Kisalföld, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-10 / 235. szám

1069. október 10., péntek A Nincs visszaút presszóban, háttal a bejá­ratnak, széles vállú fiatal­ember ült. A kávéfőzőnő, miközben kezét a gép karján nyug­tatta, egy pillanatig ráfeledkezett. — Ilikém, egy duplát a Zenész­nek! — kiáltotta a pincér, majd hozzátette: — Tudod, sok gőzzel! — Gőz az van — válaszolt a kontyos, s tovább ügyet sem vetett­­ jóképű vendégre, akit fénylő, fekete hajáért neveztek Zenésznek. Kint a presszó előtt felbőgött egy autóbusz motorja. Csapzott hajú, szőke lány toppant a tük­rökkel borított előtérbe. Haját nőiesen hátrasimította, ajkán bigy­­gyesztett, egyenesen a fekete fiú asztalához­ tartott. A Zenész fel­állt hogy lesegítse az átázott or­kánt, de a pincér megelőzte. — Mit iszol? — kérdezte a fiú. — Teljesen átfáztam. Jót tenne egy forró fekete. A pincér vette a rendelést s to­vábbította „Ilikének”. A fiú két tenyere közé fogta a lány arcát és jelentőségteljesen a szemébe nézett. — Ma megteszed? — Mit? — Hát amit megígértél. — Nem akarom megtenni. Ak­kor azt mondtad, nem riadsz visz­­sza a nehézségektől. Vallatsz en­gem és a... A lány hangja csupa szemrehá­nyás, riadt tekintetében bizonyta­lanság tükröződött. A Zenész ab­bahagyta a követelőzést, és vad ritmusokat dobolt ujjával az asz­tal műanyaglapján. Majd mint akinek eszébe jutott valami, zse­bébe nyúlt, elővett egy csomag cigarettát, megkínálta a lányt. Hanyagul a saját szájába is tett. A gyufát fél kézzel röptében akar­ta megyújtani, de olyan ügyetle­nül sikerült, hogy a doboz a szom­széd asztalnál ülők lába elé kop­­pant. — Bocsánat — szabadkozott, s anélkül, hogy felállt volna a he­lyéről, felkapta a dobozt. Lassan, szótlanul szürcsölték a kávét. A fiú a megmaradt cukrot a zsebébe tette. Odament a fogashoz, leemel­te a lány kabátját, s intett neki. A lány kérdőn nézett rá: — Máris? — Mit máris? Csak nem akarsz reggelig itt ülni? A lány nem vitatkozott, hanem belebújt a lenge kabátba és elin­dult a kijárat felé. A fiú követte, de a pultnál megállt egy pillanatra, és egy tízforintost helyezett a ká­véfőzőgép mellé, aztán ő is kilépett a szabadba. Zizegő, ónos eső verte a kisvárosi utca macskaköveit, az ostornyelek sziporkázó sávokat hasítottak a szürkületből. A fiú karonfogta a lányt, s inkább csak maga elé mo­rogta: „meg fogod tenni.” Néhány utcasarok után egy roz­zant, kertes ház elé értek. A Ze­nész megszorította a lány karját, s nyomatékkal mondta: — Itt vagyunk. A lányon erőt vett a sírás, a Ze­nész felöltőjébe kapaszkodott, de a zokogásban nem érződött semmi könyörgés, esdeklés. Erőtlenül tűrte hogy a fiú maga után húzza. A Zenész hangnemet váltott. Gyen­géden csókolgatta a lány homlokát és azt suttogta: „Ne félj, Katikám, nem lesz semmi baj.’’ A lány mintha megnyugodott volna, könnyeit letörölte és szem­­befordult a fiúval. — Ha elhagysz, megöllek! — Csacsi — szólt a fiú, és halkan elnevette magát. Köszönés helyett rámeredt a lányra és a fejét csó­válta. — Jöjjenek be! Maga fiatalem­ber, jobb, ha elmegy. Ehhez nem kellenek férfiak. A fiú tétován állt az ajtóban. Megfogta a lány kezét. Magához húzta, s izgatottan hadarta: — Aggódom érted, drágám. — Menj nyugodtan — bíztatta Kati. — Ne félj, nem lesz semmi baj — Szeretlek.’ — ez volt a Zenész utolsó szava. Sarkon fordult, és elgondolkodva indult kifelé. Az előszobában rágyújtott. Eközben szófoszlányok jutottak a füléhez. ..... hónapban ... harmadik ... nyolcszáz ... nem vállalta”. Elhajította a cigarettát, beron­tott a szobába, ahol az öregasz­­szony és a lány tárgyaltak dur­ván megragadta az öregasszony karját és szinte ordította: — Ha valami baja lesz ennek a lánynak, megkeserüli! Az öregasszony nem ijedt meg. Rendreutasító hangon mondta: — Ne csináljon felhajtást, fia­talember! Nem én vagyok bajban. Különben, ha jól tudom, nem vé­letlen, hogy hozzám fordultak Felőlem orvoshoz is mehetnek. — Ne bántsa — csitította a fel­háborodott öreget Kati. — Neki sem mindegy. Szelíden tuszkolta kifelé az aj­tón a fiút. Zenész újabb cigaret­tát vett elő, és szó nélkül elhagyta a szobát. Az utcán sietősre fogta lépteit. Dühösen ugrálta át a szé­les tócsákat. A presszó előtt na­gyot rúgott egy ártatlan kavicsba, s nagy lendülettel belökte az aj­tót. A pincér nyomban odasomfor­­dált, s vállveregető modorban kérdezte: — Ki volt az a kis szőke cica? — Kuss! Mi közöd hozzá! Hozz egy konyakot! — volt a mérges válasz. Azon az estén mindenki Zenészt figyelte. Reggelfelé a nyolcadik, tizedik konyaknál feltápászkodott az asztaltól. Pénztárcájából százast húzott elő, ráköpött és a pincér homlokára ragasztotta. — Ez a tiéd, öregfiú. Imbolygó léptekkel hagyta el a helyiséget. Már derengeni kezdett. A nehéz, szürke esőfelhők mind élesebben rajzolódtak a hajnali égboltra. A Zenész torkából duhaj hangok ömlöttek a kisvárosi csend­be. „Kis ibolyám, gyöngy .. Egy-egy csuklásnál elakadt a nóta. Megállt egy pillanatra. Inogva hátrafordult. A részegség ködfalán rohanó alakot látott közeledni. Ujjával az alak felé bökött és alig érthetően motyogta: „Ez meg mi­nek rohan?” Az árny közben odaért. Kiss Feri volt az, a Zenész albérlő­társa. — Zenész, te itt támolyogsz, amikor... Tovább nem folytathatta, mert a Zenész félbeszakította. — Beszélj világosan! — Kati belehalt. A banyát le­tartóztatták — lihegte. — Miket beszélsz? M­egragadta a barátja kabátját, és teljes erejéből ököllel arcába vágott. Ütött volna tovább is, de a lendülettől egyen­súlyát vesztette és végigvágódott a kövezeten. A reggeli műszakra induló embe­­rek zokogó férfit láttak a tócsában feküdni. Pákovics Miklós / Kedvező változások A hatékonyság javításának fontos eszköze a termelés összetételének változtatása. Ha a vállalaton belül növe­lik a korszerű, keresett, jó áron ér­tékesíthető cikkek termelésének részarányát az elavult gyártmányok rovásá­ra, ez több nyereséget kos a vállalatnak és nagyobb hasznot a népgazdaságnak. Sok milliárd forint megta­karítást jelent például az or­szágnak, hogy évről évre csökken a drága szén, és növekszik a földgáz és kő­olaj felhasználási aránya. Milyen eredményeket ho­zott a reform első másfél esztendeje? Erre a kérdésre keres­te a választ a Központi Statisztikai Hivatal felméré­se 23 iparágban. Elkezdődött, pontosabban meggyorsult a termelés szerkezetének ked­vező irányú átalakulása. A szerény eredmények egyéb­ként azt is jelzik, hogy a lé­nyeges átalakuláshoz, csak­úgy, mint a reform kibonta­koztatásához, több esztendő szükséges. Elsősorban a gyorsan fej­lődő iparágak­ termelésének összetételében tapasztalha­tunk jelentősebb változáso­kat, így az alumíniumkohá­szatban, a híradás- és vá­kuumtechnikai iparban, a műszeriparban és a vegyi termékek gyártásában. A szerkezeti változások azon­ban nem mindig kapcsolód­nak a termelés gyors növe­kedéséhez. Az üveg-, a pa­pír- és bútoripar termelése például az ipar átlagát meg­haladó mértékben növeke­dett, a termelés összetétele azonban lényegében nem változott. A közlekedési esz­közöket gyártó iparág átla­gos fejlődési üteme ellenére viszont lényegesen növeke­dett az iparágban a közúti járművek, elsősorban az autóbuszok gyártási aránya, míg a vasúti vonóerő terme­lése stagnált, sőt, csökkent. A termelés szerkezeti vál­tozásainak csupán egy része tulajdonítható a reform köz­v­etlen hatásának. Az alumí­niumkohászat belső átalaku­lása, a közúti jármű- és min­denekelőtt az autóbuszgyár­tás előretörése a korábban kötött magyar—szovjet ál­lamközi megállapodások kö­vetkezménye. A híradás- és vákuumtechnikai, valamint a műszeripar, termelési szer­kezetének eltolódása, a piaci igények változásának rugal­mas­ követéséből adódik. Általában növekedett a korszerűbb, a keresettebb fo­gyasztási cikkek gyártási aránya is. Megfigyelhető ez például a szintetikus mosó­szerek növekvő gyártásában és a szappantermelés csök­kenésében. Nőtt a szintetikus szállal kevert textíliák rész­aránya is 1968-ban. A pa­mutiparban 9,4 százalékra (az egy évvel korábbi 6,4 százalékról), a gyapjúiparban 19,4 százalékra (14,7-ről), a textilruházati iparban 13,2 százalékra (10,1-ről), a köt­­szövött iparban 30-ról 36,2 százalékra. (A hazai vegyi­szál termelésben a szinte­tikus szálak aránya az 1960. évi 8,7 százalékról 48,5 szá­zalékra nőtt 1968-ban.) Nőtt a műanyag habbal kárpito­zott bútorok aránya. Az ösz­­szes bútorfelület 83 százalé­kát már a m­osható poliész­terrel fényezték 1968-ban. Nőtt a különböző építő­anyagok, szerelvények ter­melése. Az egészségügyi fi­nomkerámiai termékek ter­melése például 1969 első fél­évében 49 százalékkal múlta felül az előző év hasonló idő­szakának szintjét, a falbur­koló csempéé pedig mintegy 20 százalékkal. A hazai ház­tartási finomkerámia termé­kei iránt (a herendi porce­lánt kivéve) viszont csökkent a kereslet. Itt említhetjük meg, hogy a híradástechni­kai tartós fogyasztási cikkek (tv, rádió, magnó) termelési részarányai a villamos ház­tartási gépek (mosógépek, centrifugák, padlókefélők, porszívók) termelése pedig (a forróvíz tárolók kivételével) abszolút mértékben is csök­kent az utóbbi másfél évben. Mindebben szerepet játszott az import­verseny és egyes cikk­eink kifogásolható minő­sége, illetve részben a belke­reskedelem túl óvatos rende­lése. A gyártmányösszetétel változtatása, a hatékony ter­melés kedvező szerkezetének kialakulása nem csupán nép­­gazdasági, hanem fontos vál­lalati feladat is. A tervutasí­tások időszakában a gyárt­mányösszetétel változtatása manipulációnak számított, mivel központilag részletei­ben főbb gyártmányonként megszabták a tennivalókat. Ma a vállalatok rugalm­asan igazíthatják saját terveiket a műszaki fejlesztés irányza­­­­taihoz, a piac kívánalmai­hoz. Mindehhez persze pon­tos, megbízható információ éppen úgy szükséges, mint a műszaki fejlesztés sokféle le­hetőségeinek (saját erő, 1L­­cenc vásárlás, nemzetközi együttműködés stb.) haszno­sítása. Kovács József ­­­­ti gáti Bt. Mesterséges bor­­­úh­izla­lás Az idén kezdtek fehérhúsú borjú hizlalásához a héder­vári Rózsa Ferenc Tsz-ben. A mesterséges táplálékkal, egy hetes kortától 3—3,5 hónapig 180 kilóra hizlalják a borja­kat. Az első 80 borjú kedvező értékesítése után a második csoportot nevelik. Etetésükre borjúszoptató gépet vásárol­tak, amely automatikusan ke­veri a táplálékot A gép 80 állat „szoptatására” alkalmas. Segítségével a súlygyarapodás eléri a napi 1100 grammot. Javuló vízellátás Eddig öt hidrofor látta el vízzel a Lajta-Hansági Álla­mi Gazdaság Április 4. ma­jorjának gazdasági épületeit. Helyettük most szerelik az új 75 köbméteres víztartályt, amely a gazdaság központi műhelyében készült. Mint­egy két kilométeres hálózat épült, ez látja majd el víz­zel a tíz új lakóházat, a mun­kásszállást, a gazdaság kony­háját és műhelyeit, valamint kilenc istállót. Öt utcai csa­pot is építettek. A próba­üzem után október 15-től szolgálja majd a torony a jobb vízellátást. Hét tsz vezetői Csornán Bemutatkoznak az „újak” A hűvös falak, szárnyas aj­­tók között, a kongó folyosó­kon nehezen tájékozódó em­berek. Legtöbbjük először jár itt, az új járási székhely ta­nácsának öreg épületében. Eddig, ha járási szintű ta­nácskozásra, megbeszélésre hívta őket a levél, Kapuvár­ra vezetett az útjuk. Mos­tantól fogva időnként Csor­na szólítja majd őket. A volt kapuvári járástól a csornaihoz kapcsolt terület hét termelőszövetkezetének vezetőit hívták meg szerdán a járási tanács mezőgazda­­sági és élelmezésügyi osztá­lyára bemutatkozó, baráti be­szélgetésre. Berta Imre, a já­rási pártbizottság, és Gecsei János, a járási tanács osz­tályvezetője köszöntötte a meghívottakat. Gecsei elvtárs arról szólt, hogy a szövet­kezetek önállóságát szigorúan tiszteletben tartva, töreksze­nek jó kapcsolat kiépítésére a gazdaságok vezetőivel. A hivatalos kapcsolatnál többet, baráti jóviszonyt sze­retnének teremteni, a köl­csönös bizalom jegyében. A csornai járási vezetők r­in­­dent megtesznek azért, hogy a hét „új” szövetkezet —­ akikkel erősödött a járás —, ne érezze semmiben hátrá­nyát a változásnak. A tsz­­vezetők is szóljanak, ha vala­miben segítségre van szü­ksé­­gük. A gyakorlati beszélgetésre térve az osztályvezető mind­járt megjegyezte: a területi tsz-szövetség minden tagszö­vetkezetét értesítette, hogy importgépek vásárlására bi­zonyos összegű hitelt kaphat­nak. Az igényeket a járási tanácshoz kell bejelenteni. A közigazgatási átszervezés mi­att a Kapuvártól átkerült tsz­­ek jelentkezése nem jutott el Csornára. Ha néhány napon belül választ adnak, talán még segíthet a járás, hogy ez a hét tsz is részesüljön a kedvezményből. A valóban baráti beszélge­tésen­ néhány tömör mondat­­ban „bemutatták” gazdasá­gukat a szövetkezeti vezetők. És mindjárt arról is szóltak, miben várnak tanácsot, tá­mogatást a járástól. A HIMRÖDI ELNÖK: Nagyrészt a kiegészítő te­vékenységnek köszönhető, hogy sok év után végre nem küzd mindennapi pénzgon­dokkal a tsz. Saját erdejük fájának ledogozása és a bér­fuvarozás egészíti ki a­z aranykoronás föld gyenge hasznát. A falu határának fe­lét kitevő cseh­ területek gaz­daságos hasznosítására már sok terv készült, a gyakorlat­ban azonban nem sokat vál­tozott a termelési szerkezet. A rossz területeket füvesí­teni kellene és meghonosíta­ni a juhtenyésztést. A himó­diak remélik, hogy új járás­ tanácsuk őszinte támogatá­sát élvezik majd. A BELED! ELNÖK: A most már négy falut egyesítő szövetkezet jelenleg a gazdaság szerkezeti átszer­vezésén munkálkodik, üzem­egység rendszert alakítanak ki. A mezőn is sok a dolog, és a nagy almatermés miatt valószínűleg megkésnek a ka­pások betakarításával. A MIHÁLYI PÄRTTITKÄR: Nagy gondjuk, hogy elmegy a szövetkezettől a főagronó­­mus. A tsz egész gazdálko­dására kihat, hogy ebben a nagy gazdaságban két-há­rom évenként cserélődik a vezető szakember. A GYŐRÖI ELNÖK: Családias szövetkezet a győ­­rói. Kis gazdaság, de jó ered­ménnyel gazdálkodik, főleg a marhahizlalás és bacon-te­nyésztés virágzik. A tagok úgy számontartanak minden csutak szénát, minden forin­tot, mint a sajátjukat. A VESZKÉNYI ELNÖKHELYETTES: Minden rendben, most van elég dolog a tsz-ben, és en­nek a veszkényi ember örül. A SZÁRFÖLDI ELNÖK: A Csorna és a Kapuvár kö­zötti rész szövetkezetei kima­radtak az „egyesülési hul­lámból”. Jó lenne, ha a járás vezetőivel együtt megbeszél­nék, melyik tsz-ek összefogá­sa lenne ésszerű. A beruhá­zásokat illetően megköti a vezetők kezét, hogy attól tar­tanak, amit ma milliókért megépítenek, esetleg egy-két év múlva nem lesz jó. A SZABAKECÖLI ELNÖK: A belediek is nagy építke­zésbe kezdenek, a keceliek is. Ha tudnák, hogy egyszer majd összetartoznak... Befejezésül egy lényeges kérdésre válaszolt csak Ge­csei János. Arra, amit az egyesüléssel kapcsolatosan tettek fel a tsz-vezetők. A távlati fejlesztési tervben rögzítettek bizonyos elképze­léseket a járási vezetők, de azt senki nem szabhatja meg egyik gazdaságnak sem, hogy mikor és kivel egyesüljön. A döntés joga a szövetkezeté. Ahogy szükségét látják az összefogásnak, társulhatnak is, megbeszélhetik egymással terveiket, egyeztethetik el­képzeléseiket. A fontolgatás azonban sehol ne menjen a munka, az erő gyarapításá­nak rovására. F. F. évszázadít! (Nagy Éva felv.)

Next