Kisalföld, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-27 / 202. szám
Néhány perc a gyermekért Érezzük-e? Új világot építünk, amely szebb és jobb a réginél. Új társadalmat formálunk, amely magasabb rendű minden eddiginél. Kezeink között alakul az új típusú ember, aki kommunista erkölcsiségével, kollektivizmusával, szocialista hazafiságával és proletár internacionalizmusával, szocialista humanizmusával, a munkához való új viszonyával úgy áll ellentétben minden elődével, hogy messze maga mögött hagyja valamennyit. Él, az új arrú ember tudja, hogy az egyén legfőbb érdeke a társadalmi érdek. Tudja, hogy a maga érdekeit akkor szolgálja leghívebben, ha tudását és erejét a közösségnek szenteli, ha szíve a közösség ügyéért dobog, ha gondolatait a közösség érdeke vezérli, ha tetteinek rugója a társadalom érdeke. Ezeket a kollektív típusú egyedeket, embereket — az egész társadalom közreműködésével — a szülők és a nevelők összehangolt munkával évek, évtizedek során tudatos tevékenység, szívós erőfeszítések és nagy egyéni lemondások árán alakíthatják ki csupán. Vajon megvan-e már az az összehangoltság nevelőink és a szülők között? Az a meggyőződés, hogy nincsen meg eléggé! Érzi-e minden szülő, milyen hallatlan felelősségtudattal képes csak megfelelni a családban a társadalom gyermeknevelő igényének? Nem mindenki, vagy nem eléggé érzi ezt. A szülők egy része nagyon fiatal még akkor, amikor gyermeke óvodába, illetőleg iskolába kerül. Sokan maguk is gyermekek még, kevés a pedagógiai felkészültségük és gyakorlati tapasztalatuk ahhoz, hogy fiaiknak, lányaiknak a szükséges nevelést megadják, illetőleg a neveléshez alkalmas feltételeket otthon megteremtsék. Az idősebb szülők között is akadnak, akik munkájuk, nagy lekötöttségük következtében — és sokszor a pedagógiai felkészültség híján — nincsenek tisztában azzal, hogy mi lenne a feladatuk gyermekeik nevelésében. Nem eléggé ismerik a szülők, hogy melyek azok a szokások és készségek, amelyeket már otthon, az óvodába, iskolába kerülés előtt, és melyek azok, amelyeket a nevelőkkel együtt kell kialakítaniuk. Ugyanúgy nem tudják, mi és mennyi hárul az együttes munkában a szülőkre, és hogy miként kell a szülők és pedagógusok együttes tevékenységében részt venniük. Mérlegelve a fentiek tanulságait, a Győr városi Nőtanáccsal együttesen elhatároztuk, hogy elmondjuk az édesapáknak és az édesanyáknak, miben látjuk mi pedagógusok a szülők nevelési feladatait. Gondjainkat közöltük a Kisalföld szerkesztő bizottságával. Így született meg az elhatározás, hogy legjobb pedagógusaink kéthetenként a K'""11!1,1d vasárnapi számában, a Család vasárnapja oldalon cikkeket jelentetnek meg az ébpen időszerű szülői teendőkről. Ezek az írások egyebek között szólnak majd az általános iskola 1. osztályába kerülő gyermek nehézségeiről, a szülői segítségnyújtás helyes módjáról, a középiskola I. osztályába beiratkozottak problémáiról, a szülő és a gyermek kapcsolatáról, a napközi otthon szerepéről az osztályozásról, a szabad idő okos megszervezéséről, stb. Ezeknek a tanulmányoknak elolvasása néhány percg tart csupán. Úgy gondoljuk, ennyi időt minden szülő örömmel áldoz gyermeke nevelésére, különösen, ha látni fogják, hogy ezek az írások alkalmasak lesznek a szülők közötti pedagógiai tárgyú beszélgetésekre is. A magunk részéről azt is fel merjük tételezni: lesz olyan cikk, amely felkelti az érdeklődést a szülőkben terjedelmesebb értekezések, esetleg pedagógiai szakkönyvek tanulmányozására. A „Néhány perc a gyermekért” sorozat hatására kialakult beszélgetések, a pedagógiával való elméleti és gyakorlati foglalkozás nagy mértékben fejlesztik majd a szülők pedagógiai kultúráját, és a felkészültség azt is jelenteni fogja, hogy a szülők nevelési kérdésekben a pedagógusok partnereivé válnak. Egyenlő félként beszélgethetnek, vitatkozhatnak pedagógusok és szülők a gyermekről, a gyermek magatartásáról, munkájáról, tanulásáról. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gyermekek otthoni környezetében ugyanolyan nevelői hatások alá kerülnek, mint az iskolában. A sorozattal társadalmi érdeklődést akarunk kelteni a pedagógiai jellegű feladatok iránt, tudatosítani akarjuk a szülők kötelezettségét gyermekük nevelésében. Tudjuk, hogy az a 20—25 tanulmány, amelyet a Kisalföldijén a tanév során közrebocsátunk, nem oldja meg minden problémánkat. Éppen ezért a sorozatot a későbbi évek során folytatni kívánjuk. Ezenkívül egy olyan segédkönyv kiadását tervezzük szülők és pedagógusok részére, amely mélyebben foglalkozik az életkori sajátosságoknak megfelelően jelentkező nevelési kérdésekkel. Ez a gyűjteményes kiadás nemcsak egyes témákat boncolgatna nagyobb részletességgel, mint ahogy ezt az újságcikkekben találjuk. Tartalmazná azoknak a tanulmányoknak, pedagógiai könyveknek a jegyzékét is, amelyek a szóban forgó témákkal tudományos alapossággal foglalkoznak. Kérjük a kedves Szülőket, kísérjék figyelemmel a Kisalföld gyermeknevelési sorozatát. Olvassák gondosan, beszéljenek róluk sokat, és járjanak el a szállói munkaközösségek összejöveteleire! Ha pedig szükségét érzik annak, hogy cikkeinkkel kapcsolatosan véleményüket elmondják, küldjék el címünkre hozzászólásaikat. A mai beköszöntőt augusztus 27-én, majd pedig szeptember 10-én követi legközelebbi cikkünk, utána pedig minden második vasárnap ugyanezen a helyen jelentkezünk. Dr. Eszik Mihály n csalói vasárnapja A hűtőgépről Karbantartás, szagtalanítás A hűtőgép értékes, drága szerkezet, fokozott megbecsülést és gondozást kíván Nélkülözhetetlen például, hogy kéthetenként teljesen kiürítsük. A jégkockatartókat is. Az ajtót hagyjuk nyitva, hogy a felső hideg zónáról is leolvadjon a zúzmara. Tálcán fogjuk fel a csepegő vizet. Ezután Ultra mosóporos langyos vízzel alaposan kimossuk a belső részt, majd a langyos vizes öblítést követően tiszta konyharuhával töröljük jó szárazra. Legalább 24 órán át hagyjuk pihenni a gépet. Vigyázzunk a fokozatkapcsolásokra. Nem szabad azonnal a maximális hűtésre kapcsolni. Ha jeget fagyasztunk, vagy italt hűtünk, elegendő egy fokkal „feljebb” kapcsolnunk. A működés fontos kelléke, hogy a gépben a levegő állandóan cirkuláljon. Ezért a rácsos polcokat ne fedjük le nagyobb tálcára helyezett élelmiszerekkel. A hűtőgép — nem konzervdoboz! Főtt ételt csak egy-két napig, nyers zöldséget négy-öt napig, gyümölcsöt tíz napig lehet tárolni. Vajat, zsírt, olajat hosszabb ideig is. Sokféle étel kerül a hűtőszekrénybe, s mindegyik (főként a gyümölcs, a sárgadinnye, a citrom, a barack) árasztja magából a különkülön kellemes, de együttesen furcsa szagokat. A fűszeres ételek szagát s a gyümölcsök illatát egyébként a tejtermékek könnyen átveszik. Ezért rendszeresítették az utóbbi időben a hűtőgépszagtalanítót. A szagtalanító doboz, tulajdonképpen lyukacsos műanyagdobozba zárt finom szén és vegyszer. Miután megszabadítottuk a nylonfólia borítójától, tegyük a hűtőgép hideg zónájába, a hústároló mellé. A szagtalanítást a lyukacsokon keresztül a vegyszerhez jutó levegő végzi. A vegyszer kivonja a hűtőgép levegőjéből azokat a szagokat, amelyek ott felhalmozódtak. Használat során ügyelni kell arra, hogy a hidegzónáról esetleges leolvadó víz ne kerüljön a szagtalanító anyagra. Ez ugyanis csökkenti a hatásfokát. Egyébként egy-egy ilyen szagtalanító „doboz” élettartama fél év. Ha valaki nagyon kényes az illatokra, szagokra, két szagtalanítót is elhelyezhet a hűtőgépben. (Ks.) Divat a gyertya A lakás hangulatos díszítője a művészi kivitelű gyertya, amelyből hazánkban jelenleg körülbelül 65-féle van forgalomban — kovácsolt vasból, alumíniumból és fából készült tartóval. Képünkön: Engels József Munkácsy-díjas műve. A virágok, a váza és a gyertya együttese tökéletes harmóniát ad. 1 Vannak még furcsa dolgok A hideg futkosott nemrég egy NSZK-beli, közelebbről lüneburgi közlekedési rendőr hátán. Éppen járőrkocsival haladt a városban egy kollégájával, amikor közvetlen az autó hűtője előtt megpillantott egy másik gépkocsit, egy ragyogó luxusautót, amelynek a csomagtartójából egy fekete kéz nyúlt ki. Bűntényt sejtve a sebesen száguldó jármű után rajtoltak, s leállítva azt, kérdőre vonták a kocsi vezetőjét: „Mit visz a csomagtartóban, uram?” A második meglepetés még csak ezután következett. Az autó gazdája a városi köztisztasági üzemek igazgatója volt, aki az egyik kéményseprő beosztottját, a kocsi csomagtartójába ültette, hogy a kormos öltözékbe ne piszkítsa a kocsi ülését. Nehéz volna követni a taktikáját annak az angol labdarúgó-csapatnak, amelynek tagjai kizárólag hivatásos bohócokból állanak. A csapat eddig minden mérkőzését megnyerte, s a rossz nyelvek szerint néhány év múlva az angol bajnokságra is esélyesen pályázhat. A siker titka, hogy a bohóckodásból élő labdarúgók a pályán is folytatják a mesterségüket, és az ellenfél védelme képtelen ellenük védekezni, mert támadáskor „halálra röhögi” magát. Vigyázni kell az idegen nyelvekkel, és rosszul teszi, aki csupa hiúságból mindenféle feliratú kendőt visel. Így járt egy párizsi egyetemi hallgatónő, aki a kínai étterem étlapjáról lemásolt betűket hímezte ruhájára. A diszkrét ruhadíszről ugyanis künn az utcán derült ki, hogy kínaiul ezt jelenti: „Olcsó és mindenki számára kapható”. Ha már a ruhánál tartunk, hadd folytassam két ruhátlan esettel. Jugoszláviában az Adria Zvecevo nevű szigetén táborozó nudisták arra kérték Split város vendéglátóipari vállalatát: szerezzenek számukra olyan pincért, aki a kiszolgálás végén leveti frakkját, és felcsap nudistának. — Hiába figyelem a hírt közzétevő lap, a Novi Sad on megjelenő Magyar Szó közleményeit, eddig nem találtam utalást arra, hogy jelentkező akadt volna. Éppen ezért bátorkodom közreadni tanácsként a lapnak ugyanezen számában megjelent másik „nudista" hírt, mely szólt eképpen: „Ádámkosztümös fantom rémisztgeti a nőket a Mlava folyó menti Petrovác helységben . Talán a pucérra vetkőző férfi hajlandó lesz pincérré átképezni magát__ Az Adriáról egyéb vizek, ezekről pedig a horgászás jut eszembe. Az esztendő egyik legérdekesebb horgászzsákmányáról alighanem a „Politika Ekspres” adott hírt. Egy kruseváci lakos, Slobodan Malinic dühösen vágta be a horgát alkonyatkor még egyszer a vízbe. Dühének oka az volt, hogy aznap egyetlen halat sem fogott A gilisztával csalizott horogra röptében rácsapott egy denevér, s így történhetett meg, hogy horgász barátunk ezúttal nem a vízből, hanem a levegőből „szákolta” a zsákmányt. Még egy „ruhátlan hír”: Liz Taylor amerikai filmszínésznőnek le kellene vetkőznie most készülő filmjében, melynek eredeti címe „Reflections in a Golden Eye”, a művésznő azonban semmi pénzért nem hajlandó kötélnek állni, holott az ilyen vetkőzést korábban bátran megtette. „Talán szégyelli magát?” — vélte a film rendezője és a stáb. Csak hosszas faggatás után derült ki a rejtély nyitja: Liz Taylor legutóbbi szerepe óta nyolc kilót hízott... S hogy az afrikaiak se maradjanak ki a furcsaságok gyűjteményéből, róluk is közzéadok egy hírt: Summerset West dél-afrikai városban évi 4 font adót kell fizetni minden angol W. C. után. — S mi történik azzal, aki nem fizet? Annál a lakástulajdonosnál lepecsételik a W. C. ajtaját. — Rá — f Nevek REJTVÉNYÜNKBEN a vízszintes 1. és 30. valamint a függőleges 6. és 9. sorokban női és férfineveket rejtettünk el. Megfejtésül ezeket kell beküldeni nyár postai levelezőlapon a szerkesztőség címére szeptember 1-éig, péntekig. A megfejtésekre írjátok rá, hogy az ősszel hányadik osztályba léptek! Az ügyes megfejtők között szép ifjúsági könyveket sorsolunk ki. Vízszintes. 6. Jelen nap. 7. ... de Janeiró. 8. Nem téged, hanem ... 10. Az aszszonyok neve után áll. 11. A virág része. 12. A tetejébe. 14. Keverte nos. 16. Bosszús felkiáltás. 17. Becézett női név. 18. Névelővel, kemény, mint a... 19. Ak! 20. Csaknem amaz. 22. Fordítva, személyes névmás (egyes szám). 23. Egyszerű lejtő. 24. Kicsinyítő képző. 25. Noszogató szó. 27. Védő. 29. Horváth Mihály. Függőleges: 1. Kicsinyítő képző. 2. Női név. 3. Téli sport. 4. Szerencsejáték. 5. Röviden — fej. 13. Névutó — ford. 15. Erdei gyümölcs. 16. Mezőgazdasági szerszám. 20. Ravasz állat (ford.) 21. Karám. 26. Csont — latinul. 28. Véd — ford. 29. Feltételes kötőszó. A megfejtés megkönnyítéséül közöljük, hogy hosszú és rövid magánhangzók között nem teszünk különbséget. A vízszintes 1. első vakbetűje: R. A vízszintes 30. második vakbetűje: T, a függőleges 6. első vakbetűje: A, a függőleges 9. második vakbetűje: O. KIK NYERTEK? A múlt vasárnapi számunkban megjelent gyermek-keresztrejtvény helyes megfejtése: — Ceruzák —• Könyvek — Színesek — Füzetek. Az ügyes megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: Németh Ilona, Fertőd, Sarródi út 4., VII. oszt. tan., Fekete Erzsébet, Csorna, Táncsics utca 19., VII. oszt. A könyveket postán küldjük el Mini vagy maxi? Daniel Hechter és Jacques Delahaye, Franciaország divatdiktátorai nemrég azzal hökkentették meg a párizsiakat, hogy a manökeneket maxiszoknyában sétáltatták a divat fővárosának utcáin. Nyugati ruhatervezők véleménye szerint az esemény nem véletlen, befellegzett a miniszoknya-divatnak. Marc Bohan, a Dior szalon vezetője viszont azt állítja, hogy „a változás fokozatos lesz, a térd még egy jó ideig látható marad”. Mi, magyarok, véleményem szerint a szoknyadivat újbóli változásában nem követhetjük a nyugati elveket. Nem vagyok ellensége a jónak, ha az történetesen nyugatról jön is, a szoknyák hosszabbítását azonban szükségtelennek, sőt egyenesen feleslegesnek tartom. A maxi-szoknyához ugyanis az eddigieknél kétszer-háromszor több anyag kell, amely további pazarlásokra ösztönöz bennünket. Ha átvennénk, drágábbak lesznek a ruhák, én pedig férfi létemre nem vagyok hajlandó egy ruhára egy miniszoknya áránál többet költeni — takarékossági okokból sem. A maxiszoknya ráadásul egészségtelen. Nem szellős. Meg kell hozzá növeszteni lányaink, asszonyaink haját. Az új kreáció nem domborítja ki előnyösen a nők vonalait. Nehézkessé teszi a buszra, vonatra való fel- és leszállást, akadályoz a kerékpározásban ... Használják csak hölgyeink továbbra is a miniszoknyát. Jómagam nem szeretném egyetlen fiatal lányban sem látni a saját nagymamámat. És azzal is egyetértenek velem a férfiak, hogy a mi aszszonyaink és lányaink sokkal csinosabbak és üdébbek, ha a szoknya aljából kivillan a térdük. Szabó Emil