Kisalföld, 1962. október (7. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-10 / 237. szám
VILÁG PROLETARJAI, EGYESÜLJETEK! GYŐR, 1962. OKTÓBER 16., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xvm. évfolyam, 237. szám . A túlórákról Hosszantartó, váltakozó sikerekkel folyt a harc a munkásmozgalomban a munkaidő csökkentéséért. A munkáltatók mindent elkövettek a munkaidő meghosszabbításáért, amunkások kizsákmányolásának e primitív formájának fenntartásáért. A munkásosztály erejétől, szervezettségétől függött e harc eredménye. Hazánkban is hosszú küzdelem előzte meg a 8 órás munkanap bevezetését. A munkáshatalom teremtette meg az alkotmányban lerögzített munkához, pihenéshez, művelődéshez való jog anyagi alapját. Tanúi vagyunk annak, hogy az első munkáshatalom államában, a kommunizmust építő Szovjetunióban 7, illetőleg 6 órára csökken a napi munkaidő. Emellett a Szovjetunió iparában állandóan fokozódik a termelés, a termelékenység. A Szovjetunió dolgozói rövidebb munkaidővel jutnak el az SZKP mutatta célhoz: „Utolérni és túlhaladni a legfejlettebb kapitalista országot, az Egyesült Államokat.” Nálunk a munkanap általános rövidítésének anyagi alapjai még nincsenek meg, de államunk már elrendelte a különösen ártalmas munkakörökben dolgozók munkaidejének csökkentését. Mégis egyik-másik üzemünk vezetője erre úgy gondol, mint kedvezményre, amelyet akkor vehet el (alkalomszerűen), amikor akar, illetőleg amikor „a népgazdaság érdekei úgy kívánják.” Azaz: amikor szervezési vagy más fogyatékosságok miatt elmaradtak a terv teljesítésével. A Csökkentett munkaidőnek ilyen értelmezése téves, hiszen ez nem az üzem által nyújtott kedvezmény, hanem törvényben rögzített jog. A Győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár pártértekezletén beszámoltak arról, hogy a múlt évben a gazdasági és szakszervezeti vezetők sikeresen harcoltak a túlórák csökkentéséért. Azonban az idei félév végén alaposan megnyúltak a munkanapok. A munkanap-meghoszszabbodások mértékéről nem ad teljesen hű képet a kifizetett túlóradíj (másutt sem), mert a túlmunkát gyakran lecsúsztatják. (Ez ugyan törvényellenes.) A hajrát legtöbbször kipihenhetik az emberek a következő negyed elején. Ez mit sem változtat azon, hogy a hajrás hetekben, napokban a túlórázó dolgozók jóformán csak alvó családtagjaikat láthatják, szót sem válthatnak arról, hogy mi történikodahaza, az iskolában. Az alvásra is alig marad idejük, tanulásról, szórakozásról nem is beszélve. A családi életet zavarja, ha az édesapa, édesanya a megszokott időben nem tér haza. Az emberek munkabírására, egészségére, épségére is károsan hatnak az egyfolytában ledolgozott dupla műszakok. Az utóbbit az üzemi baleseti statisztikák igazolják: a sérülések nagy része a tervidőszak vége felé történik. A túlórák okozzák az esti, felnőttoktatásban a lemorzsolódás egy részét. A felsoroltak korántsem korlátozódnak a Vagongyárra, nem isa vasas üzemekre, bár azokban az anyagellátási és kooperációs zavarok különösen nehezítik az egyenletes, folyamatos, ütemes munkát. Sokszor láthatók éjszaka világos irodaablakok, amelyek mögött kimutatások, számítások és elszámolások felett görnyednek könyvelők, statisztikusok, bérelszámolók. Ezeket a munkaköröket néhol, úgy könyvelték el, mint amelyeknek velejárója a rendszeres túlórázás. Legtöbbjüket csúsztatással próbálják ellensúlyozni. Ám, megtörténik, hogy egyik túlórát még le sem csúsztatták, jön a másik. Az ügyvitel egyszerűsítéséről pedig sokkal több szó esik, mint konkrét cselekedet, korszerűsítésére meg éppenséggel kevés történik. Rendkívüli esetek — érvelnek azok, ald két méltán bírálnak a mértéktelen túlóráztatás miatt. (Káros hatását egyébként senki sem tagadja.) Rendkívüli esetek valóban adódnak, adódhatnak. A dolgozók ezt meg is értik, megértésük, a hősiességgel határos helytállásuk nem egyszer nehéz helyzetből segítette ki üzemüket, vállalatukat. A baj az, hogy néhol ezek a „rendkívüli esetek, helyzetek” egyáltalán nem rendkívüliek, hanem rendszeresen, negyedévről-negyedévre megismétlődnek. A negyed kezdetén anyag, alkatrész, szerszám, tervdokumentáció hiány. A 8 órai munkaidő tetemes része vész kárba anyagra, műveleti tervre, szállításra vagy MEO-ra várva. A kapun belüli munkanélküliség ekkor még a gyár belső ügye. A tervteljesítés rendszerint a határidő közeledésekor válik közüggyé. Ekkor kerül deviza azimportalkatrész beszerzésére, ekkor a minisztériumok vezetői is latbavetik személyes befolyásukat a kooperációs szállítások meggyorsítására. Alapos késéssel megérkezik minden, s ezután következhetik a rohammunka, a túlórázás. Mindenki megérti, hogy országunk szegény nyersanyagban, sok nehézségbe ütközik az ipar szükségleteinek kielégítése. A kapkodást, a hajrát azonban legtöbbször nem a szegénységünk okozza. Sokkal inkább a nem elég előrelátó vezetés, tervezés. Hiszen szinte az utolsó percben majd mindig előkerül az anyag és alkatrész. Miért nem lehet előteremteni mindezt időben? A vezetés fogyatékosságainak ellensúlyozására kell sokszor a töméntelen túlóra, s ez feltétlenül kárhoztatni való. Ez ellentétes a párt politikájával, a „legfőbb érték az ember” elvével. A dolgozók nagy része erről úgy vélekedik, hogy a nyolc órában is lehet eleget dolgozni, legtöbben azért mennek a munkahelyükre, hogy ott hasznos, teljes értékű munkát végezzenek, önérzetes embernek — bármi foglalkozása legyen is — a jól végzett napi munka öröme kell ahhoz, hogy pihenőórái zavartalanul, megelégedetten teljenek. A törvényes munkaidő minden percének hasznosításával kívánja megkeresni maga, családja számára a tisztes megélhetésre valót. S ha teljes munkaidejét termelő, alkotó munkára fordíthatja, ezt a kívánságát teljesítheti, állami, társadalmi rendünk ezt biztosítja számára. Rendkívüli helyzetek valóban lehetnek, amikor kérnünk kell a dolgozóktól: áldozzák szabad idejük egy részét — akár térítés nélkül — a köz érdekében végzett munkára. Nagyszerű példák igazolják: a haza mindig számíthat fiainak, mindenekelőtt a munkásosztály áldozatvállalására, helytállására. Ne fecséreljük azonban oktalanul és, szükségtelenül legbecsesebbünket, a dolgozók áldozatkészségét s erejét. Tegyen meg mindenki a lehető legtöbbet a saját posztján azért, hogy mindenkit nyugodtan, folyamatosan termelhessen, alkothasson. Jakus Lajosné Lapunk tartalmából! Gépek az iskolában Új növényfajták előállítása Láttuk — hallottuk Két tűzeset Répaszedők Traktorral szántja ki a cukorrépát a dimaszegi Úttörő Termelőszövetkezet földjén Papp István Képriport a harmadik pladon Ebergőcről két évvel ezelőtt olyanformán beszéltek a környéken, hogy ez a falu teljesen elöregszik, s a végén még kihal, ha nem jön valami nagy változás az életébe. A fiatalok mind elvándoroltak Sopronba és más munkahelyekre. De nemcsak munkára, hanem lakni is elmentek. Ennek nem a tszszervezés volt az oka,, hiszen már 1959 előtt is kevés fiatal maradt meg Ebergöcön. A pénzkereset, a nagyobb jövedelem, az igényesség hajtotta őket. A községben nem találták meg az igazán kulturált életmód, a városias öltözködés, szórakozás anyagi feltételeit. Ebergöcön ugyanis nem igen gazdálkodtak a parasztemberek, nem sok volt a jövedelmük. Hallottam egy megjegyzést: az ebergőciek többnyire csak legeltettek és fejtek. A szövetkezet megalakulásának évében, 1959-ben 25 forintot ért egy munkaegységük, 1960-ban pedig 20 forintot. Tavaly újévkor csatlakoztak Röjtökmuzsajhoz, egyesült a két falu szövetkezete. Az 1961-es esztendőt 40 forint munkaegység -értékkel zárták a röjtökmuzsaji Jövendőnk Termelőszövetkezetben, és az idén rend■ kívüli szorgalomnak lehetett tanúja az ebergöci—röjtökmuzsaji határ. A kukoricát háromszor kézzel is megkapálták. A családtagok is segítettek a mezei munkában. Nemcsak azok, akik az erdészetnél dolgoznak vagy Sopronhorpácson a kísérleti gazdaságban, hanem azok közül is jó néhányan, akik Sopronban élnek évek óta. Hazamentek egy telefonhívásra. A szülők telefonáltak az ebergöci tanácsházból Sopronba, üzemekbe és hivatalokba, és a gyerekek hazamentek segíteni Hat új tagja is van a szövetkezetnek. A télen visszament a falujába négy röjtökmuzsaji és két ebergöci ember, összedolgoznak a két falu tsz-tagjai asszonyai. Három erős röjtökmuzsaj, férfi, Tóth Imre, Szigeti Gyula és ifj. Lőrincz Géza egész nyáron Ebergöcön dolgozott, minden nehéz munkában segített a falunak: zsákolásban, rakodásban, az állatok elszállításakor. De Ebergöcön az asszonyok közül is beálltak hárman zsákolni. A cséplőgépnél emelgette a zsákokat Bors Sándorné, Kozák Kálmánná és Marics Lászlóné. Erős aszszonyok, nem tágítottak. Nem engedték, hogy idős férfiak álljanak a helyükbe. Derekasan dolgoztak, és annyira megedződtek, hogy a cséplés befejezése után ünnepélyesen megemelték, illetve földobták a levegőbe a tsz-elnököt. Aratáskor 12 ebergöci asszony járt markot szedni a röjtökmuzsaji határba. A kertészetben együtt dolgoztak a két falu asszonyai. A szövetkezet elnöke, Kovács Ferenc azt mondja, néha panaszkodnak az aszszonyok, hogy kevés a munkájuk, többet szeretnének, dolgozni. Egy 61 éves ebergéci asszony sűrűn járt a brigádvezető nyakára, hogy neki állandó munkát adjon. A brigádvezető beosztotta minden munkára, ahova csak lehetett. Megtette például éjjeliőrnek az osztagokhoz. A rossz nyelvek szerint ez igen helyes intézkeedés volt a brigádvezetőtől, mer az aszszonynép éberebben ügyel, mint a férfiak. Sz. J. Jól összedolgoznak Ára: 50 fillér Algéria az ENSZ-ben Negyvennyolc küldöttség köszöntötte az új tagállamot New York (TASZSZ) Október 8-án az ENSZ-közgyűlés délutáni ülésén abból az alkalomból, hogy Algériát felvették az ENSZ tagjainak sorába, egymás után jelentek mega tribünön az ázsiai és afrikai országok képviselői, meleg szavakkal üdvözölték a hős algériai népet, és szigorú ítéletet mondtak a még mindig fennálló gyarmati rendszerről. — Algéria több mint 130 éven át nyögött 'az irgalmatlan 'kizsákmányolás szörnyű igájában — mutatott rá Marokkó képviselője. Az indiai küldött emlékeztetett azokra az időkre, amikor még azt is nehéz volt elérni, hogy egyáltalán a közgyűlés napirendjére tűzzék az algériai kérdést. Tunézia képviselője hangsúlyozta, hogy Algéria felvétele az ENSZ-be újabb bizonyítéka annak, mennyire értelmetlen a harc a népek függetlenségi törekvései ellen. Ezután M. A. Melnyikov, az OSZSZSZK külügyminisztere, a Szovjetunió, Románia, Bulgária, Magyarország, Mongólia, Ukrajna és Belorusszia küldöttsége nevében üdvözölte az algériai népet abból az alkalomból, hogy az Algériai Köztársaságot felvették az ENSZ tagjainak sorába. Melnyikov rámutatott arra a hősies küzdelemre, amelyet az algériai nép vívott a gyarmati rendszer minden ereje, az egész NATO ellen. Kedden — New York-i idő szerint — a délutáni órákban felvonták az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság lobogóját az ENSZ- palota előtt sorakozó árbocok egyikére. Ezzel befejeződött Algéria ENSZ-be való felvételének ünnepélyes aktusa, amely a világszervezet történetében példátlan méreteket öltött. Hétfő délután és kedd délelőtt folyamán 48 ország delegátusa üdvözölte a világszervezet szószékéről a független Algériát. Az üdvözlésekre Ben Bella algériai miniszterelnök válaszolt. A jemeni nép felszabadítja országát a gyarmatosítók igája alól Szerfai nyilatkozata SZANAA (Men, Reuter) Szalai, jemeni miniszterelnök nyilatkozatot adott a Men hírügynökség tudósítójának. Kijelentette, hogy a jemeni nép eltökélt szánndéka felszabadítani országát a gyarmatosítók és reakciósok igája alól. Azzal vádolta a megdöntött rendszer vezetőit, hogy kirabolták az országot, és vagyonukat külföldön helyezték el. Azt mondotta, hogy Szaud király és brit támogatói megvásároltak bizonyos elemeket az országban, akik fegyverrel szegülnek szembe a forradalom erőivel, a jemeni nép azonban meg fogja akadályozni törekvéseik megvalósítását. Szalai kijelentette, hogy az új jemeni kormány hajlandó diplomáciai kapcsolatot teremteni minden olyan országgal, amely elismerte az új vezetést. A szanaai rádió közölte, hogy a határövezetben a jemeni forradalmi erők elfogtak három, Szaúd-Arábiából érkezett csapatszállító gépkocsit. A Jemen washingtoni követsége, amely már korábban kiállt Hasszán trónörökös mellett, kedden nyilatkozatot közölt a sajtó képviselőivel. E szerint a követség üzenetet kapott Hasszántól, ajd azt állítja, hogy hadserege Jemen északi és keleti területein előrenyomult, és győzelmeket arat a forradalmi erők ellen. Az üzenet azt állítja továbbá, hogy a monarchisták „nem ütköztek nagyobb ellenállásba”. (MTI) Szovjet-indiai közlemény Moszkva (TASZSZ). Szardar Hukam Szingh, az indiai parlamenti küldöttség vezetője hazája parlamentjének nevében meghívta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét Indiába — jelenti be az indiai parlamenti képviselők Szovjetunióban tett látogatásáról szóló közös szovjet—indiai közlemény. Az indiai parlamenti képviselők 19 napot töltöttek a Szovjetunióban. A közlemény rámutat, hogy a küldöttség tagjaira óriási hatással volt a Szovjetunióban folyó békés építés lendülete, az a lelkesedés, amellyel szovjet emberek dolgoznak, az új társadalom megteremtését.