Kisalföld, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-02 / 202. szám
1960. szeptember 2., kedd Szakkörök, úttörők! Néprajzkutató vetélkedő indul Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére a Művelődésügyi Minisztérium zene- és táncművészeti, valamint közoktatási főosztálya, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége és a Magyar Rádió ifjúsági osztálya úttörők számára országos néprajzkutató vetélkedőt rendez az 1969/70. tanévben. A napokban felhívással fordultak az általános iskolák, úttörőházak, művelődési otthonok néprajzi, honismereti, helytörténeti szakköreihez: készítsenek olyan, 20 perces forgatókönyvet, amely tükrözi a 10—14 éves gyermekek ismereteit lakóhelyük, körzetük, tájegységük hagyományos néprajzáról, munkás folklórjáról. E témához felhasználhatják az írott forrásmunkákat, dokumentumokat is, de ki-ívánatos lenne, ha a szakkörök kutató és gyűjtő munkát végeznének a régmúlt és a közeli múlt néprajzi adatainak, emlékeinek felkutatására. Hasznos lenne például, ha megismerkednének olyan mesemondókkal, regélőkkel, nótafákkal, népi hangszerek készítőivel, megszólaltatóival, a népművészet különféle ágazatainak (szövés, fonás, kékfestés, korongozás, faragás) képviselőivel, akik napjainkban is tovább őrzik szüleik, nagyszüleik népmesevilágát, népdalkincsét. a városi iparnegyedekben működő szakkörök természetesen főleg lakóhelyük, körzetük, tájegységük munkás folklórjával ismerkednek meg: a gyárak, üzemek történetével, a felszabadulás előtti munkásság életkörülményeivel, szellemi hagyományaival, a munkásünnepek történetével, foglalkozási áganként beszélt szakmai szókinccsel. Bemutathatják azt is, hogy az 1945. előtti néprajz és munkás folklór hogyan fejlődött a felszabadulás után, milyen új hajtások bontakoztak ki. A felszabadulás óta eltelt 25 esztendő alatt számos új szokás alakult ki. Ezekre is érdemes gondolni, amikor a szakkörök a népi, munkás hagyományaink továbbfejlődését kutatják és ábrázolják forgatókönyvükben. A gyűjtő munkában és az anyag rendszerezésében segítséget adnak a közeli múzeumok néprajzos szakemberei, a művelődési otthonok, kulturális egyesületek, együttesek művészeti vezetői, a könyvtárak, levéltárak munkatársai. A forgatókönyv anyaga egyéni versenyzők szerepeltetésére épül, vagyis 10—14 éves úttörők egyéni versenyben képviselik szakkörüket a vetélkedőn. A forgatókönyvet — „Hej regő, rejtem” megjelöléssel — a Magyar Rádió ifjúságiosztálya címére (Bp. VIII., Bródy Sándor u. 5—7.) kell beküldeni 1969. november 10-ig. A beérkezett forgatókönyveket zsűri értékeli. A legsikeresebb pályázati anyagokból 3—4 rádióműsor készül, és 1970. február—március hóapban, egymást követő vasárnap délelőttönként sugározza a Kossuth rádió. A zsűri műsoronként 3—3 úttörőt külföldi tanulmányával jutalmaz; két felnőtt szakkörvezetőt, úttörővezetőt is meghív erre az utazásra azok közül, akiknek fiataljai a legeredményesebben szerepelnek a vetélkedőn. Rend van a győri korzón... „Már a győri korzón is....” írtuk lapunk pénteki számában. Beszámoltunk arról, hogy huligánok és fiatal suhancok garázdálkodása miatt jóérzésű emberek nem tudnak sétálgatni a győri korzón. Leírtuk azokat a megdöbbentő állapotokat, amelyeket ott tapasztaltunk, és kértük a rendőrség segítségét, örömmel számolunk be most arról, hogy rend van már a győri korzón. A rendőrség szervei ugyanis pénteken és szombaton végigfésülték délután és este a győri Lenin utat és környékét. A rendbontók eltűntek még a környékről is, vagy békés sétálókká váltak. Azok pedig, akik tovább akarták folytatni azt, amit eddig műveltek a győri korzón, tapasztalhatták, hogy nálunk rendnek kell lennie és nem lehet büntetlenül zavarni és rettegésben tartani a békés lakosságot. Köszönjük a rendőrség gyors intézkedését, és kérjük, hogy továbbra is figyeljék a győriek kedves sétálóhelyét. 1. Cseles útjelzőtábla Mindennapos látvány Győrben a Lenin-híd nádorvárosi oldalán: idegenből jött gépkocsi- és motorkerékpárvezetők vesztegelnek, megtorpannak, vagy éppen helytelen irányba kanyarodnak a hídfő jobb oldalán elhelyezett útjelzőtábla alapján A képünkön is látható útjelzőtábla nem árulja el, hogy a bécs—budapesti 1-es számú főközlekedési út csak a híd után következik. A városban tájékozatlan idegen a cseles tábla útmutatása szerint jobbra illetve balra fordul, ám ott akadályba ütközik, súlyosan megsérti a KRESZT-t, sem balra nagy ívben, sem jobbra kis ívben nem szabad kanyarodni. Ha mégis kanyarodik, föltartóztatja a hídról jövőket vagy az arra tartókat, forgalmi akadályt okoz az amúgy is túlterhelt 82-es és 83-as úton illetve a vasúti felüljárón. Javasoljuk: javítsák ki a megtévesztő útjelzőtáblát egyértelműen, helyesen tájékoztatóra. — K — A Szikvízüzem fittyelmébe: Darázs a szódásüvegben Egy olvasónk jött be szerkesztőségbe tegnap, szódásüveggel, a kezében: — Tessék ezt megnézni, mi úszkál itt! Légy, vagy inkább darázs... Valóban darázs volt, vagyis inkább oszlott, de még felismerhető „maradványai”. A szódavíz fele hiányzott, a többit már nem tudták meginni. — Ugye, a magunkfajta idősebb ember a boltban vagy a lakásban nem lát olyan világosan. Ezt is úgy vettük észre, hogy vendégek jártak nálunk. És hát éppen akkor láttuk meg a darazsat az üvegben... Olvasónk azt is elmondta, hogy nem az első alkalommal talált nem oda való dolgot a szódavízben. Árleszállítás Debreczeni Imre, a Győr- Tatai TÜZÉP áruforgalmi főosztályának vezetője tájékoztatott bennünket arról, hogy szeptember elsejétől kezdve olcsóbb lett a tűzifa. Ez az árleszállítás már második ebben az évben. Az első február elsején volt. Most 17 százalékkal szállították le az árakat. Korlátlan mennyiségben kapható minden TÜZÉP- telepen a 90 napnál előbb kivágott tűzifa . Eddig országos tilalom volt a fafűtéses kályhák építésére. Szeptember elsejével ez a tilalom is megszűnt, tehát bárkit közület is építtethet lakásába vagy irodájába fafűtéses kályhát. KISALFÖLD Kiváló népművelő Lendületes hitte! Előadást tart... a kiállítást megnyitja ... bevezetőt mond... ismerteti... összeállította ... dramatizálta ... a riporter... szerkeszti.... írta__ Lehet, hogy valamit kifelejtettem, de ennek nem én vagyok az oka, hanem Z. Szabó László győri középiskolai magyartanár. Na ugye, éppen azt hagytam ki, hogy tanár. Pedig egészen biztos, hogy pont a diákjai örültek legjobban a kitüntetésének — augusztus 20-án lett kiváló népművelő —, ők rá a legbüszkébbek. Akiket tanított vagy tanít, azok egyemberként rajonganak érte. És — nem fogok titkot elárulni — ez nem véletlen. Fáradhatatlanul tartja az előadásokat, ismertetőket, szerkeszt műsorokat és szervezés ... de elsősorban tanárnak érzi és mondja magát, s hozzáteszi: a többi mind-mind ebből fakad, s azért, hogy jó tanár, hogy még jobb tanár legyen. ★ Az irodalomtanárnak ismernie kell a társművészeteket. Óhatatlanul kapcsolatba kerül a képzőművészettel, de az már nem törvényszerű persze, hogy áttekintést „kell” szereznie a megye képzőművészeti életéről, s a művészekkel és törekvéseikkel azon elv alapján kerüljön közel és tevékenységét az vezérelje, amit így fogalmaz: a tehetséghez támogatás, segítség kell. S ha elmondom másoknak, hogy engem miért érdekel valami, az azért van, mert szeretem azt, amiről vagy akiről beszélek vagy írok — s így igyekszem . Az irodalomtanár céljaival közös — eszköz, forma — a színjátszás, az irodalmi színpad is. Korántsem csak szórakoztatás. Mélyebben ismertet meg az írott művekkel, s általuk magával az emberrel. Jobban megismerik önmagukat és egymást azok is, akik aktív résztvevői, s azok is, akik értelmezve kapják az élményt. Kezdő tanár korában Tatán iskolai színjátszó csoportjával adta elő Z. Szabó László először — hosszú évek után — Az ember tragédiáját, játszották a Csongor és Tündét, A Pál utcai fiúkat, a Légy jó-t. Járták a falvakat s akkor kezdett művészettörténeti vonatkozású helytörténeti kutatásokat végezni... Győrbe 1958-ba került, s aligha puszta véletlen, hogy azon a télen alakult az ifjúsági irodalmi színpad, melynek azóta művészeti vezetője Perédy Lászlóval, s melynek legtöbb tagja mindig kazinczys diák. Hivatásos színész néhány lett a színpad tagjai közül, de az irodalom iránti érdeklődést, fogékonyságot, szeretetet aligha „heverte ki” egy is közülük. Ott voltam pár évvel ezelőtt a Kazinczy Gimnázium klubjában az első iskolai szépkiejtési versenyen, ahol talán harminc matrózruhás lánynak beszélt Z. Szabó László a szép magyar beszéd fontosságáról, anyanyelvünk szépségeiről. S ott voltam tavasszal a Rába Művelődési Házban, ahol az ország legszebben beszélő diákjai vetélkedtek — a házigazda a Kazinczy Gimnázium volt s a „főrendező”: Z. Szabó László tanár... Oktatni és nevelni — ez a tanár hivatása. Hit és lendület — ez a népművelő munka elengedhetetlen feltétele. A tanár gyümölcsözteti a népművelő munkáját, a népművelő a tanár hivatás tudatával oktat és nevel. A kitüntetett örül — és köszöni mindazoknak, akik táplálták hitét és lendületét. — mi — elősegíteni azt, hogy odafigyeljenek rá. Molnár Károly: Korzikától Szent Ilonáig Vili. Felséged vereséget fog szenvedni! „Rómában születve Scipio lettem volna. Az én korom és népem Napóleont kívánt.’» (Napóleon) Türelmetlenül várta a császár a flottája vállalkozásáról érkező jelentéseket. Közben diplomáciai lépéseket tett, hogy amennyire csak lehet, biztosítsa a hátát a kontinensen. Levelet írt a porosz királynak és szövetséget ajánlott föl neki, de Frigyes Vilmos elutasította: ragaszkodott a semlegességhez. Villeneuve tengernagy lehangoló jelentést küldött a császárnak, közölte, hogy egy angol hajóraj állta el útját. Heves harcra került sor. Két spanyol vitorlás elsüllyedt, a francia tengernagy erre elvesztette biztonságérzetét, és ahelyett, hogy a La Manche csatornába irányította volna flottáját, Cadix biztonságos kikötőjébe futott be. Amikor Napóleon ezt megtudta, a tengernagyot „nyomorultnak” nevezte, akit „szégyenszemre ki kell dobni a haditengerészet kötelékéből”. Tombolt dühében. Emberi nagysága és kimeríthetetlennek látszó energiája a nehéz pillanatokban mutatkozott meg leginkább. Néhány óra sem telt el, és máris egy újabb nagyméretű új haditerv kidolgozásához kezdett. Két óráig diktált egyfolytában egy tábornoknak, azt vázolta, hogyan győzi le az ellene készülő ellenséges szárazföldi erőket. Új parancsokat vittek a lovasfutárok. A normandiai táborokat napok alatt lebontották, a francia csapatok megindultak kelet felé, mert Napóleon kémei jelentették, hogy Ausztria meglepetésszerű támadásra készül. A császár erőltetett menetben, gyors tempóban irányította át csapatait az Angliával szomszédos tengerpartról, a Rajna irányába. Az osztrákok ezalatt a Dunáig érkeznek el. Ulmnál találkoznak-e az ellenfelek. A franciák arra törekedtek, hogy bekerítsék Mack tábornok hadait Napóleon fondorlatos csele ezúttal ismét bevált. Jól betanított embereit eljuttatta az osztrák vezérhez, akivel ilyen módon elhitette egy állítólagos párizsi felkelés hírét Tábori nyomdájában újságot is nyomatott, amelyet az osztrák tábornok úgy olvasott, mint egy „párizsi lan különkiadását”. Az együgyű Mack hagyta magát becsapni. Amíg csapataival várakozott és arra számított, hogy Napóleon császársága hamarosan összeomlik, addig seregeit a franciák teljesen bekerítették. Néhány figyelmeztető ágyúlövés és a Habsburg-sereg megadja magát. A veszteség 50 000 fogoly, 70 ágyú és 3000 ló. Győztesen halad előre, diadalának újabb állomásai München és Linz, megállás nélkül vonult előre Bécs felé Bonaparte azonban ugyanúgy járt, mint az egyiptomi hadjárat alatt. Amíg a szárazföldön üldözi a szétzilált ellenfelet, addig tengernagya elveszíti a francia flottát. Négy nappal az ulmi siker után, 1805. október huszonnegyedikén Trafalgarnál legjobb hajóit megsemmisíti az angol flotta. Villeneuve tengernagy az ellenség fogságába került. Bonaparte november tizenharmadikán elfoglalja Bécset Főhadiszállását Schönbrunnban rendezteti be, és azon gondolkodik, melyik ellenségével szálljon szembe: az orosz sereggel, amelyet Kutuzov vezetett, vagy a maradék osztrák hadakkal, amelyeknek Károly főherceg volt a parancsnoka. Ezenkívül friss erők megjelenésével is számolnia kellett; a poroszok is úgy döntöttek, hogy harcba lépnek Franciaország ellen. Az egész Európa számára döntő leszámolás elháríthatatlannak látszott. Bécstől 120 kilométerre. Austerlitz mellett a francia császár előzetesen megszemléli a terepet, ahol másnap a döntő csata lezajlik majd Minden részletet alaposan kitervelt, ő állapította meg a küzdelem helyét, valamint időpontját, már eleve rákényszerítette akaratát az ellenfeleire. 1805. december másodikén kelepcétállított fel az oroszoknak és az osztrákoknak. Látszólag fedezetlenül hagyta hadseregének egyik szárnyát. Ezzel odacsalogatta a szembenálló erőket s amikor ezek gyanútlanul előretörtek, a gondosan elrejtett francia csapatok váratlanul megtámadták és megsemmisítették őket. Órák alatt ezrek és ezrek pusztultak el Napóleon ágyúinak fergeteges tűzében. Felbomlott az orosz és az osztrák hadsereg, a franciák 43 000 embert elfogtak és száz ágyút zsákmányoltak. Ez a látványos győzelem siettette, hogy a császár mihamarabb elérkezzék hatalma zenitjére. Párizsban olyan túláradó örömmel, ünnepléssel fogadták, hogy ez méltán juttatta eszébe a nagy Caesar diadalmenetét. Az 1805. december huszonhatodikén megkötött béke is lényegében csak fegyverszünetnek számított, a háborúk szinte végeláthatatlan hoszszú láncolatában. A francia császár, amennyire csak lehet, igyekezett kihasználni a kedvező helyzetet. Párizs az egész Európa fővárosa igen, mert tulajdonképpen minden lényeges kérdésben Napóleon szava döntött. Hatalomvágya ebben az időszakban nem ismert határt. Ezt tükrözi az is, hogy elhatározta a Rajnai Államszövetség létrehozását, amelyhez a többi között Bajorország, Baden, Berg, Nassau, Württemberg és ezenkívül nyolc német fejedelemség tartozott, vagyis olyan területek is, amelyek korábban a Habsburg-császároké voltak. Ezzel tulajdonképpen elemeire esett szét a „Szent Római Birodalom”. Napóleon arra késztette II. Ferencet, hogy mondjon le a „német” császári címéről és elégedjék meg az „osztrák” császári rangjával. Ez megtörtént. A Rajnai Államszövetség védnökéül Bonaparte önmagát jelölte ki, vagyis fontos.A német területek fölött Franciaország rendelkezett. Poroszország bizalmatlanul figyelte ezt a változást és ellenlépésekre készült Napóleon levelet írt III Frigyes Vilmos királynak: — Higgye el nekem, olyan hatalmas haderőim vannak, hogy az öné nem sokáig tehetik kétségessé a győzelmet Akkor miért annyi vért ontani? Pont úgy beszélek felségeddel, ahogy Sándor cárhoz szólottam az austerlitzi csata előtt. . Sire, felséged vereséget fog szenvedni! Feleletként a porosz hadak, harci dalokat énekelve megindultak nyugat felé. Következik: CSÁSZÁROK találkozója 5