Kisalföld, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

172032 Köszönjük 125. szabad új esztendőt! M­érlegkészítés közben az új esztendő kü­szöbén elsőnek a szorgalmasan dolgozó városi és falusi emberekre gondolunk, akik eredményesen gazdagították hazánkat. Megelégedetten várhatjuk az új esztendőt, mert az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a kultúra 1969-es adatai sikerekről adnak számot. Elsősorban olyan eredményekre gon­dolunk, amelyeket a megye gyárainak munká­sok mérnökei, igazgatói együttes erővel értek el, javították a termelés minőségét, és a leg-,­több vállalat a választékát is bővítette. Gazda­gabbak lettünk a múlt esztendőben számos országosan is jelentős beruházással. S szóljunk az emberekről is, akik a feladatokat végrehaj­tották, akik munkájuk közben nemcsak önma­guk, hanem elsősorban a társadalom javáért dolgoztak. Az üzemi, intézményi dolgozók reál­bére átlagosan majdnem 4 százalékkal emel­kedett úgy, hogy a gyári műszaki vállalati fej­lesztési alap is növekedett, és a népgazdasági kötelezettséget teljesítve gyarapították a nem­zeti jövedelmet. Az 1969-es mezőgazdasági év megyénkben különösen eredményes volt. A növénytermelés hozama az elmúlt esztendők legjobb átlagait is túlszárnyalta. A szorgalmas paraszti­­munka, a jó termés és az ösztönző felvásárlási ok a ter­melőszövetkezeti dolgozók életszínvonalát a ter­vezettnél kedvezőbben alakította. Kulturális életünk is jelentősen fejlődött. A pedagógusok becsülettel teljesítették szocialista nevelői kötelezettségüket. A szépirodalmi és szakmai könyveket a munkások, parasztok és értelmiségiek növekvő érdeklődéssel vásárolják, olvassák. A rádióhallgatók és főleg a televízió­­nézők száma 1969-ben tovább emelkedett. A napi- és hetilapok olvasóinak tábora ugyancsak jelentősen növekedett. Sikereinket elismerve —­ s ebben bizonyosan egyetértenek velünk a dolgozók —­ nem leplez­zük a fogyatékosságokat sem. A népgazdasági reform céljait tekintve nemcsak az eredmények, hanem a hibák és mulasztások is világosabban mutatkoznak. Vannak még ipari üzemeink, ahol a vezetés szervezettsége 1969-ben is elmaradt a lehetőségektől, a munka termelékenysége alig vagy egyáltalán nem növekedett. A keres­kedelmi vállalatok — főleg a textil- és iparcik­ket forgalmazók —­ adóssága, hogy nem tartot­ták kellően tiszteletben a fogyasztói érdekelt­séget. A nagyobb rentabilitást nemcsak a for­galom és a választék növelésével, hanem — mint néhány termelő üzemünk —­ áremeléssel is igyekeztek elérni Az életszínvonal a tervezettnél jobban növe­kedett. A dolgozók mégis sokat bírálták a nye­­reségrészesedés kategorizálási rendszerét, a tavaszi és nyáreleji zöldség- és gyümölcsellá­tást és a hiányos áruválasztékot. Az is igaz, hogy az alacsony nyugdíjban részesülők élet­­színvonala csökkent. Az őszinte számvetés, az eredmények és hi­bák együttes mérlegelése nemcsak azt mutatja, hogy a szocializmus építésére a fejlődés jel­lemző, hanem egyszersmind ösztönzést is ad a jó tapasztalatok közkinccsé tételéhez és a fo­gyatékosságok megszüntetéséhez. Az 1970-es építő munka sikeréért az ötéves terv befejezésének esztendejében — a bevált tapasztalatok alapján —■ elsősorban azt sze­retnénk javasolni, hogy a dolgozók a marxiz­mus—leninizmus tanításainak alapján minde­nütt fejlesszék tevékenységüket. Az ipari és mezőgazdasági termelés irányítása még inkább váljék kollektívvá és demokratikussá. A szocia­lista üzemi, termelőszövetkezeti és intézményi demokrácia fejlődő légkörében a vezetők egy­személyi felelőssége és döntési biztonsága is növekedik. Amikor az ipar, a mezőgazdaság és a kultúra eredményeit méltatjuk és a fogyatékosságokat bíráljuk, akkor egyszersmind pártunk általános tevékenységét is értékeljük. A Magyar Szocialista Munkáspárt több mint 13 éves munkája a gyakorlatban is igazolja a lenini munkastílus alkalmazásának helyességét. 1969-ben elért sikereinknek is alapja volt a lenini kollektív vezetés alkalmazása, a szocia­lista demokratizmus fejlesztése, a dolgozókkal való kapcsolat elmélyítése, a népet szolgáló egyszerű, szerény, kommunista magatartás meg­őrzése és ápolása. Ahol pedig mulasztás vagy felületesség észlelhető, ott legtöbbször megta­lálható a lenini tanítás elhanyagolása és meg nem értése. Ezerkilencszázhetven lesz hazánk felszabadí­tásának negyedszázados évfordulója. A dicső szovjet hősök véréből­­fogant szabadság meg­adta a lehetőséget ahhoz, hogy a sokat szen­vedett magyar munkás, paraszt és értelmiségi saját boldogulására használja eszét és kezét. Minden, ami az elmúlt 24 esztendőben történt, arra tanít, hogy hazánk építő munkája akkor igazán szocialista és eredményes, ha híven szolgálja a proletár internacionalizmus ügyét. A tapasztalat azt is igazolta, hogy csak a pro­letár internacionalizmus általános törvényszerű­ségének tiszteletben tartásával lehet a szocia­lizmus építéséért a nemzeti sajátosságokat fel­ismerni és hasznosan alkalmazni. A proletár internacionalizmus és a­­szocialista hazafiság együttesen biztosítja békés, alkotó munkánkat, és segíti azokat a törekvéseinket, hogy az im­perialista háborús szándékok meghiúsuljanak. A békés, boldog, szocialista jövőre és a test­véri népekkel való együttműködésre alapozva jobb vezetéssel, munkaversennyel, a tudás nö­velésével készülnek megyénk üzemei, termelő­­szövetkezetei történelmünk legnagyobb ünne­pére, felszabadulásunk 25. évfordulójára. A­z új esztendő küszöbén szívből köszönt­jük a városok és falvak dolgozóit. Kö­szönet és elismerés mindazoknak, akik 1969-ben is jó munkával, példásan szolgálták a szocializmus ügyét. Jó egészséget, boldog új esztendőt! AZ MSZMP GYŐR-SOPR­ON MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Évzáró az Ady-ban Mit sikerült megvalósítani a tervekből? — erről érdek­lődtem a­­soproni Ady Endre Művelődési Ház igazgatójától, Sógor Ferenctől. — Közösségünk annak örül legjobban, hogy a művelődési házunkat évről évre többen látogatják, öt évvel ezelőtt 82 000-en­ művelődtek, szóra­koztak nálunk, az idén pedig 130 000-nél is többen. — Minek köszönhető a számszerű növekedés? — Igyekeztünk új szakkö­röket szervezni, öt év alatt a kisfilmesek klubja, a Nők lapja baráti köre és a kama­rakórus alakult a többi mel­lé. A szabás-varrás tanfo­lyamnak jelenleg­­108 tagja van, csaknem háromszorosa a négy évvel ezelőttinek. Az idén a 16 éven felü­liek a táncos rendezvé­nyekre klubigazolványt vált­­­­hattak. A Déryné Színház előadásait 82 százalékban bérletesítettük, a színházláto­gató bérletesek 70 százaléka üzemi dolgozó. — Milyen eredményeket ér­tek el a szakköreik? — A Törzsök Béla vezette kamarakórust kiváló címmel jutalmazták. A modellezők pedig Fonyódligeten elnyer­ték a Dunántúli csapatbaj­nokság vándorserlegét. Ezek után az­­igazgató be­szélt a megvalósulatlan ter­veikről. — Főleg a kisüzemek kul­túrásait szerettük volna ma­gunk köré gyűjteni és mun­kájukban segíteni, terveztük, hogy az irodalmi szakkör mikroszínpaddá alakuljon. Ezek megmaradtak jövő évi feladatoknak. Célunk még, hogy a meglévő rendezvénye­inket, szakköreinket színe­sebbé, tartalmasabbá tenni. A jövő évi ismeretterjesztő előadások között szerepelnek a nagy évfordulóinkról szóló megemlékezések. Érdekes előadás lesz a fonás szaba­dalmazásának 200. évforduló­ja alkalmából. Szociográfiai felmérést végzünk a művelő­dési ház környékén lakóknál. Fontos tudnunk életkörülmé­nyeinkről, kultúrálódási igé­nyeinkről. Például ha a kör­nyéken sok a 8—14 éves gye­rek, akkor számukra érde­mes gyermekklubot szervez­ni. — A heti három alkalom­mal tartott, vitát kavaró mozi­­előadásokkal kapcsolatban jövőre milyen változást vár­hatunk? — A közismerten recsegő hangú, homályos képű és régi filmek vetítéséért sok jogos elmarasztaló kritikát kap­tunk. Ha a megyei Moziüze­mi Vállalat nem gondosko­dik jobb berendezésekről, ak­kor megszüntetjük a filmve­títést, mert az a jelenlegi kö­rülmények között nem él­ményt adó művelődés, hanem legtöbbször pusztán mérge­­lődés. U. Gy. MUNKU­SOROK Január első napjaiban or­szágszerte megkezdődnek a munkásőr-egységgyűlések. Az ünnepi összejöveteleken összegezik majd az elmúlt kiképzési esztendő fő tapasz­talatait, maghallgatják a to­vábbi feladatokról szóló út­mutatásokat. Értékelik a munkásőregységek szerve­zettségét, fegyelmét, harc­­készültségét, a személyi ál­lomány politikai aktivitását, erkölcsi és eszmei egységét. Az ünnepi egységgy­űlése­ken osztják ki a munkásőr­ségben kibontakozott szocia­lista versenymozgalom leg­jobbjai között a díjakat, át­adják a vándorserlegeket, vándorzászlókat, a kiváló parancsnok és kiváló mun­kásőr jelvényeket. Az újon­­cok az ünnepi egységgyűlé­seken teszik le az esküt és veszik át a fegyvert az öt, vagy tízéves szolgálat után főszerelőktől, illetve azoktól, akik tartalékállományba ke­rülnek. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1970. JANUÁR 1., CSÜTÖRTÖK * XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 4 tartalomból: VERSENYBEN a MUNKÁVAL Saját szöknei« Szökőév volt 1969-ben az Ielzett Fémlemezipari Művek soproni tűgyárában. De a munkanapok száma az idén nem februárban, hanem de­cemberben „szökött”: a gyár­egység dolgozói, brigádjai felajánlották pótvállalásként, hogy a negyedik negyedéves tervet két nappal előbb be­fejezik, vagyis ennek megfe­lelően 200 000 forint értékű felajánlást tettek. Novemberben már csak pótvállalásra volt idő, hi­szen a tagyáriak az idei munkaversenyüket január elsejével kezdték. Az egy­éves, december harminc­­egyedikéig tartó mozgalmat már az 1970 év előkészíté­sének is szánták: az idei eredményeikkel a felszaba­dulás és Lenin születésének évfordulója tiszteletére indí­tandó munkaversenyt kíván­ták megalapozni. Az üzem dolgozóinak négy­ötöde brigádtag, tizenegy kis közösségben 155 ember te­vékenykedik. 1968 végén hét brigád volt az üzemben, s mert feladatul tűzték ma­guk elé a tagyáriak, hogy megszerzik a „szocialista üzem­’ címet, újabb brigá­dok létrehozását javasolták. Tapasztalatcserén Masomma­­gyaróváron jártak, a MŰ­FÉM és a MEZŐGÉP „szo­cialista üzem” címért dolgo­zó közösségeinél. Az ered­mény jövőre látszik majd meg: sikerült-e olyan mun­kát végezniük a tűgyár bri­gádjainak, amelyért megér­demlik a „szocialista üzem” címet. Nemcsak brigádokban, egyénenként is versenyeznek egymással a tűgyári dolgo­zók. Ennek a munkaverseny­­ne­k a művezetők a gazdái, ők szervezik, rendezik a munkások keze alá a mun­kát. Végül az ő dolguk a javaslat készítése a jutalom­ra, amelyet közösen végez­nek a párt-, KISZ- és szak­­szervezeti bizalmiakkal, bri­gádvezetőkkel. Az egyéni verseny eredményeit mindig a következő hónap tizedi­kéig értékelték. A pontszá­mok az anyagtakarékosság, újítás, selejtmentes, lelkiis­meretes munka, a társadalmi munka és a pontos megjele­nés, a munkahelyi viselke­dés jellemzőiből tevődtek össze. Ezért nemcsak a brigádok, de az egyéneknek is a javára írható, hogy sikerült a­ no­vember—decemberi felszaba­dulási munkahónap. Méghoz­zá a vártnál jobban: a ne­gyedik negyedévet nem két, hanem három nappal előbb fejezték be a tagyáriak, így a kettő helyett háromszáz­­ezer forinttal teljesítenék túl az utolsó három hónap ter­vét. (T. R.) Falusi napközik , Asszony, kiált a szurdok! • Kulturális krónika, '69 Sztriptíz és óriáskerék m­iót mulattunk 1969 9 Kertek alatt hozták a fényt Keményen ellenáll a páli—beledi hóerőd­ ­ Az utóbbi 24 órában a szá­mítottnál is kevesebb hó esett az országban, általában három-négy centiméteres friss hó takarta be a régit. A Dunántúlon javult a helyzet. Sikerült áttörni a 75-ös számú keszthely—bak —lenti főútvonal Keszthely és Alsópáhok közötti szaka­szán lerakodott sok méter vastag hótorlaszt. Az út fe­lén, egy nyomtávon újra megindult a forgalom. Egy nap alatt járhatóvá tettek 32 bekötő- és összekötő utat is. A 86-os számú, köm­end— szombathely—csornai fő­útvonal Páli és Beled kö­zötti szakaszán kedden még nem vezettek eredményre a hótorlaszokat lazító rob­bantások. A Győri Közúti Igazgatóság szerdán foly­tatta a robbantásokat és újabb gépeket vetett be, hogy meggyorsítsa a hó­akadályok eltávolítását. Jelenleg még Veszprém, Győr-Sopron, Fejér, So­mogy, Zala, Tolna, Borsod, Komárom és Pest megyé­ben összesen 47 bekötő- és összekötő út járhatat­lan. Példás vállalkozás Múzeumi zsebkönyvek Érdekes vállalkozásba kez­dett a Veszprém megyei Mú­zeumok Igazgatósága; szűk­szavú katalógusok helyett tartalmas, szép kiállítású zsebkönyveket bocsátott köz­re. Az idén, az első sorozat­ban 5 ismeretterjesztő zseb­könyvet adott ki. A kiadványok között az egyik legértékesebb a nem­rég elhunyt nagyhírű tudós, Vértes László munkája, aki az ősember lovasi és sümegi bá­nyájának eredetét és érde­kességeit mutatja be.­­ A lovasi murvabányába­n talált leletek azt bizonyítják, hogy ez lehetett az emberiség történetének egyik legrégibb bányája. Mire használta sok­ezer évvel ezelőtt a festék­anyagot az ősember? Erre a kérdésre válaszol a szerző, aki kifejti, hogy harc előtt testüket festették be a vérszí­­nű anyaggal, s ezzel színez­ték a sírokba tett bálvány­szobrokat. Olyan jeleket is találtak, amelyek a festék­anyag cseréjére utalnak, te­hát valószínűleg ott élhettek az emberiség első „expo­r­tőrei”. A sümegi kovakőbá­­nya jóval fiatalabb a lovasi festékbányánál, de a leletek ott is ritkaságnak számíta­nak. A Veszprém megyei Mú­zeumok Igazgatósága a jövő évben újabb zsebkönyveket bocsát közre. (MTI) TÜZ£S SZEKÉR Előtte pohár, mö­götte a múltja. Te­kintete megbékélt, íz­lelgeti is hazai bort, csak a keze rezdülé­sén látszik fáradt éle­te: öreg paraszt, nya­kas paraszt. Hánnyal is töltöttem már így, ilyen rövid órás me­sélő kedvet, s a néha felbuggyanó panasz­ból is éreztem a sze­mérmesen titkolt megnyugvást — jobb ami most van. Mert mi van? Jól ápolt ha­tár. Népes istállók. Gépszín sorjázó gé­pekkel. Sárgán da­gadó kukoricagórék, bálákból rakott ka­zaltanya. Előtte újra tele po­hár, szeme keskeny­­re szűkül, és foga közt mormolja a szót: — A gyümölcsös többet adhatott vol­na az idén. — Mitől nem volt több? — A fagytól. —­tilaga hány éves? — Hatvan. — És a szövetke­­zet? — Tíz. Szürke az ég, fe­hér a hó. Pamacsok­ban ül a háztetőn, a fák ágain. — Hogyan bírta tí­zig? — Mindig több lett, valamivel mindig több. A reménnyel bírtam tízig. — Most mennyi van? — Osztalék több mint hatmillió. Min­den ledolgozott tíz­órás munkanapra 98 forint jut. A tűzhelyen fel­forr a víz. — Igyunk — száj­szélére buggyan egy csepp. — Mire? — Arra, ami el­múlt. — Szép volt? — Nehéz. — Miért hívják ma­gát sértettnek? Sér­tett Vargának? — Mert öt Varga van a faluban. Vala­hogy meg kell külön­böztetni őket. Szeme újra csak rés, egészen keskeny kis szürke fényű rés. — Ezért jött? — Ezért is. — Miért nem kér­dezte meg mástól? Mindenki tudja. Fel­gyújtottam egy ko­csi szalmát a falu kö­zepén. — Kocsival? — Kocsmai, téesz­­kocsival. Ebben a fa­luban egyetlen tehe­tős ember volt a téesz előtt, az is hat­van holddal. Én vol­tam az. Megalakult a téesz, estétől regge­lig néztük az eget az asszonnyal az udvar közepén, kifordított tenyérrel. Volt egy tehenünk, hirtelen jött betegségünk. Szí­vünk, agyunk oda­lett." Tettem, amit bírtam. Az akkori el­nök volt az én bére­sem, kölyökkora óta vesződtem vele. Az elnök szava nekem semmi sem volt. Ka­rácsony előtt megáll egy szekér a kapunk előtt, tele, szalmával. „Ez mi?” — mondom Istvánnak, a kocsis­nak. Az meg pislog ga rüm- „Az elnök küldte. Mert most tu­dunk osztani valamit a rászorultaknak ...” „Jó, járj be, fiam,az udvarra” — mondom neki. „Aztán menj vissza az elnököd­höz, mondd meg, fél­óra múlva megkapja az üzenetet.” A ko­csis toporgott zava­rában, de elment, bambán, rosszat sejt­ve elment. Fölvettem a bekecsem, kihajtot­tam a szekérrel a fa­lu közepére. Kifog­tam a lovat, ráver­­tekm­ a falára, rohant is, mert háta mögött már lobogott a szal­ma. Meg a szekér is. Az én szekerem volt. De ezt maga úgyse érti. — Azt hiszem, ér­tem. — Elmúlt. — Boldog? — Elégedett. — Most micsoda? • — Raktáros. — A volt elnök? — Agronómus. El­végezte az egyetemet. — Megvannak? — Meg. A röm. Előtte a pohár, mö­götte a múltja. El­égette a falu köze­pén a szekerével együtt. gszm ARA: 1.- F1 Új csarnok Téten Üzembe helyezték a Teli Autó- és Motorjavító Ktsz 600 négyzetméteres csarnokát, ahol a gépkocsik karosszériá­ját javítják. Új helyet kapott a forgácsoló műhely is. A szovjet UAZ Autógyár mérnökei a napokban elő­adást tartottak­ a szövetkezet szakembereinek, és bemutat­ták a szovjet gépkocsik javí­tásának fortélyait. A bemutatón a soproni szerviz szerelői is részt vet­tek. A múlt esztendőben a két szövetkezet szerelői Ju­goszláviában és az NDK-ban jártak tapasztalatcserén.

Next