Kisalföld, 1968. november (13. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-22 / 274. szám
VH AG PROLETÁRJAI. EGYESÜLHET HC I AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR. 1968. NOVEMBER 22., PÉNTEK ★ XXIV. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM Ala: 70 fillér ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—— A tartalomból: --------- Közlemény az előkészítő bizottság --------- üléséről ZHH Sopron társadalmi munkavasárnapjai --------- Rádióműsor ___ ________| Százszorszép emlékek Szépek annak, aki először hallja; annak, aki nem tudni, hányadszor mondja, de talán akkor a legszebbek az emlékek, ha olyanok közt hangzanak el, akik szintén ott voltak, maguk is megélték az időt, felidézik, látják az elregélt történelmet. Heti négy pengő a fizetése a Koestlin-gyári munkásnőknek, nyomorogni is kevés. Sztrájk a húszszázalékos béremelésért az akkoriban alig hatszáz emberrel dolgozó Vagongyárban. Mikor már alig van remény rá, hogy a követelés teljesül. Megalakul a Természetjárók Köre, az Antialkoholista Munkások Köre ” legyen, ahová eljárhat, aki nem a Katolikus Legényegyletbe, vagy a József Körbe tartozik. Kirándulni, beszélgetni, politikáról is. Négy év alatt, 1930-tól 1934-ig összesen 78év börtönbüntetést szabtak ki kommunistákra a megyében. Verték a börtönbe kerülteket, de csak hétköznap. Vasárnap az ünnep. Bayer Ferenc, Bittmann Ernő, Horváth Sándor, Kőműves József, Reider Ferenc, Szigeti Zoltán, Török Kálmán beszéltek a fiataloknak, a Magyar Vagon- és Gépgyár KISZ-tagjainak szerda este az ifjúsági klubban. Kis történeteket a mozgalom életéből, amelyeket csak azok ismernek, akik megélték, nagy élményeket, amelyeket a fiatalok történelemkönyvben tanultak. A meghívott veteránok szavait tisztelettel, kíváncsian és kicsit irigyen, hallgatták a gyári KISZ-tagok, akik így ünnepelték a KMP megalakulásának 50. évfordulóját. A vagongyári pártszervezet tegnap tartotta megemlékező ünnepségét. Az ünnepi beszédet Port Árpád, a Magyar Vagon- és Gépgyár pártbizottságának titkára mondta. Végül a KMP megalakulásának 50. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi pártbizottsági ülésen kiváló pártmunkásokat tüntettek ki, ajándékoztak meg. Huszonketten a „Kiváló dolgozó’’ kitüntetésben részesültek. Ülést tartott a TOT elnöksége A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége csütörtökön Akadémia utcai székházában ülést tartott. A tanácskozáson részt vett dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Az elnökség foglalkozott az Országos Tanács decemberi ülésének előkészítésével, és megvitatta a termelőszövetkezeti elnökök erkölcsi, politikai megítéléséről készült jelentést. (MTI.) Pártaktivisták kitüntetése A KMP megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából kitüntetést adtak át Győrött a járási pártbizottságon a propagandamunkában kitűnt pártaktivistáknak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának agitációs és propaganda osztálya által adományozott emlékérmet kapta: Debreceni Imre, Morvai Ferenc, Polgár Miklós, Varga János, Horváth Tibor, Terjék István, Sümegvári István, Tóth Géza és Skutovics János. NDK-beli vendégek Győrött Tegnap egynapos látogatásra Győrbe érkezett a Német Szocialista Egységpárt öttagú delegációja. A küldöttséget dr. Eberhard Denner, a Suhl megyei pártbizottság gazdaságpolitikai titkára vezeti. Tagjai: dr Gerhard Grünner, az NSZEP Központi Bizottsága pénzügyi és tervezési. Georg Folk, a külügyi osztály munkatársa, Herta König, a pénzügyminisztérium és Harry Bretschmieder, a tervhivatal osztályvezetője. A vendégeket az NDK budapesti nagykövetségének két munkatársa, Herbert Labs és Heinz Dupnik kísérték Győrbe. A küldöttséget a megyei pártbizottság székházában Horváth Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Győr- Sopron megyei Bizottságának titkára fogadta, és tájékoztatta a gazdaságirányítás új rendszerének eddigi tapasztalatairól. A beszélgetésen részt vettek még: Jankovits István, a Győr városi Pártbizottság első titkára és Csizmazia Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője A főként gazdaságpolitikával foglalkozó pártmunkások nagy érdeklődéssel hallgattál, az új gazdasági mechanizmus kezdeti tapasztalatairól szóló beszámolót, s utána számos kérdést intéztek a vendéglátókhoz. Délután a küldöttség a Magyar Vagon- és Gépgyárba látogatott. Romvári Ferenc, a gyár műszaki igazgatója fogadta, majd tájékoztatta a vendégeket a járműfejlesztési programról, ebben a Vagongyárra háruló feladatokról, megvalósításuk eddigi eredményeiről. Ezután a küldöttség a helyszínen, a motorgyárban és a hátsóhídgyáregységben megtekintette a nagyszabású beruházási program elkészült, illetőleg készülő létesítményeit. Romvári Ferenc (balról), a Vagongyár műszaki igazgatója ajándékot nyújt át az NDK-küldöttség vezetőjének. Iíz ünnep Mosonmagyaróváron Pártunk a nemzeti érdekek igazi képviselője Egyszerű, ízléses díszítés fogadta a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola új dísztermébe lépőket. „Ötvenéves a párt’’ — hirdették az aranybetűk. A párt idős harcosai foglaltak helyet a csütörtöki ünnepség elnöki asztalánál. Ott ült közöttük Zámbó József is, a megyei pártbizottság titkára, országgyűlési képviselő. Garai Károly, az MSZMP mosonmagyaróvári titkára meleg szavakkal köszöntötte a városi és járási pártbizottság együttes ülésének résztvevőit Aztán felkérte. Pribránszki Pált, a járási pártbizottság első titkárát, hogy tartsa meg emlékező beszédét, a történélem tíízévben edződött . Vasárnap lesz ötven éve annak, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja történelmi felelősségétől indíttatva vállalta a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeiért, a szocialista eszmék megvalósításáért folytatott harcát Pártunk a történelem tűzében edződött azzá, ami ma: politikai szövetség, a nemzeti érdekek igazi képviselője, a függetlenség, a haladás legkövetkezetesebb harcosa. Emlékeztetett az előadó a párt történetének fontos eseMegszületése pillanatától kezdve eszmei irányítója, szervezője lett a Kommunisták Magyarországi Pártja a hatalomért vívott harcnak anélkül, hogy a történelem időt adott volna neki a harcra készülődéshez. Időrendi visszapillantásban Pribránszki Pál szólt a Magyar Tanácsköztársaság dicső vívmányairól, a proletárforradalom nemzeti és nemzetközi összefüggéseiről. A 25 éves ellenforradalmi diktatúra alatt a munkásosztály egy pillanatra sem szüntette be forradalmi ményeire, amelyek elválaszthatatlanok a társadalmi haladástól és a tömegektől. Értékelte a polgári demokratikus forradalom vívmányait. Elmondta, hogy a fiatal kommunista párt tekintélye, politikai hatása gyorsan nőtt. 1919 márciusában már 40 009 tagja volt. Politikai akciói százezreket mozgósítottak, harcát. És ha az ellenforradalmi nyomás következtében gyengültek is olykor a párt tömegkapcsolatai — mondta az előadó —, és ha szok lás vonások feltűntek is néha munkájában, a párt tovább élt, állhatatosan dolgozott a nép érdekeiért. Forradalmi következetesség Hazánk felszabadulása után a párt vezetésével állttalpra az ország, és a nép vette át a nemzet irányítását. Emlékeztette az előadó az ünnepi ülés résztvevőit az ötvenes évek elején elkövetett politikai hibákra és arra, hogy az ellenforradalom után következetesen megszüntettük Magyarországon a megújhodott párt vezetésével a jobb- és baloldali elhajlásból eredő hibákat. — A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdettől fogva vallja, hogy nem önmagáért, hanem a munkásosztályért, a népért van, nem fölötte áll, hanem érte és vele együtt harcol — hangsúlyozta Pribránszki Pál — Pártunk 50 éves története bizonyítja, hogy a párt erejének egyik fő forrása a nemzetköziség. 1918. november 24-e óta pártunk igazi élcsapata és vezető ereje a magyar népnek. Örököse és méltó folytatója legjobb nemzed és munkásmozgalmi hagyományainknak — mondta befejezésül a szónok. Közben üdvözlő táviratot hozott a posta. A Munkásőrség mosonmagyaróvári zászlóaljának személyi állománya köszöntötte az együttes pártbizottsági ülést. Az ifjúság nevében a város úttörőinek küldötte és Budavári Tibor, a KISZ mosonmagyaróvári titkára jelentette: az ifjúság harcait, egész tagságát lelked a hősi múlt, a fiatalokzeretnének méltó utódai lenni apáiknak, nagyapáiknak. (Kulcsár) Százharminchárom dicső nap Az Internacionálé hangjaival ért véget a pártbizottság ünnepi ülése. Képünkön: az elnökség. Dicséret a falon DULOVITS JENŐ művészfotóin maradtak ránk örökségként a régi falu arcát megőriző képek. Az idősebbek még emlékeznek rájuk: kiskert paddal a ház előtt, lányok népviseletben vasárnap délután, keskeny szekérnyomok a főutcán, őszi eső csillog a csapákban... A hangulatot lehet sajnálni, de az életet, amelynek ezek a képek leplezői voltak, aligha. Hiszen az emlékezők jól tudják, hogy a kiapadón nem Philemon és Baucis „aranykorának" idillje élt. Napi gondokról, adóról, árendáról beszéltek. A színes szoknya sem örömért készült: egy-egy jobb gazda fiának a szemét szerette volna rabságába vonni a lány. A szekérnyomok az egy vállra nehezedő nyűgről vallottak. TRAKTOR CSAPJA SZÉT a sarat Gyárán a főutcán. Látványnak kevésbé művészi, mint volt a vékony nyomot hagyó nyikorgó szekér, de a pótkocsin ülők arcát nem barázdálja gond. A görcsös akácok gyökerét csákányozókét sem (a havas eső miatt került sor ma a faluszépítő munkára). A tanácsháza előtti háromszögletű téren sincsen már bozót és dudva. Horváth Józsefné, a községi tanács vb titkára újságolja, hogy tavaszra park kerül a házakat elcsúfító gödrös rész helyére. A főutcán a diófák, görcsös cseresznye és szilvafák még a gazdák régi-régi szándékáról vallanak. Termés persze alig-alig akadt rajtuk, inkább tiszteletből állnak még mindig sort az árokparton. Pedig már nem illenek a falu mai arcához, a járdákhoz, az új középületekhez, a csinosan tatarozott házakhoz. SZÁZEZREKRE RÚG az érték, amit ebben az 560 lakosú faluban állami támogatással alkottak. Óvoda, autóbuszváró, tanácsháza, tűzoltószertár, artézi kút, ravatalozó és járdák. „Még mindig kellene vagy két kilométer belőlük, 1970-ig szeretnénk megvalósítani a hátralevőket községfejlesztési alapból, utána hangos híradót kell építenünk, mert nagyon szétterjedő a falu...’’ Én úgy emlékszem, hogy a soproni járásban kezdték először az utcák virággal díszítését. Most már itt, a kis Répce partján is ezt folytatják, s ahol ügyesek voltak a község vezetői, mint a gyóróiak is), sikerült ingyen suháingokat szerezni a faültetéshez. Itt azonban van egyéb gond is, nemcsak a hagyományos, görcsös gyümölcsfák eltávolításának propagálása. A PARKOT VÉDENI KELL, és ez nem lesz könnyű itt, ahol a kapuvári járás községei közül talán a legtöbb szerződött libát nevelik. Most még kedvükre csatangolnak az utcán (sajnos néha a mezőn is), büntetéspénzt kérni majd — parkrongálás címén — nem oldja meg a szépítés tervezőinek kívánságát. Ha így marad a libahad, ahogy most, akár minden évben elölről kezdhetik. Pásztorról kellene gondoskodni a Abatartóknak... Meg fogják oldani ezt is, ahogy a nehezét megoldották. A község összefogásának, szorgalmának dicsérete a tanácsháza folyosóján látható egy képkeretben. Ott sorakoznak az új létesítmények fényképei, ezekhez lesz méltó „keret” a most készülő fásítás és a park. Rácz B.