Kisalföld, 1968. február (13. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYÖR, 1968. FEBRUÁR 1. CSÜTÖRTÖK + XXIV. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM Ára: 70 fillér Termeld vásárlók Eltelt az első hónap, ame­lyet a legtöbb üzemben, vál­lalatnál kritikus időszakként jellemeztek. Nem mintha a Győr-Sopron megyei üzemek vezetői, közösségei számára az új gazdálkodási rendszer vadonatúj feladatot jelen­tene. Az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésére a leg­több helyen „teljes vértezet­­ben” készültek. Kivált lé­nyeges és örvendtes fejlődést értek el a gyárak a piaci szemlélet és kapcsolat fej­lesztésében. A múlt évi gyár­tási tevékenységben is szinte mindenütt jelen volt a nagy kérdés: „Eladható-e a ter­mékünk, megnyeri-e a vá­sárló tetszését?” S a Győr- Sopron megyei üzemek, kis­ipari szövetkezetek dicsére­tes módon részt vállaltak ab-­­­ban, hogy a kereskedelem bőséges árukészletekkel vár­hatta a vásárlókat a mecha­nizmus első hónapjában is. Jó, erős bázisról kezdhet­tek tehát hozzá az új rend­szerű gazdálkodáshoz minde­nütt. De nem problémáktól mentesen! Néhol anyaghiány okozott aggodalmat, másutt, főleg a divatcikkeket gyártó vállalatoknál a kereskedel­mi igények nem tisztázódtak még. A kooperáló partnerek­kel szükségessé vált viták sem mindenütt rendeződtek. De nagyjában és egészében sikerült a helyes vágányra beáll­niuk. A nehézségek, zökkenők jó része nem az új mecha­nizmussal kapcsolatos, ha­nem nagyon is hagyomá­nyos. Hiszen az alapanyag nem lett több, s a kooperá­ciós kötelezettségek pontos, lelkiismeretes teljesítésében sem következhetett be mint­egy varázsütésre fordulat. Erre az ösztönzők még nem hatnak, valószínűleg hosz­­szabb időnek kell eltelnie érvényesülésükhöz. Annyi azonban bizonyos, hogy a zökkenőkkel bajlódó kollek­tívák is mentesek a pánik­­hangulattól, higgadtan, nyu­godtan végzik dolgukat ve­zetők és beosztottak egy­aránt Érződik annak a sokoldalú és összehangolt meggyőző munkának a kedvező hatása, amelyet a párt- és mozgalmi szervek az új gazdaságirá­nyítási rendszer céljáról, lé­nyegéről folytattak. Számos kételyt, tévhitet eloszlattak, s bizakodást, törekvést hin­tettek el az emberek lelké­ben. A januári átrendezés ezt még inkább erősítette. Az emberek, kivált az átla­gos jövedelemmel bírók ta­pasztalhatták, hogy a párt és a kormány szem előtt tartja a dolgozók létérdekeit. A vártnál könnyebb dolguk volt a pártszervezeteknek, hiszen a rémhírek, de az em­berek józan számításai is, a termelői és fogyasztói árak egybevetése némely cikk és szolgáltatás árában lényege­sebb változást ígértek. Fel­lélegeztek a saját otthont építők, és berendezők s a nagycsaládosok. Néhol el­hangzik a „csak így marad­jon” kívánság. Az évtizedek óta jóformán állandósult a termelési költ­ségek alakulását nem köve­tő, rögzített árakhoz szokott embereknek ez a reagálása, megjegyzése. A párt-, moz­galmi és gazdasági vezetők­nek nem kevés erőfeszítésé­be kerül annak megértetése, hogy az új gazdasági mecha­nizmusban az árakat legin­kább a gyárakban alakítják. A termelési ráfordítások a gyárakban, kisipari szövet­kezetekben képződnek, az ott dolgozók által. Az árak ala­kulását tehát döntően az áruk előállításába fektetett élő és holt munka mennyi­sége határozza meg. A gépek, termelő beren­dezések gazdaságos működ­tetése, anyag-, energia- és szerszám-takarékosság a munkaidő teljes kihasználá­sa új érték előállítására, a minőség és termelékenység alakulása, mind-mind árkép­ző tényező. Alakításában ki­­nek-kinek megvan a szerepe, tennivalója és felelőssége a termelés szervezetében. Min­den termelő egyben vásárló is. Fontos annak tudatosítása tehát, hogy a januári árren­dezés nem egyszeri lezárt aktus. Az alapvető élelmi­szerek és szolgáltatások ha­tóságilag rögzített árainak kivételével sok ezernyi cikk ára változhat. A ráfordítások és a kereslet függvényében. Ez merőben szokatlan, új­szerű, s az ármozgások irá­nyától függően érinti a vá­sárlókat. A megtakarítás ál­talában kellemesen, a több­letkiadás annál kevésbé. Az új gazdasági mecha­nizmusnak az árakra és az életszínvonalra gyakorolt kedvező hatása nem érvé­nyesül máról holnapra. Szí­vós, következetes és lelkiis­meretes munkát kíván min­denkitől. A tartalékok be­csületes feltárását, a köz hasznára való fordítását, a társadalmi és vállalati érdek teljes azonosságát. Elvetését az olyan törekvésnek, mely „ügyeskedéssel” akar a sa­ját vállalata dolgozóinak na­gyobb nyereségre szert tenni. Ha ilyen tendencia tért hó­dítana, mások is étvágyat kapnának rá. Ennek pedig következményét a vásárlók fizetnék meg. Tehát azok is, akik az „ügyeskedésre” pél­dát adtak. A Győr-Sopron megyei üzemek dolgozói jó hírne­vükhöz méltóan járjanak elöl a gazdasági reform valódi célkitűzésének meg­valósításában, a munka ha­tékonyabbá, jobbá tételében, a tartalékok feltárásában. Ilyen tartalék a termelé­kenység növelése. E tekin­tetben a múlt évben a Győr- Sopron megyei üzemek az országos átlagtól jelentősen elmaradtak. Helyénvaló s időszerű tehát, hogy határo­zottan, következetesen hoz­zálássanak e tartalék feltá­rásához. Jakus Lajosné Esti telefon az 5/42-es gyógyszertárból A szeszélyes idő magával hozza a meghűléses megbe­tegedések számának növeke­dését. Bár megyénkben nincs influenzajárvány, a gyógy­szertárakban mégis nagy a forgalom. Szerdán este zárás előtt néhány perccel hívtuk fel a mosonmagyaróvári 5/ 12-es gyógyszertárat. A vo­nz­ másik végén Tóth Imre vezető gyógyszerész a követ­kezőket mondotta: — Gyógyszertárunk a leg­nagyobb a városban, tíz pa­tikus és asszisztens dolgozik benne. Ma hatszáz receptre szolgáltattunk ki sokféle gyógyszert. Készleteink bősé­gesek, 750 000 forint értékű gyógyszer van a raktárban.­­ A gyógyszertár forgal­ma az év minden szakában nagy, mert központi helyen van. 1690 óta van patika eb­ben az épületben. Az ország egyik legjobb, legrégibb gyógyszertára vagyunk, s elő­deink sok százezer betegen segítettek. 1968: százmillión felül Folytatódik az 1-es számú főútvonal átépítése Koncentrált program — így nevezik röviden a KPM Győ­ri Közúti Igazgatóságán a Bé­cset Budapesttel összekötő 1-es számú főútvonal átépí­tését. Tavaly 131 millió fo­rintot emésztett fel az évre esedékes tervek megvalósítá­sa. Komárom megye terüle­tén 8, Győr-Sopron megyében pedig 40 kilométer hosszú útszakasz műszaki átvétele történt meg. Jelenleg javítják a gépeket, az emberek pedig szabadsá­gon vannak. Három vállalat emberei dolgoznak az idén is a még hátralévő útszakaszok átépítésén. A szerződéseket már megkötötték. A Közúti Igazgatóságon szerdán délután elmondották, hogy az idén is 100 millió forintot meghaladó összeget szándékoznak az 1-es számú főútvonal korszerűsítésére költeni. 1 . Mosonmagyaróvár átkelő szakasz: 17,5 millió A legtöbb munkát, gondot és költséget a győri átkelő szakasz megépítése okozza. Ennek részleteiről, tennivalói­ról az utóbbi időben sokat tárgyaltak a szakemberek és Győr vezetői. A győri átkelő szakasz 130 milliós teljesen kidolgozott programját külön ismertetjük. 1968-ban a Paprika csár­dától egészen Mosonmagyar­óvár túlsó végéig át kell épí­teni az utat. Ebből 17,5 millió forintot emészt fel a moson­magyaróvári átkelő szakasz, amelynek munkálatai 1968- ban kezdődnek és fejeződnek be. Pihentetik a töltést Győr nyugati kapujától a Rábca-hídig új nyomvonalon fut majd az 1-es számú főút­vonal. A jelenlegi nádas terü­letet feltöltik. A töltés elké­szül az idén, azonban pihen­tetik, hogy a megbolygatott talaj nyugalmi állapotba ke­rüljön. Ezután aszfaltozzák le. Ezáltal az esetleges süllye­déseknek akarják elejét venni. Ha az időjárás kedvező lesz, felvonul a hatalmas gé­pezet, és futószalagszerűen folytatódik a fontos országos és nemzetközi főútvonal épí­tése. A jövő év második felé­ben az országhatártól Buda­pestig már átépített útpályán bonyolódhat le az egyre nö­vekvő forgalom. Cs. I. Az idei fejlesztési terv a megyei tanács napirendjén Tartalmas, hónapok gondos előkészítő, elemző munkája után formába öntött tárgy­­sorozatról tanácskozott szer­dán délelőtt Győrött a me­gyei tanácsülés. Az idei első tanácskozás gazdag volt na­pirendben, s témában is, az előterjesztett javaslatok me­gyénk valamennyi lakóját érintik. Önállóság, felelősség — A gazdaságirányítás új rendje a tanácsi munkában is változásokat hozott, széle­sedett a tanácsok önállósága, s ezzel arányban a felelősség is — mondotta Kecskeméthy István vb-elnökhelyettes az első napirend, a megye idei költségvetési és fejlesztési tervét tartalmazó írásos je­­lentés kiegészítéseként.­­ Az új mechanizmusban lényege­sen bővül a tanácsok hatás­köre, megszűnt a szakigazga­tási szervek kettős aláren­deltsége, s ezentúl ott dön­tenek, ahol a feladatok meg­oldásának igénye jelentke­zik.­­ Az önállósággal járó nagy felelősség része az is, hogy az adott terület kom­munális, szociális, egészség­­ügyi, művelődési igényeinek felmérését, fejlesztésének meghatározását nemcsak megállapítani szükséges ez­után, hanem az ezzel járó létesítési és fenntartási költ­ségek előteremtéséről is gon­doskodni kell. — Bizonyos gazdasági sza­bályozók — az önállóság növelése után is érvényben maradnak, a kormány hagyja jóvá megyei tanácsonként. Ilyen például a központi költségvetésben meghatáro­zott állami támogatás mér­téke, amely 1968-ra 250 mil­lió forint. Ez az összeg az (Folytatás a 2. oldalon) Sziget a szigetvilágban Idegenforgalmi tájékoz­tatóink kicsit mostohák az Öreg-Duna és a Kisalföld „házi Dunája” által körül­ölelt tájhoz. Néhány címszó és közhely — ennyi bennük a Szigetköz, de hol a lelke ennek a tájnak? Ott-e, ahol a síkság a látóhatár széléig elnyúlik, vagy feljebb, a har­madik — a belső Dunaágnál? Akik valamennyi zegzugát bejárták, a szigeteket tartják fél tavaszon a legszebbnek. Kanyarokat öltő hurkokat képző folyó pántlika fűzi ha­lárissá őket. Dunakilitinél kezdődik a sor: Tejfalusziget, Doborgazsziget, Sérfenyőszi­­get, Cikolasziget és Galambos sziget. A szigetek között is egyike a legkisebbeknek Tejfalu. Negyven család lakik mind­össze ebben a kicsi faluban. Az ember nem tud másra gondolni, csak a szülőföld mérhetetlen szeretetére, hogy még a közös gazdálkodás ide­jén is ragaszkodnak a kis településhez. Holott a legkö­zelebbi vendéglő, holt három kilométerre van, ennyi az iskola is, mert az iskolahely­­i­ek kitűzött telken végül is nem oktatás háza kapott he­lyet, hanem a tűzoltószertár. A szertár falát már felhúz­ták. Bontásanyagból készült, de így is meglehetősen drága lett. Számunkra azonban ért­hetetlenebb ennél: miért ide készült a szertár? A falu központi fekvése miatt talán? Szívesen fogadtak volna az itteniek egy nagyobbacska szobát, amelyet még klubnak sem kellett volna elnevezni, csak televízió került volna beléje. Egy szobát, ahol fia­talok, öregek beszélhettek volna örömükről, gondjuk­ról, ahol néha egy-egy elő­adást meghallgattak volna. (Egyáltalán: van-e hely eb­ben a kicsi faluban, ahová megbeszélésre össze lehet hívni az embereket?) Olyanok nevében továbbít­juk ezt a gondolatot, akik szeretik ezt a környéket. Hogy szeretik, van rá bizo­nyíték. A termelőszövetkezet, ahová tartoznak, 55 forint 60 fillért fizetett idén munka­egységenként. Az érték elő­állításában benne van a szor­galmas kiliti fiatalok mellett a szomszéd falucska embe­reinek munkája is. A klubhelyiségre, boltra vonatkozó óhajt a tejfaluiak nem sürgetően közölték. Hogy mégis sürgető üzenet lett belőle, ezt az odavaló­siek türelme keltette ben­nem. Próbáljon valaki leélni egy teljes életet ott, ahol egy rosszul ellátott kis magán­bolt tart egyet-mást, de min­den lényegesebb cikkért kilométereket kell megtenni! Ahogy a tejfaluszigetiek a községük fennállása óta csi­nálták. De hát ma 1968-at írunk! Rácz B. Szakemberek a városért Szerdán délután fontos ta­nácskozás színhelye volt a győri városháza kisterme. A tanács vezetői az állandó bi­zottságok elnökeit és titkárait hívták meg. A megbeszélés lényegéről dr. Csemitzki Gyu­la, a végrehajtó bizottság el­nöke a következőket mon­dotta: — Állandó bizottságaink jó munkát végeztek a múlt esz­tendőben. Vezetői és tagjai kiváló szakemberek, és hasz­nos segítséget adnak a tanács dolgozóinak mindennapi munkájuk végzésében. — A múlt évben a tanács nyolc állandó bizottsága 73, figyelemre méltó javaslatot terjesztett a végrehajtó bi­zottság és a tanácsülés elé. Az idén még több segítséget sze­retnénk kapni az állandó bi­zottságoktól. Erre annál is inkább szükség van, mert feladataink, de ugyanakkor hatáskörünk is lényegesen megnövekedett. Újban, szépben A kismegyeri vár­va várt új iskolában és óvodában szep­tember 9-e óta van tanítás. A termek otthonossága össze­szokott, iskolaszerető közösséget dicsér. Képek és virágok, mindenütt rend, fe­gyelem, tisztaság. A gyerekek örülnek a jól felszerelt osztá­lyoknak, élvezik a sok szépet, újat, a kovácsműhelyi iskola nomád körülményei után. Egyelőre csak az iskolásoknak van ebéd a napköziben, de két hét múlva már az óvodások is a köz­ponti gyermekkony­háról kapják a napi ételt. A kis óvodások já­téka (mint a kép is bizonyítja) legtöbb­b­ször az életből való. Tanácskozás az üzemi étkeztetésről A Mosonmagyaróvár vá­rosi Párt-végrehajtó bizottság szerdai ülésén a többi között az üzemi étkeztetésről ta­nácskoztak. Bicskey Károly­­lyal, a Nyugat-Magyarországi Üzemi és Vendéglátó Vállalat igazgatójával beszélgettünk az érdeklődésre számot tartó napirendről: — Vállalatunk mosonma­gyaróvári tevékenységét a városi párt-végrehajtó bizott­ság jónak értékelte. Az elis­merő szavaknak örülünk, és a következő hónapokban to­vább javítjuk szolgáltatásunk színvonalát. — Mosomagyaróvári egy­ségeink összes forgalma az elmúlt évben elérte a tizen­ötmillió forintot Üzemi ét­kezdéinket annyira fejlesz­tettük, hogy a később jelent­kező igényeknek is eleget tudunk tenni. A múlt évben a városban két új üzletet nyitottunk, az idén pedig a Duna-parton üzemeltetünk büfét és konyhát.

Next