Kisalföld, 1970. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

2 Fock Jenő Belgrádban BELGRÁD Fock Jenő, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány el­nöke és felesége, kíséretével, különvonaton kedd délután megérkezett Belgrádba. Fock Jenő a pályaudvaron rövid nyilatkozatot adott a belgrádi rádiónak és televí­ziónak: — Nagy örömmel tettem eleget feleségemmel és mun­katársaimmal együtt a ju­goszláv kormány, Ribicsics elvtárs meghívásának. Megra­gadom az alkalmat, hogy a magyar kormány, pártunk és népünk nevében kifejezzem jókívánságaimat, a baráti, testvéri jugoszláv népnek. Külön örömmel üdvözlöm Belgrád lakosait — mondotta. A jugoszláv kormány új­­belgrádi palotájában késő délután megkezdődtek a hiva­talos magyar—jugoszláv tár­gyalások. A keddi tárgyalásokon megállapodtak a munkarend­ben, abban, hogy kölcsönösen tájékoztatják egymást orszá­gaik helyzetéről. Megtárgyal­ják a kétoldalú kapcsolatok állását, továbbfejlesztésük le­hetőségeit. Eszmecserét foly­tatnak a mindkét országot kölcsönösen érdeklő nemzet­közi kérdésekről. Az első tárgyalási napon Mitja Ribicsics jugoszláv kor­mányfő tájékoztatást adott Jugoszlávia belső fejlődésé­ről. Fock Jenő tájékoztatta Mitja Ribicsicset a szocialista építőmunkában elért ered­ményeinkről, a gazdasági re­form eddigi pozitív hatásai­ról, a szocialista tervgazdál­kodás hatékonyabbá válásá­ról, további terveinkről. Mi­niszterelnökünk elmondotta, hogy Magyarországon a bel­politikai helyzet nyugodt, ki­egyensúlyozott. Szerdán Tito jugoszláv köz­­társasági elnök Belgrádban fogadja Fock Jenőt. (MTI) Peter Janos HI or weg iában OSLO Péter Janós külügyminisz­ter kedden Oslóba érkezett. 17 óra 12 perckor szállt le a MALÉV TU—134-es gépe a norvég főváros fornebui re­pülőterére, ahol külügymi­niszterünket és kíséretét — Esztergályos Ferenc, nagykö­vetet, a területi főosztály ve­zetőjét, dr. Bányász Rezsőt, a sajtófőosztály vezetőjét, dr. Kalavovics Jánost, a skandi­náv referatura vezetőjét, An­­talpéter Tibort, a Külkeres­kedelmi Minisztérium főosz­tályvezető-helyettesét, vala­mint a delegációhoz Oslóban csatlakozó Schiffer Pál nor­végiai nagykövetünket — Svenn Stray norvég külügy­miniszter fogadta. Magyar részről a diplomá­ciai misszió és a kereskedel­mi kirendeltség képviselői üdvözölték Péter Jánost. Este a norvég kormány díszvacsorát adott külügymi­niszterünk és kísérete tiszte­letére. Szerdán délelőtt Péter Já­nos látogatást tesz norvég kollégájánál, majd ezt köve­tően megkezdődnek a hiva­talos tárgyalások.­­ A megbeszéléseknek sa­játos jelleget és jelentőséget kölcsönöz, hogy magyar— norvég viszonylatban ez az első külügyminiszteri talál­kozó. Külügyminiszterünk tárgyalásai most új fejezetet nyitnak a két ország kapcso­latainak fejlődésében. A két­oldalú kapcsolatokon kívül, természetesen kiemelkedő he­lyet foglal el a tárgyalások napirendjén a szocialista or­szágok által kezdeményezett európai biztonsági értekez­let ügye. A NATO miniszteri taná­csának római ülésszaka után szerdán először találkozik a Varsói Szerződés egyik or­szágának külügyminisztere egy NATO-tagállam külügy­miniszterével. Péter János­nak tehát elsőként lesz al­kalma tájékozódni a NATO- ülésszakon elfogadott doku­mentumok konkrét jelenté­séről és értelmezéséről. (MTI) Kozmovízió Moszkva Kedd este megkezdte mű­ködését a kozmovízió: a moszkvai televízió által köz­vetített első adásában Andri­­jan Nyikolajev, a Szojuz 1 9. parancsnoka tömör beszá­molót adott az űrhajósoknak a kozmikus térségben töltött első napjáról. Mint hangsú­lyozta kozmonauta társával, Szevasztyjanovval együtt na­gyon otthonosan érzi magát az űrben. Elmondotta azt is, hogy az űrhajó tudományos berende­zései kifogástalanul működ­nek. Közölte, hogy éppen ét­kezéshez készülnek, majd bú­csúzóul jó éjt kívánt a tv­­nézők millióinak. (MTI) KISALFÖLD Cseterki Lajos látogatása (Folytatás az 1. oldalról.) A Selyemipar soproni gyára például arról nevezetes, hogy a felszabadulás óta, a régi gépparkjával is tizennégy százalékos termelésemelke­dést ért el, s közben csupán négy százalékkal kellett nö­velnie munkáslétszámát. — Ez a szép példa köve­tendőnek illik napjaink or­szágos megmozdulása, az ár­vízkárosultak megsegítése mellé. Politikai érettségéről és szociális érzékéről tett ta­núságot népünk. A munkás­­osztály mellett valamennyi megye tées­-szövetsége vál­lalta egy-egy árvízkárosult falu talpraállítását, teljes megsegítését. Nem az egyén segített az egyénnek, hanem a társadalom érezte saját ügyének a bajbajutottak mi­előbbi visszasegítését az ár­víz által lerombolt, de közös erőnkből újjáépülő falvakba. Az adományok mellett má­sik, még nagyobb erőfeszí­tés kibontakozására is van­nak már biztató jelek: közö­sen vállalni az elszenvedett kár pótlását. Csupán egyszá­zalékos emelkedés a nemzeti jövedelmünkben 2,5 milliárd forinttal járulna hozzá a várható veszteség pótlásához. A továbbiakban belpoliti­kánk feladatait elemezte Cseterki elvtárs. A VII., VIII. és IX. pártkongresszust kö­vető időszakot, amelyben a terv összefogójává, szabályo­zójává vált állami életünk­nek, s a gazdaságirányítás új rendje az önállóság, a fele­lősség vállalásának jó példáit is tömegével szolgáltatja. En­nek következménye az is, hogy a felszabadulási jubi­leumi verseny töretlenül folytatódik a tizedik párt­­kongresszusra való politikai és gazdasági előkészületek­ben, s ehhez a munkához nem kellett újabb biztatást, újabb lendületet adni. Fon­tos azonban, hogy a gazda­ságirányítás reformjának el­veit a vállalatok külön-külön és részleteiben is alkalmaz­zák. A lakáskérdés távlatairól is szólt. A többi között azokról a tervekről, amelyek a ma­gán- és társasház építéseket kívánják szorgalmazni. Az ifjúságról és a nők kö­rülményeiről szóló elemzése záradékául kijelentette: az embereket a szocialista együttélésre kell nevelni. S itt van nagy szerepük a szo­cialista brigádoknak: a kö­zösségi erkölcs kialakulását kell segíteniük. Befejezésül külpolitikánk­ról adott tájékoztatást. A nagygyűlést követően Sopron nevezetességeit, kö­zöttük az újjáépített Liszt Ferenc Művelődési Közpon­tot tekintette meg az Elnöki Tanács titkára. Elismeréssel nyilatkozott a fertőrákosi kő­fejtő kultúrcélokra történő átalakításáról, végül a Ká­­roly-kilátóból tekintette meg az épülő, szépülő Sopront. (Lónyai—Rácz) A nap eseményeiről Mindig is a washingtoni állítá­sok és a valóság éles kontraszt­ja­­jellemezte az Egyesült Álla­mok ázsiai politikáját, de ez a nem éppen haladó hagyomány talán soha nem öltött olyan gro­teszk formát, mint napjainkban. A Fehér Ház, a State Depart­ment, sőt a Pentagon is minden fórumot annak hangoztatására igyekszik felhasználni, hogy az USA célja változatlanul a délke­let-ázsiai deeszkaláció, vagyis az ottani háború fokozatos „leépí­tése” — ugyanakkor az amerikai vezetés a térség újabb országait rántja bele e közvetlen hadműve­letekbe. Dél-Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa után ezúttal Thaiföldről van szó. Félreértés ne essék: Washington a szándékainak na­gyon is megfelelő bangkoki ka­binetet eddig is folyamatosan felhasználta indokínai akcióinak katonai és politikai támogatásá­ra. Az új fejlemény annak a dek­larált beismerése, hogy Thaiföld „önkénteseket” küld Kambodzsá­ba. „Bangkok kormánykörei — állapítja meg a Pravda — az amerikai imperializmus jársza­­lagján haladva mindjobban bele­rántják az országot Washington veszélyes indokínai kalandjába”. Az SZKP központi lapja, amely figyelemreméltó cikket szentel a thaiföldi fejleményeknek, az ál­talános politikai tanulságok le­vonásán túl érdekes, a nemzet­közi közvélemény előtt kevésbé ismert tényekről számol be. A Pravda emlékeztet arra, hogy thaiföldi csapatok egyszer már behatoltak Kambodzsába. Ez a negyvenes években történt a fa­siszta Japán segítségével. Mint a lap érzékelteti: a bang­koki politikusokban és táborno­kokban valószínűleg bizonyos nosztalgiát keltenek azok az idők. Ezúttal sem haboztak, hogy egy idegen, imperialista hatalom se­gítségével behatoljanak Kam­bodzsába és megpróbáljanak megszerezni olyan területeket, amelyekhez semmi közük. A hasonlatok mindig sántíta­nak, a történelemben nincs két egyforma szituáció. Nekünk, ma­gyaroknak a Thaiföldön követett amerikai politika mégis óhatat­lanul bizonyos emlékeket idéz. Mi tudjuk, milyen az, amikor egy imperialista hatalom terü­leti ígéretekkel rablóháborúba rántja egy kis ország anakronisz­tikus uralkodó osztályát. (RS) Hárommillióval segít ötvenkilenc tsz (Folytatás az I. oldalról.) Reményt adni Adni, ami csak erőnkből telik, ez volt a hangulat, ezt célozták a hozzászólások. Horváth Zoltán, a bősárká­­nyi tsz elnöke, aki szintén járt a küldöttséggel Szamos­­szegen: „Nehéz elmondani, amit ott láttunk. Az épület­, állatkár talán kevesebb, mint­ másutt, de nincs munkale­hetőség, és innen úgy kell el­szivattyúzni a vizet. Legna­gyobb gondjuk a pénz!" Ja­vasolta Horváth Zoltán, s a javaslatát elfogadta a kül­döttgyűlés, hogy a megsza­vazott segély felét küldjék el most, de gyorsan. A másik felével várjanak. A tsz-szö­­vetség részéről Gottlieb György ismét leutazik a gaz­daságba, újra beszélgetni a vezetőkkel, akik később hig­gadtabban, fájdalommal, veszteséggel valahogy meg­vigasztalódva, ismét elmond­ják, hogy mire van szüksé­gük, pénzben vagy termény­ben akarják-e a segély má­sik felét. A szövetkezetek képviselői többször hangsúlyozták, hogy tájékoztassa majd Gottlieb György őket a szamosszegiek sorsáról, gondjáról, mikor miben kell a segítség. Hiszen az ottjártak elbeszélése sze­rint, az anyagi segítség mel­lett a jövőbe vetett hit élesz­tése, a reménykeltés kell még nagyon, ami a segítőkre is vár, mert igen elkeseredettek. Barátság lesz ebből Úgy beszélték, hogy a rend­szeres kapcsolat, a segítés a zárszámadásig tart majd. S azt hiszem, nem könnyelmű jóslat, de barátság lesz eb­ből, nemzedéknek örökül ha­gyó barátság, mire újra te­remnek a szamosi földek, mert nem felejti az ember még a köteg szénát sem, ami a nagy ínségben jut hozzá. S ha most arra gondolok, hogy az ország valamennyi tsz­szövetsége így segít talpra állni egy-egy víztől nyomo­rított gazdaságot, csaknem egy éven át osztozik vele a bajban, s egy országot hálóz be a szoros barátság, akkor most, ebben a szerencsétlen, szomorú valóságban is vala­mi nagyszerű, szép dolog kez­dődik. gszm A Vöröskereszt felhívására megmozdult a megye A Magyar Vöröskereszt Győr-Sopron megyei Szerve­zete mellett még a múlt hé­ten megalakult az operatív bizottság. Feladata: segíteni az árvízkárosultakat. A bi­zottság tagjai az alakulás óta első összejövetelüket tegnap délelőtt tartották. Az érte­kezleten beszámoltak az ed­digi eredményekről. Eszerint a megye minden városában, járási székhelyén, sőt a köz­ségekben is megalakultak a Vöröskereszt operatív bizott­ságai. A központtól kapott gyűjtőíveket már házról ház­ra hordják, és az árvízkáro­sultak megsegítésére pénzt gyűjtenek. VÖLCSEJEN a vöröske­resztes aktívák eddig csak­nem 9000 forintot, FERTŐ­­BOZON 2500 forintot gyűjtöt­tek. A RÖVID- ÉS KÖTÖTT­ÁRU-NAGYKERESKEDEL­MI VÁLLALAT dolgozói csaknem 19 000 forint értékű fehérneműt küldtek Szabolcs- Szatmár megyébe. Az ÜZE­MI VENDÉGLÁTÓ VÁLLA­LATNÁL 60 000 forintért négy árvízkárosult családnak bútort vásároltak. A GYŐR­SZEMEREI vöröskeresztesek és a tanács vezetői egy nagy teherautóval ma reggel in­dultak el Szabolcs-Szatmár megyébe. Az árvízkárosul­taknak takarókat, tisztálko­dási eszközöket, lepedőket, 5000 tojást és 30 000 forint értékű gyermekruhát visz­nek. Ezentúl a lakók még azt is vállalták, hogy 30 gyer­meknek otthont adnak addig, amíg kulturált elhelyezésük otthonukban meg nem oldó­dik. A GYŐR MEGYEI ÁLLA­MI ÉPÍTŐIPARI VÁLLA­LAT KISZ-esei vasárnap­i munkájukkal eddig 150 000 forintot kerestek. Ezt az ösz­­szeget a napokban fizették be a Vöröskereszt csekkszám­lájára. A MAGYAR VAGON- ÉS GÉPGYÁR, valamint a KÖZ­ÚTI ÜZEMI VÁLLALAT át­adott a Vöröskeresztnek 70 egészségügyi csomagot, 114 matracot, 80 takarót és 100 lepedőt. Ennek elszállítása azonban gondot okoz. A me­gyei Vöröskereszt szervezet a szállításnál kér segítséget. Tetőzött a Tisza Szegednél (Folytatás az 1. oldalról.) Napirendre került kedden az árvízvédelmi szervek ta­nácskozásán az apadás utáni helyzet felmérése és a leen­dő tennivalók. Első hallásra talán kedvezőnek tűnik, de mégis igen nehéz feladatokat kell majd megoldani. Megvan ugyanis annak a veszélye, hogy az átázott töltések, a nagy nyomás­nak kitett gátak helyen­ként leomlanak. Előállhat az a rendkívüli helyzet, hogy a folyó akkor önt el bennünket, amikor a vé­dők már-már fellélegeznek a rendkívüli erőfeszítések után. Szegeden különösen nagy figyelemmel kell kísérni a Körút északi Tisza-parti tor­kolatát. Ezt a partot nagy­mértékben rombolja a beöm­lő Maros vize, s ennek kö­vetkeztében igen omlásve­szélyessé vált. Ezért elhatá­rozták, hogy az e térségben levő építőipari kollégiumot időben kiürítik, nehogy em­beréleteket veszélyeztessen az apadáskor esetleg inga­taggá váló épület. Korlátozták az itt közleke­dő villamosforgalmat is. A védelmi munkálatok vezetői gondoskodnak­ arról is, hogy az apadás megindulására a leginkább omlásveszélyes gátszakaszon kellő mennyi­ségű homokzsák, kő és fólia, valamint nagy gépi erő álljon rendelkezésre biztonsági tar­talékként. Különös hangsúllyal hívta fel az árvízvédelmi bizottság a figyelmet arra a veszélyre is, hogy a hosszú ideje tartó ve­szélyhelyzet ne vezessen megnyugvásra, megszokás­ra. Az elkalandozó figye­lem ugyanis beláthatatlan következményekkel járhat. Ez a figyelmeztetés annál is inkább indokolt, mert az apadás semmiképpen sem lesz gyors. Előreláthatólag legalább ezen a héten az 1932-ben mért eddigi maximális szint felett marad a Tisza vízállá­sa, vagyis a mind több he­lyen szivárgó gátaknak még hosszú-hosszú napokat kell kibírniuk. A tegnap este kapott i­n­­formációk szerint a Tisza tetőzése egy nap­pal az előre jelzett idő előtt, kedden bekövetke­zett. Délután 4 centi­vel apadt a víz szintje, vagyis tudósításom adásakor a mérce már „csak” 956 cen­timétert mutat. A védők n­agy, lelkes serege minden­esetre óvatosan is, de k­issé felsóhajthat, a küzdelem el­ső szakaszát megnyerte. Bedő Nándor Húszéves a katolikus papok békemozgalma 1950. augusztus 1-én ala­kult meg a katolikus papok békemozgalma. A nevezetes évforduló megünneplésére jöttek össze tegnap délelőtt megyénk katolikus papjai a megyei tanácsháza díszter­mében. Eljöttek a Győri Hit­­tudományi Főiskola IV. és V éves növendékei is. Az elnökségben foglalt he­lyet Kecskeméthy István, a Győr-Sopron megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Kacziba József c. püspök, apostoli kormányzó, dr. Hajós Vil­mos, a Hazafias Népfront Győr-Sopron megyei Bizott­ságának titkára és Szeifert József, az Állami Egyház­ügyi Hivatal küldötte. Az ünnepségeken részt vett és felszólalt dr. Cserháti József pécsi megyéspüspök is. Pajtényi L­ászló elnök­ megnyitójában különös sze­retettel üdvözölte a katoli­kus papok békemozgalmának megyei veteránjait, közöttük dr. Somogyi Antal és Nede­­sovszky Jánost. Ezután Rá­kosi Elek püspöki helynök, a mozgalom megyei elnöke mondotta el ünnepi beszédét. Elemezte, időszakokra osz­totta a katolikus papok bé­kemozgalmának eddig meg­tett útját. Az első 1945-től 1950-ig tartott. Ez volt az a kritikus időszak, amikor a­­­atolikus papoknak csak egy része ismerte fel, hogy új világban élünk, valamint azt, hogy a világ népei nem akarnak újabb háborút. A második időszak 1950- től 1956-ig tartott. Ez volt a békés egymás mellett élés előfeltételei megteremtésé­nek kora. A megyei papi bé­kemozgalom csatlakozott a népfronthoz. A következő időszak 1957-ben kezdődött, és a béke művének a meg­szilárdításával folytatódott az állam és az egyház kö­zött a kölcsönös bizalom helyreállítása. A jelenben őszinte, nyílt párbeszéd folyik az állam és az egyház között, szem előtt­artva a közös célt, a világ békéjét, a szocializmus épí­­ését. Ezután dr. Kacziba József köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, és hangsúlyozta a békés egymás mellett élés fontosságát, valamint a béke szükségességét. A gyűlés után a Győr-Sop­ron megyei Tanács, valamint a Hazafias Népfront foga­dást adott a katolikus­ papok megyei békemozgalma veze­tőinek és régi harcosai ré­szére. Lombos Ferenc és dr. Kacziba József pohárkö­szöntőt mondott. id. 1970. június 3., szerda Ma délután nyílik a sajtókiállítás SOPRONBAN (Folytatás az 1. oldalról.) A legelső magyar nyelvű hírlap, a MAGYAR HÍR­MONDÓ 1780-tól kilenc éven át Pozsonyban jelent meg Rát Mátyás szerkesztésében Egyébként Rát Mátyás, a győri születésű evangélikus lelkész volt az első, hivatásos újságíró Magyarországon. A kiállítás idején ankéto­­kat is rendeznek. Június 4-én, 9 órakor: Baranyi Ferenc költő, a Ma­gyar­ Ifjúság rovatvezetője a KISZ Vezetőképző Iskola hall­gatóival találkozik. 11 órakor: Szilvássy György, az Ifjú Kom­munista főszerkesztője a sop­roni járás 55 KISZ-titkárával beszélget. 15 órakor: Záhonyi Ede főszerkesztő az „Úttörővezető” ankétját vezeti­ 15 órakor: Hunyadi József író az Orsolya téri iskola csapatott­honában a Pajtás olvasóival találkozik. 16 órakor: Gyulai Ferenc szerkesztő, Szil­vássy György főszerkesztő az Ifjúság Házában a város KISZ- vezetőivel beszélget. (Dr. Kántor Lóránd) Tervezői munkakörbe gyakorlattal rendelkező építészmérnököt, szerkesztőt, rajzolót és gyors- és gépírót azonnali belépéssel felveszünk. Válaszokat „Építész’’ jeligére a Kiadóba kérünk, Győr, Tanácsköztársaság u. 3.

Next