Kisalföld, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

G PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 50 fillér AZ MSZMP GYŐR - SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1967. AUGUSZTUS 1., KEDD ★ XXIII. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM A tartalomból: Örökzöld cégér Pannonhalmától a Fertő tóig Lottó jutalomsorsolás Sport Szükséges is, hasznos is Azelőtt sem sok parasztem­ber élt meg tisztán abból, hogy szántott, vetett, aratott és álla­tokkal vesződött. A módosab­bak is gyakran jártak fuvar­ba, egyéb fogatmunkát vállal­tak, számos helyen divat volt a kupeckedés, ami ugyancsak jövedelemkiegészítő „üzlet­nek” számított; a szegényebb­­je a maga dolga mellett szin­te egész éven át vállalt nap­számot, kubikosmunkára, er­dőre járt, otthon seprűt, ko­sarat, zsomport kötött, azt tette pénzzé. Egyáltalán nem új dolog tehát, hogy most a gépesített, különböző eszkö­zökkel elég jól felszerelt nagyüzemek is — elsősorban a szövetkezetek — a hagyo­mányos mezőgazdasági terme­lésen túl más foglalatosságot, munkalehetőséget, pénzforrást keresnek, úgynevezett segéd­üzemeket létesítve. A szükség vagy a jobb megélhetés kere­sése vitte ilyen „mellékutak­­ra” azelőtt a parasztembert; a szükség, illetve a jövedelme­zőbb gazdálkodásra való tö­rekvés készteti a szövetkeze­teket a gyakran nem is any­­nyira mellékes melléküzem­­ágak létesítésére. Ezzel a ténnyel számol a mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági tevékenységének ki­­szélesítéséről hozott kormány­­rendelet is, amely június vé­gén jelent meg. Lényege, hogy szabályozza az üzemek „mel­léktevékenységét”, tájékoztat a lehetőségekről és tanácsot, biztatást ad. Ez az eligazítás, biztatás a mi megyénk terme­lőszövetkezeteire különösen ráfér, hiszen többségük csak nagyon lassan és bátortalanul fog hozzá tevékenységének bő­vítéséhez. Pedig lényegében minden szövetkezetnek szük­sége lenne erre, és lehetőség mindenütt van. A mostoha kö­rülmények között gazdálkodó téeszeket valósággal kénysze­ríti a helyzet, hogy a hagyo­mányos növénytermesztésen és állattenyésztésen felül a jövedelem növelésének más módjait is keressék. De az erős közös gazdaságoknak sem felesleges kibővíteni a pénz­forrásokat. Mit lehet, mit érdemes? Az említett­­rendeleten túl a termelőszövetkezetek saját helyzetének, lehetőségeinek alapos ismerete ad erre leg­jobb tanácsot. A tevékenység bővítésének alapvető célja a nagyüzemi gazdálkodás szín­vonalának és jövedelmezősé­gének fejlesztése, a természeti adottságok és a gazdasági erő­források jobb kihasználása, a tagok, családtagok és alkal­mazottak folyamatos foglal­koztatása, valamint a lakosság és a népgazdaság szükségle­teinek kielégítése bizonyos szolgáltatásokkal. Ahány szö­vetkezet, annyiféle indíték és annyiféle mód. Azt azonban mindig, minde­nütt együtt kell mérlegelni, hogy mire van leginkább szük­sége és mire van lehetősége a szövetkezetnek. Jó, ha az új üzemág szervesen kiegészíti a szövetkezet egész gazdálkodá­sát, növeli annak színvonalát. Megyénk közös gazdaságait előbb-utóbb a szükség viszi rá, hogy például a jelenleginek többszörösére bővítsék építő­ipari tevékenységüket. Nagyon kellenének az új épületek — istállók, magtárak, műhelyek — pénz is egyre több jut beru­házásra, anyagot is szereznek, de a megvalósítás késik, mert nincs, aki építsen. A szövet­kezetek mind jobban csak a maguk erejére támaszkodhat­nak, a saját építőbrigádokra. Elaprózva persze ezek se bír­nak a sok dologgal. Ezért is nagyon indokolt, hogy a sop­­­onikövesdihez hasonló társu­lásokat hozzanak létre, mam­mut-brigádokat létesítsenek, amelyek jól felszerelve a leg­kényesebb igényeket is kielé­gíthetik. Ezek az építőipari társulások, brigádok — amel­lett, hogy tevékenységük szük­séges és hasznos — sok em­bernek adhatnak rendszeres munkát, nyújthatnak jó kere­setet. A falu népén is segíte­nének, ha családi házak épí­tését is vállalnák. Az építő­ipari társulások szervezése, sajnos, nagyon lassan, úgy is mondhatnánk, keservesen ha­lad a megyében. Az ősz elején megalakítandó területi szövet­ségek fontos dolga lesz segí­teni ebben a munkában. Ugyancsak szükséges és egyben hasznos is lenne a me­gyében a szövetkezetek feldol­gozó tevékenységének bőví­tése. Sok értéket mentenének meg ezzel, növelnék jövedel­müket, bővítenék a munkale­hetőséget. A ménfőcsanaki szövetkezet milliókat keresett azzal, hogy maga dolgozta fel a tagok háztáji kertjében ter­mett málnát, sőt az értékesí­tésről is maga gondoskodott A tagok is jól jártak, több pénzt kaptak az értékes gyü­mölcsért A győrszabadhegyi Búzakalász Tsz-nek is fontos pénzforrás, a tagoknak jó munkaalkalom a savanyító­üzem. A gazdaságok összefo­gása ezt a tevékenységet­­ is eredményesebbé tehetné. Hi­szen nem állhat neki minden, kertészettel foglalkozó szövet­kezet káposztát vagy uborkát savanyítani, nem kereshet kü­­lön-külön piacot az üzem ter­mékének. Régi javaslat hogy egy-egy termelési körzet szö­vetkezetei hozzanak létre kö­zös feldolgozó üzemet, szá­mottevő kapacitással, hiszen konzervgyár hiányában erre nagy szükség lenne. A javaslat megvalósításában azonban ed­dig egy lépéssel se jutottak előbbre a gazdaságok. Nem annyira a szükséggel, mint inkább a kínálkozó lehe­tőséggel számolva kezdett hasznos tevékenységbe néhány szövetkezet. Az öttevényiek például kimeríthetetlen ka­vicsbányájukra alapozva léte­sítettek betonelemet készítő segédüzemet Az üzem termé­keire szüksége van a népgaz­daságnak, egyelőre 10—15 em­bernek rendszeres munkát ad, és a szövetkezet pénze is több lesz. Ilyen vagy ehhez ha­sonló lehetőség más termelő­­szövetkezet előtt is kínálkozik, valamely helyi adottság ügyes kihasználásával munkaalkal­mat, pénzforrást teremthet. Az ügyességet azonban némely közös gazdaság vezetői máris félreértették, és csupán a pénzszerzést tartják a tevé­kenységbővítés céljának. Min­dig a szövetkezet közösségé­nek érdekeire hivatkozva, de néha a törvényes utakat is megkerülve igyekeznek „jó üzletet” összehozni. A gönyüi termelőszövetkezet szegko­­vács-részlegében felfedett tör­vénytelenségekről többször is írtunk a múlt hetekben. A tsz vezetői „mosták kezüket”, mondván: nekik csak az volt a fontos, hogy minden kocká­zat nélkül százezreket kapott a szövetkezet. A kormány rendelete szerint a mezőgazdasági nagyüzemek tevékenysége sok mindenre kiterjedhet. A sok lehetőség közül azt válasszák ki a szö­vetkezetek, amire legjobban szükségük van, ami az egész gazdálkodásra nézve feltétle­nül hasznos. Bátrabban, mint eddig, de mindig tiszteletben tartva a törvényes rendelke­zéseket. Fábián Ferenc Üzbég vendégek Győrött A Magyar—Szovjet Baráti Társaság vendégeként pénte­ken Győrbe látogatott az Üzbég Szocialista Szovjet Köztársaságból az Üzbég— Magyar Baráti Társaság el­nöke és a Köztársaság mű­velődésügyi minisztréiumának képviselője. Látogatásuk célja volt az október 7-én kezdődő magyar—szovjet barátsági na­pok keretében a megyében megrendezendő üzbég kultu­rális napok előkészítéseinek megbeszélése. Az üzbég kultu­rális napokra művészegyütte­sek, csoportok érkeznek majd a megyébe. A vendégek meg­tekintették a Győri Textilmű­veket, és a látottakról nagy elismeréssel nyilatkoztak. Harcok Vietnamban A dél-vietnami szabadság­­harcosok hétfőre virradóra felrobbantottak egy hidat a 4-es számú főútvonalon, amely Saigont a Mekong deltájával köti össze. Hétfőn reggel légriadó volt Hanoiban és működésbe lép­tek a külvárosokba felállított légvédelmi ütegek. A bomba­robbanások mintegy 25 kilo­méteres távolságról hallatszot­tak. Az amerikai tengerészgyalo­gosok mintegy 800 főnyi zászló­­alja vasárnap súlyos vesztesé­gekkel vonult vissza a demili­­tarizált övezetből. A szabad­ságharcosok rajtuk ütöttek és a zászlóalj körülbelül 50 halot­tat vesztett, csaknem 200 ka­tona megsebesült. A vietnami légelhárító csa­patok tűzfüggönnyel fogadták az amerikai repülőgépek több csoportját. Az eddigi adatok szerint az ellenség egy repülő­gépét lőtték le. Az utóbbi na­pokban az amerikai repülőgé­pek mind gyakrabban jelen­nek meg Hanoi bejáratánál és „Strike” mintájú rakétákkal lövik a város peremét. (MTI.) Közös közlemény a magyar-japán tárgyalásokról Miki Takeo hétfőn elutazása előtt Yagi Masaoval, Kitahara Hideoval és Tsurumi Kiyohi­­koval együtt búcsúlátogatást tett Péter Jánosnál. A látoga­táson jelen volt Szarka Károly, Kós Péter és Szigeti Károly A két külügyminiszter közös közlemény kiadásában állapo­dott meg. A vendégek ezután szívélyesen elbúcsúztak házi­gazdáiktól. * Miki Takeo, Japán külügy­minisztere 1967. július 29—31. között a magyar kormány ven­dégeként feleségével együtt hivatalos látogatást tett Ma­gyarországon. A japán külügyminiszter a látogatás idején fölkereste Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét és dr. Biró József kül­kereskedelmi minisztert. A látogatás során Miki Takeo megbeszéléseket folyta­tott Péter János külügyminisz­terrel. A szívélyes és barátsá­gos légkörben folytatott tár­gyaláson a két külügyminisz­ter között őszinte vélemény­cserére került sor a nemzet­közi helyzetről és a Magyar­­országot és Japánt kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A két külügyminiszter megelégedés­sel állapította meg, hogy a Magyarország és Japán közötti baráti kapcsolatok sok terüle­ten kedvezően erősödtek és fej­lődtek, és megegyeztek abban, hogy további konkrét lépése­ket kell tenni a kölcsönös kap­csolatok erősítésére és kiter­jesztésére. Miki Takeo kifej­tette véleményét az ázsiai problémák különböző prolé­­máiról, Péter János pedig is­mertette nézeteit az európai helyzetről. A két miniszter megegyezett abban, hogy Ma­gyarországnak és Japánnak nemzetközi tevékenységükben továbbra is a béke ügyét kell szolgálniuk. A magyar külügy­miniszter megelégedéssel álla­pította meg, hogy Miki­­Takeo látogatása, amely az első ja­pán külügyminiszteri látoga­tás volt, jelentősen hozzájárult a Magyarország és Japán kö­zötti baráti kapcsolatok és megértés további előmozdítá­sához. A japán külügyminisz­ter őszinte háláját fejezte ki azért a meleg fogadtatásért és vendégszeretetért, amelyben MIKI TAKEO A MAGYAR MINISZTERELNÖKNÉL. Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke Péter János társaságába­­n fogadta Miki Takeot, Japán hazánkban tartózkodó kül­ügyminiszterét. (Wormser Ante­ felvétele, Ks-J Búcsú a pályától Tizennégy nevelőt búcsúz­tattak tegnap a győri városi tanács kis tanácstermében. Ti­zennégy pedagógus a győri ál­talános iskolákból már nem készít szeptemberben tanren­det. Fél évezrednyi időt taní­tottak tizennégyen, egyenként negyven esztendő körül. Ki többet, ki kevesebbet valami­vel. Négy évtized a katedrán, vagy amikor még az sem volt, anélkül, gyönyörű, korszerű osztályban, iskolában vagy ro­mos zugokban, alighogy csen­desült annak idején a csata­zaj, a háború vészes, vak vi­hara. Négy évtized két korban, az egyik­­legnemesebb hivatás, az embernevelés szolgálatában. S elsősorban az utóbbi, több mint két évtizednek köszön­hető, nem megfáradt és meg­tört obsitos nevelőkként kez­dik nyugdíjas korukat, hanem életerős, töretlenül tettre vá­gyó nyugállományúak tervez­gethetnek cselekvő holnap­jukról. Bálint Zoltánná, Barlavits Ferenc, Földi Ernőné, Horváth Angela, Kerényi Emilia,, Ká­­roli Mihály, Markos Jenőné, Megyeri Istvánná, Mándy Etelka, Olgyai Lászlóné, Sár­közi Antalné, Szombathelyi Gyuláné, Tömör Mihály, Új­laki Ilona nyugdíjazása nem azt jelenti, hogy végképp be­csukták maguk mögött a pe­dagógia kapuját. Továbbra is számít rájuk munkahelyük közössége, a nevelők és a ta­nítottak egyaránt. Dr. Eszik Mihály, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője búcsúztató beszédé­ben olyan elgondolásokat, ter­veket, határozatokat is ismer­tetett, amely megvalósításához számítanak a nyugállomá­nyúak tapasztalat-kincsestá­rára. Továbbra is kérik, vár­ják véleményüket volt intéze­tükben, s a kiadványokban szélesebb körben is szeretnék ismertetni gyakorlati tapasz­talataikat. Továbbra is legyen közkincs a nyugdíjasok hal­mozott tudása. Továbbra is ta­níthatnak­ ifjú pedagógusokat, szülőket — ha nem is elsősor­ban katedráról, hanem az írott, nyomtatott szóval. Szá­mítanak véleményükre, bölcs tanácsaikra a nyugdíjasok szervezett találkozóin is. A munkás életútra vissza­pillantó tekintetek idézik a nyugdíjazást megelőző beszél­getéseket: nagyon fájó elmen­ni egy pályáról, amikor még képesek a folytatásra, de el­jártak az évek, következzenek a pihenés esztendői továbbra is jó egészségben, cselekvő erőben. Sokáig élvezzék nyug­díjas koruk örömeit... magyarországi látogatása során részesült. Miki Takeo japán külügy­miniszter hivatalos látogatásra hívta meg Péter János magyar külügyminisztert Japánba. A magyar külügyminiszter öröm­mel elfogadta a meghívást A látogatás időpontját később, diplomáciai úton fogják meg­állapítani. Miki Takeo feleségével és kíséretével a kora délutáni órákban elutazott Budapestről. (MTI) Letartóztatások Jeruzsálemben Hétfőre virradóra Jeruzsá­lem arab szektorában négy muzulmánt letartóztattak és egy félreeső izraeli hegyes vi­dékre száműzték. A letartóz­tatottak között van Anvar Khatib, Jeruzsálem jordániai szektorának volt kormányzója, Jordánia egykori kairói nagy­követe. Ugyancsak száműzték dr. Duad Husszeint, a jordá­niai parlament volt tagját, a Lukeiri-féle Palesztinai fel­szabadítás­ szervezetének egyik vezetőjét. Valamennyiük ellen az a vád, hogy a múlt héten aláírták Jeruzsálemben azt a beadványt, amely felszó­lítja az óváros lakosságát, ne működjék együtt az izraeli ha­tóságokkal. (MTI.) Véget ért a leningrádi nemzetközi ifjúsági találkozó Hétfőn Leningrádban véget ért az a nemzetközi ifjúsági ta­lálkozó, amelyet „Október és a fiatalok” jegyében tartottak. A részvevők felhívással for­dultak a Szovjetunió ifjaihoz és leányaihoz. Egyebek mellett rámutattak arra, hogy azok az átalakulások, amelyek a Szov­jetunióban történtek és az az út amelyet a szovjet nép 50 esztendő alatt megtett, óriási hatást gyakorolnak mindenki­re és főképpen a fiatal nemze­dékre. A Szovjetunióban ki­alakult társadalmi viszonyok megmutatják, hogy az egyén érdekeinek és szükségleteinek kielégítése összefügg az egész társadalom haladásával. A találkozó résztvevői szoli­daritásukról biztosítják az ifjú vietnami hősöket, akik köszö­netet mondtak ezért a széles­körű nemzetközi szolidari­tásért. Az arab országok, Ku­ba és más Latin-amerikai, or­szágok képviselői, valamint azok a fiatalok, akik az afrikai és az ázsiai országokból, Spa­nyolországból, Portugáliából és Görögországból érkeztek, ugyancsak hálájukat fejezték ki a szolidaritásért. (MTI.)

Next