Kisalföld, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

H tsa W lashm­an­ji Leltározás 77­a­vatta van a fülemben, akkor s meghallottam volna minden szavát ott az eszp­resszóban. kedves kolléga — hogy az ön kedvelt és igen sokszor használt meg­szólításával éljek — mert közlékeny hangulatában egy­általán nem használ szor­­dinót. Ezért történt, hogy a helyiség másik sarcában ülve is tagja lehettem népes társaságának, amelynek ön volt a vezéralakja. Ha akar­tam, ha nem, megtudtam a többi vendéggel együtt, hogy autóját, a legújabb típusú Skodát soron kívül, „szocialis­ta” összeköttetései révén vet­te, s hogy nagyképernyőjű televíziója, hűtőszekrénye, padlókés élője, mosógépe, magnetofonja és még a jó isten tudja­, hogy mi minde­ne van. Nemrégen építtetett egy kakaslábon forgó palo­tát, ezenkívül megadatott önnek, hogy külföldre utaz­zék; múlt évben például a bolgár tengerparton töltötte megérdemelt szabadságai. Az italt a társaságnak mindvégla ön rendelte mondván, hogy az ember ke­resi a pénzt, nem pedig for­dítva, s hogyha meghal, úgy­sem temetik melléje a tár­cáját. A társaságnak külö­nösen a­ hajadon nőtagjai csüngtek ábrándos figyelem­mel az ön szavain, s amint arcukról, szemükből megálla­píthattam, bármelyikük szí­vesen választaná önt férjéül, hiszen nem kis dolog manap­ság egy teljesen gépesített parti. Egyáltalán nem akarok az ön jólétéről elmarasztalóan szólni, hiszen mai világunk, velejárója, hogy egyre több embernek adatik meg az anyagi értelemben magasabb szintű élet elérése. Persze, a becsületes munka ellenérté­­keként, — és bizonyára ennél sincs ez másként — bár nem tudtam foglalkozásáról tájé­kozódni. A mód azonban, ahogyan a saját „Kánaán-éle­­téről” beszélt — a kétkedés és a nagyképűség iskolapél­dája volt. Azt hiszem, min­den vendég — még társasá­gának tagjai is — ezt állapít­hatták meg. Sokan megmoso­lyogták önt, például közeli szomszédaim, öse voltak azok, amikor az egyik csinos szőke hölgyet, új ismerősét — lát­tuk az ablakon át — a Sko­dájával elfuvarozta, megje­gyezték: M­o, használt a lel­tározás”. Magánügy persze, hogy ki kit ültet az autójába, viszont egyre szeretném utólag fi­gyelmeztetni, a nem irigység­ből. Végső soron a gépesített élet holt dolgokból tevődik össze, amelyek a boldogság fogalmának sokadrangú tarto­zékai csupán. Csak akkor fe­lelhetnek meg tehát igazi rendeltetésüknek, ha az em­ber az anyagiak gyűjtése mel­lett szellemi­­berendezéseit is gyarapítja ... Sz. Farkas Lajos A ceru Gyuri reggel nagyon sie­tett az iskolába: korán akart odaérni, hogy még számtanóra­­ előtt legyen ide­­xm­­egírni a, Mzj. ..felada­tot, m­ert este sofdlig nézte a televíziót és elfeledke­zett a leckéről. . Még senki sem volt az osztályban, így hát kirá­molta a táskáját és maga elé tette a számtanfüzetet, majd elővette az új ceruzá­ját, amit este kapott Szép zöld ceruza volt, azt mond­ták róla szülei, hogy szépen kell írni vele, és csak az igazat. — Hát jó !— gondolta Gyuri. — most majd meg­látjuk! Számolni kezdett: C + 19 , az mennyi? Gyorsan odaírta, hogy: + 24! Ám csak írta volna... " mert a négyest sehogyan sem tudta a kettes mögé rajzolni. Nem fogott a ce­ruza. Gondolkodott egy ki­csit, s még örült is, hogy ilyen makrancos az az új ceruza, mert hamar rájött, hogy 6 + 19 az nem 24, ha­nem 25. Megpróbálta a ket­­­­tes mögé írni az ötöst. És lám, sikerült!­­— Hiszen akkor csak pró­bálgatni kell, ha ez a ce­ruza ilyen okos — örvende­zett Gyuri és leírta a követ­kező feladatot. Az így szólt: Menyi 6x9? — 51. Ezt akarta írni, de az egyest nem írta le a ceru­za. Megpróbálta azt írni, hogy 52, de ez sem volt jó, nem látszott a papíron a kettes.. Sokáig próbálgatta, végül ez állt a papíron: — 6x9 W 54. Ez már jó eredmény volt­­r Ha, de nehéz, dolog ez­zel a ceruzával számolni — törülgette Gyuri a homlo­kát. Ám legalább vala­mennyi feladata jól sikerült és a tanító bácsi megdicsér­te. Beírt egy ötöst az el­lenőrzőjébe, és mikor Gyu­ri hazament, elhatározta, hogy ma tovább marad a réten, hiszen az okos ceru­zával hamar elvégzi a lec­kéjét, így is volt. Estele­dett már, mikor hazament. Gyorsan megmosakodott, majd vacsora után leült számolni. Nehezek voltak a feladatok. Próbálgatta így is, úgy is. Bizony eltelt egy óra is, amire ott állt a pa­píron az eredmény. — Ez így nem lesz jó — gondolta Gyuri és a követ­kező példánál már inkább számolni kezdett, és bizony sokkal hamarabb meglett vele. — Nem kell nekem ez a ceruza — mondta szüleinek, — jobb, ha magam tanulok meg számolni, mert így so­se lesz kész a leckém! — írjál csak vele, de min­dig azt, amit előbb kiszá­mítottál, így nem lesz baj a ceruzával, s legalább meglátod, mikor hibáztál. így is történt, és Gyuri ettől kezdve mindig jól számolt, jó barátok lettek a ceruzával. Szántó Gábor Házasodnak az amerikai papok Az Egyesült Államokban nemrég közvéleménykuta­tást rendeztek azzal kapcso­latban, hogyan vélekednek az önmegtartóztatásról a katolikus papok. A megkér­dezett papok egyharmada kijelentette, hogy ha egy­ház megengedné, megnősül­nének, ötvennégy százalékuk úgy vélekedett, hogy a nős pa­pok nem dolgozhatnának olyan sikerrel, mint most, amikor nőtlenek. Meggyő­ződésük szerint a magas rangú papoknak adják meg azt a jogot, hogy válassza­nak a nőtlen­ és a házas­élet között. B­arkácsoljunk, kertész-talicskát! Ezúttal azoknak adunk öt­letet, akik kisebb kertjük­ben, gyümölcsösükben dol­gozgatnak, s szeretnek bar­­kácsolni hulladékdeszkából, bontási anyagból, — ahogy mondják — „összeülhetnek­" egy talicskát abb­ a talicska váza, ebbe erősítjük alul a kereket. (Ez lehet babakocsi, roller kere­ke is.) c: a meghosszabbított váz a talicska rúdja d; a fogó, amellyel húz­zuk A kerti talics­ca egy ke­réken gurul, alul polc, felül szerszámtartó szolgálja ké­szítőjét. A mellékelt rajz alapján már hozzákezdhetünk a munkához. Az eredeti mé­ret 80x60 cm — de készít­heti ki-ki tetszése szerint h—g—j: alsó és felső víz­szintes keret, ez szolgál a kerti eszközök és szerszámok elhelyezésére. h: a kerék tengelyén vany a k: a talicska lába vionta Für den Gartenfreund Amikor a praktikus, eszköz elkészült Mit kerestek Monoron a gladiátorok? Hosszú évek óta gyűjti a sajtóhibá­kat Székely Artúr nyugalmazott nyomdász, több szaklap munkatársa. Gyűjteményéből néhány csemege: „Részeges” kormányválságról írt egyik lapunk a francia belpolitikai helyzetet ismertető cikkében. A néhai Új Nemzedék konyhai tanácsadója ,,sáskamártást” ajánlott gombóccal. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság viszont „vándorszülést’ rendezett Mis­kolcon. Tavaly jelent meg (a Kisal­földben) „Ave Caesar, monorituri te salutant!” Az eredeti formulával — amelyben még „morituri” szerepelt — a gladiátorok köszöntötték a császárt az arénában: „Üdv Neked, Caesar, írkin Meanek Előtted a halálba indu­lók!” De hogy miért mennek monori kirándulásra a gladiátorok, az máig is megfejtettem titka maradt szépen fej­lődő idegenforgalmunknak. Apróhir­detések: „N­e­mi gyakorlattal rendel­kező kezdő tisztviselőnő megfelelő ál­lást keres” — „Kancálovat cserélek paripáért, üszöborjúkat csókért”, így lett csók a csikóból. Sok derűs vagy bosszús percet okoz­nak a fogalmazási hibák is. Egyik la­punk sportrovata írta: „Albert fejéről a hálóba jutott a bőr”. Mit érezhettek hozzátartozói, mikor a szörnyű hírt olvasták! — Kishír: „Bő istenáldás. X. Y. nagyvendéglős kutyája 15 kis­kutyával ajándékozta meg gazdáját’. Üzleti hirdetés: „Veres Péter fűzve 4,40, k­ötve 5,60, ebből 33 százalék ked­vezményt, Illyés fűzve 3,80, kötve 4,80, ebből 25 százalék kedvezményt tudunk nyújtani.” A sajtó- és egyéb hibák sokszor ma is igen kellemetlenek, de mi ez a ré­gebbi helyzethez képest! Az 1632-ben Londonban nyomtatott Bibliába­ téve­sen így került bele a 9. parancsolat: „Kívánd, felebarátod feleségét!” A ki­rály 3000 fontra ítélte a nyomdá­szokat és kötelezte őket, hogy másutt saját költségükön nyomtassák újra a Bibliát. Egy év múlva elkészült az új kiadás. A cenzor majd hanyatt esett, mikor az inkriminált mondatot ismét hibásan, változatlanul találta benne. Véletlenül ugyanis javítatlan példányt küldtek a nyomdába kézirat gyanánt. Milyen galambot tartsak? Ahhoz, hogy valaki ered­ményt érjem el a galambte­nyésztésben, nem elég csu­pán e kedves madarak sze­­retete, hanem meg kell te­remtenie a tenyésztés néhány elmaradhatatlan alapfeltéte­lét is. Mindenek­előtt el kell dönteni, hogy milyen fajtát válasszunk tenyésztésre? Ta­lán ez a legnehezebb lépés a galamb­tartásban, hiszem a tenyésztők valamennyien a maguk fajtájára esküsznek. Abban igazuk van a galamb­­tartósénak, hogy a galambá­­szat minden ága érdekes, nem mindegy azonban, hogy a kezdő tenyésztő milyen fajtát választ szaporításra. Azt talán nem is szüksé­ges hangsúlyoznunk, milyen fontos feltétel, hogy a kezdő galambász csak egészséges, jó szaporító képességű te­­nyészpárokat vásároljon, te­hát feltétlenül megbízható tenyésztőtől szerezze be szükségletét. A szakértelmet sem lehet könyvből és azon­nal elsajátítani, itt is gya­korlat teszi a mestert. Leg­kevesebb bosszúsággal jár, ha a kezdő haszon­galamb tartásával kezdi a tenyész­tést, és szerzi meg a nevelé­si­, tartási ismereteket. A haszongalamb tartása ugyanis nem kíván különö­sebb ismereteket; elég a jó takarmányozás, a tisztántar­tás, s máris eredményes a te­nyésztés. Ha szórakozásunk mellett a galambtartás kifizetődését is fontosnak tartjuk, akkor még inkább húsgalambot kell tenyésztenünk. Ez a legkevésbé kényes, mind a gondozás, mind a takarmá­nyozás tekintetében és a leg­gyorsabban térül meg a be­fektetésünk. Ez az oka an­nak, hogy a galambászok túl­nyomó többsége a későbbi év­ folyamán is megmarad a húsgalamb tartása mellett. Sokféle fajta van belőle, tehát nagyon változatos is lehet az állomány. Egyes húsgalambfajták szépsége vetekszik a díszgalamboké­­val. A húsgalambok csoport­ján belül is azt a fajtát vá­lassza a kezdő tenyésztő, amelynek legkönnyebben be­szerezheti a takarmányát. Tudni kell ugyanis, hogy a húsgalambfajták igényei is eltérők, vannak köztük az egészen külterjes tartási meghálálok is. Aki pedig mind eme ta­­nácsok ellenére nem a leg­egyszerűbb megoldásnál akarja kezdeni, hanem pos­ta-, magasrepülő- vagy dísz­­galamb tenyésztésére vágyik, az a fajták beszerzése előtt szorgalmasan tanulmányoz­za a szakkönyveket, a gya­korlat megszerzéseként pe­dig látogasson el régi, ta­pasztalt tenyésztőkhöz. Meg­kíméli magát a kiábrándu­lástól, ha így kezdi, hiszen nem elég hangsúlyozni: ga­lambtartáshoz nem elegendő csupán a jó padlás és a ta­karmány. Befejezésnek hagytuk a galambdúcra vonatkozó ta­nácsokat. Olyan dúcot kell létesíteni, amely menyéttől, görénytől, macskától és kar­valytól is megóvja galamb­jainkat. Könnyen tisztán­­tartható legyen, hogy fertőt­lenítő szerekkel védhessük­ meg a galambokat tetvek és egyéb rovarok ellen, emel­lett csendes helyen legyen, hogy megadja a költöpárok­ nyugalmát Érdekes egyébként, hogy egy-egy országos, vagy nem­zetközi esemény mennyire megsokszorozza bizonyos hobbyk iránt az érdeklődést. Január 4-i számunkban je­lent meg a tudósítás a Bu­dapesten sorra k került orszá­gos galamb-szépségverseny­ről, s máris jó pár érdeklő­dő kíváncsi arra, hogyan kezdhetné el a galambte­­nyésztést. Ha szakmai ta­nácsadásnak nem is elég ez a rövidke tájékoztató, arra mégis jó, hogy útmutatást adjon egészen kezdőknek. „Huncut Rendszerint február végén érkeznek,, az­ első „csodahí­rek” a Madártani Intézetbe: .Megjött a sárgarigó!” Vilá­gosan hallották a jellegze­tes „huncut a bíró” füttyöt. Látni ugyan nem látták, de semmi kétség — sárgarigó volt! S alig akarnak hinni a szakembereknek, hogy csak a korán hazatérő seregélyek „huncutkodnak”. Az ornitológusok szalagra vették a hasonló „csodák” egész sorát. A seregély né­ha a benszülött afrikai ma­darak hangját is elhozza messze északra. De „jópofa’ ■madár kalitkában is. A sár­garigón kívül jól utánozza a fecskét, a cinkét, a vere­bet, a kakaskakorékolást is a tyúkok kotkodácsolását. A budapesti Városligetben tanyázó feketerigó-hímekről jegyezték fel, hogy régen a Weingruber nyári vendéglő­je környékén úgy megtanul­ bíró..." tak a divatos nyári slágere­ket, hogy például télvíz ide­jén is harsányan fújták az „Ujjé, a ligetben..dalla­mát. Az énekesrigó elősze­retettel veszi kölcsön a cin­ke nyitnikékjét, beolvasztja repertoárjába a harkálykiál­tásokat, a vércsevijjogást, a csingöréce hápogását. A ka­­litkás szajkó ugat, nyüszít, mint a kutya, utánozza az ajtónyikorgást, kulcscsöröm­­pölést. Vadon legszíveseb­ben az ölyvet „játssza meg”. Hasonlóan kiváló képességű utánzóművész a holló. Hi­teles forrás szerint egy ura­dalmi gazdatiszt házi holló­ja eltanulta az ablakból gya­korta kikiáltott parancsot: „Tóni befogás!”, és a gazdá­ja szokott hangján ki-kiszólt soron kívül is a Tóni kocsis­nak Így hát változtatni kel­lett a szokásrenden: csakis külön üzenetre szabadott Tó­ninak a fogattal előállni. Csalié Jen® Kezdődik a tanítás Mai rejtvényünk­ben iskolával kap­csolatos szavakat rejtettünk el a víz­szintes 1. és 24., va­­­lamint a függőleges 6. és 3-as sorokban. Megfejtésül a négy szót kell beküldeni nyílt postai levele** zőlapon a szerkesz­tőség címére. A megfejtésekre írjátok rá, hogy há­nyadik osztályba jártak. Az ügyes megfej­tők között szép if­júsági könyveket sorsolunk ki. Vízszintes. 6. Ke­rek szám. 7. Pl. fát nemesít. 9. Nem vesz, hanem... 10. Vonatkozó névmás. 11. Kettőzve bánya­város. 14. Becézett női név. 15. Égéster­mék. 17. Igekötő. 19. A Biblia szerint az első nő. 20. Éneklő hang. 21. Ruhát tisztít. 23. Nyílás. Függőleges: 1. Csaknem Aida. 2. Azámos mássalhangzók. 3. Szemét­­tároló edény. 4. Háziállat. 5. Mély női hang. 12 Névutó. 13. Vízi állat. 16. Névelővel, tisztítószer. 18. L. O. V. 20. Levegő. 22. Téli sport. 23. A tetejére. A megfejtés megkönnyítéséül kö­zöljük, hogy a vízszintes 1. első vakbetűje: IS, a vízszintes 24. és vakbetűje: DA, a függőleges C első vak­betű­je: NT. KIK NYERTEK? Múlt vasárnapi számunkban meg­jelent gyermek keresztrejtvény he­lyes megfejtése: — Április — Augusztus — Ok­tóber — December. Az ügyes megfejtők közül köny­­jutalmat nyertek: Kaczkó Iloán Győr. Ságvári Endre utca 35.. V. oszt. tan. «*“ Göndöcs László. Ka­puvár. Bercsényi utca. IV. oszt. tan. A könyveket postán küldjük el

Next