Kisalföld, 1964. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-12 / 214. szám

J. B. Tito köszönti az üdvözlésére megjelent budapestieket ­’Éppen a közös miatt mításánál is előbb bekerül a Nem először, sokféle témá­val kapcsolatban utaltunk már az adott szó megtartásá­ra. S talán nem is túlzás, ha állítjuk, egyre kevesebb a gond a közös gazdaságokban a vezetőség be nem váltott ígéretei miatt. Mégis, az írás­ba foglalt határozatok elle­nére is, gondolni kell az ígé­retre — a betakarítások előtt. Majd egy éve, hogy terv­jóváhagyó közgyűlésen — jó­­néhány szövetkezetben vál­tozatos módszerrel — meg­szavazták a kapások betaka­rításáért járó jutalmazást. Lassan újra zárszámadást, tervjóváhagyó közgyűlést tartanak a szövetkezetek. Évek gyakorlata bizonyí­totta, hogy a be nem váltott szó milyen tekintélyromboló mennyire megnehezítette a munkát, megrendítette a ve­zetőség iránti bizalmat. Igaz, előfordulhat bármelyik szö­vetkezetben olyan váratlan nagy kár, hogy nem lehet be­váltani az ígéretet. Ilyenkor a vezetőség hivatalos beje­lentése előtt is gondolnak rá az emberek. Érzik, nem lesz teljes a jutalom, s nem is várnak különösebb magya­rázatot. Most, az őszi nagy kam­pány előtt, inkább a köny­­nyelmű ígéretekre kell vi­gyázni, attól óvakodjon a vezetőség. Adódhat már me­netközben, hogy a vártnál is nehezebbnek látszik a burgo­nya vagy a cukorrépa beta­karítása, vagy éppen szükség lenne arra, hogy az össze­torlódott munkák ellenére is, időben behordják a kukorica­szárat. Gondban van a veze­tőség, mit tesz ilyenkor? Céljutalmat tűz ki, mert megéri a közösnek, ha a s­zá­­ zSZM termés vagy szár. Előfordulhat olyan eset is — szintén munka közben —, hogy rádöbben­­ a vezetőség: túl sokat ígértünk a „nagy ijedelemben”, ennyi céljuta­lommal­ nem találja meg a közös a számítását. S esetleg egy-két hét múlva „megfa­ragják” a jutalmat a közös érdekében. Igen, a közös ér­dekében, mert több csírát vagy kukoricaszárat kell ad­ni a közös állatainak. Még­is, kevés lenne a szövetkezet­ben az a tsz-tag, akikkel meg tudná értetni a vezetőség, hogy a közös miatt kellett így változtatni a jutalomössze­gen. Jogosan keresnék a „hátte­ret”, a csavarosságot, mert miért nem fontolta meg job­ban a vezetőség az ígéretét? Becsapva éreznék m­agukat a tagok, hiszen már számoltak azzal a céljutalommal, ter­veztek. Emberi dolog, min­denki érezte már, milyen rossz, ha valami keresztül­húzza a számítást. Éppen az őszi munkák folyamatos, lendületes vég­zése miatt gondolja meg minden ígéretét a szövetke­zet vezetősége. Jutalmazza a nehéz feladatokban élenjáró­kat, alaposan fontolja meg az ígért jutalmat. S ha netalán mégis „túlígérnének”, azt ak­kor is váltsák be, a közös ér­dekében. Mert a könnyelmű ígéret miatti esetleges hiány nem lesz akkora kár, mint az ígéretben való csalódás, amit évek múlva is emleget­ni fognak az emberek, min­den új ígéret előtt. Pártbizottsági ülés A Magyar Szocialista Mun­káspárt Győr-Sopron megyei Bizottsága tegnap egészna­pos ülést tartott a megyei ta­nács nagytermében. A napi­renden megyénk életét érintő fontos kérdések szerepeltek. A gyűlésen megjelent és fel­szólalt Orbán László, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tag­ja is. Népművelés és ismeretterjesztés A győri járási tanács vég­rehajtó bizottsága tegnap délelőtt 9 órai kezdettel Győrött, a járási tanácsház kistanácstermében ülést tar­tott. A végrehajtó bizottság tagjai megtárgyalták azokat az ügyeket, amelyeket a szeptember 25-i tanácsülés elé terjesztenek. Először Pa­­radzsik András, a járási ta­nács vb művelődésügyi osz­tályának vezetője tartott be­számolót, amelyben ismer­tette, hogyan készítették elő az 1964/65. tanévet, s mi­lyen volt a tanévnyitás a győri járás közegeiben. Be­számolt arról is, hogy milyen a népművelési munka, az ismeretterjesztés és a fel­nőttoktatás a községekben. „Termelőszövetkezeteink ötéves fejlődésének eredmé­nyei és további feladatai” címmel Szabó József, a vég­rehajtó bizottság elnökhe­lyettese, „A járási tanács és a községi tanácsok államha­talmi és tömegszervezeti munkája” címmel Horváth András, a végrehajtó bizott­ság elnöke tartott előadást. Végül Szabó Péter, a vég­rehajtó bizottság titkára a községi tanácstagi időközi választások kitűzéséről tájé­koztatta a végrehajtó bizott­ságot. ­ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 1 GYŐR, 1964. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT AZ MSZMP ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA­II.ÉVFOLYAM, 214. SZÁM Ára: 50 fülér Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Nép­köztársaság kormánya elnökének meghívására hivatalos lá­togatásra pénteken reggel hazánkba érkezett Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és fele­sége. Az államelnökkel együtt Magyarországra érkezett Veljko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, Kocsa Popovics külügyminiszter és felesége, Nikola Dzsuverovics külkeres­kedelmi miniszter, Bogdan Crnobraja, a köztársasági elnök főtitkára, prof. dr. Radivoje Berovics, a Szövetségi Nemzet­­gyűlés Szociális-egészségügyi Tanácsának alelnöke Szergije Makijedo, a külügyminisztérium protokoll főnöke, Milan Venisnik, a külügyminisztérium főosztályvezetője, Petar Babics vezérőrnagy és Luka Bozsovics vezérőrnagy. A hatá­ron a vendégekhez csatlakozott Dusán Csalics magyaror­szági jugoszláv nagykövet és felesége. A jugoszláv fővárostól a vendégekkel együtt utazott Zsigor György, hazánk belgrádi nagykövete és Gergely Miklós, a külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője. Zoltán, a Népszabadság fő­szerkesztője, Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, valamint a Poli­tikai Bizottság póttagjai és a Központi Bizottság titkár Fogadás Kelebián Joszip Broz Tito feleségé­vel és a kíséretében levő töb­bi jugoszláv személyiséggel, úton Magyarország felé pén­teken reggel rövid ideig a szabadkai pályaudvaron idő­zött. A kelebiai határállomásra Tito elnök és a többi jugo­szláv vendég elé utazott Gás­pár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, Spéter János külügyminisz­ter, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyet­tes vezetője, Molnár Frigyes, a Bács-Kiskun megyei Párt­­bizottság első titkára, dr. Var­ga Jenő, a Bács-Kiskun me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottságának elnöke, valamint a járási és a községi vezetők. Tito elnököt és feleségét, valamint a többi jugoszláv vezető személyiséget a hatá­ron ünnepélyesen fogadták. A határállomáson Gáspár Sándor mondott üdvözlő be­szédet. — Tisztelt Tito elvtárs, tisztelt Jovanka Broz elv­társnő, kedves jugoszláv elv­­társaink, barátaink! — A magyar dolgozó nép, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, valamint saját nevemben meleg szeretttel köszöntöm önöket abból az alkalomból, hogy meghívásunkra hazánk földjére léptek. Kívánjuk, érezzék magaikat olyan jól Magyarországon, mint amilyen jó szívvel mi vártuk és fogadjuk önöket. A nagy tapssal fogadott beszéd után Joszip Broz Ti­to lépett a mikrofonhoz. — Kedves elvtársak, ked­ves elvtársnők, kedves bará­taim! — Szeretnék köszönetet mondani azokért a kedves szavakért, amelyeket Gáspár elvtárs mondott. A Magyar Népköztársaság területére lépve, szeretném kifejezni megelégedésemet afelett, hogy a magyar vezető elv­társakkal módunk lesz elbe­szélgetni és megismerkedni a magyar népnek a szocializ­mus építése terén elért vív­mányaival. A nagy­­ tapssal fogadott beszéd után a vendégek el­beszélgettek a fogadtatásuk­ra megjelent megyei, járási és községi vezetőkkel, majd az eléjük utazott magyar párt- és állami vezetők tár­saságában felszálltak a kü­­lönvonatra, amely tovább in­dult Budapest felé. Joszip Broz Tito és fele­sége, valamint kísérete fo­gadására megjelent Dobi Ist­ván, az Elnöki Tanács el­nöke és felesége, Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a kor­mány elnöke és felesége, Apró Antal, a kormány el­nökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Fock Jenő, és Kállai Gyula, a kormány elnökhelyettesei, Komócsin lett a mikrofonhoz, hogy üd­vözölje a vendégeket. Kedves Tito elvtárs! Tisztelt jugoszláv baráta­ink! Mély megelégedéssel és őszinet örömmel tölt el ben­nünket, hogy meghívásunkat elfogadva hivatalos látoga­ A jugoszláv államelnök a magyar államférfiak kíséreté­ben ellép a díszegység előtt Ünnepség a Keleti pályaudvaron Pontosan 11-et mutatott az óra, amikor a Rákóczi-induló pattogó hangjai mellett be­gördült jugoszláv vendé­geink külön vonata a Keleti pályaudvar csarnokába. A vonat ajtajában mosolyogva megjelent Joszip Broz Tito. A vonatról lelépő Tito elnö­köt és feleségét, továbbá kí­séretének tagjait elsőnek Dobi István és felesége, Ká­dár János és felesége köszön­tötte. Dobi Istvánné és Ká­dár Jánosné virágcsokorral kedveskedett Jovanka Broz­­nak. Hosszan zúgott a taps, amikor a vendégek a magyar vezetők társaságában, KISZ- fiatalok, úttörők és kisdobo­sok sorfala között elhaladva kiléptek a pályaudvar előtti térre. Felcsendültek a jugoszláv és a magyar himnusz hang­jai, közben 21 tüzérségi dísz­lövést adtak le a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnökének tisztele­tére. Joszip Broz Tito Dobi István és Kádár János társa­ságában ellépett a felsora­kozott díszőrség előtt és kö­szöntötte az egységet. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja, tásra eljöttek hozzánk. Kel­lemes számunkra, hogy szí­vesen látott vendégként üd­vözölhetjük önöket itt, ha­zánk fővárosában, Budapes­ten. Az önök személyében for­rón köszöntjük déli szomszé­dunkat, a jugoszláv népet, amellyel bennünket, magya­rokat a történelemben évez­redes sorsközösség, a m­ában pedig a közös szocialista cél, a béke, a népek szabadságá­nak és társadalmi haladásá­nak ügye köt össze. Bizonyos, hogy az önök mostani magyarországi láto­gatása jelentős hozzájárulás lesz a két nép jóviszonyának fejlesztéséhez. Tárgyalása­ink, az építőmunka tapaszta­latainak kölcsönös cseréje hasznosan hozzájárulnak majd egymás álláspontjának jobb megértéséhez és erősí­tik együttműködésünket né­peink, a szocializmus és a béke javára. Kádár János beszéde Hoszan zúgott a taps, ami­kor az üdvözlések után Jo­szip Broz Tito Dobi István­nal és Kádár Jánossal a bu­dapesti dolgozókat köszön­tötte. Ezután Kádár János lé­ J. B. Tito beszéde Kádár János nagy tapssal fogadott üdvözlő szavai után Joszip Broz Tito mondott be­szédet. Kedves Dobi elvtárs! Kedves Kádár elv­társ! Elvtársnők és elvtársak! Kedves barátaink! Nagyon hálás vagyok azért a kedves fogadtatásért, amelyben engem, feleségemet és munkatársaimat részesí­tettek, valamint azokért a meleg szavakért, amelyeket ön, kedves Kádár elvtárs a szocialista Jugoszláviához, és népeihez intézett. Engedjék meg, hogy az önök főváro­sába, Budapestre érkezve át­adjam a baráti magyar nép­nek Jugoszlávia népei szí­vélyes üdvözletét és legjobb szerencsekívánatait, örülünk annak, hogy al­kalmunk nyílott­ az Önök or­szágába látogatni és köze­lebbről megismerkednünk azzal a fejlődéssel, amelyet Magyarország az utóbbi években gazdasági és társa­dalmi életének számos terü­letén elért. Eddigi együttműködésünk — különösen az utóbbi idők­ben — mindkét országra nézve gyümölcsöző és hasz­nos volt. Őszintén kívánjuk, hogy a kapcsolatok tovább fejlődjenek, mert ez kölcsö­nösen megfelel szocialista országaink érdekeinek. Az ünnepélyes fogadtatás a díszzászlóalj díszmenetével ért véget. Joszip Broz Tito, Jovanka Broz és a jugoszláv államfő kíséretének tagjai a magyar államférfaik társa­ságában gépkocsiba ültek és szállásukra hajtattak. Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, a Ma­gyar Népköztársaság kor­mányának elnöke pénteken délben az Országház­ban­(Folytatás a 2. oldalon)

Next