Kisalföld, 1963. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-01 / 26. szám
1963. február péntek KISALFÖLD Jövedelemelosztás és premizálás Ilyenkor, a zárszámadások és tervkészítések időszakában a szövetkezetek gyűlésein és egymás között is többet beszélnek a falusi emberek a szövetkezeti életről, eredményeiről és gondjairól, mint máskor. Ez érthető is, hiszen most a téli hónapokban jobban ráérnek vitatkozni, beszélgetni, no meg ami a döntő: most van az ideje a tavalyi munka értékelésének, az új tervek szövésének. A mostani viták és vélemények, ha számos dologban különböznek is, de abban nem, hogy tovább kell fejleszteni és erősíteni a szövetkezeteket, nagyobb jövedelmet biztosítani a tagoknak. Ehhez keresik az utakat, a lehetőségeket, s bátran hozzányúlnak olyan pénzforrásokhoz, mint például a nagyüzemi baromfitenyésztés. A kihasználatlan tartalékok közül azonban a szövetkezetek egy részében mégis elkallódik a legnagyobb tartalék, a premizálás legjobban bevált módszerének alkalmazása, amely minden beruházás nélkül megvalósítható, s az eddigi beruházásokat is hatékonyabbá teheti. A premizálást, mint a termés és termékhozam növelésének eszközét, különösen azokon a helyeken nem használják ki, ahol szűklátókörű, a szövetkezeti parasztok gondolkodását nem ismerő vezetés alakult ki. A régi gondolkodású vezetők megfeledkeznek arról, hogy a szocializmus építésének időszakában az anyagi ösztönzők az elsődlegesek. Következésképpen a premizálás tehát nem visszalépés a szövetkezet életében, még akkor sem, ha a legfejlettebb jövedelemelosztási formát, például a pénzbeni díjazást alkalmazzák. Az országos és a megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddig alkalmazott premizálási módszerek közül az össztermelésből való premizálás vált be és terjedt el a legjobban. Nyilván azért, mert ennek lényegét értik meg legtökéletesebben és legkönnyebben, ez a forma áll legközelebb a tsztagok tudatához. Bíznak ebben, mert bármilyen az időjárás, tudják, hogy biztonságos és megalapozott lesz a háztáji állomány takarmánybázisa is, hiszen ha a premizált munkafolyamatokat végrehajták, a termésbizonyos százalékát megkapják. E módszernek ereje éppen eme utóbbiban, a „megkapják”-iban rejlik és ez visszahat a munkára, a nagyobb eredmények elérésére serkent. Ha valaki többet termel a számára kijelölt területen, több terményt, illetve pénzt kap. Ugyanakkor a jobb munka következtében magasabb lesz az átlagtermés, ami által erősödik, szilárdul a szövetkezet. A premizálásnak különösen nagy a jelentősége a gyengén, vagy közepesen gazdálkodó termelőszövetkezetekben, ahol éppen a tagoknak a munkához való nem megfelelő viszonya miatt gyengébbek az eredmények. A tényekhez azonban hozzátartozik az is, hogy az anyagi ösztönzés — ha a legjobb, az össztermésből történő formáját is választjuk — egymagában kevés a jobb eredmények eléréséhez. Ha viszont párosul olyan tényezőkkel, mint a jobb vezetés és üzemszervezés, valamint a szakszerűbb irányítás, akkor a magasabb eredmények elérésének és ebből fakadóan a jövedelmezőség fokozásának egyik legnagyobb tartalékát képezi. Az anyagi ösztönzés alkalmazásának is, mint minden másnak, megvannak a maga szabályai, amelyek egyrészről a premizálás módjából, másrészről a helyi adottságok kihasználásának szinte mérhetetlen lehetőségeiből adódnak. Egyik legfontosabb elvként szükséges említeni, hogy a premizálás alkalmazásának és formája megválasztásának a tagság akarata szerint kell történnie. Az élet bebizonyította, hogy egyetlen anyagi ösztönző forma sem jó, ha szövetkezeti tagok véleményükkel, egyetértésükkel és mellette történő kiállásukkal meg nem pecsételik azt. S hogy milyen módját választják az anyagi ösztönzésnek, kizárólag a tagok dolga, a szövetkezetek jogos tulajdonosaié. A szövetkezeti vezetőknek, pártszervezeteknek és a mezőgazdaságot irányító államhatalmi szerveknek e kérdésben a fő feladatuk az, hogy széles körben, szinte minden emberrel ismertessék a premizálás módszereit, így könnyebben, gyorsabban kialakul a tagság véleménye, s meghozza a maga határozatát, amely a kollektíva minden tagjára kötelező érvényűvé válik. A másik lényeges tényező, hogy a premizálás ne csak egyes növényekre, hanem az egész üzem árutermelésére terjedjen ki. Fontos azonban számba venni, hogy a premizálás mértéke összhangban legyen a közösből várható jövedelemmel, illetve annak csak egy részét tegye ki. Gondoljanak arra, hogy valamennyi ágazat és munkaterület dolgozói — beleértve a vezetőket is — érdekeltté legyenek téve a munkában, a végzett munka értéke után prémiumban részesüljenek. A premizálási irányelvek és határozatok nevezzék meg a munka területi, vagy súlynagyságát, mennyiségét, minőségét és a végső célt. Feltétlenül fontos, hogy a premizálás a helyi adottságoknak megfelelően történjék, s vegye figyelembe az üzemszervezési tényezőket közelebbről, ha például egy üzemben — csak egy növénytkiragadva, de a többire is értendő — a kukoricaterületet kiosztják egyénekre, vagy családokra, de a betakarításnál a brigádmunka szükséges, akkor lehet úgy is dönteni, hogy a kukorica kapálásaiért bizonyos százalékot adunk az egyénnek, és egy bizonyos százalékot a betakarító brigádnak. Persze ez csak egy tényező a sok közül, a helyi adottságoknak megfelelően kell eldönteni, mit és hogyan premizáljunk pártszervezeteinknek különösen fontos feladatuk érvényt szerezni az anyagi ösztönzés legjobb, legbeváltabb módjainak. Egyrészt azért, mert a Központi Bizottságnak közel négy évvel ezelőtti határozata előírja ezt, másrészt, mivel ebben az időszakban az anyagi ösztönzés helyes alkalmazása a szövetkezetek megszilárdítását segíti. Széles, alapos vitában szerezzenek érvényt pártunk határozatának, terjesszék a premizálás legjobb módszereit. Értessék meg a gazdasági vezetőkkel is, hogy a szövetkezet ügyének az tesz jó szolgálatot, aki a többi feladat végzése mellett egyik legfontosabb munkájának tekinti az anyagi ösztönzésben rejlő tartalékok kiaknázását. Németh Jenő : KGST tanácskozás a mezőgazdasági gépgyártásról A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) gépipari állandó bizottságának mezőgazdasági gépgyártási tagozata Varsóban tartotta meg ülését. Az ülés fontos eredménye, hogy megkötötték az állami szabványok egységesítéséről szóló egyezményt. Kidolgozták továbbá a folyó évi részletes munkatervet, amelynek értelmében az idén is folytatódik a mezőgazdasági gépgyártás egységesítése és szabványosítása, valamint a termelés szakosítása. A résztvevők megvitatták a nemzetközi mezőgazdasági géptervező irodák szervezésének kérdését is. Kávészüret Fertődön A Fertődi Növénytermesztési és Növénynemesítési Kutató Intézet növényházában sok délszaki növényt meghonosítottak már. Termést hoz a banán, szüreteltek már 42 kilós fürtöt is. Most pedig a nyolcéves kávécserje érlelte be termését. A piros bogyók szinte ellepik a három méter magas cserjét Egy-egy bogyóban két-három jól kifejlett kávészem található. Legalább öt kiló kávét szednek le az egyetlen cserjéről. Még hazájában sem terem ilyen bőven mindig. Kiváló a termés minősége is. A megpörkölt szemekből kiváló, ízletes fekete főzhető. (MTI) Új hossztolló-gépet kapott decemberben a Soproni Asztalosárugyár. A magyar gyártmányú félautomata géppel összetoldják a hulladék léceket, és ismét felhasználják ablakkeretek gyártásánál. Képünkön: Romkóp József és Raszipovits Károly, a hossztoldó- kezelői munka, közben Közepes zárszámadás — őszinte közgyűlés Fél napig ültek a babott emberek a jéghideg művelődési házban, és nem türelmetlenkedtek, hogy elég volna már a beszédből. Nagyon sokáig tartott a zárszámadó tsz-közgyűlés; a hosszú elnöki beszámolót még hosszabb vita követte. De ez a vita nem személyeskedés, és nem szócséplés volt, hanem okos, őszinte tanácskozás. Azon vitatkoztak a baboti Új Élet Tsz tagjai, hogyan tudnának még nagyobbat lépni a gazdálkodásban, hogyan tehetnék még eredményesebbé a szövetkezeti munkát. A tavalyi év az első eredményes esztendő Baboton: 33 forintot osztott a szövetkezet, munkaegységenként, azelőtt viszont csak 20 forintos zárszámadásokat tudott tartani. De, nemcsak a munkaegység-érték növekedése mutatja a szövetkezet fejlődését. Több mint egymillió forinttal gyarapodott a közös vagyon, két növendékistállót épített a tsz, és jelentős összeget tartalékolt az 1983-as évre. Pedig 17 vagon takarmánykölcsönt kellett visszafizetni. A gyarapodás szinte kizárólag a munkafegyelem megjavításának eredménye. Az 1961-es esztendőben még kapálatlan földek is voltak Baboton, de tavaly rendesen megművelték az egész határt. Jellemző, hogy 1961-ben csak 52,8 mázsás átlagtermést adott a cukorrépa, 1982-ben viszont 170 mázsával fizetett holdanként. A növénytermesztésből 100 százalékkal nagyobb bevétele lett tavaly a szövetkezetnek, mint az előző évben. A munkafegyelem elsősorban azért javult meg Baboton, mert rendszeresen fizetett a szövetkezet előleget, és kiosztotta művelésre a kapásnövényeket. Ezek az intézkedések is mutatják, hogy igen gyenge volt korábban az Új Élet Tsz vezetése; még azt sem tudta elérni, hogy mindenki részt vegyen a mezei munkában. A közgyűlés vitája azzal kezdődött, hogy az elnök kérte a tagokat: mondják meg őszintén, milyen hibákat követett el a vezetőség. Eleinte vonakodtak az emberek, aztán jó néhányan elmondták a véleményüket. Azt rótták fel a tsz-vezetőségnek, hogy nem egyforma mértékkel mér mindenkinek: vannak kivételezések a munkaegységek jóváírásában. A szövetkezeti demokrácia nem érvényesült eddig. Közgyűlést alig tartottak tavaly Baboton, csak kibővített vezetőségi üléseket. Végeredményben minden hiba a gyengeségből adódott ezt állapították meg a közgyűlés résztvevői. Az elnök „túlságosan jó” akart lenni mindenkihez, kerülte az öszszezördüléseket. Lehetett érezni a felszólalásokból, hogy most már sokkal nagyobb kedvvel és bizalommal vannak a babott emberek a szövetkezet iránt, magukénak érzik a közös gazdaságot, és becsületes munkával akarják gyarapítani. A vezetéstől azt várják, hogy igazságos legyen és mindig határozott, s a tagokkal közösen intézze a szövetkezet ügyeit, amelyek az egész tagságra tartoznak. Ezentúl negyedévenként tartanak közgyűlést Baboton, sőt ha szükséges, még külön is, rendkívüli esetekben. A baboti Új Élet. Tsz eljutott odáig, hogy szorgalmas munkával és igazsága vezetéssel most már évről évre jelentősen gyarapodhat a gazdaság és a tagok jövedelme. (sz) Zárszámadás után Egy férfi — piros orral és fülekkel — magasra tartja a kezét. Büszkélkedik, eny,nyit és ennyit topost, s lépteit az italbolt felé irányítja. — Mész ám haza, de azonnal, nem a kocsmába' Legalább ma vidd haza érintetlenül a pénzt! — kiált rá egy hasonló korú férfi. Emez ránéz, majd a kocsmaajtóra, aztán legyint és hazafelé indul. * A gyűlés után tódul a tömeg a művelődési otthonból kifelé. Néhányan az irodába indulnak, hogy felvegyék járandóságukat. Mások addig az udvaron várnak, hogy rájuk kerüljön a sor. Gyerekek is állnak a felnőttek kál — Jancsi, szólj apadnak, hogy hozzon magával kosarat, mert anyagi pénzt kap, hogy máskülönben nem tudja haza, vinni! — mondja egy magas, kellinykötésű férfi az egyik fiúcskának. Mint később kiderült, a fiú édesapja gyűjtötte a legtöbb munkaegységet a szövetkezetben. •& — Nézzék csak, három zacskóval is kaptam, mert egybe nem fért bele! — fordul nevetve a várakozókhoz egy termetes asszonyság. Öcsibenevelő, a lánya pedig fejőnő, s helyette is felvette a pénzt. * Úgy látszik, az asszonyok eln’vei a termelőszövetkezetben nagyon jól dolgoznak, mert mindegyikük elégedetten jön ki az irodából. — Megvan, Róza? — kérdi egy férfi egy erős aszszonykától. — Meg — feleli. — Mennyi? — Magának se lesz sokkal több — vágja ki büszkén a fiatalaszszony. * Olyan ember is van, aki nem hoz borítékot az iroodából. — Nem veszem fel ma a pénzt, holnap is ráér. Addig legalább összeírom, mit kell vennem. — Eddig nem értél rá? — Nem voltam egészen biztos, hogy meglesz.— b — Az elmúlt év januárjában a Fiatal Műszakiak Tanácsa kezdeményezésére alakult meg a műszaki dolgozók brigádja a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár normatechnológia osztályán. A fiatal mérnökökből és technikusokból álló, tizenegy tagú brigád József Attila nevét vette fel és elhatározta, hogy 1963 januárjáig elnyeri a szocialista címet. Brigádvezetőnek egyhangúlag Tukovits 191 szocialista brigád a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban István mérnököt választották. Vállalásaikat tizenkét pontba foglalták. A brigád naplójának első oldalán a jelmondat: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Ezt a József Attila versidézetet választotta ugyanis a brigád mottónak. A naplót tovább forgatva megtudjuk, hogy mit dolgozott 1962-ben a József Attila brigád. A tizenkét pontos vállalást határidőre teljesítette. Az egy műveletre jutó időt csökkentette, ez 4,1 százalékos termelékenységnövekedést eredményezett. Felülvizsgálták az egyes gyártmányok anyagnormáját és módosították. Teljesítették a szerelés, hegesztés és festés ágazatok műszaki fejlesztési tervét, az abból eredő megtakarítás 540 000 forint. A brigád anyagműszintterve egymilliókétszázezer forint, a teljesítés pedig kétmillió forint. Ebből a brigád jó munkájának tudható be húsz százalék, vagyis 410 000 forint anyagnormacsökkentésből eredő megtakarítás. Tizennyolc újítási javaslatot értékeltek és javasoltak bevezetésre. Maguk a brigádtagok is adtak be újítást. Teli István és Elek Antal új módszert dolgozott, ki az FE—3 és az FE—4 ekék csőalkatrészeinek gyártásához, illetve darabolásához. A megtakarítás 120 000 forint. A pártkongresszus tiszteletére több új gyártmány technológiáját készítették el vállaláson felül. Termet készítettek a „Szakma ifjú mestere” vizsgamunkáira, rendszeresen segítik és értékelik az esztergályosok minőségi versenyét. Németh Jenő, Tukovits István és Tell István kiváló dolgozó kitüntetést kaptak. Az eredmények mindennél többet mondanak a brigádról. Tukovits István mégis arra a legbüszkébb, hogy az elmúlt évben egységes közösséggé kovácsolódott brigádja. Nem fordult elő, hogy bármilyen brigádmunkára ne akadt volna önként jelentkező. A közösségi szellem kialakítása valóban a brigád legfőbb érdeme. A közös rendezvényeken, kirándulásokon közelebb kerültek egymáshoz az emberek, mint a gyárban. A József Attila brigád jó eredménye a legjobb bizonyíték arra, hogy műszaki értelmiségi dolgozókból is alakulhat szocialista címért küzdő brigád. Igaza van Tukovits Istvánnak, amikor azt mondja, hogy nem volt könnyű elkezdeni. Hiszen nem haladhattak kitaposott utakon. Van ugyan a gyárban négy brigád, amely már elnyerte a szocialista brigád címet, de azok fizikai dolgozókból alakultak, na is a munkaterületük, mások a feladataik. A gyárban százhúsz fiatal műszaki dolgozik. Nekik már könnyebb lesz, mert a szervezésnél, a vállalások elkészítésénél felhasználhatják az úttörő József Attila brigád tapasztalatait. K. T. Politikai könyvhét a falvakban A Kosuth Könyvkiadó a megyei pártbizottságok segítségével akciót indított, hogy a politikai kiadványok a falu egész társadalmához eljussanak. Ehhez kíván segítséget, kezdeti lendületet adni az ország mintegy 300 községében — a politikai könyvhét megrendezése. Az előkészületek már megtörténtek, s február végéig több mint 50 könyv-, illetve füzetalakban megjelent politikai kiadvány kerül a falvakba. (MTI.)