Kisalföld, 1965. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-01 / 153. szám
1965. július 1., csütörtök KISALFÖLD Az állattenyésztés gépesítése a soproni járásban A soproni járás termelőszövetkezeteiben egyre inkább terjed az állattenyésztés gépesítése. A járási szervek segítik a közös gazdaságokat, hogy az újonnan épített istállókban a fejés, a takarmányozás, vízellátás, tejkezelés, fölözés gépesítve legyen. Eddig 15 tsz istállóiban rendezték be az önitató berendezéseket, 23 termelőszövetkezetben csillékkel szállítják a takarmányt, a trágyát, a peresztegi Szabadság Tsz-ben pedig daru-csillés rendszerű szállítóberendezés működik. A sertésólak vízzel való ellátása nagy fizikai munkát kíván a gondozóktól, ezért azon igyekeznek a közös gazdaságok, hogy gépesítsék a sertések vízellátását is. Eddig 16 tsz sertésóljaiba vezették be a vizet Gépi fejessel csupán két termelőszövetkezet, az ágfalvai és a nagycenki dolgozik a járásban. Azonban ott is több-kevesebb sikerrel, mert a közös gazdaságok tapasztalata, hogy a Beer—Szász típusú fejőgépek csak nehezen alkalmazhatók. De már 20 közös gazdaságban működik tejfölöző gép, megfelelő bordázott tejhűtővel. A termelőszövetkezetek egyre inkább meggyőződnek az itatásos borjúnevelő előnyeiről, gazdaságosságáról. A járásban eddig 12 tsz-ben van korszerű gépi berendezéssel ellátott itatásos borjúnevelő. Terjed a népesítő gépek használata is. Tizenegy termelőszövetkezet alkalmaz népesítőgépet, amellyel segítik az állatok hizlalását, és sok abraktakarmányt megtakarítanak. Csallóközben járt munkatársaink jelentik Tanya a szímím A sziget csupán egy megmaradt töltésrész. Nem tudni, ki, mikor, milyen víz felfogására, elterelésére építette. A Duna ide legalább négy-öt kilométer, patak, árok se vezet erre. A töltést benőtték a fák, bokrok, csaknem teljesen eltakarva az oldalában meghúzódó házat. — Itt is egy tanya —mondja egyik kísérőnk — Ez áll még. Ahogy közelebb jutunk, látjuk, hogy élet is van a kis szigeten. Fához kötött kutya ugat haragosan, megriasztott libák emelik magasra a fejüket, és a partra kirakott sok cókmók közül elő- bújik egy öregasszony. Húsz méter hosszú, három-négy méter széles a gát, a száraz terület, s ez olyan, mint Noé bárkája lehetett. Az egyik végében libák, csirkék, kis pulykák, a másik oldalon legelésző kecskék. A fába vert szögeken sonkák lógnak, szalonnahasábok, edények. A földön néhány bútordarab, egy pokróccal leterített heverő __ — Jónapot! — Az öregaszszony felelet helyett elkiáltja magát: — Dezső! Gyere, fiam, keresnek. — Szikár férfi jön a házból, ahová csak egészen magas szárú halászcsizmában lehet bejutni. Felderül az arca, hogy embereket lát. ■— Tóth Dezső vagyok. — Miért maradtak itt? — Nem akartam elmenni, mert nem hittem, hogy ilyen sok lesz a víz. Meg aztán — az igazat megvallva — nem is tudtam volna. Mire ide a tanyára eljutottak a menták, teljesen körülvett bennünket a víz. — A házba is bement? — Csak a kamrába, az laposabb. Azt ürítettem ki ide a partra. — És ha ide is feljött volna a víz? — Készítettem egy csónakot, szükség esetén elhajóztam volna vele. — Mutatja az „árvízi hajót”. Dorongokból és deszkákból épített keretet egy bádog fürdőkádnak. Félig tutaj, félig csónak. De csak egy ember fér el benne, legfeljebb egy kis csomaggal. — Egyedül voltam itthon, amikor jött a víz. A négy gyerekből kettő Nagymegyeren volt iskolában, kettő Kulcsodon. Onnan vitték el őket. A feleségem is bent járt a faluban, és nem tudott hazajönni. Már jó helyen vannak mindnyájan.. — Kitől tudja? — Édesanyám hozta a hírt, mert ő meg Balonyban volt a bátyámnál. — Tudják a faluban, hogy maguk itt vannak? — Jöttek már, hogy menjek el én is. Nem érdemes, megy le a víz. Élelmünk van, ivóvizet Balonyról hoz a bátyám. A házban nincs víz, csak a kamrában. De éjszakára is kint maradnak a töltésen, mert nem mernek bemenni a lakásba. Régi épület, hátha .. . Az egyik fára akasztva itt van a telepes rádió is, az jelenti most Tóthéknak a világot, amelytől elzárta őket a víz. Reménykedve várják a hírt, hogy elállták az ár útját Csicsovnál, s a körülöttük hömpölygő folyam megcsendesedik. L. S.—F. F. Tóth Dezső az édesanyjával Az utolsó előtti napon AZ ELSŐ FÉLÉV utolsó előtti napján jártunk az Autóalkatrészgyártó- és Felújító Vállalat soproni gyáregységében. — Hajrázunk — mondta Kornyák József főmérnök. Ám, vajmi kevés utal az üzemben a megszokott értelemben használt fogalomra. Nyoma sincs az ideges, feszült légkörnek, kapkodásnak. Derűs, nyugodt emberek, egyenletes munkatempóban formálják az autóalkatrészeket . Talán sohasem volt ilyen rend az anyagellátásban, mint ebben a negyedben. Az év elején tudtuk, mit kell gyártanunk, s ehhez az anyagot is megkaptuk. Volt miből, tehát a program szerint dolgozhattunk — mondják magabiztosan. — Készre gyártottunk 36 000 Csepel típusú dugattyúcsapszeget. Igaz, a kooperációs tételek megkésése valamelyest hátráltatott bennünket a tengelykapcsolók gyártásában, de azokkal is elkészülünk. Jöhetnek helyettük a hibásak... AZ UTOLSÓ MONDAT arra utal, hogy a kis üzem kollektívája a gépkocsialkatrész-hiány enyhítésének ígéretes módját kezdte megvalósítani, ötszáz új tengelykapcsolót gyártott csere céljára. Ekként felkészültek a második félévre a felújított alkatrészek „választékának” bővítésére. S a meghibásodott tengelykapcsolók miatt nem kell állniuk a gépkocsiknak, a felújítás időtartamára újat kapnak Sopronból. Figyelemre méltó és követendő, milyen hasznosan élnek a gyáregység vezetői a rendelkezésre álló műszaki fejlesztési alappal. Egy régi, átalakított épületben rendezik be a tengelykapcsoló-ciklust. S a jövő évben már 8—10 000 felújított tengelykapcsoló hagyhatja el e szerény anyagi eszközzel létesített új üzemrészt. A gyártási előkészületekkel párhuzamosan folynak a kísérletek az 1—2 hengeres Csepel légkompresszorok felújítására. A kísérletek már végleges befejezés előtt állnak, s ez újabb évi 3 milliós termelési érték növekedést jelent, a meglévő munkaerővel és gépi eszközzel. E kis üzemegység —amely néhány esztendeje majdnem a megszüntetés sorsára jutott — újból és újból bizonyítja létjogosultságát, hasznosságát. A műszaki gárda állandóan kutatja az „alkatrészpiacot”, hogy milyen féleségek felújításával szükséges, érdemes foglalkozniuk. Ezeken kívül néhány újításuk a szállítás megkönnyítését szolgálja. A jól bevált 500 kilós szállítófal után újítottak egytonnás rakodószerkezetet is, amelyet három hónapja sikerrel alkalmaznak a Balatonfüredi Borforgalmi Vállalat soproni kirendeltségén. E szerkezet ládás és hordós áruk szállításához kitűnően használható. Legfőbb előnyének mutatkozik, hogy feleslegessé válik a rakodórámpa. Alkalmazásával csupán ebben az egy üzemegységben évente 200 ezer forint megtakarítása érhető el. A szerkezet iránt országszerte érdeklődnek a borforgalmi vállalatok, valamint a textilüzemek. S a várható igény kielégítésére a soproniak felkészülnek. ANNYIRA NINCS HAJRÁ ebben a „hajrás” időszakban, hogy mindezekre jut idejük, erejük. JL-né Előadás a SZÖVOSZ-ban Szerdán a SZÖVOSZ székházában összeült a Szövetkezeti Tudományos Tanács, hogy meghallgassa és megvitassa Henri Desroche-nak, a Sorbonne és a Francia Szövetkezeti Főiskola professzorának előadását a különböző társadalmi rendszerű országok szövetkezeti tudósainak együttműködéséről. Henri Desroche előadásában rámutatott többek között arra, hogy a nemzetközi szövetkezeti mozgalom egységét még ma sem sikerült megvalósítani. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége a világ mintegy 80 millió szövetkezeti tagjának csak körülbelül az egyötödét képviseli. A magyar szövetkezetek felvételét a nemzetközi szövetségbe mindeddig akadályozta az a körülmény, hogy a szakemberek keveset tudtak a magyar szövetkezetek tevékenységéről. (MTI.) Gépkocsira épített keverőgép Az építőipar fejlődésével párhuzamosan — ha nem is a kívánt mértékben — ma már egyre több újfajta gépet alkalmaznak az építkezéseken. Ezek közül most a csehszlovák gyártmányú AM 3 típusú autós keverőgépet mutatjuk be. A keverőgép különösen olyan helyeken használható előnyösen, ahol nagy felületeket kell betonozni. Vályúk, illetve csúszdák segítségével 7 méter szélességnyi felületet lehet vele betonozni. Alapok, csatornák és más szalagszerű betonozások készítésénél dolgozik legjobban és leggyorsabban ez a gép. Az AM 3 önálló keverőberendezését Tatra 138 gépkocsi alvázára szerelték. A betonkeverő-dobot saját 3 S. 110 motorja hajtja, amely az alváztól függetlenül működik. A gép vezetőfülkéje mögé egy 470 literes víztartályt is szereltek. A vizet a 3 S. 110 motor kipufogó gázai nyomják a keverődobba. A dobot töltése közben a hidromotor kis fogaskerekén levő szalagfék fogja. Ürítése a forgási irány megváltoztatásával történik. A gépre szerelt felfogóvályú a betonkeverék áramlását már a nyílásnál az elvezető vályú felé tereli. A vályút vízszintesen 180 fokig lehet elfordítani, de függőlegesen is mozgatható. Az anyag elvezető pályáját toldalékok segítségével 7 méter hosszúságúra lehet beállítani. Éjszakai munkához a keverőgép felfogóvályújára két fényszórót szereltek, melyek a munkahelyet élesen megvilágítják. Az erős, T 138 Tatra-alváz és futómű még nagyon nehéz terepviszonyok között is lehetővé teszi a gép üzemeltetését . Ha az ember erős Ságban, rengeteg gond a vezetőknek. A gazdálkodásnál, a szövetkezet irányításánál is nehezebb az emberekkel való jó kapcsolat megteremtése, megtartása. Fáradtak az emberek, fáradtak a vezetők. S a fáradtságnak mindig türelmetlenség, ingerlékenység a következménye. De milyen következménye lehet annak, ha a vezető is, a tag is szabad utat enged türelmetlenségének? A sok számolás, tervezés közben sem szabad elfelejteni: fontos azemberekkel való bánásmód, az irányítás módszerének megválasztása. Az eddiginél is nagyobb türelem, megértés kell, és az eddiginél is jobban meg kell beszélni közösen a közös dolgait, a szövetkezetek alakulása óta szinte állandóan napirenden van a szövetkezeti demokrácia erősítése, hogy a tag érezze: gazdája a földnek, saját sorsáról is határoz, ha részt kér a közös ügyeinek intézéséből. Mostanában ez szinte elengedhetetlenül szükséges, mert együtt sokkal könnyebb. Eredményesebb, elviselhetőbb lesz ez a gazdasági év, ha a vezetőség sok józangazdával megosztja gondját. De vannak emberek, akik hajlamosak rögtön „készpénznek” venni a kósza híreket, aggódva keresnek megoldást. És legtöbbször az ilyen rémhírektől halt emberekkel a legtürelmetlenebb a vezető, ami részben érthető is. Hiszen számos valóban létező gond aggasztja, és akkor időt kérnek tőle a mendemondák megcáfolására. Nem szabad türelmetlennek lenni, nem szabad egyetlen szövetkezeti tagot sem a maga kis ügye miatt letorkolni. Sok falusi embernek mostanában az az egyik nagy aggodalma, hogy mi lesz a háztájival? Ezzel kapcsolatos kérdésekkel naponta ostromolják a vezetőt. Hiszen régi igazság az, hogy bármennyire nyomasztó is a közös gondja, a maga baját érzi mindenki a legnagyobbnak. Mégis elképzelhető, hogy a munkától, gondtól hajszolt vezető türelmetlenül ráförmed az aggodalmaskodóra: „Ezer hold van víz alatt, nem érünk rá törődni a maga tehenével.” Vagy: nehéz a helyzetük mostanában a nagycsaládosoknak. A szövetkezetben nem volt eddig mód egység szerzésére, a családtagok el akarnak menni pénzt keresni, valamiből élni kell Segítséget, tanácsot várnak a tsz vezetőitől. Türelemmel kell foglalkozni ezekkel a gondokkal, még ha nehéz, még ha fárasztó is. Nem lehet türelmetlenséggel, ingerültséggel „lerázni” a töprengőket, az aggodalmaskodókat.. Ahogy a vezetők foglalkoznak ezekkel a kis gondokkal, úgy kedvet adhatnak a falusi embernek, de el is vehetik a kedvüket. Türelem, megértés kell, hogy emberséget érezzen vezetőiben a szövetkezeti tag. A gondban, a bajban mindig is a legjobb nyugtató a megértés volt. S a soron következő nehéz munkák jó elvégzéséhez csak higgadt, megértésre talált, bizakodó emberek képesek. A bizakodáshoz, megértéshez elengedhetetlen az őszinte hang. Ne ígérgessenek felelőtlenül a szövetkezetek vezetői csak azért, hogy „lelket öntsenek” a tagokba. De ne is legyenek a gondterheltség mellett borúlátók. Ahogy ők ismerik a gazdaság karait, eredményeit, úgy ismerjék ezt a tagok is. Sőt, a lehetőséghez mérten együtt számoljanak, töprengjenek tagok és vezetők. A „hogyanra” nehéz központi receptet adni, sőt nem is lehet. A helyi adottságok szerint saját erőből kell megoldást találni a gondokra, éppen ezért olyan nagyon fontos beszélgetni a tagokkal a termelésről, a várható eredményekről, a tennivalókról. S ha baj van, arról is. Őszintén, nyíltan. Nagyon káros lenne, ha a tájékoztatás szerint a tagok, mondjuk 35 forintos munkaegység értéket remélve, év végén hallanak meg, hogy csak 20 forintot, vagy még annyit sem ér az egység. S nem utolsósorban a körülmények ismerete biztonságérzetet is ad a tagoknak, még akkor is, ha sok a kár. Megnyugtatóbb a vezetőknek, ha nem kell semmit takargatniuk, a nehéz napokban osztozhatnak a tagokkal a gondban, és az őszinteségért joggal segítséget várhatnak. • Ha emberséget, megértést tapasztal a tag a vezetőktől, kisebb a lehetősége a kedvetlenségnek, a borúlátásnak. Ezekben a hónapokban pedig nagy szükség van a szövetkezeti tagok szorgalmára, bizakodására, mert az ember erőtlensége veszedelmesebb károkozó a víznél is. gszm