Kisalföld, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AJ MSZMP GYOR-SOPRON MEGYE! BIZOTTSAGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA GYŐR, 1369. OKTOBER 19., VASARNAP * XXV ÉVFOLYAM 243. SZÁM vágni, úgy akarni Ha azt mondhatnám: méltók vagyunk Különös ünnepség volt a Győri Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat motorszerelő üzemében. Negyed óráig sem tartott a hivatalos része, elmaradtak a nagy szavak, a színes drapériák, és nem volt az ünnepségnek felkért hozzászólói. A „Super motor” szocialista címmel ötszörösen kitüntetett ifjúsági brigádjának tagjai két órakor abbahagyták a munkát, s ott a gépek között, az olajtól átitatott ruhában, kezüket összekulcsolva álltak néhány percig. Elfogódottan, egy kicsit természetellenesen komolyan. A tizenkilenc fiatal onnan a műhelyből üzent Győr és a megye munkásifjúságának. A brigád Lenin születésének századik évfordulójára készülve felvette a halhatatlan ideológus, az ifjúság nagy barátja, Lenin nevét. A motorüzem fiataljai heteken át készültek a névadó ünnepségre. Ott, a gépek között, annak az egyszerű mondatnak az elhangzása után döbbentek rá vállalkozásuk súlyára: ,Jiúk, mostantól úgy vigyázzatok, Lenin nevét viseljük... Ezt akartam a többiek nevében bejelenteni, s hogy dolgozni, versenyezni akarunk új nevünk tiszteletéért. Keményen dolgozni a megye valamennyi ifjúsági brigádjával versengve. Kihívunk hát valamennyiötöket." Ezt mondta Kovács László brigádvezető. A többiek közrefogták, feloldódott bennük a feszültség, a fiúk most már kifelé is harsányan ünnepeltek. Valami megváltozott életükben, új céllal gazdagodott mindaz, amit ezután csinálni fognak és tenni akarnak. Egy boldogságot sugárzó arc a tizenkilencből, a brigádvezetőé, közelébe férkőzöm. — Belőlem sohasem lenne szónok, mit csináljak? De ne is haragudjanak, a brigádtagoknak akartam elsősorban beszélni, ők megértettek. A mai napig szorongatott a kétség, hogy felelünk majd meg? Most már semmitől sem tartok. Nagyon együtt van a társaság. Egyszer valahol azt olvastam: „Égni, úgy akarni”. Égni fogunk, mert égni akarunk. Ahogy oldódik benne az izgalom, úgy ragadja magával a lelkesedés a Lenin-brigád vezetőjét. — Nem hinnék, hogy készültünk erre a napra. Még külsőségekben is. Horváth Imre barátomnak eddig — ha nem is túl meggyőző módon — gyér szakálla jelentette a „férfiasságát”. Mennyit hecceltük érte. Vedd már le, öreg azt a rút prémedet. Hallani sem akart róla. Ma reggel aztán nagyot néztünk. Imre olyan sima képpel jött be, mint egy ma született csecsemő. Ő is adott valamit a névadóra. A makacsságából... — Hatan tanulnak közülünk technikumban, van vasgyúrónk és birkózó erőművészünk. Számomra az a kitüntetés, ha azt mondják a fiúkra: Ilyenek a mai munkásfiatalok, öt éve példaképként emlegetik a társaságot. Olyan jó, hogy nekünk már rég természetes a miért. Nincs, nem lehet a brigádban késés, fegyelmezetlenség. Tőlünk függ, hogy végül hány kijavított motor hagyja el a gyárat A marós, az esztergályos ránk figyel. Így dolgozunk. Így, de hogyan? — Magam sem tudom pontosan. Egy jó gépezetben szinte minden magától megy A munka, a megértés. Tavasszal kapott a brigád 3000 forint rendkívüli jutalmat. Nem én javasoltam, más eszébe sem jutott a társaságnak: megrendezzük belőle az ötödik családi ismerkedést Nem tudom miért nem unjuk meg egymást: jó együtt lenni a fiúkkal. — Nézze végig őket, három kivételével valamennyien innen a huszonötön. A munkában mégsem ismernek pardont. Amikor dolgoznak, olyanok, mint 18 koravén. Mégis imponál ez a gyár újoncainak. Amikor tőlük az ipari tanuló elmegy, még hónapok múlva is vissza-visszatér. „Főnök, csak egy órát hadd maradjunk! összedobunk közben néhány motort”. Maradjatok. Addig-addig járnak vissza, míg egyszer csak itt ragadnak köztünk. Ferenczi József Terv szerint az év végére kell készen lennie a soproni tvközvetítő toronynak, ám az építők szerint november 20-ig — építészetileg — elkészülnek. Már megkezdték a csaknem 30 méteres antenna szerelését, a kazánok próbaüzeme most folyik, s az erősáramú kapcsolószekrények bekötését is végzik. Képünkön: A magasba törő adótorony négy alsó erkélyére már felkerültek a parabola-antennák. Meghalt a legrégibb francia újszíves Jean-Marie Boulogne atya, aki Philip Blaiberg augusztus 18-án bekövetkezett halála után a leghosszabb ideig élő szívátültetéses páciens lett, pénteken este, 58 éves korában meghalt a Brousszaiskórházban, ahol 1968. május 12-én ültetett új szívet mellkasába Dubost profeszszor orvos-kollektívája. Boulogne atya halála teljesen váratlan volt, mert — mint az orvosok mondották — pénteken egész nap jól érezte magát. A halál oka: a szervezet hirtelen fellépett tiltakozása volt a beültetett idegen szövet ellen. A műtét óta eltelt 17 hónap és 5 nap alatt Boulogne atyának már volt két hasonló krízise. Boulogne atya halála után most egy 44 éves amerikai tanító lett a legrégibb újszíves. Az Indiana állambeli Louis B. Russellt 13 hónappal és 23 nappal ezelőtt operálták meg a Virginia állambeli Richmond klinikáján. (AFP, UPI, AP) ARA: 1.- F1 A ttrtalomból Békében élni! 4SI» ■■■■ BBSS Leszállt a Szojuz—8 Győri Dózsa ZTE 3 2 Gábor, a tyúkárus. (Folt című képes riportunk az 5. oldalon.) Akik átrohannak Európán Fertődöt nem hagyják ki Őszbe fordult az idő, s bár vége a nyári nagy turistaforgalomnak, a fertődi kastély most sem elhagyatott. Az idegenforgalmi kirendeltség vezetője, dr. Marót János örömmel fogad, s már mondja is a szép eredményt: — Tavaly egész évben 94 500 látogatónk volt. Most október közepéig 110 000 vendég kereste fel a kastélyt. — Nőtt a külföldi turisták száma? — Igen, örömmel tapasztaljuk, hogy a külföldi turistaforgalmunk a múlt évhez hasonlítva 30 százalékkal emelkedett. Nem volt ritka az olyan nyári vasárnap, amikor 1700—1800 vendég látogatották a kastélyt, hazaiak és külföldiek vegyesen. — Az idén hány országból érkeztek látogatók? — A világ minden tájáról, összesen 53 országból! Az itteni látnivalót még azok sem hagyják ki, akik éppen csak átrohannak Európán. Az amerikaiakra gondolok, akik az AMEXCO szervezésében európai utazásuk alatt hazánkba is eljönnek. Magyarországon nem is egészen két napot töltenek. Reggel indulnak Bécsből, megállnak Fertődön. Győrött ebédelnek és úgy utaznak tovább Budapestre, onnan egy nappal később Jugoszláviába. — A turisták között bizonyára voltak híres emberek is? — Sokan. Hirtelenjében nem is tudom felsorolni mind. Hanoi polgármestere a szeptember végi nemzetközi művészettörténeti konferencia résztvevői... — A kastélyban most melyik szoba helyreállítása van soron? A kínai szobán dolgoznak. Ide az eredeti kínai falitáblák kerülnek vissza. Restaurálásukat Borsa Antal végzi majd. — ju — A hal úszni tanul A szerelőműhely ablakán fel-felvillan a kék fény, a közepében pedig fekete árnyakból épp csak megjelenő csontváz. A kombájnt bütykölik odabenn — állapítja meg a kölyök a formák, vázak ablakon kirajzolódó zegzugaiból. Idejár mindennap. Iskola után, majd estefelé megint. Néhányszor elkergették a műhely kapujából, de aztán megmutatta a füzeteit. — Hű, te már ötödikbe jársz? .4 főnök forgatott először bele a füzetekbe. Írás, fogalmazás rendben. „No, jól van, kölyök állj oda a sarokba! Onnan nézheted...” így zajlott le a belépője. Abból az első leereszkedésből csak annyit tartottak meg, hogy a füzeteit azóta is megnézi valaki. „Fene egye a dolgodat, kölyök! Megint moshatom a kezemet miattad.” De ez csak szó vagy inkább évődés, a kölyök tudja, hogy hiba nem lehet a leckében, mert akkor vége a kiváltságnak. Lehetne bátrabb is — tudja. Odaállhatna mindjárt az esztergapad mellé vagy a szerelőállványra, de nem teszi. Betartja a rendet: először a füzet, s aztán meg kell várni a hívást. A főnök volt ebben is az első: — Na, kapaszkodj csak ide, mellém! Dobogott a szíve a fiúnak, amikor az olajszagú csodába nézett: — Ekkora dugattyúi vannak a traktornak? A bátyám motorjáé ehhez képest csak egy játék. — Figyelj! Most megforgatjuk a főtengelyt __ Ez már régen volt. Két hónapja talán. Azóta már a szelepek mozgásával is tisztában van. (Jó az a füzet, amit Pista bácsi adott, abból csuda jól ki lehet találni mindent.) A füzetből tanulta meg a sebességváltó szerkezetét is. — Szét tudnád szerelni? — Hát... — és piros lett az arca, mintha füllentésen csípték volna. — Szaladj haza, hozz valami rossz gúnyát! A „szerelőruhája’’ azóta ott lóg a szekrényben, a NAGYOKÉ között, úgy szedi magára, mintha ő lenne itt a főnök. — Hegeszthetnék, Pista bácsi? — Majd ... Ha kijártad az inaséveket. Nem baj, így is jó. Izgalmas az is, ahogy a benzines ecset nyomán előbújik a zsír, olaj alól a fogaskerék, a golyóscsapágy; lehet látni, hogyan rakták össze. A lehúzó szerkezet is érdekes, csak hát ahhoz erő kell, több erő. — Egyél sok mákostésztát, kölyök, akkor majd bírsz vele! — A hús nem is jó, Pista bácsi? — Dehogynem. De ha mindig húst eszel, kiver a víz, és kifulladsz, ahogy én is, ládd-e?! — Haza nem vihetnék valami munkát, Pista bácsi? — És a lacked? — Lecke után... Amikor a többiek lefeküdtek. Úgy gondoltam volna ... — Hát majd keresünk valamit. Szerszámot is kapsz hozzá. Leltárra. Tudod, mi a leltár? A két hónap minden kis öröme, sok sok próbálkozás gyönyörűsége futkos benne most, ahogy a csarnok kapuja előtt áll. Táskájában, a füzetek fölött (rongyba csavarva, hogy olajosak ne legyenek az iskolai holmik) dudorodik első munkája. („Na, ezt a karburátort hazaviheted, ebből úgy sem lesz már többé nafta-szippantó ...”) Hát lesz belőle! Lett belőle. Mindjárt ki is próbálhatják. Büszke a sikerére, dicsekedni azonban nem akar. (A NAGYOK sem dicsekszenek, ha valami elkészül.) Hogyan is kellene átadni? Csak úgy „simán”, szó nélkül? Az azért nem lesz jó. Még azt gondolná Pista bácsi, hogy elfuserálta a gázosítót. Töpreng még darabig, tipródik a kapuban, aztán nyitja a kilincset. A kék fény rá-rávillan, s ettől a falon óriássá magasodik az árnyéka De ezt a kölyök nem látja, ő csak Pista bácsit figyeli, ahogy kezét kócba törölve lépdel feléje. — Megvan a leckéd? Mutasd a füzeteket! A mindennapi fogadtatás. Mintha még nem bizonyított volna, mintha.. Forró lesz a feje az izgalomtól, ahogy a táskát szélesre nyitva a főnök elé tartja. — És ez itt? — kotor Pista bácsi a rongycsomóba. — Ez, ez itt — kapkodja a szavakat kölyök —, csak azért hoztam vissza hogy..., Pista bácsi, kaphatok másik munkát? Rácz Ernő Podgornij hazautazott Szombaton közleményt adtak ki Nyikolaj Podgornijnak, a szovjet Legfelső Tanács Elnöksége elnökének finnországi látogatásáról. Ebben a Szovjetunió és Finnország kifejezte, hogy kész továbbra is tevékenyen hozzájárul az ENSZ fejlesztéséhez és megszilárdításához. A felek méltatták a leszerelés kiemelkedő jelentőségét a nemzetközi biztonság szempontjából. Podgornij és Kek■onen megtárgyalta a kontinens biztonságával és az európai békés együttműködéssel foglalkozó értekezlet összehívásának problémáit is. (MTI) Szovjet—kínai tárgyalások Pekingben az Új Kína Hírügynökség is közleményben jelentette be, hogy október 20-án megkezdődnek a tárgyalások a kínai és a szovjet fél között. A kínai közlemény szerint a megbeszélések tárgya a kínai—szovjet határkérdés lesz. A kínai kormányküldöttséget Csiao Kuan-hua külügyminiszter-helyettes vezeti. (MTI)