Kisalföld, 1965. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

A három bölcsesség Indonéz mese TÖRTÉNT EGYSZER, na­gyon régen. A gazdag ember a kertjében sétálgatott, ami­kor meglátta, hogy egy tar­ka tollú kis madár belegaba­lyodott a kifeszített hálóba. Odament, kiszabadította a kétségbeesett madarat, tenye­rébe vette, simogatta, úgy nyugtatgatta. De majdnem elejtette a csodálkozástól, mert a madár megszólalt: — Add vissza a szabadsá­gomat — könyörgött —, hi­szen ha kalitkába zársz, sem­mi hasznod nem lesz belő­lem, mert úgysem énekelek. Ha szabadon bocsátasz, meg­tanítalak három bölcsességre. — Ha nem énekelsz, való­ban semmi hasznom belőled — mondta a­ kert ura. — Halljam hát a bölcsességei­det! — s ezzel elengedte a kis madarat. Az meg fennen re­pülve így szólt: A három bölcsesség: „Ne , búsúlj olyan dolgokon, amel­y BÍJVÉSZISKOLA lyeken változtatni már nem lehet” — „Ne kívánd, amit megkapnod nem lehet”, és „Ne hidd el, ami igaz nem lehet!” És szólt a kert gazdája: — Köszönöm a tanításaidat, kedves madárka, igyekszem megszívlelni, mert valóban bölcsek! Ezután folytatta sétáját, és mélyen elgondolkozott a hal­lottakon. Ám töprengéséből gúnyos kacagás riasztotta fel. Körülnézett, ki nevet ilyen gúnyosan, hát látta­­m, hogy a kis madár repked felette. — Miért nevetsz ilyen gú­nyosan? — kérdezte. — Kinevetlek, amiért olyan könnyen eleresztettél — felel­te a madár. — Az emberek azt képzelik, hogy a legoko­sabb teremtményei a világ­nak, pedig milyen ostobák. Hiszen, ha te is okosabb lettél volna, most te lennél a világ leggazdagabb embere. — Hogyan lehetnék az? — kérdezte a kert gazdája. — Az én gyomromban egy akkora gyémánt van, mint egy tyúktojás. Ha nem en­gedtél volna szabadon, tied lenne a gyémánt. A GAZDAG EMBER elő­ször dühöngött, majd hízy* legni kezdett a madárnak és megpróbálta visszacsalogatni: — Gyere vissza hozzám, kedves kis madárka, mert mi hasznod van a gazdagságod­ból, ha szabadon szállva éhe­zel, vagy elpusztít egy ma­es- Ica. Nálam pedig meleg szo­ba* kapsz, friss ételt-italt adok neked, s úgy vigyázok rád, mint a két szememre. A kis madár csak hallgatta a csalogatást, és még jobban nevetett. — Miért nevetsz folyton? - dühösködött a gazdag em­er. — Már hogyne nevetnék, mikor a bölcs tanításokért ferébe visszaadtad a szabad­ágamat, de mégsem követed tanácsokat. Azt mondtam: miiiiiiiiiiiviiiiiiiii!!!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii „Ne búsulj olyan dolgokon, amelyeken változtatni nem lehet’’, és te mégis búsulsz, hogy szabadon engedtél. Má­sodszorra azt mondtam: „Ne kívánd, amit megkapnod nem lehet” és te most mégis azt kívánod, hogy bárcsak visz­­szatérnék hozzád, feláldozva szabadságomat. Harmadszor­ra­ pedig azt mondtam: „Ne hidd el, ami igaz nem lehet’’ és te mégis elhiszed, hogy egy tyúktojás nagyságú gyémánt van a gyomromban, mikor én magam, teljes egészemben is alig vagyok akkora, mint egy tyúktojás. Látod, milyen os­toba vagy?!... A MADÁRKA ELREPÜLT, a kert ura pedig megfogadta, máskor jobban megjegyzi és megfogadja a bölcs tanításo­kat. Fordította: Pfeifer Vera Utak Út, út, gyalogút, erre fut, arra fut, összefutja a mezőt, a falut. Út, út, gyalogút, ahova kell, oda jut; van, amelyik messze megy, van, amelyik közelebb, szép ez is, szép az is, a legszebb az, mely hazavisz. Fürtös Gusztáv Mai rejtvényünk­ben a vízszintes 1. és 10., valamint a füg­gőleges 6. és 9. so­rokban a téli szün­idővel kapcsolatos szavakat rejtettük el. Megfejtésül ezeket kell beküldeni postai levelezőlapon a szer­kesztőség címére de­cember 17-ig, pén­tekig. Vízszintes: 6. J. L. 7. Vonatkozó név­más: 8. Európai nagy folyó (ford.). 10. Bo­­ta ikerpárja. 12. Csaknem zsír. 13. Te­tejébe (ék, hiány). 15. Azonos magánhang­zók. 16. Létezik. 17. Tiltó szó. 18. Puha, fehér takaró. 19. Pa-­­­­pírra vet. 21. A tett mozgatója. 24. Név­utó. 26. Kovács László 27. Névelővel állóvíz. 29. E. S. Függőleges: 1. Nemesít. 2. V. A. 3. Hégi mértékegység. 4. Téli sporteszköz. 5. Túlízesített étel. 11. Cipészszerszám (ék, hiány). 12. Kettőzve kedvelt cukorkafajta. 14. Névelővel háziállat. 15. Kicsi noha. 18. Feltételes kötőszó. 20. ' éigraft. 'HL Félig — alkata ford.). 23. Helyh­atározó szó. 25. Lopva figyel. 27. Idegen kettős hangzó, 20. o. A. A vízszintes 1. első vakbetűje: L., a vízszintes 30. második vak­betűje: Z. A. A függőleges 6. el­ső vakbetűje: T., a függőleges 9. második vkbetője: I®, SZÜNIDŐ Vándorló pingponglabda Végy három átlátszó mű­anyagpoharat, megtüzesített késsel vágd le mindegyiknek a fenekét. Ehhez három ki­csi, különböző színű kendőt és egy pingponglabdát téve, készen van a mutatvány kel­léktára. Egy kis humorral összehabarva, máris tálalha­tó: — Itt van az asztalon ez a három üres pohár, s itt van ez a három színes kendő is. Mindegyikkel letakarok egy poharat, önök itt jobbra, fi­gyeljék a piros kendővel le­takart poharat, önök középen a sárgával, a baloldalt ülők a kékkel borított pohárra ügyeljenek. A piros kendőt leveszem a pohárról, amely­be beleteszek egy pingpong­­labdát. Újra letakarom a po­harat, s máris kezdődhet a játék! Megkérdezem önök­től, hol van a pingponglab­­­­da? A piros kendő alatt? Ott csak volt! Le is veszem a pi­ros kendőt a pohárról — üres! A labda a kékkel leta­kart pohárban van. Önök a bal oldalon figyelték ezt a poharat? Igen? Akkor látták, hogy a kék kendővel letakart pohárral nem történt semmi! Pedig a labda oda repült! íme, le is veszem a kék ken­dőt. Itt a labda! Benne is ha­gyom a pohárban, tehát to­vábbra is önök figyelnek na­gyon erősen, a bal oldalon. Újra kérdezem: hol van a pingponglabda? A kék ken­dő alatt? Miért éppen ott? Hogy még az előbb benne volt? Az nem jelent semmit! Azóta már átvándorolt a sár­ga kendővel letakart pohár­ba! Egy pillanatra meg is mu­tatom, majd újra letakarom, s kezdhetjük elölről a játé­kot: hol a labda?” S ez így megy tovább. A labda sohasem abban a po­hárban van, amelyikben a közönség hiszi, mindig ab­ban van, amelyikben a bű­vész akarja, hogy legyen. Tréfás fogadásokat lehet köt­ni, de mindig a bűvésznek lesz igaza! A trükk lényege az, hogy egyik pohárnak sincs feneke! A bűvész felemeli például a piros kendővel letakart po­harat az asztalról, leveszi ró­la a kendőt, beleteszi a lab­dát. Igen ám, de mivel a po­hárnak nincs feneke, a lab­da azonnal bele is esik a bű­vész tenyerébe! Miután a poharat újból le­takarta, leteszi az asztalra. Mindenki azt hiszi, hogy a labda még benne van. Köz­ben a bűvész a kezét, ami­ben a labda lapul, úgy tart­ja, hogy ne látszódjék a kö­zönség felé a turpisság. Ha a bűvész azt akarja, hogy a labda a kékkel leta­kart pohárban jelenjen meg, akkor ezt felemeli az asztal­ról, s egyszerűen ráállítja a kezében tartott pingponglab­dára. Ha így veszi le a ken­dőt, a labda benne látszik a pohárban. Csak a bűvész találékony­ságától függ, hogy mennyi ideig tart a mutatvány, s ho­gyan fejeződik be csattanóan. A legjobb megoldás az, hogy a labda végül mindhá­rom pohárból eltűnik. Az asztalon hagyva a poharakat, lerántjuk róluk a kendőket, s velük együtt a labdát az asztalon álló valamilyen tárgy mögé tesszük. Akinek nagyobb a tenye­re, pingponglabda helyett ki­fújt tojást is használhat. A hatás ugyanaz marad , ha jól begyakoroljuk a mutat­ványt Leonardo mester A múlt vasárnapi számunk Gyermekeknek rovatában meg­jelent keresztrejtvény helyes megfejtése: narancs, az almák, a citrom, a körték. Az ügyes megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: Horváth Teréz, Tét, Fő út 4., Heiner Fe­renc IV. osztályos, Sopron&bánfai- Malom a. k Dr. Engländer Zsuzsa: Korunk betegségei és a táplálkozás A gyógyítás egyik fő eszköze, a táplálkozás sza­bályozása , különösen sok gondot okoz orvosnak és be­tegnek. Az orvosnak az a feladata, hogy egy meghatá­rozott célra a betegség kö­vetelményeinek megfelelő étrendet írjon elő. Az előírás csak akkor lesz célravezető és megvalósítható, ha az or­vos nemcsak a beteg állapo­tát ismeri jól, hanem egyéni körülményeit is és ezen be­lül mindazokat a tényezőket, melyek a táplálkozás módját leginkább meghatározzák. A diéta lényegében tehát a betegség követelményeihez és a beteg személyéhez sza­bott táplálkozás, mely rend­szerint többé-kevésbé eltér a beteg megrögződött s ezért ne­hezen megváltoztatható táp­lálkozási szokásaitól. A beteg ember érzékenyebb és nehe­zebben irányítható, mint az egészséges és ezért nehezére esik a kényszerű változtatás. Diétára mégis feltétlenül szükség van — mégpedig olyan diétára, melyet a be­teg — bármilyen hosszú ideig is kelljen betartania, gyógyulása feltételének te­kint. Ezért a diétával kap­csolatban néhány lényeges szempontot kell tisztáznunk. Régebben a diétás előírá­sok szinte csak tilalmakból álltak. A tilalmakat több­nyire a beteg szervezet kí­mélésének szükségességével indokolták, és ez a kímélet annyira ment, hogy sok gyo­morbeteg például a nagyon szigorúan korlátozott, egyol­dalú táplálkozás következté­ben idővel legyengült, és gyógyulás helyett még bete­gebbé vált. Máskor a beteg bizonyos idő után megunta a diéta címén folyó sanyar­gatást, és evett amit szeme­­szája kívánt, míg csak sú­lyos rosszabbodás nem ve­tett véget lázadó kedvének. Az utóbbi évtizedekben az orvostudomány haladása a diéta elveiben és módszerei­ben is nagy változásokat ho­zott. Felismerte azt az alap­vető igazságot, hogy a beteg­nek még az egészséges em­bernél is inkább van szük­sége az összes fontos táp­anyagokat helyes arányban tartalmazó táplálékra; bizo­nyos esetekben egyes táp­anyagok fokozott vagy csök­kent bevitelével közvetlenül is sikerül befolyásolni a megbetegedett szervek mű­ködését. A diétának minden esetben alkalmazkodnia kell a betegség következtében megváltozott szükséglethez és a szervezet pillanatnyi teljesítőképességéhez. A­laptételként el kell fogadni azt a tényt, hogy amit megeszünk, az ke­vés kivétellel nem maga az élelmiszer-nyersanyag, ha­nem annak valahogyan elké­szített változata. Ebből logi­kusan levonható az a követ­keztetés is, hogy az ételek diétás jellege elsősorban nem a nyers élelmiszertől, hanem az elkészítés módjá­tól függ. A régebbi diétás felfogás például a nem fehér húsokat, többek között a marhahúst szigorúan ki­zárta az emésztőszervi bete­gek étrendjéből és csak csir­két, borjút engedélyezett. Kétségtelen, hogy a marha­hús rostjai sok munkát ad­nak a gyomor-bélrendszer­nek és ezért a tilalom indo­kolt is lenne, ha a húsokat az ember nyersen enné. Mi­vel azonban a húsok kivétel nélkül valamilyen módon elkészítve kerülnek fogyasz­tásra, a kész húsétel köny­­nyen vagy nehezen emészt­hető volta attól függ, hogy előzetesen mit csináltunk vele a konyhában. A hagy­más rostélyos tényleg nehéz étel, de ugyanez a marha­hús jól átfőve vagy még in­kább darálva, vagdaltnak vagy húsgombócnak elké­szítve megfelelő lesz diétás célokra, mint a vastagon bundázott, bő zsírban sült rántottcsirke. A tilalmas ételek közé tartoztak régeb­ben a rostos főzelékek is, ma már babot, kelkáposztát is nyugodtan adunk, csak előbb áttörjük és ezzel a be­teg számára megfelelővé ala­kítjuk. Nincs olyan diéta, amit ne lehetne változato­san, célszerűen összeállítani és étvágygerjesztően elkészí­teni. A diétában ugyanis túlnyomóan ugyanazokat a nyersanyagokat használjuk fel, mint az egészségesek ét­­rendjében, csak meghatáro­zott mennyiségi keretek kö­zött. Gyakran bizonyos élel­miszerek felhasználását kor­látozni kell, ezért tartozik a közhit szerint például a cu­korbetegségben előírt étrend a szigorú diéták közé. Pedig a dolog lényege egyszerű és gyakorlati megvalósítása sem nehéz: mivel a beteg csak az orvos által megszabott mennyiségben ehet szénhid­rátokat, az élelmiszerek szén­hidráttartalmát egy minden beteg számára könnyen ért­hető táblázatból kell kike­resni, és étrendjét úgy kell összeállítania, hogy a nap fo­lyamán elfogyasztott ételek szénhidráttartalma ne lépje túl a megengedett határt. Tehát mindent ehet — a cu­kor és a cukortartalmú élel­miszerek, ételek kivételével — napi néhány perces szá­molás árán. Káposztáskoc­kára vágyódik? T­eheti nyu­godtan, csak le kell mérni a felhasznált lisztet és a táb­lázat alapján ki kell számí­tani a szénhidráttartalmát; ezen a napon kenyérből, rizsből és egyéb, szénhidrá­tot tartalmazó ételekből már csak annyit ehet, amennyi még a tésztán kívül belefér az engedélyezett keretbe. Ilyen alapon az egyé­ni szokásokon, ízlésen ala­puló igényeket aránylag könnyen ki lehet elégíteni. t .­­. .... .­­ Következik: A diétás ételek Jakab Mihalyné fűszerezése. Birsalmából: kves.01, sajt Az egyik legtovább eltart­ 1 pet lemérjük. Egy kiló pép­ható gyümölcs a birsalma. I­hez 80 deka cukrot adjunk. Fanyar íze miatt nyersen nem fogyasztjuk, de megfe­lelően elkészítve Linum cse­mege. KOMPOT: Hámozatlan ge­rezdekre vágjuk a birseket. Cukor nélkül 4—5 literes üvegbe rakjuk. Egy liter víz­ben 1 deka szalicilt felfű­zünk, ráöntjük forrón az üvegbe rakott gyümölcsre és száraz dunsztba tesszük. Az üvegből kivett gerezdeket a szokásos módon készíthetjük el kompéinak. LEVES, MÁRTÁS: A meg­hámozott birsalmát apró kockára vágjuk. Víz nélkül tesszük üvegekbe. Jól össze­rázzuk, szalicilt teszünk a te­tejére. Lekötjük és óvatosan dunsztoljuk. BIRSALMALEKVÁR: Fel­használhatjuk a hibátlan birshéjat és a csutkákat is. Fedő alatt, pici vizet hozzá­adva puhára főzzük. Áttör­jük, majd lemérjük. Egy kiló masszához 30 deka cukrot te­gyünk. Főzzük még 20 percig a cukorral, s keverjünk bele késhegynyi szalicilt. Forró üvegekbe rakjuk, száraz dunsztba tesszük. Kelt tész­tába, palacsintába, kenyérre kenve adhatjuk. BIRSALMA — MUSTBAN: Az almákat megtisztítjuk, ge­rezdekre vágjuk, magházát kidobjuk. Lemérjük, s felé­­rvi cukorral annyi édes mus­tot forralunk fel, amennyi el­lepi. A birsalmát puhára főz­zük benne, azután bőszájú üvegekbe rakjuk. A mustot ráöntjük, szalicilt teszünk a tetejére, száraz dunsztba tesszük. BIRS­ALMASAJT: A birs­­zlmákat megmossuk, négyfe­lé vágjuk, a magházat kidob­juk. Annyi vízzel tesszük fel főni, hogy csak félig lepje el. Ha puhára főtt, levét leszűr­jük, a szitán áttörjük. A pé-A cukorból a birs leszűrt le­­vével — 4 deci 80 deka cu­korhoz — szirupot főzünk. Azután hozzáadjuk a pépet és egy citrom levét. Folyto­nos keverés közben főzzük. Ha már eléggé kocsonyás és gyorsan szárad, vizes perga­­mentpapírral kibélelt tálba öntjük. Így szép formát kap. Néhány óra múlva a tálból kiborítva, szellős, száraz he­lyen szikkadni hagyjuk, s így tartjuk fogyasztásig. Esőpelerin gyermekeknek Ezt az egyszerű esőpelerint ballonkelméből, vagy mű­anyagból magunk is elkészíthetjük. A mellékelt szabásmin­ta alapján 3—4 éves gyermekeknek való pelerint készíthe­tünk. Hozzávaló: 120 centi hosszú, 150 centi széles kelme és 90 centi bélésanyag. A kockahálóra felrajzolt szabásmintán egy kocka termé­szetes nagyságra 10 centiméter. Az A jelzésű rész az oldal­­része, D a hátrész, az E betűvel jelö­lt rész pedig a csuklya szabása.

Next