Kisalföld, 1969. március (14. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

G PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: —,80 fillér AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR. 1969 MÁRCIUS 1., SZOMBAT ★ XXV ÉVFOLYAM, 50. SZÁM A tartalomból: Ölési tarlóit az Elnöki Tanács Jó segítő a szövetség Értéket termő rombolás­ra: Győri Dózsa—Ganz MÁVEG 8 oldalNyereségrészesedésre 9,2 millió Vándorzászló, jutalom a legjobbaknak­ a Pamutszövő- és Műbőrgyárban A nyereségrészesedésnek kategóriák szerinti elosztását a Győri Pamutszövő- és Mű­bőrgyárban is sokan, sokszor és szenvedélyesen vitatták. A múlt év elején a karban­tartó üzem dolgozóival be­szélgettem erről a „zsebbe vágó” témáról. Akkor a la­katosok váltig hangoztatták, hogy az elosztás új módja a „fejeseknek” kedvez, a mun­kások rovására. Mostohagyerekek ? — A rezsiüzemiek kivált mostohagyerekek lesznek — jósolgatták. Nos, egy év múl­va, február 27-én kézhez vet­ték az 1968. évi munka után járó nyereséget. Menyhárt László 7100, Marics Lajos 6­808 forintot, s rajtuk kívül a rezsiüzemből tizenhárman — mind a harmadik kategó­riához tartozók — hatezer forintot meghaladó összegben vittek haza nyereségrészese­dést. Hogyan jöttek ki ez ösz­­szegek? A harmadik kategóriához tartozók átlagosan 32 napi keresetnek megfelelő részese­dése az átlagkereseten, vala­mint a vállalatnál eltöltött évek arányában emelkedő hűségjutalmon alapul. A 15 évnél régebben a Pamutszö­vő- és Műbőrgyárban dolgo­zók nyeresége ötven száza­lékkal emelkedik. Ily módon jó néhány fizi­kai dolgozó nyereségrészese­dése felülmúlja a II. kategó­riába tartozókét. A harmadik kategóriához tartozók 1968. évi nyereségrészesedése átla­gosan 52, a második csoport­belieké 110 százalékkal ha­ladja túl az előző évit. A ve­zető beosztásúaknál az emel­kedés egy százalék, mivel az első két kategóriába tartozók csak az alapfizetésük után s hűségjutalom nélkül része­sednek a nyereségből. S még egy adat a 111. kategória ré­szesedési arányára: a 9,2 millió forintból 5 661 ezer fo­rint körült a munkások és beosztott alkalmazottak bo­rítékjába. A „jósok” tehát tévedtek, de emiatt aligha háborognak... Miből ? A nyereség forrása minde­nekelőtt a tavaly 11 százalék­kal megnövelt termelési ér­ték volt. Az önköltséget a tervezetthez képest 3 száza­lékkal csökkentette a műbőr­gyári kollektíva, a minőséget fél százalékkal javította. Ér­demes és szükséges a minő­ség javítására az eddiginél is több gondot fordítani, hiszen e fél százalék ötmillió forint értékű. Az első „próbaév” rácáfolt a kétkedésekre, amelyek ta­lán nem mindig s mindenki­re hatottak ösztönzően ahhoz, hogyha gyár 2­600 dolgozója kivétel nélkül vigyázzon a forintokra. Most már kézzel­fogható érv van a borítékok­ban, amelyeknek tartalmánál — feltehetően — jövőre sem szeretnének kevesebbet haza­vinni. Újrázás A gyár mozgalmi ás gaz­dasági vezetői az elmúlt év tapasztalatai, még inkább a következő évek, a jövő fel­lendülésének tervei alapján szükségesnek látják a törzs­­gárdás „korhatár” leszállítá­sát. A milliárdos fejlesztési program megvalósításához ugyanis a következő években hatszáz új dolgozó szükséges, felerészben mérnök, tech­nikus. Létkérdés, hogy e fiatal szakemberek anyagi ösztön­zést kapjanak tudásuk mind teljesebb gyümölcsöztetésére. Ha a kollektív szerződés ez elgondolást törvénybe iktat­ja, az ifjú szakemberek a vállalat jövedelmezőségéért végzett tevékenysége az anyagiakban az eddiginél jobban kifejeződik. Termé­szetesen a régi dolgozóknak is anyagi előny származik eb­ből. Egyébként az 1969. évi cél a most kifizetett nyereség új­rázása. Ez a kollektívától minden eddiginél jobb helyt­állást kíván. A nagy beruhá­zási program mellett egye­bek között olyan termelési feladatot kell megvalósítania, mint a 2,5 millió dolláros autó-konstrukciós terv. En­nek lényege: az állam ilyen értékben vásárol gépkocsit. Ellenértékét a Pamutszövő- és Műbőrgyár szolgáltatja a nyugati gépkocsik gyártásá­­hoz szükséges, kiváló minő­ségű műbőrökkel. Itt a minő­ség sokat hozhat, de vihet is a nyereségből. A rezsi­üzemieknek külö­nösen ki kell tenniük magu­kért. A negyedik negyedév­től megkezdődik az új csar­nok új berendezéseinek sze­relése. S azokon túl, hogy a gyár hatalmas fejlesztéséhez hozzáadni a tudás, lelkesedés javát erkölcsi kötelesség, a most kifizetett nyereségrésze­sedés olyan ösztönző, amely­nek újrázásáért jól, még job­ban dolgozni érdemes! JL-né edves olvasóinkat má­tól kezdve minden hétköznap 8 oldalas Kisalfölddel keressük fel. A vasárnapi terjedelem 12 ol­dal marad. A napi kétoldalas terjedelemnövekedést sok ol­vasó kérte, javasolta. A szer­kesztőség is érezte, hogy a tájékoztatási feladatok növe­kedése csak nagyobb újság­­ter­jedelemm­el oldható meg. És ha a hétköznapi 8 oldalon sem lehet mindig, minden ol­vasó kívánságát kielégíteni, de mégiscsak gazdagabb, vál­tozatosabb tartalmat, bősége­sebb tájékoztatást tudunk adni. Olvasóinkat február elejé­től vasárnaponként tájékoz­tattuk arról, hogy mi is lesz a 8 oldalas hétköznapi Kis­alföld tartalma Számolva az olvasók további észrevételei­vel,­­javaslataival, az újság tartalmát a jövőben is alakí­tani, fejleszteni szándéko­zunk. Az olvasó, akinek a na­ponkénti megnyerése a leg­szebb újságírói feladat, ok­kal teszi meg kritikai észre­­vételeit. Főleg az 1968. év utolsó heteiben a nagy meny­­nyiségű hirdetést számos ol­vasónk bírálta. Igazuk van a kritikusoknak. És bár a hir­detés legtöbbször népgazda­sági feladatok megoldását szolgálja, annak mennyiségét mégis lehetséges úgy alakíta­ni, hogy az ne okozzon az olvasónak bosszúságot. Az ol­vasó és vele együtt a szer­kesztőség azt is szeretné, hogy a hirdetések váljanak tartalmasabbá és sokkal szeb­bé is. Az ankétok, a közvélemény­kutatás, az olvasók levelei egyaránt azt bizonyítják, hogy szerkesztőségünknek ér­demes volt az olvasók barát­ságáért munkálkodnia. Hogyan igyekszünk az ol­vasók barátságát megnyerni, megtartani és elmélyíteni? Az MSZMP lenini politiká­ját alkalmazzuk a Kisalföld szerkesztésénél. A Kisalföld kollektívája azt tartotta és tartja, hogy mindenről, ami életünkben történik, illik a lap olvasóit tájékoztatni. Igyekeztünk megmutatni ha­zánk és megyénk sikereit, de nem titkoltuk el azt sem, ami árnyékot vet. Kritikai írá­sainkban nem az egyszerű emberek ballépéseit „leplez­tük le”, hanem az MSZMP politikájától is bátorítva, sze­mélyre való tekintet nélkül az úgynevezett „nagy embe­reket” is nyíltan bíráltuk, amikor cselekedeteikkel erre okot adtak. Úgy érezzük, hogy ezt kell cselekednünk a jövőben is. Újságunk neve és talán k­i­­sebb-nagyobb sikerrel a te­vékenysége is kifejezi azt, hogy szülőföldünknek, a Kis­alföldnek hűséges, megbíz­ható krónikása a Kisalföld. Felemelő tudat az MSZMP politikáját hirdetni, népsze­rűsíteni. E politika megvaló­sításának szolgálata közben, 12 év alatt az egykori tizen­egyezernyi Gy­őr-Sopron me­­gyei Hírlap utóda, a Kisal­föld a megye majdnem min­den második családjához el­jut. Az 50 000-nél is maga­sabb példányszám megszabja a megtisztelő kötelezettséget is. Kötelességünk a hiteles­ség, a gyors tájékoztatás, a marxista-leninista eszmei­ség fejlesztése. M­a, március 1-én elértük az 51 510-es példány­számot. Az olvasók barátságának megőrzéséért, a Kisalföld táborának folyto­nos növeléséért meg akarjuk őrizni a kommunista sze­rénységet, az újság egyszerű hangvételét. A terjedelemben is megnö­vekedett Kisalföld szívből kö­szönti kedves barátait, olva­sót. 1166 lakást építenek Sopronban Sokoldalú házgyári termékek Forgalmas napja volt csü­törtökön Németh Lászlónak, a Győr-m­egyei állami Építő­ipari Vállalat soproni fő-épí­tésvezetőjének. — Megérte a fáradtságot — mondja a fő-építésvezető —, hiszen mindnyájunknak kellemes a hír: a lakásépí­tésről volt­ szó tárgyalásain­kon. Eldőlt végre, hogy a Kő­faragó téren 1969—72-ig 1166 lakást szerelünk össze ház­gyári elemekből.­­Emlékszem, sok vitával járt a Kőfaragó tér beépíté­sének ütemezése. Az első terv arról szólt, hogy egye­lőre csak 560 lakást szerel­nek össze, és 1970 tavaszán abbahagyják az építést. Sze­rencsére győzött az ésszerű­ség, még akkor is, ha látszó­lag többe kerül a folyamatos munka. — Gazdaságos a folyama­tos építésszervezés — folytat­ja Németh László —, mivel egyszeri felvonulási költség­gel sok lakást építhetünk. Nem kell­­elvinni a gépeket, elvezényelni a dolgozókat a Kőfaragó térről, és egy év szünet után újra visszaköl­tözni. Remélem, hogy a me­gyei Beruházási Vállalatnak és a városi tanácsnak sem okoz különös nehézséget a pénzügyek intézése. Az 1166 új lakás építése éppen a har­madik ötéves terv végére és a negyedik kezdetére jut. A lényeg: a Győri Házépítő Kombinát vezetői vállalták, hogy folyamatosan küldik Sopronba az épületelemeket. A soproni építőmunkások vezetője a folyamatos szere­léssel akár egy esztendővel korábban (tehát 1971-ben) la­káshoz jutnának az otthonra várók. Elmondta még a fő­ építés­­vezető, hogy a Liszt Ferenc Művelődési Ház és az SZTK-rendelőintézet szerkezete kész, napjainkban a belső szerelések folynak. A rende­lőt augusztusban átadják az egészségügyieknek, illetve a közönségnek. Különleges technikai fel­adat elé állítja a soproni építőket a Lőverekben létesí­tendő, 600 ágyas szakszerve­zeti gyógyüdülő. Számtalan új megoldást javasoltak épí­tőkhez a tervezők: Cser­hal­mny József és Hegyi György, a Győri Tervező Vállalat mérnökei. Meg­egyeztek a házgyári szakem­berekkel, hogy az üdülő für­dőszobáit előregyártott ele­mekből, készen emelik majd a helyükre a soproni építés­­vezetőség dolgozói. A budapesti Intercontinen­tal szállóéhoz hasonló mód­szerrel, monolit vasbeton teherhordó szerkezetekből térzsalus megoldással készül az új üdülő Soproniban a lovarda helyén. Emiatt pél­dául a villanyszerelés is el­tér a hagyományostól: a fal mellett, a szegélylécek alatt húzódik majd a vezeték ... A gyógyüdülő minden szo­bájához fürdő és­­mellékhe­lyiség tartozik. A kétágyas szobákon kívül 14 lakosztály is lesz a déli oldalon, a lép­csős kiképzésű teraszokban végződő épületben. A hatszáz személyes gyógyüdülőt a har­madik negyedévben kezdik építeni. K. L. Sza­rmaM-ig különleges és izgalmas elé állítja az építőket a soproni Lőverekben létesülő, 600 ágyas szakszervezeti üdülőszálló. (Meződy István terv.) Tegnap a múlt évi munka eredményeiről tanácskoztak a kapuvári fogyasztási szö­vetkezet dolgozói. Értékelték a szocialista versenymoz­­galomban elért eredménye­ket. Kiemelkedő teljesítmé­nyéért a kapuvári 3. számú önkiszolgáló élelmiszerbolt, a kapuvári I. számú cukrász­da dolgozóinak és az osli fel­vásárlónak ítélte oda a ván­dorzászlót a szakszervezeti bizottság. A hagyományossá vált szo­cialista munkaversenyben 173 dolgozó, 23 brigád vett részt, közülük kilenc brigád nyer­te el a megtisztelő címet. A boltok közötti versenyben tizenhárom boltnak ítéltél­ oda a „Kiváló bolt” és tíz dolgozónak a „Kiváló dolgo­zó” címet. Tavaly a tervezettnél na­gyobb, 180 000 000 forint volt a fogyasztási szövetkezet ösz­­szes forgalma. A kiskeres­kedelem dolgozói elegendő és választékos árukészlettel állak a vásárlók rendelkezé­sére. A boltok vezetői helye­sen éltek az új gazdálkodás­­adta lehetőségekkel. Eredmé­nyes munkát végeztél­ a fel­vásárlás dolgozói a közfo­gyasztásra kerülő áruk fel­kutatásában. Főleg a barom­fi-, nyúl- és babfelvásárlás­ban értek el szép eredményt. A közös eredmények eléré­sében kiemelkedő a szocia­lista brigádok szerepe. A kiskereskedelem forgalmá­nak 52 százalékát, a vendég­látóipar forgalmának pedig 39 százalékát a versenyző brigádok teljesítették. Társa­dalmi munkaként 200 napot dolgoztak az építkezéseken és egyéb területen. A könyv­terjesztésben elért 21 530 fo­rint forgalommal, a szövet­kezetek taglétszámának nö­velésében is nagyban hozzá­járultak a múlt év eredmé­nyességéhez. Ahhoz is, hogy 600 000 forint részesedést oszthattak ki a dolgozók kö­zött. A megtisztelő cím, az er­kölcsi elismerés mellett érvé­nyesült a közös ügyért vég­zett nagyobb munka elisme­rése is. A vállalat nyeresé­géből a versenyben jó ered­ményt elért dolgozók között, 40 000 forint jutalmat osztot­tak ki. thi H­onismereti óra a tanácsházán „Én is benne vagyok?" HIVATALI órákhoz, fő­képp délelőttökön a munka és a csend illik, talán ezért olyan szokatlan a zsivaj és kacagás, amely Szakonyban a tanácsházán az elnöki szo­bából csapódik ki. — Gyermeknapot tartanak talán? — kérdezem a külső teremben foglalatoskodó vb­­titkártól. Bíztatással válaszol: — Tessék csak bemenni... Vagy húsz lány és fiú ágas­kodik, figyel vizslató sze­mekkel, és hallgatja Győre Ferenc tanácselnök szavait. Mögöttük a tanítójuk, Já­­nossy Gyula — most csak rendtartó inkább és a fel-fel­­viharzó jókedv csillapítója. KI HINNÉ, hogy harma­dikos általános iskolásoknak érdekes a téma: hogyan dol­gozik a községi tanács? Az általános ismertetésen már túljutottunk, ezek a per­cek már a „dokumentálás" mozzanatai. És a tanácselnök arra is figyel, hogy a közölni­valókat egy-egy derűs moz­zanattal oldja. —... például — mondja, és körülnéz — keressük meg valamelyikőtök nagypapájá­nak születési bejegyzését! Lapoz a születési anya­könyvben, és a kisunoka ol­vassa onnan nagy-nagy áhí­tattal: ,,Böröndi János, szü­letett Szakonyban 1895-ben. . " Egy kis magyarázat hozzá, hogy milyenek voltak azok az 1890-es esztendők, s forgat­ják tovább a lapokat korunk, a mi éveink felé. Utoljára az 1959-ben született Boros And­ris olvashatja állampolgár­rá válásának bejegyzését. — Hát ez nagyszerű! — esi­­vitel és csodálkozik az osz­tály. — Én is... én is benne vagyok? — S melyik anyakönyv következhet ezután, amibe majd rövidesen ti is beleke­rültök? Kis gondolkodás. — A házassági... — Nézzük csak a születtek házasságkötését! Ismét peregnek a lapok, is­mét teljes a figyelem. S félig játékosan, félig komolyan megismerik a gyerekek, mit intéz a tanács, mivel lehet hozzá fordulni. Van olyan gyerek, aki a mutatószámát is felírja, hogy otthon meg­mondhassa, hol keressék majd az adatait, ha sorra ke­rül a matrikulában. HELYTÖRTÉNETI ismer­kedés ez is, mert nemcsak a hivatali munka fontos moz­zanatairól ad számot, hanem a múlton át a jelenbe vezeti a falu történetét; történelmi eseményekhez kapcsolja a hivatalos könyvekbe írt be­jegyzéseket. Nem tudom, másutt hogy csinálják? Szakonyban a ta­nács működését bemutató óra (jelen voltam, láttam) — jól sikerült. —ez —6

Next