Kisalföld, 1966. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

1966. szeptember 1., csütörtök Fontos állomás a reform előkészítésében A mai napon életbe lépett egy olyan kormányrendelet, amely mellett szótlanul el­menni semmiképpen sem vol­na helyes. A hivatalosan 10/1966-os számot viselő jog­szabályra gondolunk, amely a szállítási szerződések új rendszerét szabályozza. A szál­lítási szerződések igen lénye­ges tényezői a vállalatok közöt­ti szerteágazó kapcsolatok, az anyag-, féltermék-, termelő­eszköz- és fogyasztási cikk­­forgalom alakulásának — a rendelkezés horderejét tehát aligha kell bizonygatni. Külö­nösen, ha még hozzátesszük, hogy a rendelet elveiben és konkrét intézkedéseiben is összhangban áll a gazdasági mechanizmus reformjával, s így hatályba lépését az elő­készítés fontos állomásának tekinthetjük. A jogszabály és a reform elveinek rokonságát nem ne­héz felfedezni. Alapvető jel­legzetessége, hogy a szükség­letek kielégítéséből indul ki, arra az elvre épül ugyanis, hogy a szerződések alapja a valóságos, tehát a fogyasztó és felhasználói igényekben ki­fejezésre jutó népgazdasági szükséglet. Ennnek az alapelv­nek a kimondása a tervgazdál­kodásról alkotott korszerű fel­fogásra épül, lényegében ar­ra, hogy a népgazdasági terv­nek a fejlesztés és a gazdasági folyamatok fő irányait kell ki­jelölnie, a részfolyamatot, meghatározását azonban nem vállalhatja magára. Azok sza­bályozását közgazdasági esz­közökkel kell és lehet haté­konyan elvégezni. A szállítási szerződések most felváltott rendszere nem a szükségletekre, hanem a vál­lalatoknak a forgalomtól, az árumozgástól gyakran elkü­lönült részlettervére építette a szerződéseket, így megfosz­totta azokat lényeges, az áru­forgalom tartalmát és folya­matát szervező szerepüktől. A tervvel való formális kapcsolatok feloldása jelent­kezik abban is, hogy a jog­szabály a szerződéskötési idő­szakot rugalmasan szabályoz­za. A rendeléseket többé nem kell lényegében a naptár és nem a termelési folyamat alakulásától függő olyan idő­pontban feladni, amikor a megrendelő maga még nem tudja, hogy partnerei vele szemben milyen igényeket támasztanak. Közismert­ , az eddigi gyakorlatnak nem kis szerepe volt abban, hogy a vállalatoknál felesleges kész­letek halmozódtak fel. Az új rendelkezés értelmében olyan időpontban és időtartamra kell a szerződéseket megköt­ni, amely legjobban megfelel a szükségleteket képviselő vá­sárló érdekeinek és egyszer­smind az eladó termelési lehe­tőségeinek. Időpontok és idő­tartamok szempontjából is te­hát a szükségletekhez igazo­dik a 10/1966-os kormányha­tározat. A szállítási szerződéses rendszer és a gazdaságirányí­tási rendszer reformjának el­vi rokonságát tanúsítja az is, hogy az új intézkedések kö­vetkezetesen erősítik a meg­rendelő helyzetét. Eddig a szállítói érdekek érvényesül­tek egyoldalúan. Mától kezd­ve a megrendelőt adminiszt­ratív úton már nem lehet szerződéskötésre kötelezni, vi­szont módot kap arra, hogy a szükségletek változása ese­tén a szerződést módosíthas­sa, sőt, megfelelő feltételek mellett elálljon attól! A megrendelő védelmét to­vábbi intézkedések is szolgál­ják: a szerződésszegési szank­ciók súlyosbítása, a kötbér­kulcs megduplázása stb. Joga lesz a megrendelőnek arra is, hogy ha a szállító kötelezett­ségének nem rendeltetéssze­rűen tesz eleget, visszatartsa az ellenértéket avagy vissza­követelje azt. Fontos vonása ez a rendelkezésnek annyiban is, hogy alkalmas arra, az egyes vállalatok monopol­­helyzetéből következő káros törekvéseket gyengítse! A 10/1966-os rendelkezés a reform szellemét sugározza abban is, hogy tág teret ad a kereskedelmi módszerek ér­vényesülésének. A rendelet például lényegében számol az új mechanizmus bevezetése utáni rugalmas árrendszerrel, a megegyezéses árakkal. Hia a szerződő felek valamelyike különleges előnyt kíván ma­gának biztosítani, árenged­ményt nyújthat, vagy felárat követelhet cserébe. A keres­kedelmi módszerek terjedését tükrözi emellett, hogy új szer­ződéses formákat is teremt a rendelet. A kapacitásszerződést például, amellyel a megrende­lő meghatározott időre előre termelési kapacitást köthet le magának; a fejlesztési szerző­dést, amellyel a kooperáló vál­lalatokat bevonhatja a gyárt­mányfejlesztésbe, s végül a bizományosi szerződést. En­nek keretében a termelő saját kockázatára, tőle meg nem rendelt új termékek forgalom­­bahozatalával bízhat meg va­lamely szervet. Aligha szükséges további­akat felhozni annak igazolá­sára, h­ogy a szállítási szerző­dések ma életbe lépett rend­szerét a gazdasági mechaniz­mus reformjának előkészítésé­ben nagy horderejű intézke­désként üdvözölhetjük. Azt azonban hadd tegyük mindeh­hez hozzá: az új szállítási szerződés­rendszer csak le­hetővé teszi, hogy a vállala­tok mostantól kezdve való­ban a tényleges szükségletek­nek megfelelő termeléshez szerezzék be készleteiket. Nem kevés múlik azonban azon, hogy egyik-másik vállalatnál mennyire­ fogják fel a rendel­kezés tartalmi lényegét, ho­gyan alkalmazzák a kapott eszközöket. Ideje kialakítani ehhez az igények felmérésének legmegbízhatóbb módját és a vállalati anyaggazdálkodás hatékony rendszerét is. Annál is inkább, mert mindkettő maga is az új gaz­dasági mechanizmusra való vállalati felkészülés körébe tartozó feladat. M. M. PIROS FÖLD A látvány lenyűgöző. Csaknem száz hold csupa pirosság, mely távolról nézve alig enged látni va­lamit a paradicsombokrok földjéből. Távolról gyö­nyörködtető a kép. Közel­ről azonban szomorú... Miért? Mert a paradicsom­­bokrok sűrűjében már az enyészet fészkel. Az „enyé­szet” szó szerint értendő. Mert az öklömnyi paradi­csomok ezrei túléretten, meg-megrepedezve, már­­már rothadva csüngnek alá. A Z­ajta-Hansági Állami Gazdaság Április 4. üzem­egységében már napok óta a tehetetlenség kínos ér­zése nyomasztja a szakem­bereket. Meg a munkáso­kat. Akik szednék a para­dicsomot, de hát... őket is tehetetlenségre kárhoz­tatták. Az idén először termesz­tett paradicsomot a gaz­daság, nagy gonddal, kü­lönféle fajtákkal kísérle­tezve. A termesztés sikere elvitathatatlan. De valami mégis közbejött, s ez a va­lami annyi bosszúsággal jár, hogy a sikeres munka öröme méreggé változott az emberekben. Méltán. A Budapesti Konzervgyárral 80—100 vagon paradicsom eladására kötött szerződést a gazdaság. Egy hónapja kezdték szedni a termést, kezdetben a szállításhoz szükséges ládákat is el­küldte a gyár. Még a para­dicsomérés előtt érkezett vagy tízezer láda, melye­ket terméssel megrakva annak rendje s módja sze­rint a rendeltetési helyére szállított a gazdaság. Az utolsó küldeményt az el­múlt hét szerdáján vitte a szerelvény. Azóta nincs lá­da. Azaz, vasárnap kaptak még hatszázötvenet, hét­főn pedig hatszázat, de hát elegendő-e ennyi,­­ amikor naponta 4-6 vagonra való paradicsomot kellene el­szállítani azért, hogy ne menjen pocsékba a ter­més? A csaknem 100 hol­don mintegy 150 mázsás a holdankénti átlagtermés. Naponta legalább 3000 lá­da kellene. Azt a bizonyos 600, meg azt a 650 ládát fél-fél nap alatt teleszedte a száztagú idénymunkás­brigád, mely munkacsapa­tot az üzemegység vezető­sége a paradicsomföldre küldött. Most ez a brigád óra­bérért a közeli cukorrépa­táblán gyomlálja a gazt (ez a föld egyébként már nem igen igényli ezt a munkát), gondolom azért, hogy dol­gozzanak, keressenek va­lamit. A paradicsom meg rohad. Mert nincs láda. Ha valóban ez a baj, hát miért nem kér kölcsön, mondjuk a MÉK-től a konzervgyár? Vagy túl sok paradicsom „futott be”, s nem bírnak vele?! Egy szia, mint száz... Az ember méltán bosszan­kodik a piros föld láttán. Hát ezért termelünk, ezért költünk pénzt a földre, s áldozunk rá bőséges ener­giát, hogy végül a nemtö­rődömség vagy egy-e halva született szervezési mód, ötlet rohassza el a munka gyümölcsét? KISALFÖLD 2360000 forintos többletnyereség Immár évek óta mostoha körülmények között termel a Győri Textilipari Vállalat kö­zössége. Mégis nagyszerű eredmények dicsérik az idei első félévben is ezt az átala­kulóban, megújhodóban levő gyárat. Az első félévi munka jel­lemzője — a rekonstrukció ellenére — az ütemes, kapko­dás nélküli,­ nyugodt termelés volt A fonodaiak százhárom ton­nával, a szövődé dolgozói 934 400, a kikészítő munkásai 269 500 négyzetméterrel, a sze­gőüzemi lányok és asszonyok pedig 460 800 méterrel termel­tek többet, mint tavaly az első félévben. Az igazán nagy „fegyver­tény” az exportterv túlteljesí­tése volt a Győri Textilipari Vállalatnál. Majdnem egymil­lió négyzetméterrel több árut készítettek exportra a terve­zettnél, így aztán a jövedel­mezőség is jól alakult az év első hat hónapjában: 2 360 000 forintos többletnyereséget mu­tat az első félévi mérleg. Mérlegen az élelmiszer-kiskereskedelem munkája Szocialista brigádok az élen A Győr-Sopron megyei Élel­miszer-kiskereskedelmi Vál­lalat dolgozói az április 27-i termelési tanácskozáson je­lentették ki, hogy részt akar­nak venni az MSZMP IX kongresszusa tiszteletére kez­deményezett munkaverseny­­ben. A versenyhez rövid idő alatt a vállalat dolgozóinak 80 százaléka, körülbelül 600 bolti alkalmazott csatlakozott. A verseny résztvevői között van a 21 szocialista brigád 180 tagja is. A vállalat párt-, szakszer­vezeti és gazdasági vezetősége a múlt­­héten tartotta meg a félévi munka értékelését, óra­kor a szocialista brigádok munkáját, eredményeit tette mérlegre. Annak ellenére, hogy a Győr-Sopron megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat az első fél évben öt és fél millió forinttal elmaradt az áruforgalmi tervteljesítésben, a versenybizottság mégis úgy értékelte, hogy a szocialista brigádok eredményesebben dolgoztak, mint a múlt eszten­dőben. Nem volt leltárhiány A bizottság először a ter­melékenység alakulását vizs­gálta. Megállapította, hogy a szocialista brigádok által ke­zelt, boltok közül csak három nem tudta teljesíteni áru be­vételi tervét. Valamennyi boltnál nőtt a termelékeny­ség. A vállalat 20 boltjában, ahol több mint öt kiszolgálót alkalmaznak, egy hónapja be­vezették a tiszta jutalékos bé­rezést A húsz bolt közül 17- nél eredményes volt a változ­tatás, az ösztönzőbb bérezéssel­­javult a boltok forgalma, ud­variasabb lett a kiszolgálás. A versenybizottság megvizs­gálta a boltok leltári elszámo­lását is. Tavaly a versenyző 21 szocialista brigád közül egy leltárhiánnyal zárt. Az idén eddig egy bolt sem dolgozott veszteséggel. A múlt eszten­dőben a brigádok 77 000 forint hálómegtakarítást értek el, az idén a megtakarítás összege már eddig is meghaladta a 100 000 forintot. Mindenki tanul A brigádok munka­versen­y- felajánlásai között szerepel, hogy tagjaik részt vesznek valamilyen oktatásban. A ver­senyt értékelő bizottság meg­állapította, hogy a 180 szo­cialista brigádtag mindegyike jelentkezett szakmai vagy po­litikai továbbképzésre. A Győr-Sopron megyei Élel­miszer-kiskereskedelmi Válla­lat október 8-a és 18-a között kulturális napokat rendez. A brigád­vezetők és újítók között találkozót, író-olvasó anké­­tot szervez mai írók részvéte­lével, a versenyben élenjáró dolgozók és a tevékeny szak­szervezeti aktivisták számára jutalom-kirándulást tervez. Országos piackutatás Az áruforgalmi tervet csak úgy lehet teljesíteni, ha a boltokban olyan árut adnak, melyet keres a vásárló. Az ú­j gazdasági mechanizmus egyik kedvező vonása, hogy a vál­lalat ezentúl onnan vásárol­hat fel árut, ahol jobbat, szeb­bet, olcsóbbat kap. A piacku­tatásban nemcsak az árufor­galmi osztály dolgozói vesz­nek részt, hanem az ellen­őrök, a könyvelők, a párt- és a szakszervezeti aktivisták is. Az árubeszerzők az országot járván a megyénkben hiány­cikként szereplő árukat igye­keznek felkutatni. A szocialista brigádok mun­kaversenyének értékelő ülé­sén elhatározták, hogy az év hátralévő időszakában úgy dolgoznak, hogy mielőbb sike­rüljön eltüntetni az öt és fél millió forintos adósságot, és 1966. december 31-re 100 szá­zalékos legyen a vállalat áru­forgalmi tervteljesítése. Kristóf János Segítséget kér a a megye leggondterheltebb szövetkezete Tavaly tö­bb mint 1000 hold nem adott termést az árvíz miatt az ásványrárói határ­ban! Az idén minden táblát elvetettek, megmunkáltak, de nem tudják letakarítani a föl­deket Balladai tömörséggel ér hozzám a keserűség, ami foj­togatja a Duna mellett élő embereket. Az itt élő öreg emlékszik: „A víz mindig megjött, kérem, minden évben meglátogatott bennünket, de csak két hétig ha éreztük, közvetlen a Duna mellett aztán ahogy jött, el­tűnt ment az élet tovább. Most meg az egész határunk átázott már, a kanálisok szí­nültig teltek, hiába szívatják, nem fogy belőle a víz.” Még mindig 250 holdon áll a búza és a zab, ennek pedig 70 százaléka a vízben, a többi sárban. Amit eddig le tudtak aratni, azt csépelik. Két gép­pel. Egy cséplő meg a zabos bükkönyt pörgeti. Alig találtak a határban olyan dombot, aho­va leállítják a gépeket. Az elnökhelyettes végigsi­mítja ősz halántékát: „Nem vagyok már fiatal, de ilyent még nem értem. Egy-egy nap 40—45 mázsát tudunk elcsé­­pelni, és szenved az állat, az ember.” Két traktor cibálja napról napra a vontatókat, a lovak beledőlnek a sárba. A kapások legalább bírják­­­? A cukorrépa, a burgonya, a kukorica 25—30 százalékán áll a víz. Amit még tenni lehet mostanában: lopkodva kaszál­ják a lucernát. Déli szél fodrozza a vizet. Vízre víz készül, a szél megint esőt hoz. Töprengenek, mit le­hetne tenni a következő évek­ben? Füvesíteni vagy fásítani, ott, ahol most fenyeget a víz? Úgy gondolták, még az idén ősszel telepítenek füzest, 30 holdon, kerti bútorok készíté­séhez. Szakemberek tanácsol­ták: vízrendezés nélkül a fá­sítás is nehéz lesz. Sűrűbb csatornahálózat építésével le­gelőtelepítésre is gondoltak. Vagy területrendezéssel a mű­velési ágon kellene változtat­ni? Mit lehetne tenni? A megyében, igaz, sok kö­zös gazdaságot meggyötört a rossz idő, az ár- és belvíz. Adott okot az elkeseredésre a kisebb-nagyobb kár. De ez a szövetkezet — amelyiknek ta­valy több mint ezer holdját mosta a Víz, az idén még min­dig a gabonáját falja, és a jö­vő évi termésnek is nagyon nehezen készíthetnek ágyat — egyedüli a megyében. Ne hagyják magára i­ gazat 3 A közös kiegészítői Emlékezetemben őrzök egy esetet, amely a háztáji gazda­ságokról való helyes gondos­kodás példája. Tavasszal a ka­pálások idején, hogy a tagok­nak ne kelljen idejüket töl­teni a Kis-Duna gát füvének licitájával, a kunszigeti ter­melőszövetkezet elnöke kere­sett a háztáji állatok részére szálas takarmányt. Az állat­tartó tsz-tagok nyugodtan dolgozhattak a közös répatáb­­láján, sarabolhatták a zöld­ségfélét, mert a termelőszö­vetkezet elnöke képviselte ügyüket. Nem hanyagolták el tehát a háztáji miatt a közös munkát, mert tudták, hogy lesz mit etetni saját szarvas­­marháikkal is. A kunszigetiek cselekedete szinte szó szerinti megvalósítása az MSZMP Vil­. kongresszusa útmutatá­sának, amely szerint a közös gazdaságok erőteljes fejlődésé­vel, fejlesztésével egyidőben támogatni kell a háztáji gaz­daságokat is. A háztáji gaz­daságok ne mostoha gyerekei legyenek a termelőszövetkeze­teknek, hanem kiegészítői, szerves hozzátartozói. Teher­mentesítsék a helyi ellátással a közellátást, és olyan mező­­gazdasági termelési ágakat fejlesszenek ki, amelyek a tsz-ekben a nagyüzemi terme­lési viszonyok között nem mű­­velhetők gazdaságosan. Mind­­ezek azonban csak úgy való­síthatók meg, ha a közös gaz­daságok helyesen képviselik a háztáji érdekeit, mint az említett példában. Megyénkben, mint azt a megyei mezőgazdasági állandó bizottság ülése is megállapí­totta: egészségesen, a népgaz­daság felődésének megfelelően dolgoznak a háztáji gazdasá­gok. Ez annak következménye elsősorban, hogy a termelőszö­vetkezetek vezetői az elmúlt két-három évben már nem szükséges rosszként vették tu­domásul a háztáji gazdaságok létezését, hanem rájöttek azok hasznosságára, a közellátást tehermentesítő feladatukra. Fertőendréd példáját említ­hetném, ahol burgonyaültetés idején minden fogat a bur­gonyaültetők rendelkezésére állt. Időt­ takarítottak meg ez­zel, nem húzódott el a ház­tájiban a burgonyaültetés, ju­tott elegendő idő a közös föld­jeinek megmunkálására. Sehol sem láttam például abban az időben tisztább mákot a közös földjein, mint Fertőendréden. Részük van a termelőszö­vetkezetek és a háztáji gazda­ságok közötti helyes viszony kialakulásában a háztáji bi­zottságoknak és a földműves­szövetkezeteknek is. A háztáji bizottságok zömmel tavaly­előtt alakultak meg. Felada­tuk: egybehangolni a háztá­jiak tervét a közös gazdaságok tervével, és részben levenni a háztájival való törődés gondját a tsz-vezetők válláról Puszta­­somorján például a bizottság elnöke minden évben elké­szíti a háztájiak termelési ter­vét, azok teljesítéséről beszá­mol a termelőszövetkezet ve­zetőségének. Év közben pedig segíti a kiegészítő üzemág (mert a háztáji gazdaságokat annak lehet nevezni) munká­ját. A földművesszövetkezetek a felvásárlásban képviselik a háztáji gazdaságokat. Ugyan­akkor olyan termények műve­lésére, termelésére, állatok tartására ösztönzik a háztáji gazdaságokat, amelyeket a ter­melőszövetkezetek nem ter­melhetnek, nevelhetnek gaz­daságosan. A földművesszövet­kezetek ösztönzésére alakult meg megyénkben az a száznál több szakcsoport, melyeknek munkájával valóban kiegészül a termelőszövetkezetek áruter­melése. Ilyen szakcsoportok a többi között a nyúltenyésztő-, a galambtenyésztő-, a gomba­termelő szakcsoportok. Néhány adat idekívánkozik a háztáji gazdaságok munká­jának szemléltetésére. Háztá­jiként a megye termőterületé­nek 7,6 százalékát művelik. Az idén például 63 vagon bur­gonyát és 132 vagon különféle zöldséget adnak el az állam­nak. A földművesszövetkeze­tek az első fél évben 140 va­gon gyümölcsöt vásároltak meg a háztáji gazdaságoktól. Az önellátáson túl hozzájárul­tak a hústermeléssel a köz­ellátáshoz is. Az idén hat hó­nap alatt 2400 mázsa sertést, 28 900 mázsa szarvasmarhát vett meg az állam a háztáji gazdaságoktól. Számottevő a tejtermelés, a baromfitartás, amelyekkel segítik a közellá­­tást. Ezek az adatok bizonyítják: hasznos tevékenységet folytat­nak a háztáji gazdaságok, hasznára vannak a népgazda­ságnak, és kiegészítik a ter­melőszövetkezetek áruterme­lését. Azonban ahogy négy-öt évvel ezelőtt lebecsülték mun­kájukat, most, a termelőszö­vetkezetek és a háztáji gaz­daságok közötti egészséges vi­szony kialakulása után néhány helyen kezdik túlbecsülni a háztáji gazdaságok tevékeny­ségét. Előfordult, hogy egy-egy szakcsoport a termelőszövet­kezet termőterületét csorbítva igyekezett terjeszkedni, fej­lődni. A közös gazdaságoktól kértek szántóföldet, amikor azt semmi sem indokolta. Az ilyen irányú terjeszkedés eltér gazdaságpolitikánktól. A lé­­bényi Béke Tsz-ben fordul elő például ilyen eset, ahol né­hány nyúltenyésztő a közgyű­lés által megszabott pillangós területnél többet követelt a közös lucernásból. A kunszigeti, a fertőendré­­di, a pusztasomorjai példa igazolja: a háztáji gazdaságok­kal való törődés nem jár együtt a közös gazdaságok visszaszorításával. De az is természetes, hogy a háztáji gazdaságok nem dolgozhatnak eredményesen a termelőszö­vetkezetek segítsége nélkül. Hiszen a gépi termelőeszkö­zök a közös gazdaságok tulaj­donában vannak, azokkal mű­velik meg (szántás, vetés, trá­gyázás, termények behordása) a háztáji földeket is. A ter­melőszövetkezetek vezetőinek és a háztáji bizottságoknak okos együttműködése nyomán — mely elsősorban a terme­lőszövetkezetek érdekeinek fi­gyelembevételén alapszik — válhatnak a háztáji gazdaságok még inkább a közös gazdasá­gok kigészítő, szerves részévé. P. I.

Next