Kisalföld, 1962. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-10 / 159. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEK 1 Ara: 50 fillér GYŐR, 1962. JÚLIUS 10., KEDD A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM. Előrelátóan, takarékosan Az egyik rábaközi termelőszövetkezetben beszélték a tél végén, hogy a gondozók sírva rakják a tehenek elé a kukoricaszárat meg az árpaszalmát. Egyikük — mintha vigasztalni akarná a gondjaira bízott jószágot — etetés közben mindig ezt mondogatta: „Majd pótoljuk ám ezt a silány takarmányt a nyáron. Akkor ehettek a jóból, amennyi belétek fér." Ez a derék állatgondozó most is biztosan elégedetlen, mert ígéretét nem egészen válthatja valóra. Most sem adhat annyit a teheneinek, amennyi beléjük fér, hanem bizony porciózni, „dekázni” kell a takarmányt, nehogy a jövő tavasszal megint csak szalma jusson. Az időjárás az idén is ellenünk szegődött, és a megyében talán egyetlen közös gazdaság sem mondhatja el hogy bőviben van a takarmánynak. A pillangósok nagy része kifagyott, s ami megmaradt is, elég szegényesen fizet. A rétek fűtermése is gyengébb a szokásosnál. Hogy abrakból lesz-e elég, az még a kukoricaterméstől függ. Sok helyen a bőven vetett silótól várnak „megváltást”, de ennek a termése is még bizonytalan. Mindebből következik, hogy a takarmánytakarékosságról a nyári hónapokban, egy-két hétig sem szabad megfeledkezni. Mit tehetnek a szövetkezetek a kedvezőtlen időjárás ellenére azért, hogy kevesebb gondjuk legyen majd a tél végén a takarmánnyal? Ha jó gazda módjára előre gondolnak, sok mindent. Ezek közül csak néhányat említsünk, a legfontosabbakat. Takarékosság az is, ha valaki minden módot megragad a takarmánytermő terület növelésére, és pazarlás, ha nem él a lehetőségekkel. Ilyen lehetőség most a másodvetés. A szövetkezetek nagy része felkészült arra, hogy az idén a szokásosnál nagyobb területen vet másodiknak takarmánynövényt a lekerülő gabona helyére. Az időjárás azonban megint beleszólt a tervekbe. Július tizedikét mutat a naptár, és jó néhány meleg napra van még szükség ahhoz, hogy igazából, teljes erővel megkezdődhessen az aratás. Későn lesz tehát tarló, amit el lehet vetni. A szövetkezeti vezetők közül sokan már azon töprengenek, hogy július közepén, vagy néhány nappal még később, érdemes-e egyáltalán másodnövényt vetni. Ha ráadásul nem lesz eső, korán beköszönt az ősz, nem sikerül a vetés. Az aggodalom indokolt. Mégis az a szövetkezet tesz jól, amelyik a rossz előjelek után sem mond le a másodvetésről. A takarmányra igen nagy szükség van. Minden lehetőséget meg kell hát ragadni a hiány csökkentésére, köztük a másodvetést. Ahogy feltételezzük a további kedvezőtlen időjárást, ugyanúgy számolhatunk a kedvezővel is. Azzal, hogy lesz eső, meleg, hosszúra nyúlik a nyár, és a tarlóba vetett kukorica, napraforgó, takarmánykel, mohar adhat még jó termést. De ha nem fizet is gazdagon a tarlóba vetett növény, amennyit ad, az is sokat jelent. A másik dolog, amivel segíthetnek magukon a szövetkezetek, a már megtermett takarmány előrelátó, takarékos beosztása. Az idei télvégi, tavaszi takarmányárást is enyhíteni lehetett volna, ha tavaly ilyenkor időben minden termelőszövetkezet megvalósítja a fokozott takarékosságot. Sok helyen, sajnos, az a régi rossz gazdákra jellemző gyakorlat érvényesült, hogy amíg volt elég szálastakarmány a szérán, elég abrak a magtárban, addig bőkezűek voltak a gondozók, tavasszal meg néhol szalma is alig jutott. Ha saját kárukon is, de remélhetőleg tanulnak ezek a közös gazdaságok és most időben kezdik el a takarékoskodást. Mit kell tenniük? Csak azt, amit például a többi között a várbalogi és a győrszemerei szövetkezet tesz. Most, nyáridőben is nagy gondossággal porciózzák a takarmányt. Egy villával, egy marékkal nem tesznek a zöldből sem többet a jószág elé, mint amennyit jó étvággyal elfogyaszt. A zölden etetett takarmánykeveréket szecskázzák, hogy szívesebben egyék az állatok, és egy szála se menjen veszendőbe. Megyeszerte másodszor kaszálják már a lucernát a szövetkezetek. Ez a termés is gyenge, talán gyengébb, mint az első. De gondos betakarítással növelni lehet a széna értékét. Azzal például, hogy ágasan szárítják, időben és gondosan összegyűjtik, behordják. Az állványos szénaszárítás számos gazdaság tapasztalatai szerint jól bevált. Ennek ellenére néhány szövetkezet még mindig „kéreti magát", nem alkalmazza ezt a módszert, és a megtermett kevésnek is egy részét elpocsékolja. Tavaly sok szálastakarmány ment veszendőbe a gondatlan, rossz kazalozás miatt. A mezőörsi szövetkezetben az idei első kaszálási lucernaszéna egy része vált értéktelenné, mert gondatlanul rakták öszsze a kazlat. A közösség vagyonának pocsékolása mindig nagy vétek, de különösen nagy akkor, amikor szükségben éri kár a szövetkezetet. A rossz időjárás az idén megint próbára teszi a szövetkezeteket — a többi között a rossz takarmányterméssel is. De okos előrelátással, takarékossággal ki lehet rajta fogni, csökkenteni lehet a gondot, amelyik a szövetkezeti gazdák vállát nyomja. Fábián Ferenc A másodszor kaszált lucernát takarítják be az abdai Rákóczi Termelőszövetkezetben. A második kaszálást is ágasan szárítják. A vállalati készletgazdálkodás jelentősége Ezermester-szövetkezet ♦ Fél évszázad a pályán Megnyílt Moszkvában a leszerelési és béke-világkongresszus A délutáni ülésen N. Sz. Hruscsov mond beszédet Az MTI tudósítói jelentik Moszkvából: Hétfőn reggel a moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában ünnepélyesen megnyílt a leszerelési és béke-világkongresszus. Már egy órával a kitűzött idő előtt gyülekeztek a világ több mint száz országából érkezett küldöttek a palota főbejáratánál. Nagy feltűnést keltett a mexikói küldöttség, amely vidáman, hangos béke jelszavakat kiáltozott a Kreml falainál. Az újságírók és fotóriporterek hada ostrom alá vett egy-egy vendéget, így Gagarint és Tyitovot, majd Hirosimából érkezett két fiatalt, Mio Kunasimarát és Homaruszát, akik súlyos sebeket kaptak a Hirosimára ledobott atombomba robbanásakor. A kongresszusi teremben az elnöki emelvény fölött hófehér alapon hét nyelvű, kék betűs felirat és Picasso világhírűvé vált plakátja fogadja a küldötteket. Az angol, orosz, spanyol, francia, kína, arab és német nyelvű felirat így hangzik: Világkongresszus az általános leszerelésért és a békéért. A magyar küldöttség az első sorokban, közvetlenül a szónoki emelvény előtt foglal helyet. A tolmácsberendezés kilences számú vonalán minden szó magyar nyelven is elhangzik. Az ázsiai, afrikai vendégek festői népviseletei, a világ minden vallásfelekezete papjainak díszruhái, a különböző pártok és mozgalmak jelvényei mutatják, hogy valóban a világ legváltozatosabb politikai, vallási, filozófiai nézeteinek képviselői, valamennyi népfaj és ország fiai és lányai gyűltek egybe a moszkvai kongresszuson. Ezután nagy taps közepette Eugenie Cotton asszony, a megnyitó ünnepség elnöke emelkedett szólásra. Cotton asszony üdvözölte a küldötteket, a vendégeket és a megfigyelőket, majd ünnepélyesen megnyitotta a békeszerető erők világkongreszszusát. Hangoztatta, hogy a tanácskozásra több mint száz ország küldöttei sereglettek össze. A világtörténelemben először nyílik meg ilyen tekintélyes, széleskörű, reprezentatív béketalálkozó. —Ezen a történelmi kongresszuson együtt kell megtalálnunk a leszerelés módozatait és biztosítanunk kell, hogy a tudomány vívmányai ne a halált, hanem az életet szolgálják — mondotta. Eugenie Cotton megköszönte a szovjet nép vendégszeretetét és a szívélyes fogadtatást, majd átadta a szót Ivor Montagunak, a Titkárság tagjának. Megnyílt a Kreml Kongresszusi Palotájában a leszerelési és béke-világkongresszus. . / (MTI Telefoto: Külföldi Képszolgálat) Eugenie Cotton asszony megnyitója Magyar idő szerint pontosan fél nyolc órakor megszólalt az elnökség csengője. A terem mennyezetén kigyulladtak a négymillió gyertya fényét sugárzó világító testek. A Nemzetközi Leninbékedíjas Olga Poblete aszszony, a santiagói egyetemi tanár jelent meg az emelvényen. Rövid beszédében az előkészítő bizottság nevében javaslatokat tett a kongreszszus elnökségének és titkárságának összetételére. A kongresszus körülbelül 150 tagú elnökséget választott. Az elnökség tagjai között vannak valamennyi ország küldöttei, a nemzetközi demokratikus szervezetek képviselői. Az elnökség tagjai között foglal helyet Jacobo Arbenz, volt guatemalai elnök, John Bernal, a Béke-Világtanács elnöke, Renato Bitossi, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke, a belga Isabelle Blume asszony, a francia Pierre Cot, Eugenie Cotton asszony, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke, a kínai Csín Csunghua, a lengyel Ostap Dluski, Ilja Ehrenburg, a kanadai James Endicott, Nicolas Guillen, a világhírű kubai költő, Keldis akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke, Mao Tun kínai író, Ramesvari Nehru aszszony Indiából, Mihai Ralea román akadémikus, Anna Seghers német írónő, Gordon Shaffer Angliából, Szakosíts Árpád, a Béke-Világtanács tagja, a Magyar Országos Béketanács elnöke, Antoine Tabet libanoni Lenin-békedíjas és sokan mások. Ugyancsak Olga Poblete asszony javaslatára a kongresszus kilenc tagú titkárságot választott. A titkárság tagjai között indiai, francia, kínai, japán, angol, chilei, malti, szovjet és olasz küldöttek foglalnak helyet. II titkárság előterjeszti a munkarendet Montagu előterjesztette a munkarendet. Mint mondotta, a kongresszus során kevés teljes ülést fognak tartani, hogy lehetővé tegyék a kérdés minél részletesebb, mélyrehatóbb megvitatását. A titkárság továbbá úgy véli, hogy kevés esti és éjszakai ülést kell rendezni, majd kérte a küldötteket: röviden, legfeljebb 10 perces felszólalásokban terjesszék elő véleményüket, hogy minél többen felszólalhassanak. Montagu bejelentette, hogy kedden délután, magyar idő szerint 13 órakor külön ülést tart a kongresszus. Ezen felolvassák a 18 tagú leszerelési bizottságban résztvevő államok kormányfőinek üzeneteit. Eddig kilenc kormányfő válaszolt Bernal professzor hozzá intézett üzenetére. A kilenc kormányfő közül N. Sz. Hruscsov szovjet miniszterelnök személyesen is megjelenik a kongresszuson és ismerteti a szovjet kormány álláspontját az általános és teljes leszerelés kérdésében. Ezt a bejelentést a kongresszus küldöttei, a megjelent vendégek és a megfigyelők tapsviharral fogadták. A továbbiakban Montagu közölte, hogy a kongresszus négy bizottságot alakít. Az első bizottság a leszerelés politikai és technikai vonatkozásait, a második a leszerelés gazdasági kihatásait, a harmadik a leszerelés és a nemzeti függetlenség kölcsönös (Folytatás a 2. oldalon)