Kisalföld, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-22 / 271. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ’voruUfou­. AZ MSZMP GYŐR -SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA DVOR, 1969. NOVEMBER 22., SZOMBAT ★ XXV. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM Két esztendeje dúló vitára tett pontot a Minisztertanács határozata, amely eltörli a nyereségrészesedés elosztásá­ban 1968. január 1-e óta ha­tályban lévő kategóriarend­szert. Az intézkedés minden bi­zonnyal főként a munkások körében kelt elégedettséget mivel ők sérelmezték legin­kább a nyereségrészesedé® elosztásának merev sémáját, amely a beosztás szerint so­rolta kategóriába a munka­­vállalókat. Emiatt az üze­mekben, vállalatoknál sok ember nagyobb energiát for­­­­dított arra, hogy a második, illetőleg az első kategóriába küzd­je magát, mint a reá bí­zott munkájára. S a nyere­ség elosztása hasonlíthatat­lanul nagyobb teret kapott a vitákban, mint a nyereség előállításáért, növeléséért szükséges teendők, javasla­tok, kezdeményezések kuta­tása. Márpedig elosztani csak ott lehet, ahol van miből! A részesedés nagyságára azonban erőteljesen hat an­­­nak tudata, hogy „tőlem munkámtól, helytállásomtól függ, mennyi lesz a részese­désem, nem pedig attól, hova soroltak.’’ Erre a Miniszter­­tanács döntése lehetőséget ad. De csak lehetőséget! E ha­tározat egymagában nem nyújt biztosítékot arra, hogy ki-ki a tudása, munkája, oda­adása szerint részesedjék a nyereségrészesedéssel kifeje­zett anyagi elismerésben. A kategória-rendszer feloldása megszüntet egyfajta formai kötöttséget éppen a megkü­lönböztetett anyagi megbe­csülés teljesebbé tétele céljá­ból. Ezért csalódik, aki ez intézkedéstől valamiféle egyenlősítési szándékot, ered­ményt remél. Épp ellenkezőleg: a több tudás, felelősség, igyekezet érdem szerinti anyagi viszon­zásának még nagyobb diffe­renciálása szükséges. S mi­vel nics kapaszkodónak a ka­tegória, még inkább nő min­den szinten a vezetők fele­lőssége abban, hogy ez az elv maradéktalanul érvényesül­jön. Hogy szárnyakat adjon a megkülönböztetett megbe­csülésben részesül­teknek a még jobb, jövedelmezőbb munkára, s példájuk az el­maradókat is magukkal ra­gadja. S e kérdésben a sze­mélyes elfogultság, vagy a „jószívűség” sokat árthat a közös ügynek, annak, hogy az anyagiak valóban az egyé­ni teljesítmények lendítőivé váljanak. A korlátozás feloldása sú­lyos felelősséget rótt a ve­zetőkre, a munkahelyi társa­dalmi szervekre, egész kol­lektívákra. Az üzemi demok­rácia szélesítésére, erősíté­­­­sére is tápot adott a minisz­tertanácsi határozat. Bizo­nyítja,, hogy a párt és kor­mány vezetői felfigyelnek a dolgozókat nyugtalanító problémákra, keresik a mód­ját megszüntetésüknek. Év végéig elkészül a nye­reségrészesedés elosztásának új szabályzata. Bízvást tar­talmazza az eddigi gyakorlat jó tapasztalatait, és igyek­szik kiküszöbölni a kedve­zőtleneket. Receptet a leg­igazságosabb, legösztönzőbb megvalósításra azonban nem ad, nem adhat. Csak elvi út­mutatással szolgálhat a he­lyi mozgalmi és gazdasági vezetőknek, s bizonyságot, bíztatást minden dolgozónak arra, hogy a legfelső szer­vek döntéseit is bírálni lehet és kell, mert a gyakorlat a próbája e határozatoknak. Együtt töprengve, vitatkozva és munkálkodva formálhat­juk őket a lehető legtökélete­sebbre! J. fc.-né Fényezőkorong a tsz-ből Munkaalkalommal szerzett öröm Sokszor elhangzik a javas­lat: állandó munkát kell ad­ni a falusi asszonyoknak­. Ezt szorgalmazta a sajtó, kérték az asszonyok sok helyütt. Ma már jó néhány példa bizonyítja: a" sok szó nem volt hiába, és ahol na­gyon akarták, találtak is le­­hetőséget az állandó foglal­koztatásra. Sok jó szándékú tanáccsal, helyenként mun­kával segítették egy-egy se­gédüzem életre hívását a pártszervezetek, a tanács, a gyárak és vállalatok vezetői is. A Mosonmagyaróvári Fém­szerelvénygyár vezetőinél fogant javaslatnak tavaly ősszel nagyon megörültek a halászi Rákóczi Termelőszö­vetkezet vezetői: készítsen a tsz a gyár részére fényező­korongot. Rövidesen hozzá­kezdtek az üzem megvalósí­tásához, átalakították és asztalokkal rendezték be a régi csibenevelőt, varró- és tűzőgépet,­­ később korongvá­gó szalagfűrészt is vásárol­tak. Munkába hívták az asz­­szonyokat. A gyártól kapott minta alapján hat asszony kezdett a különös munkához, sok­sok textilhulladékból, ruha­darabokból korongot rak­tak, varrtak. Ma már túl­vannak a tanulóidőn, és 26 asszony, lány gyakorlott mozdulattal „építgeti” rongy­ból a finom fémtárgyak fényezéséhez nélkülözhetet­len „legyezőt”. Elismerést érdemel a szö­vetkezet vezetőinek gondos­kodása, amit az asszonyok foglalkoztatásáért tett. Ta­lán nem is annyira a közös vagyonból gépekre, eszkö­zökre költött százezer forint, hanem az a sok-sok utánjá­rás, amit az első időkben a korongok értékesítése kí­vánt. Mert, nem tudni mi okból, az ötletet adó gyár meggondolta magát, és nem a halásziaktól veszi a koron­got­. De eredménnyel jártak más megyékben. Az ország minden tájáról van megren­delőjük. És mennyi hasznot számol a segédüzemből a szövetke­zet? Egymillió-háromszáz­ezer forint érték termelését tervezik évente. A haszon nem sok, de annál többet ér a segítség, amit tagjainak nyújt. Egyrészt állandó mun­kát ad az asszonyoknak, ami a kereset és a nyugdíj miatt nagyon fontos. Másrészt könnyített a dolgozni kívánó családanyák, lányok helyze­tén. Nem kell télen mun­káért a városba járniuk. Jó hangulatban szorgal­masan dolgoznak az asszo­nyok. Neuhercz Ferencné ko­rongvágó, a brigád vezető örömmel veszi át Árvai Ist­ván tsz-főkönyvelőtől a hód­mezővásárhelyi Elektromos és Fémfeldolgozó Ktsz leve­lét, amelyben azonnal hat­száz korongot rendelnek.* Mikor tudják küldeni? Ha kell, holnap. Az asszonyok valameny­­nyien nagyon örülnek a munkának, és rövid idő alatt családias hangulat alakult ki az üzemben, jól megértik egymást az asszo­nyok. Közös elhatározásuk, hogy szorgalmasan dolgoz­nak, ezzel viszonozzák a szövetkezet gondoskodását. A munkás hétköznapokat apró figyelmességekkel te­szik szebbé. Közösen ünnep­üik a névnapokat, megláto­gatják a betegeket. Az idén nyáron Szegeden töltöttek három napot a szabadtéri játékok idején, jövőre pedig szeretnének külföldre utazni. H. I. Tisztaság, véradás, egészség A Vöröskereszt Győr-Sop­­ron megyei vezetőségének tegnapi ülésén dr. Kelemen István, a Vöröskereszt me­gyei közegészségügyi felelő­se számolt be az idei tiszta­sági mozgalom eredményei­ről. " Jó módszernek bizo­nyult az évenként meghirde­tett mozgalom, fejlődött a lakosság tisztaság iránti igé­nye. További célunk a la­kosság helyes egészségügyi szemléletének, szokásainak kialakítása, mozgósítása a helyileg adódó feladatok megvalósítására.­­ Megvizsgáltunk 53 373 házat. Ezek közül 28 839 ház felelt meg a kívánt egész­ségügyi követelményeknek. A legtöbb hiányosságot az állattartásos házaknál talál­tuk. A megye városaiban a szeméttárolás módját kifogá­solnám. Sokszor késik a sze­mét elszállítása. Az iskolák közül 171 érdemelte meg a „tiszta” fokozatot. A „tiszta, virágos község” mozgalom­ban 95 falut értékeltünk, és mindössze 17 felelt meg a követelményeknek. A meg­vizsgált 123 termelőszövet­kezetből pedig 22. Elsősor­ban jó ivóvizet adó kutakkal kell ellátni a tszrmajorokat. A helytelen trágyakezelés miatt sok községben elsza­porodtak a rágcsálók, boga­rak. A hat értékelt állami gazdaság közül négy kapha­tott elismerő címet.­­A véradó-mozgalomról dr. Dombi Elemér, a véradóköz­pont főorvosa a következő­ket mondotta: — Az előző évek tapaszta­latai alapján úgy gondoltuk, hogy az idén 5500 liter vért adnak önkéntes véradóink. November 1-ig a lakosság 4790 litert adott, a katona­ság pedig 975 liter vérrel já­rult hozzá a betegségek gyó­gyításához. A legodaadóbbak voltak a győri és a kapuvári véradók. A véradói kitüntetéseknek a Vöröskereszt Országos Köz­pontja III. kongresszusán el­fogadott módosítása szerint a tízszeres véradás után bronz, a tizenötszörös után ezüst, és a húszszoros vér­adás esetén a kitüntetés arany fokozatát kapják a véradók. Megyénkben eddig hetvennyolc tízszeres vér­adót tartunk számon. A továbbiakban az előadó szólt a véradó-hálózat kibő­vítéséről és a véradásokra fordított idő csökkentéséről. U. Gy. Zöldségből, gyümölcsből elegendő a készlet A Győr városi Tanács V. B. ülése Pénteken tartotta meg ülé­sét Győr Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Meg­tárgyalták Győr zöldség- és gyümölcsellátását és ezzel kapcsolatban a MÉK vállalat munkáját. A Szövetkezetek Győr-Sop­­ron megyei Értékesítő Köz­pontjának tevékenysége ket­tős: felvásárlás és értékesí­tés. Az értékesítés is kétfé­le: kis- és nagykereskedelmi Előzetes szerződéskötések alapján biztosítják a város­ban levő üzemi konyhák el­látását. A lakosság jobb ellá­tására egyes boltjaikat kor­szerűsítették, átalakították. Fejlesztési tervükben szere­pel, hogy Dél-Nádorvárosban az új lakónegyed zöldség- és gyümölcsellátására egy 200 négyzetméteres boltot építe­nek. Ennek elkészüléséig ideiglenes árusítóhelyet kí­vánnak létesíteni. (Folytatás a 2. oldalol ARA: 80 fillér A tartalomból: Losonczi Pál és kísérete hazaérkezett A szakszervezeti munka tudósai ! Bajnokot avatunk? Pannonhalmán a szerencsekerék Bemutatjuk a patisszont Egy kísérlet tapasztalatai „Ismerkedési délelőttre” voltak hivatalosak tegnap a Mosonmagyaróvári Agrártu­dományi Főiskola kertészeti tanszékének vendégei. A meg­hívottak, Budapestről a Ker­tészeti Egyetem, a Kertészeti Kutatóintézet, az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola kül­döttei, Győr-Sopron és Vas megye kertészmérnökei, a környékbeli termelőszövet­kezetek vezetői és a főiskola vezetősége, oktatók és ku­tatók egy új zöldségnövény­­nyel, a patisszonnal ismer­kedtek. A délelőtt tízkor kezdő­dött ankéton dr. Kováts Lászlónak, a Mosonmagyar­óvári Agrártudományi Főis­kola rektorának megnyitója után, dr. Szajkó László, a fő­iskola tudományos rektorhe­lyettese kérte fel az előadó­kat. Nagy György egyetemi docens, a kertészeti tanszék vezetője a patisszontermesz­tés hazai jelentőségéről, dr. Ketter László, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Főiskola igazgatója az élelmezési jelentőségéről, Dobrovszky Ilona, a kerté­szeti tanszék munkatárs­i a patisszontermesztésnek a fő­iskolán végzett kísérleteiről, Fábis József, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola főszakácsa a felhasználásról, a szakácsművészet szempont­jából tájékoztatta a résztve­vőket. Az ankét után Dob­rovszky Ilona foglalta össze a tegnapi összejövetelen el­hangzottakat, s ismertette a kísérletek eredményét.­­ A növény, a patisszon Amerikából származik, az Agrártudományi Főiskola kertészeti tanszéke két éve a budapesti Konzerv és Papri­kaipari Kutatóintézettől szov­jetunióbeli magokat kapott. 1967-ben elkezdtük a patisz­­szonnal kapcsolatos termesz­téstechnikai és tartósításra vonatkozó kísérleteinket. — Ezen az ankéton, ame­lyet a patisszon népszerűsíté­se céljából hívtuk össze, el­mondtuk az eredményeket. Ezek szerint a patisszon ter­mesztéséhez a Kisalföld hő­mérséklete és csapadékviszo­nyai megfelelők. Vidékünkön május elején kell vetni, jú­liustól szeptemberig virágzik folyamatosan és hoz termést. Virágzás után a termés gyor­san fejlődik, egy-két napon­ként lehet „szüretelni”.­­ Néhány szót a patisszon­ról: külsőre dísztökre hason­lít, ízre az uborka és tök kö­zé helyezhető. A csemege­­uborkához hasonlítva kísérle­teink azt mutatták: egy ka­­tasztrális holdon kétszer any­­nyi patisszont terem, mint uborka. A hat—nyolc, illetve nyolc—tizenkét centiméter átmérőjű patisszont az ubor­kához hasonlóan darabolva vagy gyalulva salátának, va­lamint rántva, töltve lehet fogyasztani. — Nemcsak a termesztés­sel, feldolgozással és felhasz­nálhatósággal kapcsolatos kí­sérleteket végeztünk; a tartó­sításra is gondoltunk. Megál­­lapítottuk, hogy hűtőtárolás­nál a „mélyhűtés” kedvezően befolyásolja a patisszon mi­nőségének megtartását — mondta el Dobrovszky Ilona. —Tóth— Átadták Sopronban az OTP új székházát Tegnap dél­után 3 órakor Sopronban a me­gyei, városi párt-, állami és tömegszervezeti vezetők, továbbá Bárány Ferenc, az OTP országos igazgatója, Holn­­donner Kálmán, az OTP megyei igazgatója a meg­hívott vendégek jelenlétében át­adták az OTP új székházét ren­deltetésének. A világháború előtt a helyén üzletek és kis családi há­zak álltak. A há­ború vihara­­el­pusztította őket,, és azóta foghíjas telek várta az újat. Az OTP két évvel ezelőtt kezdte meg az építkezést. Ti­zenöt lakás és a korszerű székház épült meg. Megnyitó előtt a takarék­­pénztárak múltjáról érdekes adatokat közölt Katter Gusz­táv fiókigazgató. Megemlí­tette, hogy a soproni takarék­­pénztárt, az OTP soproni fiókjának elődjét 1842-ben nyitották meg. A jelenlegi OTP 1949-ben öt pénzintézet összevonásá­ból keletkezett Annak ide­jén tizenegy tisztviselője volt az OTP soproni fiókjának ma 38 dolgozó látja el a je­lentősen megnőtt munkát.­­ A soproni emberek, de a járás lakói is takarékosak. Egy példát említek: 1968 első tíz hónapjában 27 millió fo­rinttal, ez év első tíz hónap­jában pedig 35 millió forint­tal­ emelkedett a betétállo­mány. A Sopron városi és járási fiók ez év februárjá­­ban elérte a 250 millió forin­tos betétállományt, most pe­dig 276 millió forintnál tart szólt az újabb feladatokról is. Jövőre az átutalásos betét­formákat kívánjuk bevezet­ni. Újabb munkát jelent az állami tulajdonban levő ház­ingatlanok, lakások értékesí­tése. A megnyitáson Holndonner Kálmán, az OTP megyei igaz­gatója mondott üdvözlő be­szédet. Hangsúlyozta, hogy a soproni pártbizottság, a váro­si tanács sok segítséget nyúj­tott az új székház építéséhez. Kérte a városi szervek to­vábbi támogatását. Katter Gusztáv, a helyi fiók igazgatója köszönetet mondott a támogatásért, és ígéretet tett, hogy az OTP Sopron városi és járási fiók­jának dolgozói a jövőben is mindent elkövetnek további jó eredmények eléréséért. (b­6) A székház munkacsarnoka (Lobenwein Tamás felvétele)

Next