Kisalföld, 1966. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
1966. szeptember 1., csütörtök Fontos állomás a reform előkészítésében A mai napon életbe lépett egy olyan kormányrendelet, amely mellett szótlanul elmenni semmiképpen sem volna helyes. A hivatalosan 10/1966-os számot viselő jogszabályra gondolunk, amely a szállítási szerződések új rendszerét szabályozza. A szállítási szerződések igen lényeges tényezői a vállalatok közötti szerteágazó kapcsolatok, az anyag-, féltermék-, termelőeszköz- és fogyasztási cikkforgalom alakulásának — a rendelkezés horderejét tehát aligha kell bizonygatni. Különösen, ha még hozzátesszük, hogy a rendelet elveiben és konkrét intézkedéseiben is összhangban áll a gazdasági mechanizmus reformjával, s így hatályba lépését az előkészítés fontos állomásának tekinthetjük. A jogszabály és a reform elveinek rokonságát nem nehéz felfedezni. Alapvető jellegzetessége, hogy a szükségletek kielégítéséből indul ki, arra az elvre épül ugyanis, hogy a szerződések alapja a valóságos, tehát a fogyasztó és felhasználói igényekben kifejezésre jutó népgazdasági szükséglet. Ennnek az alapelvnek a kimondása a tervgazdálkodásról alkotott korszerű felfogásra épül, lényegében arra, hogy a népgazdasági tervnek a fejlesztés és a gazdasági folyamatok fő irányait kell kijelölnie, a részfolyamatot, meghatározását azonban nem vállalhatja magára. Azok szabályozását közgazdasági eszközökkel kell és lehet hatékonyan elvégezni. A szállítási szerződések most felváltott rendszere nem a szükségletekre, hanem a vállalatoknak a forgalomtól, az árumozgástól gyakran elkülönült részlettervére építette a szerződéseket, így megfosztotta azokat lényeges, az áruforgalom tartalmát és folyamatát szervező szerepüktől. A tervvel való formális kapcsolatok feloldása jelentkezik abban is, hogy a jogszabály a szerződéskötési időszakot rugalmasan szabályozza. A rendeléseket többé nem kell lényegében a naptár és nem a termelési folyamat alakulásától függő olyan időpontban feladni, amikor a megrendelő maga még nem tudja, hogy partnerei vele szemben milyen igényeket támasztanak. Közismert , az eddigi gyakorlatnak nem kis szerepe volt abban, hogy a vállalatoknál felesleges készletek halmozódtak fel. Az új rendelkezés értelmében olyan időpontban és időtartamra kell a szerződéseket megkötni, amely legjobban megfelel a szükségleteket képviselő vásárló érdekeinek és egyszersmind az eladó termelési lehetőségeinek. Időpontok és időtartamok szempontjából is tehát a szükségletekhez igazodik a 10/1966-os kormányhatározat. A szállítási szerződéses rendszer és a gazdaságirányítási rendszer reformjának elvi rokonságát tanúsítja az is, hogy az új intézkedések következetesen erősítik a megrendelő helyzetét. Eddig a szállítói érdekek érvényesültek egyoldalúan. Mától kezdve a megrendelőt adminisztratív úton már nem lehet szerződéskötésre kötelezni, viszont módot kap arra, hogy a szükségletek változása esetén a szerződést módosíthassa, sőt, megfelelő feltételek mellett elálljon attól! A megrendelő védelmét további intézkedések is szolgálják: a szerződésszegési szankciók súlyosbítása, a kötbérkulcs megduplázása stb. Joga lesz a megrendelőnek arra is, hogy ha a szállító kötelezettségének nem rendeltetésszerűen tesz eleget, visszatartsa az ellenértéket avagy visszakövetelje azt. Fontos vonása ez a rendelkezésnek annyiban is, hogy alkalmas arra, az egyes vállalatok monopolhelyzetéből következő káros törekvéseket gyengítse! A 10/1966-os rendelkezés a reform szellemét sugározza abban is, hogy tág teret ad a kereskedelmi módszerek érvényesülésének. A rendelet például lényegében számol az új mechanizmus bevezetése utáni rugalmas árrendszerrel, a megegyezéses árakkal. Hia a szerződő felek valamelyike különleges előnyt kíván magának biztosítani, árengedményt nyújthat, vagy felárat követelhet cserébe. A kereskedelmi módszerek terjedését tükrözi emellett, hogy új szerződéses formákat is teremt a rendelet. A kapacitásszerződést például, amellyel a megrendelő meghatározott időre előre termelési kapacitást köthet le magának; a fejlesztési szerződést, amellyel a kooperáló vállalatokat bevonhatja a gyártmányfejlesztésbe, s végül a bizományosi szerződést. Ennek keretében a termelő saját kockázatára, tőle meg nem rendelt új termékek forgalombahozatalával bízhat meg valamely szervet. Aligha szükséges továbbiakat felhozni annak igazolására, hogy a szállítási szerződések ma életbe lépett rendszerét a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésében nagy horderejű intézkedésként üdvözölhetjük. Azt azonban hadd tegyük mindehhez hozzá: az új szállítási szerződésrendszer csak lehetővé teszi, hogy a vállalatok mostantól kezdve valóban a tényleges szükségleteknek megfelelő termeléshez szerezzék be készleteiket. Nem kevés múlik azonban azon, hogy egyik-másik vállalatnál mennyire fogják fel a rendelkezés tartalmi lényegét, hogyan alkalmazzák a kapott eszközöket. Ideje kialakítani ehhez az igények felmérésének legmegbízhatóbb módját és a vállalati anyaggazdálkodás hatékony rendszerét is. Annál is inkább, mert mindkettő maga is az új gazdasági mechanizmusra való vállalati felkészülés körébe tartozó feladat. M. M. PIROS FÖLD A látvány lenyűgöző. Csaknem száz hold csupa pirosság, mely távolról nézve alig enged látni valamit a paradicsombokrok földjéből. Távolról gyönyörködtető a kép. Közelről azonban szomorú... Miért? Mert a paradicsombokrok sűrűjében már az enyészet fészkel. Az „enyészet” szó szerint értendő. Mert az öklömnyi paradicsomok ezrei túléretten, meg-megrepedezve, mármár rothadva csüngnek alá. A Zajta-Hansági Állami Gazdaság Április 4. üzemegységében már napok óta a tehetetlenség kínos érzése nyomasztja a szakembereket. Meg a munkásokat. Akik szednék a paradicsomot, de hát... őket is tehetetlenségre kárhoztatták. Az idén először termesztett paradicsomot a gazdaság, nagy gonddal, különféle fajtákkal kísérletezve. A termesztés sikere elvitathatatlan. De valami mégis közbejött, s ez a valami annyi bosszúsággal jár, hogy a sikeres munka öröme méreggé változott az emberekben. Méltán. A Budapesti Konzervgyárral 80—100 vagon paradicsom eladására kötött szerződést a gazdaság. Egy hónapja kezdték szedni a termést, kezdetben a szállításhoz szükséges ládákat is elküldte a gyár. Még a paradicsomérés előtt érkezett vagy tízezer láda, melyeket terméssel megrakva annak rendje s módja szerint a rendeltetési helyére szállított a gazdaság. Az utolsó küldeményt az elmúlt hét szerdáján vitte a szerelvény. Azóta nincs láda. Azaz, vasárnap kaptak még hatszázötvenet, hétfőn pedig hatszázat, de hát elegendő-e ennyi, amikor naponta 4-6 vagonra való paradicsomot kellene elszállítani azért, hogy ne menjen pocsékba a termés? A csaknem 100 holdon mintegy 150 mázsás a holdankénti átlagtermés. Naponta legalább 3000 láda kellene. Azt a bizonyos 600, meg azt a 650 ládát fél-fél nap alatt teleszedte a száztagú idénymunkásbrigád, mely munkacsapatot az üzemegység vezetősége a paradicsomföldre küldött. Most ez a brigád órabérért a közeli cukorrépatáblán gyomlálja a gazt (ez a föld egyébként már nem igen igényli ezt a munkát), gondolom azért, hogy dolgozzanak, keressenek valamit. A paradicsom meg rohad. Mert nincs láda. Ha valóban ez a baj, hát miért nem kér kölcsön, mondjuk a MÉK-től a konzervgyár? Vagy túl sok paradicsom „futott be”, s nem bírnak vele?! Egy szia, mint száz... Az ember méltán bosszankodik a piros föld láttán. Hát ezért termelünk, ezért költünk pénzt a földre, s áldozunk rá bőséges energiát, hogy végül a nemtörődömség vagy egy-e halva született szervezési mód, ötlet rohassza el a munka gyümölcsét? KISALFÖLD 2360000 forintos többletnyereség Immár évek óta mostoha körülmények között termel a Győri Textilipari Vállalat közössége. Mégis nagyszerű eredmények dicsérik az idei első félévben is ezt az átalakulóban, megújhodóban levő gyárat. Az első félévi munka jellemzője — a rekonstrukció ellenére — az ütemes, kapkodás nélküli, nyugodt termelés volt A fonodaiak százhárom tonnával, a szövődé dolgozói 934 400, a kikészítő munkásai 269 500 négyzetméterrel, a szegőüzemi lányok és asszonyok pedig 460 800 méterrel termeltek többet, mint tavaly az első félévben. Az igazán nagy „fegyvertény” az exportterv túlteljesítése volt a Győri Textilipari Vállalatnál. Majdnem egymillió négyzetméterrel több árut készítettek exportra a tervezettnél, így aztán a jövedelmezőség is jól alakult az év első hat hónapjában: 2 360 000 forintos többletnyereséget mutat az első félévi mérleg. Mérlegen az élelmiszer-kiskereskedelem munkája Szocialista brigádok az élen A Győr-Sopron megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat dolgozói az április 27-i termelési tanácskozáson jelentették ki, hogy részt akarnak venni az MSZMP IX kongresszusa tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben. A versenyhez rövid idő alatt a vállalat dolgozóinak 80 százaléka, körülbelül 600 bolti alkalmazott csatlakozott. A verseny résztvevői között van a 21 szocialista brigád 180 tagja is. A vállalat párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetősége a múlthéten tartotta meg a félévi munka értékelését, órakor a szocialista brigádok munkáját, eredményeit tette mérlegre. Annak ellenére, hogy a Győr-Sopron megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat az első fél évben öt és fél millió forinttal elmaradt az áruforgalmi tervteljesítésben, a versenybizottság mégis úgy értékelte, hogy a szocialista brigádok eredményesebben dolgoztak, mint a múlt esztendőben. Nem volt leltárhiány A bizottság először a termelékenység alakulását vizsgálta. Megállapította, hogy a szocialista brigádok által kezelt, boltok közül csak három nem tudta teljesíteni áru bevételi tervét. Valamennyi boltnál nőtt a termelékenység. A vállalat 20 boltjában, ahol több mint öt kiszolgálót alkalmaznak, egy hónapja bevezették a tiszta jutalékos bérezést A húsz bolt közül 17- nél eredményes volt a változtatás, az ösztönzőbb bérezésseljavult a boltok forgalma, udvariasabb lett a kiszolgálás. A versenybizottság megvizsgálta a boltok leltári elszámolását is. Tavaly a versenyző 21 szocialista brigád közül egy leltárhiánnyal zárt. Az idén eddig egy bolt sem dolgozott veszteséggel. A múlt esztendőben a brigádok 77 000 forint hálómegtakarítást értek el, az idén a megtakarítás összege már eddig is meghaladta a 100 000 forintot. Mindenki tanul A brigádok munkaverseny- felajánlásai között szerepel, hogy tagjaik részt vesznek valamilyen oktatásban. A versenyt értékelő bizottság megállapította, hogy a 180 szocialista brigádtag mindegyike jelentkezett szakmai vagy politikai továbbképzésre. A Győr-Sopron megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat október 8-a és 18-a között kulturális napokat rendez. A brigádvezetők és újítók között találkozót, író-olvasó ankétot szervez mai írók részvételével, a versenyben élenjáró dolgozók és a tevékeny szakszervezeti aktivisták számára jutalom-kirándulást tervez. Országos piackutatás Az áruforgalmi tervet csak úgy lehet teljesíteni, ha a boltokban olyan árut adnak, melyet keres a vásárló. Az új gazdasági mechanizmus egyik kedvező vonása, hogy a vállalat ezentúl onnan vásárolhat fel árut, ahol jobbat, szebbet, olcsóbbat kap. A piackutatásban nemcsak az áruforgalmi osztály dolgozói vesznek részt, hanem az ellenőrök, a könyvelők, a párt- és a szakszervezeti aktivisták is. Az árubeszerzők az országot járván a megyénkben hiánycikként szereplő árukat igyekeznek felkutatni. A szocialista brigádok munkaversenyének értékelő ülésén elhatározták, hogy az év hátralévő időszakában úgy dolgoznak, hogy mielőbb sikerüljön eltüntetni az öt és fél millió forintos adósságot, és 1966. december 31-re 100 százalékos legyen a vállalat áruforgalmi tervteljesítése. Kristóf János Segítséget kér a a megye leggondterheltebb szövetkezete Tavaly több mint 1000 hold nem adott termést az árvíz miatt az ásványrárói határban! Az idén minden táblát elvetettek, megmunkáltak, de nem tudják letakarítani a földeket Balladai tömörséggel ér hozzám a keserűség, ami fojtogatja a Duna mellett élő embereket. Az itt élő öreg emlékszik: „A víz mindig megjött, kérem, minden évben meglátogatott bennünket, de csak két hétig ha éreztük, közvetlen a Duna mellett aztán ahogy jött, eltűnt ment az élet tovább. Most meg az egész határunk átázott már, a kanálisok színültig teltek, hiába szívatják, nem fogy belőle a víz.” Még mindig 250 holdon áll a búza és a zab, ennek pedig 70 százaléka a vízben, a többi sárban. Amit eddig le tudtak aratni, azt csépelik. Két géppel. Egy cséplő meg a zabos bükkönyt pörgeti. Alig találtak a határban olyan dombot, ahova leállítják a gépeket. Az elnökhelyettes végigsimítja ősz halántékát: „Nem vagyok már fiatal, de ilyent még nem értem. Egy-egy nap 40—45 mázsát tudunk elcsépelni, és szenved az állat, az ember.” Két traktor cibálja napról napra a vontatókat, a lovak beledőlnek a sárba. A kapások legalább bírják? A cukorrépa, a burgonya, a kukorica 25—30 százalékán áll a víz. Amit még tenni lehet mostanában: lopkodva kaszálják a lucernát. Déli szél fodrozza a vizet. Vízre víz készül, a szél megint esőt hoz. Töprengenek, mit lehetne tenni a következő években? Füvesíteni vagy fásítani, ott, ahol most fenyeget a víz? Úgy gondolták, még az idén ősszel telepítenek füzest, 30 holdon, kerti bútorok készítéséhez. Szakemberek tanácsolták: vízrendezés nélkül a fásítás is nehéz lesz. Sűrűbb csatornahálózat építésével legelőtelepítésre is gondoltak. Vagy területrendezéssel a művelési ágon kellene változtatni? Mit lehetne tenni? A megyében, igaz, sok közös gazdaságot meggyötört a rossz idő, az ár- és belvíz. Adott okot az elkeseredésre a kisebb-nagyobb kár. De ez a szövetkezet — amelyiknek tavaly több mint ezer holdját mosta a Víz, az idén még mindig a gabonáját falja, és a jövő évi termésnek is nagyon nehezen készíthetnek ágyat — egyedüli a megyében. Ne hagyják magára i gazat 3 A közös kiegészítői Emlékezetemben őrzök egy esetet, amely a háztáji gazdaságokról való helyes gondoskodás példája. Tavasszal a kapálások idején, hogy a tagoknak ne kelljen idejüket tölteni a Kis-Duna gát füvének licitájával, a kunszigeti termelőszövetkezet elnöke keresett a háztáji állatok részére szálas takarmányt. Az állattartó tsz-tagok nyugodtan dolgozhattak a közös répatábláján, sarabolhatták a zöldségfélét, mert a termelőszövetkezet elnöke képviselte ügyüket. Nem hanyagolták el tehát a háztáji miatt a közös munkát, mert tudták, hogy lesz mit etetni saját szarvasmarháikkal is. A kunszigetiek cselekedete szinte szó szerinti megvalósítása az MSZMP Vil. kongresszusa útmutatásának, amely szerint a közös gazdaságok erőteljes fejlődésével, fejlesztésével egyidőben támogatni kell a háztáji gazdaságokat is. A háztáji gazdaságok ne mostoha gyerekei legyenek a termelőszövetkezeteknek, hanem kiegészítői, szerves hozzátartozói. Tehermentesítsék a helyi ellátással a közellátást, és olyan mezőgazdasági termelési ágakat fejlesszenek ki, amelyek a tsz-ekben a nagyüzemi termelési viszonyok között nem művelhetők gazdaságosan. Mindezek azonban csak úgy valósíthatók meg, ha a közös gazdaságok helyesen képviselik a háztáji érdekeit, mint az említett példában. Megyénkben, mint azt a megyei mezőgazdasági állandó bizottság ülése is megállapította: egészségesen, a népgazdaság felődésének megfelelően dolgoznak a háztáji gazdaságok. Ez annak következménye elsősorban, hogy a termelőszövetkezetek vezetői az elmúlt két-három évben már nem szükséges rosszként vették tudomásul a háztáji gazdaságok létezését, hanem rájöttek azok hasznosságára, a közellátást tehermentesítő feladatukra. Fertőendréd példáját említhetném, ahol burgonyaültetés idején minden fogat a burgonyaültetők rendelkezésére állt. Időt takarítottak meg ezzel, nem húzódott el a háztájiban a burgonyaültetés, jutott elegendő idő a közös földjeinek megmunkálására. Sehol sem láttam például abban az időben tisztább mákot a közös földjein, mint Fertőendréden. Részük van a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok közötti helyes viszony kialakulásában a háztáji bizottságoknak és a földművesszövetkezeteknek is. A háztáji bizottságok zömmel tavalyelőtt alakultak meg. Feladatuk: egybehangolni a háztájiak tervét a közös gazdaságok tervével, és részben levenni a háztájival való törődés gondját a tsz-vezetők válláról Pusztasomorján például a bizottság elnöke minden évben elkészíti a háztájiak termelési tervét, azok teljesítéséről beszámol a termelőszövetkezet vezetőségének. Év közben pedig segíti a kiegészítő üzemág (mert a háztáji gazdaságokat annak lehet nevezni) munkáját. A földművesszövetkezetek a felvásárlásban képviselik a háztáji gazdaságokat. Ugyanakkor olyan termények művelésére, termelésére, állatok tartására ösztönzik a háztáji gazdaságokat, amelyeket a termelőszövetkezetek nem termelhetnek, nevelhetnek gazdaságosan. A földművesszövetkezetek ösztönzésére alakult meg megyénkben az a száznál több szakcsoport, melyeknek munkájával valóban kiegészül a termelőszövetkezetek árutermelése. Ilyen szakcsoportok a többi között a nyúltenyésztő-, a galambtenyésztő-, a gombatermelő szakcsoportok. Néhány adat idekívánkozik a háztáji gazdaságok munkájának szemléltetésére. Háztájiként a megye termőterületének 7,6 százalékát művelik. Az idén például 63 vagon burgonyát és 132 vagon különféle zöldséget adnak el az államnak. A földművesszövetkezetek az első fél évben 140 vagon gyümölcsöt vásároltak meg a háztáji gazdaságoktól. Az önellátáson túl hozzájárultak a hústermeléssel a közellátáshoz is. Az idén hat hónap alatt 2400 mázsa sertést, 28 900 mázsa szarvasmarhát vett meg az állam a háztáji gazdaságoktól. Számottevő a tejtermelés, a baromfitartás, amelyekkel segítik a közellátást. Ezek az adatok bizonyítják: hasznos tevékenységet folytatnak a háztáji gazdaságok, hasznára vannak a népgazdaságnak, és kiegészítik a termelőszövetkezetek árutermelését. Azonban ahogy négy-öt évvel ezelőtt lebecsülték munkájukat, most, a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok közötti egészséges viszony kialakulása után néhány helyen kezdik túlbecsülni a háztáji gazdaságok tevékenységét. Előfordult, hogy egy-egy szakcsoport a termelőszövetkezet termőterületét csorbítva igyekezett terjeszkedni, fejlődni. A közös gazdaságoktól kértek szántóföldet, amikor azt semmi sem indokolta. Az ilyen irányú terjeszkedés eltér gazdaságpolitikánktól. A lébényi Béke Tsz-ben fordul elő például ilyen eset, ahol néhány nyúltenyésztő a közgyűlés által megszabott pillangós területnél többet követelt a közös lucernásból. A kunszigeti, a fertőendrédi, a pusztasomorjai példa igazolja: a háztáji gazdaságokkal való törődés nem jár együtt a közös gazdaságok visszaszorításával. De az is természetes, hogy a háztáji gazdaságok nem dolgozhatnak eredményesen a termelőszövetkezetek segítsége nélkül. Hiszen a gépi termelőeszközök a közös gazdaságok tulajdonában vannak, azokkal művelik meg (szántás, vetés, trágyázás, termények behordása) a háztáji földeket is. A termelőszövetkezetek vezetőinek és a háztáji bizottságoknak okos együttműködése nyomán — mely elsősorban a termelőszövetkezetek érdekeinek figyelembevételén alapszik — válhatnak a háztáji gazdaságok még inkább a közös gazdaságok kigészítő, szerves részévé. P. I.