Kisalföld, 1969. december (14. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

1969. december 3. szerda KISALFÖLD Nem pótolja semmi Miért hiánycikk a szalonna? Némi irigységgel gondol a mai ember a csubáján heverésző, szalonnázó János vitézre, aki honnan, honnan sem, hozzájutott a ritka csemegéhez, a szegények eledeléhez. De a szalonna nemcsak a „szegények” eledele. Az emberek az utóbbi időben jól öltözöttek, esetleg autó-, ház- vagy telektulajdonosok is, a legtöbbjük mégis kedveli a jó füstölt szalonnát. Az asszonyok meg a zsírszalonnát. Azaz kedvelnék, ha... Ritka vendég A mondatot a Győr-Sopron megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnak Győrött, a Széchenyi téren lévő 1709-es számú boltjában fejezzük be. Mégpedig egészen rendhagyó módon. Körülnézünk az üzletben, és nem látunk egy fia szalonnát sem. Nagy Zoltán üzletvezetőhelyettes udvarias mosollyal fogadja a vevőket, pedig mit kapott az utóbbi időben a szalonnáért! Helyesebben azért, mert nem volt szalonna. — Tavaly ősszel 300—400 kiló szalonna is elfogyott hetente, mostanában hétszám nem látunk. A hiánynak érdekes következményei vannak. Egyrészt nőtt a zsírforgalom és egyéb húskészítmények, töltelékáruk forgalma, és ami minket érint elsősorban: 100—150 000 forinttal kevesebb havonta a bevételünk. Az emberek ebben az időszakban szeretnék megtölteni a bödönöket szalonnából kiolvasztott zsírral. Jobb híján elviszik a „bolti zsírt'' is. — A vevők már közönnyel fogadják, hogy nincs szalonna — mondja Meilinger Vendel, a győri 1702-es húsbolt vezetője, önmagát megcáfolva rögtön közli: augusztus óta mindössze kétszer kaptak zsírszalonnát és a többiből is csak nagyon keveset. A Bajcsy-Zsilinszky úton lévő üzletet kedden kerestük fel. A heti szállítmány még nem érkezett meg. A „fogasokon” pár szál kenyérszalonna lóg. Tehát sem mennyiség, sem válasz■ ték. A szalonna pótlása ugyanúgy történik, mint az előző boltban. Zsírból például kétszer annyit adnak el mostanában, mint évekkel ezelőtt. 58 élelmiszerboltunk található Győrött és 20 Mosonmagyaróváron. Szalonnát ezekbe az egységekbe is szállítunk. A negyvenhetedik heti igényünk szalonnából 232 mázsa volt. A Húsipari Vállalat mindössze 65 mázsát tudott szállítani. A negyvennyolcadik heti megrendelés 202 mázsáról szól, de már előre jelezték, hogy megint keveset kapunk. — Melyik a legkeresettebb szalonnafajta ? — A húscsíkos kolozsvári, a kenyérszalonna és a zsírszalonna, de vinnék a vásárlók a csécsit és a csemegeszalonnát is. Szalonna hiányában megnőtt más húskészítmények forgalma. Az idén háromnegyedév alatt 775 mázsával többet adtunk el, mint az előző év hasonló időszakában. Rohamosan emelkedett a konzervek és a sajtfélék fogyasztása. — Mit tud tenni a kereskedelem avásárlókért? — Sajnos, nem sokat. Szalonnát csak a győri Húsipari Vállalattól kapunk. Budapestről és Pápáról sem áll módunkban beszerezni. Tudomásom szerint más megyében sem jobb az ellátás. A koronatanú — Miért nincs szalonna? — kérdezzük. Válaszolhattunk volna üzletvezetők, régi szakemberek magánvéleményével. Volt, aki arra kért bennünket, ne közöljük az általa elmondottakat, a Húsipar úgyis elmondja a magáét. A kérésnek eleget teszünk, mert valóban a Húsipari Vállalat a „szalonnaügy” koronatanúja, és egyúttal a sok kérdés, méltatlankodás, „beolvasás” hiteles címzettje — Az épületek nem korszerűek, ezért a téli elletés kimarad — kezdte indoklását Polczer József, a vállalat áruforgalmi és értékesítési főosztályvezetője. „ Júliusig hetente 6000 sertést vágtunk Aztán augusztusban egyik napról a másikra felére, 3000-re csökkent a hetenkénti sertésszállítmány. Ráadásul a töltelékáruk iránti igény is éppen a harmadik negyedévben emelkedik, ezért a szalonna nagyobb részét be kellett dolgozni más húskészítményekbe. A sertésvágások kezdetével azonban kisebb lesz a fogyasztóközönség igénye. — A szalonnahiány éppen a városi lakosságot érinti legérzékenyebben — érvelünk. — Ez az a réteg, amelynek tagjai kevés levétellel sertést nem tartanak, vidéken sem hizlaltatnak, de a szalonnát mégis keresik. És a bödönöket is szeretnék megtölteni zsírral. — A vásárlókat megértjük, mert az otthon kisütött zsír és a „bolti zsír” között minőségi különbség van. Az utóbbiba belekerül a nyiradék és más anyagok is. Ettől aztán változik a zsír színe, íze, szaga. Felsőbb utasításra a zsírszalonna nagy részét az importzsírba kell kevernünk. ★ A sertéshizlalás általános gondjait megértjük, hiszen Fehér Lajos elvtárs is sürgette legutóbbi előadásában az iparszerű sertéshizlalást. Az arányok kiegyenlítésében azonban, úgy gondoljuk, tehetne valamit a Húsipari Vállalat. Mert hiába vannak tele a boltok 6,80-as felvágottal és más drágábbnál drágább húskészítményekkel, ha a vásárlók nyolcvan százaléka a szalonnát keresi. A szalonnát nem lehet mással pótolni, csak szalonnával. A vevők nem szívességből veszik a konzervet és a sajtot a szalonna helyett. Vinnék a szalonnát is. Azt a keveset, amit kapnak az üzletek, órák alatt elkapkodják. (Pákovics) Nyolcvan százalék Nem készült hivatalos statisztika, de a megkérdezett boltvezetők szerint a vásárlók nyolcvan százaléka érdeklődik szalonna után. Az esetek többségében hiába. Hogy azt a keveset is milyen sokfelé kell osztani, nehéz volna megmondani. A Győr-Sopron megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat kereskedelmi főosztályvezetőjének, Kuslits Jenőnek a segítségével azonban erről is tudomást szereztünk. — A vállalatnak negyvenkét húsboltja van. Harmincnégy Győrött és nyolc Mosonmagyaróváron. Ezenkívül Bezi pillanatkép Titkár lett a postás Kilenc tanya központja Csendes, nyugodt községnek látszik Bezi. A hirtelen jött havas-szeles időben kihaltak az utcák, csak az merészkedik ki, akinek dolga van. — Nem történik nálunk mostanában semmi különös — tárja szét a karját Für István tanácselnök. — Esemény? Csak annyi, hogy éppen most szerelik a hangoshíradót. Kilenc hangszóró lesz a községben. — Még egy hónap, és itt az új esztendő. Mire használják fel a jövő évi községfejlesztési pénzt? — Sok mindent nem tudunk csinálni belőle. A pénz nagy részét elviszi a község villanyvilágításának fejlesztése. Az utcai lámpákat „ostornyelesre” cseréljük, öszszesen harminc lesz a községben, darabja 1700 forint — És mit tennének, ha több pénzük lenne? Mire lenne a legngyobb szükség? — Talán új tanácsháza kellene a legjobban ... Egyelőre nem merünk tervezni. Rövidesen Bezi is a közigazgatásilag összevont községek sorába lép. Pontosan nem tudjuk, mikor, Bezán jelenleg 650-en laknak, a községhez 9 tanya is tartozik. Az ott élőkkel együtt 925 a lakók száma. Lassan megszűnnek ezek a tanyák. A kint lakók igyekeznek a községbe költözni. Tavaly 16 új lakás épült Beziben. Többségét a tanyáról beköltözők építették. Az idén csak egy új lakás készült, jövőre kettőt terveznek... A tanyák közül Péter háza a legnagyobb, oda a villanyt is bevezették. A többiben nics villany, ilyenkor már az út is nagyon rossz. ★ Ugyanabban az épületben van a posta is, amelyikben a községi tanács. A postahivatal vezetője fiatal lány, Barcsa Erika. — Az idén érettségiztem a győri Gárdonyi Gimnáziumban, utána kerültem ide, a postára. Az elődöm szülési szabadságra ment, az ő tisztét vettem át. — És ha az elődje visszatér a szabadságról? — Természetesen itt nem maradhatok, hiszen ennek a postának majdnem még egy ember is sok. Nagyon kicsi a forgalom, igazán csak a hónap végén van munka az összesítéssel. — Ide érkezik a napi postával az újság is. Szeretnek olvasni a keziek? — A községben a Kisalföldnek 79 előfizetője van, a Népszabadságnak december 1-től 20. Azt nem tudom, hogy a tanyákon mennyit olvasnak. Oda Eneséről jár a postás. Érdeklődtem a tanácselnöktől a KISZ-alapszervezet után. Húsz tagja van, a volt iskolában kaptak egy klubszobát felszereléssel A vezetőség-választáson Barcza Erikát, a postást is megválasztották. — Én lettem az új titkár. Idáig a gimnáziumban voltam KISZ-tag, nem nagyon ismerem az itteni alapszervezetet. De ha kérdezek valakit, milyen volt idáig a KISZ-es élet, csak legyintenek: jobb nem beszélni róla... Nem kis feladat községi KISZ-titkárnak lenni. Egyedül senki sem képes aktív KISZ-életet teremteni. A tagság segítsége kellene — Bezin is. — utas — Mi az igazság? Emelkedik-e a sertés- és marhahús ára ? Szerkesztőségünkhöz naponta nagyon sok kérdés érkezik. Az üzemek, intézmények dolgozói azt akarják megtudni, hogy a sertés- és a marhahús árát 1970. január 1-ével felemelik-e? A Kisalföld szerkesztősége a sok dolgozót érdeklő probléma tisztázásáért az illetékes szervtől felvilágosítást kért. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak az az álláspontja, hogy a fix, illetve a kötött húsárrendszerbe tartozó cikkek ára 1970-ben sem változik, pontosabban nem emelkedik. Az áremelkedésről szóló té- VK hírek valószínűleg abból is táplálkoznak, hogy a termelőktől felvásárolandó szarvasmarha és sertés ára némileg emelkedni fog. A felvásárlási ár emelkedéséből keletkező többletköltséget azonban a kormányzat magára vállalja. Igaz az is, hogy a sertés- és marhahús jelenlegi önköltsége magasabb a fogyasztói értékesítési árnál. A különbözetét az állam dotációval kiegyenlíti, és ezt teszi 1970-ben is. A sertés- és marhahús, valamint az azokból előállított egyéb termékek kiskereskedelmi fogyasztói ára tehát nem emelkedik sem most, sem 1970-ben. Két év alatt vezetékes ivóvíz 45 000 falusi lakosnak Az ország több mint 400 vízi és vízműtársulása az előzetes adatok szerint az idén egymilliárd forint értékű munkával segítette a hazai vízgazdálkodás fejlesztését. A a többi között törpe vízművek építésével ebben az évben csaknem 200 000 falusi lakost juttattak vízvezetékes ivóvízhez. Az idén újabb jelentős munkával, a szennyvízcsatorna-művek építésével bővítették tevékenységüket. Békésen, Körmenden, Püspökladányban, Sárváron és Szentgotthárdon évekre szóló szennyvíz-csatornázási programot kezdtek. A társulások a jövő évi tervben 660 millió forintot irányoztak elő víz- és szennyvízművek építésére. Ha a nyomócső beszerzési nehézségeket sikerült volna kiküszöbölni, akkor további százmillió forinttal növelhették volna terveiket, de így is mintegy 250 000 falusi lakos vízellátását oldják meg 1970- ben. A szennyvízcsatornahálózat építését megháromszorozzák. Megkezdik a szennycsatornák építését Berettyóújfaluban, Celldömölkön, Dombóváron, a balatonparti községekben, összesen 15 településen. A költségek felét állami támogatásként kapják a vízügyi alapból és a tanácsok erőforrásaiból, másik felét pedig az érintett termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, üzemek, s részben (az építés második ütemében) a lakók fedezik. (MTI) Látogatási nap Kaput nyitottak az országnak Évente sok ezer látogató keresi fel a győri Magyar Vagon- és Gépgyárat. Sok szakember és még több érdeklődő kíváncsi arra, hogy milyen belülről a hazai járműipar fellegvára. A Vagongyár közössége büszke a gyárra, szívesen mutatja be a látogatóknak, hiszen nem titok az a munka, amit ott végeznek... A csoportok vezetése, viszont nehezen oldható meg, mert mindenkinek megvan a saját dolga és csak ennek rovására foglalkozhat „idegenvezetéssel”. A gyár hatalmas kiterjedése miatt szinte lehetetlen minden fontos üzemrészt megmutatni az érdeklődőknek, és így nem is kaphatnak valós képet a gyárról. A Magyar Vagon- és Gépgyár vezetősége tegnap új látogatási rendszert vezetett be. Az igazgatási főosztály szervezésében minden hónap első keddje általános látogatási nap lett, első alkalommal december másodikán. A program a Rába Művelődési Központban kezdődött délelőtt 10 órakor. Először a MAFILM készítette kisfilmet mutatták be, amelyet 1967- ben Mamcserov Frigyes filmrendező forgatott Győrről és a Vagongyár történetéről. A színes, hangos film nyomon követi a város történelmi múltját és a várossal összenőtt Magyar Vagon- és Gépgyár kialakulását. A vetítés után diafilmet láthattunk, amely a gyár legújabb létesítményeit, híres termékeit mutatja be. A diasorozat Z. Szabó László fotóművész avatott kezét dicséri. A magnetofonról hangzó kísérőszöveg ezekkel a szavakkal zárul: „Most pedig tekintsék meg látogatóink a felvételeket eredetiben is.’ A 366 vendéget a Vagongyár három autóbusza várta a bejáratnál és elszállította őket a gyárba. A három részt. osztott csoport a közúti járműgyár autó I. üzemét, a 28 000 négyzetméteres futóműgyártó csarnokot és a motorüzemet nézték meg, ahol a szakemberek részletesen ismertették az ottani munkát. A csoportokat az üzemek között is autóbuszok szállították, az „intézményesített” gyárlátogatás déli 1 óra után ért véget. Tegnap a Budapesti Műszaki Egyetem két karának hallgatói, a Szarvasi Állami Gazdaság, valamint a Győr járási és városi Rendőrkapitányság dolgozói vettek részt. (Csiszka) Gondozójuk a téesz A legutóbbi összesítések adatai szerint az ország termelőszövetkezeti gazdaságai 346 500 nyugdíjas és járadékos téesz-tagot tartanak nyilván — ez a taglétszámnak több mint 30 százaléka. Az évről évre öszszegyűjtött adatokból azt is tudjuk, hogy ebben a szektorban évenként 10—12 000- en öregszenek ki a munkából. Nem azt jelenti ez természetesen, hogy ezek az emberek most már egyáltalán nem dolgoznak. Az öregei valósággal kapaszkodnak a munkáért. Ha testi erejük engedi, elvégzik azt is, amit a fiatalabbak végképp nem vállalnak. A fent említett 346 000-ből is többé-kevésbé rendszeres munkadíj-elszámolásban részesültek 114 000- en az elmúlt év folyamán. Ilyenformán 232 000 azoknak a száma, akik a közös tevékenységben gyakorlatilag nem vesznek részt, vagyis téeszenként átlagban 75—86 idős embernek csaknem egyedüli jövedeleme a nyugdíj vagy a járadék. S inkább ez utóbbi, hiszen a nyugdíjjogosultsághoz szükséges időt az öregek többsége még nem tudta megszerezni. Sokan a felelősséget úgy próbálják elaltatni magukban, hogy az öregek a járadék vagy a nyugdíj mellett földjáradékot is kapnak, s emellett a háztájiból származó jövedelmük is számottevő. Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, hogy a földjáradék összegét nagyrészt felemészti a háztáji megművelésének költsége. Ha pedig ehhez hozzászámítjuk, hogy a háztájiban többnyire csak kukoricát termelnek — kiderül, hogy az öregek összes jövedelme általában nem éri el a munkaképes dolgozó téesztagok jövedelmének egyötödét. Azok az öregek, akik ilyen arányú megélhetési gondokkal küzdenek, jogosan vetik fel, hogy több támogatást érdemelnének a szövetkezettől, már csak azért is, mert a járadék felemelése állami úton nem lehetséges. A járadék összege pedig a termelőszövetkezet rendszeres támogatása nélkül nem elég a megélhetésre. Ezt az egyébként teljesen logikus következtetést a közös gazdaságok többsége ma még nem vonta le. Vannak ugyan jó példák: helyenként megvalósult, hogy a téesz minden hónapban kiegészíti a járadék összegét egy-kétszáz forinttal. Néhány téesz ennél is tovább ment: tartási szerződéseket kötöttek hozzátartozó nélküli idős tagjaikkal, és ennek alapján nemcsak járadékukat vagy nyugdíjukat egészítik ki rendszeresen jelentős készpénzzel, valamint természetbeniekkel, hanem szükség esetén gondoskodnak ápolásukról, környezetük tisztántartásáról s a napi meleg ételükről. De máshol — és ma még nem kevés az ilyen téesz — összehasonlíthatatlanul többet költenek reprezentációra, mint az öregek támogatására. A rendszeres anyagi támogatás a segítségnyújtás legfontosabb, de korántsem egyetlen formája. Az idős téesz-tagoknak sokat segíthetünk olyan látszólagos apró figyelmességekkel is, amelyek forintban alig fejezhetők ki, mégis sokat jelentenek — erkölcsi értelemben. Ilyen például az, ha a vezetőségi tagok — az elnököt is beleértve — néha-néha meglátogatják őket, megkérdezik, nincs-e valami ügyükbajuk, amit könnyen elintéz, akinek a tanácshoz beszélni nem jelez különösebb fáradságot. Ide tartozik, hogy gondoskodjanak friss húsról, tejről az olyan egyedülálló öregek számára is, akiknek nincs erejük ahhoz, hogy a boltba elmenjenek érte. Külön kötelesség, amit előírni nem lehet ugyan, de parancsnak számít az íratlan törvények sorában, hogy a szövetkezet arra illetékes vezetői ne sajnálják a fáradságot figyelemmel kísérni, miként törődnek szüleikkel a maguk szárnyára bocsátott gyerekek. Figyelmeztessék azokat, akik erre okot adnak, mivel tartoznak szüleiknek támogatás, gyermeki figyelmesség tekintetében. Sajnos, elég sok gyereket külön kell erre is emlékeztetni, de ne mulasszuk el: a közösség felelősségérzete sokakat térített már jó útra. Mondjuk ki tehát kereken: a körülmények lehetővé, sőt szükségesssé teszik, hogy az öregeknek gondozójuk legyen a téesz. Ezt ígértük, nem is olyan régen. Márpedig az ígéretekről nem illik megfeledkezni. K. 1.