Kisalföld, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
Párizsi modell Ranés Rispal, a híres francia divattervezőnő egyik újdonságát mutatom be a Kisalföld olvasóinak: Fekete, lefelé bővülő, hosszú ujjú ingruha. Minden alkalomra viselhetővé teszi fehér díszítése. Kovács Mária Áll a vonat. Az utasok leszállnak vizet fogni az állomás kútjából és járnak egykettőt a hársak árnyékában. A kisfiú leveszi orrát az ablaküvegről: — Anyu! Miért nem megyünk? Az asszony kezében idegesen rebben a kiterített újság és olvas tovább. A gyerek lemászik a padról és megcibálja anyja ruháját. — Anyu! Az asszony ijedten kap a szoknya után. Arcán a mosoly és a harag összevegyül a pirulásban. — Péterke! A ruhám.. jaj... csupa maszat a kezed A gyerek háta mögé kapja kezeit és durcásan néz szembe anyjával: Mért haragszik az anyu mindig? Mért nem szabad ezt se, meg azt se? A felnőtteknek nézt lehet? Az a bácsi is, aki leszállt, egész úton az orrát piszkálta és anyu még őt intette le, hogy hallgasson Bezzeg az ő kezére már ráütött volna. Miért? És miért kell haragudni ezért is, ha azt kérdezi anyutól, hogy miért. Miért? Tétován billeg szétterpesztett lábain, aztán újra kezdi az ostromot: — Anyu! — Hagyd anyut, Péterke! Anyu olvas, ne zavard —— hangzik szelíden és kértelen a pad másik széléről. A kisfiú szemében újra kifényesedik a bizalom. Odafordul: — Nagyika, mért nem megyünk? — Vizet vesz a mozdony. Bogárkám! — Miért vesz vizet? — Víz nélkül nem tud menni. — Mért nem tud menni? Az öregasszony tanácstalanul néz a fiatalabbik felé. Segíthetne megmagyarázni a pöttömnyi gyereknek. Hirtelen felvidul a fáradt arc. — Majd az apu elmagyarázza. Tudod én nem értek a gépekhez-Péterke megrántja vállát és ezzel az indokot elfogadhatónak találja. Újra felmászik a padra. Valahonnan előkotorja kisautóját, aztán marokra fogva ide-oda huzigálja a bőrülésen: — Brrr ... brrr ... — csücsörít és a nyál lefolyik szája hajlatán. Az idő alig moccan. Az öregasszony szemhéja le-lecsukódik. A madarak szoktak így bóbiskolni. — Nagyi! — rezzenti fel újra a kisfiú. — Miért nem megyünk? — Mondtam, Bogárkám — fojt el egy sóhajtást — vizet vesz a mozdony. — Mért vesz vizet? — kezdődik az egész elölről— Mondtam, majd az apu ... Apu tudja ... — Te miért nem tudod? A fiatalasszony ölébe ereszti újságját. Hosszú szempillái árnyékában élményre éhes tekintet vibrál. — Képzelje, mama! — közben eligazít egy-két tincset tarkóján — a szegfalusi állatorvos féltékenységből megölte a feleségét! A szavak egy pillanatig zuhannak a csendben, akár a kútba dobott kövek, aztán csobban a felismerés. Az utasok felkapják fejüket. Az asszony borzonova lobog a figyelem központjában. A képzeletekben megrajzolódik a dráma: A heverőn vérében vonatln felesen. A szétfoszlott indulat mögül kibukkanó iszonyú tettére döbbent állatorvos alakra, aki szemét karjával eltakarva tántorodik ki a szobából. A mozdítatlan kés ott a . .. és ekkor Péterke handé kíváncsiskodva békesilingel: — Mért ölte meg? És az utasok mosolyognak. Bakos Ferenc Miért? II család lasul Mi volt a helyén? IV. Változó városrészek Győrött napjainkig és a közeljövőben leginkább a nádorvárosi városrész képe változott, illetve változik meg. A régi Hosszú utca, a mai Bartók Béla út már magán viseli a nagyváros képét. A Felszabadulás útja és Bartók Béla út találkozásától keleti irányban új városrész épül. A Pápai út és a Köztemető között körülbelül 8000 lakás kerül felépítésre. Az építkezések oly nagyvonalúak, hogy lassan már kitörlik emlékezetünkből a szegényes múlt emlékeit... A Bem József téri Szamuely Tibor Közgazdasági Technikum helyén még a századforduló után is kisebb nádas volt. A Bem-tér, Eörsy Péter és Táncsics Mihály utca helyén volt a kórházrét, mely a katonaság gyakorlótere volt. Itt szállt le 1909 nyarán, az osztrák— magyar monarchia egyetlen kormányozható léghajója, a Parseva. A Kálvária utca 55. szám alatt a Fémlemezművek gyártelepe áll. Helyén az első világháború előtt a győri gyáripar egyik őse, az 1852-ben alapított Győri gyufagyár működött. Ebben a gyárban gyártottak hazánkban elsőként méregmentes svéd gyufát. Mint gyerekek, sokszor elmondogattuk a mondókát: „Gyere Gyuri Győrbe, győri gyufagyárba, gyújtsunk gyertyát, győri gyufával.” A Kálvária-dombon állt a bitófa. Itt volt a közrendű bűnözők kivégző helye, ugyanis a nemesi rendű bűnözőt a Széchenyi-téren pallossal fejezték le. 1718 után, a Kálvária építése miatt a kivégző helyet a város keleti oldalára telepítették, körülbelül oda, ahol ma a vagongyár kovácsoló műhelye áll. A megye 1826-ban kapta meg a régi ferences kolostort vármegyeház céljára. Ebben az épületben, mely ma a megyei tanács székháza, még megvan a kivégző udvar és a siralomház helyisége is. A megyei bíráskodásnak az 1871. évi bírói szervezeti törvények vetettek véget, Győr királyi törvényszéki székhely lett. Ha már a város déli részén sétálunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy Szabadhegytől északra elterülő „Jáki lapos”-on volt 1919- ben a Tanácsköztársaság vörös hadseregének szükségrepülőtere. Innen szálltak fel a gépek az észak-magyarországi hadjárat hadműveleteinek támogatására. A József Attila utca elején állt a Győr vármegye által épített lovassági laktanya. Felépítésekor a Nádasdy huszárok lakták, majd az első világháború után a tüzérség otthona lett. A második világháború után a laktanyát lebontották, s részben helyére épült az új Gyógypedagógiai iskola. A Zrínyi utca 4. szám alatt az 1920-as évek végén épült városi bérházak helyén állott a Vörös ökörhöz címzett beszálló vendégfogadó. A múlt század derekán csak a Nádorvárosban 21 beszálló vendéglő működött, s ezek mindegyikének megvolt a maga törzsközönsége. A Zrínyi utcai házak építésénél római kőkoporsóra bukkantak, de — ma már megmagyarázhatatlan közöny miatt — nem tárták fel, a földben hagyták A Bartók Béla út (korábban „Hosszú utca”) képe, különösen annak a város felé eső része teljesen megváltozott. Eltűntek az ósdi kis földszintes házak, hogy helyet adjanak az egészséges, modern épületeknek. 1878 előtt a város e része jóformán lakatlan volt, csak a frigyes laktanya építése adott ösztönzést a Hosszú utca további kiépítéséhez. Czigány Jenő re s rU ■ j R re g ■ 1 (Nagy Évi felv.) Lakodalmi szokások a madárklapkai Hosszú készülődés előzi meg a madárvilágban a mézesheteket: a párváasztás, az udvarlás és a nász ceremóniája szigorú szabályok szerint zajlik le, s már jóval a fészekrakás előtt megkezdődik. Minden fajtának megvannak a maga „protokoll-előírásai”, amelyek megtartásáról az ösztönök mechanizmusa gondoskodik. Érdekes, hogy azok a hímek is évről évre megismétlik az udvarlás szertartását nőstényeikkel szemben, amelyek életreszóló közösségben élnek velük. A ceremónia természetesen nem üres fényűzés, mert eltekintve attól, hogy egybe van kötve az otthonalapítás, a háztáj-védelmezés és a vetélytárs-leküzdés tevékenységeivel, elsősorban arra szolgál, hogy felkeltse a partnerekben a fajfenntartási ösztönt. Az említett szertartások ösztönző hatása nélkül a madarak nem tudnának szaporodni. Amikor eljött az ideje, mindenütt nagy hevességgel megindul az udvarlás: szárazon, vízen és a levegőben. Az egerésző ölyv például körözni kezd az égen, s levette téli lomhaságát akrobatikus mutatványokkal, zuhanórepülésekkel, szaltózással, dugóhúzóval stb. vonja magára választottja figyelmét. Hasonlóképp kelletik magukat a hollók is, sőt azok még ennél is tovább mennek, s úgy pályáznak a fekete tollazatú szépségek kegyeire, hogy kis húsdarabkákat ajándékoznak nekik. Ha a nőstény elfogadja a gavallért gesztussal eléje tett falatot, azzal egyben kimondta a boldogító igent is. A sirályok hímjei apró halakkal, kagylókkal, fűszálakkal, majd különleges, tipegő táncba fognak, kinyújtott nyakkal és lelógó szárnyakkal. Közbe-közbe kiáltanak is egyet rekedt hangjukon. Más madárfajtákhoz hasonlóan, „háziasságuk demonstrálása céljából mindenféle fészeknek való anyagot is mutogatnak csőrükben. Az áhított frigy megkötését ennek az anyagnak a fészekszerű elrendezése szimbolizálja, amennyiben ezt az aktust a partnerek együttesen végzik. A házasságával kérkedő hím azonban igen gyakran okoz csalódást a párjának: sok hím nem váltja be az udvarlás közben kifejezésre juttatott ígéretét, és léptennyomon igyekszik kivonni magát a „házimunkából”. Vannak madárfélék, amelyeknél a legszükségesebbtől eltekintve az egész dürgés ceremóniát a hímállatok bonyolítják le. A legszemléletesebb példát erre a fajdkakasok és a pajzsos cankók nyújtják. Ezek már kora hajnalban megjelennek a nemzedékek óta erre a célra használt tisztáson, és tarka tollazatukat felborzolva négy óra hosszat vagy még tovább táncolnak, ugrálnak, hemperegnek, sziszegnek, fújtatnak, mindegyik a maga letapodott helyén. Ha egyikük-másikuk átlépi az így kialakult hallgatólagos határt, szomszédja dühösen rátámad. Ettől eltekintve azonban az egész hancúrozás teljesen vértelen játék. A szemben álló felek a legvadabb acsarkodás közben is tartják a „három lépést” egymás között, s ha elegük volt a kölcsönös ijesztgetésből, mindegyikük visszamegy a maga választott helyére. A nőstények csak később jelennek meg, s akkor is rendszerint csak azért, hogy egyetlen kakasnak a szerelmi partnerei legyenek. Nagy híre van a darvak szerelmi táncának is, de még az apró ökörszem is kitesz magáért. Nemcsak hogy dühösen és nagy hangon védi dürgése színhelyét társaitól, miközben farktollait energikusan le- és felcsapkodja, hanem sokszor nagy szoknyavadásznak is bizonyul: jóelőre megépít néhány fészket, s mindegyikbe más-más nőstényt hív meg. A fészkek jó messze vannak egymástól, hogy lehetőleg egyik nősténynek se legyen tudomása a másikról. Így aztán gyakran előfordul, hogy különböző fészkek fiókáinak egy apjuk van ... A hattyúk és kacsák az udvarlás ideje alatt oly úszójátékot mutatnak be, amelyek csupa pontosan betanult számokból (egymás kölcsönös körülúszásából, merülésből, ivásból, szárnycsapkodásból, fejbólogatásból stb.) állnak. Szinte csodálatra méltó, hogy ezek a mutatványok rögtön, az első próbára sikerülnek. Nyilvánvaló tehát, hogy az ez irányú képességek forrása az öröklésben keresendő. A fekete-fehér tollazatú osztrigahalászok, ezek a furfangosságukról nevezetes parti madarak azonban valamennyi más madárfajon túltesznek a násztánc „koreográfiájának” pontosságában. A mutatványt, amelyet gyakran egy tucatnyi madár együttesen hajt végre, imponáló körrepülés zárja le. Eközben olyan hangos kiáltozást írisznek végbe, hogy hangjuk kilométerekre is elhallatszik. A természetbarát minden évben megfigyelheti a madárvilág nagy mozgalmát, amely az egyes fajták „jellembeli” sajátosságairól is igen figyelemreméltó képet nyújt. Sok kedvesnek és szerénynek ismert madárról derült ki ilyen módon, hogy valójában szívtelen zsarnok, s ugyanígy nem egy megvetett fajta hímje mutatkozik hű és gondoskodó családapának. (Magyar Szó) Nyári hűvösség Mai rejtvényünkben a vízszintes 1. és 26., valamint a függőleges 6. és 8. sorokban olyan szavakat rejtettünk el, amelyek a hűvös nyári napokkal kapcsolatosak. Megfejtésül ezeket a szavakat kell beküldeni nyílt postai levelezőlapon a szerkesztőség címére augusztus 18-ig, péntekig. A megfejtésekre írjátok rá, hogy ősszel hányadik osztályba léptek. Az ügyes megfejtők között szép ifjúsági könyveket sorsolunk ki. Vízszintes. 6. E. Z. I. 7. Bizományi Áruház Vállalat. 9. Nem göröngyös. 10. Magyar kutyafajta. 12. és németül, ha férfi. 13. összecsengő sorok. 15. Feltételes kötőszó. 16. A virág része. 17. Bosszús felkiáltás. 19. Behálózza testünket. 21. Könynveit hullató. 23. Káposzta fajta. 25. V. É. K. Függőleges: 1. Csaknem szia. 2. Hideg — oroszul. 3. Háziállat. 4. Ritka férfi név. 5. Megy (LOR). 11. Mutató szócska. 13. Hant. 14. Ruhát tisztít. 16. Csordultig. 18. Szólítá. 20. D. E. V. 22. Nyílás. 24. Babaköszönés. A megfejtés megkönnyítéséül közöljük, hogy hosszú és rövid magánhangzók között nem teszünk különbséget. A vízszintes 1. második vakbetűje: F. A vízszintes 26. első vakbetűje: LL. második vakbetűje: ML. A függőleges 6. első vakbetűje: ö. A függőleges 8. második vakbetűje: R. KIK NYERTEK? A múlt vasárnapi számunkban megjelent gyermek-keresztrejtvény helyes megfejtése: — A fecske — Vadliba — A kócsag — A gólyák. Az ügyes megfejtők közül könyvjutalmat nyertek- Hubány Enikő Pér, Tanya 20. VI. oszt., Kovács Ferenc Ásványráró, Kiss utca 22. VII. oszt. tan. A könyveket postán küldjükL