vív­mányait. Az európai és ázsiai or­szágok szocialista forradal­mai újabb hatalmas csapást mértek az imperializmus ál­lásaira. Különösen nagy je­lentőségű volt a forradalom győzelme Kínában. Az eu­rópai és ázsiai országok for­radalmai 1917 októbere után a világtörténelem legnagyobb eseményét alkotják. A társadalom politikai szervezetének új formája keletkezett: a népi demok­rácia, a proletárdiktatúra egyik formája. Ez a szocialis­ta forradalom fejlődésének sajátosságát fejezte ki olyan viszonyok között, amikor az imperializmus meggyengül, az erőviszonyok a szocializ­mus javára változtak meg, kifejezésre jutottak az ér­dekelt országok történelmi és nemzeti sajátosságai is. Kialakult a szocialista vi­lágrendszer, a szocializmus és a kommunizmus útján ha­ladó, a közös érdekek és cé­lok egységében összeforrt, a nemzetközi szocialista szoli­daritás szálaival szorosan összefűzött szabad és füg­getlen népek társadalmi, gazdasági és politikai együtt­működése. A szocializmus építésének elszigetelt, a szocialista or­szágok világméretű együtt­működésétől elkülönülő irányzata elméleti tekintet­ben nem helytálló, mert el­lene mond a szocialista tár­sadalom objektív fejlődési törvényeinek. Gazdasági te­kintetben káros, mert a tár­sadalmi munka tékozlására, a termelés növekedési üte­mének csökkentésére, s az országnak a kapitalista vi­lágtól való függőségére ve­zet. Politikai tekintetben reakciós és veszélyes, mert nem összeforrasztja, hanem elválasztja egymástól a né­peket az imperialista erők egyesített frontjával szem­ben, táplálja a burzsoá­ na­­cionalista irányzatokat s végső soron a szocialista vívmányok elvesztésére ve­zethet. A szocialista világ­rendszer magabiztosan halad a döntő győzelem felé a kapitalizmussal vívott gazdasági ver­senyben. Már a legközelebbi időszak­ban biztosítja felsőbbségét a kapitalista világrendszer­rel szemben a teljes ipari és mezőgazdasági termelés tekintetében. Még fokozot­tabban megnövekszik a szo­cialista világrendszer hatá­sa a társadalmi fejlődésnek, a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére. A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapita­lizmus válságának elemzése. Az imperializmus a ha­nyatlás és a pusztulás idő­szakába lépett — állapítja meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatatlan folyama­­mata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasági és állami rendsze-­­rére, politikájára és ideoló­giájára. Az imperializmus végérvényesen elvesztette hatalmát az emberiség több­sége felett. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a tár­sadalom szocialista átalakí­tásáért harcolnak. Az első világháború és az Októberi Forradalom elő­idézte a kapitalizmus álta­lános válságát. A második világháború és a szocialista forradalmak során számos európai és ázsiai országban kibontakozott a kapitaliz­mus általános válságának második szakasza. A világ­kapitalizmus most e válság új, harmadik szakaszába lé­pett. Ennek az új szakasz­nak az a legfontosabb sajá­tossága, hogy nem világhá­ború folytán bontakozott ki. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogy az impe­rializmus korszakában az ál­lami monopolkapitalizmus nagyarányban kifejlődik, majd elemzi a­ kapitalizmust marcangoló legmélyebb el­lentmondásokat, s rámutat, hogy az állami monopolka­pitalizmust hallatlanul fo­kozza a militarizmus. A mi­litarizmus, miközben a mo­nopolisztikus burzsoázia egyes csoportjait gazdagítja, ugyanekkor a nemzetek ki­merülésére, a népek elnyo­­morodására vezet. Napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus burzsoáziája, amely a kapi­talizmus „megmentőjének” szerepét vállalta. A tervezet ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy a monopolisztikus bur­zsoázia még nukleáris fegy­verrel sem képes szembe-­­ szállni a történelmi fejlődés megmásíthatatlan menetével. Az emberiség nem akar és nem fog megbékülni a kapi­talizmus történelmileg el­avult rendszerével. A tervezet első részének következő fejezete Ára: 50 fillér a munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzet­közi forradalmi mozgalma világtörténelmi jelentőségű győzelmet aratott. Fő vív­mánya a szocialista világ­­rendszer. A győztes szo­cializmus a maga példájá­val forradalmi befolyást gya­korol a tőkés világ dolgo­zóinak értelmére, harcra buzdítja őket az imperializ­mus ellen, és roppant nagy mértékben megkönnyíti­­ e harc feltételeit. A munkásosztály világ­történelmi küldetésének tel­jesítése szempontjából fon­tos feltétel, hogy megszün­tesse soraiban a szakadást. Az akcióegységben fellépő, összeforrott munkásosztály­­lyal szemben az imperializ­mus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunis­ták bírálják a szociálde­mokrácia ideológiai állás­pontjait és jobboldali op­portunista eljárását, leleple­zik a szociáldemokrácia jobboldali vezéreit, akik nyíltan a burzsoázia mellé álltak, s lemondtak a mun­kásosztály hagyományos szo­cialista követeléseiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irányzatok ellen vívott harc­ban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizonizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoázia befolyás visszatükröződése. A revi­zionisták tagadják a szo­cialista forradalom és a pro­letárdiktatúra történelmi szükségességét, a marxista­­leninista párt vezető szere­pét, kikezdik a proletár in­ternacionalizmus pilléreit, a nacionalizmushoz szegődnek. A másik veszély a dogma­­tizmus és a szektásság, amely kibékíthetetlen ellen­mondásban van a forradal­mi elmélet alkotó fejleszté­sével, a kommunistáknak a nagy tömegektől való elsza­kadására, elszigetelődésére (Folytatás a 2. oldalon)

Next