Kisalföld, 1970. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

1970. június 3., szerda Kortársak, barátok, tanítványok emlékeztek A Magyar Irodalomtörté­neti Társaság soproni ván­dorgyűlésén kortársak, bará­tok, egykori tanítványok em­lékeztek a huszonöt évvel ez­előtt mártírhalált halt iroda­lomtörténészekre. A vissza­emlékezések személyes han­­gúak voltak, szinte vallomás­­szerűek, de mindvalahány azzal az igénnyel hangzott el, hogy emberi arcélük felvil­lantása mellett hozzátegye­nek valamit Szerb Antal, Kerecsényi Dezső, Halász Gá­bor, Bálint György és Rad­nóti Miklós irodalomtörténe­ti értékeléséhez is. Elsőnek Szabolcsi Miklós szólt Szerb Antalról . A mai fiatalok alig ért­hetik meg, hogy a harmincas évek merev kultúrpolitikája idején mit tudott nekünk ad­ni Szerb Antal széles látó­köre, tájékozottsága. A fel­­szabadulás után egy ideig szembekerültünk műveinek szellemével. Olyankor tör­tént ez, amikor a szellemes­séget, könnyed stílust is gya­núsnak tartottuk. Ma, amikor már az irodalomtörténetben is jobban forgatjuk a mar­xista módszer fegyverét, el­jött az ideje, hogy valóságo­sabb képet rajzoljunk róla. — Nem lett feltétlen esz­ményképünk, de nem az, akit­­egyértelműen el kell vet­nünk: egyike megbecsült szellőm­ elődeinknek. Egy emberi, tudósi, írói maga­tartás példája számunkra. Ma, amikor ezek a maga­tartás-formák elválnak, s szinte szakadék választja el őket egymástól, alkotás és filozófia, eszme és mérce ilyen színvonalú összefonó­dás különösen vonzó. Nem egy, a kortársakat érintő esz­tétikai ítélete ma, harminc év után is meglepően helyt­álló. Magyarság és európai­ság, haza és nemzetköziség teljes egységben van nála. A konferenciáról távolma­radt Keresztúri Dezső vissza­emlékezését Kerecsényi De­zsőről Pálmai Kálmán olvas­ta fel, aki gimnazistaként Kerecsényi tanítványa volt. — Nem aknaszilánk ölte meg vagy gázkamra, hanem agyvérzés, de ő is, mint any­­nyian, a szörnyű idők áldoza­ta volt. Egy tudós lelkiisme­retessége, tanár alapossága és költő érzékenysége egyesült benne. Nem szobatudós volt, a műveltsége nem egyoldalú­vá, hanem éleslátóvá tette Kedvenc kutatási területe a XVI—XVII. század magyar irodalma volt. Az irányt, amelyhez tartozott, egy ideig szellemtörténetnek nevezték Munkájának elve az iroda­lomtörténet tényeinek tiszte­lete volt, de ténynek nem csupán adatot, eseményt ér­tett, hanem a szellemi érté­kek összefüggését. Halász Gáborról Tolnai Gábor emlékezett meg. — Háborús gyakornok vol­tam a keze alatt az Országos Széchenyi Könyvtárban. Ma­gánügy lehetne ez, de ezen az órán minden személyes visszaemlékezésnek történe­ti jelentősége lehet. Vonzód­tam hozzá, de viaskodtam is vele. Ellenérzésem oka el­különülése, arisztokratikus elzárkózottsága volt; ilyen­nek gondolta ő a líra jövő­jét is. Útkeresése viszont tiszteletet keltett bennem. — Később, amikor magá­nyát veszélyeztetni kezdte a fasiszta társadalmi légitér, egyre inkább feloldódik, és a széles, művelt olvasóközön­ség felé fordul. És végül: az a Halász Gábor, aki ifjú ko­rában bírálta Kossuthot, 1944 márciusában Kossuth emlék­kiállításra készül. Méltató beszédét a német megszállás utáni napon még viaszlemez­re vették a rádióban, de már nem hangozhatott el. Bálint György emléket Koczkás Sándor idézte fel. — A szó hagyományos ér­telmében aligha nevezhető irodalomtörténésznek. Nin­csenek nagy filológiai vállal­kozásai, áttekintő rendszere­zései. Esszéista, kritikus, aki az élet mozgására figyelt. Nem magától értetődő, de irodalomszemléletének jel­lemzői alapján mégis itt a helye e területen. Előrelátó tudása volt kortársairól: még a pályakezdők kísérleteiben is meglátta a felcsillanó kor­szakos jelentőséget: ezt mél­tatta Radnótiban, Illyésben, József Attilában.­­ A történelem ritmusára figyelt, és idegen volt tőle az élőket a holtak tekintélyével letaglózni. Tevékenysége az úgynevezett írói kritika szem­léletével rokon. Nem csopor­tokban gondolkodott, hanem egész irodalomban, és a szo­cialista irodalmat nem egyet­len modellben látta. Sok do­logban világosabban látott, mint kora polgári, sőt mar­xista kritikusai, és írásaiból egy korszerű koncepció vona­lai bontakoznak ki. Radnóti Miklósról Molnár Ferenc szólt. — Irodalomtörténészi mun­kássága lírán kívül eső, mé­gis hozzá tartozó, s nélküle nem teljes költői arcképe sem. József Attila korszerű­ségére korán felfigyelt. A forma és korszerűség össze­függéséről szóló tanulmányá­ban világosan kifejezésre jut­tatja, hogy vállalja a harcot a szocialista irodalomért. A kultúrát és művészetet nem a lelki élet kivetítésének tart­ja, hanem társadalmi produk­tumnak. A szellemtörténeti irányzat és a művészetet túl­zottan társadalmi szempon­tok szerint értékelő módszer szintézisére törekedett tanul­mányaiban. Prózai műveinek értékelésével még adósak va­gyunk, holott ezekből nem­csak ő, hanem kortársai is, kora is megismerhető. A vándorgyűlés második napján Wéber Antal, a Ma­gyar Irodalomtörténeti­­ Tár­saság főtitkára beszámolt iro­dalomtudományunk elmúlt negyedszázadáról. Bevezető­jében elmondotta, hogy a fel­­szabadulás után az első ten­nivaló a hagyományokhoz való viszony tisztázása volt Ez a munka igazi lendületet a fordulat éve után kapott. Sajnos, a kezdeti időszakban sok olyan következtetés és álláspont is napvilágot látott, amely nem egyeztethető ösz­­sze a marxizmus—leninizmus szellemével, bár éppen arra való hivatkozással fogant meg, de nem bizonyult tar­tósnak, és hamarosan meg­kezdődött az egyéni kutatá­sok és értékelések egész so­ra, amelyek megvetették alapjait a későbbi összefog­laló, betetőző tudományos munkának. A hatvanas évek elejére lényegében lezárult iroda­lomtörténetírásunk alapozó és vitatkozó időszaka és bő­vült a feldolgozott témák kö­re, finomodtak módszerei. A különböző irányzatokkal, iro­dalomtörténeti korszakokkal és az egyes költők, írók mun­kásságának értékelésével fog­lalkozó tanulmányok akár felsorolásához is hosszabb bibliográfia kellene. Az „El­vek és utak” című sorozat, a magyar és világirodalmi le­xikon, a magyar irodalom történetét összefoglaló mun­ka azonban jelzi ennek a ha­talmas és sokrétű tevékeny­ségnek az eredményeit. — Jogosan lehetünk tehát elégedettek — mondotta be­fejezésül Wéber Antal. — Ám bölcsebb, ha e tények inkább a további munkálko­dásra serkentenek. Bizonyos, hogy irodalomtudományunk ma már nemcsak szemléleti­­leg, a műhelymunkában is felülmúlta a polgári iroda­lomtudomány magyar szín­vonalát. Éppen­­ezért szüksé­ges, hogy a lehetőségekkel bölcsen gazdálkodva ne csök­kentse, hanem fokozza igé­nyességét, s eszmei-világné­zeti feladatait e kedv­ező hely­zetből kiindulva valósítsa meg. G. B. Közlemény! Értesíti a Végrehajtó Bizottság Győr város lakosságát, hogy a 12/1970. (IV. 16.) PM—ÉM együttes rendeletben foglaltak alapján a beépítetlen telkek után az 1970. évi telekadót négyszögölenként az alábbiakban állapította meg: I. fokozatban, ahol nincs közművesítés (a telek előtt leg­feljebb kisfeszültségű villamos elosztó van) 1,— Ft. II. fokozatban, ahol részleges közművesítés van (kisfeszült­ségű villamos elosztó vezetéken kívül ívóvízellátási kötcse van) 4,— Ft. III. fokozatban, ahol teljes és magas fokú közművesítés (villany, ívóvízellátási közcső, szennyvíz-közcsatorna, gázelosztó vezeték vagy távhőellátási vezeték van. 9,0 Ft. Győr Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága Vállalatok, közületek figyelem! A Ferrovill Kereskedelmi Vállalat szombathelyi telepe eladásra felajánl különféle Rába tehergépkocsi-alkatrészeket. Érdeklődés: Horváth József gépkocsi-előadónál, Szombathely, Sági u. 3. KISALFÖLD A vásárlók segítségét kérik Az utóbbi hónapokban sok panasz hangzott el különösen a ruházati cikkeket árusító boltok eladóinak magatartá­sára. A legtöbben azt kifogá­solják, hogy unottan, érdek­telenül beszélnek a Vevők­kel. Nem adnak módot arra, hogy válogassanak az áruk között. Elutasítják a vevőket azzal, hogy a kért árucikk nincs. Várallyai László, a Győr-Sopron megyei Ruháza­­ti Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese a pana­szokra a következőket vála­szolta: — Tudjuk, hogy nem min­den eladónk angyal. Nagy többségük azonban tisztessé­gesen dolgozik, és mindent elkövet, hogy a vevőket jól kiszolgálja. Ellenőreink ál­landóan járják a boltokat, és ahol visszásságot tapasztal­nak, azonnal intézkednek. Sajnos, nem lehetünk min­dig a boltokban, és a bolt­vezető sem lehet mindig az eladók mellett. — Minden boltunkban van azonban panaszkönyv. Ha a vásárló nem akarja elkér­ni, akkor van más módja is, hogy panaszt tegyen az ud­variatlan, rossz modorú el­adó ellen. Boltjainkban tá­lalható egy kis ládikó. Benne felülbélyegzett, címünkre szóló levelezőlap. Vegyen ki egyet, és írja meg panaszát. — Elértük azt, hogy a bolti eladók fizetése megfelelő. Az elfogadható fizetésért pedig figyelmes munkát kérünk, és ehhez kérjük a vásárlók se­gítségét. — e —­a Van segítség házi ágyon megcsendesült óráinkban emlékezünk. Hol is kezdődött a baj? És a magányosság őrlő tépelő­­dése. Hogyan tovább a meg­rokkant élettel, végtagok nélkül. Gipszágy, mankó, já­rógép. Az orvosok, az egész­ségügyi dolgozók áldozatos helytállása, a beteg gyógyul­ni akarása, az emberi segí­tésbe vetett hit — bizonyít. Van gyógyulás, mert van segítés! Fennállhat még részleges mozgászavar, sajoghat még a sérült gerinc. S ha súlyosabb volt is a baj, mennyi re­ménytelennek látszó holnap derül föl! A betegekért a szakorvo­sokkal együtt szolgálják egészségünket azok a dolgo­zók, akik ortopédiai segéd­eszközöket készítenek. Győr­ben a Gyógyászati Segédesz­­k­özök Gyárának 1. számú fiókjánál munkálkodik Szabó József műszerész, pontossá­got, figyelmet kívánó munká­ját gépek segítik. Művégta­gokat, járógépeket készít. Gipszminta-vétel után kiönti a formát, kézzel formálja, az­tán összeszereli. A beteg sok­szor próbál. A gép segíti az embert. A varrógépeknél fűzőkészí­­tőnők dolgoznak. Keretfűző készül alumínium vázzal, pu­ha szarvasbőrrel bélelve. Évekkel előbb szinte tehe­tetlenül álltak a szülők bi­cegő járású­­ gyermekeik előtt. Ma már van segítség. Csípőficamos gyermekek szá­mára is készítenek rögzítő­ket. Gyakori a talpbetét­igénylés. Ez is gipszminta után készül. Ebben az évben 317 000 forint értékben látták el betegeiket a fiúk dolgozói. tkony) Mindennapi életünk roha­nó perceiben, önfeledt bol­dogságunkban sokszor felsó­hajtunk. — Csak egészség legyen! S mégis gyakran elfelejt­jük, hogyan kell vigyázni rá. Egy óvatlan pillanat, rossz­­lépés... A múló időben ko­pik, mint a gép, szerveze­tünk. A munka hevében ma­gunkra nem gondolunk. Egy pillanat, és ott marad az em­ber magatehetetlen. A kór- Építőipari Szállítási Vállalat (ÉPFU) győri szállítási üzemegysége hivatásos személy- és tehergépjármű vezetői tanfolyamot indít 1970. június második felében azok részére, akik szakmául kívánják választani a gépjármű-vezetést. A tanfolyam egész napos elfoglaltsággal előreláthatólag két hónapig tart. Erre az időre a tanfolyam költségein túl a vállalat a család megélhetéséhez szükséges ösztöndíjat ad. A jogosítvány megszerzése után a vállalat gondoskodik a képzettségnek megfelelő foglalkoztatásról. Jelentkezni lehet személyesen vagy levélben az üzemegység munkaügyi osztályán: Győr, Fehérvári u. 10., ahol az érdeklődök bővebb felvilágosítást kaphatnak. _5­ ­.,E te testednek nyújt vi­dor életerőt” (Czuczor G.) Már Veszprémben jó híre­ket kaptunk... Papp János­né, a Veszprém megyei Ide­genforgalmi Hivatal vezető­je barátságos vendégszeretet­tel fogadott bennlünket, és te­lefonok csilingelése meg az egyre szaporodó ügyfelek ér­deklődése közepette szívesen válaszolt kérdéseinkre. Köz­ben megérkezett dr. Záhonyi Ferenc, a Balaton meg a Ba­kony szerelmese, aki hosszú évekig volt a hivatal vezető­je. Tőle értesültünk az utast, az üdülőt és a kirándulót egyaránt érdeklő hírekről. Zircen a volt apátság épü­letében a napokban nyílott meg az ország egyik legszebb turistaszállója. Az átalakítási munkák 700 000 forintba ke­rültek. Az új turistaszálló­ban mind az 50 férőhely fog­lalt, nagyrészt külföldieknek,­­akik itt akarnak megpihenni a Balatonra indulás előtt. A győrieknek is kedvelt kirán­dulóhelye a cseszneki vár Vele szemben egy szállodát szeretnének létesíteni. A Ba­kony csendje, a festői kör­nyezet és a jó levegő bizo­nyosan sok pihenőt vonzana. Eddig azonban nem akad: vállalat, amely megépíttetne­ és üzemeltetné ... Balatonalmádidban a köz­ségi tanács végrehajtó bizott­sága ülésezett érkezésünk­kor, de a tájékoztatásra sza­kítottak időt a község veze­tői. A pedagógus- és a postás­­üdülő már május elseje óta működik, a többi 42 — mert ennyi van belőlük — legké­sőbb június elején nyit. Ba­latonalmádi-Öreghegyen csa­ládi vendéglő nyílik. Kere­kes Gáspárné saját paraszti bútoraival rendezte be csalá­di kisvendéglőjét, főzi ben­ne finom ételeit, méri saját termésű borait. A tanácsiak panaszkodnak, a Hattyú kisvendéglőt az idén sem tatarozták, pedig már közegészségügyi szempontból sem szabad jelenlegi álla­potában működtetni. Nem tudják, hogyan alakul a köz­lekedés Veszprémmel. Jelen­leg már kielégítő. De mi lesz az idényben? Az utazási költ­séggel viszont már most is elégedetlenek. Veszprém és Balatonalmádi között vona­ton oda-vissza 5 forintba ke­rült a jegy. Ugyanez autó­buszon 12,50 forint... A Hungária Szálloda és Ét­termi Vállalat Auróra szállo­dájában Vári Józsefné igaz­gató újságolja: júliusra és augusztusra minden hely el­kelt. A világ minden részé­ről jönnek a víz és napfény szerelmesei a legfiatalabb balatoni hotelba. Júniusban a vendégek kényelmére el­készül az országút felett át­ívelő felüljáró, amely köz­vetlenül összeköti a szállodát a hozzá tartozó stranddal. A szép alm­ádi strandon m­ár minden üzemben van. A nyár illúzióját azonban csak a 16 fokos víztől sem félő né­met turisták adják meg. Fu­­cácsi Imre gondnok azt mondja, hogy az idén már egyszerre 16 000 fürdőzőt fo­gadhatnak. Káptalanfüredről az a hír járja, hogy tulajdonképpen Győrhöz tartozik, annyi győ­rinek van ott nyaralója. Ez igaz is. Ott van a Győri In­gatlankezelő Vállalat szép üdülője, de az Állami Opera­ház és az Igazságügyi Mi­nisztériumé is. Csak jó híre­ket közölhetünk a „káptalan­füredi” győrieknek. A stran­dot újból kotorták és meg­szépítették. Azonkívül 26 új kabint építettek. Jövőre már közművesítik a strandot is. Az ellátás sokkal jobb lesz, mint eddig. Új kifőzde lé­tesül, valamint két falatozó és egy cukrászda. Csopak új híressége a nem­rég megnyílt Víg­­molnár csárda, amelyet Veszprémi Vendéglátó Vállalat építte­tett 3,5 millió forintért. A csárda mellett a Séd vize hajt egy óriási malomkere­ket. Magyarosan kiképzett belső helyisége, két terasza, fedett kerthelyisége és han­gulatos pinceborozója van. Az étlapon a többi között kötözött galuskaleves, Jókai - bableves, pincepörkölt és „bélszínszelet dödöllével molnárné módra” szerepel, de kérhet a vendég tócsi tej­felest is. Jerem Kálmán, a csárda vezetője szerint már­most is mindennap megtelik a hangulatos hely. Ott jár­tunkkor az egyik asztalnál Ferencsik János, az Állami Operaház világhírű karmes­tere kóstolgatta a Jókai bab­levest, no meg a győri sza­kácsművészet mesterei, illet­ve mertesnői ismerkedtek a Víg molnár finom falataival. Imre Béla Balatoni szemleút (I.) Veszprémtől Csopakig

Next