Kisalföld, 1962. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-10 / 159. szám

VILÁG PROLET­ÁRJAI, EGYESÜL­ETEK 1 Ara: 50 fillér GYŐR, 1962. JÚLIUS 10., KEDD A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM. Előrelátóan, takarékosan A­z egyik rábaközi termelőszövetke­zetben beszélték a tél végén, hogy a gondozók sírva rak­ják a tehenek elé a kukoricaszárat meg az árpa­szalmát. Egyikük — mintha vigasztalni akarná a gond­jaira bízott jószágot — ete­tés közben mindig ezt mon­dogatta: „Majd pótoljuk ám ezt a silány takarmányt a nyáron. Akkor ehettek a jó­ból, amennyi belétek fér." Ez a derék állatgondozó most is biztosan elégedetlen, mert ígéretét nem egészen vált­hatja valóra. Most sem ad­hat annyit a teheneinek, amennyi beléjük fér, hanem bizony porciózni, „dekázni” kell a takarmányt, nehogy a jövő tavasszal megint csak szalma jusson. Az időjárás az idén is ellenünk szegő­dött, és a megyében talán egyetlen közös gazdaság sem mondhatja el hogy bőviben van a takarmánynak. A pil­langósok nagy része kifa­gyott, s ami megmaradt is, elég szegényesen fizet. A ré­tek fűtermése is gyengébb a szokásosnál. Hogy abrakból lesz-e elég, az még a kuko­ricaterméstől függ. Sok he­lyen a bőven vetett silótól várnak „megváltást”, de en­nek a termése is még bi­zonytalan. Mindebből követ­kezik, hogy a takarmányta­­karékosságról a nyári hóna­pokban, egy-két hétig sem szabad megfeledkezni. Mit tehetnek a szövetkeze­tek a kedvezőtlen időjárás ellenére azért, hogy keve­sebb gondjuk legyen majd a tél végén a takarmánnyal? Ha jó gazda módjára előre gondolnak, sok mindent. Ezek közül csak néhányat említ­sünk, a legfontosabbakat. Takarékosság az is, ha va­laki minden módot megra­gad a takarmánytermő te­rület növelésére, és pazarlás, ha nem él a lehetőségekkel. Ilyen lehetőség most a má­sodvetés. A szövetkezetek nagy része felkészült arra, hogy az idén a szokásosnál nagyobb területen vet máso­diknak takarmánynövényt a lekerülő gabona helyére. Az időjárás azonban megint be­leszólt a tervekbe. Július ti­zedikét mutat a naptár, és jó néhány meleg napra van még szükség ahhoz, hogy iga­zából, teljes erővel megkez­dődhessen az aratás. Későn lesz tehát tarló, amit el le­het vetni. A szövetkezeti ve­zetők közül sokan már azon töprengenek, hogy július kö­zepén, vagy néhány nappal még később, érdemes-e egy­általán másodnövényt vetni. Ha ráadásul nem lesz eső, korán beköszönt az ősz, nem sikerül a vetés. Az aggoda­lom indokolt. Mégis az a szövetkezet tesz jól, amelyik a rossz előjelek után sem mond le a másodvetésről. A takarmányra igen nagy szük­ség van. Minden lehetőséget meg kell hát ragadni a hiány csökkentésére, köztük a másodvetést. Ahogy felté­telezzük a további kedvezőt­len időjárást, ugyanúgy szá­molhatunk a kedvezővel is. Azzal, hogy lesz eső, meleg, hosszúra nyúlik a nyár, és a tarlóba vetett kukorica, napraforgó, takarmánykel, mohar adhat még jó termést. De ha nem fizet is gazdagon a tarlóba vetett növény, amennyit ad, az is sokat je­lent. A másik dolog, amivel se­gíthetnek magukon a szö­vetkezetek, a már megter­mett takarmány előrelátó, takarékos beosztása. Az idei télvégi, tavaszi takarmány­árást is enyhíteni lehetett volna, ha tavaly ilyenkor időben minden termelőszö­vetkezet megvalósítja a fo­kozott takarékosságot. Sok helyen, sajnos, az a régi rossz gazdákra jellemző gya­korlat érvényesült, hogy amíg volt elég szálastakar­mány a szérán, elég abrak a magtárban, addig bőke­zűek voltak a gondozók, ta­vasszal meg néhol szalma is alig jutott. Ha saját kárukon is, de remélhetőleg tanulnak ezek a közös gazdaságok és most időben kezdik el a ta­karékoskodást. Mit kell ten­niük? Csak azt, amit például a többi között a várbalogi és a győrszemerei szövetke­zet tesz. Most, nyáridőben is nagy gondossággal porci­óz­zák a takarmányt. Egy vil­lával, egy marékkal nem tesznek a zöldből sem többet a jószág elé, mint amennyit jó étvággyal elfogyaszt. A zölden etetett takarmányke­veréket szecskázzák, hogy szívesebben egyék az álla­tok, és egy szála se menjen veszendőbe. Megyeszerte másodszor ka­szálják már a lucernát a szö­vetkezetek. Ez a termés is gyenge, talán gyengébb, mint az első. De gondos betakarí­tással növelni lehet a széna értékét. Azzal például, hogy ágasan szárítják, időben és gondosan összegyűjtik, be­hordják. Az állványos széna­szárítás számos gazdaság ta­pasztalatai szerint jól bevált. Ennek ellenére néhány szö­vetkezet még mindig „ké­reti magát", nem alkalmazza ezt a módszert, és a meg­termett kevésnek is egy ré­szét elpocsékolja. Tavaly sok szálastakarmány ment veszendőbe a gondatlan, rossz kazalozás miatt. A me­zőörsi szövetkezetben az idei első kaszálási lucernaszéna egy része vált értéktelenné, mert gondatlanul rakták ösz­­sze a kazlat. A közösség va­gyonának pocsékolása min­dig nagy vétek, de különö­sen nagy akkor, amikor szük­ségben éri kár a szövetkeze­tet. A rossz időjárás az idén megint próbára teszi a szö­vetkezeteket — a többi kö­zött a rossz takarmányter­méssel is. De okos előrelá­tással, takarékossággal ki lehet rajta fogni, csökkenteni lehet a gondot, amelyik a szövetkezeti gazdák vállát nyomja. Fábián Ferenc A másodszor kaszált lucernát takarítják be az abdai Rákóczi Termelőszövetke­zetben. A második kaszálást is ágasan szárítják. A vállalati készletgazdálkodás jelentősége Ezermester-szövetkezet ♦ Fél évszázad a pályán Megnyílt Moszkvában a leszerelési és béke-világkongresszus A­­ délutáni ülésen N. Sz. Hruscsov mond beszédet Az MTI tudósítói jelentik Moszkvából: Hétfőn reggel a moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában ünnepélyesen megnyílt a leszerelési és béke-világkongresszus. Már egy órával a kitűzött idő előtt gyülekeztek a világ több mint száz országából érkezett küldöttek a palota főbejáratánál. Nagy feltűnést keltett a mexikói küldöttség, amely vidáman, hangos béke­ jelszavakat kiáltozott a Kreml falainál. Az újságírók és fotóriporterek hada ostrom alá vett egy-egy vendéget, így Gagarint és Tyitovot, majd Hirosimából érkezett két fiatalt, Mio Kunasimarát és Homaruszát, akik súlyos sebeket kaptak a­ Hirosi­mára ledobott atombomba robbanásakor. A kongresszusi teremben az elnöki emelvény fölött hófehér alapon hét nyelvű, kék betűs felirat és Pi­casso világhírűvé vált plakátja fogadja a küldötteket. Az angol, orosz, spanyol, francia, kína, arab és német nyelvű felirat így hangzik: Világkongresszus az álta­lános leszerelésért és a békéért. A magyar küldöttség az első sorokban, közvetlenül a szónoki emelvény előtt foglal helyet. A tolmács­berendezés kilences számú vonalán minden szó ma­gyar nyelven is elhangzik. Az ázsiai, afrikai vendégek festői népviseletei, a vi­lág minden vallásfelekezete papjainak díszruhái, a különböző pártok és mozgalmak jelvényei mutatják, hogy valóban a világ legváltozatosabb politikai, val­lási, filozófiai nézeteinek képviselői, valamennyi nép­faj és ország fiai és lányai gyűltek egybe a moszkvai kongresszuson. Ezután nagy taps közepet­te Eugenie Cotton asszony, a megnyitó ünnepség elnöke emelkedett szólásra. Cotton asszony üdvözölte a küldötteket, a vendégeket és a megfigyelőket, majd ün­nepélyesen megnyitotta a bé­keszerető erők világkongresz­­szusát. Hangoztatta, hogy a tanácskozásra több mint száz ország küldöttei sereglettek össze. A világtörténelemben először nyílik meg ilyen te­kintélyes, széleskörű, repre­zentatív béketalálkozó. —Ezen a történelmi kongresszuson együtt kell megtalálnunk a leszere­lés módozatait és bizto­sítanunk kell, hogy a tudomány vívmányai ne a halált, hanem az éle­tet szolgálják — mon­dotta. Eugenie Cotton megkö­szönte a szovjet nép vendég­szeretetét és a szívélyes fo­gadtatást, majd átadta a szót Ivor Montagunak, a Tit­­kárság tagjának. Megnyílt a Kreml Kongre­sszusi Palotájában a lesze­relési és béke-világkongresszus. . / (MTI Telefoto:­ Külföldi Képszolgálat) Eugenie Cotton asszony megnyitója Magyar idő szerint ponto­san fél nyolc órakor meg­szólalt az elnökség csengője. A terem mennyezetén ki­gyulladtak a négymillió gyer­tya fényét sugárzó világító testek. A Nemzetközi Lenin­­békedíjas Olga Poblete asz­­szony, a santiagói egyetemi tanár jelent meg az emelvé­nyen. Rövid beszédében az előkészítő bizottság nevében javaslatokat tett a kongresz­­szus elnökségének és titkár­ságának összetételére. A kongresszus körülbelül 150 tagú elnökséget válasz­tott. Az elnökség tagjai kö­zött vannak valamennyi or­szág küldöttei, a nemzetközi demokratikus szervezetek képviselői. Az elnökség tagjai között foglal helyet Jacobo Arbenz, volt guatemalai elnök, John Bernal, a Béke-Világtanács elnöke, Renato Bitossi, a Szakszervezeti Világszövet­ség elnöke, a belga Isabelle Blume asszony, a francia Pierre Cot, Eugenie Cotton asszony, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség el­nöke, a kínai Csín Csung­­hua, a lengyel Ostap Dluski, Ilja Ehrenburg, a kanadai James Endicott, Nicolas Guillen, a világhírű kubai­ költő, Keldis akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadé­mia elnöke, Mao Tun kínai író, Ramesvari Nehru asz­­szony Indiából, Mihai Ralea román akadémikus, Anna Seghers német írónő, Gor­don Shaffer Angliából, Sza­kosíts Árpád, a Béke-Világ­tanács tagja, a Magyar Or­szágos Béketanács elnöke, Antoine Tabet libanoni Le­­nin-békedíjas és sokan má­sok. Ugyancsak Olga Poblete asszony javaslatára a kong­resszus kilenc tagú titkársá­got választott. A titkárság tagjai között indiai, francia, kínai, japán, angol, chilei, malti, szovjet és olasz kül­döttek foglalnak helyet. II titkárság előterjeszti a munkarendet Montagu előterjesztette a munkarendet. Mint mondot­ta, a kongresszus során ke­vés teljes ülést fognak tar­tani, hogy lehetővé tegyék a kérdés minél részletesebb, mélyrehatóbb megvitatását. A titkárság továbbá úgy véli, hogy kevés esti és éj­szakai ülést kell rendezni, majd kérte a küldötteket: röviden, legfeljebb 10 perces felszólalásokban terjesszék elő véleményüket, hogy mi­nél többen felszólalhassanak. Montagu bejelentette, hogy kedden délután, magyar idő szerint 13 órakor kü­lön ülést tart a kong­resszus. Ezen felolvassák a 18 tagú leszerelési bi­zottságban résztvevő ál­lamok kormányfőinek üzeneteit. Eddig kilenc kormányfő vá­laszolt Bernal professzor hozzá intézett üzenetére. A kilenc kormányfő kö­zül­­ N. Sz. Hruscsov szovjet miniszterelnök személyesen is megjele­nik a kongresszuson és ismerteti a szovjet kor­mány álláspontját az ál­talános és teljes leszere­lés kérdésében. Ezt a bejelentést a kong­resszus küldöttei, a megje­lent vendégek és a megfi­gyelők tapsviharral fogad­ták. A továbbiakban Montagu közölte, hogy a kongresszus négy bi­zottságot alakít. Az első bizottság a leszerelés politikai és technikai vonatkozásait, a második a leszerelés gazdasági kihatásait, a harmadik a leszerelés és a nemzeti függetlenség kölcsönös (Folytatás a 2. oldalon)

Next