Kisalföld, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
1970. május 30., szombat Elmélet és gyakorlat Hasznos, célravezető tanulmányok „Az elmélet alapköve a gyakorlat” — hangzik a szállóigévé vált klasszikus mondat. Hiába képezi magát valaki elméletben, ha nem képes alkalmazni a mindennapi munkában. A tétel az élet minden szakterületén érvényes, és ezúttal a pártmunkáról, illetve annak egy részéről, az oktatásról beszélünk. Kérdéseinkre Csikós György, a Győr-Sopron megyei Pártbizottság soproni pártiskolájának igazgatója válaszol. — Milyen oktatás folyik most? — Az öthónapos pártiskola és a 4—6 hetes reszortképző tanfolyam. Mindkét oktatási formának 50—50 hallgatója van. Az öthónapos képzésen alapszervi párttitkárok és vezetőségi tagok vesznek részt. Általában nekik nincs mélyebb, előzetes politikai tanulmányuk. Csupán különféle politikai szemináriumokon vettek részt. Az öthónapos pártiskola célja és feladata: az alapozó képzés. A marxizmus-leninizmus elméletének alapkérdéseiről, a párt gyakorlati politikájáról és a szervezési munkáról tartunk előadásokat és vitákat. Itt feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy néhányan tévesen értelmezik az öthónapos iskola célját és feladatát. Az iskolától az alapos elméleti oktatáson kívül azt várják, hogy a pártmunkának minden gyakorlati tételét megvitassuk. Ez lehetetlen. Egyrészt akadályoz bennünkket a rövid idő, másrészt a pártmunka nagyon sokrétű, és a napnak minden órájában adódhatnak új és új helyzetek, amelyeket itt a tanteremben előre tisztázni nem lehet. Az oktatás során természetesen az elméleti kérdések tisztázása után az általános gyakorlati tapasztalatokat is megvitatjuk. A mindennapos munkában viszont a párttitkárnak és a pártvezetőségi tagoknak kell okosan, célravezetően alkalmazniuk az elméletet. Ehhez jó alapot kap minden hallgató. A pártmunkában előforduló mindennapos gondok tisztázása tehát nemcsak lehetetlen öt hónap alatt, de felesleges is, hiszen a városi és a járási pártbizottságok rendszeresen adnak útmutatást a további munkához. — Való igaz. Úgy is megfogalmazhatnám, hogy a pártiskolán tanultakat a pártbizottságok módszertani segítsége nagyon hasznosan egészíti ki. A gyakorlati munkában a kettő elválaszthatatlan egymástól. Egyik feltételezi a másikat. A cél, a jó eredmény csak így várható. — Nem gondoltak-e arra, hogy önálló pártépítési tanszéket létesítsenek? — De igen. Égetően fontos feladata az iskolának, hogy az oktatási igazgatóság keretében mielőbb létrejöjjön az önálló pártépítési tanszék. Annak munkatársai a gyakorlati pártépítési kérdésekkel foglalkoznának. Jelenleg három tanszékünk van: filozófia, politikai gazdaságtan és tudományos szocializmus. Az öthónapos pártiskolán nem folyik ágazati oktatás. Van-e tudomásuk arról, hogy az öthónapos iskolát elvégzett pártvezetőségi tagok miként hasznosítják a tanultakat? — Igen. Állandó kapcsolatunk van a városi és járási pártbizottságokkal. A volt hallgatókról az információkat elsősorban tőlük kapjuk. A tájékoztatás szerint a volt hallgatók jól dolgoznak. Akik tanultak, azoknak nagyobb a látókörük, nagyobb az aktivitásuk, és biztonságosan eligazodnak mind a politikai, mind az ideológiai munkában. — Volt hallgatóinkkal természetesen közvetlen kapcsolatunk is van. A pártiskola tanárai rendszeresen látogatják a pártalapszervezeteket, és ha szükséges, segítenek a gyakorlati pártmunkában. Rendkívül sok telefonkérdés is érkezik hozzánk. Különféle témákban kérnek választ a pártvezetőségek tagjai. Ezek a kérdések főként az üzemekben és a vállalatoknál most folyó politikai tanfolyamokon kerülnek szóba. Leginkább a gazdaságpolitikai témákban. Az érdeklődés abban is megmutatkozik, hogy a hallgatók vagy volt hallgatók az iskolától, illetve a tanároktól kölcsön kérnek tankönyveket. Ez jó dolog. Az azonban kevésbé, hogy elfelejtik visszahozni. — Kik végzik most a 4 és 6 hetes reszortképző tanfolyamot? — Alapszervi párttitkárok, szervező titkárok, agitációs és propaganda-, termelési és gazdasági felelősök. Ők a módszertani feladatokról tanulnak. A hallgatók többsége már elvégezte az öthónapos pártiskolát vagy a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet. A tanfolyamon nagyon sokat segítenek a megyei pártbizottság egyes osztályainak munkatársai. Előadásokat tartanak, vitákat vezetnek. Segítségük nélkül ezt a tanfolyamot nem is tudnánk fenntartani. — Az iskolán és a tanfolyamon rövidesen befejeződik az oktatás. Milyen teendők várnak a tanárokra és az igazgatóra? — A megyei párt-végrehajtó bizottság határozata értelmében 1971 őszén megkezdődik Sopronban az egyéves pártiskola. Ezzel kapcsolatban már javában folyik az előkészítő munka. Ki kell dolgoznunk a korszerű tématitkát, meg kell állapodnunk, hogy hány hét lesz pontosan a tanulmányi idő, mennyi lesz a tavaszi és a téli szünidő. A tematika vázlata már elkészült. Ez azt jelzi hogy az egyéves iskolán 70— 75 százalékban korunk időszerű elvi-politikai kérdéseivel foglalkozunk — fejezte be tájékoztatóját Csikós György. (KSA) Ki mer jósolni? Gondban van az Ikva menti Zöld Mező Termelőszövetkezet vezetősége. Mégpedig olyan létesítmény miatt, amelynek már tavaly kellett volna üzemelnie, s most az a kérdés, vajon az idén üzemelhet-e. Mikor még külön gazdálkodtak, bizony nem gondolta a négy termelőszövetkezet — a petőházi, fertődi, fertőszéplaki és a fertőendrédi —, hogy a forrólevegős szénaszárító, amelynek építésére 1968-ban társultak, olyan sok bosszúságot okoz. A majdnem 5 millió forintos beruházás megvalósításának kezdetekor jelentkeztek az első nehézségek. Az építkezéshez a gazdaságok megkapták az állami támogatást, részarányosan hozzájárultak saját erőikkel is, a megígért hitelnek viszont csak mintegy a felét kapták meg. Emiatt az eredeti tervtől el kellett térni — tájékoztatott Karácsony Béla, a társult tsz-ekből egyesült Ikva menti Zöld Mező főagronómusa. Le kellett mondani a melléképületekről, mérlegházról, szivattyúházról, valamint a szociális létesítményekről. Mivel tavaly a második vagy a harmadik kaszálás időszakában szerették volna már üzemeltetni a szénaszárítót, az egyetlen cél volt, hogy maga az üzemrész legyen készen időre. Ekkor ütköztek a második akadályba: nem kaptak építőanyagot. Kevés volt a vas, kevés a cement, kevés a mész, s mindezt tetézte a kapacitáshiány. Kellő mennyiségű építőanyag híján ugyanis nem lehetett állami vállalatot felkérni a kivitelezésre. Ezért a társult termelőszövetkezetek egyike, a fertőszentmiklósi vállalta az építést saját építőbrigáddal, amelynek a kapacitása nem megfelelő ilyen nagy vállalkozáshoz. Mint később igazolódott, valóban nem volt megfelelő. Az építkezést a tervezett időre nem sikerült befejezni. Mint nem üzemelő, nem kész létesítménytől megvontak 300 000 forint hitelt abból, amelyet a gazdaságok már megkaptak. A pénzt visszafizették. Az idén április végén a társult és most már egyesült gazdaságok vezetői összedugták a fejüket. Megszületett a határozat: az üzemnek a termés betakarítására el kell készülnie. Az újabb határidő megtartása végett a téeszek 600 000 forintot adtak össze. Az újból fellépő anyaghiány és az építőbrigád szerény lehetőségei miatt így is veszélyben forog a határidő. Ideiglenes segítséget jelentett a tűzrendészeti hatóság engedménye, amely lehetővé tette, hogy az Ikva menti Zöld Mező Termelőszövetkezett eltekintsen az 50 köbméteres víztároló építésétől. Helyette háromszáz méterre a szárítótól alakítottak ki egy átmeneti vízgyűjtő medencét. Ezzel lehetővé vált mintegy ötvenezer forint sürgős helyre való átcsoportosítása. A forrólevegős szénaszárító csigalassú épülésének ismeretében senki sem merne kardoskodni az eredetit egy esztendővel meghaladó határidő megtartása mellett. A főagronómus is csak annyit mond: „Júniusban remélhetőleg üzemel". Akár így, akár úgy, az 1970-re tervezett 155 vagon zöldliszt már csak terv marad. P. M. KISALFÖED Pályaműből valóság Az Országos Úttörő Elnökség tavaly pályázatot hirdetett úttörőotthon-tervek készítésére. A harmadik díjat a vele járó 10 000 forinttal a Soproni Orsolya téri Hámán Kató Úttörőcsapat nyerte. A múlt év szeptemberében Mende István csapatvezető szülői értekezleten beszélt az iskolához tartozó elhanyagolt, vizes falú, földszinti raktárról, amiből szerinte összefogással ki lehetne alakítani a tervezett csapatotthont. Ezen az értekezleten választották meg az építkezéssel foglalkozó brigádot. A terveket a Soproni Tervező Iroda vezetője, Bircher Oszkár készítette. Megkezdődött a munka. A szülők közül hatvanan rendszeresen segítkeztek. Az Ingatlankezelő Vállalattól kapott építőanyagokat hordták a gyerekekkel együtt az épületekkel körülzárt kis udvarra. A bolthajtásos előtér 14 méter mély kútját az iskola egykori diákjai, ma ott ifjúvezetők töltötték fel. A Műemlékvédelmi Felügyelőség soproni építésvezetőségének dolgozói, a Mü. M. 403-as Szakmunkásképző Intézetének kőművestanulói, a határőrség KISZ-fiataljai osztották meg egymás közt a munkát. Leverték az omló vakolatot, helyrehozták az ablak-, ajtónyílásokat, falakat bontottak és építettek. A mellékhelyiségekben a vizet a Vasöntöde szerelői vezették be. A villanyszerelést a szülők végezték. Az úttörők 600 órát dolgoztak az otthonukban, a szakmunkástanulók munkája 10 000 forintnál is több értékű. Egy apa 1500 téglát ajánlott fel. A felsorolás nem teljes, még sokan hozzájárultak a tervek szerint apránként kialakított úttörőotthonhoz. A pályázaton nyert pénzen vásárolt, piros bevonatú székek, asztalok, a megyei úttörő elnökségtől kapott tvkészülék a klubszobába került. Az ülésterem falán körbe-körbe lencsebúrák világítanak. Ünnepélyessé teszik a szobát a magas támlájú székek, az állóóra. A harmadik szobát sport- és játékszobának nevezték ki. Oda az előtérből nyíló átjáró folyosón is be lehet jutni. Szép példája az összefogásnak, a társadalmi munkának, adakozásnak a 190 000 forintot érő, 464 úttörőnek kényelmes helyet adó épületrész. Sopronban ez a második megépített úttörőotthon, de csak ez működik egykeként. (Mindkettőt Mende István kezdeményezte.) A Kellner Sándor utcai általános iskoláit megszüntették. Reméljük, hogy az Orsolya téri megmarad azoknak, akiknek tervezték: a gyerekeknek. A csapatotthont hétfőn délután 5 órakor Fördös László, az MSZMP Sopron városi Bizottságának titkára adja át. Udvardi Gyöngyi Népszerű az új játék a győri Eötvös téren, a gyerekek máris sorban állnak előtte Csak néhány napja szereltette fel a tanács. (N. t. felv.) 3 Hétmérföldes fejlesztés A húsipar előrelép Majdnem másfél éve, 1969 januárjában összevonták a húsipari és állatforgalmi vállalatokat, és létrejött az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt. Az akkor megalakult Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál ma több mint 1500-an dolgoznak, és a vállalat már az erős középüzemek közé tartozik. A győri, kapuvári, soproni, mosonmagyaróvári húsüzem, a táplánypusztai hizlalda, valamint az állatforgalmazással foglalkozó egységek munkájának összefogása hatalmas feladat, és az összevonás után nagyarányú átszervező munkára is szükség volt. A vállalat vezetői felmérték az akkori üzemi adottságokat, és merésznek tetsző, de létfontosságú beruházásokról döntöttek. Irodaház saját erővel A vállalat adminisztratív alkalmazottai még ma is sokfelé dolgoznak, mivel irodai helyiség nem volt elég a győri Szeszgyár utcai központban. Ezért ötmillió forintos költséggel irodaház készül, amelynek munkálatai januárban kezdődtek, és december végére már ott szeretnének dolgozni a húsipari és állatforgalmi szakemberek. Az épületben húsipari mintabolt is lesz. Az irodaház építését a vállalat saját dolgozói végzik, és ez reményt ad a munka határidős elkészítésére, (így a tervezettnél előbb kapja meg a városi tanács is az Erkel utcai irodahelyiségeket, amelyekre győri hangversenyterem építésénél lesz szükség.) Mintegy száz gépjárműve van a vállalatnak, és ezek jaA győri gyáregység legégetőbb gondja, hogy kevés a hűtő-tároló tér, csak mintegy öt vagonnyi húst lehet hosszabb ideig raktározni. Tizenhét és fél millió forintos tervezett költséggel 14,1 vagon befogadóképességű hűthető raktárhelyiség építése kezdődött meg tavaly, az idén építőipari és gépi beruházásként körülbelül tízmillió forintot fektetnek bele. A végső átadás 1971 decemberére várható. A hűtőtárolók üzembe helyezésével a győri húsüzem is nagyobb mennyiségű exportárut készíthet. A feldolgozó üzemben dolgoznak máregyelőre próbavítására három és fél milliós autójavító műhely építése kezdődött el tavaly. Július végén ez az épület is tető alá kerül. Már májusban átadták rendeltetésének a készáruraktár árukiadóját, ami 470 000 forintba került. Kapuváron a tmk-műhelyt bővítik az idén, és a 400 000 forintos költséggel a napokban sikerült végleg megoldani az üzem ivóvíz-szükségletét új kút fúrásával, ként egy töltelékáru-töltő berendezéssel, amely fizikai erőt kímélő és higiénikusabb a régebbi gépeknél. Ugyancsak a fizikai munkát könynyíti a nemrég üzembe helyezett két 1000 literes zsírolvasztó-keverő üst. Az év végére egy új típusú ipari tepertőprés érkezik az üzembe, és egy emelővillás targonca. Az idén 720 000 forintért a gépkocsiparkját is fejleszti a gyáregység. A jó munka jutalma Hely hiányában csak a lényegesebb beruházásokat soroltuk fel. Így is szép számok mutatják a vállalat gazdagodását. Mint azt a beszélgető partnerek elmondták, a vállalat többet fejlődött az elmúlt másfél év alatt, mint azelőtt húsz évig! Ebben az évben összesen 23 és fél millió forint a beruházási öszszeg, amelyből 19,2 milliót a tröszt fedezett. A Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat eddig végzett jó munkájáért kapta az országos vállalat bőkezű hozzájárulását. Korszerűbb termelés Harc a rovarok ellen A Magyar Parazitológusok Társasága csütörtökön és pénteken (28., 29.) parazitológiai ankétot rendezett a soproni MTESZ székházban. Az országos tanácskozáson Szabolcs-Szatmár megye kivételével minden területről érkeztek orvosok, állatorvosok, biológusok és zoológusok. A száznál több szakember megvitatta a paraziták elleni küzdelmet és védekezést. A 13 előadáson egyebek között szó volt a háziállatok élősködői elleni küzdelemről, a házilégy elleni védekezés kísérleteiről, a svábbogarak terjedésének megszüntetéséről. A tanácskozáson részt vett dr. Lőrincz Ferenc, az MPT elnöke is. A neve: IUI U EU KAS — Tegye le aceruzáját! Ne írjon rólam! — kiabál az épülő házfal tetejéről az asszony, s hogy nem mozdul a kezem, tovább mérgelődik: — Húzza ki a nevem! Érti? Húzza ki! Levágja a lapátot odafönn, és szikrázó szemmel néz le az épületről. — Van elég nagy ember, írjanak csak azokról! A culáger, a segédmunkás senki, nem érdemes arra, hogy újságban fitogjon a neve! Mégis leírom a nevét! Laiber Ottónénak hívják ezt a harmincöt-negyven év körüli aszszonyt, aki társaival a szakmunkásokkal a fertőszéplaki vendéglátó kombinát építésén dolgozik. Egy a munka nehezét vállaló aszszonyok közül, egy a „névtelenek” közül. Vagy ez a fertőszéplaki munkásasszony, aki a lapátot emeli. A tűznél Tóth Mihály kőműves bitument kever. A masszát fönn, a fal tetején Kovács Lajos és Laiber Ottóné várja. Megakasztottam a munkát. — Nem tesz semmit — nyugtat Eőri Miklós munkavezető., — Késik a kő. Nem kaptuk meg időben a balfi fejtőből. Míg mondja, az asszonyt nézem, aki erre az öt percre sem tette le a lapátot, s ha tudja is nem érzi, mennyire fontos itt, és mennyire fontos mindenütt. MUNKÁS, aki erejét, verítékét rakja az épülő kövek közé. Akinek a mozdulataiból, fáradságából házak, városok, hidak épülnek Fertőszéplakon és szerte az országban, a világon. Minden, amit munkáskéz alkotott, a legapróbb szögekből a száguldó gépekig — a „legkisebbek” munkájától lett óriás, maradandó mű. Nincs kis munka, csak MUNKA van. És MUNKÁS. (Köng)