Kisalföld, 1965. október (10. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-01 / 231. szám
1965. október 1., péntek KISALFÖLD Ötven traktor két műszakban És sok nehézség a szervezésben A legújabb jelentések szerint körülbelül 350 traktor dolgozik éjjel-nappal a megye szövetkezeteiben. A legnagyobb járásra, a győrire ebből mindössze 50 jut. Pedig legalább 150 traktor két műszakos üzemeltetésére lenne szükség már most. Miért nincs több? Ennek okait kerestük néhány Győr környéki közös gazdaságban Alapfi Gézával és Füves Tiborral, a megyei, illetve a járási tanács főagronómusával. Egyezkednek a traktorosok A nagybajcsi Petőfi Termelőszövetkezetnek legalább öt traktor éjjel-nappali üzemeltetésére lenne szüksége. Strausz Imre főagronómus azzal fogadott bennünket, hogy ezek közül három hamarosan megindul. Csak még a traktorosokkal kell megegyezni. — Miben? — A váltásban. A váltótársak azt kérik, hogy este hattól reggel hatig dolgozhassanak. A gépek jelenlegi gazdái viszont szeretnék este kilencig megnyújtani a műszakot, hogy többet keressenek. A héten remélhetőleg megegyezünk. Csak nehogy túl sokáig tartson az egyezkedés, addig, amíg „lerobban” az idő, és alaposan megkésnek. Nagybajcson látszólag jól állnak a talajmunkával és a vetéssel. Az őszi árpát, a takarmánykeveréket és a rozsot már elvetették, a búza vetését a hét végén kezdik. A 740 hold vetőszántásból csak száz hold van hátra. A tavasziak alá még ezer holdat kell megszántani. Hat géppel. Mert a többi szállít vagy javítás miatt áll. Még negyven végigdolgozható nappal számolva — az 500 hold búzavetésen kívül — napi 30 hold szántás. A legutóbbi négy nap átlaga viszont csak 12 hold! Nagyon kell Nagybajcson a kettős műszak. Mind a hat szántó traktorra kellene. Emberük van, hiszen a Vízügyi Igazgatóságnál és más vállalatoknál 6 olyan szövetkezeti tag dolgozik, akinek tanult mestersége a traktorvezetés. Drága felvonulás Vámosszabadin minden, traktorhoz értő ember gépen ül, dolgozik. Egyedül a lánctalpas traktorra jut második ember, ez dolgozik két műszakban. — Mi dolog van még hátra a gazdaságban? — Bizony elég sok minden. A nagyobbja: 480 hold vetőszántás a 690 bőr, 650 hold vetés és 1100 hold őszi mélyszántás. •— Mindennel végzünk időben — mondta magabiztosan Smidt János főagronómus. Füves Tibor azonnal számolt: körülbelül 600 normálholdnyi munka elvégzéséhez nincs ereje a szövetkezetnek, ha nem szervez több kettős műszakok — Kétszáz holdra gépállomási traktort fogadunk. — A gépállomás szerint nem veszi igénybe segítségét a téesz. Csakhamar tisztázódott a félreértés. A Mosonszentjánosi Gépállomás segítene a szigetközi szövetkezeteknek. Előző nap járt is Vámosszabadin a gépállomás megbízottja, és kérdezte, kell-e az SZ 100-as traktor. „Kell” — mondta a szövetkezet elnöke. „Mennyi munkát adnak neki?” „Kétszáz holdat.” „És fizeti -e a gazdaság a felvonulás költségét?” „Mennyi az?” „Nyolcezer forint.” Erre joggal válaszolta a tsz-elnök: akkor inkább ne küldjék a traktort. Jó lenne minél előbb eldönteni: köteles-e felvonulási díjat fizetni a szövetkezet vagy nem? Bérvita Rábapatonán A múlt hét közepén azt ígérték a rábapatonai szövetkezetben a járási főagronómusnak, hogy néhány napon belül hat traktorra szerveznek kettős műszakot. Most azzal a kérdéssel mentünk: beváltották-e az ígéretet? — Igenis, nem is — mondta Kormos Péter, a gépesítés vezetője. — Mind a hat gépre megvan a váltótárs, ma este indulhattak volna... De kirobbant a vita a tsz választott vezetősége és a traktorosok között. Rábapatonán gépállomási norma szerint dolgoznak és fizetést kapnak a traktorosok. Az erről kötött megállapodásnak van egy pontja, amely szerint a munkaegység értékével arányosan a traktorosok fizetése is nő vagy csökken. A sok víz miatt — előreláthatóan — a tervezettnél 20 százalékkal ér kevesebbet a munkaegység, s a választott vezetőség ragaszkodik ahhoz, hogy a traktorosok bérét is csökkentsék, visszamenően egész évre. Ezzel nagyon elvennék a traktorosok kedvét a munkától. Látszólag igaza van a vezetőségnek, ha tartja magát a megállapodáshoz. A traktorosok viszont azzal érvelnek, hogy a szövetkezeti tagok, különösen a növénytermesztésben dolgozók sok olyan kedvezményt kaptak — normacsökkentés, részes művelés, prémium —, amely kárpótolja őket a munkaegység értékének csökkenéséért. A tsz függetlenített vezetői is úgy látják, hogy a legszorgalmasabb dolgozókkal bánnának méltatlanul, ha alapos meggondolás nélkül, mechanikusan csökkentenék a traktorosok bérét, akikre a következő hetekben nagyon nehéz munka vár. A vitát — a járási tanács segítségével — a napokban lezárják. Remélhetőleg úgy, hogy Rábapatonán is megindulnak az egész éjszakát végigdolgozó traktorok. F. F. A sok víz nagyon megtömte a talajt, nehéz dolguk van a magágyat készítő traktoroknak (Nagy Éva felv.) BOLDOG UJESZ KICSIT KORÁN hangzott el a jókívánságunk, egy nappal az erdész-szilveszter előtt, ahhoz azonban alkalmas időben, hogy beszélgessünk a megye legfiatalabb erdészetének eredményeiről. — A Hanság hasznosításának tervéhez kapcsolódik a mi munkánk — mondja Máté Károly erdőmérnök, a Kisalföldi Állami Erdőgazdaság Felsőhansági Erdészetének vezetője. — És mivel csak 1960-ban alakultunk, egyelőre nem köbméterben, hanem hektárban számítjuk az eredményeinket. A találós kérdésre rögtön válaszol is: — Fakitermelésünk a régi telepítésekből még csak évi 5—6000 köbméter, öt év alatt azonban 985 hektár szakszerűen telepített erdővel növekedett a területünk. Az idén az árvíz lépett közbe, nyájustól júliusig nem tudtunk YorkbaT^30^’ géppel dolgozni. S ez nemcsak a telepítések gondozásában gátolt meg bennünket, hanem a jövő esztendei előkészületeket is hátráltatta. BOLDOG újesztendő kívánásban tehát a szép ősz óhaja is benne van, s ha késve is, egyensúlyba kerülnek a tervvel. — A munkák kiesését kivéve nagyobb kárt nem okozott a víz — teszi hozzá az előbbiekhez, mintegy vigasztalásképpen. Összesen talán ötven hektárnyi területen pusztult ki az óriásnyár és olasznyár állomány, ezekben is szerencséjük van. Gyorsan növő fákról lévén szó, a pótlás meg utolérheti a megmaradt állományt, s húsz-nuszonöt esztendő múlva óriások sora áll a mosonszentjánosi és újrónafői határban, megváltoztatva nemcsak a tájképét, hanem az éghajlatát is, a gazdasági haszonról pedig — amit a Hanság erdőtelepítése jelent — majd csak csillagászati számokkal lehet beszélni. LEHET ..., ha sikerül minden évben a telepítés, ha a víz nem akadályozza a gépi művelést és talajelőkészítést. És még sok „ha”, azaz sok feltétele van a különleges körülményeit között folyó erdészeti munkának itt a Hanságban, ezért várják izgalommal minden évben a szeptember végét, az erdészszilvesztert, amikor a gazdasági év eredményeit vagy balsikereit összegezik a mosonszentjánosi központban.6 Negyvenezer vasipari javaslat A Vasas Szakszervezet közgazdasági osztálya a termelési tanácskozások színvonalát és eredményeit vizsgálva megállapította, hogy az utóbbi időben nőtt a dolgozók részvétele, vitakészsége és a javaslatok száma. Az év eddigi termelési értekezletein a vasipar 330 000 dolgozója vett részt, tehát minden száz ember közül hetvenegy, mintegy 40 000-en pedig konkrét javaslatokat is tettek különféle visszásságok megszüntetésére. A harminc vállalatnál tartott külön vizsgálat tapasztalatai szerint a termelési tanácskozások beszámolói sok helyen még mindig meglehetősen szárazak, hosszadalmasak, s ez a vitakészségre is nyomasztólag hat. Az Ózdi Kohászati Üzemek néhány részlegében érdekes módszerrel, a referátum nélküli termelési tanácskozással kísérleteznek, a jelek szerint jó eredménnyel. (MTI) 3 Csak törvénysértés árán? „Azokban a munkakörökben, amelyekben a munkaidő a munkás egészségére ártalmas volta miatt napi nyolc óránál kevesebb, vagy pedig ilyen címen pótlékban részesülnek, túlmunkát elrendelni, illetőleg túlmunkát végezni csak a Minisztertanács által meghatározott esetekben szabad. E tilalom alól rendkívüli esetekben egyes iparágakra vonatkozóan a miniszter személyes hatáskörben kivételt engedélyezhet a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben. (A Munkatörvénykönyv VI. fejezet 5-ös pontja.) A csökkentett munkaidőben dolgozók túlmunkát nem végezhetnek — mondja ki még a KGM közlöny. Mindennek ellenére túlóráztak a Magyar Vagon- és Gépgyárban a felülkezelő csiszolók és az öntödei tisztítók. Mintegy 50—50 hat-, illetőleg hétórás munkaidőben, tehát az egészségre ártalmas munkahelyen foglalkoztatott dolgozó. Hétköznap napi 3,5 órát, vasárnap 8 órát dolgoztak a csiszolók augusztus 25-e és szeptember 21-e között. Pihenőnap nélkül. A terv is törvény! A Szakszervezetek megyei Tanácsának munkásvédelmi főfelügyelője az idézett törvény megszegése miatt nagy összegű, bírsággal sújtott jó néhány vezetőt. A bírságolást követő vasárnap, szeptember 26-án az öntödében 41 öntvénytisztító dolgozott. „Társadalmi munkában.” A megbírságoltak közül Vaszkó Vendel a vasúti jármű és Ferenczi József, az öntöde-gyáregység vezetői tudják, hogy törvénysértést követtek el a túlmunka bevezetésével. Így érvelnék: — A terv teljesítésére is törvény kötelez! S választanunk kellett, melyiknek megsértése okozza a kisebb kárt az egyénnek és a népgazdaságnak. Nem kényszerítettünk a túlmunkára senkit, a körülmények kényszerítettek bennünket arra, hogy ezt az emberektől kérjük, s ők meg is értették. Vaszkó Vendel e körülmények közt első helyen említi az indonéz és szovjet vasúti személykocsik vezetőinek hiányát, amely miatt július utolsó és augusztus első dekádjában leállt a szerelés. A munkások csellengtek, fatelepen, itt-ott dolgozgattak, gyatrán kerestek. A termelés a programtól messze elmaradt, a tervteljesítés kilátástalannak látszott. A vereteket a Kismotor- és Gépgyártól hiába várták. Ami keveset kaptak, azt is nyersen, azaz a vagongyárra várt csiszolásuk, krómozásuk. A felületkezelő üzem szűk kapacitása nem bírja eldei műszakban a szokatlan megterhelést. A dilemma tehát: vagy a szállítások meghiúsulása, néhány száz ember kényszerszabadságolása, vagya felületkezelők túlmunkája. S a két rossz közül a vasúti jármű-gyáregység vezetői az utóbbit választották. Leáll az öntöde Az öntöde-gyáregységben történt törvénysértés indokai nem kevésbé nyomosak. A reisonstrukcióval kapcsolatban az öntöde október 3-tól 19-ig leáll. Háromszáz tonna acélöntvény előretartás Ken a terv teljesítéséhez. Az öntvény nemcsak a gyár saját gyaxonanyaihoz szeti, várja számos kooperációs üzem. Itt is vagy-vagy elott álltak, s társadalmi munka nevet adtak a törvény tiltotta túlmunkának, amelyet mellesleg kétszeres órabérért végeztek. A bírságolások után a vezetők lemontnak további alkalmazásáról. De az öntödében, méginkábbb jármű gyáregységben is bizonytalan a tervteljesítés, S a végleges megoldásra irányuló műszaki-szervezési intézkedésekre nincsenek határozott elképzelések. Megoldás lenne a négyszer hatórás műszak szervezése. Ezt — az öntone-gyáregység műszaki kollektívája szerint — a létszám- és gépi felszerelés hiánya , gátolja. Nehezen megoldhatónak látszik a rendkívüli váltásban dolgozó, nagyrészt vidéki bejárók közlekedésének lebonyolítása. Mindeme nehézség leküzdése kétségtelenül több gondot, veszteséget jelent, mint ötven ember időszakos túlóráztatása. Csakhogy ezek az emberek azért kerültek a törvény különös védelmébe, mert munkájuk egészségükre ártalmas. S ez az ártalom a túlmunkával nő! Ez az ára a látszólag legegyszerűbb megoldásnak. Ennek megtakarításáért érdemes és szükséges a bonyolultabb megoldással is megbirkózni. Ez nem halogatható sem az öntödében, sem a vasúti jármű-gyáregységben. Ez utóbbi helyen a vezetők azzal védekeznek, hogy a váratlanul előállóit nehéz helyzetben nem tudtak új embereket betanítani a több műszakos felületkezelésre. A kooperációs nehézség azonban nem újkeletű, s évről évre fokozódó mértékben zavaró tényező. A felületkezelői szűk kapacitás ugyancsak hosszú évek visszatérő témája. Bőségesen elérkezett tehát az ideje annak, hogy a létszámon belül embereket tanítsanak be csiszolásra, krómozásra. — Nem szívesen vállalják — vetik ellene a vezetők. Lehet, hogy a szerelő-lakatos nem szívesen csiszol, de aligha szívesen tér haza gyér keresettel, amiért a krómozó miatt vesztegelnie kell. S alkalmasint szívesebben csiszol átmenetileg tisztes keresetért, mint hogy beérje 50—60 százalékos teljesítménnyel és ennek megfelelő bérrel. A több szakma elsajátítására fordított anyagi ösztönzés jobb célt szolgálna, mint a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak túlórapótléka. „Elvi egyetértés“ felülről Annak megállapítására, hogy mennyire általános módszer a „szorító időben” a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak törvényellenes túlóráztatása, nincs mód. Egyetlen sokatmondó tény: augusztus 24-én kelt a vasúti jármű-gyáregységnél a túlóráztatásra vonatkozó engedélykérelem. Másnap már úgy dolgoztak, mintha az engedély máris a zsebükben lenne. Pedig még csak megkezdődött a hozzájárulás kijárása. De nem a törvényben meghatározott illetékes miniszternél és a SZOT-nál. Elindult a Vasas Szakszervezet megyebizottságán, s elakadt a KGM munkaügyi főosztályán és a Vasas Szakszervezet Országos Központjában, melyeknek, vezetői — a vagongyáriak elmondása szerint — szóban elvi hozzájárulásukat adták a tilalom feloldásához. Ezt azonban írásban nem rögzítették. Engedély hiányában pedig az SZMT bírságolási eljárása jogos. Mivel a vezetőket ez érzékenyen érinti, a túlóráztatásokat megszüntetik. De nem szűnnek meg a kooperációs gondok, amelyek e törvénysértő megoldást szülték. Lehet, hogy általa pillanatnyilag enyhült a szorongatottság. De a vagongyártól egyre több, s jobb vasúti kocsikat várnak, főleg a külkereskedelemben. Azonban ez igények növekedésével nincs összehangolva kellően a kooperáció. A Kismotor- és Gépgyár jelenlegi műszaki-technológiai állapotában — a vagongyári vezetők tapasztalatai szerint — képtelen eleget tenni kooperációs kötelezettségeinek. Diósgyőrből a tervidőszakban 2600 mellső tengelynek kellett volna érkeznie. Az adósság 1911. Öttezernégyszáz tengelycsonkból ezernyolcszáz az elmaradás. Az indonéz kocsikhoz érkezett vaslemezek selejtbe került" Sürgető feladat A kooperációs vállalatok pártvezetői a vagongyári pártbizottság meghívására nemrég összeültek az együttműködés megjavítása céljából. A jó szándék az együttműködéshez nem hiányzik, de a Kismotor- és Gépgyár képviselői elmondották, hogy munkájukat nagyban nehezíti a vagongyár gyakori programmódosítása. Sokszor a meóban derül ki, hogy Győrből hibás rajzot kaptak. Tehát a vagongyár hibáztatja a Kismotor- és Gépgyárat és viszont. Ki mennyire hibás, s mit kell tenni a káros következmények megszüntetésére, mindezek eldöntése a KGM illetékes vezetőinek a dolga. Jakus Lajosné Faiskola a csornai Petőfi Tsz-ben A csornai Petőfi Tsz-ben 1960 óta foglalkoznak gyümölcsfaoltványok nevelésével: 1961-ben már 30 000 forintot, 1962-ben 70 000, 1963- ban 270 000 forintot árult gyümölcsfaoltványból a gazdaság. Tavaly 37 000 oltványból 370 000 forint bevétellel számoltak. A szemzéssel, az oltványok gondozásával egy brigád foglalkozik Holper Rezső főkertész és helyettesének, Németh Editnek az irányításával, vezetésével. A gyümölcsfaiskolát már az egész országban ismerik: az Alföldről, Dél- Dunántúlról jönnek a gazdaságok megbízottai oltványokért. Az idén 60 000—70 000 különböző fajta alma-, körte-, sárgabarack-, őszibarack-, cseresznye- és meggyoltványt nevelt fel a csornai Petőfi Tsz faiskolája.