Kisalföld, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
2 Péter János Potsdamba látogatott Borni (MTI) Péter János külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik, szerdán délelőtt Oskar Fischer külügyminiszter-helyettes társaságában megtekintette a potsdami Cecilienhof kastélyt, a történelmi jelentőségű potsdami megállapodás aláírásának színhelyét. A látogatás befejezésekor a magyar külügyminiszter az alábbi sorokat írta be a cecilienhoff emlékkönyvbe: „A potsdami történelmi jelentőségű megállapodások nyomán új korszak nyílott Közép-Európában. Ennek az új korszaknak a legépítőbb tényezői a szocialista országok a Német Demokratikus Köztársasággal együtt.” Délután Berlinben városnézés szerepelt a programon. Este dr. Nagy Lajos, berlini magyar nagykövet a magyar külügyminiszter tiszteletére fogadást adott. A KISZ KB ülése iízfiúsággal foglalkozó párthatározatról tárgyalt Szerdán összeült a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is — két téma került napirendre: megvitatták az ifjúsággal foglalkozó párthatározatból adódó feladatokat, majd megemlékeztek hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulójáról. (MTI) A NYUGAT-BERLINI NÉGYHATALMI TÁRGYALÁSOK RÉSZTVEVŐI. — Március 26-án kezdődik a fasiszta Németországot legyőző négy nagyhatalom képviselőinek értekezlete a nyugat-berlini kérdés megoldására. Képünkön a megbeszélések résztvevői (balról jobbra): Roger William Jackling, Anglia, Francois Seydoux, Franciaország, Kenneth Rush, az Egyesült Államok bonni nagykövetei és Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete. melefoto — AP — MTI - ks. fi nap eseményeiről Dobrinyin - Rogers tanácskozás a Közel-Keletről Nyugat-Berlin: négyhatalmi tárgyalások A KÖZEL-KELET körül változatlanul élénk a diplomáciai aktivitás. A négy nagyhatalom megbeszélés-sorozatát felfüggesztették, és a csütörtökre tervezett találkozót március 31-re halasztották. Indokolásul a szóvivők különbző technikai okokra hivatkoztak, csaknem bizonyos azonban, hogy az intézkedés összefüggésben áll egy másik fontos bejelentéssel. Eszerint folytatódnak azok a kétoldalú szovjet—amerikai megbeszélések, amelyek az elmúlt év novemberében megszakadtak, és amelyek témája ugyancsak a Közel- Kelet. A megbeszéléseken szovjet részről most is Dobrinyin nagykövet vesz részt, amerikai részről azonban ezúttal nem a novemberi partner, Sisco külügyminiszterhelyettes, hanem maga Rogers külügyminiszter ült tárgyalóasztalhoz a State Department épületében. ALIGHA férhet kétség ahhoz, hogy a négyhatalmi megbeszélések elhalasztása és a szovjet—amerikai párbeszéd felújítása között ok—okozati összefüggés van. A Közel-Keleten az utóbbi időben nemcsak a rendezést nem lehetett elérni, de a helyzet gyors romlását sem sikerült megakadályozni. Egyszerűen nem maradt más alternatíva, mint az, hogy a nemzetközi békéért leginkább felelős nagyhatalmak megpróbáljanak közös kezdeményezést kidolgozni. Ezen belül is a legfontosabb a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok esetleges közös fellépése lenne. Erre természetesen nincs sok esély, hiszen az álláspontok közismert különbsége túlságosan is nagy. Maga az a tény azonban, hogy a megszakadt dialógus ebben a kulcsfontosságú kérdésben folytatódik,feltétlenül örvendetes. AMÍG NEW YORKBAN ideiglenesen abbamaradtak, Európában most kezdődnek a négyhatalmi tárgyalások egy ugyancsak rendkívül fontos témáról, amelynek alakulása egész Európa, sőt a világ sorsát is érintheti. Az egykori Szövetséges Ellenőrző Tanács épületében ülnek össze a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői, hogy a helyszínen, Nyugat-Berlinben tanácskozzanak Nyugat-Berlinről. Gyors előrehaladás semmiképpen sem várható, és valószínű, hogy a megbeszélések több, egymástól esetleg időben távoli szakaszban folynak le. Az is biztosra vehető, hogy az első szakaszban csak az álláspontok kifejtésére kerül sor. (RS) Barátság a harcok éveiből A hazánkban tartózkodó Marija Fortusz szerdán Dunaújvárosban meglátogatta Horváth Ferencnek, a Dunai Vasmű dolgozójának családját. Az ismeretség és az őszinte barátság Marija Fortusz és Horváth Ferenc felesége, Esztike között huszonöt éve kezdődött. Az előszállási tanyák között folyt a harc, amikor az akkor még kisleány Esztike szüleinek tanyája aknatüzet kapott, a kislány lába pedig aknaszilánkoktól súlyosan megsérült. Fortusz őrnagy azonnal tábori kórházba vitte a magyar leányt, akinek életét és lábát is sikerült megmenteni. (MTI) KISALFÖLD Megkezdődtek a Szovjetunióban a magyar kultúra napjai Moszkva (MTI) A Szovjetunióban szerdán megkezdődtek a magyar kulturális napok. Ebből az alkalomból díszbe öltözött a moszkvai Kreml kongresszus palotája, a nyitóünnepség színhelye. Hosszan tartó taps fogadta a vörös szegfűcsokorral színpadra lépő magyar vendégeket: Ilku Pál művelődésügyi minisztert és a magyar kulturális delegáció tagjait, Ropii Gyula moszkvai magyar nagykövetet, valamint a vendéglátókat, Jekatyerina Furceva művelődésügyi minisztert és más kimagasló szovjet kulturális személyiségeket. Furceva asszony meleg szavakkal köszöntötte a magyar delegáció vezetőjét és tagjait, majd Ilku Pál mondott beszédet. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Állami Népi Együttes mutatta be nagy sikerű műsorát a moszkvai közönségnek. A szovjet fővárosban zajló ünnepséggel egy időben tartotta meg első előadását Leningrádban a Nemzeti Színház együttese, amely a következő tíz napban három darabot mutat be a szovjet közönségnek. A most következő tíz nap során a Szovjetunió több mint 40 városában kerül sor a magyar kulturális napok eseményeire. Színházi előadások és filmbemutatók, hangversenyek, fénykép-, könyv- és plakát-kiállítások, tudományos előadások és ülésszakok hozzák közelebb a szovjet közönséghez kulturális életünk eredményeit. Táviratok a világból • Népfront-küldöttség utazott Mongóliába Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségi tagja vezetésével szerdán. Tagja a delegációnak Nagy Antal országgyűlési képviselő, a Komárom megyei népfrontbizottság elnöke és Bedő Ottó, az MSZMP Győr megyei Bizottságának osztályvezetője. • Jekatyerina Furceva, a Szovjetunió művelődésügyi minisztere és Ilku Pál magyar művelődésügyi miniszter megbeszélték a két ország közötti kulturális együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseit. • Dr. Hareddin Atasszi, a Szíriai Arab Köztársaság államfője és miniszterelnöke kedden baráti látogatáson fogadta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert és küldöttségét. A magyar miniszterrel és küldöttségével baráti eszmecserét folytatott. • N. V. Podgornir, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán hivatalos látogatásra Teheránba érkezett. • A BULGÁRIAI Sumenben, ahol múzeum őrzi Kossuth Lajos és emigráns harcostársai emlékét, két napig tartó ünnepségsorozaton emlékeztek meg 1848. márciusáról és felszabadulásunk 25. évfordulójáról. • Patricio Rojas chilei belügyminiszter szerdán bejelentette, hogy államcsínykísérletet lepleztek le és hiúsítottak meg. (MTI) Szabó L. István: Mint az erős tölgy Gondolatok a magyar—szovjet barátságról Nemzeti történelmünk az újkor évszázadaiban gyakorta nem a legszerencsésebb csillagzat alatt állt. Az uralkodó osztályok bűnei, rövidlátó következetlensége, párosulva rendszerint az idegen hódítás veszélyével vagy tényével, elütötték népünket attól, hogy a polgári forradalom gyümölcseit élvezze. Amikor pedig a történelem éppen az oroszországi forradalom győzelmének hatása következtében azt a lehetőséget kínálta a magyar munkásnak és parasztnak, hogy a világ második proletárdiktatúráját valósítsa meg, a nemzetközi reakció Európának ebben a részében olyan ellenforradalmi koalícióvá szerveződött, amellyel szemben 1919 magyar forradalmárai alulmaradtak. Ez az esemény egyben vízválasztó is lett a haladás és a reakció magyar erőinek történelmi orientációjában. Amint a magyar reakció mindörökre megértette, hogy csakis Európa legsötétebb erőivel szövetkezve őrizheti meg uralmát, éppen úgy a magyar haladó mozgalmak is megtanulták, hogy sorsuk, jövőjük mindörökre összefonódott azzal a néppel, amely elsőnek teremtette meg a munkás-paraszt hatalmat, elsőként valósította meg — a tudományos szocializmus elvei alapján — a dolgozók hazáját. A szovjet—magyar barátság ilyenformán elválaszthatatlanná vált Magyarország társadalmi haladásától. Elképünk nagy szerencséjére a szovjet hadsereg szabadította fel a fasizmus igája alól Magyarországot, elhozva a lehetőségét annak is, hogy — elnyert cselekvőképességének birtokában — népünk végigvigye forradalmát, és a szocialista alakulás útjára lépjen. Hadd mondjuk így: ezzel megváltozott a csillagzat, amely alatt a magyar történelem alakul. Huszonöt évvel ezelőtt forma szerint egy győztes nagyhatalom nyújtott baráti jobbot egy elesett kis nemzetnek. A valóságban: újra egyesült a proletár nemzetköziség eszméjében az a két forradalmi erő, amely 1919-ben — nemzetünk nagy szerencsétlenségére — nem volt képes katonailag áttörni az imperialista hatalmak közéjük ékelődött frontjait. A felszabadulás véget vetett annak a történelmi mértékkel rövid időnek tekinthető fekete huszonöt évnek, amely átmenetileg akkor elszakított bennünket. A mostani ünnepi alkalom arra, hogy ismét elmondjuk: mennyire hálás népünk mindazért a segítségért, amit a szovjet néptől az élet legkülönbözőbb területein kapott az elmúlt negyedszázadban. A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink a kapott segítség mellett is önzetlenek, kristálytisztán őszinték és becsületesek. A nemzetközi forradalmi mozgalomban különleges szerepet tölt be a Szovjetunióhoz fűződő viszony. A történelem nem ismer szovjetellenes haladást, szovjetellenes szocializmust. A dolgozó magyar emberek szívéből szólt Kádár elvtárs, amikor így beszélt: „Az önálló és szuverén Magyar Népköztársaság külpolitikai irányzata állandó, nem konjunkturális elemektől függ, nem csábító szirénhangok, nem valamiféle nyomáshatás következtében alakul, hanem szilárd elvi alapokon nyugszik”. Ez a fundamentum a proletár nemzetköziség, a Szovjetunióhoz fűződő őszinte baráti, elvtársi, szövetségi viszony, amelyben mi az elmúlt huszonöt év fejlődésének alapját s az eljövendő idők további szocialista haladásának zálogát látjuk. 4. Nincs fontosabb okmány az elmúlt huszonöt év alatt aláírt nemzetközi szerződéseink között, mint a Szovjetunióval kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény. Olyan világban élünk, amelyben az imperialista hatalmak mind sürgősebbnek érzik, hogy tegyenek valamit a szocialista világrendszer szüntelen fejlődése és kétségbevonhatatlan megszilárdulása ellen. „Hideg” és „meleg” háborúkkal kísérleteznek, bekerítési és globális stratégiákat dolgoznak ki, igénybe veszik a felforgatás, a diverzió és a politikai cselvetés minden lehetséges eszközét. Mi mégis nyugodtak lehetünk szabadságunk, nemzeti függetlenségünk biztosítékai felől. A legfőbb garancia: az együvé tartozásunk a szocialista közösséggel, a szövetségünk a legerősebb szocialista hatalommal, ügyünk első számú védelmezőjével, a Szovjetunióval. A gazdasági, a kulturális építésben és a közös védelemben kiteljesedő magyar— szovjet barátság így lett legfontosabb nemzeti ügyünk. Most amikor felszabadulásunk jubileumának ünnepeire készülünk, szívünk egész melegével fordulunk a Szovjetunió felé, a szovjet emberek felé, akik huszonöt évvel ezelőtt vérükkel áztatták hazánk földjét, felszabadítottak bennünket, a szó legtisztább és legnemesebb értelmében. Kevés, ha azt mondjuk, hogy a hősök sírján sohasem hervadnak el a hála és az emlékezés virágai. A szovjet—magyar barátság fája nő, terebélyesedik, oltalmat, biztonságot nyújt, olyan, mint az erős tölgy, amelyet az idő próbái csak még erősebbé, hatalmasabbá tesznek. 3. Olcsó vagy drága kirándulás hazánkba jönni? Beszélgetés az idegenforgalomról Dr. Tamás György, az Országos Idegenforgalmi Tanács titkára szerdán délután a TIT soproni klubjában tartott előadást „Idegenforgalmunk és a fejlesztés kívánalmai” címmel. Az előadás után megkértük, hogy az országot, de elsősorban megyénket érintő idegenforgalmi feladatokról, a várható fejlesztési tervekről tájékoztassa lapunk olvasóit. — Hogyan alakul a hazánkban a jó idő beköszöntésével meginduló idegenforgalom? — Bizakodóan tekintünk az évad elé. Európában a politikai nyugalom fokozódik, a tőkés országokban pedig konjunktúra van, és ez az idegenforgalom növekedését vonja maga után. A megnövekedett idegenforgalommal természetesen növelni kell a kulturált szálláshelyeket, a benzinkutak számát, az étkeztetési lehetőséget bővíteni, szorgalmazni az útfelújítást és közművesítést. Hazánkban is érvénybe kezd lépni a városok peremén való szállodaépítés, parkoló- és szórakozóhelyek építése. A Magyarországot fekvése miatt a népek országútjaként emlegetik. A múlt évben például 130 000 bolgár utazott át hazánkon. Nemrég 2800 nyugati vendégtől kérdeztük meg, hogyan érezte magát nálunk, mit hiányolt. A megkérdezettek egyharmada kifogásolta a szórakozási lehetőségeket. Az országos idegenforgalmi szervnek tehát mindent összevetve komoly feladatai vannak. Mindenesetre célunk a meglévő szálláshelyeket minél gazdaságosabban kihasználni. — Milyen az idegenforgalmi helyzet a Nyugat-Dunántúlon? — A határmenti városok vonzzák a közeli osztrák nagyvárosok lakóit. A tájakat és a műemlékeket rengetegen jönnek csodálni. Az átutazó vagy szállást nem kérő kirándulókat a dunántúliak tudják fogadni. Az osztrákokkal közösen szervezünk egynapos nyugat-magyarországi kirándulást a Bécsbe érkezett tengerentúlialkinak. Egy bécsi vacsoránál szerintük többet ér egynapos soproni és környéki városnézés. A szállást kérők igényét hogyan próbálják kielégíteni? — A szállodák számát növeljük, ha nem is olyan nagy mértékben, mint ahogy idegenforgalmunk kívánná. Sopronban a közeli jövőben 600 személyes SZOT-üdülő és turistaszálló épül, Balfon és Szombathelyen szintén. Bükfürdőt pedig téliesítik. Hogy az egynapos kirándulásból a vendégek ne töltsenek órákat a határátkelőhelyeken, a hegyeshalmit bővítik, Sopronban és Rajkán pedig ebben az évben megkezdik az építést. — Drága vagy olcsó kirándulóhely hazánk? — Világviszonylatban a középszinten mozgunk. A nyugatiaknak mindenesetre olcsóbb itt nyaralni. — A Balaton általában drága a magyar zsebnek, sokszor elérhetetlen szórakozási lehetőséget kínál. Mi erről Tamás elvtárs véleménye? ■ — Ez egyik nagy gondunk. Az úgynevezett idény a Balatonnál kilencven nap. A többi hónapban viszont kevés a vendég. Tehát három nyári hónapért kellene rengeteg létesítményt építeni. Meggondolandó a kérdés: lehet-e kilencven napért? Itt megismétlem, az egyszerűbb megoldások alkalmazását kell eszközölni, tehát a fizetővendég-szolgálatot megsokszorozni. A hétvégi kirándulók többsége ezeket keresi, meg az olcsó, jó kempingeket. Udvardi Gyöngyi WW, március 215., csütörtök