Kisalföld, 1970. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

2 HÉTFŐ: Fekete hétfő a New York-i tőzsdén. — Szovjet állásfoglalás Kambodzsa­ ügyében. KEDD: BAK—szudáni—líbiai csúcs Khartoumban. SZERDA: A NATO miniszteri tanácsülése Rómában. — Amerikai repülőgépek ismét bombázták a VDK-t. CSÜTÖRTÖK: Baloldali siker a ceyloni választásokon. — összetűzések a párizsi diáknegyedben. PÉNTEK: Az angol választások hivatalos kampánykez­dete. — Heves harcok Indokínában. SZOMBAT: Palesztin konferencia Kairóban. ★ ÍGY LÁTJA A HETET KOMMENTÁTORUNK. RÉTI ERVIN: Miért hosszú a közlem­ény? Egy párbaj és egy pár­baj — ezzel a szójátékkal össze­gezhetném az atlanti minisz­terek kétnapos tanácskozá­sának fejleményeit. Pipine­­tez görög külügyminiszter az olasz fővárosban sem hazud­tolta meg a fekete ezrede­sek rezsimjének hírhedt hí­rét. Amikor még NATO-beli kollégái is bírálták Athén magatartását s tiltakoztak a fegyverszállítások felújítása ellen, érveiből kifogyva, pár­bajjal fenyegette meg a dán külügyminisztert. Nem hinném, hogy vala­melyik hajnal szürkületében tanúi leszünk majd annak, amint e tekintélyes férfiak kardot rántanak, vagy pisz­tollyal célozzák meg egymást. Néhány kisebb atlanti hata­lom erkölcsi felháborodásá­nál, amiben mindenekelőtt saját közvéleményük állás­­foglalása tükröződik, többet nyom a latba az Egyesült Ál­lamok stratégiája. Washington viszont a NA­TO déli szárnya, a Földkö­zi tenger s nem utolsósor­ban a Közel-Kelet miatt, elsősorban a görög bázisok megszilárdítását tartja szem előtt. A párbaj-ügy epizódján át elérkeztünk az atlanti tanács­kozás magvához. Rómától azt várta a világ, s főként kontinensünk Euró­pa, hogy végre világos vá­laszt ad az európai bizton­ság­ ügyében előterjesztett szocialista javaslatokra. Ez a felelet elmaradt, jólle­het, az Atlanti Szövetség érezhető lépéskényszerben volt és van. Nem titok, hogy elsősorban az Egyesült Álla­mok ellenzi földrészünk ügyeinek rendezését. Wa­shington attól tart, hogy az európai biztonság megvaló­sítása még inkább ráirányít­ja a figyelmet reménytelen délkelet-ázsiai háborújára, növeli Amerika amúgy is sú­lyos, katonai, politikai, gaz­dasági és morális terhelését. A helyzet változását, a budapesti felhívás óta el­telt tizennégy hónap hatá­sát mutatta azonban, hogy számos NATO-tagállam sem volt hajlandó teljesen elutasító álláspontra he­lyezkedni. Soha ennyit még nem tanácskoztak zárt aj­tók mögött és soha még nem volt ilyen hosszú — kétszázötven soros — az ilyen jellegű értekezletről kiadott közlemény. Ezek a tények azt jelzik, hogy a kulisszák mögött lá­zasan keresték a kompro­misszumot. Franciaország még így sem tudta elfogadni a nehezen kialakított formu­lát, és tartózkodott a szava­zástól. Vagyis a NATO-ülés negatív volt abban az érte­lemben, hogy a konkrét biz­­tonsági tervekre vonatkozó válasz ismét elmaradt. Ugyanakkor nyílt elutasítás sem történt, és nyilvánvalóan kifejezésre jut az atlanti ke­reteken belüli erjedési folya­mat. Rómában a pozitívabb ma­gatartásra elsősorban azok a külügyminiszterek helyez­kedtek, akik az elmúlt idő­szakban a szocialista orszá­gok — köztük hazánk — kép­viselőivel is, alapos tanács­kozásokat folytattak az euró­pai kérdésekről. Ez igazolja az aktív diplomácia folyta­tásának szükségességét, ami a jelek szerint nem is várat magára sokat. Holnap, hétfőn Gromiko kezdi meg párizsi tárgya­lásait, holnapután külügy­miniszterünk, Péter János érkezik Oslóba. Mindket­ten olyan kollégáikkal ül­nek majd a tanácskozó­asztalnál, akik ott voltak Rómában, a kelet-nyugati eszmecsere tehát „első kéz­ből” kapott információk­kal nyitja meg újabb sza­kaszát. (Külkapcsolataink élénkségé­re vall, hogy a napokban egy másik magyar kormányveze­tő is útra kel: Fock Jenő mi­niszterelnök néhány napos látogatást tesz a szomszédos Jugoszláviában.) Kassel és Róma kontinen­sünkre irányították ugyan a figyelmet az eltelt héten, de változatlanul súlyos helyzet­tel kell számolnunk a délke­let-ázsiai és közel-keleti vál­sággócokban is. Rogers ame­rikai külügyminiszter „kam­bodzsai bizonyítvány-magya­rázatot” igyekezett adni a NATO tanácsban — nem sok sikerrel. Ráadásul közeleg Washington maga szabta ha­tárideje: egy hónapon belül az utol­só amerikai katonának is el kell hagynia Kambodzsa fjordjét. Bizonyos csapat­kivonásokra valószínűleg sor kerül, már azért is, mert közeledik a hadműve­leteket nehezítő monszun­időszak. Elképzelhető, hogy a saigo­­niak mellett thaiföldi csa­pategységeket is bevetnek, ily módon próbálják majd te­hermentesíteni az Egyesült Államokat. Az eddigi mérleg azonban mindenképpen az, hogy Washington a kambod­zsai intervencióval nem könnyített helyzetén, ellen­kezőleg: jobban belesüllyedt a mocsárba. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság egyes délibb körzeteinek bombázása is arra vall, hogy a „nyugtató” hivatalos nyi­latkozatokkal ellentétben az amerikaiak folytatják, sőt fo­kozzák a beavatkozást. A naptárt júniusra lapoz­zák át, s ez évfordulót je­lent a Közel-Keleten. Három éve immár, az 1967. június 5-én kirobbant háborúnak. A helyzet harminchat hó­nap múltán is feszültségtől majdhogynem robbanástól terhes. A naponta érkező hadijelentések mellett fel kell figyelnünk azonban a térségben bekövetkező alapvető változásokra. A Khartoumban a héten le­zajlott egyiptomi—szudáni— líbiai csúcstalálkozó bizo­nyítja, hogy az arab országok az egység, formailag talán szerényebb, de sokkal hatá­sosabb útjait járják. Nasszer elnök beszéde nagy teret szentelt a szocialista orszá­gok segítségének: szólt a Szovjetuniótól kért és ka­pott korszerű védelmi fegy­verekről, kiképzést irányító katonai tanácsadókról. Az arab országoknak ez a fejlő­dése az egyensúly helyreállí­tásának irányában hat, ame­lyet eddig Izrael katonai, s főként légi fölénye bontott meg. Egy valóban kiegyen­súlyozottabb állapot ugyanis megfelelőbb alátámasztást adna a Biztonsági Tanács ha­tározatának megvalósításá­hoz. Rogers azonban éppen a NATO-ülésen jelentette be, hogy az Egyesült Államok to­vábbi Phantomokat kíván szállítani Izraelnek. Hogy ez a törekvés az ENSZ határo­zatokkal dacoló Izrael kato­nai előnyeinek tartósítását rejti magában: ez a feltűnően rövid, ötsoros amerikai be­jelentésből is kitűnik. KISALFÖLD Az Osztrák KP kongresszusa Bécs (TASZSZ) Bécsben folytatja munká­ját az Osztrák Kommunista Párt kongresszusa. A szom­bat délelőtti ülésen a felszó­lalók támogatták a központi­­ bizottság beszámolójában kifejtett alapvető tételeket. A küldöttek hangsúlyozták a párt összefogásának szük­ségességét a marxizmus-le­­ninizmus elvei alapján, egy­ségre hívtak fel a tőke és a reakció elleni harcban. Ugyanakkor rámutattak, hogy le kell leplezni a szo­cialista párt vezetőségének opportunista politikáját. A szombat délutáni ülésen felszólalt Aczél György, az MSZMP KB titkára is Koszorúzás, kitüntetések Befejezte munkáját az irodalomtörténeti vándorgyűlés Az Irodalomtörténeti ván­dorgyűlés tegnap befejezte munkáját Sopronban, a Liszt Ferenc Művelődési Központ­ban. A vándorgyűlést hazánk felszabadulásának 25. évfor­dulója alkalmából a negyed­­százada mártírhalált halt iro­dalomtörténészekre, Szerb Antalra, Kerecsényi Dezsőre, Halász Gáborra, Bálint Györgyre, és Radnóti Miklós­ra emlékezve tartották. Szombaton délelőtt Balfon megkoszorúzták a mártírok emlékművét, délután Wéber Antal, a társaság főtitkára tartott beszámolót irodalom­­tudományunk elmúlt 25 évé­ről. Ezután Ortutay Gyula akadémikus, az Elnöki Ta­nács elnökének megbízásából a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki Kom­lós Aladárt, a Munka Érdem­rend ezüst fokozatával Wé­ber Antalt, a Munka Érdem­rend bronz fokozatát kapta Pálmai Kálmánná, Pál Ró­zsa. Végül alapszabály-módosí­tásra került sor, majd meg­választották a társaság új vá­lasztmányát, és vezetőit. Tiszteletbeli elnök lett Rom­lás Aladár, elnök Barta Já­nos, főtitkár Vi­éber Antal. S■ b. Tovább árad a Tisza Az ostromlott város Tudósítónk jelenti a hely­színről: Bizakodásunk alapja a gát­­védők fegyelme, lelkesedése. Szegeden tovább támad a Tisza. A vízügyi szakértők azon mérik ezt, hogy az 1932- ben elért 923 centiméteres rekord vízállást immár ti­zenhét centivel meghaladja a jelenlegi. A város aggódó lakosai vi­szont abból következtetnek a veszély nagyságára, hogy gyerekeik legkedvesebb ját­szóterén, a belvárosi Tisza­­parton elterülő Stefániában csak a szél lengeti az elár­vult hintákat, ás labda he­lyett a homokzsákokat hordó teherautók gördülnek a tisz­tásokon. A parkőr, aki min­dig megfenyegeti a nagy gonddal ápolt füvön átsza­ladó gyerekeket, felcserélte a rangját hirdető karszalag­ját árvízvédelem feliratúra, és nehéz járműveket irányít birodalmában. A selymes­zöld gyepen keresztül... Remélem, ezzel a kis be­vezetővel sikerül érzékeltet­nem azt a változást, ame­lyen Szeged az elmúlt né­hány napban keresztülment. Igen, a napfény városából frontváros lett, ah­ol sok ezer ember harcol az életet adó, ám azt most elragadni ké­szülő vízzel. A belvárosi kőmellvéd-vo­­nalat egyébként az elmúlt napokban sikerrel erősítet­ték meg az ott serénykedők Kiépült a második, majd a harmadik védvonal, sőt a legkritikusabbnak tartott ponton, a Lenin körút észa­ki torkolatánál szivárgó víz megfogására 8—10 ellen­­nyomó-medencét is kiala­kítottak. Ezekben vagy félméternyi, zavarosan sárga víz csillog. Éppen olyan, mint a mellvé­den túl, a tengerré duzzadt Tiszában. S hogy ez nem va­lami eltúlzott jelző, azzal igazolom, hogy a folyó jelenleg Szegednél minden másodpercben 4000 —4600 köbméter vizet szál­lít. Lényegesen többet, mint a Duna Budapestnél. Ez indokolja azt az alapos­ságot, amellyel a szakértők tanulmányozzák a part álla­potát. A sétányon próbafúrá­sokat végeznek, melyek ered­ményeként még pontosabban megismerik az eddigi átázá­sok méreteit, a talaj szerke­zetét, hogy ezekhez az ada­tokhoz igazítsák a védelem további tennivalóit. Igen nagy védelmi erők vonultak fel Szegeden kívül is. Csongrád megyében immár húszezerre növekedett a gátakon dolgozó katonák, munka­körök és polgári lakosok száma. Végig, a Tisza két oldalán magasítják, erősítik a gáta­kat, hogy azok megtarthas­sák a várhatóan június har­madikén, negyedikén tetőző árhullámot. Különösen nagy erők vé­dik az Algyő környéki szénhidrogén-medencét. És ez indokolt is, hiszen ezen a ponton beláthatatlan ká­rokat okozna a víz. Ellentmondásnak tűnhet, mégis azt kell mondani, hogy az áradás lassú érkezése egy­szerre segíti és nehezíti a védelem helyzetét. Segíti, mert időt enged az alacso­nyabb gátszakaszok magasí­tásához, és a még aránylag alacsonyabb (milyen furcsa is ezt írni a 940 centis mérceál­­lásnál) vízállás jó előre meg­mutatta, hol kell erősíteni, vízhatlanná tenni a gátakat. Nehezíti viszont a védeke­zést azért, mert a hosszasan magas vízállás nagy méretekben áztatja a gátakat. Csak fokozza a Tisza veszélyességét, hogy a Maros magyarországi sza­kaszára érkezett a folyó második árhulláma, ami nem éri el ugyan az első magasságát, de a becslések szerint még így is elérheti az 1932-ben mért legmagasabb vízállást. Egyetlen gépet, egyetlen embert sem vonhatnak el tehát a marosi védelemtől. A ferencszállási emlékeze­tes gátcsúszás helyét nagy buzgalommal erősítik, mert ez továbbra is igen veszé­lyes szakasz. Szombaton, sajnos, ismét mozgásba jött a maroslelei Hadár-dűlő­ben május 22-én keletke­zett óriás buzgár. Megfékezésére, végleges el­fojtására rendkívüli intézke­déseket tesznek. A földbe vert, 8 méteres pátrialeme­zeket két méterrel megtold­ják, hogy elérjék a vízzáró réteget, és lokalizálni tudják a gáton áttörő vizet. Mint arról az MTI is be­számolt, pénteken délután Czinege Lajos, vezérezredes, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, honvédel­mi miniszter végiglátogatta a Tisza alsó szakaszát és a Marost. Valamennyi őrhely parancsnoka arról számolt be a miniszternek, hogy soha ilyen szervezetten, lelkesen dolgozó közerővel nem talál­kozott. S bár ezt nem tették hozzá, szavaikból érezhető volt: ez az, amely bizakodással tölthet el valamennyiün­ket, akik aggódunk Szege­dért, Makóért, valamennyi kis és nagy településért, a Csongrád megyei földekért. Bedő Nándor Díjnyertes tárcsa Családi örömek Az egyik öröm: a Moson­magyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban készített XTN— 3 tárcsacsalád bejutott az idei Budapesti Nemzetközi Vásár díjnyertesei közé. A másik öröm: igazolódtak azok az elgondolások, hogy a gyorsan fejlődő agro- és zootechnológiához a legjob­ban új gépek, berendezések, mezőgazdasági üzemek és fő­­­eg gépcsaládok kialakításá­val tudnak igazodni. A díjnyertes kétsoros tár­csát hat változatban mutat­ják be a vásáron a moson­magyaróváriak. A másik ki­állított család az LC Lajta­­eke család, amelynek tagjai megfelelnek annak a célnak, hogy a MEZŐGÉP a hazai traktorparkhoz legjobban al­kalmazható és a legkülönfé­lébb talajféleségeknél is be­váló szántógéppel lássa el a mezőgazdaságot. Hat év alatt a Mosonma­­p­­róvári Mezőgazdasági Gépgyár számtalan nemzet­közi és belföldi kiállításon, bemutatón vett részt gyárt­mányaival, a vállalat ter­mékei 28 alkalommal szere­peltek a díjazottak kö­zött. Az ismeretség eredmé­­nye, hogy a mosonmagyar­óvári vállalat harminc or­szágba szállít exporttermé­keket. Ezekben a hónapokban szerelnek fel a MEZŐGÉP kiküldött munkásai Hanoi mellett a VDK-ban egy húscsibenevelő berendezést, s az üzemekben, műhelyek­ben most is számos, export­ra szánt terméket szerelnek ÖSSZ-a a munkások. A vásár látogatói a ME­ZŐGÉP sokszázféle terméke közül csak néhányat láthat­nak: a nagyüzemi szőlőfel­dolgozás egyik gépi berende­zése a BC—300, amely egy­szerre végzi a szőlő bogyó­zását és a cefre elvezetését.­­ VARI-MAN gyümölcs­­zöldségmanipuláló gépsor, amely osztályozza a szilva, kajszi, őszibarack, alma, pa­radicsom, paprika, uborka- és hagymaféléket. A szintén kiállított univerzális mező­­gazdasági gyorsszárító be­rendezésekből kialakított gépcsalád alkalmas lucerna­liszt készítésére, szemesta­karmány szárítására, szele­telt zöldség és gyümölcs aszalására, a takarmány granulált előállítására. Mosonmagyaróvári Me­zőgazdasági Gépgyár veze­tőinek továbbra is az a cél­ja, amit 1960-ban, a nagy­­üzemi berendezések gyártá­sáról való áttéréskor tűztek ki: minden igyekezettel ar­ra kell törekedni, hogy meg­felelő munkagépekkel lássák -e az egyre gyorsabban fej­lő­dő nagyüzemi mezőgazda­ságot. Ott Tegnap a Mosonmagyar­óvári Mezőgazdasági Gép­gyár kis tárgyalójában j­ár­tak bolgár, lengyel, NDK- beli, szovjet angol, amerikai, kanadai szakemberek, és nagy számban keresték fel a kirendeltséget a hazai me­zőgazdasági üzemek és a ke­reskedelmi vállalatok képvi­selői. NDK-beli ügyfelük a BMV- díjas kétsoros tárcsából a jö­vő évre a már korábban le­­kötöttnél kétszer többet, ösz­­szesen ezret kér. Megállapo­dást kötöttek egy lengyel céggel is, óránként 5—7 ton­na teljesítményű gyümölcs­­manipulátor mintapéldányá­nak szállítására. A Közép- Európában eddig nem gyár­tott hagymaválogató gépsor­ból ugyancsak lengyeleknek és az NDK-nak szállítanak egy-egy mintapéldányt, de jövőre már 20—40 ilyen be­rendezés exportjára van ki­látás mindkét országban. Sokoldalú, bármilyen talajra és mélységre egyaránt alkal­mas Lajta-ekecsalád egyik típusa iránt egy amerikai cég érdeklődik. A hazai kereskedelmi vál­lalatokkal az érvényes szer­ződéseken túlmenően össze­sen 30 millió forint értékű áru idei számításában álla­podtak meg. A Zalaszentgró­­ti Álami Gazdaság több mint 2 millió forintot „ha­gyott” az MMG vásári tár­gyalójában: nagy teljesítmé­nyű Hungária­ Record gyü­mölcsválogató gépsort vásá­rolt. A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár felvételre keres legalább 5 éves lakkipari vagy műanyag-fel­dolgozó ipari gyakorlattal rendelkező, továbbá ez évben végző, vagy egy két éve végzett fiatal vegyészmérnököket. Az idegen nyelvet beszélők és házaspárok előnyben részesülnek. FIZETÉS MEGÁLLAPODÁS SZERINT. Jelentkezéseket írásban kérjük beadni a vállalat igazgatójának címezve. 1910. május 31., vasárnap

Next