Kisalföld, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
•. Ho Si Minta holttestét mauzóleumba helyezik Párizsi Hanoi (MTI) A VDK-nak a párizsi tárgyalásokon részt vevő küldöttségétől szerzett értesülés alapján jelentette a DPA tudósítója, hogy az elhunyt Ho Si Minh elnök holttestét Lenin példája nyomán bebalzsamozták és mauzóleumban fogják elhelyezni. Az elhelyezés időpontja nem ismeretes, de az minden valószínűség szerint a legnagyobb csendben, a nyilvánosság elkerülésével fog megtörténni. Az AFP egyik beszámolója szerint szerdán változatlanul vonult a tömeg a Ba Dinh palota felé, ahol továbbra is fehérbe öltözött katonák állnak őrt. Változatlanul áll az emelvény is, ahol kedden a gyászszertartás lezajlott. Az emelvényen ott van Ho Si Minh elnök nagy portréja, s mellette a pártnak a gyász alkalmából kiadott jelszava. ★ Hongkong (MTI) A DNFF rádiójánnak Hongkongban lehallgatott adása beszámol arról, hogy Dél- Vietnam felszabadított területén, egy meg nem nevezett helyen, hétfőn ünnepi megemlékezést tartott a DNFF. A Ho Si Minh emlékének szentelt ünnepségen részt vettek a dél-vietnami tartományok lakosságának késviselői, a DNFF Központi Bizottságának, az ideiglenes forradalmi kormánynak, valamint a Nemzeti, Demokratikus és Békeerők Szövetsége Központi Bizottságának tagjai. Megalakult Líbia új kormánya Tripoli (MTI) Líbia első köztársasági miniszterelnöke a 35 éves dr. Mahmud Szalmán el Maghrebi szerdán sajtóértekezletet tartott hivatalában. Helybeli újságírók előtt többek között kijelentette, hogy a forradalmi kormány fenntartás nélkül együttműködik az arab testvérországokkal, kiváltképpen a palesztíniai kérdésben. Az új kormányt kedden eskették fel. Hét polgári és két katonai személyből áll, és háromnapos szakadatlan ülésezés után alakította meg a forradalmi tanács, az ország vezető szerve. A tanács élén a 27 éves Moammer el Kadhafi áll, akit századosból ezredessé léptettek elő, és elismerésül a forradalom győzelmében játszott szerepéért a fegyveres erők főparancsnokává nevezték ki. Az uralomra került forradalmi tanács tagjai közül eddig csak Szaad Abu Sveirib ezredes nevét ismerik. Terjed a sztrájkmozgalom Nyugat-Németországban Bonn (MTI) Minden szerdai nyugatnémet lap fő témája a „vad” sztrájkmozgalom, amelyfutótűz módjára terjed. Kedden már több mint 40 ezer munkás sztrájkolt a Saar-vidéki bányákban, Észak-Rajna- Vesztfáliában, Alsó-Szászország és Bajorország acélgyáraiban. A Saar-vidéki bányák teljesen leálltak — írja a Stuttgarter Zeitung —, és több mint 4 ezer munkás megbénította a forgalmat a Saarbrückenben. A sztrájkmozgalom rendkívül nagy riadalmat kelt politikai körökben. A nap eseményeiről Wehner feltűnő ajánlata Két javaslat Nixon előtt Kivonulás vagy időhúzás? KÉT ÉS FÉL héttel a választások előtt alighanem elsősorban taktikai jelentőségűnek kell értékelni Herbert Wehner nyugatnémet össznémetügyi miniszter, a szociáldemokrata párt helyettes vezetőjének most megjelent cikkét, írásának új motívuma: kijelenti, hogy kész „miniszteri szinten” tárgyalásokat folytatni az NDK-val ,,bel-német” kérdésekről. Azt állítja, hogy ezzel a javaslattal „az NSZK a lehető legmesszebbre ment”. Kétségtelen, hogy felelős bonni vezető politikustól ilyen javaslat még nem hangzott el. Csakhogy: kérdés, miniszter lesz-e még Wehner szeptember 28-a, a választások után, nem válik-e ki az SPD a kormánykoalícióból, s ha nem, ha Wehner marad is a kormányban, kérdés: megismétli-e továbbra is ezt az ajánlatát, s egyáltalán: el tudja-e fogadtatni a valószínűleg ismét csak többséget alkotó kereszténydemokratákkal? Lévén az egész nyugatnémet politika, épp a választások miatt, jelenleg ennyire labilis, ha figyelmet szentelünk is Wehner ajánlatának, igazán komolyan még nem vehetjük, egyelőre inkább taktikai jelentősége lehet. Hiszen Nyugat-Németországban egyre többen vannak, akik az NDK-val való kiegyezés, a keletnémet állam elismerése mellett foglalnak állást, s Wehner valószínűleg ezeknek a tömegeknek a szavazatát kívánja megnyerni pártja számára ezzel a javaslatával. VÉGET ÉRT Nixon kaliforniai szabadsága, és péntekre már nagyszabású tanácskozásra hívta össze tanácsadóit. Elsősorban a vietnami háborúról lesz szó. Két javaslat is fekszik az elnök előtt: a kormány külpolitikai szakembereitől származik az egyik, amely az amerikai csapatok vietnami kivonulásának meggyorsítását ajánlja. A szenátus keddi ülésén is több törvényhozó ezt támogatta, s javasolta, hogy a kormány tegyen határozott lépéseket a vietnami béke megvalósítására. Mindenekelőtt hosszabbítsa meg a tűzszünetet, még akkor is, ha a Thieu-rezsim ezt ellenzi. A másik, a magasrangú katonáktól származó javaslat viszont csak igen lassú visszavonulást irányoz elő: még 1971-re is negyedmillió amerikai katonát akar látni Vietnamban. NIXON már régóta halasztgatja a kivonulással kapcsolatos döntését, elképzelhető, hogy a most pénteki tanácskozás után is folytatja az időhúzást. (RS) Kíváncsiak hazánkra (Folytatás az 1. oldalról.) Előfordul, hogy elromlik a gépkocsi valamelyik alkatrésze. Emiatt sokszor napokat kell várakoznia Győrött a tulajdonosnak, mert sem a boltokban, sem az autójavítóban nincsen alkatrész. Az Idegenforgalmi Hivatal győri kirendeltségének vezetője tájékozódott Budapesten. Eszerint van alkatrész, csak meg kellene rendelni, készletben tartani. De úgy látszik, kényelmesebb azt mondani: nincs. Az AUTOKER, az autójavító ktsz-eknek is feladata fejlődni az idegenforgalom növekedésével. És végül, bár nem remélünk gyors intézkedést, mégis szóvá tesszük: hallatlanul lassú Győrött a Tanácsköztársaság úti útépítés. Boszszantóan lassú. A napokban hallottam a városon átutazó külföldi házaspár beszélgetését. A lényege: két hónappal ezelőtt utaztak keresztül Győrött, most érkeztek viszsza, de úgymond, mintha büszkélkednének a lassúsággal, mert két hónap alatt alig változott a Tanácsköztársaság útjának képe. Jó lenne, ha az illetékes vállalatok, intézmények megszívlelnék az észrevételeket, és jövőre már felkészültebben várnák a hazánkba örömmel utazó vendégeket. — pék — ! KISALFÖLD Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar pártküldöttség Szerda este hazaérkezett az a pártküldöttség, amely Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével egy hetet töltött a Szovjetunióban. A delegáció a szovjet gazdasági életet tanulmányozta. ★ Moszkva (MTI) Nyers Rezső, a magyar pártküldöttség vezetője hazautazása előtt a Szovjetunióban látogatást tett pártdelegáció tapasztalatairól nyilatkozott a sajtónak. — A szovjet gazdasági reform tapasztalatainak tanulmányozása számunkra rendkívül hasznos volt, egyebek között azért is, mert összevethettük azt, a mi új gazdasági irányítási rendszerünkkel. Hangsúlyozni kívánom, hogy nemcsak sok érdekes és nálunk is hasznosítható megoldási módot láttunk a pártmunkában, hanem újra meggyőződhettünk róla, a szovjet reform és a magyar új mechanizmus irányát, célkitűzéseit, egész eszméjét tekintve azonos. Különbségek természetesen adódnak, amelyek mindenekelőtt a két ország feltételeiből — elsősorban az eltérő nagyságrendekből — következnek. A szovjet elvtársak a reform eddigi eredményeit kedvezően értékelik, és mi is a gazdaság gyors, dinamikus fejlődését tapasztaltuk. Az új irányítási rendszer szerint dolgozó vállalatok növelték termelésüket, emelkedett a munka hatékonysága, csökkent az önköltség, és jelentős nyereséggel dolgoznak. Mindezek alapján érthető, hogy a párt és a kormány vezetői félreérthetetlenül hangsúlyozták: tovább kívánnak haladni a három évvel ezelőtt megkezdett és bevált úton. A gazdasági reform továbbvitelénél a műszaki haladásé a fő szerep — hangoztatták beszélgető partnereink. Itt is vezérelvként jelentkezik a hatékonyság, a gazdaságosság, vagyis az, hogy minél kisebb befektetéssel minél nagyobb hatásfokot érjenek el. Az anyagi érdekeltség elvét ugyancsak erősíteni kívánják a szovjet gazdaságban. Ennek rendszere — tapasztalataink szerint — a miénkhez hasonló. Problémáikról szólva a szovjet elvtársak elmondották: nem elégedettek a munka termelékenységének növekedésével. Nem is a százalék szerint kimutatható haladás okoz gondot, hanem az a körülmény, hogy a bérek emelkedése gyorsabb ütemű, mint a munka termelékenységéé. 1969. szeptember 11., csütörtök Befejeződött az afrikai csúcsértekezlet Addisz Abeba (MTI) Szerdán helyi idő szerint hajnali öt órakor (magyar idő szerint 3 órakor) befejeződött az afrikai állam- és kormányfők utolsó plenáris ülése és egyben a hatodik aftikai csúcsértekezlet. A kontinens vezetői tíz órán át megszakítás nélkül tárgyaltak. A vita központjában a közelkeleti helyzet és a nigériai probléma volt. Röviddel az esti ülésszak kezdete előtt érkezett az izraeli csapatok nagyszabású „portyájának”, híre, nagy megütközést keltve a delegátusok táborában. Ez az esemény adta meg az alaphangot a közel-keleti téma vitájához. A hajnali órákban a csúcs részvevői megfogalmaztak egy táviratot Nasszer elnöknek, amelyben biztosították az Egyesült Arab Köztársaságot szolidaritásukról, és elítélték az egyiptomi terület ellen végrehajtott újabb izraeli támadást. Szerdán hajnalban a nigériai kérdéssel kapcsolatban is határozatot fogadott el a csúcstalálkozó. Ez a határozat tűzszünetre és tárgyalásokra hív fel Nigéria egysége érdekében. Szakadékpolitika A maoizmus és a világreakció Az utóbbi években Kínában végbement események, s főleg a KKP áprilisban megtartott IX. kongresszusának határozatai azt mutatják, hogy a Mao Ce-tung-csoport szakított a marxizmus-leninizmussal, a proletár internacionalizmussal s a szocialista bel- és külpolitika elveivel. A maoizmusnak, mint politikai jelenségnek az a sajátossága, hogy bár lényegében a kispolgári forradalmiság és a nagykínai sovinizmus eklektikus keveréke, a világszocializmussal szemben ellenséges céljai elérésére igyekszik felhasználni azt a nagy eszmei és erkölcsi tekintélyt, amelyet a marxizmus—leninizmus élvez a világ forradalmi erőinek körében, így a kínai dolgozók nagy tömegei között is. A pekingi vezetők ezért próbálják „a jelenkori marxizmus— leninizmus csúcspontjaként" feltüntetni „Mao Ce-tung eszméit”. A forradalmi harc történetében sokszor előfordult már, hogy egy népellenes ideológia álcázás céljából forradalmi álarcban próbált fellépni. Már Lenin rámutatott arra, hogy a marxizmus sikerei láttán annak ellenségei a marxizmus híveinek tógájába öltöznek. Ma a marxizmus ellenségei nemcsak hogy marxista öltözékben próbálnak fellépni, hanem egyenesen arra tartanak igényt, hogy nézeteiket „a legmodernebb és élő”, „jelenkori marxizmus—leninizmusként” fogadják el. (Bin Piao kijelentése „Mao Ce-tung eszméiről”). Lin Piao egyik instrukciós beszédében, amelyben Mao „nagyságáról” igyekezett meggyőzni hallgatóit, egyenesen azt bizonygatta, hogy „Mao Ce-tung magasan felette áll Marxnak, Engelsnek és Leninnek”, ő „a kínai és világtörténelem legnagyobb lángelméje”. Magától értetődően ma már senki számára sem újdonság, hogy a maoisták fellépnek a marxizmus—leninizmus, a szocialista világközösség, a kommunista mozgalom ellen. Harcuk taktikája azonban bizonyos fejlődésen megy át, szemmel láthatóan egyre keményebbé és álnokabbá válik. Fokozódnak a szocialista országok, a kommunista és a munkáspártok ellen indított agresszív támadások. A maoizmus tényleges, nacionalista-soviniszta mivolta világosan megmutatkozott a kínai társadalom fejlődésének nagy fordulópontján, amikor megoldották a forradalom általános, demokratikus feladatait (ebben a szakaszban a nacionalisták a kommunisták útitársai voltak, sőt a nemzeti burzsoázia is gyakran ilyen minőségben lépett fel), s napirendre került a kínai társadalom gyökeres szocialista átalakításának feladata. A maoizmusnak a marxizmus—leninizmustól, a tudományos szocializmustól való eszmei és politikai elhatárolódása számos közbeeső szakaszon ment át. Egészen a hírhedt „kulturális forradalomig” voltak még olyan erők, amelyek (ha meg is fertőzte őket a nacionalista ideológia) fenn akarták tartani az eszmei és politikai kapcsolatokat a kommunista mozgalommal, a szocialista közösséggel és a tudományos szocializmussal. A KKP IX. kongresszusát köztudomásúan azután tartották meg, hogy ne csak az internacionalista erők maradványait zúzzák szét a pártvezetésben, hanem ezenkívül még mindazokat is, akik többé-kevésbé bírálták a maoista ideológia szélsőségeit, és megpróbálták visszatartani a pártot attól, hogy végleg szakítson a marxizmus-leninizmussal. A IX. kongresszus így a maoista eszmei és politikai tételek evolúciójának új szakaszát vezette be. Fontos mérföldkő volt ebben a tekintetben, amiről meggyőződhetünk, ha legalább futólagosan összehasonlítjuk Mao „legújabb legfelső utasításait”, Lin Piao beszámolójának tételeit és a jelenlegi „pártalapszabályokat” az ismeretes „25 ponttal”, vagyis „a nemzetközi kommunista mozgalom fő irányvonalára vonatkozó javaslattal”, amelyet a KKP KB 1963. június 14-i levelében nyújtott át az SZKP KB Központi Bizottságának. A kínai vezetők akkor még kijelentették, hogy „következetesen és megingathatatlanul védelmezik a marxizmus-leninizmust, az 1957. és 1960. évi nyilatkozat elveit, szembefordulnak minden olyan megnyilatkozással és akcióval, amely ellentétes ezekkel a forradalmi elvekkel”. Ma már azonban a marxizmus-leninizmus helyett nyíltan „Mao Ce-tung eszméit” magasztalják, s abban a beszámolóban, amelyet Lin Piao terjesztett elő a IX. kongresszuson, egy szó sem esett a testvérpártok közös dokumentumairól. A maoizmus ma már nem szorítkozik arra sem, hogy elveti azokat az elveket, amelyeket a KKP képviselői által is aláírt dokumentumok tartalmaznak. „Mao eszméi”, amelyekkel felváltották a marxizmus-leninizmust, a pekingi vezetők elgondolása szerint arra hivatottak, hogy hegemonista politikájuk sajátságos elméleti platformját képezzék. Jao Ven-jüan, Mao Cetung sógora, akit a IX. kongresszus után PB-tagnak neveztek ki, egyik beszédében, amelyet a vörösgárdista sajtó közölt, kijelentette: „Megszilárdítottuk Mao Ce-tung eszméinek abszolút tekintélyét Kínában. Most az a feladatunk, hogy biztosítsuk Mao Ce-tung eszméinek abszolút tekintélyét az egész világon”. Jao Ven-jüan szavai szerint „Mao Ce-tung eszméinek segítségével át kell alakítani a régi pártokat, vagy újakat, kell létrehozni”. Célul tűzték ki tehát a létező kommunista- és munkáspártok felbonulasztását, vagy ezek felváltását pekingi bábok csoportjaival. A „régi pártok” átalakítását a maoisták magával a Kínai Kommunista Párttal kezdték, s aláásták és lerombolták annak eszmei, elméleti és szervezeti alapjait. Ezt a pártot most Mao katonai-bürokratikus diktatúrájának eszközévé, a kommunista mozgalom ellen folytatott harc eszközévé változtatják. •” A maoisták 1963-ban még — bár csak szavakban — ilyesféle helyes tételeket is kinyilatkoztattak: „A szocialista tábor — a nemzetközi proletariátus és valamennyi dolgozó harcának szülötte. Védelmezni és erősíteni kell a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak egységét. Ez valamennyi kommunista - és munkáspárt szent kötelessége . (Renmin Ribao, 1963. jún. 14.): „A világ minden népének létérdeke, hogy erősödjék a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom összefogása, a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján”. Ez idő tájt hivatalos nyilatkozatokban proklamálták, hogy a kínai vezetőség, „miként azelőtt is tette, keményen és következetesen harcol a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megóvásáért és erősítéséért". (Renmin Ribao, 1963. jún. 21) Ezeket a hangzatos szólamokat ma már elhagyták. A maoisták a szocialista közösséget „bezárták”. Az olyan fogalmak közé sorolták, amelyek az „új, agresszív elméletekkel” függnek össze. Lin Piao csakis idézőjelek között használja a „szocialista közösség” szavakat, vagy megvetően az „úgynevezett” jelzővel megtoldva. Ténylegesen hadat üzentek a szocialista közösségnek s a kommunista világmozgalomnak, s ebben a politikai háborúban minden eszközt latbavetnek. (Folytatjuk) al bonni állam ifjúságellenes Berlin (MTI) Erich Rau és Werner Engst, a Szabad Német Ifjúság (FDJ) központi tanácsának titkárai szerdán Berlinben sajtókonferencián a nyugatnémet állam ifjúságpolitikájával foglalkozó összeállítást adtak át a nyilvánosságnak. „A bonni állam — az ifjúság ellensége” című, 137 oldalas összeállítás a többi között megállapítja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság békét veszélyeztető revansista politikája törvényszerűen ifjúságellenes, és támogatja az ifjúság megnyerésére törekvő újnáci mozgalmakat. Az összeállítás foglalkozik az NSZK alsó- és felsőfokú oktatási politikájával, és rámutat ennek elmaradottságára. Kiemeli, hogy a bonni állam megalakulása óta nem alkottak törvényt a korszerű oktatás megteremtésére.