Kisalföld, 1968. szeptember (13. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-17 / 218. szám

. Csehszlovákia Fokozott aktivitás Az elmúlt napok Cseh­szlovákiában a fokozott po­litikai aktivitás jegyében teltek el. A legmagasabb szintű párt és állami veze­tők különböző fórumokon fejtették ki véleményüket és foglaltak állást a jelenlegi helyzetről és az ország fej­lődésének további feladatai­ról. Az alapvető kérdésben — a moszkvai egyezmény vég­rehajtását illetően —, a cseh­szlovák vezető személyisé­gek kinyilvánított megálla­pításai teljes nézetazonossá­got tükröznek: a sikeres haladás elen­gedhetetlen feltétele a moszkvai megállapodás következetes és mara­déktalan végrehajtása. Erre a következtetésre Cseh­szlovákiában az elmúlt nyolc hónap gyors változásainak, sokszor drámai fordulatai­nak elemzése alapján jutot­tak. Az elemzés nem kevés — korábban hiányzó — ön­kritikai elemet is tartalmaz. A párt- és állami veze­tők kijelentették, hogy nem léptek fel kellő eréllyel a jobboldal kí­sérleteinek növekvő ve­szélyével szemben. Mindezek ellenére az állás­­foglalásokból kicsendülnek olyan nézetek, hogy a szo­cialista országok közös ak­ciója nélkül is képesek let­tek volna a jobboldal féken­­tartására. A politikai megfigyelők egyetértenek abban, hogy Csehszlovákiában általános megértésre talál az ország vezetőinek az a törekvése, hogy az adott viszonyokból ki­indulva a jövő feladatai­ra összpontosítsák a fi­gyelmet. A politika fő iránya: a párt központi bizottságának idén januárban és májusban jó­váhagyott alapelveinek foly­tatása, a közben előfordult hibák kiküszöbölésével. Az ország vezetőinek több­sége előtt nyilvánvaló és ezt kifejezésre is juttatják, hogy a mindennapi élet konszoli­dációja nem jelenti automa­tikusan a politikai problé­mák megoldását. (MTI.) Kemény egy darabig této­vázott, aztán a német kö­vetség számát tárcsázta. Iga­zán bosszantotta, hogy ép­pen most nem sikerült elér­nie Höttlt, amikor pompás értesüléseket közölhetett volna vele. Hiszen Höttl, a Gestapo-ember sokkal jobb hajlandóságot mutatott már március 19-e óta Szálasi Fe­renc és mozgalma iránt, mint akár Veesenmayer, akár Kurt Haller, akit a követ az­zal bízott meg, hogy közve­títsen közte és a nyilasok között. Kemény Gábor már régen tudta, hogy bizonyos viták vannak a külügyek és az SS-ek, vagyis Ribbentrop emberei és Himmler szolgá­lata között. Höttl már nem egyszer tudomására hozta a nyilasoknak, hogy ha rajta állna, akkor Szálasi már ré­gen kormányt alakíthatott volna, s eltávolították volna Horthyt, mert a kormányzó­val mindig csak baj van. Ezzel szemben Veesenmayer folyton alkotmányjogi aggo­dalmakra hivatkozik, s csak fehetlenül állt szóba velük No, de mindegy: nem vi­tás, hogy Weesenmayer haj­landósága is megnövekszik majd, ha ilyen hírt kap tő­lük. A német követség telefon­­központosa Kemény Gábor kérésére kapcsolta Kurt Hallert. Haller hajlandónak mutatkozott azonnal fogadni Keményt. Fél óra múlva Haller és Kemény már együtt ült az Úri utca 64. egyik szobájá­ban. — Tegnap este — adta elő lelkendezve mondókáját Ke­mény — Horthy a titkos ta­nácsosokkal végleg elhatá­rozta, hogy fegyverszünetet kér az "angolszászoktól, az amerikaiaktól és a szovjetek­től... Keményt meglepte, hogy — Hallert nem lepte meg a hír. — Ismétlem — mondta —, embereink jelentették, hogy tegnap este a kormányzónál ülést tartottak a titkos taná­csosok Végleg elhatározták hogy a kormányzó fegyver­­szünetet kér az angolszá­szoktól, az amerikaiaktól és a szovjetektől... Ez a hír biztos forrásból származik... Olyan biztos, mint ahogy én itt ülök ... Haller unott arckifejezése azonban ezután sem válto­zott meg. — Ezt tudjuk — mondta. — Tisztában vagyunk az ese­ményekkel. Kemény elképedt. Azt hit­te, hogy a Várban szolgála­tot teljesítő egyik nyilastól származó hírrel óriási szol­­gáltat tett a németeknek, s lám, azok már régen tud­ták a dolgot. Hihetetlen, hogy milyen jó hírszerzésük van! Kemény egy kicsit megtor­pant a beszédben, a számá­ra váratlan helyzet megaka­dályozta abban, hogy az elő­re felépített módon adja elő mondanivalóját. Haller sür­gette: — És mi mondanivalója van nekünk ezzel kapcsolat­ban? — Szálasi Ferenc pártve­zetőm megbízásából jövök —­­találta meg a folytatást Ke­mény. — Szálasi most kije­lentette, hogy ettől a pilla­nattól kezdve a kormányt és a kormányzat törvénytelen­nek és alkotmányellenesnek tekinti, kész azonnal, saját kezdeményezésére felállíta­ni saját kormányát és át­venni a hatalmat__ Haller sóhajtott. Sejtette előre, hogy ez lesz a vége Kemény azért rohant hozzá olyan sürgősen, hogy ebből az alkalomból újból erősza­kolja, a németek juttassák őket hatalomra. Haller maga is látta, előbb-utóbb ez lesz a vége, de hát nem szabad elhamarkodni a dolgot. A nyilasok persze azt hiszik, hogy olyan forrón eszik a kását, ahogy főzik. Nem árt egy kicsit megleckéztetni őket. — Akkor miért nem te­szik? — kérdezte nem min­den él nélkül. — Miért nem veszik át a hatalmat? Kemény nem vallhatta be, legalábbis nyíltan nem is­merhette el, hogy ehhez nincs erejük, s csak a néme­tek kegyétől várnak min­dent. A külügyminiszter-je­lölt megpróbált diplomatiku­­san fogalmazni: — Egy feltételünk van ... — Feltételük? — szinte gú­nyolódott a német követség embere. — Mi az? Nocsak, ki vele ... — Hát az, hogy önök fo­ganatosítsák a szükséges po­litikai rendőri intézkedése­ket ... Haller nem reagált. Ke­mény kénytelen volt folytat­ni, bár ez még inkább ön­­leleplezővé tette mondóká­ját: — ... Minthogy mi, pél­dául nem tartóztathatjuk le a miniszterelnököt. — Szóval, mégis miként gondolják? Kemény zavartan hallga­tott. — Hogy érti ezt? — nyög­te ki végül. — Ki kezdje a dolgot? Kié legyen a kezdeményezés? — A kezdeményezést ter­mészetesen Szálasi Ferenc veszi a kezébe! — jelentett­­e ki a fiatal báró nagy han­gon. — Szálasi Ferenc az Is­ten által a nemzet élére ren­delt vezető! — Tehát nem német kez­deményezést kívánnak? — faggatta tovább a német a nyilait. (Folytatjuk.) 1 PINTÉR ISTVÁN: DOKUMEN­TUM REGÉ­NY 10. „Sírtam és még most is sírok” Mindenki gyermekéért A Kossuth Rádióban a múlt héten megismételt ri­portsorozat — Szökevények az éjszakában, Utcagyerekek és Gyermeklányok az éjsza­kában — minden bizonnyal nagyon sok embert megdöb­bentett, elgondolkoztatott, és el is keserített. Kubinyi Ferenc műsor­szerkesztő jóvoltából sike­rült egy győri rádióhallgató, Bodócs Istvánná véleményét summázva megismernem­­ a Rádió- és Televízió-újság­ból. Az utolsó, vasárnap esti adás nyomasztó élményét a szülői felelőtlenség elké­pesztő példái mélyítették, komorították el bennem el­sősorban, de a Bodócs Ist­­vánnéhoz írott kedves szer­kesztői válaszlevélben is ta­láltam elszomorító monda­tot: „...számtalan javaslat érkezett idős pedagógusok­tól, sajnos gyakorló pedagó­gustól egy levelet sem kap­tunk.”­­ □­­Hétfőn három gyakorló pe­dagógussal szerettem volna beszélni a témáról, de sem júliusban, sem most nem hallgatták. Remélem, hogy pechem volt, de nem kísér­leteztem tovább, elindultam megkeresni a nyugdíjas pe­dagógust. Kertes ház kapuján csön­gettem, ősz hajú, szemüve­ges néni engedett be. — Igen, én írtam a leve­let, fiam. Egész éjjel nem tudtam aludni, sírtam, és még most is sírok, mikor visszacsengenek fülemben azok a szörnyű mondatok. Éppen szenvtelenségük miatt félelmetes, hihetetlennek tűnő vallomások gyermekek szájából. Hát hogyan juthat­nak idáig? S hogy enged­hetjük meg, hogy tovább fertőzzék társaikat? Én azt is megírtam, hogy el kelle­ne őket különíteni az isko­lákból. De nagyobb körülte­kintéssel — hisz milyen in­tézetek azok, ahonnan soro­zatosan elszökhetnek a ne­velésre, gondozásra oda irá­nyított gyermekek? — Én nem vagyok peda­gógus, nem is voltam. A férjem volt tanár. Gyerme­kem sem volt, sajnos, soha. De úgy érzem, minden gyer­mek az én gyermekem. Míg ................. ! ! , . ...... -a férjem tanított, közösen javítottuk a dolgozatokat, elmentem velük a kirándu­lásokra, most is öt vagy hat kis cigánygyerek jár ide na­ponta: van körte?, van al­ma? — s míg a pár szem gyümölcsöt majszolják, kö­szönni, rendesen beszélni ta­nítom őket. A gyermek, az ifjúság — a jövő. S éppen, mert tudom, hogy társadal­munk mennyit áldoz rájuk, azért döbbentett meg még inkább a riportsorozat Ho­gyan veszíthettek el minden talajt, természetes szemé­rem- és szégyenérzést azok a szerencsétlen gyerekek? Kitűnik a riportokból, hogy elsősorban a normális csalá­di körülmények hiányoznak, az iskolai ellenőrzés, meg a szülők és nevelők közti jobb kapcsolat. — Emlékeztetni szeretnék egy dologra: Az uram az el­ső kommunizmus idején, 19- ben is tanított. S örömmel hozta haza — együtt tanul­mányoztuk át— az Erkölcs­tant, amit mindjárt meg­kaptak az iskolák. Hogy az ifjúság ne legyen szélnek eresztve. Erre ma is nagyon nagy szükség volna, mert amilyen nagy bűn megron­tani egy gyereket, olyan könnyű. Ha nem fejleszt­jük ki bennük az ellenál­lást a rosszal, a fertővel szemben. — Csakhogy — ezt is tu­dom, látom —, az emberek­nek kevés az idejük, ro­hannak, futnak a pénz után. Pedig annyi szép van az életben, a természetben. Hogy szemlélődni, gyönyör­ködni nem jut idejük, még hagyján. De hogy a gyer­meküket elhanyagolják, arra nincs mentség. — Én azt vallom, hogy minden egyes elzüllött gyer­mekért sok felnőtt a fele­lős. Bodócs István pedagógus és meteorológus özvegye, Irénke néni 70 éves. Egyedül él, a lakásból is alig moz­dul ki. A könyveken kívül a rádió az egyetlen szórako­zása és társa. Szelleme friss, tájékozottsága imponáló, jó­zanul ítél és őszintén aggó­dik. Mert neki, nincs — mindenki gyerm­ekéért. —mi—­­ □ — KISALFÖLD Árvíz A délkelet-angliai árvíz eddig legalább három halá­los áldozatot követelt, s meg nem erősített jelentések szerint egy asszonyt gépko­csijával együtt sorod­t el az ár Surrey megyében. Az egész ezer négyzetmérföldes térség — néhány domb ki­vételével — egyetlen hatal­mas tóhoz, házakkal, autók­kal, fákkal tarkított tóhoz hasonlít. Az összesen 43 óráig tartó „szeptemberi monszun” hidakat sodort el, utakat és vasúti vágányokat tett járhatatlanná. London szívétől mindössze nyolc kilo­méternyire, a város Lewis­ham nevű kerületében, to­vábbá a Tooting kerületben többszáz család vált hajlék­talanná. Az utcákon vállig ér a víz. Eddig körülbelül har­mincezer telefonvonal sza­kadt meg. Hétfő estig a helyzet nem sokat enyhült, mert több he­lyen is­mét esett az eső. (MTI.) A KLUB VENDÉGEI Három költő, egy kritikus Fiatal költőket, látott ven­dégül szombaton este az Épí­tőipari Vállalat győri Rad­nóti Miklós Ifjúsági Klubja. Baranyi Ferenc nem először járt a vállalat irodalomked­velő fiataljai között, a ta­vasszal már jól sikerült iro­dalmi estet rendeztek mű­veiből. Pardi Anna és Wer­­bőczy Antal költők, B. Szabó István kritikus azonban most mutatkoztak be a klub tagjainak. Bevezetésül B. Szabó Ist­ván beszélt az író-olvasó találkozók hagyományairól és személyes emlékeiről, pél­dául arról, hogy tavaly egy Moszkva melletti kisváros­iján csaknem tíz órán ke­resztül egy sportcsarnokban több ezres tömeg hallgatta moszkvai és helyi költők verseit, felolvasásait. Be­szélt a Váci Mihály, Garai Gábor Baranyi Ferenc fém­jelezte költői nemzedéket­­ követő új nemzedék kialaku­lásának kezdetéről. A ta­vasszal Első ének címen megjelent antológia azoknak a harmincon inneni fiatalok­­na­k a verseit gyűjtötte egy­be, akiknek még nem jelent meg kötetük, de a folyóira­tokban tehetséget mutattak. Utalt azokra a vitákra is, amelyek a kötetet és az új költői nemzedék megerősö­dését követték és várhatóan követik majd. Ezután Pardi Anna és Werbőczy Antal olvastak fel verseikből, majd Baranyi Ferenc beszélt a közéleti költő feladatairól, és az év végén „Túl az éjszakán” címmel megjelenő negyedik kötetéből mondott el néhány költeményt. 1968. szeptember 11., kedd A szeretet, a megbecsülés otthona — Igazán nagyon szép..., én is annak képzeltem, de ez még szebb... Nem is tu­dom, mit mondjak... Meghatottan nézett körül, elhalkult hangon csak eny­­nyit tudott mondani özv. Szűz Gézáné, amikor tegnap délután Győrszentivánon új létesítményt avattak, kényel­mes napközi otthont az öre­geknek. És hogy ez a létesít­mény elkészült, abban nagy része van özv. Szűz Gézáné­­nak is: ötvenezer forinttal járult hozzá az építéshez. Nyolcvanegy éves, ala­csony termetű csendes asz­­szony. Férjét és gyerekeit el­ragadta a két világháború, és ő úgy gondolta, jobb lesz együtt, a többiekkel. A töb­bi magányos öreggel, akik már nem tudnak saját ma­gukról gondoskodni. Ezért támogatta lelkesen a község vezetőinek elhatározását. özv. Szűz Gézáné néhány év­vel ezelőtt házát a község­nek adományozta, azóta ott működik az orvosi rendelő. Az öregek napközi ottho­nának avató ünnepségén dr Halász Imre tanácselnök mondott ünnepi beszédet Köszöntötte a szép számmal összegyűlt öregeket, el­isme­rő hangon szólt a napközi otthon építésénél szorgalma­san dolgozó társadalmi mun­kásokról. Beszéde befejező részében meleg szeretettel nyugodt pihenést, kellemes szórakozást kívánt a megha­­tottan körül-körül tekingető, mosolygó öregeknek. Az ünnepi beszéd után kedves beszélgetés alakult ki az öregek között. A helyi fo­gyasztási szövetkezet vacso­rával vendégelte meg őket. A későbbiek során az öregek ellátásáról ugyancsak a szö­vetkezet gondoskodik majd. Jelenleg negyvennégy öreg élvezi az új napközi otthon kényelmét, de később bizto­san emelkedik ez a szám. Az otthon vezetője, Balogh Lő­­rincné boldogan beszélgetett az öregekkel, csak mikor ró­luk kérdeztük, komolyodott el kissé. — Tudom, mennyire jól­esik az öregeknek a gondos­kodás, mennyire megérdem­lik a szeretetet. És itt ná­lunk ezt mindig meg fogják kapni. Szívesen jöttek ide, és alaptalannak bizonyult kezdeti félelmük. Látják, hogy itt könnyebb, sokkal könnyebb nekik... Az öregek napközi otthona reggel kilenctől délután ötig van nyitva. Modern bútorok­kal, rádióval, televízióval, társasjátékokkal szerelték fel. A mai kor életformájá­nak megfelelőn, a megbecsü­lés jeleként... J. F. Megfojtotta a feleségét Pichler Ferenc, 73 éves soproni, Szent György utca 20. szám alatti lakos vasár­nap a déli órákban ért haza a lakására. Felesége már hosszabb ideje beteg volt, a legutóbbi időkben idegbe­tegségben kezelték. Rendsze­resen veszekedett és zsörtö­lődött férjével. Vasárnap, délben is így történt. Az egyébként rendkívül nyugodt természetű, és vérmérsékle­tű férjet hangos szóval szi­dalmazta. A férfi egy dara­big nyugodtan tűrte a szi­dalmakat, majd hirtelen fel­indulásában a felesége tor­kának esett, és néhány szo­rítással megfojtotta. Tette elkövetése után nyomban önként jelentkezett a rendőr­ségen. A rendőrség előzetes őrizetbe vette. Két teletalálat 13 találatot három fogadó ért el, nyereményük 140 829.— forint, két fogadó a plusz 1 mérkőzést is eltalálta ezek nyereménye 231 512 forint. 12 találata 211 fogadónak volt, nyereményük 1411.— forint. A 11 találatos szelvényekre (2491 db) 119. 10 találatra (17 186 db) 26­­forintot fizetnek.

Next