Kisalföld, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

Néhány perc a gyermekért Érezzük-e? Új világot építünk, amely szebb és jobb a réginél. Új társadalmat formálunk, amely magasabb rendű min­den eddiginél. Kezeink kö­zött alakul az új típusú em­ber, aki kommunista erkölcsi­­ségével, kollektivizmusával, szocialista hazafiságával és proletár internacionalizmu­sával, szocialista humaniz­musával, a munkához való új viszonyával úgy áll ellen­tétben minden elődével, hogy messze maga mögött hagyja valamennyit. Él, az új arrú ember tudja, hogy az egyén legfőbb érde­ke a társadalmi érdek. Tud­ja, hogy a maga érdekeit akkor szolgálja leghívebben, ha tudását és erejét a közös­ségnek szenteli, ha szíve a közösség ügyéért dobog, ha gondolatait a közösség érde­ke vezérli, ha tetteinek rugó­ja a társadalom érdeke. Ezeket a kollektív típusú egyedeket, embereket — az egész társadalom közremű­ködésével — a szülők és a nevelők összehangolt mun­kával évek, évtizedek során tudatos tevékenység, szívós erőfeszítések és nagy egyéni lemondások árán alakíthat­ják ki csupán. Vajon megvan-e már az az összehangoltság nevelőink és a szülők között? Az a meg­győződés, hogy nincsen meg eléggé! Érzi-e minden szülő, milyen hallatlan felelősség­­tudattal képes csak megfe­lelni a családban a társada­lom gyermeknevelő igényé­nek? Nem mindenki, vagy nem eléggé érzi ezt. A szülők egy része nagyon fiatal még akkor, amikor gyermeke óvodába, illetőleg iskolába kerül. Sokan ma­guk is gyermekek még, ke­vés a pedagógiai felkészült­ségük és gyakorlati tapaszta­latuk ahhoz, hogy fiaiknak, lányaiknak a szükséges ne­velést megadják, illetőleg a neveléshez alkalmas feltéte­leket otthon megteremtsék. Az idősebb szülők között is akadnak, akik munkájuk, nagy lekötöttségük következ­tében — és sokszor a peda­gógiai felkészültség híján — nincsenek tisztában azzal, h­ogy mi lenne a feladatuk gyermekeik nevelésében. Nem eléggé ismerik a szü­lők, hogy melyek azok a szo­kások és készségek, amelye­ket már otthon, az óvodába, iskolába kerülés előtt, és melyek azok, amelyeket a nevelőkkel együtt kell kiala­kítaniuk. Ugyanúgy nem tudják, mi és mennyi hárul az együttes munkában a szü­lőkre, és hogy miként kell a szülők és pedagógusok együttes tevékenységében részt venniük. Mérlegelve a fentiek tanul­ságait, a Győr városi Nőta­náccsal együttesen elhatá­roztuk, hogy elmondjuk az édesapáknak és az édes­anyáknak, miben látjuk mi pedagógusok a szülők neve­lési feladatait. Gondjainkat közöltük a Kisalföld szer­kesztő bizottságával. Így szü­letett meg az elhatározás, hogy legjobb pedagógusaink kéthetenként a K'""11!1,1d va­sárnapi számában, a Család vasárnapja oldalon cikkeket jelentetnek meg az ébpen időszerű szülői teendőkről. Ezek az írások egyebek kö­zött szólnak majd az általá­nos iskola 1. osztályába ke­rülő gyermek nehézségeiről, a szülői segítségnyújtás he­lyes módjáról, a középiskola I. osztályába beiratkozottak problémáiról, a szülő és a gyermek kapcsolatáról, a napközi otthon szerepéről az osztályozásról, a szabad idő okos megszervezéséről, stb. Ezeknek a tanulmányok­nak elolvasása néhány per­­cg tart csupán. Úgy gondol­juk, ennyi időt minden szü­lő örömmel áldoz gyermeke nevelésére, különösen, ha lát­ni fogják, hogy ezek az írá­sok alkalmasak lesznek a szülők közötti pedagógiai tár­gyú beszélgetésekre is. A magunk részéről azt is fel merjük tételezni: lesz olyan cikk, amely felkelti az érdek­lődést a szülőkben terjedel­mesebb értekezések, esetleg pedagógiai szakkönyvek ta­nulmányozására. A „Néhány perc a gyermekért” sorozat hatására kialakult beszélge­tések, a pedagógiával való elméleti és gyakorlati fog­lalkozás nagy mértékben fejlesztik majd a szülők pe­dagógiai kultúráját, és a fel­­készültség azt is jelenteni fogja, hogy a szülők nevelé­si kérdésekben a pedagógu­sok partnereivé válnak. Egyenlő félként beszélget­hetnek, vitatkozhatnak pe­dagógusok és szülők a gyer­mekről, a gyermek magatar­tásáról, munkájáról, tanulá­sáról. Gyakorlatban ez azt jelen­ti, hogy a gyermekek ott­honi környezetében ugyan­olyan nevelői hatások alá kerülnek, mint az iskolában. A sorozattal társadalmi ér­deklődést akarunk kelteni a pedagógiai jellegű felada­tok iránt, tudatosítani akar­juk a szülők kötelezettségét gyermekük nevelésében. Tudjuk, hogy az a 20—25 tanulmány, amelyet a Kisal­földijén a tanév során köz­rebocsátunk, nem oldja meg minden problémánkat. Ép­pen ezért a sorozatot a ké­sőbbi évek során folytatni kívánjuk. Ezenkívül egy olyan segédkönyv kiadását tervezzük szülők és pedagó­gusok részére, amely mé­lyebben foglalkozik az élet­kori sajátosságoknak meg­felelően jelentkező nevelési kérdésekkel. Ez a gyűjtemé­nyes kiadás nemcsak egyes témákat boncolgatna na­gyobb részletességgel, mint ahogy ezt az újságcikkekben találjuk. Tartalmazná azok­nak a tanulmányoknak, pe­dagógiai könyveknek a jegy­zékét is, amelyek a szóban forgó témákkal tudományos alapossággal foglalkoznak. Kérjük a kedves Szülőket, kísérjék figyelemmel a Kis­alföld gyermeknevelési so­rozatát. Olvassák gondosan, beszéljenek róluk sokat, és járjanak el a szállói munka­­közösségek összejövetelei­re! Ha pedig szükségét érzik annak, hogy cikkeinkkel kapcsolatosan véleményüket elmondják, küldjék el cí­münkre hozzászólásaikat. A mai beköszöntőt augusz­tus 27-én, majd pedig szep­tember 10-én követi legköze­lebbi cikkünk, utána pedig minden második vasárnap ugyanezen a helyen jelent­kezünk. Dr. Eszik Mihály n csalói vasárnapja A hűtőgépről Karbantartás, szagtalanítás A hűtőgép értékes, drága szerkezet, fokozott megbe­csülést és gondozást kíván Nélkülözhetetlen például, hogy kéthetenként teljesen kiürítsük. A jégkockatartó­kat is. Az ajtót hagyjuk nyitva, hogy a felső hideg zónáról is leolvadjon a zúz­mara. Tálcán fogjuk fel a csepegő vizet. Ezután Ultra mosóporos langyos vízzel alaposan ki­mossuk a belső részt, majd a langyos vizes öblítést kö­vetően tiszta konyharuhával töröljük jó szárazra. Legalább 24 órán át hagy­juk pihenni a gépet. Vigyáz­zunk a fokozatkapcsolások­ra. Nem szabad azonnal a maximális hűtésre kapcsol­ni. Ha jeget fagyasztunk, vagy italt hűtünk, elegendő egy fokkal „feljebb” kap­csolnunk. A működés fontos kellé­ke, hogy a gépben a levegő állandóan cirkuláljon. Ez­ért a rácsos polcokat ne fed­jük le nagyobb tálcára he­lyezett élelmiszerekkel. A hűtőgép — nem kon­zervdoboz! Főtt ételt csak egy-két napig, nyers zöldsé­get négy-öt napig, gyümöl­csöt tíz napig lehet tárolni. Vajat, zsírt, olajat hosszabb ideig is. Sokféle étel kerül a hűtő­­szekrénybe, s mindegyik (fő­ként a gyümölcs, a sárga­dinnye, a citrom, a barack) árasztja magából a külön­­külön kellemes, de együtte­sen furcsa szagokat. A fű­szeres ételek szagát s a gyü­mölcsök illatát egyébként a tejtermékek könnyen átve­szik. Ezért rendszeresítették az utóbbi időben a hűtőgép­szagtalanítót. A szagtalanító doboz, tu­lajdonképpen lyukacsos mű­anyagdobozba zárt finom szén és vegyszer. Miután megszabadítottuk a nylon­fólia borítójától, tegyük a hűtőgép hideg zónájába, a hústároló mellé. A szagtalanítást a lyuka­­csokon keresztül a vegyszer­hez jutó levegő végzi. A vegyszer kivonja a hűtőgép levegőjéből azokat a szago­kat, amelyek ott felhalmo­zódtak. Használat során ügyelni kell arra, hogy a hidegzóná­ról esetleges leolvadó víz ne kerüljön a szagtalanító anyagra. Ez ugyanis csök­kenti a hatásfokát. Egyéb­ként egy-egy ilyen szagta­lanító „doboz” élettartama fél év. Ha valaki nagyon kényes az illatokra, szagok­ra, két szagtalanítót is elhe­lyezhet a hűtőgépben. (Ks.) Divat a gyertya A lakás hangulatos díszítője a művészi kivitelű gyertya, amelyből hazánkban jelenleg körülbelül 65-féle van forga­lomban — kovácsolt vasból, alumíniumból és fából készült tartóval. Képünkön: Engels József Munkácsy-díjas műve. A virágok, a váza és a gyertya együttese tökéletes harmó­niát ad. 1 Vannak még furcsa dolgok A hideg futkosott nemrég egy NSZK-beli, közelebbről lü­neburgi közlekedési rendőr hátán. Éppen járőrkocsival haladt a városban egy kol­légájával, amikor közvetlen az autó hűtője előtt megpil­lantott egy másik gépkocsit, egy ragyogó luxusautót, amelynek a csomagtartójából egy fekete kéz nyúlt ki. Bűn­tényt sejtve a sebesen szá­guldó jármű után rajtoltak, s leállítva azt, kérdőre von­ták a kocsi vezetőjét: „Mit visz a csomagtartóban, uram?” A második meglepetés még csak ezután következett. Az autó gazdája a városi köz­tisztasági üzemek igazgatója volt, aki az egyik kémény­seprő beosztottját, a kocsi csomagtartójába ültette, hogy a kormos öltözék­be ne pisz­­kítsa a kocsi ülését. Nehéz volna követni a tak­tikáját annak az angol labda­­rúgó-csapatnak, amelynek tagjai kizárólag hivatásos bohócokból állanak. A csapat eddig minden mérkőzését megnyerte, s a rossz nyelvek szerint néhány év múlva az angol bajnokságra is esélye­sen pályázhat. A siker titka, hogy a bohóckodásból élő labdarúgók a pályán is foly­tatják a mesterségüket, és az ellenfél védelme képtelen el­lenük védekezni, mert táma­dáskor „halálra röhögi” ma­gát. Vigyázni kell az idegen nyelvekkel, és rosszul teszi, aki csupa hiúságból minden­féle feliratú kendőt visel. Így járt egy párizsi egyetemi hallgatónő, aki a kínai étte­rem étlapjáról lemásolt be­tűket hímezte ruhájára. A diszkrét ruhadíszről ugyanis künn az utcán derült ki, hogy kínaiul ezt jelenti: „Ol­csó és mindenki számára kapható”. Ha már a ruhánál tartunk, hadd folytassam két ruhát­lan esettel. Jugoszláviában az Adria Zvecevo nevű szi­getén táborozó nudisták arra kérték Split város vendég­látóipari vállalatát: szerez­zenek számukra olyan pin­cért, aki a kiszolgálás végén leveti frakkját, és felcsap nudistának. — Hiába figye­lem a hírt közzétevő lap, a Novi Sad­ on megjelenő Ma­gyar Szó közleményeit, eddig nem találtam utalást arra, hogy jelentkező akadt volna. Éppen ezért bátorkodom köz­readni tanácsként a lapnak ugyanezen számában megje­lent másik „nudista" hírt, mely szólt eképpen: „Ádám­­kosztümös fantom rémiszt­geti a nőket a Mlava folyó menti Petrovác helységben . Talán a pucérra vetkőző férfi hajlandó lesz pincérré átképezni magát__ Az Adriáról egyéb vizek, ezekről pedig a horgászás jut eszembe. Az esztendő egyik legérdekesebb horgászzsák­mányáról alighanem a „Po­litika Ekspres” adott hírt. Egy kruseváci lakos, Slobo­dan Malinic dühösen vágta be a horgát alkonyatkor még egyszer a vízbe. Dühének oka az volt, hogy aznap egyetlen halat sem fogott A gilisztával csalizott ho­rogra röptében rácsapott egy denevér, s így történhetett meg, hogy horgász barátunk ezúttal nem a vízből, hanem a levegőből „szákolta” a zsákmányt. Még egy „ruhátlan hír”: Liz Taylor amerikai filmszínész­nőnek le kellene vetkőznie most készülő filmjében, melynek eredeti címe „Ref­lections in a Golden Eye”, a művésznő azonban semmi pénzért nem hajlandó kötél­nek állni, holott az ilyen vet­­kőzést korábban bátran meg­tette. „Talán szégyelli ma­gát?” — vélte a film rende­zője és a stáb. Csak hosszas­ faggatás után derült ki a rejtély nyitja: Liz Taylor legutóbbi szerepe óta nyolc kilót hízott... S hogy az afrikaiak se ma­radjanak ki a furcsaságok gyűjteményéből, róluk is közzéadok egy hírt: Summer­set West dél-afrikai város­ban évi 4 font adót kell fi­zetni minden angol W. C. után. — S mi történik azzal, aki nem fizet? Annál a la­kástulajdonosnál lepecséte­lik a W. C. ajtaját. — Rá — f Nevek REJTVÉNYÜNK­BEN a vízszintes 1. és 30. valamint a függőleges 6. és 9. sorokban női és férfineveket rejtet­tünk el. Megfejté­sül ezeket kell be­küldeni nyár pos­tai levelezőlapon a szerkesztőség cí­mére szeptember 1-éig, péntekig. A megfejtésekre írjátok rá, hogy az ősszel hányadik osztályba léptek! Az ügyes meg­fejtők között szép ifjúsági könyveket sorsolunk ki. Vízszintes. 6. Jelen nap. 7. ... de Janeiró. 8. Nem téged, ha­nem ... 10. Az asz­­szonyok neve után áll. 11. A virág ré­sze. 12. A tetejébe. 14. Kevert­e nos. 16. Bosszús felkiáltás. 17. Becézett női név. 18. Névelővel, kemény, mint a... 19. Ak! 20. Csaknem amaz. 22. Fordítva, személyes névmás (egyes szám). 23. Egyszerű lejtő. 24. Kicsinyítő képző. 25. Noszo­gató szó. 27. Védő. 29. Horváth Mihály. Függőleges: 1. Kicsinyítő képző. 2. Női név. 3. Téli sport. 4. Szerencsejáték. 5. Röviden — fej. 13. Névutó — ford. 15. Erdei gyümölcs. 16. Me­zőgazdasági szerszám. 20. Ravasz állat (ford.) 21. Karám. 26. Csont — latinul. 28. Véd — ford. 29. Feltételes kötőszó. A megfejtés megkönnyítéséül közöljük, hogy hosszú és rövid magánhangzók között nem te­szünk különbséget. A vízszintes 1. első vakbetűje: R. A vízszin­tes 30. második vakbetűje: T, a függőleges 6. első vakbetűje: A, a függőleges 9. második vak­betűje: O. KIK NYERTEK? A múlt vasárnapi számunkban megjelent gyermek-keresztrejt­vény helyes megfejtése: — Ceruzák —• Könyvek — Szí­nesek — Füzetek. Az ügyes megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: Németh Ilona, Fertőd, Sarródi út 4., VII. oszt. tan., Fekete Erzsébet, Csor­­na, Táncsics utca 19., VII. oszt. A könyveket postán küldjük el Mini vagy maxi? Daniel Hechter és Jacques Delahaye, Franciaország di­vatdiktátorai nemrég azzal hökkentették meg a párizsia­kat, hogy a manökeneket maxiszoknyában sétáltatták a divat fővárosának utcáin. Nyugati ruhatervezők véle­ménye szerint az esemény nem véletlen, befellegzett a miniszoknya-divatnak. Marc Bohan, a Dior szalon veze­tője viszont azt állítja, hogy „a változás fokozatos lesz, a térd még egy jó ideig lát­ható marad”. Mi, magyarok, vélemé­nyem szerint a szoknyadivat újbóli változásában nem követhetjük a nyugati­ elve­ket. Nem vagyok ellensége a jónak, ha az történetesen nyugatról jön is, a szok­nyák hosszabbítását azon­ban szükségtelennek, sőt egyenesen feleslegesnek tar­tom. A maxi-szoknyához ugyanis az eddigieknél két­­szer-háromszor több anyag kell, amely további pazarlá­sokra ösztönöz bennünket. Ha átvennénk, drágábbak lesznek a ruhák, én pedig férfi létemre nem vagyok hajlandó egy ruhára egy mi­niszoknya áránál többet köl­teni — takarékossági okok­ból sem. A maxiszoknya ráadásul egészségtelen. Nem szellős. Meg kell hozzá növeszteni lányaink, asszonyaink haját. Az új kreáció nem dombo­rítja ki előnyösen a nők vo­nalait. Nehézkessé teszi a buszra, vonatra való fel- és leszállást, akadályoz a ke­rékpározásban ... Használják csak hölgyeink továbbra is a miniszoknyát. Jómagam nem szeretném egyetlen fiatal lányban sem látni a saját nagymamámat. És azzal is egyetértenek ve­lem a férfiak, hogy a mi asz­­szonyaink és lányaink sok­kal csinosabbak és üdébbek, ha a szoknya aljából kivil­lan a térdük. Szabó Emil

Next