Kisalföld, 1969. december (14. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-03 / 280. szám
VILÁG PROLETÁRAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 80 fillér AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1969. DECEMBER 3., SZERDA ★ XXV. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM Lesz-e nyereség? A legtöbb helyen csak találgatják a dolgozók, biztosat nem tudnak. Pedig az évnek az utolsó hónapjában járunk, a mögöttünk hagyott tizenegy hónap majdnem pontos választ ad arra a kérdésre: lesz-e, és ha igen, akkor mennyi a nyereségrészesedés. Az év utolsó hónapja még növelheti ugyan az eddig megtermelt értéket, elcsíphet is az eredményből, de mégsem most dől el az egész esztendei gazdálkodás sikere vagy kudarca. .Miért kell mégis találgatásokra, jósolgatásokra hagyatkozni a dolgozóknak? Egyáltalán nem kell! Ha igaz az, hogy ők a gazdák, márpedig igaz, akkor úgy természetes, hogy gazdálkodásuk eredményéről mindig, folyamatosan tudjanak. Nemcsak az osztáskor, hiszen ekkor már javításra, kedvező változtatásra nincs lehetőség. Erre csak a napi munkában van mód úgy, hogy a vezetők állandóan figyelemmel kísérik az eredményjavító és a rontó tényezőket, róluk tájékoztatják a dolgozókat, megnyerik őket a takarékos, hatékony gazdálkodás, belülről elhárítható akadályának eltávolításához. Ilyen akadály több mint elég van. A munkaszervezés fogyatékosságaiból adódó csellengések, kapkodások, a selejt, nagy értékű gépek nem kellő hasznosítása és sok egyéb rendellenesség viheti és viszi is a forintokat. Ilyen összefüggésben a munkás hétköznapokon kevés szó esik a nyereségről. Pedig ebből herdál mindenki, aki munkájára nem ügyel eléggé, aki az anyaggal, munkaeszközzel, idejével, s nem utolsósorban testi épségével könnyelműen bánik. Érdekes, és minden bizonynyal sokan elgondolkoznának róla, ha az adott termelőegységben összeszámolnák, mekkora veszteséget okoz a selejt, a törtnapi hiányzás, a könnyelműsködésből származó baleset, és mennyi túlórapótlékot takaríthatnának meg a munka jobb szervezésével. Azzal, hogy mindenki a rábízott dolgát pontosan, lelkiismeretesen teljesítené. Ha megismeri a közösség, hogy mennyibe kerül neki a lazaság, bizonyára jobban ügyel a maga, és mások tevékenységére, hiszen a saját zsebének senki sem ellensége. Némely, „jól fizető” hírében álló vállalatnál, nem tudni milyen forrásból, elterjedt a hír, amely szerint az idén nem lesz nyereség. Azért terjedhetett, mert a vezetők hétpecsétes titokként őrzik a valóságot. „Hadd érje meglepetés a dolgozókat!’’ — indokolják némelyek a titkolózást Mások pedig arra hivatkoznak, hogy a részesedés kifizetéséig még sok idő van hátra, addig sok minden beleszólhat a végösszeg kialakításába. Elsősorban az összevont vállalatok gyáregységeiben hivatkoznak az utóbbira, mert tartnak tőle, hogy nem a hozzájárulás arányában, hanem a közös kalapból egyformán részesednek. Az aggodalom nem egészen alaptalan. Felsőbb szerveiknek kell eloszlatniuk azzal, hogy nem egyenlősdi alapon, hanem valóban a nyereségképzéshez való hozzájárulásának arányában illesse a gyáregységek dolgozóit a részesedésben kifizetett anyagi megbecsülés. Ami pedig a „meglepetést” illeti, célszerű lenne mielőbb kiiktatni a szótárból. A nyereségrészesedés nem ajándék. J. L.-né Képek a messzeségből Éjszaka fölt a megoldás Moszkvában történt, éppen két hónapja. A Vnukovoi repülőtérről igyekeztem át a Domogyedovoi repülőtérre. Megtehettünk már vagy huszonöt kilométert, s kezdett izgatni, merre járunk. A taxisofőrből kitört a nevetés. — Ugyan! Csak most indultunk el. Még háromszor enyhngi út, aztán egy ugrás és ott vagyunk. Ne legyen türelmetlen, nyolcvan kilométernél is nagyobb a távolság! — A vezetőre bíztam magam, s ő viszonzásul a megértésért, hangosan mondta, mikor, merre járunk. A Vörös térnél megállt néhány percre, aztán az autók áradatából „kilőtte” Volgánkat, és a baloldali sávból áthúzott a jobb oldalra. Azt vettem észre, hogy kocsink lefordult a főútról, és a Moszkva folyó partján száguldtunk tovább. — Rám bízta magát? — kérdezte a gépkocsivezető, de egyáltalán nem várt feleletet. — Ha erre hoztam, ezt a megállót sohasem hagyom ki. — Vagy tizenöt perces út után egy emlékoszlop előtt álltunk meg. A sofőr kiugrott, bekiáltott a kocsiba, hogy kövessem. A hasáb formájú oszlopra Lenin portréja volt festve. Alkotója először fehérre alapozta atövet és erre vitte fel az égőpiros festéket. A piros és a fehér ellentétével, különös harmóniájával bontotta ki elképzelését. Művészetét kihozta a Moszkva folyó partjára s még a szignóját is elfelejtette a kövön hagyni. — Művész készíthette? — kérdezte a sofőr. — Szerény ember lehetett. Végigbarangoltam a Szovjetunió számos városát, de ehhez hasonlót sehol sem láttam Lenin, égőpirosan! Mintegy szimbólum. Az ember csak álmában sejtheti meg az ilyet, az ébrenlét és a lebegés határán. Különös, nagyon különös, amit a festmény készítője láthatott. Még egy óráig együtt utaztam a taxissal. Szórakozott volt, mintha magával vitatkozott volna. Nem tudtam meg, vannak-e titkolt festői szándékai, mi vonzza újra és újra a folyóparti oszlophoz. A repülőtér előtt kisegítette a csomagomat és azt mondta: — A kitérőt én fizetem. — Tízrubelesem volt, odaadtam. — A tárlatvezetés is benne van — feleltem köszönés helyett. A repülőgépen jutott eszembe, hogy a nevét sem tudom a gépkocsivezetőnek, ellenben az a kép az oszlopon ... Az embert elkísérik élményei. Két hónap után a soproni szőnyeggyárban látok egy faliszőnyeget, és benne — nem rajta! — sárga, barna, krém és égőpiros fonálból Lenin portréja. Az annyira jellegzetes lenini arcért égőpirosan. Kopper János iparművész álmodta szőnyegre a képet, számosan hozzájárultak, hogy elkészüljön. Egy gépet kellett átalakítani a szövéshez, hetek munkája volt, míg betanították a masinát a szőnyegbe rajzolás fogásaira. A gyár egyik műszakija mondja, az iparművész elképzeléseinek segítője. — Három nap, három éjszaka rajzoltam, írtam és számoltam, míg végül a harmadik éjszaka rájöttem a megoldásra Valamivel én is hozzájárulhattam a Lenin-centenárium sikeréhez. És sorolja a műszaki érdekességeket, hogy a lánc- és vetülékfonalak miként álltak mozaikká. Milyen fonalat kerestek a szőnyeghez, miként rögzítették a szálakat hogy a kép felbonthatatlan legyen; hogyan gondoskodtak arról, hogy az idő ne ártson majd a finom gyapjúnak. — Megmondaná a nevét? — kértem a fiatalembert. — Nem az nem fontos — felelte. — Sokan csináltuk, valamenynyien. Névtelen alkotók égőpiros színek. Egy folyóparti sétányon és egy szőnyeggyár szövőgépén. Messzeesnek egymástól a képek, s valahol mégis találkozniuk kell, hiszen most is találkoztak. (Ferenczi) TÁJÉKOZTATÓ az év végi munkaidő-beosztásról Ez év december 24—28 között a hatnapos munkahétben dolgozó és a páratlan héten szabad szombatot tartó vállalatoknál a munkaidőbeosztás a következő: december 24., szerda: szombati munkaidő, december 25. és 26. munkaszüneti nap, december 27, szombat, heti pihenőnap, december 28., vasárnap: munkanap. A páros héten szabad szombatot tartó és ötnapos munkahétben dolgozó vállalatoknál a munkaidő-beosztás nem változik, tehát december 27-én szabad szombatot tartanak és december 28-a marad a heti pihenőnap. Ettől eltérő munkaidő-beosztást elrendelni, vagy engedélyezni nem szabad, kivéve a jogszabályok alapján év végi üzemszünetet tartó építőipari vállalatokat. Nem szabad szabadnapokat beállítani és a munkaidő-beosztást ilyen módon megváltoztatni a munkaszüneti napokat megelőző, vagy követő munkanapok előre, vagy utólag történő ledolgozásával sem. A fentiek vonatkoznak 1970. január 1-re is. Mivel ez a nap csütörtökre esik, sem a hatnapos, sem pedig az ennél rövidebb munkahéttel dolgozó vállalatoknál nem szabad a munkaidő-beosztást megváltoztatni. (MTI) Bővül az AFIT szolgáltatása Telep létesül Kapuváron A következő ötéves terv fejlesztési, szolgáltatási elképzeléseinek egyeztetése végett találkoztak nemrég a megyei tanács vezetői és az AFIT vezérigazgatója, Kovács Béla. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy néhány közérdekű kérdésre választ kérjünk. Megyénk autószaporulata ugyanis évente 800-ra tehető, 1970 végén 5800—6000 gépkocsi, a negyedik ötéves terv végén több mint 10 000 személyautó lesz itt a magánosok birtokában. Miként készül fel erre az AFIT? — Feladatainkat a nagyobb városokban levő hálózat révén látjuk el — mondta a vezérigazgató. — Győrött a gyárvárosi benzinkút mögött 27 millió forintért épül az állomásunk. Ez év decemberében kellett volna elkészülnie, de az építőipar csak a jövő év májusára ígéri a befejezést. Ezen a helyen két műszakban 160 munkást foglalkoztatunk majd. Túlzsúfolt a XV-ös telep Győrött, a munkakörülmények nem megfelelők. Szándékoznak-e ezen változtatni? — A jövő esztendőben megkezdjük a XV-ös telep korszerűsítését. Az első ütemben 10 millió forintért mosdókat és irodahelyiségeket építünk, a második ütemben a szerelőcsarnokot bővítjük, korszerűsítjük, erre 20 millió forintot szánunk. A munkahelyi ellátottság fontos része a szolgáltatásnak, ám a munka minőségén, az ügyfelekkel való bánásmódon is szükséges javítani az AFIT győri telepén. — Ismerjük az ebbeli hiányosságokat — mondotta Kovács Béla —, a szükséges intézkedéseket megtettük, reméljük, a változásokat az ügyfelek észreveszik majd. Annak ellenére, hogy a gazdasági szabályozók nem erre ösztönöznek bennünket, javítószolgálatunkat is gépesítjük, műszereket vásárolunk. Várható-e változás az alkatrész-ellátásban? — Hazánk roppant nehéz helyzetben van, sok autótípus fut nálunk, ezért a régebbi évjáratú gépkocsik javítása nehézkes. Az államilag forgalomba hozott gépkocsik pótalkatrész-ellátása kisebb zökkenőktől eltekintve elfogadhatónak mondható. Néhány nagyobb cég megfelelő készletekkel bizományi raktárakat is létesített hazánkban, onnan gyorsabban beszerezhető a kívánt alkatrész. Vállalatunk is szorgalmazza, hogy minél több cég hozzon létre hasonló raktárakat, mert az alkatrész-rendelés még mindig merev, bürokratikus. Csak példaként: a jövő évi alkatrész-igénylésünket már ez év májusában el kellett küldenünk. Lehetne-e jobban hasznosítani a meglevő alkatrészkészletet? — Előfordul, hogy egyes raktárainkban olyan alkatrészek fekszenek, amelyeket másutt keresnek. Ezért központi elosztóraktárt hozunk létre, így bizonyára több javítási igényt teljesíthetünk. Hallottunk arról, hogy a következő ötéves tervben Kapuváron autójavító állomás létesül. A megyei tanács vezetőivel elvileg megállapodtunk abban, hogy közös összefogással célszerű AFIT-állomást létesíteni Kapuváron Mi a fejlesztési alapból szorgalmazzuk az építést, a megyei tanács területet ad, biztosítja az elektromos ellátást, csatornázást, utat — mondta befejezésül Kovács Béla vezérigazgató, sz. zs. Sárgakabátosok Zöld utat a fehérben! A vonatablak-sor messziről kivilágított utcának látszik, nem hallatszik idáig a kerekek csattogása. A kocsi álmosító melegében az ablaknak nyomja homlokát egy utas, gyönyörködik a lámpák fényben táncoló hókristályokban, a fekete sínekre fagyott furcsa jégfigurákban ... — Halló, tizenegyes pályamesteri szakasz? Elrendelem az elsőfokú készenlétet! Hány csákányosa van? A MÁV győri pályafenntartási főnökségének 11. pályamesteri szakaszán Ocskai Béla pályamester számolja az embereit. Negyven fizikai dolgozója van az ötvenkét kilométernyi vágányra és a kétszáz csoport kitérő vágány karbantartására. Pufajkájukra sárga mellényt húztak, figyelmeztetésül a mozdonyvezetőknek: vigyázz, a sínek között járunk! Nyáron és a zimankói tél beállta előtt is nehéz beosztani a munkát, mert a negyven emberből heten fiatalkorúak, rájuk csak könnyű munkát lehet bízni, heten pedig vágánygondozók. Tehát huszonhat csákányosa marad, velük a síncseréket, a vágányszabályozási munkákat és a kitérők szabályozását, végeztetheti. ők azok akiket most, a hideg beálltával készenlétbe állíthat a hó- és jégakadályok eltüntetésre a vonatok elől N. É. A Dózsa-brigád délelőtt még a cseréhez vágta a síneket, de megjött az utasítás- ügyeletbe kell lépniük ★ Rumi Imre vágánygondozó egyelőre vesszőseprüvel tiszti* *a váltókat, de az éjjeli faevb»« már csak a gázláng segít. (Alsó kép.) Szovjet pártmunkásfeülitettség értezett Irakba Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására kedden Budapestre érkezett az SZKP Központi Bizottságának pártmunkás-küldöttsége, E. Z. Razumovnak, az SZKP KB pártszervezési osztálya helyettes vezetőjének vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Tóth Mátyás, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője fogadta. Jelen volt. F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. (MTI)