Kisalföld, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

2 A szakszervezeti világkongresszus megkezdte tanácskozását f Folytatás az 1. oldalról.)­nak képviselői tanácskoz­nak őket köszönti a 3 mil­lió szervezett magyar dol­gozó szívből fakadó, test­­véri üdvözlete és jókíván­sága. — Mi Magyarországon a szocializmust építjük — foly­tatta beszédét — Tudjuk és érezzük, hogy­ ez nemcsak a mi ügyünk, felelősséggel tar­tozunk érte a világ dolgozói­nak is, akik figyelmemmel követik népünk munkáját, tevékenységét. — A magyar dolgozók in­ternacionalista érzései mé­lyek és megalapozottak. A szakszervezeti mozgalomnak hazánkban évszázados múlt­ja van, s ebben a proletár szolidaritás mindig kiemel­kedő szerepet töltött be. A magyar dolgozók hosz­­szú, küzdelmes osztály­harc során tanulták meg értékelni munkástestvéreik szolidaritását. A­­ világ dolgozóinak összetartozása számunkra szén­­ügy. Ezekben a napokban a vi­lág nagy figyelemmel fordul Budapest felé, — mondotta Gáspár elvtárs. — Várako­zással tekintenek munkánkra mindenekelőtt a világ szer­vezett dolgozónak milliói. Azt várják nagy múltú Vi­lágszervezetünktől, kong­resszusunktól, hogy döntései­vel újabb segítséget adjon kemény és áldozatokat köve­telő harcukhoz. Megnyitó beszéde végén a SZOT főtitkára kegyelettel emlékezett meg a nemzetkö­zi szakszervezeti mozgalom­nak a VI. világkongresszus óta elhunyt kiemelkedő har­cosairól, akiknek emléke előtt néma felállással tiszte­legtek a kongresszus részt­vevői. Saillant üdvözlő szavai Ezután Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára üdvözölte a világkongresszus küldötteit Meleg szavakkal köszöntötte a magyar szakszervezeteket s a kongresszusnak otthont adó főváros lakóit. Utalt azokra a bensőséges kapcsolatokra, amelyek a Szakszervezeti Vi­lágszövetség és a magyar szakszervezetek között a kö­zös munka során kialakultak, elismeréssel szólt a magyar szervezett dolgozók részvéte­léről a szocialista építésben. Hangsúlyozta: A szocializmus Magyaror­szágon a dolgozóknak ab­ból a felelősségvállalásából és mindannapi tevék­enysé­­géből valósult meg, amely­nek célja az ország felvi­rágoztatása, a népjólét szüntelen emelése. Az SZVSZ főtitkára a to­vábbiakban a Világszövetség kireigs, negyedszázados jubi­leumáról szólt. Azoknak az eszméknek a jegyében ünne­peljük az SZVSZ megalaku­lását — mondotta —, amelye­Az SZVSZ főtitkára után Fock Jenő, a Magyar Forra­dalmi Munkás—Paraszt Kor­mány elnöke szólt a kong­resszus résztvevőihez. Kö­szöntötte a kongresszust, és hangsúlyozta: — Dolgozó népünk testvéri szeretettel fogadja a VII. szakszervezeti világkongresz­­szus résztvevőit, s azt kíván­ja, hogy munkájuk sikeres legyen, minden kedves ven­dégünk érezze jól magát kö­rünkben. A magyar dolgozók vára­kozással tekintenek a v­ilág­­kongresszus munkájára, amelynek állásfoglalásai erőt, lendületet adnak né­pünknek is a szocialista építés feladatainak sikeres megoldásához. A kormány elnöke a továb­biakban vázolta az ország felszabadulása óta eltelt ne­gyedszázad munkáját, ered­ményeit, a magyar szervezett dolgozók harcát, részvételét az új társadalmi rend felépí­tésében. Rámutatott arra, hogy az elmúlt két és fél év­tized során a magyar szak­­szervezetek tevékenysége je­lentősen bővült, mindennapos munkájukkal elősegítik a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeinek állandó javítását, kulturális színvonalának emelését, s jelentős szerepük van a szocialista eszmék ter­het 1945-ben zászlónkra ír­tunk. Arra törekszünk, hogy jó munkával biztosítsuk a további előrehaladást i­jesztésében, a dolgozók világ­nézetének fejlesztésében. — A VII. szakszervezeti világkongresszus bonyolult nemzetközi helyzetben kezdi meg a munkáját — mondotta ezután, és rámutatott: Az im­perialisták — elsősorban az amerikai imperializmus — bűnös tevékenysége olyan súlyos válságokat idézett elő, mint a hős vietnami nép el­len folytatott gyalázatos ag­resszió, a közel-keleti térség­ben uralkodó háborús fe­szültség, az európai konti­nens békéjét fenyegető meg­oldatlan problémák sora, és az egyidejűleg világméretek­ben folytatódó fegyverkezési hajsza.­­ Korunkban az erőviszo­nyok a szocializmus, a ha­ladás, a béke erőinek ked­veznek. A szocialista világrendszer, s ezen belül mindenekelőtt a Szovjetunió, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom, a haladás és a béke hívei hatalmas erőt képvisel­nek. Ez az erő képes keresz­tülhúzni a háborúra speku­láló monopoltőkés körök ter­veit. A szocializmus, a béke minden becsületes és jószán­dékú hívének összefogásával, egységes fellépésével érvé­nyesíthető az emberiség való­di érdeke, biztosítható a tár­sadalmi haladás — mondotta a kormány elnöke, majd be­fejezésül sok sikert, eredmé­nyes munkát kívánt a világ­­kongresszus résztvevőinek. Bertil Bolin, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazga­tó-helyettese mondott ezután üdvözlő szavakat, s mind a maga, mind a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal nevében sok sikert kívánt a kongresz­­szus munkájához A megnyitó­­ünnepség Gás­pár Sándor zárószavai után az Internacionálé hangjaival ért véget. Gensous beszámolója Az ünnepélyes aktus után a kongresszus Agostino No­vellának, a CGIL , az Olasz Általános Munkásszövetség főtitkárának elnöklésével megkezdte érdemi munkájét. Mindenekelőtt elfogadta a ta­nácskozás napirendjét, amelynek első pontjaként Pierra Gensous, az SZVSZ főtitkár-helyettese tartott be­számolót a következő cím­mel: Az SZVSZ és a szakszerve­zetek szerepe, feladatai és felelőssége a dolgozók egy­ségéért, a társadalmi hala­dásért, a szakszervezeti és demokratikus szabadságjo­gokért, a nemzeti függet­lenségért, a békéért, a mo­nopóliumok kizsákmányo­lása, az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neo­­kolonializmus ellen vívott harcban. A beszámoló a VI. szak­­szervezeti világkongresszus óta eltelt négy esztendő ese­ményeinek tükrében vizsgál­ta a szakszervezeti világmoz­galom helyzetét, fejlődését, az SZVSZ munkáját. A nemzetközi helyzet ta­nulságait összegezve a be­számoló rámutatott, hogy az imperializmus — belső el­lentmondásai ellenére — vál­tozatlanul nagyon agresszív, a földgolyó különböző pont­jain veszélyes feszültséggó­cokat tart fenn, amelyek sú­lyos konfliktusokká fajulhat­nak. A főtitkár-helyettes beszá­molójával befejeződött a kongresszus első napja. A ta­nácskozást szombaton dél­előtt 9 órakor folytatják. (MTI) Fock Jenő beszéde A VII. szakszervezeti világkongresszus tanácskozása. Képünkön: Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára megnyitja a kongresszust. Tőle jobbra Louis Saillant, a Szakszervezeti Világ­­szövetség főtitkára, Fock Jenő, a kormány elnöke és Benoit Frachon, a CGT elnöke. (MTI fotó : Bozsán Endre felv. — K.L) A nap eseményeiről A Varsó —Bonn párbeszéd új fejezete kezdődik? KEDDEN KERÜL SOR a Német Szövetségi Köztársa­ság­­új kancellárjának meg­választására, az új kormány beiktatására a bonni parla­mentben. Mindössze néhány nappal a rajnai hatalmi őr­ségváltás előtt érdekes ese­mények zajlanak, minden bi­zonnyal éppen e hatalom­­váltással összefüggésben. Újra megjelenik például Düsseldorfban a Begegnung mit Polen című, a lengyel po­litikai, társadalmi, kulturális és gazdasági élet eseményeit ismertető folyóirat. Kiadója: a Lengyelországgal folytatan­dó kulturális és gazdasági együttműködés nyugatnémet társasága. Betiltója viszont tavaly a Kiesinger-kormány­­zat volt. „Figyelmet érdemlő jó jelnek” minősíti a folyó­irat újbóli megjelenését a nagy tekintélyű lengyel heti­lap, a Zycie Literackie. EZZEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN is rendkívül érdekes esemény Jedrychowski lengyel kül­ügyminiszter minap elhang­zott televíziós beszéde, amely hangsúlyozta: Lengyelország számára nem formális kérdés a kapcsolatok normalizálása az NSZK-val. A külügymi­niszter elismeréssel méltatta­ Lengyelország és az NDK vi­szonyát, majd beszélt a len­gyel—nyugatnémet kereske­delmi és gazdasági együttmű­ködésről, és hogy továbbfej­lesztésének — a kölcsönös ér­dekek figyelembe vételével — nincs akadálya. Mint ahogy nincs akadálya Varsó és Bonn politikai kapcsolatai rendezé­sének sem, amennyiben a bonni kormány tekintetbe ve­szi Európa politikai és föld­rajzi realitásait. Figyelemre méltó, hogy az NSZK rendkívül gyorsan rea­gált Stefan Jedrychowski sza­vaira. Conrad Ahlers, a bon­ni kormány helyettes szóvi­vője már pénteken közölte :a Jedrychowski-beszéd csü­törtökön este hangzott el­, hogy a rövidesen megalakuló új bonni kormány válaszolni fog a lengyel külügyminisz­ternek. A választ a szociál­demokrata-szabaddemokra­ta koalíció kormánynyilatko­zata tartalmazza majd. Ad­lers hozzáfűzte: kormánya üdvözli a lengyel külügymi­niszter nyilatkozatát, és egyet­­ért azzal, hogy Bonn és Varsó kapcsolatainak normalizálása kívánatos az európai békés rendezés érdekében. A MAGUNK RÉSZÉRŐL annyit tennénk hozzá: Con­rad Ahlers e pillanatban formálisan ugyan, még a Kiesinger-kormány szóvivő­je, de aligha lehetséges, hogy ezt a gyors tájékoztatást már a jövő héten megalakítandó Brandt—Scheel kabinet ne­vében adta. (RS) KISALFÖLD 1969. október 18., szombat Elutazott hazánkba­ a dél-vietnami küldöttség Pénteken este elutazott hazánkból a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának és a D­él-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mányának küldöttsége, amely Tran Buu Kiem-nek, a DNFF Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a Dél­vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormánya államminiszterének vezetésé­vel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a forradalmi mun­kás -paraszt kormány meg­hívására Magyarországon tartózkodott. A delegáció elutazása előtt a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában találko­zott a magyar és a külföldi sajtó munkatársaival. •A sajtóértekezletet dr. Randé Jenő, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője nyitotta meg, majd Tran Buu ICiem a küldöttség vezetője összefoglalta a delegáció be­nyomásait a Magyarországon látottakról. — A szocialista építő mun­ka nagy eredményein, az ország szépségén túl a leg­­megragadóbb élményt szá­munkra a magyar nép szo­lidaritása és barátsága jelen­tette, amellyel szinte minden lépésünkben találkoztunk — mondotta. — Ez a szolidari­tás a forrása annak az érté­kes politikai és gazdasági tá­mogatásnak, amelyet a ma­gyar nép és kormánya nyújt a dél-vietnami nép harcá­hoz, jelentősen hozzájárulva e harcban kivívott győzel­meinkhez — hangsúlyozta Tran Buu Kiem, majd az új­ságírók kérdéseire válaszolt. (MTI) A Szojuz-7. földet ért Safarovék folytatják útjukat Pénteken magyar idő sze­rint 10 óra 26 perckor, az előírt kísérleti program tel­jesü­lése után a Szojuz—7. űr­hajó, fedélzetén Anatolij Fi­­lipcsenkóval, Vlagyiszlav Volkovval és Viktor Gorbat­­kóval földet ért a Szovjet­unió előre megadott térségé­ben, Karagandától 155 kilo­méterre északnyugatra. Az űrhajósok közérzete a földet érés után változatla­nul jó. A leszállás végrehajtásához a megfelelő időben betájol­ták az űrhajót és bekapcsol­ták a fékező hajtóművet. Miután ez a hajtómű telje­sítette funkcióját, elválasz­tották egymástól az űrhajó szektorait, és a leszálló egy­ség, belsejében az űrhajó le­génységével földi pályára tért. Az aerodinamikus féke­zés és az irányított leeresz­kedés után az atmoszférában működésbe lépett az ejtőer­nyő-rendszer. A sima leszál­lásra szolgáló hajtóművek zökkenőmentes földet­ érést biztosítottak. A Szojuz—7. útja ezzel sikeresen befeje­ződött. Az űrhajósok végrehajtot­ták az előírt, széles körű tu­dományos—műszaki és orvosi —biológiai kutatási progra­mot. A Szojuz—8. űrhajó pénte­ken moszkvai idő szerint 21 óráig 70 fordulatot tett a Föld körül. A kozmonauták erős ciklo­nokat észleltek az Atlanti­­óceánon Kubától délkeletre és Angliától délnyugatra, s lefényképeztek egy tájfunt amerika partjainál. Október 17-én 19 óra 50 perctől október 18-án 5 óra 50 percig a Szojuz—8, a szov­jet rádiók vételi övezetén kí­vül kering. Vlagyimir Satalov és Alek­­szej Jeliszejev vacsora után pihenni térnek. (MTI) ★ Kozmosz—302, Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunióban pénteken felbocsátották a Kozmosz— 302. mesterséges holdat a kozmikus térség kutatásának folytatása céljából, a koráb­ban meghirdetett program­­nak megfelelően A mester­séges hold berendezése sza­bályszerűen működik. (MTI) I­ városiasodó Csorna (Folytatás az 1. oldalról.) r esethez, több pénzt szeret­nének elkölteni, mint eddig. A fogyasztási és értékesítő szövetkezet számol a növekvő igényekkel. Hamarosan el­készül az új ruházati áruház, amelyet saját erőből, 7,5 mil­lió forintos költséggel építtet az áfész. Tervezett évi for­galma jövőre 50 millió fo­rint. A régi üzletek helyén korszerű műszaki boltot, bú­torszalont, húsboltot alakíta­nak ki. Nagyon elhanyagolt viszont a község vendéglátó-hálóza­ta. Nincs egy korszerű, a mai igényeket kielégítő étterme, szállodája, Dr. Révay Zoltán megkérdezte: mi lesz a már öt-hat évvel ezelőtt lebontás­ra ítélt Korona vendéglő sor­sa? A szövetkezetnek, sajnos, nincs elég pénze, hogy a ros­kadozó Korona helyén fel­építse az új, modern étter­met. Tagkölcsön igénybevé­telével, a szövetkezetek lét­rehozandó fejlesztési alapjá­nak támogatásával segítenek magukon, de központi segít­ségre is rászorulnak. Zámbó József, Csorna képviselője is hangsúlyozta, hogy az új ren­­delőintézet után az étterem megépítése a legfontosabb Csornának. Tervezik a fürdőt Szóba került, hogy a ter­málkút meleg vizét fürdés céljaira hogyan használja ki a község. Beszámolój­á­ban Karakas József említette, hogy a győri Víz- és Csator­naművek segítségével igye­keznek megépíteni a fürdőt, amelyre Csorna és a környék lakossága nagyon vágyik. Horváth Antal, a vízmű igaz­gatója ígérte, hogy közremű­ködnek e fontos terv meg­valósításában. A tervezőknek már kiadták a megbízatást. Kérte, hogy a község vezetői és a termálkút hasznosításá­ra társult gazdaságok adja­nak pontos választ, tudnak-e a fürdőhöz elegendő vízről gondoskodni. A csornaiak szerint lesz elég víz. A község csatornázásával, vízellátásával kapcsolatosan két fontos bejelentés hang­zott el. Egyik: hamarosan megkezdik a szennyvíz-el­ve­zető hálózat építését. A mos­tani a századfordulón épült, és csak az esővíz elvezetésé­re alkalmas. A másik: rövi­desen üzembe helyezik a víz­ellátás javítására fúrt kutat. A hálózatba való bekapcso­lásával csökken az ivóvíz nagy vastartalma és az ezzel kapcsolatos gond is. A városi rangért Kocsis Sándor soproni kép­viselő kérdezte a község ve­zetőitől: Kapuvár várossá avatása mennyire ösztönzi Csornát, hogy meggyorsítsa a városiasodást, és minél előbb kiérdemelje a megtisz­­telő rangot? A község veze­tői elmondták, hogy vannak terveik a 9200 lakosú járási székhely városias fejlesztésé­re. Az ipartelepítés mellett főleg a lakásépítést, a köz­művesítést szorgalmazzák Zámbó elvtárs jegyezte meg, hogy a Csorna és Ka­puvár közötti egészséges ver­sengésnek nincs vesztese és győztese. Csorna azzal, hogy a hozzá tartozó járás növe­kedett, nagy lépést tett a vá­rosiasodás felé: megnőtt a szerepe, lehetősége, kereske­delmi és egyéb forgalma. Ha a község lakossága, vezetői jól kihasználják ezt a lehe­tőséget, bizonyos idő után ki­érdemelhetik a városi rangot F. F.

Next