Kisalföld, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
172032 Köszönjük 125. szabad új esztendőt! Mérlegkészítés közben az új esztendő küszöbén elsőnek a szorgalmasan dolgozó városi és falusi emberekre gondolunk, akik eredményesen gazdagították hazánkat. Megelégedetten várhatjuk az új esztendőt, mert az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a kultúra 1969-es adatai sikerekről adnak számot. Elsősorban olyan eredményekre gondolunk, amelyeket a megye gyárainak munkások mérnökei, igazgatói együttes erővel értek el, javították a termelés minőségét, és a leg-,több vállalat a választékát is bővítette. Gazdagabbak lettünk a múlt esztendőben számos országosan is jelentős beruházással. S szóljunk az emberekről is, akik a feladatokat végrehajtották, akik munkájuk közben nemcsak önmaguk, hanem elsősorban a társadalom javáért dolgoztak. Az üzemi, intézményi dolgozók reálbére átlagosan majdnem 4 százalékkal emelkedett úgy, hogy a gyári műszaki vállalati fejlesztési alap is növekedett, és a népgazdasági kötelezettséget teljesítve gyarapították a nemzeti jövedelmet. Az 1969-es mezőgazdasági év megyénkben különösen eredményes volt. A növénytermelés hozama az elmúlt esztendők legjobb átlagait is túlszárnyalta. A szorgalmas parasztimunka, a jó termés és az ösztönző felvásárlási ok a termelőszövetkezeti dolgozók életszínvonalát a tervezettnél kedvezőbben alakította. Kulturális életünk is jelentősen fejlődött. A pedagógusok becsülettel teljesítették szocialista nevelői kötelezettségüket. A szépirodalmi és szakmai könyveket a munkások, parasztok és értelmiségiek növekvő érdeklődéssel vásárolják, olvassák. A rádióhallgatók és főleg a televíziónézők száma 1969-ben tovább emelkedett. A napi- és hetilapok olvasóinak tábora ugyancsak jelentősen növekedett. Sikereinket elismerve — s ebben bizonyosan egyetértenek velünk a dolgozók — nem leplezzük a fogyatékosságokat sem. A népgazdasági reform céljait tekintve nemcsak az eredmények, hanem a hibák és mulasztások is világosabban mutatkoznak. Vannak még ipari üzemeink, ahol a vezetés szervezettsége 1969-ben is elmaradt a lehetőségektől, a munka termelékenysége alig vagy egyáltalán nem növekedett. A kereskedelmi vállalatok — főleg a textil- és iparcikket forgalmazók — adóssága, hogy nem tartották kellően tiszteletben a fogyasztói érdekeltséget. A nagyobb rentabilitást nemcsak a forgalom és a választék növelésével, hanem — mint néhány termelő üzemünk — áremeléssel is igyekeztek elérni Az életszínvonal a tervezettnél jobban növekedett. A dolgozók mégis sokat bírálták a nyereségrészesedés kategorizálási rendszerét, a tavaszi és nyáreleji zöldség- és gyümölcsellátást és a hiányos áruválasztékot. Az is igaz, hogy az alacsony nyugdíjban részesülők életszínvonala csökkent. Az őszinte számvetés, az eredmények és hibák együttes mérlegelése nemcsak azt mutatja, hogy a szocializmus építésére a fejlődés jellemző, hanem egyszersmind ösztönzést is ad a jó tapasztalatok közkinccsé tételéhez és a fogyatékosságok megszüntetéséhez. Az 1970-es építő munka sikeréért az ötéves terv befejezésének esztendejében — a bevált tapasztalatok alapján —■ elsősorban azt szeretnénk javasolni, hogy a dolgozók a marxizmus—leninizmus tanításainak alapján mindenütt fejlesszék tevékenységüket. Az ipari és mezőgazdasági termelés irányítása még inkább váljék kollektívvá és demokratikussá. A szocialista üzemi, termelőszövetkezeti és intézményi demokrácia fejlődő légkörében a vezetők egyszemélyi felelőssége és döntési biztonsága is növekedik. Amikor az ipar, a mezőgazdaság és a kultúra eredményeit méltatjuk és a fogyatékosságokat bíráljuk, akkor egyszersmind pártunk általános tevékenységét is értékeljük. A Magyar Szocialista Munkáspárt több mint 13 éves munkája a gyakorlatban is igazolja a lenini munkastílus alkalmazásának helyességét. 1969-ben elért sikereinknek is alapja volt a lenini kollektív vezetés alkalmazása, a szocialista demokratizmus fejlesztése, a dolgozókkal való kapcsolat elmélyítése, a népet szolgáló egyszerű, szerény, kommunista magatartás megőrzése és ápolása. Ahol pedig mulasztás vagy felületesség észlelhető, ott legtöbbször megtalálható a lenini tanítás elhanyagolása és meg nem értése. Ezerkilencszázhetven lesz hazánk felszabadításának negyedszázados évfordulója. A dicső szovjet hősök vérébőlfogant szabadság megadta a lehetőséget ahhoz, hogy a sokat szenvedett magyar munkás, paraszt és értelmiségi saját boldogulására használja eszét és kezét. Minden, ami az elmúlt 24 esztendőben történt, arra tanít, hogy hazánk építő munkája akkor igazán szocialista és eredményes, ha híven szolgálja a proletár internacionalizmus ügyét. A tapasztalat azt is igazolta, hogy csak a proletár internacionalizmus általános törvényszerűségének tiszteletben tartásával lehet a szocializmus építéséért a nemzeti sajátosságokat felismerni és hasznosan alkalmazni. A proletár internacionalizmus és aszocialista hazafiság együttesen biztosítja békés, alkotó munkánkat, és segíti azokat a törekvéseinket, hogy az imperialista háborús szándékok meghiúsuljanak. A békés, boldog, szocialista jövőre és a testvéri népekkel való együttműködésre alapozva jobb vezetéssel, munkaversennyel, a tudás növelésével készülnek megyénk üzemei, termelőszövetkezetei történelmünk legnagyobb ünnepére, felszabadulásunk 25. évfordulójára. Az új esztendő küszöbén szívből köszöntjük a városok és falvak dolgozóit. Köszönet és elismerés mindazoknak, akik 1969-ben is jó munkával, példásan szolgálták a szocializmus ügyét. Jó egészséget, boldog új esztendőt! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA Évzáró az Ady-ban Mit sikerült megvalósítani a tervekből? — erről érdeklődtem asoproni Ady Endre Művelődési Ház igazgatójától, Sógor Ferenctől. — Közösségünk annak örül legjobban, hogy a művelődési házunkat évről évre többen látogatják, öt évvel ezelőtt 82 000-en művelődtek, szórakoztak nálunk, az idén pedig 130 000-nél is többen. — Minek köszönhető a számszerű növekedés? — Igyekeztünk új szakköröket szervezni, öt év alatt a kisfilmesek klubja, a Nők lapja baráti köre és a kamarakórus alakult a többi mellé. A szabás-varrás tanfolyamnak jelenleg108 tagja van, csaknem háromszorosa a négy évvel ezelőttinek. Az idén a 16 éven felüliek a táncos rendezvényekre klubigazolványt válthattak. A Déryné Színház előadásait 82 százalékban bérletesítettük, a színházlátogató bérletesek 70 százaléka üzemi dolgozó. — Milyen eredményeket értek el a szakköreik? — A Törzsök Béla vezette kamarakórust kiváló címmel jutalmazták. A modellezők pedig Fonyódligeten elnyerték a Dunántúli csapatbajnokság vándorserlegét. Ezek után azigazgató beszélt a megvalósulatlan terveikről. — Főleg a kisüzemek kultúrásait szerettük volna magunk köré gyűjteni és munkájukban segíteni, terveztük, hogy az irodalmi szakkör mikroszínpaddá alakuljon. Ezek megmaradtak jövő évi feladatoknak. Célunk még, hogy a meglévő rendezvényeinket, szakköreinket színesebbé, tartalmasabbá tenni. A jövő évi ismeretterjesztő előadások között szerepelnek a nagy évfordulóinkról szóló megemlékezések. Érdekes előadás lesz a fonás szabadalmazásának 200. évfordulója alkalmából. Szociográfiai felmérést végzünk a művelődési ház környékén lakóknál. Fontos tudnunk életkörülményeinkről, kultúrálódási igényeinkről. Például ha a környéken sok a 8—14 éves gyerek, akkor számukra érdemes gyermekklubot szervezni. — A heti három alkalommal tartott, vitát kavaró mozielőadásokkal kapcsolatban jövőre milyen változást várhatunk? — A közismerten recsegő hangú, homályos képű és régi filmek vetítéséért sok jogos elmarasztaló kritikát kaptunk. Ha a megyei Moziüzemi Vállalat nem gondoskodik jobb berendezésekről, akkor megszüntetjük a filmvetítést, mert az a jelenlegi körülmények között nem élményt adó művelődés, hanem legtöbbször pusztán mérgelődés. U. Gy. MUNKUSOROK Január első napjaiban országszerte megkezdődnek a munkásőr-egységgyűlések. Az ünnepi összejöveteleken összegezik majd az elmúlt kiképzési esztendő fő tapasztalatait, maghallgatják a további feladatokról szóló útmutatásokat. Értékelik a munkásőregységek szervezettségét, fegyelmét, harckészültségét, a személyi állomány politikai aktivitását, erkölcsi és eszmei egységét. Az ünnepi egységgyűléseken osztják ki a munkásőrségben kibontakozott szocialista versenymozgalom legjobbjai között a díjakat, átadják a vándorserlegeket, vándorzászlókat, a kiváló parancsnok és kiváló munkásőr jelvényeket. Az újoncok az ünnepi egységgyűléseken teszik le az esküt és veszik át a fegyvert az öt, vagy tízéves szolgálat után főszerelőktől, illetve azoktól, akik tartalékállományba kerülnek. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1970. JANUÁR 1., CSÜTÖRTÖK * XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 4 tartalomból: VERSENYBEN a MUNKÁVAL Saját szöknei« Szökőév volt 1969-ben az Ielzett Fémlemezipari Művek soproni tűgyárában. De a munkanapok száma az idén nem februárban, hanem decemberben „szökött”: a gyáregység dolgozói, brigádjai felajánlották pótvállalásként, hogy a negyedik negyedéves tervet két nappal előbb befejezik, vagyis ennek megfelelően 200 000 forint értékű felajánlást tettek. Novemberben már csak pótvállalásra volt idő, hiszen a tagyáriak az idei munkaversenyüket január elsejével kezdték. Az egyéves, december harmincegyedikéig tartó mozgalmat már az 1970 év előkészítésének is szánták: az idei eredményeikkel a felszabadulás és Lenin születésének évfordulója tiszteletére indítandó munkaversenyt kívánták megalapozni. Az üzem dolgozóinak négyötöde brigádtag, tizenegy kis közösségben 155 ember tevékenykedik. 1968 végén hét brigád volt az üzemben, s mert feladatul tűzték maguk elé a tagyáriak, hogy megszerzik a „szocialista üzem’ címet, újabb brigádok létrehozását javasolták. Tapasztalatcserén Masommagyaróváron jártak, a MŰFÉM és a MEZŐGÉP „szocialista üzem” címért dolgozó közösségeinél. Az eredmény jövőre látszik majd meg: sikerült-e olyan munkát végezniük a tűgyár brigádjainak, amelyért megérdemlik a „szocialista üzem” címet. Nemcsak brigádokban, egyénenként is versenyeznek egymással a tűgyári dolgozók. Ennek a munkaversenynek a művezetők a gazdái, ők szervezik, rendezik a munkások keze alá a munkát. Végül az ő dolguk a javaslat készítése a jutalomra, amelyet közösen végeznek a párt-, KISZ- és szakszervezeti bizalmiakkal, brigádvezetőkkel. Az egyéni verseny eredményeit mindig a következő hónap tizedikéig értékelték. A pontszámok az anyagtakarékosság, újítás, selejtmentes, lelkiismeretes munka, a társadalmi munka és a pontos megjelenés, a munkahelyi viselkedés jellemzőiből tevődtek össze. Ezért nemcsak a brigádok, de az egyéneknek is a javára írható, hogy sikerült a november—decemberi felszabadulási munkahónap. Méghozzá a vártnál jobban: a negyedik negyedévet nem két, hanem három nappal előbb fejezték be a tagyáriak, így a kettő helyett háromszázezer forinttal teljesítenék túl az utolsó három hónap tervét. (T. R.) Falusi napközik , Asszony, kiált a szurdok! • Kulturális krónika, '69 Sztriptíz és óriáskerék miót mulattunk 1969 9 Kertek alatt hozták a fényt Keményen ellenáll a páli—beledi hóerőd Az utóbbi 24 órában a számítottnál is kevesebb hó esett az országban, általában három-négy centiméteres friss hó takarta be a régit. A Dunántúlon javult a helyzet. Sikerült áttörni a 75-ös számú keszthely—bak —lenti főútvonal Keszthely és Alsópáhok közötti szakaszán lerakodott sok méter vastag hótorlaszt. Az út felén, egy nyomtávon újra megindult a forgalom. Egy nap alatt járhatóvá tettek 32 bekötő- és összekötő utat is. A 86-os számú, kömend— szombathely—csornai főútvonal Páli és Beled közötti szakaszán kedden még nem vezettek eredményre a hótorlaszokat lazító robbantások. A Győri Közúti Igazgatóság szerdán folytatta a robbantásokat és újabb gépeket vetett be, hogy meggyorsítsa a hóakadályok eltávolítását. Jelenleg még Veszprém, Győr-Sopron, Fejér, Somogy, Zala, Tolna, Borsod, Komárom és Pest megyében összesen 47 bekötő- és összekötő út járhatatlan. Példás vállalkozás Múzeumi zsebkönyvek Érdekes vállalkozásba kezdett a Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága; szűkszavú katalógusok helyett tartalmas, szép kiállítású zsebkönyveket bocsátott közre. Az idén, az első sorozatban 5 ismeretterjesztő zsebkönyvet adott ki. A kiadványok között az egyik legértékesebb a nemrég elhunyt nagyhírű tudós, Vértes László munkája, aki az ősember lovasi és sümegi bányájának eredetét és érdekességeit mutatja be. A lovasi murvabányában talált leletek azt bizonyítják, hogy ez lehetett az emberiség történetének egyik legrégibb bányája. Mire használta sokezer évvel ezelőtt a festékanyagot az ősember? Erre a kérdésre válaszol a szerző, aki kifejti, hogy harc előtt testüket festették be a vérszínű anyaggal, s ezzel színezték a sírokba tett bálványszobrokat. Olyan jeleket is találtak, amelyek a festékanyag cseréjére utalnak, tehát valószínűleg ott élhettek az emberiség első „exportőrei”. A sümegi kovakőbánya jóval fiatalabb a lovasi festékbányánál, de a leletek ott is ritkaságnak számítanak. A Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága a jövő évben újabb zsebkönyveket bocsát közre. (MTI) TÜZ£S SZEKÉR Előtte pohár, mögötte a múltja. Tekintete megbékélt, ízlelgeti is hazai bort, csak a keze rezdülésén látszik fáradt élete: öreg paraszt, nyakas paraszt. Hánnyal is töltöttem már így, ilyen rövid órás mesélő kedvet, s a néha felbuggyanó panaszból is éreztem a szemérmesen titkolt megnyugvást — jobb ami most van. Mert mi van? Jól ápolt határ. Népes istállók. Gépszín sorjázó gépekkel. Sárgán dagadó kukoricagórék, bálákból rakott kazaltanya. Előtte újra tele pohár, szeme keskenyre szűkül, és foga közt mormolja a szót: — A gyümölcsös többet adhatott volna az idén. — Mitől nem volt több? — A fagytól. —tilaga hány éves? — Hatvan. — És a szövetkezet? — Tíz. Szürke az ég, fehér a hó. Pamacsokban ül a háztetőn, a fák ágain. — Hogyan bírta tízig? — Mindig több lett, valamivel mindig több. A reménnyel bírtam tízig. — Most mennyi van? — Osztalék több mint hatmillió. Minden ledolgozott tízórás munkanapra 98 forint jut. A tűzhelyen felforr a víz. — Igyunk — szájszélére buggyan egy csepp. — Mire? — Arra, ami elmúlt. — Szép volt? — Nehéz. — Miért hívják magát sértettnek? Sértett Vargának? — Mert öt Varga van a faluban. Valahogy meg kell különböztetni őket. Szeme újra csak rés, egészen keskeny kis szürke fényű rés. — Ezért jött? — Ezért is. — Miért nem kérdezte meg mástól? Mindenki tudja. Felgyújtottam egy kocsi szalmát a falu közepén. — Kocsival? — Kocsmai, téeszkocsival. Ebben a faluban egyetlen tehetős ember volt a téesz előtt, az is hatvan holddal. Én voltam az. Megalakult a téesz, estétől reggelig néztük az eget az asszonnyal az udvar közepén, kifordított tenyérrel. Volt egy tehenünk, hirtelen jött betegségünk. Szívünk, agyunk odalett." Tettem, amit bírtam. Az akkori elnök volt az én béresem, kölyökkora óta vesződtem vele. Az elnök szava nekem semmi sem volt. Karácsony előtt megáll egy szekér a kapunk előtt, tele, szalmával. „Ez mi?” — mondom Istvánnak, a kocsisnak. Az meg pislog ga rüm- „Az elnök küldte. Mert most tudunk osztani valamit a rászorultaknak ...” „Jó, járj be, fiam,az udvarra” — mondom neki. „Aztán menj vissza az elnöködhöz, mondd meg, félóra múlva megkapja az üzenetet.” A kocsis toporgott zavarában, de elment, bambán, rosszat sejtve elment. Fölvettem a bekecsem, kihajtottam a szekérrel a falu közepére. Kifogtam a lovat, rávertekm a falára, rohant is, mert háta mögött már lobogott a szalma. Meg a szekér is. Az én szekerem volt. De ezt maga úgyse érti. — Azt hiszem, értem. — Elmúlt. — Boldog? — Elégedett. — Most micsoda? • — Raktáros. — A volt elnök? — Agronómus. Elvégezte az egyetemet. — Megvannak? — Meg. A röm. Előtte a pohár, mögötte a múltja. Elégette a falu közepén a szekerével együtt. gszm ARA: 1.- F1 Új csarnok Téten Üzembe helyezték a Teli Autó- és Motorjavító Ktsz 600 négyzetméteres csarnokát, ahol a gépkocsik karosszériáját javítják. Új helyet kapott a forgácsoló műhely is. A szovjet UAZ Autógyár mérnökei a napokban előadást tartottak a szövetkezet szakembereinek, és bemutatták a szovjet gépkocsik javításának fortélyait. A bemutatón a soproni szerviz szerelői is részt vettek. A múlt esztendőben a két szövetkezet szerelői Jugoszláviában és az NDK-ban jártak tapasztalatcserén.