Kisalföld, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-01 / 227. szám
KAPU (Nagy Éva feb.) A Radnóti-brigád magára talált „Elajándékozott brigádnapló” címmel az év elején megírtuk, hogy a Richards Finomposztógyár soproni telepének Radnóti-brigádja csendben, észrevétlenül megszűnt. A gyár mozgalmi szerveinek vezetői, a munkaverseny irányítói a legjobb brigádközösségek között tartották nyilván, holott már hónapok óta nem is létezett. Olyannyira nem, hogy díszes naplójukkal az újságírót akarták megajándékozni, mondván: náluk felesleges. A brigád ifjú tagjaival folytatott beszélgetésből az újságíró azt a következtetést vonta le, hogy a napló egyáltalán nem felesleges. Egy kis törődés, buzdítás hiányzik a fiataloknak ahhoz, hogy a fellángolt, majd lelohadt lelkesedésük feléledjen, s a szalmaláng helyét egyenletes, kitartó munka foglalja el. Szót értettek A bírálatot megszívlelték. A mozgalmi, gazdasági vezetők szót értettek a fiataloknál. Kérésükre velük egy műszakba helyezték Kovács Józsefet, s vezetésével újjáéledt a Radnóti-brigád. S hogyan dolgozik? — Gyártmányaink korszerűsítésének kulcsa a festése — mondja az osztályvezető. — A kényes munkák zömét a Radnóti-brigád végzi. A minőségi jutalmazásról szóló kimutatás tanúsítja, hogy jól, hiszen levonás csak elvétve található. — Az elszámolás nem nyújt hű képet a minőségről, kivált a brigád tagjainak munkájáról — szól közbe Kovács József. — Hiszen a Radnóti-brigád egy műszakban dolgozik. Műszakváltáskor nem mindig kész a termék, át kell adnunk a váltóknak. S ha hibás lesz a fonal, nem derül ki, melyikünk a felelős.... A másik két szakmányban nincs brigád, pedig az lenne az igazi verseny.... Versenytárs alakul — Jó ötlet — jegyzi meg a szakszervezeti bizottság versenyfelelőse. — A Radnótibrigád úgyis azon töpreng, mit tehet az éves vállalásán túl a felszabadulás5. évfordulójának méltó megünneplésére. Kezdeményezhetné az új brigádok létrejöttét.... — Ha a művezetők segítenek, szívesen vállaljuk — válaszol Kovács József. Az osztályvezető ígéri, hogy a művezetők támogatása nem marad el, hiszen elsősorban nekik segítség, ha brigád alakul. Lám, a Radnótisok milyen szépen megnevelték új munkatársukat! — Készülünk a felszabadulási vetélkedőre — újságolja a Radnóti-brigád vezetője. — Gyűjtjük az irodalmat, de néhány könyvet nem találunk az üzemi könyvtárban. Az szb-titkár kéri, állítsák össze a hiányzó könyvek kimutatását, hogy azokat idejekorán beszerezhesse. — Elsők szeretnénk lenni a vetélkedőn — mondja Kovács József. Tartalmas közösség A brigádnapló rögzíti, hogy az év első felében ők kerültek a gyári munkaverseny élére. Kirándulások, sportvetélkedő, múzeumlátogatás bensőséges élményeit elevenítik meg a bejegyzések, izgalmas, tanulságos politikai vitákról szólnak. Arról is tanúskodnak, hogy a brigád tagjai az önképzésükre nagy gondot fordítanak. Mindegyikük járat napilapot, négy folyóiratra fizetnek elő, cikkeit élénken vitatják. Minden jel arra mutat, hogy a megtorpanás után magára talált a Radnóti brigád. Tagjai belátták, hogy a brigádélet igazi tartalma nem az időnkénti nekirugaszkodás révén elért látványos siker, szüntelen elismerés. Megértették, hogy a szocialista címért a kiválók vetélkednek, s a megtisztelő cím azokat illeti, akik következetesen és tudatosan törekednek önmaguk szocialista nevelésére. (Jakusné) Polgári védelmi vetélkedő Duniaszep Példamutató rendezvény Szeptember 29-én ünnepi díszt öltött a dunaszegi művelődési otthon. Ott tartották az ünnepséget a fegyveres erők napja alkalmával, egybekötve a „Ki tud többet a polgári védelemről?” vetélkedő helyi döntőjével. A zsúfolásig megtelt nagyteremben Papp János, az általános iskola igazgatóhelyettesének megnyitója után az úttörők adtak színvonalas kultúrműsort. Ezután került sor a vetélkedőre, amelyet szintén Papp János vezetett Lendületes irányításával, a közönséget is tanítva zajlott le a küzdelem az értékes díjakért. Az első helyezett egy Sokol rádiót nyert, és tárgyjutalmat kapott még öt versenyző. Az ajándéktárgyakat a község társadalmi szervei vásárolták. A zsűri — amelyben a többi között helyet foglaltak a község tanácsi vezetői és a község orvosa — megelégedéssel értékelte a versenyzők felkészültségét. Jelent H. a vetélkedőn Botond Gábor alezredes, az MHSZ Győr-Sopron megyei titkára is, aki elmondta, hogy Dunaszeg ezzel a rendezvénnyel bebizonyította, hogy alkalmas lesz a körzeti döntő lebonyolítására is. A polgári védelem tömegrendezvényeket szervező bizottsága ezúton köszönetet mond a vetélkedő rendezéséért és levezetéséért mindazoknak, akik ebben közreműködtek, a község állami és társadalmi vezetőinek, valamint az iskola pedagógusainak. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1969. OKTÓBER 1., SZERDA ★ XXV. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM ARM. fffllér Erőt ad a bizalom A halászi technikuslányok Néhány évvel ezelőtt hozott határozatot a halászi Rákóczi Termelőszövetkezet vezetősége: a tsz-dolgozók mezőgazdasági technikumot végzett gyermekeit a gazdaságban foglalkoztatja gyakorlati idejük alatt. Az elhatározás első gondolatra nem látszik nagy dolognak, hiszen ismeretes, hogy szakemberhiány van a közös gazdaságokban. De ha azt nézzük, hogy a mezőgazdasági szakiskolát végzett falusi fiatalok, különösen a lányok közül mennyi elkallódik, akkor a halászi példa követésre méltó! A törődéssel nemcsak kedvet ébreszt a mezőgazdasági pálya iránt, hanem segítséget is nyújt a kezdet nehézségével induló fiataloknak. Ennyit a határozatról. A megvalósításról pedig szolgáljanak bizonyságul a három fiatal brigádvezető, Keller Ilászlóné, Horváth Ottóné és Miksa Erzsébet által elmondottak. Hárman éppen hatvan évesek. Ketten néhány hete aszszonyok, de változatlanul mindenki így emlegeti őket: „a brigádvezető lányok”. Kelleiné és Horváthné a szüleik biztatására választották a nők számára még oly ritka szakmát. Miksa Erzsébetnek ehhez volt kedve. Az iskolában mindhárman megszerették nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati feladatokat is. Ezt bizonyítja, hogy jeles és jó eredménnyel érettek 1967-ben és 1968-ban a Kőszegi Mezőgazdasági Technikumban. Ezután pedig nagy lelkesedéssel kezdtek a nehezen várt önálló munkához. — Nagy örömet és biztonságot jelent, hogy hazajöhettünk a falunkba — mondta Kelleiné. — Osztálytársaink közül sokan betanított munkásokként dolgoznak gyárban, vagy irodisták lettek. Egy volt tanulótársam nemrégen így írt: „Vasalján dolgozom a szövetkezetben, de azt se kérdezik meg tőlem, miért vagyok itt!”. A halászi szövetkezetben nagyon jól érzik magukat a technikuslányok. Szívesen gondolnak vissza a gyakorlatban töltött hónapokra, örülnek, hogy igyekezetük eedménnyel járt Munkájukkal elégedett a vezetőség. Így kerülhetett sor kinevezésükre is. — Jó érzés fiatalon felelősségteljes munkát végezni, hogy számítanak ránk, bíznak bennünk. Ez erőt ad a nagyobb feladatok vállalásához is — mondta Miksa Erzsébet. A három technikus az állattenyésztésben dolgozik. A reggeli etetésnél, fejésnél és az esti nyugovónál, szállításnál mindig ott vannak. A munkához sok tanácsot kapnak a szövetkezet vezetőitől a napi megbeszélésen. Elvégezték a háromhetes továbbképző tanfolyamot, és állandó olvasói a szaklapoknak. A tapasztalatgyűjtésnél még nehezebb volt mindhármuknak megszokni, megismerni az embereket. — A tapasztalt, idős emberek tiszteletben tartásával, meghallgatásával akarjuk a tanultakat megvalósítani — mondták. Néha vitatkozni is kell. A régi szokásokat újak váltják fel. Az idősek nehezebben szokják ezt meg. De mindig közös nevezőre jutnak. — Ma már senki se szeretne visszamenni abba az istállóba dolgozni, ahol még nincs gépi fejés. Pedig menynyire idegenkedtek a géptől az első időben a mi szüleink! — mondta Miksa Erzsébet. Mindennap új tapasztalatokkal gazdagodnak, és beilleszkednek egy nagy közösségbe. — Az iskola jól felkészít a munkára, de kevésbé az egyéb nehézségekre. Például arra, hogyan viselkedjünk, vagy teremthetünk jó kapcsolatot az emberekkel, munkatársainkkal. Jó lenne, ha a fiataloknak erről többet beszélnének — mondták. És ha minden gazdaság segítené tagjai mezőgazdasági pályát választó gyermekeit az indulásban, még több fiatal találná meg helyét a szövetkezetekben. Mint Halásziban. — bi — Jól kereskedő szövetkezetek A SZÖVOSZ adatai szerint az év első nyolc hónapjában a múlt évi azonos időszakhoz képest 11,3 százalékkal növekedett a szövetkezeti kereskedelem forgalma. A kereslet legnagyobb mértékben vidéken is a vegyesipari cikkek iránt nőtt. 12,7 százalékkal többet adtak el, mint tavaly 8 hónap alatt. A szövetkezeti kereskedelem egyre fontosabb szerepet tölt be a lakosság, elsősorban természetesen a vidék áruellátásában. Jó áruellátással igyekeznek kiérdemelni a falusi lakosság elismerését. (MTI.) A fa Harom bőit Díszsorrá avatták Kekkonen elnököt Iráni változások Anyaság vagy kenyér Kenuvár város a az ETO Tájékoztató a munkaidő csökkentéséről Veres József munkaügyi miniszter a szakmunkásképző pedagógusok újonnan avatott, Nyár utcai klubjában kedden tájékoztatta az újságírókat a munkaidő csökkentés folyamatáról és a szakmunkásképzésről szóló törvény országgyűlési vitájának tapasztalatairól. Elmondotta, hogy a párt IX. kongresszusának határozata értelmében 1968-ban nagy méretekben megkezdődött az ipari és építőipari dolgozók heti 44 órás munkaidejének beveztése, amely 1968-ban 820 000, az idén pedig 850 000 embert érintett a nagy tömegeket foglalkoztató kategória dolgozói részére jövőre befejeződik a munkaidő-csökkentés. új búzafajtákat nemesítettek ki a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetében. A hivatalosan még csak jelöltnek minősülő fajtákat az idén első ízben termesztették üzemi méretekben is. Valamennyi kitűnően szerepelt. Hozamuk még az ez idő szerint legjobbnak tartott Bezosztáját is meghaladta. Különösen sokat várnak a szakemberek az Mv —69-es és az Mv—16-os fajtajelöltektől, amelyeket a Bezosztája 1-ből és a Fertődi 193-asból kereszteztek. (MTI.) Kalászos jövő A szeptember végi nap csalóka fényében jólesően hunyorog az ember az ablaküveg mögött. De kint a határban hajat, nadrágszárat csattogtat a szél, borzongás fut végig a hátamon, mintha a játékos „szélhúgok” a kabát alá is belopóznának. Ők a Szigetköz bolondos gyerkőcei. Vidámak, szeleburdiak, s vasárnap óta csípősek. A bácsai határban három traktor zaja sem tud versenyre kelni a Duna felől morgolódó széllel. Az őszi búza van soron. A vetőgép a kalászos jövő magjait hinti szerteszét. Vigyázva, ahogy a jövőért aggódni illik, s szorgalmasan, ahogy a szemhatáron emelkedő nap és a jól honorált munkafegyelem diktálja. Egy szusszanásra mégis megállnak a se Ténykedők. Megszomjaztak a szóra, mert a gondos munka nem tűri a fecsegést. A segítő, aki meglovagolta a vetőgépet, letörli magáról a port. Élővillan borotvát sosem látott gyerekarca. Még nincs tizenhét éves, de ahogyan jövőjéről beszél, meghazudtolja fiatal korát. — Két éve dolgozom a bácsai termelőszövetkezetben alkalmazottként. Tag majd csak később lehetek, a korom miatt. Ismerkedem a gépekkel. Januárban traktorosiskolára küld a tsz. A hepehupás kocsiúton pótkocsi árválkodik. A vetésnél nélkülözhetetlen. Csak rá kell nézni a vetőmagtól dagadó zsákokra. Azt gondolná az ember, a zsákok tartalma elegendő volna az egész határ bevetésére. A traktoros biztos a dolgában. Estig elfogy a negyvennyolc mázsa. A vetőgép tartálya eszi a magot. A mérhetetlen száj „egy evésre” hat zsák búzát elnyel. Kiss Lajos traktoros meginvitál egy kis munkára. Vessünk együtt! A segítő felkapaszkodik a vetőgépre. Elöl a traktor, mögötte a vetőgép és a korona. A lassú menetet éhes varjak zárják be. Magvak után keresgélnek a felszálló porfelhőben. A traktorosnak úgy segítek, hogy nem szólok hozzá. Tekintete eggyéolvad a vetőgép tárcsái által húzott nyomvonalul. Gyorsan haladunk. A szélvédő előtt önfeledten hintázik egy muris kabalamackó. Az MTI pilótájának is segíthet? A föld végén elkanyarodunk balra. Megfarolt homokhernyók másznak a nyomunkban. A segítő arcát ismét belepte a por. Most nem ügyel rá. Éberen őrködik, hogy a magot kibocsátó nyílások el ne duguljanak, és emiatt foghíjas ne legyen a vetés. Különben meglátni másfél hét múltja, amikor kiserken a földből az őszi búza. A forditó sikerült. Szembetaláltuk magunkat a faképnél hagyott pótkocsival. Irány a dűlő túlsó vége! Pár perc alatt ismét elérjük a kocsiutat. A különös „helyi járat” egyetlen utasa lekászálódik a magas ülésről, nyomában a traktorossal, aki huszonnyolc éve szánt, vet, arat, s fel sem tűnik már neki, hogy megálláskor a lovak gyeplője helyett a traktor fékjét húzza meg. (Pákovics)