Kisalföld, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

1970. március 1., vasárnap Visszaüt a péklapát Ha egyedülálló lenne a pél­da, esetleg gondolkodna az ember, hogy nyilvánosan is szóvá tegye. De nem így van. Mióta a termelőszövetke­zetek önállóságáról beszé­lünk, s a közös gazdaságok igyekeznek is élni vele, a többség tiszteletre méltóan törekszik a gazdaságosabb termelésre, a jövedelmezőbb munkára. Például úgy is, hogy a m­e­­zőgazdasággal vagy az élel­miszeripari tevékenységgel kapcsolatos kisegítő üzem­ágat létesít. Mondjuk, pék­üzletet nyit a tsz, mert olyan szerencsés körülmény adó­dott, hogy a közkedvelt fa­lusi pék felajánlotta a bolt­ját, kemencéjét, és belépett tagnak a szövetkezetbe, mert így mindenképpen biztonsá­gosabb lesz az élete, öregsé­ge. A szövetkezet kapva ka­pott a lehetőségen, kisegítő üzemként óhajtja megnyitni a péküzletet, természetesen az átalakítás, korszerűsíti után. Még ötvenszázalékos állami kedvezményt is kap hozzá, mert népgazdasági ér­dek az élelmiszergazdaság fejlesztése. Csakhogy mindez nem olyan egyszerű. Elnézést, ha túlzás, de hetvenhétféle en­gedély szükséges hozzá, akár a mesékben. Felfedezik, hogy csempézni kell az egész üz­letet, mert addig nem lehet üzemeltetni (habár ez elfo­gadható indok). Nem jó a kút, 15-120 év óta annak a kútnak a vizével sütötte köz­­megelégedésre a maszek pék a kenyeret. Csőkutat kell vernie a tsz-nek, mert külön­ben ... Baj van a kémény­nyel, és még sok mindennel, amivel eddig senki sem törő­dött. Csak akkor derül ki a sok hiba, amikor a tsz akar­ja üzemeltetni a pékséget. Nos, jó ez az igényesség. De igaza van a szövetkezetnek is, amikor túlzott fontosko­dást érez, mert ilyen kitéte­lek miatt hónapokig húzódik a péküzlet megnyitása. Saj­nos, ez a hosszadalmasság nemcsak a péküzletek meg­nyitására jellemző, hanem ál­talában minden új kezdemé­nyezés megvalósulására. Elpanaszolják az újságíró­nak, aki hivatali kötelességé­nek érezve vállalkozik, illet­ve vállalkozna a segítésre Mert szövetkezeti és népgaz­dasági érdek is, hogy mielőbb megvalósuljon a terv, külön­ben nem dotálná az állam kedvezménnyel. És ekkor, kevés kivétellel, elzárkózik a tsz. Sőt kéri, a világért se ír­junk róla, mert... Mi az a mert? Rossz néven veszi a vállalat, vagy más illetékes társadalmi szerv, és ez olyan ügy lesz, mint a bumeráng, visszaüt. Volt rá példa? És mondják, hogy bizony volt. Mert ki veszi azt jónéven, ha nyilvánosan megfricskázzák? Gondolom, senki. De tiszt­séget viselő, hivatalt képvi­selő ember azért feltételezhe­tően rendelkezik annyi in­telligenciával, hogy nem a gondját panaszoló szövetke­zeten vezeti le haragját, eset­leg úgy, hogy később ked­vezőtlen helyzetbe hozza. Már csak azért sem, mert nem­csak a szövetkezetnek, tagja­inak okoz vele kárt, hanem közvetve a népgazdaságnak is. Hiszen minden tsz ered­ményessége az ország ered­ményességének parányi lánc­szeme. S ilyenkor kötelesség felülemelkedni a személyi sé­relmeken, elítélendő a beosz­tással való visszaélés. Azt pe­dig elképzelni is komikus, hogy az ilyen ember (mert hivatalból ez is kötelessége), beszéljen ékesszólóan a de­mokráciáról, az őszinte poli­tikáról Sí­ ­í­gszm D­ORIDERŰ A gyér világításban messze hangzó zakatolás vezet az udvarról nyíló műhelybe. A téli köd még utánunk tódult, bent annyi nevetés fogadta, hogy semmivé lett. — Talán valami jó tréfát hallottak? — Az is lehet. Minden adó­dik itt — kiáltja Milus Gyu­­láné. Hatalmas asztal mel­lett szabja a kötényeket. Kö­rülötte munkapadok, varró­gépek, asszonyok. Egymásba nyíló három kis szoba a déri téesz varrodájában. — Azon mulatunk, hogy a színpadi próbán nem hallot­tuk a súgót, aztán mellé­­mondtuk a szöveget. Szín­játszókört alakítottunk. Néz­ze, itt a plakát! Én vagyok az, aki a fiatalokat összeboro­nálja. Én játszom ezt a sze­repet. Kisfaludy Károly Csa­lódások című színművét ad­juk majd elő. Nem vagyunk mindnyájan fiatalok. Hat­vanéves is van közöttünk — mondja nevetve. Jókedvűen, frissen, mintha nem is a mű­szak végén járnának. Meszlényi Józsefné gépe egy pillanatra sem áll meg A vállalt feladatot túltelje­­sítette, munkájáért 500 fo­rint jutalmat kapott. Jól dol­goznak valamennyien, pedig tavaly június 16-áig, amikor a munka megkezdődött, né­­hányuk még varrógépet sem látott. Most villanyvarrógé­pük van. Azóta, hogy a gyár­ból visszajöttek az asszo­nyok a faluba dolgozni, a családok „visszakapták” anyjukat. Óvoda van, napkö­zi nincs. Úgy mondják nem is kell. Két műszakban dol­goznak, el tudják látni az otthoni munkát is. — A teljesítménnyel sem­mi baj. Jött a zárszámadás is! Jól megvagyunk —mond­ják. A férfiakkal és a falu ve­zetőivel szót­­értenek a nő­­tanács tagjai. — Okosak a mi asszo­nyaink — dünnyögik a fér­fiak, és úgy állnak a fal mel­lett, mintha elővezették vol­na őket számadásra. Győrffy Viktor főagronómus csak hallgat. — Van szavunk — kiáltja a terem végéből egy fiatal­­asszony. — Van bizony. Ka­­tiskodnak ők a főzésben, ha úgy hozza a dolog, meg is főznek. — Az ám, az én uram is olyan jó pörköltet készít mi­re hazamegyek, aztán csak a cédulát olvasom, amit az asztalra tett, hogy az étel a gázon, a sütőben van. Mert tudja, ritkán találko­zunk — mondja Milusné. — Az én emberem az állatgon­dozást látja el. — Így aztán nem vesze­kednek — mondja a másik asszony. Derültség. Nőtanács, KISZ-élet. Vö­röskereszt. Magától értető­dően beszélnek róla. Valami mégis hiányzik. Orvos. Heti két alkalommal jár ki Rába­­pordányból a körzeti orvos Autóbuszjárat két éve nincs. Három kilométerre van a vasúti megálló. A kenyérel­látás is akadozik. Kifelé ballagunk. Az út rosszul kövezett. Nagy a sár. — Az út egyik oldalán már van járda — kiáltja egy asz­­szony utánam. — Aztán ha sár van, átmegyünk a másik oldalra. Az új járda helyére már odakészítettük a cemen­tet, homokot. — Ölbe kapjuk az asz­­szonyt, ha lakkcipő van raj­ta. Átvisszük mi a sáron — hallom a férfiak élcelődé­sét. Útunkat Dör község egyet­len villanylámpája világít­ja. Olyan ködben, mint a tá­voli csillag. Hazafelé arra gondoltam, ha valaki a városi otthoná­ban valamiért elkeseredik egyszer, menjen el a döm­ő­asszonyok közé derűt tanul­ni. K. K. Katonáinknál Árvízvédelmi előkészületek A tavasz közeledtével nép­hadseregünk műszaki egysé­geinél növelik az árvízvé­delmi szakkiképzés ütemét. Felkészítik a jégrobbantó csapatokat, és megszervezik az úgynevezett árvízvédelmi osztagokat amelyeknek tag­jait mérnökök, technikusok tanasztalt parancsnokok irányításával képezik ki az árvízvédelemmel kapcsola­tos tennivalók szakszerű vég­rehajtására. Ha esetleg fo­lyóinkon jégtorlaszok kelet­keznek, vagy bárhol árvíz­veszély fenyeget, a katonai árvízvédelmi osztagok, a pol­gári vízügyi személyzettel karöltve, azonnal megkezdik munkájukat. KISALFÖLD Mit tesz a textilipar a munkaerőhiány megszüntetésére? Ismeretes, hogy a textil­ipar már-már állandósult munkaerő-hiánnyal küszkö­dik. A leginkább nőket fog­lalkoztató iparág egyre nehe­zebben bírja ellátni a nép-­ gazdasági termelésben rá há­ruló feladatokait, mert nem­csak a szakmunkásképzésre nem jelentkeznek elegen, de régi, kipróbált munkásnők is végleg, vagy ideiglenesen (gyermekgondozási szabad­ság) elhagyják a gyárakat. Az okok A fonó- és szövőnők el­vándorlásának okai egyértel­műek. Az egyre erősödő ter­melőszövetkezetek már a fa­lun is biztosítják egy-egy csa­lád megélhetését, nem okvet­lenül szükséges a tsz-tag férj mellett a feleségnek városi munkát vállalnia. Egy-egy textilüzemből százszámra ve­szik igénybe a gyermekgon­dozási segélyt. Tehát a női munkaerő-kínálat csökkené­sét tulajdonképpen az élet­színvonal emelkedése, társa­dalmunk fejlődése hozta ma­gával. Van ugyanakkor a textil­iparnak egy hatalmas hátrá­nya a többi iparággal szem­ben, mégpedig a három mű­szak. Sajnos, belátható időn belül szó sem lehet az éjsza­kai műszak megszüntetésé­ről, mert a könnyűiparral símben támasztott követel­mények még évekig szüksé­gessé teszik a termelő kapa­citás teljes kihasználását. Akad-e egyáltalán megol­dás a munkaerő-hiánnyal küszködő textilgyárak szá­mára? Intézkedések A megye textilipari válla­latainál mindent megpróbál­nak a személyzeti vezetők, hogy különböző intézkedé­sekkel és módszerekkel tart­sák a minimálisan szükséges munkáslétszámot, valamint az eltávozottak helyére úja­kat szerezzenek. A Győri Textilipari Válla­latnál például szakmunkás­­tanulók nevelésében látják az utánpótlás megoldását. A vállalat személyzeti és okta­tási vezetői a megye falvai­ban személyesen „beszélik rá” a fiatal lányokat és szü­leiket, hogy válasszák életpá­lyaként a textilipart. A szak­munkásképzésben aztán a vállalat különböző anyagi és erkölcsi támogatással igyek­szik megtartani a fonó- és szövőnőket. (Égető szükség van a RÁBATEXT-nél is a munkaerőre, mert pillanat­nyilag mintegy 300 nő dolgo­zó tölti hároméves anyasági szabadságát.) A BUDAPRINT soproni gyárában a munkakörülmé­nyek javításával „csábítják” a dolgozókat. Eddig a szabad szombatok beosztása úgy hoz­ta, hogy a mindenkori éjsza­kás műszak rosszul járt. Most kidolgoztak egy olyan terve­zetet, hogy március 28-ig nem tartani­ szabad szombatot, viszont azután minden dol­gozó egyformán élvezheti a 44 órás másikahét kedvezmé­nyét. Ugyancsak ebben a gyárban készítettek egy pá­lyaválasztási propaganda­anyagot, amelyet kiküldtek az általános iskolák végző osztályainak. A soproniaknál is szorít a szükség, mert a most télen indított szakmun­kásképzőre a szükséges 77 helyett csak 19 leány válasz­totta a szövőipart. Megbecsülés­ re hasonló intézkedések­kel találkozni más gyáraknál is. Mindenhol szoros össze­köttetésben állnak a munka­erő-közvetítő irodákkal, meg­felelő bérezéssel igyekeznek a három műszakot megfizet­ni, gyári bölcsődék, óvodák tartásával könnyíteni szán­dékoznak a dolgozó nők hely­zetén. Ma már szer­te az egész textiliparban általános gyakorlat a 44 órás munka­hét, amit azonban éppen a szűk termelőkapacitás miatt nem mindenhol tudnak kö­vetkezetesen megtartani. Nehéz gondok ezek, és elő­reláthatólag nem is várható javulás. A textilgyárak veze­tői egyet tehetnek: minél jobb munka- és szociális kö­rülményeket teremteni, és egyáltalán nem könnyű mun­kát érdem szerint megfizet­ni. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés hasznosabb lesz minden ,,korteshadjáratnál’", jól megfogalmazott hirdetés­nél __ Cs. A. A Soproni Ruhagyár csornai üzemében a 28-as szalagon dolgozik a Tyereskova-brigád. A gépsor melletti falon Ujj Sándorné gépe fölött van a faliújságjuk, amelyre az asszo­nyok felváltva hozzák a cikkeket- Most Tyereskova fényképe mellett Fazekas Anna Békedal c. versét és a minőségi pre­mizálás hasznosságáról szóló cikket olvashatják az asszonyok. S­ikeres elvet zárt a győri autój­avító tsz A múlt évi gazdálkodásuk mérlegét vonták meg a győ­ri Autójavító Ksz dolgozói a február 26-i közgyűlésükön. Kovács Jenő elnök beszá­molójából kitűnt, hogy 1969- ben lényeges és kedvező for­dulat történt a közösség te­vékenységében. Az új vezetőség irányítá­sával a tagság túlteljesítette a múlt év kezdetén még me­résznek tetsző terveket. Ezer­­kilencszázhatvannyolcban a szövetkezet árbevétele 4,3 millió forint volt, 1969-re hat­milliót terveztek, ezt 1 615 000 forinttal túlteljesítették. A lakosságnak végzett szolgál­tatások, javítások értéke az előző évinek kétszeresére emelkedett. A fizikai dolgozók átlagos havi keresete 400 forinttal múlta felüsl az 1968. évit. Jobb munkaszervezéssel, műszaki fejlesztéssel termelékenyeb­bé vált a munka, ennek kö­vetkezménye a jelentős kere­setnövekedés. Egyebek kö­zött üzembe helyezték a gép­­­kocsi-gyorsmosót, szerszá­mok, kisgépek, mérőkészü­lékek beszerzésére negyed­­millió forintot költöttek. A termelő berendezés korsze­rűsítésével nemcsak köny­­nyebbé, termelékenyebbé vált a munka, hanem a végzett javítások, szolgáltatások mi­nősége is lényegesen javult. A ksz tagjainak nem kis örö­mére, büszkeségére 1969-ben alig volt munkájukra rekla­máció. Lényegesen­­javultak a munkakörülmények is. öltö­ző épütet, a 23 szakmunkás­­tanuló a felnőttektől elkülö­nített tisztálkodó- és öltöző­­helyiséget kapott. A leendő szakmunkások iránti gon­doskodás egyik szép példája az is, hogy a ksz vezetősége szaktanárt alkalmazott a ta­nulók elméleti felkészítésére. A múlt évben, a ksz „tör­ténelmében” első ízben be­vezették a munkahelyi ebé­deltetést, ehhez a közös alap­ból csaknem ötvenezer fo­rint hozzájárulást fizettek. A munkakörülmények javításá­ra 1970-ben további jelentős összeget szán a szövetkezet tagsága. Idei tervében már 10 millió forint árbevétel el­érése szerepel. Létszámnöve­lés nélkül szándékozik a tag­ság a több mint kétmillió fo­rint értékű többletmunkát elvégezni. Mint a múlt évi keresetnövekedés, valamint a részesedés mutatja, érde­mes igyekeznie. A legrégibb dolgozók véleménye szerint munkakörülményeik 1969- ben többet javultak, mint az előző tíz esztendőben. S a mérlegzáró közgyűlés után a győri Autójavító Kft dol­gozóinak részesedésként át­lagosan egyhavi keresetnek megfelelő összeget fizettek. JL-né _3 A Gazdasági szerkezet gazdasági építés sike­rének két nagyon fon­tos, egymással szorosan összefüggő feltétele van. Az objektív körülményeket el­sősorban a változatos tech­nikai adottságok és a nyers­anyagellátás fejezik ki. A szubjektív feltételt pedig a gazdasággal foglalkozók mű­szaki, szakmai tudása. Az ipar és a mezőgazda­ság szerkezetének a legjobb alakítása olyan szükségsze­rűség, amely elől nem lehet kitérni. A műszaki és pénz­ügyi szakemberek körében mindig is elismert követel­mény, hogy a gazdasági ma­ximumot, a leghatékonyabb ipari és mezőgazdasági szer­kezettel lehet elérni. Nem mindegy azonban, hogy a felismert Szükségszerűség megvalósításét, a gazdálkodá­si rendszer miként k­épes tá­mogatni. A tervutasításos, centrális vezetési rendszer a strukturális fejlesztés és át­alakulás felismerését és meg­valósítását is lassította. A központosított döntési rend­szer szűkíti a felismerést, és­­ cselekvés készséget. A cent­rális gazdálkodásban a té­vedés lehetőségei is nagyob­bak. E körülmények okozták, hogy az 50-es évekig (szo­cializmus alapjainak leraká­sa közben) számító torzulás történt. Közöttük a legis­mertebb a túlzottan egyol­dalú mennyiségi szemlélet, a város és a falu egyenetlen fejlődése és az életszínvonal­ban bekövetkezett káros hul­­lámzás. A népgazdasági reform irányítási rendszere a mér­nökök, a technikusok, a munkások a parasztok aktív részvételével a strukturális átalakítást és fejlődést egyen­letesebbé, dinamikusabbá te­szi. A tudományos kutatás, a megfontoltabb gyakorlat na­gyobb lehetősége természe­tesen nem mentesít a hibák elkövetésétől. A demokrati­kusabb irányítás, a döntési jog decentralizálása, a szak­mai tudás szerepének növe­lése azonban a legkisebbre képes csökkenteni az ipari és a mezőgazdasági szervező tevékenységben a tévedése­ket. A népgazdasági reform el­múlt két esztendeje is azt bizonyítja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt által kezdeményezett ipari és me­zőgazdasági fejlesztési tevé­kenység az egész népgazdasá­got szolgáló strukturális ha­ladással járt. Az energiaszol­­gáltatás alapanyagában meg­szűnt a szén uralkodó jelle­ge, és az olcsóbb olaj- és gáztüzelés előre lépett. A gépiparban a híradástechni­ka tovább növelte népgazda­sági szerepét. Az élelmiszer­tartósító ipar rangoos helyet vívott ki magának. A mező­­gazdaság gépesítése, kemizá­­lása és szakosítása is bele­­,­tartozik a népgazdaság szer­kezeti átalakításába, fejlődé­­sébe. A város és falu termelése ésszerű fejlesztéséért nem elegendő csak azt tudni, hogy a hazai és a nemzet­közi piac milyen termékek iránt érdeklődik, hanem arra is szükséges tekintettel len­ni, hogy a magyarországi kö­rülmények mire adják a leg­jobb lehetőségeket. Nagyon fontos, hogy a közkedvelt magyar ipari és mezőgazda­­sági termékek megtartsák népszerűségüket. E célból olyan módon foglalkozzunk termelésünk tovább­fejlesz­tésével, hogy a korszerűsítés tárgyi, anyagi körülményeit folyamatosan fejlesszük! A ma és a jövő feladata­it érzékelteti, hogy a korszerűsítés és vele a gazdaságszerkezeti átalakí­tás soha sem válik befeje­zetté. A folyamatban lehet­nek olyan időszakok, amikor a gazdaságszerkezet átalakí­tásának feladatai különösen előtérbe kerülnek. Napjaink­ban ez történik. A marxista mérnökök, közgazdászok, technikusok, munkások látva az ipar és mezőgazdaság dinamikus fej­lődését, igyekeznek a jövő feladataira is felkészülni. Lónyai Sándor

Next