Kisalföld, 1968. október (13. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-19 / 246. szám

MAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYÖR, 1968. OKTOBER 19., SZOMBAT *■ XXIV. ÉVFOLY­AM, 346. SZÁM _ ____----------------------------------------------------------­IIII A tartalomból: Alkotó légkör Kishitű győztesek mZZH A csütörtöki éremhullás HZH Harc az életért__________ Vitatkozó tanulást!Véget ért az országgyűlés ülésszaka Új törvény a népi ellenőrzésről buszainkba, tehergépkocsi­jainkba és egyéb jármű­veinkbe. A járműprogra­­mon belül is kiemelkedik az autóbuszgyártás fejlesztése. 1965-ben még 2700 autó­busz készült hazánkban, ez 1970-ben 7000-re emelkedik, 1975-re pedig már 10 000— 12 000 autóbusz gyártását ter­vezzük. — A tehergépkocsigyártás fejlesztésénél nem töreked­hetünk arra, hogy a hazai igényeket teljes választékkal itthoni termékekből elégít­sük ki. Figyelembe vettük a nemzetközi munkamegosztás adta előnyöket. Mi a 6—20 tonna hasznos teherbírású különleges tehergépkocsik gyártására rendezkedünk be. — Közúti járműfejlesztési programunkat több­oldalúan segíti a szo­cialista országok közötti nemzetközi munkamegosz­tás. Megállapodásokat, il­letve szerződéseket kötöt­tünk mindenekelőtt a Szov­jetunióval, továbbá L­en­­gyelországgal, az NDK-val és Jugoszlávia egyes üze­meivel különböző korszerű alkatrészek és­­ részegysé­gek közös fejlesztésére, kölcsönös szállítására. Az együttműködés eddigi eredményei bzitatóak, erőfe­szítéseket teszünk a nemzet­közi kooperáció további ki­­szélesítésére is. (Folytatás a 2. oldalon.) Pénteken délelőtt 10 óra­kor folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kosonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, valamint Apró Antal, Biszku Béla, Komócsin Zoltán, Nyers Re­zső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttag­jai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülésen rés­zt vett az országgyűlés vendége­ként Budapesten tartózkodó uruguayi parlamenti küldött­ség Luis Rinon Perrez, kép­viselőházi elnök vezetésével. Az ülést az elnöklő Vass Istvánné nyitotta meg. Bejelentette, hogy napi­rend szerint folytatódik a vita a beterjesztett új vasút­törvény tervezet és közleke­déspolitikai koncepció fölött Dr. Horgos Gyula kohó-és gépipari miniszter emelke­dett szólásra. Dr. Horgos Gyula beszéde A miniszter bevezetőben hangsúlyozta, hogy a közle­kedéspolitikai koncepciók megvalósítása különösen nagy mértékben függ a ha­zai gépipar felkészültségétől és jövőbeni fejlődésétől. — A közlekedési struktúra világszerte tapasztalható fej­lődésének irányát elemezve, már évekkel ezelőtt elhatá­roztuk — mondta —, hogy a közúti közlekedési eszközök gyártását a többi gépipari ágazatnál gyorsabban fej­lesztjük. Kidolgoztuk a fej­lesztési programot, amelyet a kormány az idén központi programmá nyilvánított Ez megteremti a feltéte­leit annak, hogy a közúti szállítás tervei a személy­­gépkocsikat kivéve, zömé­ben hazai gyártású szállí­tóeszközök felhasználásá­val valósuljanak meg. A miniszter ezután részle­tesen taglalta a közúti jár­műgyártás központi fejlesz­tési programját. Ennek meg­valósítására az álló- és for­góeszközökkel együtt össze­sen 11,8 milliárd forintot for­dítunk, a beruházási összeg­ből 9,7 milliárd forintot köz­ponti forrásból fedeznek. A közúti járműipar mű­szaki színvonalának gyors növelésére megvásároltuk a Renault—Man—Ferros­taal konzorciumtól a 192—230 ló­erős Diesel-motorok gyártási jogát, a gyártástechnológiai eljárást és a gyártó berende­zések jelentős részét. Ezzel hosszú élettartamú, gazdasá­gos üzemi, nagy teljesítmé­nyű Diesel-motorokat gyárt­hatunk és építhetünk autó­ Ülésezik az országgyűlés. (MTI fotó : Pálfai Gábor felvétele) Néhány nap múlva a párt­­alapszervezetekben megkez­dődik a pártoktatási évad. Gondos felkészülés előzte meg mindenütt. A szeminá­riumok leendő hallgatóival a pártcsoportokban már jó előre beszélgettek, a jelent­kezők előképzettségük, ked­vük, érdeklődési körük sze­rinti témákban, formákban ismerkednek a marxizmus— leninizmus tanításával, ön­kéntes jelentkezéssel a kom­munisták nagy többsége vál­totta a marxizmus—leniniz­mus szervezett tanulmányo­zását Új vonása az idei fel­készülésnek, hogy az alap-, de még inkább a középfokú oktatásra sok, pártonkívül műszaki vezető jelentkezett. Jeléül annak, hogy beosztot­taik politikai neveléséhez a párt eszmei támogatását ké­rik. Képzett propagandistákkal csaknem minden pártalap­­szervezet jól felkészült. Szá­mos helyen a tömegszerveze­­ti politikai oktatás vezeté­sére is jutott kiváló pártpro­pagandista. Jellemző, hogy számos n­­­apiszervezetben a leggyakorlottabb előadók kapták pártmegbizatásként a tömegszervezeti szemináriu­mok vezetését. A marxiz­mus—leninizmus elmélete elsajátításának készsége a jelentkezők nagy számában, összetételében is kifejeződik. Az elmélet befogadása, en­nek hatása a résztvevők gon­dolkozására, állásfoglalásá­ra, cselekvésére azonban a propagandatevékenység leg­fontosabb mércéje. A pártoktatás „hatásfoka” nagyrészt az előadó ama ké­pességétől függ, hogy miként ad teret hallgatóinak a né­zeteik, esetleg kételyeik nyílt, őszinte elmondására. Nem az a szeminárium jó, ahol a hallgatók „felmondják a lec­két”, azaz elismétlik a könyvből, segédanyagokból olvasottakat, az előadóktól hallottakat. A jó szeminá­rium jellemzője, hogy a hall­gatóknak nem kell tartaniuk attól, hogy „képtelen” kér­déseik miatt kinevetik, vagy ami még ennél is károsabb, esetleges téves nézeteikből messzemenő elvi következte­tést vonnak le róluk. Ha minden ember képzett mar­xista volna, gondolkodását, cselekvését ez áthatná, akkor a pártszemináriumoknak már kevés létjogosultsága lenne. Rendeltetésük épp az, hogy a szocializmus elméleti alap­jaival a pártoktatás külön­féle szintjein lévőket meg­ismertesse. A különféle né­zetek felszínre jutásával és összecsapásával „tisztulnak a fejek.” S nincs abban kö­szönet, ha valaki tanácsos­nak véli kételyeinek elhall­gatását, mondja, amit vár­nak tőle, s gondol, amit akar. A pártoktatás eredményes­ségét egyedül a résztvevők számával, megjelenésük pon­tosságával­ nem helyes mér­ni. A nyílt, őszinte vitaszel­lem a szeminárium színvo­nalának legfontosabb mérő­je. Az a kollektíva végez jó munkát, amely kérdez, vitat, s érvekkel szorítja ki a fe­jekből az elavult nézeteket, gyökerezteti meg bennük a tudományos világnézetet. A jó szeminárium nemcsak is­mereteket ad, hanem önálló gondolkodásra, határozott el­vi állásfoglalásra is nevek S mindennek „kulcsembere” a propagandista. S bármeny­nyire kétségtelen is, hogy többségük jól képzett, ta­pasztalt előadó, de az is vi­tathatatlan, hogy dolguk év­ről évre nehezebb. Hallga­tóik sokoldalúan tájékozot­tak, a hírközlő szervek se­gítségével a világ ezer ar­cával, bonyolult társadalmi mozgásaival tárulkozik az emberek elé. Sokféle ideoló­giai hatás éri őket, s mind­ebben eligazítani nem kis részben a propagandisták tiszte. S a sok éve megszer­zett elméleti tudás ma már kevés ehhez, sokoldalú gya­rapítása, korszerűsítése szük­séges ahhoz, hogy a marxiz­mus—leninizmus általános érvényű tanításait a ma ezer­arcú, bonyolult társadalmi jelenségeire a propagandis­ta kellően vonatkoztathassa, hallgatóit az események, dol­gok dialektikus értékelésére megtanítsa. Mindig nagyon felelős, megtisztelő tisztség volt a propagandistáé, de egyre in­kább azzá válik. A pártszer­vezetekben tehát megkülön­böztetett figyelmet, törődést és megbecsülést érdemelnek azok a kommunisták, akikre e felelősségteljes feladatot rábízták. A párt­alapszerve­­zetek vezetőségeinek tudniuk kell,­ hogy bármely fáradsá­gos, vesződséges feladatot végeztek is el a pártoktatás szervezeti előkészítésével, a munka neheze hátravan. S ez: a párt- és tömegszerve­zeti propaganda tartalmi irányítása, ellenőrzése. A legfontosabb olyan nyár, őszinte légkör kialakítása, amelyben feszélyeztetettség nélkül mindenki kimondja a véleményét, a ki nem mon­dott gondolatok nem tele­pednek rá a szemináriumok hangulatára, nem teszik unalmassá, érdektelenné a foglalkozást Az izgalmas, érdekfeszí­tő elvi csatározá­sok nemcsak a pártoktatás vonzóerejét növelik. Értékes politikai támaszt adhatnak az itt elhangzott vélemények a pártvezetőségnek, hiszen ezek jelzik, hogy az elvek és tettek összhangja hogyan valósul meg helyben, s mik ezért a teendők. Ez idő szerint sok feltétel adott a pártoktatás sikeres megkezdéséhez. Különösen sokan jelentkeztek a gazda­ságpolitikai ismereteket nyúj­tó tanfolyamokra. Az érdek­lődés mutatja, gyarapodott azoknak a köre, akik ez is­meretek befogadására önként jelentkeznek. Nincs hiány jól képzett oktatókban sem. Re­mélhetőleg a tanulás tárgyi feltételeiről is gondoskodtak minden párt­alapszervezet­­ben, s év közben is megta­lálják a módját annak, hogy a szemináriumok hallgatói a foglalkozásokon pontosan megjelennek, s „halaszthatat­lan termelési feladatok” mi­nél kisebb mértékben gátol­ják részvételüket. A további siker attól függ, miként te­szik izgalmassá, vonzóvá a foglalkozásokat, olyannyira, hogy a hallgatók alig várják a legközelebbi összejövetelt, a folytatást. Ilyen szemináriumot kí­vánunk valamennyi propa­gandistának, s a pártokta­tás összes résztvevőjének! Jakus Lajosáé Ara: 70 tüfér A „felfedezett" erdő Dom­bon sűrű erdő, hosz­­szan tömött erdő. Süti a nap, ölében kertek, bortól bugyo­­gó pincék. Szép. Csak szép. Hatszáz hold, ami régóta inkább szemgyönyörködtető, mert évente 300 000—400 000 forintot ha adott a szövetke­zetnek. Baj, hogy így volt, mikor ennek a gazdaságnak különösen nagy szüsége van minden forintra. De nem az erdő a hibás. És jobb halla­ni arról, ami elkezdődött. Eddig célszerűtlenül ter­melték, tűzre került a sok értékes fa Érteni kellett volna az erdő nyelvén. Már van, aki érti. Azzal kezdő­dött a nagy terv, hogy ta­valy januárban erdőmérnö­köt fogadott a szövetkezet Kovács Béla személyében. Először közösen Kajárpéccel. Talán a „takarékosság” vit­te erre a közösködésre a szövetkezetét? Valószínűleg ez is. Még időben rádöb­bentek, hogy visszaadja az erdő, megtérül az, ha a tsz egyedül fizeti ki a mérnök­nek járó havi illetményt. Jó, hogy ezen nem is volt vita, hanem megértő egyetértés­sel határoztak. Az erdő má­ris „hálás” ezért, így lett a felpéci szövetke­zetnek is fafeldolgozó üzeme. A kezdet viszont nehéz, mert ahogy a szólás mond­ja: körömtelen macskának nehéz fára mászni. A hat­száz hold fájához, jövedel­mező segédüzemhez gépesí­teni kell. Régebben vásárol­tak Budapesten parkettavá­gó gépet. Kiselejtezett gép volt, felújítással együtt 55 000 forintot költöttek rá. Nem tudják használni. E­set­­leg hajópadlót lehetne vágni vele, viszont a tsz-nek nincs fenyőfája. Egyelőre deszkát vágnak, termelőszövetkezeteknek meg legtöbbet a vegyesipari Ktsz­­nek. De ahhoz is, hogy sok deszkát vághassanak, ki kell cserélni a gattert. Olyan nagy teljesítményű gépi fű­rész kellene, hogy két mű­szakban üzemelhessen. Jö­vőre talán telik rá. Szorít­ják, hogy teljen. A fa eddig is alkat segített. Az épülő 480 férőhelyes hizlaldához, a 30 férőhelyes fiaztatóhoz sa­ját fát használnak. És máris megkétszereződött a 600 hold bevétele, az erdő hálásan fi­zet: 850 000 forintot remél­tek az idei évre, lesz egy­millió. Évente 70 000 munkaegy­séget használnak fel a szö­vetkezetben. Ha az erdő be­vételéből levonjuk az erdő­nek visszaadott pénzt, tehát a beruházást, akkor is 5—5 forinttal növeli a munkaegy­ség értékét, így lesz 26 fo­rint. A mérnök ötéves fejlesz­tési tervet készített a 600 holdra. Hogy hány év alatt adja azt, amit adnia illik ekkora, csupa értékes fával­ belültett területnek? A szö­vetkezet friss akaratán kí­vül most sok mindentől függ. Attól is, hogy mennyire si­kerül előteremteni a pénzt a gépekre. Szép, nagyon szép az erdő. Jó, hogy már komolyan ve­szik, gszm

Next