Kisalföld, 1969. augusztus (14. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

172085 1969. augusztus 31., vasárnap KISALFÖLD A FÖLDMUNKA* gépesítő vállalat hivatásos tehergépjármű­vezetői tanfolyamot indít bentlakásos rendszerben A tanfolyam költségeit fedezzük, a tanulmányi időre segédvezetői bért folyósítunk. További felvilágosítást levélben, illetve telefo­non ad a vállalat munkaügyi osztálya. Cm: BUDAPEST, V. Vigyázó Ferenc u. 3., 126-790/6- es mellék. Telex: Budapest 755. oktatás. CSÜTÖRTÖKÖN: Mosonszen­tján­os pályamunkáját közöljük. . 7 Szülőföldünk, a Kisalföld A BETA növényfajták bölcsője Távolról a kőszegi és sop­roni Hegyek koszorúja övezi Sopronhorpácsot, tiszta idő­ben előtűnnek az osztrák ha­vasok szikrázó hósipkái. Lakosainak száma mindössze 1078. A község határában talált kőkorszaki és bronzkori lele­tek ősi kultúrák emlékét idé­zik. A mélyen járó ekevas római kori falmaradványok­ba ütközik. 1230-ból már írá­sos említést is találunk Hor­­pácsról. Ebből az időből szár­mazik gyönyörű műemlék temploma is. A földesurak nagy befolyá­sa megakadályozta, hogy földjeiket vasút szelje át, ez­zel gátat emeltek az iparo­sodásnak, az emberek függet­lenné válásának, a városi munkavállalásnak. 1919-ben Latzbruder Dezső irányításá­val ugyan ide is betört az új idők első fuvallata, de csak­ 1945 hozta meg az emberi sorsok jobbrafordulását, a fejlődés kibontakozásának le­hetőségét. Áll még a régi cselédsor, csak éppen cseréptetősen, tv­­antennásan. A disznótoros téli estéket, tervezgetéseket cse­répkályha teszi meleggé, vil­lanykörte fényessé. A szigor többé nem oltja el a petró­leumlámpát s a nyomor nem rajzol többé a falakra térké­pet. Csak a formátlan, gö­­csörtökbe torzult kezek, haj­naltól fakulásig a földeken, munkában megroppant dere­kak beszélnek még a múltról. Tulajdonosaik még azok kö­zé tartoznak, akik a gróf bir­tokán dolgoztak kapával, ka­szával. Két kezük erején és nyomorúságukon kívül egye­bük nem volt. Valamivel többre tarthat­ták magukat a 3—1 holdas birtokosok, a zsellérek. Gaz­dasági felszerelésük rendkí­vül hiányos, ezért gyakran bérmunkára­ kényszerültek. Egyetlen, egész életüket be­töltő céljuk: 2—3 nadrágszíj­­nyit hozzákuporgatni a meg­lévő földhöz. Módosabb gaz­da alig akadt a faluban, de ezek földterülete sem halad­ta meg a 30—35 holdat. A község határában főként kenyérgabonát, búzát és ro­zsot termeltek. Ipari növé­nyek közül főleg cukorrépa és néhány takarmánynövény termesztésével foglalkoztak. A termésátlagok alacsonyak voltak, mert kisüzemi terme­lési eszközeikkel a talaj köz­vetlen felszínét tudták csak megművelni. A felszabadulás szétrob­bantotta a félfeudális, félka­pitalista gazdálkodást, új birtokviszonyokat teremtett. Földhöz juttatta a cselédeket, zselléreket. Lázas igyekezet­tel láttak munkához az új földtulajdonosok, gazdasági felszerelésük azonban nagyon nyomorúságos. Verejtékes munkájuk, minden erőfeszí­tésük kevés volt ahhoz, hogy végre felvirradjon a jobb élet hajnala. A horpácsiak életét, egy­máshoz való viszonyát csak a termelőszövetkezet megala­kulása formálta a szocia­lista társadalmi viszonyoknak megfelelően. 1959 márciusá­ban közös elhatározással, az összes dolgozó paraszt rész­vételével alakult meg a Béke és a Hunyadi Termelőszövet­kezet, melyekkel a járás és a megye területén második­ként vált Sopronhorpács szo­cialista községgé. 1961-ben a két tsz egyesült Béke Terme­lőszövetkezet néven. Nehéz volt az elindulás 2 traktorral és 10 szarvasmar­hával az 1404 holdon. Az em­berek sem értették meg tel­jes mértékben egymást. A ré­gi cselédek és a gazdák gon­d kis jobbágyközség sorsa az egymást követő földesurak sorában nem sokat változott. Az Osli nemzetség, az Agya­­gosi család, a Kanizsaiak és Nádasdiak, végül a Széche­nyiek szolgálatában meggör­nyedt cselédek, zsellérek éle­tére, kulturális fejlődésére évszázadokon át rányomta bélyegét a feudalista nagybir­tokosok szemlélete. Még a múlt század közepe táján is csak elenyésző hányad jutott a község határából a saját földtulajdonnal rendelkező parasztságnak. Holkodásmódja nagyon is el­tért, s a különböző felfogás gyakran nézeteltérésekre, sőt imitt-amott széthúzásra is ve­zetett. Új tartalmú takarékosság Ez az időszak szerencsére nem tartott sokáig. Felismer­ték, hogy egy a céljuk, kö­zösek érdekeik. A munka sze­­retete, a párt irányítása eggyé kovácsolta a szétforgá­csolódó erőt, akaratot. Az ál­lam segítsége lendületet adott a nehezen induló közösségi munkának. Ettől­ kezdve nem a beadott katasztrális hol­dakban mérték egymás ér­tékeit az emberek, hanem a munkában való példamuta­tásban, képességeiknek a kö­zösség érdekében való kama­toztatásában, a közösség és önmaguk életének emberibbé, kulturáltabbá tételében. Az évről évre emelkedő kö­zös vagyon és jövedelem, me­lyet csak az 1965. évi árvíz zavart meg, nemcsak a 112 dolgozó tagnak nyúj biztos megélhetést, hanem a 45 nyugdíjasnak is gondtalan öregséget. A megtakarított fo­rintok ma már nem a láda­fiába vándorolnak, hogy a rosszul gazdálkodó, vagy vá­ratlan csapással sújtott szom­széd fél, egy holdját a magu­kéhoz ragaszthassák, hanem a takarékba. A takarékoskodás céljai is megváltoztak: háztartási gé­peket vásárolnak, hogy köny­­nyebbé tegyék a dolgozó asz­­szonyok életét, pénzt gyűjte­nek a tehetséges gyerekek to­vábbtanulására. Arra, hogy egészséges, szép lakások épül­jenek, a rádió és televízió út­ján megismerhessék a művé­szetek örök értékű kincseit, művelődésüket, önképzésü­ket, politikai fejlődésüket se­gítsék a nagyvilág eseményei. De a szavak helyett beszél­jenek a tények. A községben 134 televízió és 248 rádió van. A gáztűz­helyek száma 112, 165 mosó­gép, 41 porszívó, 35 hűtőszek­rény, 22 centrifuga, 19 padló­kefélő gép teszi kényelme­sebbé, kulturáltabbá az éle­tet. Könyvtárunkban 1611 kö­tet könyv kínál választékot a 215 ifjabb és idősebb olvasó­nak. Az évente kölcsönzött kötetek száma 3400. A könyv szeretete, az olvasás igénye egyre több és egyre gyarapo­dó kis családi könyvtár ki­alakítását segíti elő. Épül a napközi Az egyéni gazdaságát sze­rető, a gazdálkodásáért élő kisgazda közösségi emberré alakulását, átformálódását jelzi a társadalmi munka ál­dozatkész vállalása is, amely jelentős értékekkel gyarapí­totta községünk közösségét. Sopronhorpács a társadalmi munka végzésében mindig becsületesen helytállt. A községek versenyében már korábban is ért el első helyezést, 1968-ban az egy lakosra jutó 227,36 forint tár­sadalmi munkaérték ugyan­csak kimagasló eredmény. Az állami segítségek mellett ez tette lehetővé a kommunális létesítmények folyamatos gya­rapítását. A kéttantermes is­kolából teljesen osztott, nyolc tantermes iskola létesült. A szaktanárok megfelelő körül­mények között irányítják, ok­tatják, nevelik itt gyermeke­inket. Épül már az iskola napközi otthona is, ahol a hátrányos helyzetű tanulók is nagyobb segítségben része­sülhetnek. Az emberek szemléletének gyökeres változására, az is­kola oktatási színvonalának emelkedésére jellemző. Ez­előtt alig egy-két gyerek ta­nult tovább, itt­ az általános iskolát végzettek mintegy 80 százaléka szerez magasabb képesítést. Tanulási kedv nyilvánul meg a felnőttoktatás ered­ményeiben is. A nagy érdek­lődésre való tekintettel a Csornai Mezőgazdasági Tech­nikum Sopronhorpácson ki­helyezett osztályt létesített, de többen szereztek képesí­tést más középiskolákban, il­letve egyetemen vagy főisko­lán is. A továbbtanulás, a műve­lődés eredményei nem ala­kulhattak volna ilyen kedve­zően a községet szerető, ide tartozó pedagógusok nélkül. Jól tudta ezt a községi ta­nács végrehajtó bizottsága is, és mindent elkövetett, hogy a községfejlesztési alap és a társadalmi munka jó beosz­tásával, illetve szervezésével négy pedagóguslakást hozzon létre, és ezzel otthont teremt­sen fiatal, lelkes pedagógó­­gusainknak. Betegségek megelőzését, csecsemők gondozását szol­gálja majd az 1969-ben épü­lő egészségház. Minden utcában járda van Pihenést, szórakozást je­lent majd a jelenlegi labda­rúgó-pálya továbbfejlesztése. Sok lehetőség nyílik ezáltal a tömegsport kialakulásának. Megkezdődött a játszótér épí­tése is. A KISZ irányításá­val szorgalmas ifjúmunkások irtják a bozótot, rendezik a terepet, ültetik a fákat, cser­jéket, hogy néhány hónap múlva a jól felszerelt játszó­teret gondtalan vidámság töltse be. A befejezés előtt álló tűz­oltószertár megfelelő elhe­lyezést nyújt a korszerű tűz­oltó-felszereléseknek, otthont ad az önkéntes tűzoltó egye­sület tagjainak, akik a járá­si, megyei és területi verse­nyen is jó eredményt értek el. A kulturáltabb életet szol­gálja, hogy már minden ut­cában járda van. Községünk régi óhaja, hogy a párt- és KISZ-szervezet, valamint a könyvtár méltó hajlékot kapjon. Terveink szerint 1970-ben ez is meg­valósul. A község fejlődését, mező­­gazdasági kultúrájának kiala­kulását nagyban segítette az itt működő Növénynemesíté­­si és Növénytermesztési Ku­tatóintézet. Falunk határá­nak talaja igen változatos. Jó vízgazdálkodású, humuszos, vályog- és erdőtalajokra te­lepült. A jó minőségű mező­ségi talajok mellett sekély feltalajú, humuszban sze­gény, savanyú vályogtalajo­­kat is találunk benne. De nemcsak a talaj, hanem az éghajlat is igen változa­tos, sőt gyakran szélsőséges. Az úgynevezett normál évek igen ritkák. Általában a sok csapadék jellemző, az erős felhőzet, a kevés napsugár­zás. Előfordul olyan év is, amikor a csapadék alig ha­ladja meg a 400 millimétert, máskor pedig 900 fölé emel­kedik. Nem kevésbé válto­zékony éves eloszlásban sem. Előfordult, hogy augusz­tus—október időszakban 309 milliméter csapadék hullott, de arra is volt példa, hogy ugyanezen időszakban mind­össze 16 milliméter eső esett. 30 év átlagában az évi csa­padék 610 milliméter volt. A természet próbája Hó nélküli telek és szigo­rú fagyok után felfagyás fe­nyegeti az őszi vetéseket. Hirtelen záporokat gyakran viharos szél, rekkenő hőség követ. A tartós­­szárazságot hetes esők váltják, teljesen rendszertelenül. Ez a roppant korszerű módszerekkel szakadatlan munka folyik a répafajták termőképességé­nek, minőségének javításáért, a leggazdaságosabban ter­melhető fajták létrehozásáért. Ma már kizárólag Sopron­horpácson nemesített fajta- tcat termeltet a magyar cu­koripar. A répa után legjelentősebb az intézet őszi árpa nemesí­tése. A BETA őszi árpa faj­tákat nemcsak hazánk ve­tésterületének legnagyobb ré­szén termesztik, de ismertek és kedveltek a Szovjetunió­ban is. változékony éghajlati adott­ság sokszor kritikus helyzet elé állítja a gazdát, ugyan­akkor jó segítője a növény­nemesítésnek. Ilyen körül­mények között a természet maga teszi szigorú próbára a növényeket, válogatási lehe­tőséget nyújtva a növényne­­mesítőnek. Itt évről évre biz­tos és jó minőségű termést csak életerős, alkalmazkodó­képes, a betegségeknek ellen­álló fajták adhatnak. Ezért létesített dr. Sedl­mayr Kurt 1930-ban Sopron­horpácson bérelt területen kis magánnemesítő telepet. Szűkös anyagi viszonyok kö­zött dolgozott, a legminimá­lisabb felszereléssel, óriási erőfeszítéssel. A lehetőségek kibontakozá­sát a felszabadulást követő államosítás hozta meg. Fel­ismerve a Sopronhorpácson végzett munka nagy jelen­tőségét, államunk új építke­zésekkel, a felszerelés bőví­tésével gyors lendületet adott az eredményes munká­nak. Az intézet munkájának legnagyobb részét a cukorré­pa nemesítésére és a ter­mesztési módszerek fejleszté­sére fordítja. Elsősorban ezt a célt, szolgálták az ötvenes évek elején létesült nagy be­ruházások, a nagy alapterü­letű klímaházak, amelyek lerövidítik a nemesítés idő­tartamát. A növények szervezetének, életfolyamatainak alapos megismerésére különböző la­boratóriumok létesültek. Cukorrépanemesítésünk leg­újabb eredménye az egy­­magvú cukorrépafajta, amely elősegíti, hogy csökkentsük a munkaerő-szükségletet. Az egymagvú fajták alkalmazá­sa lehetővé teszi, hogy meg­szűnjék a fáradságos, gör­­nyesztő egyelés, s a dolgozó parasztság dereka nemcsak politikai,­ hanem fizikai ér­telemben is kiegyenesedjék. Az olaj és rostlen, a bük­köny, a cikória, a tarlórépa nemesítése ugyancsak kiváló fajtákkal segítették az előre­haladást. A sopronhorpácsi növénynemesítés mindez­­ideig 23 államilag elismert minősített fajtával járult hozzá a szocialista mezőgaz­daság felvirágoztatásához. Számos fajtajelöltje pedig a jövő ígéreteként a további előrehaladást szolgálja. A kutatómunka az agro­technika fejlesztésére is ki­terjed. Ez vezetett, el a cu­korrépa szemenként vetésé­nek és más növények kor­szerű agrotechnikai módsze­rének széles körű elterjedé­séhez. Általánosan alkalmaz­zák a répamagtermesztés itt kidolgozott módszereit is. Az intézet gazdasága tizen­egyszer kapta meg az „Él­­üzem” címet, két alkalom­mal elnyerte a Miniszterta­nács és a SZOT vörös ván­dorzászlaját is. A növényne­mesítés és agrotechnikai ku­tatás eredményei évente csaknem egymilliárd forint jövedelemtöbbletet biztosíta­nak népgazdaságunknak. Községünkben 1951-ben Mezőgazdasági Gépállomás is létesült. Ez a harmadik szocialista szektor nemcsak Sopronhorpács, hanem sok más termelőszövet­kezet za­vartalan munkáját is lehető­­vé tette. A szövetkezeti gaz­daságok szervezése, a kezdeti nehézségek leküzdésében a kutatóintézettel együtt je­lentő­s politikai és sza­kmai feladatokat, látott el. Kiváló munkájával ugyancsak kiér­demelte a megbecsülést je­lentő „élüzem’’ címet. Nap­jainkban mint esz­közi javí­­tótársulás folytatja munká­ját, ezenkívül bérmunkával szerez becsületet az üzemnek és községünknek. Első kézből A szocialista életforma ki­alakításában élenjáró köz­ségünk az évek során beiga­zolta, hogy gyors elhatáro­zásai nem megfontolatlan tettek voltak. A szocialista szektorok kapcsolata azóta is élő és mind elmélyültebbé válik. Szoros szakmai kap­csolat alakult ki a szektorok vezetői, dolgozói között. A termelőszövetkezet baráti beszélgetéseken első kézből ismeri meg a kutatás ered­ményeit, a korszerű termesz­tési módszereket. Ha kell, szakmai és gépi segítséget nyújtanak külcsönösen egy­másnak. A vezetőség messze­menően segíti a háztáji ter­melést, hogy a falu minél na­­gyobb mértékben teljesítse a népgazdasággal szembeni fel­adatát. Így válik Sopronhorpács új növények létrehozójából a kulturáltabb, emberibb élet bölcsőjévé is. Szerkesztő bizottság A nyomor nem rajzol térképet A fajtajelöltek a jövő ígéretei A Győri Ingatlankezelő Vállalat felvételre keres építőipari technikusokat, továbbá festő, tetőfedő, ács, kőműves, villanyszerelő szakmunkásokat, „Multicar” gyártmányú tehergépkocsira GÉPKOCSIVEZETŐT, valamint ÉPÍTŐIPARI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés Türr István u. 9. sz. alatti javítórészlegünknél, technikusoknak Csaba u. 21. sz. alatt a munkaügyi előadónál. Heti 44 órás munkahét, minden második héten szabad szombat. Vas-műszaki engedményes vásár 1969. au­áztus 25-től szeptember 15-,§ 20 — 50 ° 10 engedmény Keresse a vas-műszaki cikkeket forgalomba hozó hollókat!

Next