Kisalföld, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

1960. szeptember 2., kedd Szakkörök, úttörők! Néprajzkutató vetélkedő indul Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére a Művelődésügyi Minisztérium zene- és táncművészeti, va­lamint közoktatási főosztá­lya, a Magyar Úttörők Szö­vetsége Országos Elnöksége és a Magyar Rádió ifjúsági osztálya úttörők számára or­szágos néprajzkutató vetél­kedőt rendez az 1969/70. tan­évben. A napokban felhívás­sal fordultak az általános is­kolák, úttörőházak, művelő­dési otthonok néprajzi, hon­ismereti, helytörténeti szak­köreihez: készítsenek olyan, 20 perces forgatókönyvet, amely tükrözi a 10—14 éves gyermekek ismereteit lakó­helyük, körzetük, tájegysé­gük hagyományos néprajzá­ról, munkás folklórjáról. E témához felhasználhat­ják az írott forrásmunkákat, dokumentumokat is, de ki-í­vánatos lenne, ha a szakkö­rök kutató és­ gyűjtő munkát végeznének a régmúlt és a közeli múlt néprajzi adatai­nak, emlékeinek felkutatásá­ra. Hasznos lenne például, ha megismerkednének olyan mesemondókkal, regélőkkel, nótafákkal, népi hangszerek készítőivel, megszólalta­tói­val, a népművészet különfé­le ágazatainak (szövés, fonás, kékfestés, korongozás, fara­gás) képviselőivel, akik nap­jainkban is tovább őrzik szüleik, nagyszüleik népme­sevilágát, népdalkincsét. a városi iparnegyedekben működő szakkörök természe­tesen főleg lakóhelyük, kör­zetük, tájegységük munkás folklórjával ismerkednek meg: a gyárak, üzemek történetével, a felszabadulás előtti munkásság életkörül­ményeivel, szellemi hagyo­mányaival, a munkásünne­pek történetével, foglalkozási áganként beszélt szakmai szókinccsel. Bemutathatják azt is, hogy az 1945. előtti néprajz és munkás folklór hogyan fejlődött a felszaba­dulás után, milyen új hajtá­sok bontakoztak ki. A fel­­szabadulás óta eltelt 25 esz­tendő alatt számos új szokás alakult ki. Ezekre is érde­mes gondolni, amikor a szakkörök a népi, munkás hagyományaink továbbfejlő­dését kutatják és ábrázolják forgatókönyvükben. A gyűjtő munkában és az anyag rendszerezésében se­gítséget adnak a közeli mú­zeumok néprajzos szakembe­rei, a művelődési otthonok, kulturális egyesületek, együttesek művészeti vezetői, a könyvtárak, levéltárak munkatársai. A forgatókönyv anyaga egyéni versenyzők szerepeltetésére épül, vagyis 10—14 éves úttörők egyéni versenyben képviselik szak­körüket a vetélkedőn. A forgatókönyvet — „Hej regő, rejtem” megjelöléssel — a Magyar Rádió ifjúsági­­osztálya címére (Bp. VIII., Bródy Sándor u. 5—7.) kell beküldeni 1969. november 10-ig. A beérkezett forgatóköny­veket zsűri értékeli. A legsi­keresebb pályázati anyagok­ból 3—4 rádióműsor készül, és 1970. február—március hó­apban, egymást követő va­sárnap délelőttönként sugá­rozza a Kossuth rádió. A zsűri műsoronként 3—3 úttörőt külföldi tanulmány­ával jutalmaz; két felnőtt szakkörvezetőt, úttörővezetőt is meghív erre az utazásra azok közül, akiknek fiataljai a legeredményesebben sze­repelnek a vetélkedőn. Rend van a győri korzón... „Már a győri korzón is....” írtuk lapunk pénteki számá­ban. Beszámoltunk arról, hogy huligánok és fiatal su­­hancok garázdálkodása miatt jóérzésű emberek nem tud­nak sétálgatni a győri kor­zón. Leírtuk azokat a meg­döbbentő állapotokat, ame­lyeket ott tapasztaltunk, és kértük a rendőrség segítsé­gét, örömmel számolunk be most arról, hogy rend van már a győri korzón. A rend­őrség szervei ugyanis pénte­ken és szombaton végigfésül­ték délután és este a győri Lenin utat és környékét. A rendbontók eltűntek még a környékről is, vagy békés sétálókká váltak. Azok pe­dig, akik tovább akarták folytatni azt, amit eddig műveltek a győri korzón, ta­pasztalhatták, hogy nálunk rendnek kell lennie és nem lehet büntetlenül zavarni és rettegésben tartani a békés lakosságot. Köszönjük a rendőrség gyors intézkedését, és kérjük, hogy továbbra is figyeljék a győriek kedves sétálóhelyét. 1. Cseles útjelzőtábla Mindennapos látvány Győrben a Lenin-híd nádor­városi oldalán: idegenből jött gépkocsi- és motorkerékpár­vezetők vesztegelnek, meg­torpannak, vagy éppen hely­telen irányba kanyarodnak a hídfő jobb oldalán elhelye­zett útjelzőtábla alapján A képünkön is látható út­­jelzőtábla nem árulja el, hogy a bécs—budapesti 1-es számú fő­közlekedési út csak a híd után következik.­­ A városban tájékozatlan idegen a cseles tábla útmu­tatása szerint jobbra illetve balra fordul, ám ott akadály­ba ütközik, súlyosan megsér­ti a KRESZT-t, sem balra nagy ívben, sem jobbra kis ívben nem szabad kanya­rodni. Ha mégis kanyarodik, föl­­tartóztatja a hídról jövőket vagy az arra tartókat, for­galmi akadályt okoz az amúgy is túlterhelt 82-es és 83-as úton illetve a vasúti felüljárón. Javasoljuk: javítsák ki a megtévesztő útjelzőtáblát egyértelműen, helyesen tá­jékoztatóra. — K — A Szikvízüzem fittyelmébe: Darázs a szódásüvegben Egy­ olvasónk jött be szer­kesztőségbe tegnap, szódás­üveggel, a kezében: — Tessék ezt megnézni, mi úszkál itt! Légy, vagy inkább darázs... Valóban darázs volt, vagy­is inkább oszlott, de még fel­ismerhető „maradványai”. A szódavíz fele hiányzott, a többit már nem tudták meg­inni. — Ugye, a magunkfajta idősebb ember a boltban vagy a lakásban nem lát olyan világosan. Ezt is úgy vettük észre, hogy vendégek jártak nálunk. És hát éppen akkor láttuk meg a darazsat az üvegben... Olvasónk azt is elmondta, hogy nem az első alkalom­mal talált nem oda való dol­got a szódavízben. Árleszállítás Debreczeni Imre, a Győr- Tatai TÜZÉP áruforgalmi fő­osztályának vezetője tájékoz­tatott bennünket arról, hogy szeptember elsejétől kezdve olcsóbb lett a tűzifa. Ez az árleszállítás már második eb­ben az évben. Az első febru­ár elsején volt. Most 17 szá­zalékkal szállították le az árakat. Korlátlan mennyiség­ben kapható minden TÜZÉP- telepen a 90 napnál előbb ki­vágott tűzifa . Eddig országos tilalom volt a fafűtéses kályhák építésé­re. Szeptember elsejével ez a tilalom is megszűnt, tehát bárki­t közület is építtethet lakásába vagy irodájába fa­fűtéses kályhát. KISALFÖLD Kiváló népművelő L­endületes hitte! Előadást tart... a kiállí­tást megnyitja ... bevezetőt mond... ismerteti... össze­állította ... dramatizálta ... a riporter... szerkeszti.... írta__ Lehet, hogy valamit kife­lejtettem, de ennek nem én vagyok az oka, hanem Z. Szabó László győri kö­zépiskolai magyar­tanár. Na ugye, ép­pen azt hagytam ki, hogy tanár. Pedig egészen biztos, hogy pont a diák­jai örültek legjob­ban a kitüntetésé­nek — augusztus 20-án lett kiváló népművelő —, ők rá a legbüszkéb­bek. Akiket taní­tott vagy tanít, azok egyember­­ként rajonganak érte. És — nem fogok titkot elárulni — ez nem véletlen. Fáradhatatlanul tartja az előadá­sokat, ismertető­ket, szerkeszt mű­sorokat és szervez­és ... de elsősor­ban tanárnak érzi és mondja magát, s hozzáteszi: a töb­bi mind-mind eb­ből fakad, s azért, hogy jó tanár, hogy még jobb tanár legyen. ★ Az irodalomtanárnak is­mernie kell a társművészete­ket. Óhatatlanul kapcsolatba kerül a képzőművészettel, de az már nem törvényszerű per­sze, hogy áttekintést „kell” szereznie a megye képző­­művészeti életéről, s a művé­szekkel és törekvéseikkel azon elv alapján kerüljön kö­zel és tevékenységét az vezé­relje, amit így fogalmaz: a tehetséghez támogatás, segít­ség kell. S ha elmondom má­soknak, hogy engem miért érdekel valami, az azért van, mert szeretem azt, amiről vagy akiről beszélek vagy írok — s így igyekszem . Az irodalomtanár céljaival közös — eszköz, forma — a színjátszás, az irodalmi szín­pad is. Korántsem csak szó­rakoztatás. Mélyebben ismer­tet meg az írott művekkel, s általuk magával az e­mb­e­r­­r­e­l. Jobban megismerik ön­magukat és egymást azok is, akik aktív résztvevői, s azok is, akik értelmezve kapják az élményt. Kezdő tanár korában Ta­tán iskolai színjátszó csoport­jával adta elő Z. Szabó L­ászló először — hosszú évek után — Az ember tragédiá­ját, játszották a Csongor és Tündét, A Pál utcai fiúkat, a Légy jó-t. Járták a falvakat s akkor kezdett művészettör­téneti vonatkozású helytör­téneti kutatásokat végezni... Győrbe 1958-ba került, s aligha puszta véletlen, hogy azon a télen alakult az ifjú­sági irodalmi színpad, mely­nek azóta művészeti vezető­je Perédy Lászlóval, s mely­nek legtöbb tagja mindig ka­­zinczys diák. Hivatásos szí­nész néhány lett a szín­pad tagjai közül, de az iro­dalom iránti érdeklődést, fo­gékonyságot, szeretetet alig­ha „heverte ki” egy is kö­zülük. Ott voltam pár évvel ez­előtt a Kazinczy Gimnázium klubjában az első iskolai szépkiejtési versenyen,­­ ahol talán harminc matrózruhás lánynak beszélt Z. Szabó László a szép magyar bes­zéd fontosságáról, anyanyelvünk szépségeiről. S ott voltam ta­vasszal a Rába Művelődési Házban, ahol az ország leg­szebben beszélő diákjai vetél­kedtek — a házigazda a Ka­zinczy Gimnázium volt s a „főrendező”: Z. Szabó László tanár... Oktatni és nevelni — ez a tanár hivatása. Hit és lendü­let — ez a népművelő mun­ka elengedhetetlen feltétele. A tanár gyümölcsözteti a népművelő munkáját, a nép­művelő a tanár hivatás tuda­tával oktat és nevel. A kitün­tetett örül — és köszöni mindazoknak, akik táplálták hitét és lendületét. — mi — elősegíteni azt, hogy odafi­gyeljenek rá. Molnár Károly: Korzikától Szent Ilonáig Vili. Felséged vereséget fog szenvedni! „Rómában születve Scipio let­tem volna. Az én korom és népem Napóleont kívánt.’» (Napóleon) Türelmetlenül várta a csá­szár a flottája vállalkozásá­ról érkező jelentéseket. Köz­ben diplomáciai lépéseket tett, hogy amennyire csak le­het, biztosítsa a hátát a kon­tinensen. Levelet írt a po­rosz királynak és szövetséget ajánlott föl neki, de Frigyes Vilmos elutasította: ragasz­kodott a semlegességhez. Villeneuve tengernagy le­hangoló jelentést küldött a császárnak, közölte, hogy egy angol hajóraj állta el útját. Heves harcra került sor. Két spanyol vitorlás elsüllyedt, a francia tengernagy erre el­vesztette biztonságérzetét, és ahelyett, hogy a La Manche csatornába irányította volna flottáját, Cadix biztonságos kikötőjébe futott be. Amikor Napóleon ezt meg­tudta, a tengernagyot „nyo­morultnak” nevezte, akit „szégyenszemre ki kell dobni a haditengerészet köteléké­ből”. Tombolt dühében. Emberi nagysága és kime­­ríthetetlennek látszó energiá­­ja a nehéz pillanatokban mutatkozott meg leginkább. Néhány óra sem telt el, és máris egy újabb nagyméretű új haditer­v kidolgozásához kezdett. Két óráig diktált egyfolytában egy tábornok­nak, azt vázolta, hogyan győ­zi le az ellene készülő ellen­séges szárazföldi erőket. Új parancsokat vittek a lovasfu­tárok. A normandiai táboro­kat napok alatt lebontották, a francia csapatok megindul­tak kelet felé, mert Napóleon kémei jelentették, hogy Ausztria meglepetésszerű tá­madásra készül. A császár erőltetett menet­ben, gyors tempóban irányí­totta át csapatait az Angliá­val szomszédos tengerpartról, a Rajna irányába. Az osztrá­kok ezalatt a Dunáig érkez­nek el. Ulmnál találkoznak-e az ellenfelek. A franciák ar­ra törekedtek, hogy bekerít­sék Mack tábornok hadait Napóleon fondorlatos csele ezúttal ismét bevált. Jól be­tanított embereit eljuttatta az osztrák vezérhez, akivel ilyen módon elhitette egy ál­lítólagos párizsi felkelés hí­rét Tábori nyomdájában új­ságot­ is nyomatott, amelyet az osztrák tábornok úgy ol­vasott, mint egy „párizsi lan különkiadását”. Az együgyű Mack hagyta magát becsap­ni. Amíg csapataival várako­zott és arra számított, hogy Napóleon császársága hama­­rosan összeomlik, addig sere­geit a franciák teljesen beke­rítették. Néhány figyelmez­tető ágyúlövés és a Habs­­burg-sereg megadja magát. A veszteség 50 000 fogoly, 70 ágyú és 3000 ló. Győztesen halad előre, dia­dalának újabb állomásai München és Linz, megállás nélkül vonult előre Bécs felé Bonaparte azonban ugyanúgy járt, mint az egyiptomi had­járat alatt. Amíg a száraz­földön üldözi a szétzilált el­lenfelet, addig tengernagya elveszíti a francia flottát. Négy nappal az ulmi siker után, 1805. október huszon­negyedikén Trafalgarnál leg­jobb hajóit megsemmisíti az angol flotta. Villeneuve ten­gernagy az ellenség fogságá­ba került. Bonaparte november tizen­harmadikán elfoglalja Bécset Főhadiszállását Schönbrunn­­ban rendezteti be, és azon gondolkodik, melyik ellensé­gével szálljon szembe: az orosz sereggel, amelyet Ku­tuzov vezetett, vagy a mara­dék osztrák hadakkal, ame­lyeknek Károly főherceg volt a parancsnoka. Ezenkívül friss erők megjelenésével is számolnia kellett; a poroszok is úgy döntöttek, hogy harc­ba lépnek Franciaország el­len. Az egész Európa számára döntő leszámolás elhárítha­tatlannak látszott. Bécstől 120 kilométerre. Austerlitz mellett a francia császár előzetesen megszem­léli a terepet, ahol másnap a döntő csata lezajlik majd Minden részletet alaposan kitervelt, ő állapította meg a küzdelem helyét, valamint időpontját, már eleve rá­­kényszerítette akaratát az el­lenfeleire. 1805. december másodikén kelepcét­­állított fel az oro­szoknak és az osztrákoknak. Látszólag fedezetlenül hagy­ta hadseregének egyik szár­nyát. Ezzel odacsalogatta a szembenálló erőket s amikor ezek gyanútlanul előretörtek, a gondosan elrejtett francia csapatok váratlanul megtá­madták és megsemmisítették őket. Órák alatt ezrek és ezrek pusztultak el Napóleon ágyúinak fergeteges tűzében. Felbomlott az orosz és az osztrák hadsereg, a franciák 43 000 embert elfogtak és száz ágyút zsákmányoltak. Ez a látványos győzelem siettette, hogy a császár mi­hamarabb elérkezzék hatal­ma zenitjére. Párizsban olyan túláradó örömmel, ünneplés­sel fogadták, hogy ez méltán juttatta eszébe a nagy Cae­sar diadalmenetét. Az 1805. december huszon­hatodikén megkötött béke is lényegében csak fegyverszü­netnek számított, a háborúk szinte végeláthatatlan hosz­szú láncolatában. A francia császár, amennyire csak le­het, igyekezett kihasználni a kedvező helyzetet. Párizs az egész Európa fővárosa igen, mert tulajdonképpen minden lényeges kérdésben Napóle­on szava döntött. Hatalomvá­gya ebben az időszakban nem ismert határt. Ezt tükrözi az is, hogy elhatározta a Rajnai Államszövetség létrehozását, amelyhez a többi között Ba­jorország, Baden, Berg, Nas­­sau, Württemberg és ezenkí­vül nyolc német fejedelem­ség tartozott, vagyis olyan te­rületek is, amelyek korábban a Habsburg-császároké vol­tak. Ezzel tulajdonképpen elemeire esett szét a „Szent Római Birodalom”. Napóleon arra késztette II. Fer­encet, hogy mondjon le a „német” császári címéről és elégedjék meg az „osztrák” császári rangjával. Ez megtörtént. A Rajnai Államszövetség véd­nökéül Bonaparte önmagát jelölte ki, vagyis fontos.A né­met területek fölött Francia­­ország rendelkezett. Porosz­­ország bizalmatlanul figyelte ezt a változást és ellenlépé­sekre készült Napóleon leve­let írt III Frigyes Vilmos ki­rálynak: — Higgye el nekem, olyan hatalmas haderőim vannak, hogy az öné nem sokáig te­hetik kétségessé a győzelmet Akkor miért annyi vért on­tani? Pont úgy beszélek fel­ségeddel, ahogy Sándor cár­hoz szólottam az austerlitzi csata előtt. . Sire, felséged vereséget fog szenvedni! Feleletként a­ porosz ha­dak, harci dalokat énekelve megindultak nyugat felé. Következik: CSÁSZÁROK találkozója 5

Next