Kisalföld, 1970. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
1970. augusztus 2., vasárnap Összegező beszélgetés négy ksz pártszervezetében A pártszervezetek és a párttitkárok iránti társadalmi követelmény régen túlnőtt azon, hogy csak az alapszervezet tagjainak munkáját fogják össze és az ifjúsági szervezetet irányítsák. Nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek is elvárják az üzemük, vállalatuk, szövetkezetük párttitkárától, hogy ismerje és első harcosa legyen a gazdasági eredmények növelésének, figyeljen fel és harcoljon a gazdasági vezetés hibái ellen és a munka során adódó panaszokat orvosolja. Lépjen fel a szocialista erkölcsöt, a szocialista együttélés szabályait sértőkkel szemben, és mint politikus, mutasson mindenben példát. Tímár Viktor, a Győri Szolgáltató és Vegyesipari Ksz munkaügyi csoportvezetője szakmai feladata mellett két éve négy ksz, a Győri Szolgáltató, a Győri Háziipari, a Győri Műanyagfeldolgozó és a VITEK közös pártalapszervezetének titkára. A mintegy 500 dolgozó között 27 a párttag. A vezetőség háromtagú. Vajon hány szövetkezeti dolgozóhoz juthatnak el ilyen körülmények között az alapszervezet kommunistái, hogy tudatosítsák a párt politikáját, hogy megvitassák a IV. ötéves terv célkitűzéseit? Vagy hogyan lépnek előbbre a pártépítés feladataiban? — Nagyon megnehezíti a jó politikai munkát, hogy több szövetkezeté egy pártszervezet — mondja a párttitkár. — De abban az időben nem volt más lehetőség, mert kevés volt a párttag. Most készül a vezetőség beszámolója a kétéves munkáról, amelyben arról adhatnak majd számot a taggyűlésen, hogy tíz tagot vettek fel a párt soraiba, így az őszi választások idején önálló pártalapszervezet alakulhat a Műanyagfeldolgozó Kft-nél és a Háziipari Szövetkezetnél is, ha a városi pártbizottság hozzájárul. Ennek megvalósítása nemcsak azt jelentené, hogy több idő jutna a Szolgáltató Kst-ben a kommunisták összefogására, a politikai-nevelő munkára. Más eredményük: 1969-ben megalakultak az első, szocialista címért küzdő brigádok. Két brigád a szolgáltatóknál, kettő a háziiparnál. Igaz, nem nyerték el a szocialista címet. Ebben közrejátszott az is, hogy mind a szolgáltatók, mind a háziipar brigádjai új termékek gyártására tértek át. De feltétlen eredményként kell értékelni a versenyszellem kialakulását és azt, hogy ez évben már tíz brigád küzd a szocialista címért. Két évvel ezelőtt egy KISZ-szervezet volt a Szolgáltató Kft-nél, de nem működött. Ezt újjászervezték, és önálló KISZ-szervezetek alakultak a Műanyag-feldolgozóknál és a Háziipari Szövetkezetnél. A taggyűlés kommunista kollektívája július 22-én beszélte meg a KISZ Központi Bizottságának februári határozatát. Augusztus második felében ül össze a párt-, a KISZ-vezetőség és a szövetkezeti bizottság, hogy a feladatok megoldását közös nevezőre hozza. Általában nem lehetünk elégedettek a határozatok feldolgozásának gyorsaságával. Ez esetben sem. Csak arra hivatkozom, hogy a megye székhelyén levő pártszervezet taggyűlésén július 22-én beszélik meg a KISZ KB februári határozatát. A késedelemért nem az alapszervezet marasztalható el, hiszen július 20-án kapták meg az anyagot. De miért? És így még csak egy hónap múlva ölt konkrét formát az elvek gyakorlati megvalósítása. Vajon mikor várható az érdemi javulás? És vajon milyen eredménnyel mozgósította a vezetőség az alapszervezet kommunistáit a feladatok végrehajtására? — Három elvtárs a pártcsoport-bizalmi teendőket látja el, három a KISZ-szervezetet patronálja. Néhányan politikai események, ünnepélyek előkészítésében segítenek. A gazdasági vezetők mind párttagok, ha jól dolgoznak, azt önmagában elég munkának tartják — mondja a párttitkár. — De olyan párttagjaink is vannak, akik mindig találnak kibúvót a munka alól... Azután arról beszélgetünk, hogy milyen szerteágazó, sokrétű a párt munkája. Nagyon sok még a teendő itt is, ott is. Például a szocialista tudat formálásában. Sok-sok kitartó szorgalom kell, amíg a kis kollektíva tevékenysége meghozza gyümölcsét. Horváth Irma Téglagyár Új, földgázfűtéses téglagyár épül Gyulán. Tervezésére és technológiai berendezésére a nyitrai Építőanyagipari Tervező Intézet kapott megbízatást. A földgázfűtéses, műszárítóval berendezett új üzemben folyamatos lesz a termelés, s évente húszmillió téglaegységnek megfelelő vázakerámiát, üreges téglát, béléstestet és egyéb építkezési anyagot gyárt majd. Csehszlovákiában már jól bevált technológiai berendezéseket: gáztüzelésű kazánt, műszárítót, téglaprést, emelőtargoncát, anyagmozgató gépeket alkalmaznak. Az építkezésben a csehszlovák intézet a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalattal kooperál. Cikkünk nyomán A legolcsóbb megoldás: aluljáró építése Július 2-án „Nagy a forgalom, keskeny a győri Lenin-híd” címmel cikket közöltünk. Olvasóink kérésére a sok-sok panasz nyomán elmondtuk aggályainkat: a Lenin-híd forgalma már most telített. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy állandóan zsúfolt gyalogosokkal és járművekkel. Pár év múlva képtelen lesz lebonyolítani a megnövekedett forgalmat. A hídon rendkívül nagy a baleseti veszély. A múlt hónapokban két halálos áldozatot is követelt a túlzsúfolt forgalom. Az olvasók a sok érdekes és számításba vehető elképzelés mellett a legcélravezetőbbnek azt tartanák, ha a vasút alatt gyalogos aluljáró épülne. Ezzel a témával kapcsolatban kaptunk a napokban lehelet városáért és embertársaiért aggódó olvasónktól, Nagy Lászlótól, íme, egyebek között ezt írja: A „Keskeny a Lenin-híd” című cikkhez a következőket szeretném hozzátenni. Miért nem építik meg a vasúti aluljárót a 7. vágány alatt is? Ugyanis, ha a meglévő aluljárót meghosszabbítanák és azon át az autóbusz-pályaudvarra lehetne menni, akkor mindazok, akik a vonatról az autóbuszra igyekeznek, ott közlekednének, és nem a rendkívül forgalmas és veszélyes Lenin-hídon... A híd oldalfeljáró lépcsői is célszerűtlenek: kopottak és nincs kapaszkodó korlát... Gondoljanak az öregekre is! Az aluljáró megnyitása ellen úgy tudom, az volt a kifogás, hogy azt nemcsak a vonatra és az autóbuszra igyekvők használnák, hanem mások is. Hát ez olyan igen nagy baj lenne? Ha az aluljáró megépítésének kiadásait nézem, és öszszevetem a Lenin-hídon fennálló életveszéllyel, csak arra a meggondolásra juthatok, hogy a legolcsóbb, a leggyorsabb és a legcélravezetőbb megoldás az aluljáró megépítése. Sem a MÁV, sem a KPM nem lehet olyan merev, hogy ezt ne lássa be. Emberek életéről, testi épségéről van szó... Ez nem városi, hanem társadalmi ügy.. A levélírónak igaza van. Győr belvárosának közlekedése és a Nádorváros—Belváros közötti közlekedés ma már tarthatatlan. Főként csúcsforgalom idején. Nem a Lenin-híd toldozgatására, hanem aluljáróra van szükség. (ksa) KISALFÖLD Oktatás és termelés A teljesítményt növelő szitusért A teljesítményre képes szaktudást egyszerűbben úgy is mondhatnánk, hogy használható, mégpedig azonnal felhasználható szaktudás. A kérdés az, hogy az oktatási intézmények — szakmunkásképzők, szakközépiskolák, főiskolák, egyetemek — képesek-e ilyen, azonnal használható szakismereteket nyújtani. Hiszen ismeretes, hogy egyrészt ahány üzem, annyiféle termék, tehát annyiféle a szakmai igény, másrészt oly gyorsan fejlődik a műszaki, technológiai színvonal, hogy a megszerzett ismeretek gyakran elavulnak, mire a fiatalok elhagyják az iskolát. A válasz egyértelműen tagadó. Távolodás a napi igényektől Egy ideig a magyar szakoktatás — és szerte a világon minden szakmai iskola —, azzal próbálkozott, hogy szorosan nyomon kövesse a termelés változásait. Akkor csaknem évenként új és javított kiadású tankönyvek kerültek forgalomba, mert így vélték megoldhatónak a lépéstartást a fejlődéssel. Abban az időszakban szinte minden új gyár, új termelési folyamat vagy eljárás egyben új szakmáik kialakítását vonta maga után. Az erős kötődés a napi igényekhez még az egyetemi oktatásban is differenciálódási és specializálódási folyamatot indított meg. Ám, Ezzel természetesen sokkal nagyobb feladatok hárulnak az üzemekre, hiszen nekik kell gondoskodniuk arról, hogy kellő gyakoroltatással, esetleg tanfolyamokkal a saját igényeik szerint továbbfejlesszék a szakmai alapismereteket. Ez a megoldás egyébként az iparilag legfejlettebb országokban nem ismeretlen: évek óta minden valamirevaló üzemnek külön osztálya van — sok-sok hozzáértő, gyárat ismerő mérnökkel és technikussal, — ahol az újonnan felvett, különböző képzettségű szakembereket előkészítik a gyár saját profiljának megfelelő termelésre. Kérdés azonban, jól járnának-e nálunk is ezzel az üzemek? Ha arra gondolunk, hogy a gyors műszaki fejlődés egyébként is állandóan új gépek és eljárások megismerésére kényszeríti a dolgozókat, akkor a szilárdabb alapismeretek kétségtelenül megkönnyítik az átállást. Azt is tudomásul kell azonban vennünk, hogy ahhoz elengedhetetlenül csatlakoznia kell a folyamatos képzésnek, illetve a továbbképzésnek. Mégis, az a tapasztalat, hogy éppen az utóbbi években csökkent nálunk a különböző iskolatípusok esti- és levelező oktatásában részt vevő dolgozók száma. Ennek a mind jobban sűrűsödő problémák hamarosan világossá tették, hogy ez az út nem járható sokáig. A szakmai oktatás irányítói szinte egyszerre döbbentek rá az egész világon, hogy a végtelenségig nem követhetik a termelés szakosodását. Ebből a felismerésiből kézenfekvően kínálkozott a szélesebb alapokon nyugvó képzés bevezetése, pontosabban: az egymáshoz közel álló, rokonszakmák körére is kiterjedő szakmai oktatás megteremtése. Csakhogy most meg a diákok túlterhelése, s ebből következően a szakmai tudás felületessége szólt közbe. Mert egy szakmát sem könynyű alaposan megtanulni, nemhogy egyszerre többet. Ezért a kérdés úgy vetődött fel, hogyan lehet a rokonszakmára is felkészíteni, meg az ismeretek hatékonyságát, színvonalát is növelni? A gyakorlat bizonyította, hogy csak egyetlen módon: az alapozó képzés erősítésével, tehát a termelés minden részletének az ismertetése helyett a gondolkodási, a problémát látó és problémamegoldó készség fejlesztésével, valamint az azonos szakmán, szakmacsoporton belül, bármely termék előállításához szükséges szilárd alapismeretek elsajátításával. Mindez azt is jelenti, hogy a szakmai tudást végülis a munkahelyek teszik majd teljesítménykésszé, fő oka kétségtelenül az, hogy mérséklődött mind a dolgozók, mind az üzemek érdekeltsége a szervezett továbbképzésben. És ehhez kapcsolódik: a dolgozók esti és levelező oktatása bizony a nappalinál is lassabban korszerűsödött. Ráadásul a szabad munkaerő-vándorlás sem késztette az üzemeket túlságosam arra, hogy ösztönözzék dolgozóikat a tanulásra. Könnyebbnek látszik kész szakembereket magukhoz csalogatni, mint sok erőfeszítéssel és anyagi áldozattal a régebbi dolgozókat továbbképezni, különösen, ha annak az a kockázata, hogy ők is új munkahelyet keresnek a magasabb szakmai ismeretek megszerzése után. A megoldás útjai A megoldás legfőbb módja, hogy érdekeltté tegyük mind a dolgozókat, mind az üzemeket a teljesítményképes szakmai ismeretek gyarapításában. Ezért mindenekelőtt a szakmai oktatás átfogó és mélyreható korszerűsítése szükséges. Ami a szakmunkás- és a középfokú szakemberképzést illeti: meg is tettük már ez irányban a kezdő lépéseket, de vissza kellene adni, vagy inkább új alapokon is kellene alakítani az üzemi szakmai tanfolyamok becsületét. Ezt szervezetileg valamiképpen hozzá lehetne kapcsolni az állami oktatáshoz, mert ezáltal egyrészt gondoskodnánk e tanfolyamok jó színvonaláról, és szilárd alapot teremtenénk a folyamatos továbbképzés kiépítéséhez, másrészt pedig a t termelési gyakorlatból termékenyítő impulzusokat kapnának a szakmai iskolák, korszerűsödésük állandósulna. Sok üzemi vezető vallja, hogy ha az oktatás és képzés révén valóban kimutathatóan többet nyernek az üzemek, akkor ők sem zárkóznak el az anyagi feltételek megteremtése elől, sőt, élni fognak a pénzbeli ösztönzéssel is. Csakhogy a dolog, meg is fordítható. Ha anyagilag is áldoznak az oktatásra, s nem zárkóznak el a dolgozók továbbtanulása elől, — mint ahogyan ma egynémely vállalatnál tapasztalható —, akkor kézzelfogható bizonyítékot kapnak a nagyobb szakmai ismeretek nyereségnövelő hatásáról. Valahol el kell kezdeni határozottabban a teljesítményképes szaktudásért munkálkodást, mégpedig a legérdekeltebbnél, a termelésnél kezdve a sort. Tóth László Az üzemi gyakorlat jelentősége Pórul járt könyvvásárlók Hazudott az ügynök Az Állami Könyvterjesztő Vállalat budapesti központjában bizonyára csodálkoznak, hogy a győri üzemek dolgozóitól miért érkeznek vissza sorozatosan a könyvcsomagok. „Munkatársuk félrevezetett, ilyen feltételekkel nincs szükségem a könyvekre„Vászonkötésű könyveket rendeltem és gyűrött, papírkötésűt kaptam’’ — olvasható a kísérőlevelekben. A panaszok előzménye: a „Nők könyvespolca” tagokat és megrendelőket toboroz. A győri üzemekben és intézményekben Révay Géza szervező és felesége kínálják prospektusból a szebbnél szebb könyveket, sorozatokat. Az üzlet jól megy, sehonnét sem távoznak megrendelés nélkül. Az üzletkötés elengedhetetlen kelléke a jó fellépés, a beszélőkészség, a szakmai ismeret. A szervező házaspár mindeme adottságokkal rendelkezik, sőt, még többet is.. Biztos, ami biztos, ezért nem létező kedvezményeket is ígérnek. Az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat, a Lakatos és Fémtömegcikk KSz, a Nyomdaipari Vállalat, a Győri Szolgáltató KSz dolgozói így összegezik mondanivalójukat: — Érdeklődéssel fogadtuk a rokonszenves könyvügynököt, előnyösnek tartottuk a feltételeket. Aki belép a Nők könyvespolca klubjába — mondta —, és körülbelül ötszáz forint értékű könyvet rendel, az iskolás gyermekének árengedménnyel vásárolhat iskolaszereket, kötelező olvasmányokat, ruházati cikkeket. A vételárból száz forintot elengedünk — hangoztatta az ügynök. A fiatalabb korosztályúakat Révay mással szédítette: „Meghívjuk a televízióhoz, a rádióhoz. Részt vehet díjtalan kiránduláson, csekély hozzájárulással külföldre is utazhat.” Volt, aki hitte, volt, aki nem — a kecsegtető ajánlatokat. Azt viszont mindegyik megrendelő készpénznek vette, hogy a könyveket egy-, illetve másfél éves részletben fizethetik. Az első csalódást a megérkezett könyvek külseje okozta, a másodikat a három befizetési csekk. A visszatérítésről sehol egyetlen szó sem esett. Egyik-másik megrendelő érdeklődött a boltokban, de az engedményes írószer- és ruhavásárlás hallatán megmosolyogták őket. Gyanút fogtak, és a győri Kisfaludy Könyvesbolt szervezőjének tanácsára postára adták a könyveket, és megírták a tisztességtelen eljárást. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat válaszlevele igazolta gyanújukat: „Az Önök munkahelyén járt szervezőnk olyan feltételeket ígért, amelyeket nem teljesíthetünk. Száz forint felett 4 havi, 500 forint felett pedig 6 havi részletfizetést adhatunk, amire 3 százalékos kezelési költséget is számítunk. Semmiféle visszatérítés nem áll módunkban. Az illető szervezőt felelősségre vonjuk ...” Értesülésünk szerint a házaspár ma is köti az üzleteket. Kecsegtető, de a valóságban nem létező ígéretekkel lejáratja a könyvterjesztés népszerű formáját. Reméljük, megbízóik utána néznek, kinek a kezébe adták művelődéspolitikánk jól bevált eszközét, és véget vetnek a tisztességtelen üzletelésnek. N. M. 3 . Értelmezés gakori vitatéma, hogy a párt vezető szerepének érvényesítése céljából a politikai, állami, gazdasági vagy kulturális életben mikor indokolt az operatív irányítás. A Magyar Szocialista Munkáspárt a lenini vezetési stílus kibontakoztatásával következetesen arra törekszik, hogy társadalomfejlesztési szerepét eszmei irányítási módszerekkel valósítsa meg. Pártunk a lenini önkéntesség elvének teljes tiszteletben tartásával vezette rá a parasztságot a közös gazdálkodás útjára. A marxizmus eszmeiségével fejlesztette a szövetségi politikát, szélesítette a szocialista népi-nemzeti egységet. Az ipari és mezőgazdasági termelés tudományos, kritikai vizsgálata alapján dolgozta ki pártunk a népgazdasági reformot. A falu szocialista átszervezése, a népgazdasági reform és az ötéves terv azt is megmutatja, hogy a marxista-leninista párt eszmei irányítása nem szakad el a gyakorlattól. Ellenkezőleg: az MSZMP egyebek között éppen azzal igazolja vezető szerepét, hogy mélyenszántóan tanulmányozza a társadalom jelenségeit, objektív törvényeit, feltárja a szocializmus sikeres építésének teendőit és megoldásukra megvalósítható javaslatokat tesz. Az elmélet és a gyakorlat egysége megmutatja, hogy az eszmei irányítás és a helyesen értelmezett operativitás között szoros az összefüggés. A mindennapi életben mégis tapasztalható tévedés: az egyoldalú értelmezés. Néhol a párt vezető szerepét úgy képzelik el, hogy ahhoz mindenkor feltétlenül elegendő az eszmei útmutatás. A vezetés másik helytelen értelmezése: a szocializmus csak akkor épül sikeresen, ha az MSZMP mindent saját maga, közvetlenül irányít. Mikor kerülhet sor az indokolt, szükségszerű, közvetlen beavatkozásra a mindennapi politikai és gazdasági életben? Akkor és ott, ahol az MSZMP jól bevált, kipróbált politikáját gátolják, akadályozzák a szocializmus építését, népünknek kárt szándékozna tenni. Az ilyen esetben feltétlenül nyíltan, határozottan, közvetlenül, tehát operatív módon is szükséges cselekedni. Az 1950-es esztendőkben az MDP részéről gyakori volt a politikában, az iparban, a mezőgazdaságban, az állami szervekben, valamint a tudományos életben az indokolatlan operatív beavatkozás, amely, sajnos, súlyos tévedések forrásává is vált. Bizonyos: a másfél évtizeddel ezelőtt elkövetett hibák is előidézik azt, hogy a közvetlen irányításról, az operativitásról jóformán szégyellünk beszélni. A határozott fellépés, a közvetlen beavatkozás néha még akkor sem történik meg, amikor a torzulás veszélye teljesen nyilvánvaló. A kommunista párt eszmei vezetése azzal válik teljessé, hogy a marista-leninista tudomány következetes alkalmazásával jól eligazodik a társadalmi teendőkben, és biztonságosan felismeri az irányítás sikeresen alkalmazható módszereit. A közvetlen, operatív beavatkozás és a közvetett, elvi irányítás között semmiképpen sem húzódik valamiféle kínai fal. A szocializmus építésének szervezésével, a nagy, általános, elvi útmutatással együtt gyakorta a konkrét, közvetlen, napi feladatok meghatározására is szükség van. Az MSZMP arra törekszik, hogy munkáját az eszmeiség hassa át, vezetői tevékenységét pedig az elvi állásfoglalások jellemezzék. A jól megalapozott eszmeiség biztosítékot ad arra, hogy az esetleges operatív beavatkozás is találkozzék a dolgozók egyetértésével. ■ ° -r