Kisalföld, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
1970. március 1., vasárnap Visszaüt a péklapát Ha egyedülálló lenne a példa, esetleg gondolkodna az ember, hogy nyilvánosan is szóvá tegye. De nem így van. Mióta a termelőszövetkezetek önállóságáról beszélünk, s a közös gazdaságok igyekeznek is élni vele, a többség tiszteletre méltóan törekszik a gazdaságosabb termelésre, a jövedelmezőbb munkára. Például úgy is, hogy a mezőgazdasággal vagy az élelmiszeripari tevékenységgel kapcsolatos kisegítő üzemágat létesít. Mondjuk, péküzletet nyit a tsz, mert olyan szerencsés körülmény adódott, hogy a közkedvelt falusi pék felajánlotta a boltját, kemencéjét, és belépett tagnak a szövetkezetbe, mert így mindenképpen biztonságosabb lesz az élete, öregsége. A szövetkezet kapva kapott a lehetőségen, kisegítő üzemként óhajtja megnyitni a péküzletet, természetesen az átalakítás, korszerűsíti után. Még ötvenszázalékos állami kedvezményt is kap hozzá, mert népgazdasági érdek az élelmiszergazdaság fejlesztése. Csakhogy mindez nem olyan egyszerű. Elnézést, ha túlzás, de hetvenhétféle engedély szükséges hozzá, akár a mesékben. Felfedezik, hogy csempézni kell az egész üzletet, mert addig nem lehet üzemeltetni (habár ez elfogadható indok). Nem jó a kút, 15-120 év óta annak a kútnak a vizével sütötte közmegelégedésre a maszek pék a kenyeret. Csőkutat kell vernie a tsz-nek, mert különben ... Baj van a kéménynyel, és még sok mindennel, amivel eddig senki sem törődött. Csak akkor derül ki a sok hiba, amikor a tsz akarja üzemeltetni a pékséget. Nos, jó ez az igényesség. De igaza van a szövetkezetnek is, amikor túlzott fontoskodást érez, mert ilyen kitételek miatt hónapokig húzódik a péküzlet megnyitása. Sajnos, ez a hosszadalmasság nemcsak a péküzletek megnyitására jellemző, hanem általában minden új kezdeményezés megvalósulására. Elpanaszolják az újságírónak, aki hivatali kötelességének érezve vállalkozik, illetve vállalkozna a segítésre Mert szövetkezeti és népgazdasági érdek is, hogy mielőbb megvalósuljon a terv, különben nem dotálná az állam kedvezménnyel. És ekkor, kevés kivétellel, elzárkózik a tsz. Sőt kéri, a világért se írjunk róla, mert... Mi az a mert? Rossz néven veszi a vállalat, vagy más illetékes társadalmi szerv, és ez olyan ügy lesz, mint a bumeráng, visszaüt. Volt rá példa? És mondják, hogy bizony volt. Mert ki veszi azt jónéven, ha nyilvánosan megfricskázzák? Gondolom, senki. De tisztséget viselő, hivatalt képviselő ember azért feltételezhetően rendelkezik annyi intelligenciával, hogy nem a gondját panaszoló szövetkezeten vezeti le haragját, esetleg úgy, hogy később kedvezőtlen helyzetbe hozza. Már csak azért sem, mert nemcsak a szövetkezetnek, tagjainak okoz vele kárt, hanem közvetve a népgazdaságnak is. Hiszen minden tsz eredményessége az ország eredményességének parányi láncszeme. S ilyenkor kötelesség felülemelkedni a személyi sérelmeken, elítélendő a beosztással való visszaélés. Azt pedig elképzelni is komikus, hogy az ilyen ember (mert hivatalból ez is kötelessége), beszéljen ékesszólóan a demokráciáról, az őszinte politikáról Sí ígszm DORIDERŰ A gyér világításban messze hangzó zakatolás vezet az udvarról nyíló műhelybe. A téli köd még utánunk tódult, bent annyi nevetés fogadta, hogy semmivé lett. — Talán valami jó tréfát hallottak? — Az is lehet. Minden adódik itt — kiáltja Milus Gyuláné. Hatalmas asztal mellett szabja a kötényeket. Körülötte munkapadok, varrógépek, asszonyok. Egymásba nyíló három kis szoba a déri téesz varrodájában. — Azon mulatunk, hogy a színpadi próbán nem hallottuk a súgót, aztán mellémondtuk a szöveget. Színjátszókört alakítottunk. Nézze, itt a plakát! Én vagyok az, aki a fiatalokat összeboronálja. Én játszom ezt a szerepet. Kisfaludy Károly Csalódások című színművét adjuk majd elő. Nem vagyunk mindnyájan fiatalok. Hatvanéves is van közöttünk — mondja nevetve. Jókedvűen, frissen, mintha nem is a műszak végén járnának. Meszlényi Józsefné gépe egy pillanatra sem áll meg A vállalt feladatot túlteljesítette, munkájáért 500 forint jutalmat kapott. Jól dolgoznak valamennyien, pedig tavaly június 16-áig, amikor a munka megkezdődött, néhányuk még varrógépet sem látott. Most villanyvarrógépük van. Azóta, hogy a gyárból visszajöttek az asszonyok a faluba dolgozni, a családok „visszakapták” anyjukat. Óvoda van, napközi nincs. Úgy mondják nem is kell. Két műszakban dolgoznak, el tudják látni az otthoni munkát is. — A teljesítménnyel semmi baj. Jött a zárszámadás is! Jól megvagyunk —mondják. A férfiakkal és a falu vezetőivel szótértenek a nőtanács tagjai. — Okosak a mi asszonyaink — dünnyögik a férfiak, és úgy állnak a fal mellett, mintha elővezették volna őket számadásra. Győrffy Viktor főagronómus csak hallgat. — Van szavunk — kiáltja a terem végéből egy fiatalasszony. — Van bizony. Katiskodnak ők a főzésben, ha úgy hozza a dolog, meg is főznek. — Az ám, az én uram is olyan jó pörköltet készít mire hazamegyek, aztán csak a cédulát olvasom, amit az asztalra tett, hogy az étel a gázon, a sütőben van. Mert tudja, ritkán találkozunk — mondja Milusné. — Az én emberem az állatgondozást látja el. — Így aztán nem veszekednek — mondja a másik asszony. Derültség. Nőtanács, KISZ-élet. Vöröskereszt. Magától értetődően beszélnek róla. Valami mégis hiányzik. Orvos. Heti két alkalommal jár ki Rábapordányból a körzeti orvos Autóbuszjárat két éve nincs. Három kilométerre van a vasúti megálló. A kenyérellátás is akadozik. Kifelé ballagunk. Az út rosszul kövezett. Nagy a sár. — Az út egyik oldalán már van járda — kiáltja egy aszszony utánam. — Aztán ha sár van, átmegyünk a másik oldalra. Az új járda helyére már odakészítettük a cementet, homokot. — Ölbe kapjuk az aszszonyt, ha lakkcipő van rajta. Átvisszük mi a sáron — hallom a férfiak élcelődését. Útunkat Dör község egyetlen villanylámpája világítja. Olyan ködben, mint a távoli csillag. Hazafelé arra gondoltam, ha valaki a városi otthonában valamiért elkeseredik egyszer, menjen el a dömőasszonyok közé derűt tanulni. K. K. Katonáinknál Árvízvédelmi előkészületek A tavasz közeledtével néphadseregünk műszaki egységeinél növelik az árvízvédelmi szakkiképzés ütemét. Felkészítik a jégrobbantó csapatokat, és megszervezik az úgynevezett árvízvédelmi osztagokat amelyeknek tagjait mérnökök, technikusok tanasztalt parancsnokok irányításával képezik ki az árvízvédelemmel kapcsolatos tennivalók szakszerű végrehajtására. Ha esetleg folyóinkon jégtorlaszok keletkeznek, vagy bárhol árvízveszély fenyeget, a katonai árvízvédelmi osztagok, a polgári vízügyi személyzettel karöltve, azonnal megkezdik munkájukat. KISALFÖLD Mit tesz a textilipar a munkaerőhiány megszüntetésére? Ismeretes, hogy a textilipar már-már állandósult munkaerő-hiánnyal küszködik. A leginkább nőket foglalkoztató iparág egyre nehezebben bírja ellátni a nép- gazdasági termelésben rá háruló feladatokait, mert nemcsak a szakmunkásképzésre nem jelentkeznek elegen, de régi, kipróbált munkásnők is végleg, vagy ideiglenesen (gyermekgondozási szabadság) elhagyják a gyárakat. Az okok A fonó- és szövőnők elvándorlásának okai egyértelműek. Az egyre erősödő termelőszövetkezetek már a falun is biztosítják egy-egy család megélhetését, nem okvetlenül szükséges a tsz-tag férj mellett a feleségnek városi munkát vállalnia. Egy-egy textilüzemből százszámra veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt. Tehát a női munkaerő-kínálat csökkenését tulajdonképpen az életszínvonal emelkedése, társadalmunk fejlődése hozta magával. Van ugyanakkor a textiliparnak egy hatalmas hátránya a többi iparággal szemben, mégpedig a három műszak. Sajnos, belátható időn belül szó sem lehet az éjszakai műszak megszüntetéséről, mert a könnyűiparral símben támasztott követelmények még évekig szükségessé teszik a termelő kapacitás teljes kihasználását. Akad-e egyáltalán megoldás a munkaerő-hiánnyal küszködő textilgyárak számára? Intézkedések A megye textilipari vállalatainál mindent megpróbálnak a személyzeti vezetők, hogy különböző intézkedésekkel és módszerekkel tartsák a minimálisan szükséges munkáslétszámot, valamint az eltávozottak helyére újakat szerezzenek. A Győri Textilipari Vállalatnál például szakmunkástanulók nevelésében látják az utánpótlás megoldását. A vállalat személyzeti és oktatási vezetői a megye falvaiban személyesen „beszélik rá” a fiatal lányokat és szüleiket, hogy válasszák életpályaként a textilipart. A szakmunkásképzésben aztán a vállalat különböző anyagi és erkölcsi támogatással igyekszik megtartani a fonó- és szövőnőket. (Égető szükség van a RÁBATEXT-nél is a munkaerőre, mert pillanatnyilag mintegy 300 nő dolgozó tölti hároméves anyasági szabadságát.) A BUDAPRINT soproni gyárában a munkakörülmények javításával „csábítják” a dolgozókat. Eddig a szabad szombatok beosztása úgy hozta, hogy a mindenkori éjszakás műszak rosszul járt. Most kidolgoztak egy olyan tervezetet, hogy március 28-ig nem tartani szabad szombatot, viszont azután minden dolgozó egyformán élvezheti a 44 órás másikahét kedvezményét. Ugyancsak ebben a gyárban készítettek egy pályaválasztási propagandaanyagot, amelyet kiküldtek az általános iskolák végző osztályainak. A soproniaknál is szorít a szükség, mert a most télen indított szakmunkásképzőre a szükséges 77 helyett csak 19 leány választotta a szövőipart. Megbecsülés re hasonló intézkedésekkel találkozni más gyáraknál is. Mindenhol szoros összeköttetésben állnak a munkaerő-közvetítő irodákkal, megfelelő bérezéssel igyekeznek a három műszakot megfizetni, gyári bölcsődék, óvodák tartásával könnyíteni szándékoznak a dolgozó nők helyzetén. Ma már szerte az egész textiliparban általános gyakorlat a 44 órás munkahét, amit azonban éppen a szűk termelőkapacitás miatt nem mindenhol tudnak következetesen megtartani. Nehéz gondok ezek, és előreláthatólag nem is várható javulás. A textilgyárak vezetői egyet tehetnek: minél jobb munka- és szociális körülményeket teremteni, és egyáltalán nem könnyű munkát érdem szerint megfizetni. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés hasznosabb lesz minden ,,korteshadjáratnál’", jól megfogalmazott hirdetésnél __ Cs. A. A Soproni Ruhagyár csornai üzemében a 28-as szalagon dolgozik a Tyereskova-brigád. A gépsor melletti falon Ujj Sándorné gépe fölött van a faliújságjuk, amelyre az asszonyok felváltva hozzák a cikkeket- Most Tyereskova fényképe mellett Fazekas Anna Békedal c. versét és a minőségi premizálás hasznosságáról szóló cikket olvashatják az asszonyok. Sikeres elvet zárt a győri autójavító tsz A múlt évi gazdálkodásuk mérlegét vonták meg a győri Autójavító Ksz dolgozói a február 26-i közgyűlésükön. Kovács Jenő elnök beszámolójából kitűnt, hogy 1969- ben lényeges és kedvező fordulat történt a közösség tevékenységében. Az új vezetőség irányításával a tagság túlteljesítette a múlt év kezdetén még merésznek tetsző terveket. Ezerkilencszázhatvannyolcban a szövetkezet árbevétele 4,3 millió forint volt, 1969-re hatmilliót terveztek, ezt 1 615 000 forinttal túlteljesítették. A lakosságnak végzett szolgáltatások, javítások értéke az előző évinek kétszeresére emelkedett. A fizikai dolgozók átlagos havi keresete 400 forinttal múlta felüsl az 1968. évit. Jobb munkaszervezéssel, műszaki fejlesztéssel termelékenyebbé vált a munka, ennek következménye a jelentős keresetnövekedés. Egyebek között üzembe helyezték a gépkocsi-gyorsmosót, szerszámok, kisgépek, mérőkészülékek beszerzésére negyedmillió forintot költöttek. A termelő berendezés korszerűsítésével nemcsak könynyebbé, termelékenyebbé vált a munka, hanem a végzett javítások, szolgáltatások minősége is lényegesen javult. A ksz tagjainak nem kis örömére, büszkeségére 1969-ben alig volt munkájukra reklamáció. Lényegesenjavultak a munkakörülmények is. öltöző épütet, a 23 szakmunkástanuló a felnőttektől elkülönített tisztálkodó- és öltözőhelyiséget kapott. A leendő szakmunkások iránti gondoskodás egyik szép példája az is, hogy a ksz vezetősége szaktanárt alkalmazott a tanulók elméleti felkészítésére. A múlt évben, a ksz „történelmében” első ízben bevezették a munkahelyi ebédeltetést, ehhez a közös alapból csaknem ötvenezer forint hozzájárulást fizettek. A munkakörülmények javítására 1970-ben további jelentős összeget szán a szövetkezet tagsága. Idei tervében már 10 millió forint árbevétel elérése szerepel. Létszámnövelés nélkül szándékozik a tagság a több mint kétmillió forint értékű többletmunkát elvégezni. Mint a múlt évi keresetnövekedés, valamint a részesedés mutatja, érdemes igyekeznie. A legrégibb dolgozók véleménye szerint munkakörülményeik 1969- ben többet javultak, mint az előző tíz esztendőben. S a mérlegzáró közgyűlés után a győri Autójavító Kft dolgozóinak részesedésként átlagosan egyhavi keresetnek megfelelő összeget fizettek. JL-né _3 A Gazdasági szerkezet gazdasági építés sikerének két nagyon fontos, egymással szorosan összefüggő feltétele van. Az objektív körülményeket elsősorban a változatos technikai adottságok és a nyersanyagellátás fejezik ki. A szubjektív feltételt pedig a gazdasággal foglalkozók műszaki, szakmai tudása. Az ipar és a mezőgazdaság szerkezetének a legjobb alakítása olyan szükségszerűség, amely elől nem lehet kitérni. A műszaki és pénzügyi szakemberek körében mindig is elismert követelmény, hogy a gazdasági maximumot, a leghatékonyabb ipari és mezőgazdasági szerkezettel lehet elérni. Nem mindegy azonban, hogy a felismert Szükségszerűség megvalósításét, a gazdálkodási rendszer miként képes támogatni. A tervutasításos, centrális vezetési rendszer a strukturális fejlesztés és átalakulás felismerését és megvalósítását is lassította. A központosított döntési rendszer szűkíti a felismerést, és cselekvés készséget. A centrális gazdálkodásban a tévedés lehetőségei is nagyobbak. E körülmények okozták, hogy az 50-es évekig (szocializmus alapjainak lerakása közben) számító torzulás történt. Közöttük a legismertebb a túlzottan egyoldalú mennyiségi szemlélet, a város és a falu egyenetlen fejlődése és az életszínvonalban bekövetkezett káros hullámzás. A népgazdasági reform irányítási rendszere a mérnökök, a technikusok, a munkások a parasztok aktív részvételével a strukturális átalakítást és fejlődést egyenletesebbé, dinamikusabbá teszi. A tudományos kutatás, a megfontoltabb gyakorlat nagyobb lehetősége természetesen nem mentesít a hibák elkövetésétől. A demokratikusabb irányítás, a döntési jog decentralizálása, a szakmai tudás szerepének növelése azonban a legkisebbre képes csökkenteni az ipari és a mezőgazdasági szervező tevékenységben a tévedéseket. A népgazdasági reform elmúlt két esztendeje is azt bizonyítja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt által kezdeményezett ipari és mezőgazdasági fejlesztési tevékenység az egész népgazdaságot szolgáló strukturális haladással járt. Az energiaszolgáltatás alapanyagában megszűnt a szén uralkodó jellege, és az olcsóbb olaj- és gáztüzelés előre lépett. A gépiparban a híradástechnika tovább növelte népgazdasági szerepét. Az élelmiszertartósító ipar rangoos helyet vívott ki magának. A mezőgazdaság gépesítése, kemizálása és szakosítása is bele,tartozik a népgazdaság szerkezeti átalakításába, fejlődésébe. A város és falu termelése ésszerű fejlesztéséért nem elegendő csak azt tudni, hogy a hazai és a nemzetközi piac milyen termékek iránt érdeklődik, hanem arra is szükséges tekintettel lenni, hogy a magyarországi körülmények mire adják a legjobb lehetőségeket. Nagyon fontos, hogy a közkedvelt magyar ipari és mezőgazdasági termékek megtartsák népszerűségüket. E célból olyan módon foglalkozzunk termelésünk továbbfejlesztésével, hogy a korszerűsítés tárgyi, anyagi körülményeit folyamatosan fejlesszük! A ma és a jövő feladatait érzékelteti, hogy a korszerűsítés és vele a gazdaságszerkezeti átalakítás soha sem válik befejezetté. A folyamatban lehetnek olyan időszakok, amikor a gazdaságszerkezet átalakításának feladatai különösen előtérbe kerülnek. Napjainkban ez történik. A marxista mérnökök, közgazdászok, technikusok, munkások látva az ipar és mezőgazdaság dinamikus fejlődését, igyekeznek a jövő feladataira is felkészülni. Lónyai Sándor