Kisalföld, 1967. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1967. MÁRCIUS 1- SZERDA * XXIII. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM A­-A: 50 fillér ! Kádár János moszkvai tartózkodása •­ A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága február 28-án ebédet adott Kádár János, a Magyar Szo­­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első­ titkára, Biszku Béla, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Erdélyi Károly, az MSZMP KB tagja,­­ külügy­­m­­i­n­iszterhelyettes tiszteletére. Szovjet részről az ebéden je­len volt: L. I. Brezsnyev, A. N. Koszigin, A. N. Selepin, M. A. Szuszlov, G. I. Voronov, V. V. Grisin, P. N. Gyemicsev, J. V. Aru­­pov, A. A. Gromiko, a Központi Bizottság tagja, kül­ügyminiszter,. N. G. Jegoricsev, a Központi Bizottság­ tagja, a moszkvai pártbizottság első tit­kára, F­ J. Tyitov, a Központi Bizottság tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete,. L. F. Iljicsov külügy­mniszterhe­­lyettes és A. F. Kudrjasov, a Központi Bizottság külügyi osztályának helyettes vezetője. A meleg, szívélyes légkörű ebéden L­­I­ Brezsnyev és Ká­dár János baráti pohárköszön­tőt mondott. (MTI.) Gigerofi járt lap nap Zalka Máté özvegye Kedden az egész nap lázas izgalomban telt el Győrött, a Vörös Hadsereg úti Zalka Má­té Általános Iskolában. Ün­neplőbe öltözött kisdobosok, úttörők és pedagógusok várták a kedves, tiszteletre méltó ven­déget, a legendás hírű Lukács tábornok özvegyét, Vera­lva-1 novm Zalkát Az özvegy ezúttal pihenni, gyógyulni jött hazánkba, pon­tosabban megyénkbe, a sopro­ni szívszanatóriumba. A pihe­nési idő tegnap befejeződött- S bár Zalka Máténé még min­dig gyengélkedik — szívesen tett eleget a Vörös Hadsereg úti iskola kedves meghívásá­nak. Meglátogatta a kicsiket és nevelőiket. Vera Ivanovna Zalkát az is­kola igazgatója, Bejczy Gyula fogadta meleg szavakkal, pi­ros szegfűcsokorral. Felcsen­dült a dal. Szép, szívderítő melódiát énekelt az iskola­i címért küzdő brigádjához. A énekkara, az özvegy szemébe mégis könnyek szöktek a meg­hatottságtól, látva azt, hogy férjének dicső emlékét milyen nagy szeretettel ápolják a kis­iskolások, s ebből a szeretetből neki is bőven jut. A 3-as számú feldíszített tanteremben kedves köszöntő szavakat mondtak az úttörők az özvegy anyanyelvén. Az ünnepért hálás szívvel mon­dott köszönetét érte. Vera Ivanovna Zalka fogadásán részt vett Módos Dezsővé, a Győri városi Tanács végrehaj­tó bizottságának elnökhelyet­tese, valamint Füredi József tanácsos, a Külügyminiszté­rium munkatársa, mint az öz­vegy kísérője. A kedves látogatás híre kés­ve, de mégis elérkezett a Győ­ri Kötöttkesztyűgyár Zalka Mátéról elnevezett szocialista csoportvezető Kiss Istvánná és a brigád vezetője, Göltl Mária siettek tiszteletüket terni a fo­gadáson. Szegfűcsokorral és egy pár szép kesztyűvel ked­veskedtek Lukács tábornok öz­vegyének. Vera Ivanovna Zal­ka viszonzásul meleg köszöntő szavakat írt a brigád naplójá­ba, amelyet a két küldött ma­gával vitt erre a találkozóra. A Vörös Hadsereg úti iskola tanulói a maguk készítette magyaros mintákkal díszített térítőkkel ajándékozták meg a vendéget. Az özvegy viszorszá­­sul Zalka Máté „Az éneklő börtön” című, 1967-ben megje­lent könyvét dedikálta. A könyv a spanyol polgárhábo­rúban legendás hírűvé vált Lukács tábornoknak elbeszélé­seit tartalmazza. Közöttük olyan írások is vannak, ame­lyek eddig csak kéziratban vol­tak. Az írások hitele az él­mény, ereje a forradalmi em­berség. Vera Ivanovna Zalka látoga­tását a pedagógusok magneto­­fonszalagon és fényképfelvéte­leken örökítették meg. Az ün­nepség után az igazgató irodá­jában baráti beszélgetésre ke­rült sor. Az özvegy megígérte, hogy rövidesen visszatér Győr­be, a Vörös Hadsereg úti Álta­lános Iskolába. Részt vesz az év nyarán azon az ünnepségéig amelyet férje szobrának lelep­lezése alkalmából rendez az iskola. A szobrot Ab­r­ovics László győri szobrászművész készíti. Diákok és pedagógusok az is­kola kertjében állítják fel név­adójuk emlékére. A szobrot Zalka Máté születésének 70. évfordulóján avatják. Szép tavaszt, jó nyarat! A határ dombjain tizenkét erőgép szánt Hunyorog az ember hitetlenkedve ebben a nagy , tavasz ragyogásban, hogy milyen korán itt van. A gépek szántanak, mert a hét közepén már vetni akar a téti szövetkezet. A jövő héten pe­dig megérkeznek a dinnyések, a 60 holdhoz öten. Kis ku­tyákkal, kis malacokkal. A malacok őszig jókorára hiz­­nak, a kis kutyák helyett ak­korra mérges ebek csaholnak az érett dinnyesorok mellett. Ssoriták a dinnyések, csak az ötödik jön Rába­tamásiból, mi­vel régebben oda nősült. Nem volt most imalomig hosszú a tél, de a határhoz szokott falusi ember mégis örül, frissül, ha újra kezdhet. Amint megindultak a gépek — két hete a műtrágyát is szórják —, nyugtalan lett az ember. S ha egészen még nem birtokolhatja is a határt, ötle­tektől, tervektől pezseg sok gondolat. Nógatják sokan az elnököt­ , Annyi szövetkezet foglalkozik mellékessel, mi miért nem csinálunk valamit? Ha csak egy-két forintot jö­vedelmez is a segédüzemig, akkor is megéri”. Jó, legyen. Elkészült ugyan a terv gazda­sági része, de a pénzügyi rész­­szel várnak egy kicsit. Veze­tőségi ülést tartanak, hogy megbeszéljék azt „a mellé­kest”. De nem a megszokott vezetőségi ülést, hanem erre a párt- és tsz vezetőin kívül meghívnak néhány szorgal­mas, ötletgazdag szövetkezeti tagot is minden brigádból. Két boltot nyitna az idén a tsz, illetve az egyik laci­konyha lenne. Vitás még, hogy ez a lacikonyha Győrött vagy Sopronban terjesztené-e a frissen sült pecsenye és kol­bász illatát. Győrött jobb len­ne, de­ csak Gá várváros szélén akarnak helyet adni a szövet­kezetnek. A tsz pedig keresni szeretne a lacikonyhával. A másik készülő boltban zöldsé­get, baromfit, tojást árusítana a közös gazdaság. A segédüzem létesítésére a harmadik terv lényegében már megvalósult, csak rango­­sítani kell. A tsz építő kiadja ezután családi házakat, más szövetkezeteknek egyszintes gazdasági épületeket is készí­tene. Úgy gondolták, az építők teljesítménybérben dolgozná­nak, tehát munka mindig len­ne a kezükben. Több környékbeli szövetke­zetet érdekelne a negyedik javaslat: a a megmunkáló üzem, amit tsz-közi társulással sze­retne megvalósítani a téti ter­melőszövetkezet. A szükséges gépeket már részben megvá­sárolta. Mivel­­a felpéci tsz­­nek van már fűrészüzeme, így parkettát, svéd padlót készít­hetnének, és a gyomoréi, ka­­járpéci, ménfőcsanaki, győr­­szemerei tsz anyagszállítással érdekelt lehetne a társulás­ban. Ez még alaposabb meg­beszélést kíván. Az a jó, hogy korán érkezik a tavasz, mert sok tennivaló­juk lesz az idén a tétieknek. Ezen a tavaszon kukorica 620 holdra kerül, burgonya 340-re. Egyetlen nekigyűrkőzés — az­tán szép tavaszt, jó nyarat és sok erőt! — így tart ez késő őszig... gszm I Békegtanács határozata Vietnamra! Prága (TASZSZ) A Béke­ Világtanács elnök­ségének ülése határozatot ho­zott a vietnami kérdésben. Az Egyesült Államok viet­nami agressziója továbbra is a nemzetközi helyzet alapvető problémája., Az amerikai i­m­­perialisták Délen és Északon elszenvedett vereségeik elle­nére továbbra is agresszív háborújuk fokozására és ki­szélesítésére törekszenek. A közvélemény súlyos ítélete el­lenére még nagyobb arányok­ban folytatják bűntetteik el­követését. A Béke-Világtanács elnök­sége, amely 1967. február 25— 27-én ülést tartott Prágában, felhívja a világ minden né­pét, hogy a legerély­esebben ítélje el azt a szörnyű igaz­­ságtalan háborút, amelyet az Egyesült­ Államok folytat Viet­nam mindkét övezetében. A Béke-Világtanács elnök­sége ismét kijelenti, hogy tel­jes mértékben támogatja a VDK négypontos és a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Front ötpontos nyilatko­zatát, amelyekben kifejezésre jut az 1954-es genfi egyezmé­nyek betűje és szelleme. Végül a határozat megálla­pítja: A vietnami nép igazságos harcának leghatékonyabb és legerőteljesebb támogatása minden békére és igazságos­ságra törekvő nép égető fel­adata. Minden országban fel kell használni a cselekvés minden formáját, a vietnami néppel való nemzetközi szoli­daritási kampány mind átfo­góbb arányú kibontakoztatá­sára. A vietnami nép igazságos harca győzni fog. (MTI.) Carro, az édes Bemutatkozik a petőházi gokka Kampány hét hónappal előbb 1950 óta nem gyártottak a Petőházi Cukorgyárban koc­kacukrot. A gyár fiataljai már nem emlékeznek a süveg- és kandisacu­korra, de hogyan is emlékeznének, hiszem már az öreg berendezéseket is jó tíz éve kiselejtezték. Most a 110 éves gyár egy megfiatalított és új gépekkel berendezett üzemmel gyarapodott. Holnap reggel újra megkezdődik Pe­­tőházán a kocka­, jobban mondva a kis kockacukor gyártása. A csempézett falú, négy­szintes gekikaüzem kövezete ragyog, csillog a vadonatúj berendezés, s tisztaságszagot árasztanak az öltözők és für­dők. Hetekig kísérleteztek a hol­land gyártmányú berendezé­sen, s a holland szerelők mel­lett ott szorgoskodtak az üzem jövendő gazdái is. A kísérlete­zés időszaka most befejeződött.. A gép jól vizsgázott, s holnap végez. Az ősszel megkapjál­ a csomagoló berendezéseket is. A gyár igazgatójától meg­mér hatra érkeznek dolgozni a gokkaüzem munkásnői. A gyártás megkezdése előtt .. szinte ünnepélyesnek nevez- tudtuk, hogy a gokkaüzem­ez­hető a hangulat a gokkaüzem-­­ építkezéssel és a gépi berem­­­— a j,—,­r­dezésü­kkel együtt majdnem 9 millióba kerül. Naponta 1,7 vagon, évente pedig 500 vagon­ben. A gépek diszkrét zaja és a futószalag suhanása jólesik, a fülnek és a szemnek. Az első emeleten van a kocka­cukorgyártó berendezés, fö­lötte a nedvesség-beállító és desztilláló berendezések. Holnaptól kezdve újra egész éves üzem lesz a Petőházi Cukorgyár, s ennek a gyáriak jól ismerik a jelentőségét. A gorikacukrot most még csak egy műszakban készítik, ké­sőbb, ahogy a gyáriak megis­merik a berendezéseket, há­rom műszakra térnek át. Ka­puvár és Petőháza környéké­ről száz dolgozót vett fel a gyár, többségükben nőket. Az új üzemben nem lesz nehéz dolguk az asszonyoknak, hi­szen jóformán mindent a gép gokkacukor lesz a termelése. Petőházán tehát most hét hó­nappal előbbre hozták a kam­pányt, s holnaptól kezdve fo­lyamatos lesz a cukorgyár ter­melése. Carro: Hungarian cube su­gar, olvassuk az ízléses kék dobozkáról Néhány nap múl­va ezekkel a kockacukor-do­bozkákban mutatkozik be a Carro, a petőháziak új ter­méke a Lipcsei Nemzetközi Vásáron. A petőháziak re­ménykednek, hogy sikeres lesz az új gyártmányuk be­mutatkozása­, s gyártására az eddiginél jelen­t­ősebb rendelé­seket kapnak. F. J WMFelnőttem... Abban a korban vagyok, amikor még mindenki te-nek szólít a faluban. A gyermekeknek nem vagyok bácsi”, az idősebbek szemében pedig gyerek­nek, számítok még. Szabó István a ne­vem, mindenkinek Pista, bár én már­­már Istvánnak, érzem magam- Vagyis felnőttnek. Egész embernek. Eddig há­rom­ alkalommal éreztem, magam iga­zán annak. Először amikor betöltöttem a 18. életévemet, másodszor amikor teljes jogú, tsz-tagnak vettek fel, har­madszor pedig, amikor megkaptam a cédulát, hogy most már én is válasz­tópolgár vagyok. Nem tudom,, más hogy van vele, de én minden alkalommal olyan furcsán éreztem magam. Mintha valami ün­nepségen szerepeltem volna, ahol min­den szem engem figyel. Pedig tudom, senki sem figyelt rám, a születésnap az egyetlen ünnepelni való, olyankor illik azt a néhány fröccsöt lehajtani a cimborákkal. Pedig a tsz-tagság sem éppen megvetni való eredmény, hiszen azt is meg kell érdemelni most már, legalábbis nálunk Mórichidán. Az idén 40 forintot fizettek egységenként, nem rossz jövedelem annak, aki rendszere­sen dolgozik. Én meg azelőtt bedolgo­zóként sem húztam, ki magam, a mun­kából, akik felvettek tagnak, tudták, hogy sohasem iszonyodtam a dologtól. F­ogatag vagyok nizze meg a lovai­mat, érdemes egy pillantást vetni rá­­ju­k. Ott állnak a rőz­sével rakott sze­kérrel a mérlegen, nem is beszélget­­hetek magával sokáig, mert várnak. A tagoknak hordjuk a tüzelőt, azoknak, akik, nem voltak botolni, megveszik a­ rozsét a szövetkezettől. Én már be­te­remtettem édesanyámnak a tördelni valót, nem mordon, csipes időben dol­goztam érte a tagon, de hát a botolás ideje nem nyáron van. Nos, mit szól a lovaimhoz? Akinek van hozzá szeme, meglátja rajtuk a be­csületet. Nem tehetek róla — lehet, hogy ez még olyan gyerekség bennem —, de borzasztóan szeretem őket, s nem tudom megállni, hogy ne tegyek ked­vükre, amikor csak lehet. Ezért már meg is pirongattak párszor, de hát mon­dom, nem tehetek róla, hogy annyira szeretem őket. Igen... Tudom kik a népfront je­löltjei.. Én bízom bennük. Nekem, most az a­ fontos, hogy már én is leadhatom a voksomat. Aztán majd, kinyitott­­a, szemem, s másodszorra — négy év hosszú idő — biztosan lesz néhány megjegyezni valóm. Nem vagyok be­szédes természetű, KISZ-tag vagyok ugyan, de nem a­ felszólalók, közül való. Azt mondják, egy kicsit még sután vi­selem magam, s talán ez az oka annak is, hogy még nincsen menyasszonyom. Csak, a dologban érzem magam bizton­ságosan felnőttnek. Hiba ez, tudom, változtatni kell rajta mielőbb, hiszen már állampolgárnak is felnőtt vagyok. Azt azonban különösebb töprengés nél­kül is tudom, hogy mit várunk mi, mórichidai fiatalok a következő négy esztendőtől. Először is egy művelődési otthont, mert nagyon hiányzik. Aztán valamivel több törődést az ügyes-ba­jos dolgainkkal, mint eddig tapasztal­tuk. A falu vezetői, ha egy nézeten vannak, sokat tehetnek azért, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a falu­ban ... No de sietek, mert közben lemér­ték a rózsámét, házhoz viszem, aztán még teszek egy fordulót... . — sza — / / NAF SUG­ÁR Csütörtökön: Választási nagygyűlés Győrött A Magyar Szocialista Mun­káspárt Győr városi Bizottsá­ga és a Hazafias Népfront Győr városi Bizottsága válasz­tási nagygyűlést tart március 2-án, csütörtökön délután fél 3 órai kezdettel Győrött a Rá­ba Filmszínházban. A nagygyűlés előadója Pudlai Árpád, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságánál­, tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Felszólal Mar­ton János országgyűlési kép­viselő-jelölt is.

Next