Kisalföld, 1968. november (13. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-22 / 274. szám

VH AG PROLETÁRJAI. EGYESÜLHET HC I AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR. 1968. NOVEMBER 22., PÉNTEK ★ XXIV. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM Ala: 70 fillér ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­—— A tartalomból: --------- Közlemény az előkészítő bizottság --------- üléséről ZHH Sopron társadalmi munkavasárnapjai --------- Rádióműsor ___ ________| Százszorszép emlékek Szépek annak, aki először hallja; annak, aki nem tud­ni, hányadszor mondja, de talán akkor a legszebbek az emlékek, ha olyanok közt hangzanak el, akik szintén ott voltak, maguk is megél­ték az időt, felidézik, lát­ják az elregélt történelmet. Heti négy pengő a fizetése a Koestlin-gyári munkás­­­­nőknek, nyomorogni is ke­vés. Sztrájk a húszszázalékos béremelésért az akkoriban alig hatszáz emberrel dolgozó Vagongyárban. Mikor már alig van remény rá, hogy a követelés teljesül. Megalakul a Természet­­járók Köre, az Antialkoho­lista Munkások Köre ” le­gyen, ahová eljárhat, aki nem a Katolikus Legényegy­letbe, vagy a József Körbe tartozik. Kirándulni, beszél­getni, politikáról is. Négy év alatt, 1930-tól 1934-ig összesen 78­­év bör­tönbüntetést szabtak ki kommunistákra a megyében. Verték a börtönbe kerülte­­ket, de csak hétköznap. Va­sárnap az ünnep. Bayer Ferenc, Bittmann Ernő, Horváth Sándor, Kő­műves József, Reider Ferenc, Szigeti Zoltán, Török Kál­mán beszéltek a fiataloknak, a Magyar Vagon- és Gép­gyár KISZ-tagjainak szerda este az ifjúsági klubban. Kis történeteket a mozgalom éle­téből, amelyeket csak azok ismernek, akik megélték, nagy élményeket, amelyeket a fiatalok történelemkönyv­ben tanultak. A meghívott veteránok szavait tisztelettel, kíváncsian és kicsit irigyen, hallgatták a gyári KISZ-ta­­gok, akik így ünnepelték a KMP megalakulásának 50. évfordulóját.­­ A vagongyári pártszervezet tegnap tartotta megemlékező ünnepségét. Az ünnepi beszédet Port Árpád, a Magyar Va­gon- és Gépgyár pártbizottságának titkára mondta. Végül a KMP megalakulásának 50. évfordulójának tiszteletére ren­dezett ünnepi pártbizottsági ülésen kiváló pártmunkásokat tüntettek ki, ajándékoztak meg. Huszonketten a „Kiváló dolgozó’’ kitüntetésben részesültek. Ülést tartott a TOT elnöksége A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnök­sége csütörtökön Akadémia utcai székházában ülést tar­tott. A tanácskozáson részt vett dr. Soós Gábor mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Az elnökség foglalkozott az Országos Tanács decem­beri ülésének előkészítésé­vel, és megvitatta a terme­lőszövetkezeti elnökök er­kölcsi, politikai megítélésé­ről készült jelentést. (MTI.) Pártak­tivisták kitüntetése A KMP megalakulásának ötvenedik évfordulója alkal­mából kitüntetést adtak át Győrött a járási pártbizott­ságon a propagandamunká­ban kitűnt pártaktivistáknak. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának agitációs és propagan­da osztálya által adományo­zott emlékérmet kapta: Deb­receni Imre, Morvai Fe­renc, Polgár Miklós, Varga János, Horváth Tibor, Ter­jék István, Sümegvári Ist­ván, Tóth Géza és Skutovics János. NDK-beli vendégek Győrött Tegnap egynapos látoga­tásra Győrbe érkezett a Né­met Szocialista Egységpárt öttagú delegációja. A kül­döttséget dr. Eberhard Den­­ner, a Suhl megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai tit­kára vezeti. Tagjai: dr Ger­hard Grünner, az NSZEP Központi Bizottsága pénzügyi és tervezési. Georg Folk, a külügyi osztály munkatársa, Herta König, a pénzügymi­nisztérium és Harry Bret­­schmieder, a tervhivatal osz­tályvezetője. A vendégeket az NDK budapesti nagykövetsé­gének két munkatársa, Her­bert Labs és Heinz Dupnik kísérték Győrbe. A küldöttséget a megyei pártbizottság székházában Horváth Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Győr- Sopron megyei Bizottságá­nak titkára fogadta, és tájé­koztatta a gazdaságirányítás új rendszerének eddigi ta­pasztalatairól. A beszélgeté­sen részt vettek még: Janko­­vits István, a Győr városi Pártbizottság első titkára és Csizmazia Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője A főként gazdaságpolitikával foglalkozó pártmunkások nagy érdeklődéssel hallgattál, az új gazdasági mechaniz­mus kezdeti tapasztalatairól szóló beszámolót, s utána számos kérdést intéztek a vendéglátókhoz. Délután a küldöttség a Ma­gyar Vagon- és Gépgyárba látogatott. Romvári Ferenc, a gyár műszaki igazgatója fogadta, majd tájékoztatta a vendégeket a járműfejlesz­tési programról, ebben a Va­gongyárra háruló feladatok­ról, megvalósításuk eddigi eredményeiről. Ezután a kül­döttség a helyszínen, a mo­torgyárban és a hátsóhíd­­gyáregységben megtekintette a nagyszabású beruházási program elkészült, illetőleg készülő létesítményeit. Romvári Ferenc (balról), a Vagongyár műszaki igazgatója ajándékot nyújt át az NDK-küldöttség vezetőjének. Iíz ünnep Mosonmagyaróváron Pártunk a nemzeti érdekek igazi képviselője Egyszerű, ízléses díszítés fogadta a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola új dísztermébe lépőket. „Öt­venéves a párt’’ — hirdették az aranybetűk. A párt idős harcosai fog­laltak helyet a csütörtöki ün­nepség elnöki asztalánál. Ott ült közöttük Zámbó József is, a megyei pártbizottság titkára, országgyűlési képvi­selő. Garai Károly, az MSZMP mosonmagyaróvári titkára meleg szavakkal kö­szöntötte a városi és járási pártbizottság együttes ülésé­nek résztvevőit Aztán fel­kérte. Pribránszki Pált, a já­rási pártbizottság első titká­rát, hogy tartsa meg emlé­kező beszédét, a történélem tíízévben edződött . Vasárnap lesz ötven éve annak, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja törté­nelmi felelősségétől indíttat­va vállalta a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeiért, a szocialista eszmék megvaló­sításáért folytatott harcát Pártunk a történelem tűzé­­ben edződött azzá, ami ma: politikai szövetség, a nemze­ti érdekek igazi képviselője, a függetlenség, a haladás legkövetkezetesebb harcosa. Emlékeztetett az előadó a párt történetének fontos ese­Megszületése pillanatától kezdve eszmei irányítója, szervezője lett a Kommu­nisták Magyarországi Pártja a hatalomért vívott harcnak anélkül, hogy a történelem időt adott volna neki a harc­ra készülődéshez. Időrendi visszapillantásban Pribránszki Pál szólt a Ma­gyar Tanácsköztársaság di­cső vívmányairól, a proletár­forradalom nemzeti és nem­zetközi összefüggéseiről.­­ A 25 éves ellenforra­dalmi diktatúra alatt a mun­kásosztály egy pillanatra sem szüntette be forradalmi ményeire, amelyek elválaszt­hatatlanok a társadalmi ha­ladástól és a tömegektől. Ér­tékelte a polgári demokra­tikus forradalom vívmányait. Elmondta, hogy a fiatal kom­munista párt tekintélye, po­litikai hatása gyorsan nőtt. 1919 márciusában már 40 009 tagja volt. Politikai akciói százezreket mozgósítottak, harcát. És ha az ellenforra­dalmi nyomás következtében gyengültek is olykor a párt tömegkapcsolatai — mondta az előadó —, és ha szok lás vonások feltűntek is néha munkájában, a párt tovább élt, állhatatosan dolgozott a nép érdekeiért. Forradalmi következetesség Hazánk felszabadulása után a párt vezetésével állt­­talpra az ország, és a nép vette át a nemzet irányítá­sát. Emlékeztette az előadó az ünnepi ülés résztvevőit az ötvenes évek elején elköve­tett politikai hibákra és ar­ra, hogy az ellenforradalom után következetesen meg­szüntettük Magyarországon a megújhodott párt vezetésével a jobb- és baloldali elhajlás­ból eredő hibákat. — A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől fogva vallja, hogy nem önmagáért, hanem a munkásosztályért, a népért van, nem fölötte áll, hanem érte és vele együtt harcol — hangsúlyoz­ta Pribránszki Pál — Pártunk 50 éves törté­nete bizonyítja, hogy a párt erejének egyik fő forrása a nemzetköziség. 1918. november 24-e óta pártunk igazi élcsapata és vezető ereje a magyar nép­nek. Örököse és méltó foly­tatója legjobb nemzed és munkásmozgalmi hagyomá­­nyainknak — mondta befe­jezésül a szónok. Közben üdvözlő táviratot hozott a posta. A Mun­kásőrség mosonmagyaróvári zászlóaljának személyi állo­mánya köszöntötte az együt­tes pártbizottsági ülést. Az ifjúság nevében a város út­törőinek küldötte és Buda­vári Tibor, a KISZ moson­magyaróvári titkára jelen­tette: az ifjúság harcait, egész tagságát lelke­­d a hő­si múlt, a fiatalok­zeretné­­nek méltó utódai lenni apá­iknak, nagyapáiknak. (Kulcsár) Százharminch­árom dicső nap Az Internacionálé hangjaival ért véget a pártbizottság ünnepi ülése. Képünkön: az elnökség. Dicséret a falon DULOVITS JENŐ művész­­fotóin maradtak ránk örök­ségként a régi falu arcát megőriző képek. Az időseb­bek még emlékeznek rájuk: kiskert paddal a ház előtt, lányok népviseletben vasár­nap délután, keskeny szekér­­nyomok a főutcán, őszi eső csillog a csapákban... A hangulatot lehet sajnál­ni, de az életet, amelynek ezek a képek leplezői voltak, aligha. Hiszen az emlékezők jól tudják, hogy a kiapadón nem Philemon és Baucis „aranykorának" idillje élt. Napi gondokról, adóról, árendáról beszéltek. A szí­nes szoknya sem örömért ké­szült: egy-egy jobb gazda fiának a szemét szerette vol­na rabságába vonni a lány. A szekérnyomok az egy váll­ra nehezedő nyűgről vallot­tak. TRAKTOR CSAPJA SZÉT a sarat Gyárán a főutcán. Látványnak kevésbé művé­szi, mint volt a vékony nyo­mot hagyó nyikorgó szekér, de a pótkocsin ülők arcát nem barázdálja gond. A gör­csös akácok gyökerét csáká­nyozókét sem (a havas eső miatt került sor ma a falu­­szépítő munkára). A tanács­háza előtti háromszögletű téren sincsen már bozót és dudva. Horváth Józsefné, a községi tanács vb titkára új­ságolja, hogy tavaszra park kerül a házakat elcsúfító gödrös rész helyére. A főutcán a diófák, gör­csös cseresznye és szilvafák még a gazdák régi-régi szán­dékáról vallanak. Termés persze alig-alig akadt rajtuk, inkább tiszteletből állnak még mindig sort az árokpar­ton. Pedig már nem illenek a falu mai arcához, a jár­dákhoz, az új középületek­hez, a csinosan tatarozott há­zakhoz. SZÁZEZREKRE RÚG az érték, amit ebben az 560 la­kosú faluban állami támoga­tással alkottak. Óvoda, autó­buszváró, tanácsháza, tűzol­tószertár, artézi kút, ravata­lozó és járdák. „Még min­dig kellene vagy két kilo­méter belőlük, 1970-ig sze­retnénk megvalósítani a hát­ralevőket községfejlesztési alapból, utána hangos híra­dót kell építenünk, mert na­gyon szétterjedő a falu...’’ Én úgy emlékszem, hogy a soproni járásban kezdték először az utcák virággal dí­szítését. Most már itt, a kis Répce partján is ezt folytat­ják, s ahol ügyesek voltak a község vezetői, mint a gyó­­róiak is), sikerült ingyen su­­háingokat szerezni a faülte­téshez. Itt azonban van egyéb gond is, nemcsak a hagyo­mányos, görcsös gyümölcs­fák eltávolításának propagá­lása. A PARKOT VÉDENI KELL, és ez nem lesz könnyű itt, ahol a kapuvári járás köz­ségei közül talán a legtöbb szerződött libát nevelik. Most még kedvükre csatan­golnak az utcán (sajnos né­ha a mezőn is), büntetés­pénzt kérni majd — park­rongálás címén — nem old­ja meg a szépítés tervezői­nek kívánságát. Ha így ma­rad a libahad, ahogy most, akár minden évben elölről kezdhetik. Pásztorról kellene gondoskodni a Abatartók­­nak... Meg fogják oldani ezt is, ahogy a nehezét megoldot­ták. A község összefogásá­nak, szorgalmának dicsérete a tanácsháza folyosóján lát­ható egy képkeretben. Ott sorakoznak az új létesítmé­nyek fényképei, ezekhez lesz méltó „keret” a most ké­szülő fásítás és a park. Rácz B.

Next