Kisalföld, 1970. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

Hasznos vállalkozás Győriek Mihályiban A hír hárommondatos: a Győri Műanyag-feldolgozó Kst vezetősége üzem létesíté­sét tervezi Mihályiban. A mintegy harminc embert fog­lalkoztató részlegben poliész­terből készítenének különbö­ző termékeket. A szövetkezet vezetősége megkezdte a tár­gyalást a községi tanáccsal. Győr-Sopron megyében most már szép számmal van­nak olyan vállalatok, melyek harminc, ötven, száz kilomé­terre is elviszik a munkát. A gyáregységek telepítését leg­többször az indokolja, hogy az üzemek helyben nem talál­nak elegendő munkavállalót. Ezért kénytelenek áldozatok árán is fokozni a termelésü­ket. Ezek az áldozatok azonban mindenképpen haszonnal ka­matoznak. A Mosonmagyar­óvári Kötöttárugyár rajkai gyáregységében kitűnő mun­kával hálálják meg a hely­beli asszonyok és lányok, hogy most már nem kell na­ponta beutazniuk Mosonma­gyaróvárra. A rajkai üzem a gyár egyik legeredményeseb­ben termelő részlege. Annak idején tárt karokkal fogadták Csornán a Soproni Ruhagyá­rat, szeretettel segítették a Richardsot. A városoktól távoli, üzemet kapott községek , lakóinak igyekezetével megtérül a vál­lalatok fáradozása. Hosszú távon gazdaságilag is min­denképpen meg kell térülnie a telepekre költött pénznek. A munkával telített megye­­székhelyen, Sopronban és Mosonmagyaróváron ugyanis alig lehet már új munkavál­lalókat találni. A dolgozók utaztatása nem éppen gazdaságos és terme­lést csökkentő hatásai is van­nak a bejárásnak. A megyé­ben tapasztalt „üzemesítés­­nek”, iparosításnak kedvező hatása lehet a községek fej­lődésére. Az sem elhanyagol­ható érv azonban az üzemek vidéki telepítésére: az otthon, helyben dolgozók tartalma­sabb életet élhetnek, nem veszi el szabadidejük tetemes részét az utazgatás. Ezért örvendetes, hogy a nagy vállalatok után egy kis termelőegység, a Győri Mű­anyag-feldolgozó Szövetkezet is áldoz a vidéki üzemtelepí­tésre. Nyilván a szövetkezet­re ez arányaiban jóval na­gyobb terhet ró kezdetben, mint a nagy vállalatokra. A Műanyag-feldolgozó vezetői­nek kockázatvállalása előbb­­utóbb anyagiakban is megté­rül. Harminc ember helyben, Mihályiban megkeresheti a kenyerét: ez a vállalkozás­­legelső nyeresége. f. j. Iftasor utcán is öröm és különdíj A Győri Ipari Kiállítás és Vásár rendező bizottsága tegnap tartotta meg utolsó ülését. A Győr-Vas megyei FERROVILL Vállalatnak utólag különdíjat adott, mert a vele üzleti kapcsolatban ál­ló vállalatok gyártmányait elhozta Győrbe. Itt mutatták be először vidéken a Hajdú­sági Iparművek szuper auto­mata mosógépét, a Jászberé­nyi Hűtőgépgyárban svájci licence alapján készült S-60 mintájú hűtőszekrényét, a Videoton-gyár Videcolor szí­nes televíziós készülékét, va­lamint a Szekszárdi Vasipari Vállalat Gemenc nevű olaj­kályháját. Elkészült a vásár statiszti­kája is, amely szerint 70 vál­lalat 2000 négyzetméter fe­dett és 1500 négyzetméter nyitott területen állított ki. A vásár bruttó bevétele 750 000 forint volt, melyből 200 000­ forintot fordítottak propa­gandára. A fizető látogatók száma 35 000 volt. Tisztelet­­jeggyel és a szakmai napok belépőivel 15 000 ember lé­pett a vásár területére. A környező megyék és városok párt- és városi vezetői mind megtekintették a vásárt, el­jöttek Miskolc, Debrecen és Pécs vezetői is. A bizottság ezzel a tapasz­talattal fejezte be munkáját: ha jövőre korábban kezdi el a szervezést és még szélesebb körű propagandát fejt ki, akkor 1971-ben a 700 éves Győrhöz méltó vásárt láthat­nak majd az érdeklődők. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1970. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK ★ XXVI. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM ARA: 80 FILLÉR Változatos forma, gazdag tartalom a kongresszusi munkaversenyben Tegnap délelőtt ülést tar­tott Győrött a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának el­nöksége. Napirenden — egye­bek között — a kongresszusi munkaverseny tapasztalatai­nak megvitatása szerepelt. Verseny egész évben Az SZMT közgazdasági bi­zottságának jelentése megál­lapította, hogy a Győr-Sop­­ron megyei vállalatok, üze­mek többségében gondos munkával készültek az 1970. évi munkaverseny-vállalások. A dolgozók felajánlásukat a jubileumi év méltó megün­neplésének jegyében tették meg, a megvalósításhoz len­dületet adott hazánk felsza­badulásának negyedszázados és Lenin születésének száza­dik évfordulója. Győr-Sopron megyében az ünnepi készülődés új ver­senyformát hozott létre: a Soproni Ruhagyár, a Moson­magyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár és a Fémszerelvény­gyár kollektívája megpályáz­ta a szocialista munka vál­lalata címet. Kívülük egész sor tanácsi vállalat közössé­ge tűzte ki célul e megtiszte­lő cím elnyerését. Mintegy 150 műhely, üzem, gyáregy­ség 13 000 dolgozója a szo­cialista műhely elnevezés ki­­érdemléséért dolgozik, negy­venezren brigádokban küzde­nek a kitüntető címért. Sajnálattal állapítja meg az SZMT elnöksége, hogy e tömeges megmozdulásból csak kis számban veszik ki részüket a műszaki és admi­nisztratív dolgozók. Sajátos arculat A vállalások a helyi szük­ségletekhez és adottságokhoz igazodnak. A termelési célok a gazdaságosság növelésére irányulnak. A Győri Textil­ipari Vállalat brigádjainak együttes felajánlása a terve­zett nyereségnek 7,7 millió fo­rinttal való túlteljesítése. A 19-es AKÖV dolgozói vállal­ták: az árvíz sújtotta terüle­tekre irányított 140 gépkocsi okozta kiesés pótlását a ter­melékenység növelése által. Az MSZMP X. kongresszusá­ra szellemi vetélkedőt ren­deznek, melynek célja a párt és kormány által meghatáro­zott fő tennivalók, valamint a IV. ötéves terv célkitűzé­seinek megismertetése. A Soproni Ruhagyárban fokozott anyagtakarékosság­gal és a termelékenység nö­velésével akarják 4—5 száza­lékkal túlteljesíteni az éves termelési tervet. A túltelje­sítésből 400—500 női- és leánykaruhát juttatnak az ár­vizes területekre. A Moson­magyaróvári Timföldgyár dolgozói 3,9 millió forint többleteredmény elérésére vállaltak kötelezettséget. Megkapnak a forintban ki nem fejezhető értékű válla­lások. A győri Keksz- és Os­tyagyár Kisfaludy szocialis­ta brigádja két, állami gon­dozott kisleány gondviselését vállalta. A kicsiket a brigád­tagok vasárnaponként fel­váltva vendégül látják, a Mosonmagyaróvári Kötött­árugyár szocialista brigádjai­nak tagjai egy szociális ott­hon idős lakóit látogatják. A Győr megyei Állami Építő­ipari Vállalat műszakijai a KISZ-lakótelep terveit készí­tik el társadalmi munkában. Zászló az élenjáróknak Az elnökség helyeslően vet­te tudomásul, hogy az MSZMP X.­kongresszusára a Győr-Sopron megyei üzemek dolgozói nem kampánnyal, hanem az éves terv eredmé­nyes teljesítését célzó, kitar­tó, egyenletes, jó munkával készülnek. Szükséges azon­ban, hogy a kongresszusi munkaverseny az eddiginél jobban tartalmazza azokat a politikai célkitűzéseket, me­l­­yeknek jegyében összeül a párt X. kongresszusa. A munkaverseny-eredmé­­nyek ismertetésének, az élen­járók erkölcsi megbecsülésé­nek elengedhetetlen feltétele azonban a verseny nyilvános­sága. A Richards Finomposz­­tógyárban havonta értékelik a verseny eredményeit, ván­dorzászlót kap az első négy helyezett üzem közössége. Ugyanitt minden brigád fali­újságon közli a közösség te­vékenységének, életének egy­­egy értékes mozzanatát. Ál­talában azonban nem kap méltó nyilvánosságot a Győr- Sopron megyei dolgozók de­­rekas helytállása — állapítot­ta meg az elnökség, és sür­gős feladatként jelölte meg e hiányosság megszüntetését. J-né N­yűvik a lent a Hányt­an Kapuvár előtt, az országút mentén lenkévéket dobálnak vontatókra és lovaskocsikra. Azért, mert késlelteti az eső, a köd az aratást, a len beta­karítására küldte a Lenin Tsz az embereket. — Még nem is termett ilyen jó minőségű len a kapuvári határban — mondja Hegyi Antal brigádvezető, aki ke­rékpárral jár a kocsik között, míg meg nem kéri valaki, hogy­ segítsen rudazni. Rá­csimpaszkodik a kocsi tetejét leszorító rúd végén lógó kö­télre, s számol: „Most, egy, kettő, három.” — Ez itt a Hany-dülőben mind másodosztályú lesz. Ki­tűnő minőségnek számít, mert az előző esztendőbön csak harmad-, negyedosztályút tudtunk termelni. — Mehetünk? — kiált ra­­­­kodó társának Németh János. Legalább húsz mázsát fölpa­koltak a Zetorra. — Mi is nyűttük, géppel — mondja Lukácsi József, s hoz­záteszi a rajtuk ragadt jel­zőt: mi vagyunk a lennyü­­vők ... Az út melletti határ har­minchat hold. Összesen há­romszáz hold körüli a Lenin Tsz lentáblája. Igyekeznek betakarítani, mert szorít az aratás is. — Húzzuk meg jól­ a kötelet, nehogy lepotyogjon az úton a teher! (Nagy Éva felvétele. Gondot virágzik a repce Helyi érdekű szerződés Kissé szemrehányóan mond­ta a múltkor a MÁV Buda­pesti Igazgatósága kereske­delmi osztályának képviselő­je, hogy amikor a vállalatok szabad szombatos, rövidített munkahetekre tértek át, az ezzel kapcsolatos intézkedési tervet illendő egyeztetésre Győr-Sopron megyéből csak két helyről nyújtották be. Talán ennek elmulasztása is közrejátszott abban, hogy a Gazdaságpolitikai Bizottság­nak meg kellett hozni a vas­úti kocsik ki-berakodására vonatkozó kötelező érvényű határozatát. Minden látszat ellenére a Növényolajipari és Mosószer­­gyártó Országos Vállalat győri Növényolajgyárának vezetői egyik esetben sem ér­zik magukat hibásnak. Két éve, 1968-ban a szabadszom­bat bevezetésekor megszer­vezték a rakodóknál az új munkahetet. Azóta négy mű­szakban dolgoznak a rako­dók, heti két pihenőnappal. A Gazdaságpolitikai Bi­zottság múlt heti döntésekor már a harmadik évébe lé­pett az a szocialista szerző­dés, amelyet a győri Növény­olajgyár vezetői a MÁV győ­(Folytatás a 3. oldalon.) Százak százezreket Az Észak-Dunántúli Áram­­szolgáltató Vállalat dolgozói szombaton külön műszakot szerveznek. Megérdemelt pi­henőnapjukon az árvízkáro­sultakért dolgoznak majd. A vállalat szerelői felajánlották, hogy átvizsgálják azokat a távvezetékeket, melyek a vi­haros napokban különösen sok gondot okoznak. Az ÉDÁSZ dolgozóinak fel­ajánlása sokszázezer forintot kamatozik, s méltán hozzá­járul a szamosközi károsultak megsegítéséhez is. A vállalat szerelői szeptember 5-én is­mét az egyszázalékos mozga­lom részeként dolgoznak majd. A kapuváriak is föllépnek Színpompás karnevál A mezőgazdasági kiállítás egyik érdekes programja A 67. országos mezőgazda­­sági és élelmiszeripari kiállí­tás és vásár rendezősége el­készítette a szeptember 5-i látványos, színpompás fővá­rosi karnevál „menetrendjét"­. A menet a Felszabadulás tér­ről indul, majd áthalad a Népköztársaság útján, utána a Nagykörúton, a Rákóczi úton és a Kerepesi úton s vé­gül az Albertirsai útra ka­nyarodva éri el a kiállítás te­rületét. A karnevált a bábolnai lo­vaszenekar nyitja meg, őket követik az 1848-as huszárok és az 1919-es vörös katonák megszemélyesítői. Sorban utánuk négyes- és ötösfoga­tok haladnak majd, ezek vi­szik a kiállításon résztvevő országok zászlóit és a külön­féle népviseletbe öltözött fia­talokat. A felvonulók derékhada­ként 50 gépkocsi halad majd lépésben. Ezek viszik a szo­cialista országok vendégsze­replésre érkezett népi együt­teseit, zenekarait, és mellet­tük a KISZ ifjúgárdistákat. A KISZ Központi Művész­­együttesének rajkózenekara a Kapuvári Népi Együttes, a budapesti fogyasztási szövet­kezetek VIT-díjas harmoni­kaegyüttese élénkíti a felvo­nulást, amelyben ott lesznek a kisipari szövetkezetek sár­közi, matyóföldi és kalocsai népviseletbe öltözött tánco­sai és népi együttesei. Külön színt ad a karnevál­nak a mezőhegyesi, a bábol­nai és a bugaci csikósok „sze­replése”. A karneváli felvo­nulásban láthatók majd a mohácsi búsók is. (MTI) ­Mit lenne Ön ez elnök helyében ? Alighanem csodál­koznának a tévéné­zők, ha egy szép na­pon ilyen kérdés hangzanék el Kállai István népszerű mű­sorában: — Mit tenne ön az én helyemben, ha a termelőszövetkezet­ben, ahol elnök va­gyok, kiadós esőzések akadályozzák az ara­tás mielőbbi befeje­zését? Az utóbbi napok­ban megyeszerte víz­bő zivatarok állítot­ták meg az aratást, ehhez nem férhet kétség. ★ A CSALAGON két nap múltán is fény­lenek a záporok hír­mondói, a tócsák. A tarlón heverő szal­mabálák magukba szívták a nedvessé­get és ettől a színük komorabb lett. Úgy látszik, hogy a szá­ron hagyott gabona is jócskán megtelt a természet hirtelen jött adományával. A földön nyoma sincs a töredezésnek, a talaj végtelen, süppedős, fekete sártömeg. — Tizenhat napja kezdtük meg az ara­tást —■ mondta a gépcsoportvezető, aki óránként figyeli a ha­tár minden lélegze­tét, hogy a félbeha­gyott munkát folytat­hassák. A nyolcszáz hold gabonából 150 hold búza és egy kevés zab maradt száron. A két kombájn biztató gyorsasággal fogyasz­totta a kalászos táp­lálékát péntekig. Az eső beleszólt a jó ízű falatozásba, és péntek óta koplalásra kész­tette a gépeket. — Nedves gaboná­val nem­­ tudtunk volna semmit sem kezdeni a tárolásnál — erősíti a gépcso­port-vezető. A gabonafelvásárló­nak és saját maguk­nak is kedveznek az acsalagiak, ha ennyi­re ügyelnek a gabona minőségére. A re­mélt hozamok, saj­nos, illúziónak tűn­nek. Búzából 18, őszi árpából 16, tavaszi árpából pedig 12 má­zsás átlagtermést vár­ható. Mindhárom gyengébb, mint a ta­valyi. — Délután megint kinézek a földre, s ha rámehetünk, két­­három nap múlva végleg letesszük az aratási gondot. Mi is kísérhetné ezeket a szavakat, mint a „felhőriasztó lekopogás” az asztal lapján. ★ MAGLÓCÁRÓL már napokkal ezelőtt értesítést kaptunk, hogy befejezték az aratást. Az üdvözlést szerényen visszauta­sítja a főkönyvelő, mondván, hogy ne­kik könnyű volt, mert mindössze 300 hold­ról kellett csak le­kapni a gabonát. Két kombájn nyolc nap alatt megbirkó­zott a feladattal. Azt is lehet mondani: egy szuszra. Mégis vitat­koznék a főkönyvelő­vel, pártját fogva a termelőszövetkezet­nek. A munkát elvé­gezni, s főleg: jól el­végezni, a kicsi gaz­daságokban éppolyan eredmény és jóleső érzés, mint a nagy­ban. A maglócai ga­bona éppúgy hozzá­járul a hombárok megtöltéséhez, mint bármely más terme­lőszövetkezet búzája, tavaszi, őszi árpája. És végül engedtes­sék meg egy nagyon emberi, szívhez szóló érv: a maglócai gé­pek az aratás befeje­zése után megjárták a barbacsi, farádi, rábcakapi táblákat is. A segítségnyújtás ér­tékéből nem von le semmit, hogy ezért rendrevágót kaptak cserébe. P. M.

Next