Kisalföld, 1968. október (13. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-19 / 246. szám
MAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYÖR, 1968. OKTOBER 19., SZOMBAT *■ XXIV. ÉVFOLYAM, 346. SZÁM _ ____----------------------------------------------------------IIII A tartalomból: Alkotó légkör Kishitű győztesek mZZH A csütörtöki éremhullás HZH Harc az életért__________ Vitatkozó tanulást!Véget ért az országgyűlés ülésszaka Új törvény a népi ellenőrzésről buszainkba, tehergépkocsijainkba és egyéb járműveinkbe. A járműprogramon belül is kiemelkedik az autóbuszgyártás fejlesztése. 1965-ben még 2700 autóbusz készült hazánkban, ez 1970-ben 7000-re emelkedik, 1975-re pedig már 10 000— 12 000 autóbusz gyártását tervezzük. — A tehergépkocsigyártás fejlesztésénél nem törekedhetünk arra, hogy a hazai igényeket teljes választékkal itthoni termékekből elégítsük ki. Figyelembe vettük a nemzetközi munkamegosztás adta előnyöket. Mi a 6—20 tonna hasznos teherbírású különleges tehergépkocsik gyártására rendezkedünk be. — Közúti járműfejlesztési programunkat többoldalúan segíti a szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztás. Megállapodásokat, illetve szerződéseket kötöttünk mindenekelőtt a Szovjetunióval, továbbá Lengyelországgal, az NDK-val és Jugoszlávia egyes üzemeivel különböző korszerű alkatrészek és részegységek közös fejlesztésére, kölcsönös szállítására. Az együttműködés eddigi eredményei bzitatóak, erőfeszítéseket teszünk a nemzetközi kooperáció további kiszélesítésére is. (Folytatás a 2. oldalon.) Pénteken délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kosonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, valamint Apró Antal, Biszku Béla, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülésen részt vett az országgyűlés vendégeként Budapesten tartózkodó uruguayi parlamenti küldöttség Luis Rinon Perrez, képviselőházi elnök vezetésével. Az ülést az elnöklő Vass Istvánné nyitotta meg. Bejelentette, hogy napirend szerint folytatódik a vita a beterjesztett új vasúttörvény tervezet és közlekedéspolitikai koncepció fölött Dr. Horgos Gyula kohó-és gépipari miniszter emelkedett szólásra. Dr. Horgos Gyula beszéde A miniszter bevezetőben hangsúlyozta, hogy a közlekedéspolitikai koncepciók megvalósítása különösen nagy mértékben függ a hazai gépipar felkészültségétől és jövőbeni fejlődésétől. — A közlekedési struktúra világszerte tapasztalható fejlődésének irányát elemezve, már évekkel ezelőtt elhatároztuk — mondta —, hogy a közúti közlekedési eszközök gyártását a többi gépipari ágazatnál gyorsabban fejlesztjük. Kidolgoztuk a fejlesztési programot, amelyet a kormány az idén központi programmá nyilvánított Ez megteremti a feltételeit annak, hogy a közúti szállítás tervei a személygépkocsikat kivéve, zömében hazai gyártású szállítóeszközök felhasználásával valósuljanak meg. A miniszter ezután részletesen taglalta a közúti járműgyártás központi fejlesztési programját. Ennek megvalósítására az álló- és forgóeszközökkel együtt összesen 11,8 milliárd forintot fordítunk, a beruházási összegből 9,7 milliárd forintot központi forrásból fedeznek. A közúti járműipar műszaki színvonalának gyors növelésére megvásároltuk a Renault—Man—Ferrostaal konzorciumtól a 192—230 lóerős Diesel-motorok gyártási jogát, a gyártástechnológiai eljárást és a gyártó berendezések jelentős részét. Ezzel hosszú élettartamú, gazdaságos üzemi, nagy teljesítményű Diesel-motorokat gyárthatunk és építhetünk autó Ülésezik az országgyűlés. (MTI fotó : Pálfai Gábor felvétele) Néhány nap múlva a pártalapszervezetekben megkezdődik a pártoktatási évad. Gondos felkészülés előzte meg mindenütt. A szemináriumok leendő hallgatóival a pártcsoportokban már jó előre beszélgettek, a jelentkezők előképzettségük, kedvük, érdeklődési körük szerinti témákban, formákban ismerkednek a marxizmus— leninizmus tanításával, önkéntes jelentkezéssel a kommunisták nagy többsége váltotta a marxizmus—leninizmus szervezett tanulmányozását Új vonása az idei felkészülésnek, hogy az alap-, de még inkább a középfokú oktatásra sok, pártonkívül műszaki vezető jelentkezett. Jeléül annak, hogy beosztottaik politikai neveléséhez a párt eszmei támogatását kérik. Képzett propagandistákkal csaknem minden pártalapszervezet jól felkészült. Számos helyen a tömegszervezeti politikai oktatás vezetésére is jutott kiváló pártpropagandista. Jellemző, hogy számos napiszervezetben a leggyakorlottabb előadók kapták pártmegbizatásként a tömegszervezeti szemináriumok vezetését. A marxizmus—leninizmus elmélete elsajátításának készsége a jelentkezők nagy számában, összetételében is kifejeződik. Az elmélet befogadása, ennek hatása a résztvevők gondolkozására, állásfoglalására, cselekvésére azonban a propagandatevékenység legfontosabb mércéje. A pártoktatás „hatásfoka” nagyrészt az előadó ama képességétől függ, hogy miként ad teret hallgatóinak a nézeteik, esetleg kételyeik nyílt, őszinte elmondására. Nem az a szeminárium jó, ahol a hallgatók „felmondják a leckét”, azaz elismétlik a könyvből, segédanyagokból olvasottakat, az előadóktól hallottakat. A jó szeminárium jellemzője, hogy a hallgatóknak nem kell tartaniuk attól, hogy „képtelen” kérdéseik miatt kinevetik, vagy ami még ennél is károsabb, esetleges téves nézeteikből messzemenő elvi következtetést vonnak le róluk. Ha minden ember képzett marxista volna, gondolkodását, cselekvését ez áthatná, akkor a pártszemináriumoknak már kevés létjogosultsága lenne. Rendeltetésük épp az, hogy a szocializmus elméleti alapjaival a pártoktatás különféle szintjein lévőket megismertesse. A különféle nézetek felszínre jutásával és összecsapásával „tisztulnak a fejek.” S nincs abban köszönet, ha valaki tanácsosnak véli kételyeinek elhallgatását, mondja, amit várnak tőle, s gondol, amit akar. A pártoktatás eredményességét egyedül a résztvevők számával, megjelenésük pontosságával nem helyes mérni. A nyílt, őszinte vitaszellem a szeminárium színvonalának legfontosabb mérője. Az a kollektíva végez jó munkát, amely kérdez, vitat, s érvekkel szorítja ki a fejekből az elavult nézeteket, gyökerezteti meg bennük a tudományos világnézetet. A jó szeminárium nemcsak ismereteket ad, hanem önálló gondolkodásra, határozott elvi állásfoglalásra is nevek S mindennek „kulcsembere” a propagandista. S bármenynyire kétségtelen is, hogy többségük jól képzett, tapasztalt előadó, de az is vitathatatlan, hogy dolguk évről évre nehezebb. Hallgatóik sokoldalúan tájékozottak, a hírközlő szervek segítségével a világ ezer arcával, bonyolult társadalmi mozgásaival tárulkozik az emberek elé. Sokféle ideológiai hatás éri őket, s mindebben eligazítani nem kis részben a propagandisták tiszte. S a sok éve megszerzett elméleti tudás ma már kevés ehhez, sokoldalú gyarapítása, korszerűsítése szükséges ahhoz, hogy a marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításait a ma ezerarcú, bonyolult társadalmi jelenségeire a propagandista kellően vonatkoztathassa, hallgatóit az események, dolgok dialektikus értékelésére megtanítsa. Mindig nagyon felelős, megtisztelő tisztség volt a propagandistáé, de egyre inkább azzá válik. A pártszervezetekben tehát megkülönböztetett figyelmet, törődést és megbecsülést érdemelnek azok a kommunisták, akikre e felelősségteljes feladatot rábízták. A pártalapszervezetek vezetőségeinek tudniuk kell, hogy bármely fáradságos, vesződséges feladatot végeztek is el a pártoktatás szervezeti előkészítésével, a munka neheze hátravan. S ez: a párt- és tömegszervezeti propaganda tartalmi irányítása, ellenőrzése. A legfontosabb olyan nyár, őszinte légkör kialakítása, amelyben feszélyeztetettség nélkül mindenki kimondja a véleményét, a ki nem mondott gondolatok nem telepednek rá a szemináriumok hangulatára, nem teszik unalmassá, érdektelenné a foglalkozást Az izgalmas, érdekfeszítő elvi csatározások nemcsak a pártoktatás vonzóerejét növelik. Értékes politikai támaszt adhatnak az itt elhangzott vélemények a pártvezetőségnek, hiszen ezek jelzik, hogy az elvek és tettek összhangja hogyan valósul meg helyben, s mik ezért a teendők. Ez idő szerint sok feltétel adott a pártoktatás sikeres megkezdéséhez. Különösen sokan jelentkeztek a gazdaságpolitikai ismereteket nyújtó tanfolyamokra. Az érdeklődés mutatja, gyarapodott azoknak a köre, akik ez ismeretek befogadására önként jelentkeznek. Nincs hiány jól képzett oktatókban sem. Remélhetőleg a tanulás tárgyi feltételeiről is gondoskodtak minden pártalapszervezetben, s év közben is megtalálják a módját annak, hogy a szemináriumok hallgatói a foglalkozásokon pontosan megjelennek, s „halaszthatatlan termelési feladatok” minél kisebb mértékben gátolják részvételüket. A további siker attól függ, miként teszik izgalmassá, vonzóvá a foglalkozásokat, olyannyira, hogy a hallgatók alig várják a legközelebbi összejövetelt, a folytatást. Ilyen szemináriumot kívánunk valamennyi propagandistának, s a pártoktatás összes résztvevőjének! Jakus Lajosáé Ara: 70 tüfér A „felfedezett" erdő Dombon sűrű erdő, hoszszan tömött erdő. Süti a nap, ölében kertek, bortól bugyogó pincék. Szép. Csak szép. Hatszáz hold, ami régóta inkább szemgyönyörködtető, mert évente 300 000—400 000 forintot ha adott a szövetkezetnek. Baj, hogy így volt, mikor ennek a gazdaságnak különösen nagy szüsége van minden forintra. De nem az erdő a hibás. És jobb hallani arról, ami elkezdődött. Eddig célszerűtlenül termelték, tűzre került a sok értékes fa Érteni kellett volna az erdő nyelvén. Már van, aki érti. Azzal kezdődött a nagy terv, hogy tavaly januárban erdőmérnököt fogadott a szövetkezet Kovács Béla személyében. Először közösen Kajárpéccel. Talán a „takarékosság” vitte erre a közösködésre a szövetkezetét? Valószínűleg ez is. Még időben rádöbbentek, hogy visszaadja az erdő, megtérül az, ha a tsz egyedül fizeti ki a mérnöknek járó havi illetményt. Jó, hogy ezen nem is volt vita, hanem megértő egyetértéssel határoztak. Az erdő máris „hálás” ezért, így lett a felpéci szövetkezetnek is fafeldolgozó üzeme. A kezdet viszont nehéz, mert ahogy a szólás mondja: körömtelen macskának nehéz fára mászni. A hatszáz hold fájához, jövedelmező segédüzemhez gépesíteni kell. Régebben vásároltak Budapesten parkettavágó gépet. Kiselejtezett gép volt, felújítással együtt 55 000 forintot költöttek rá. Nem tudják használni. Esetleg hajópadlót lehetne vágni vele, viszont a tsz-nek nincs fenyőfája. Egyelőre deszkát vágnak, termelőszövetkezeteknek meg legtöbbet a vegyesipari Ktsznek. De ahhoz is, hogy sok deszkát vághassanak, ki kell cserélni a gattert. Olyan nagy teljesítményű gépi fűrész kellene, hogy két műszakban üzemelhessen. Jövőre talán telik rá. Szorítják, hogy teljen. A fa eddig is alkat segített. Az épülő 480 férőhelyes hizlaldához, a 30 férőhelyes fiaztatóhoz saját fát használnak. És máris megkétszereződött a 600 hold bevétele, az erdő hálásan fizet: 850 000 forintot reméltek az idei évre, lesz egymillió. Évente 70 000 munkaegységet használnak fel a szövetkezetben. Ha az erdő bevételéből levonjuk az erdőnek visszaadott pénzt, tehát a beruházást, akkor is 5—5 forinttal növeli a munkaegység értékét, így lesz 26 forint. A mérnök ötéves fejlesztési tervet készített a 600 holdra. Hogy hány év alatt adja azt, amit adnia illik ekkora, csupa értékes fával belültett területnek? A szövetkezet friss akaratán kívül most sok mindentől függ. Attól is, hogy mennyire sikerül előteremteni a pénzt a gépekre. Szép, nagyon szép az erdő. Jó, hogy már komolyan veszik, gszm