Kisalföld, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
1970. szeptember 26., szombat Szervezésből példásra vizsgáztak (Folytatás az 1. oldalról.) goik munkaerőgondjaik miatt egyre inkább rákényszerülnek a gépesítésre. Olyan fajtákat kell ezért termeszteni, amelyeket a gép maradéktalanul betakarít, tehát kevés a veszteség. Fontos célja újabban a kutatásnak a kukorica aminosavösszetételének javítása, növelése. Az ilyen kísérletek eredményei az állattenyésztésben lesznek rendkívül fontosak és irányadóak. Etetési kísérleteket folytatnak Bábolnán és néhány más gazdaságban is, jó eredménnyel. A martonvásári intézet elsőrendű célja olyan kukoricafajták nemesítése, amelyek ellenálóbbak a betegségekkel, valamint az állati kártevőkkel szemben. Fontos szempont a kukorica állóképességének növelése is. * * * Az értekezlet másik előadója Alapfi Géza, a megyei tanács főagronómusa, a Wuxal nevű, nyomelemes lombtrágyát népszerűsítette filmvetítéssel egybekötve a 160 mezőgazdasági vezető szakember előtt. A Wuxal igen olcsó, nyugatnémet vegyszer, 5—15 százalékkal növeli a mezőgazdasági és kertészeti kultúrák termésátlagait. Serkenti a növények fejlődését, a betegségekkel szemben ellenállóvá teszi őket, és megszünteti az állatok nyomelemhiány miatti megbetegedését A folyékony vegyszer kijuttatása történhet bármely más növényvédőszerrel is, ezért nem jelent többletköltséget a gazdaságoknak. Az értekezlet egyik résztvevője feltette a kérdést, miért szükséges az, hogy a gazdaságok 4-5 hibrid kukoricafajtát vessenek egy, jól bevált fajta helyett? Mint a válaszából kiderült, egy-egy fajtánál bármikor felléphet valamilyen betegség, amely csökkentheti az átlagtermést. Másrészt éppen az utóbbi évek kiszámíthatatlan időjárása indokolja, hogy a termelők ne csak korai vagy teljes egészében késői fajtákat vessenek. Más-más tenyészidejű hibridek vetésével a betakarítás nem egy időben történik, tehát jóval kisebb a kockázat. A martonvásárnak a hagyományos hibridfajták közül az MV DC 59-es, az MV TC 431-es, az MV SC 530-as, az MV TC 540-es, az MV SC 570-es és az MV SC 620-as fajtákat javasolják termesztésre megyénk sajátosságait figyelembe véve Az új fajták közül az MV SC 370, 380, 587, az MV TC 596, 610 és a 290 jelűek termesztése a javasolt. A vegyszeres gyomirtásban a szerkombinációké a jövő. Egy ilyen új szerkombináció a BUVINOL, amelyet Világi Egyed kertészmérnök, a Budapesti Vegyiművek munkatársa ismertetett a megjelentekkel. A szer két hatóanyagot tartalmaz és a gyommag csírázásakor szakszerűen a szántóföldre juttatva, úgyszólván teljes gyomtalanítást végez. Ennek igazáról a tsz zsebeházi kukoricájában győződek meg a szakemberek. A bemutatott táblát egyszer sem kapálták meg, buvinolos kezeléssel teljesen gyommentes volt a kukorica. Az értekezlet befejező részében az MTA Marrtonvásári Kutatóintézetének fajtaösszehasonlító kísérleteit tekintették meg a vendégek. A huszonhat hibridkukoricafajta illetve -fajtajelölt láttán igen nagy elismeréssel nyilatkoztak a szakemberek a nemesítés eredményeiről, majd a tsz 88 holdas, luxállal kezelt legelőjében gyönyörködtek. Egyesek véleménye szerint már ezért a látványért is megérte létrehozni ezt a bemutatót. Végül, de nem utolsósorban szót érdemelt az a jó szervezés, amellyel a tsz vezetősége hozzájárult a program sikeréhez. (Dömötör) A hiányosságok cselekvést sürgetnek A szakma féltése és tisztasága íratta Dávidházy Béla boltvezetővel azt a levelet, amit szeptember 5-én tettünk közzé lapunkban. Mondanivalójának lényege: ,1 az áfészek helyi ellenőrző szervei képtelenek ellátni feladatukat, mert a felügyelő bizottsági tagok többsége rokoni kapcsolatban áll az ellenőrizendő egységek vezetőivel. Ellenőrzéseik során reprezentációs italokat fogyasztanak és az ital menynyiségétől függően bírálják el a hiányosságokat. Kipróbált, szakképzett, becsületes kereskedőkből központi szövetkezeti ellenőrző szervet kellene létesíteni .. A MÉSZÖV véleménye Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Győr-Sopron megyei Szövetsége a boltvezető megállapítását valótlannak minősítette, és a választott vezetőségek nevében a vádakat visszautasította. „A választott vezetőségi tagok térítés nélkül végzett munkája felbecsülhetetlen értékű. E testület munkájának, tekintélyének lejáratása egy napilapon keresztül komoly anyagi és erkölcsi károkat okozhat a szövetkezeti mozgalomnak. Felelőtlenség volna azt állítani, hogy a szövetkezetek választott vezetőségének valamennyi tagja lekenyerezhető. Ezt nem állította a boltvezető sem. A felügyelő bizottságok tagjai elsősorban a szövetkezetek gazdasági tevékenységét ellenőrzik. A lakossági érdekvédelemre hivatott belső ellenőrzés lazaságából, hiányosságából adódnak azok a problémái, amelyekre a boltvezető is utal. A tapasztalat szerint A MESZÖV válaszlevelében nem találtunk arra magyarázatot, hogy a fogyasztók védelmét milyen intézkedések szolgálják. Véleményünk szerint kifogástalannak semmi esetre sem mondható a szövetkezeteikben a belső ellenőrzési tevékenység. A szabálytalanságokat híven tükrözik a rajtaütésszerűen végzett állami ellenőrzések. Se szeri, se száma a kisebbnagyobb szabálytalanságoknak, az áfész-egységek dolgozóira kirótt pénzbírságoknak. Ha a szövetkezetekben a belső ellenőrzés kellő erélylyel és szakértelemmel járna, ha a belső ellenőrök jelzéseit felelősségre vonás követné, akkor sem a szakmabelinek, sem a lakosságnak nem lenne alapja a fogyasztók érdekvédelmét sürgetni. A tény, az tény A megye szövetkezeti egységeiben a múlt hónapokban, júliusban, augusztusban és szeptemberben néhány napot ellenőrzéssel töltöttek a hatósági ellenőrök. A fagylalt minőségének rontásáért a Fertődi Áfész cukrászüzemét, a Kapuvári 4. sz. áfész-eszpresszót, a Rábaközi Áfész csornai cukrászüzemét és a Soproni Áfész cukrászüzemét bírságolták meg. A Soproni Áfész 1. sz. kisvendéglője és a Fertődi Áfész 1. sz. vendéglője a fröccs minőségének rontásáért kapott pénzbírságot. Az Ásványrárói Áfész 1. sz. hédervári italboltját szűkén mérésért, a Jánossomorjai Áfész 4. sz. húsboltját a hús minőségének rontásáért, a Győri Áfész likócsi italboltját árdrágításért, árjelzés hiányáért, bizonylat nélküli pálinkamérésért, az Enesei Áfész kónyi 2. sz. iparcikkboltját minőséghibás áru első osztályon való értékesítéséért, a Győri Áfész Rába-borozóját túlszámolásért és helytelen magatartásért büntették meg. A Soproni Áfész kópházi vegyesboltjában tapasztalt súlyos visszaélésekkel a múlt évben foglalkoztunk részletesen. A napokban a markotabödögei ital- és húszbolt vezetőjének jogtalan árdrágításáról szóltunk. Az idén is Panaszos bejelentésre nemrég vizsgálatot tartottak a Ménfőcsanaki Áfész koroncói 7. sz. eszpresszójában, kisvendéglőjében. Az ellenőrök borból, rumból, cseresznyepálinkából, fröccsből és fagylaltból vettek mintát. A laboratóriumi vegyelemzés kimutatta: az italféleségeket az üzletvezető meghamisította. A móri ezerjó nitráttartalma olyan magas volt, hogy forgalomba nem hozható. Az eperfagylalt szárazanyaga 7 százalékkal volt kevesebb az előírtnál. Gyurkovics József üzletvezetőt hasonló szabálytalanságért a múlt évben is megbírságolták, ezúttal súlyos pénzbüntetést kapott. A hatósági ellenőrök érthetően nem jutottak el minden szövetkezeti egységbe. Olyan egységben is jártak, ahol kirívó fogyatékosságokat nem észleltek. Ezért nem is állítjuk, hogy a szövetkezeti egységekben minden rossz és kifogásolható. De ahol a belső ellenőrzést jól megszervezték, ahol az ellenőrök lelkiismeretes munkát végeznek, ott a hatósági ellenőrzésnek nem szabadna ennyi fogyatékosságra bukkannia. Hogyan tovább? Sok még a tennivaló. A MESZÖV-nek, még ha érdekvédelmi szerv is, nagyobb figyelmet kellene fordítani a jogos fogyasztói panaszokra és azon fáradoznia, hogy kipróbált, becsületes szakembereikkel a szövetkezetek mielőbb kiépítsék belső ellenőri hálózatukat. A szövetkezetek tekintélyét azok rontják, akikről írásunkban szóltunk. Az anyagi és erkölcsi kárt is ők okozzák a szövetkezeti mozgalomnak. Aki a vagyonvédelmet sürgeti és javaslatot tesz a fogyasztói érdekek megvédésére, az köszönetet érdemel. N. M. KISALFÖLD Meghallgatják a panaszkodókat Közérdekű bejelentések Kapuváron Megvizsgálta a szakigazgatási szerveinél és az alárendelt községeknél a panaszügyek intézését a napokban megtartott ülésén a Kapuvár városi Tanács végrehajtó bizottsága. A panasz fogalma a közhasználatban és az eljárási törvény 64. paragrafusa értelmében eltér egymástól. A panaszt ugyanis bizonyos követelményekhez fűzi a jog. A városi tanácshoz számos beadvány érkezik, de ezek nem államigazgatási panaszok, mert nem jogerős határozatot sérelmeznek. Tehát panaszkodásnak minősülnek. Számuk nagy, és az ügyintézésben létjogosultságot nyertek. E témakörön belül foglalkozik a tanács még a közérdekű bejelentésekkel. A panasz iménti meghatározása szerint 1969. október 1-től 1970. június 30-ig panaszbeadvány nem érkezett Kapuvár Város Tanácsához és az alárendelt községek tanácsaihoz sem a lakosságtól. Ez arra enged következtetni, hogy az állampolgárok megnyugszanak az első fokú határozat után. Panaszkodásként azokat a kérelmeket, leveleket kezelik, amelyek sem panasznak, nem közérdekű bejelentésnek nem minősülnek. Ebből 1969. október 1-től ez év június 30-ig 88 érkezett. A panaszkodások ez év első felében ugrásszerűen megnőttek. A legtöbb panaszkodás lakásügyben érkezett. Ezenkívül álláskeresés, föld után járó megváltási ár, szolgálati lakáskiutalás, munkaügyi, közegészségügyi kihágás, levegőszennyezés, társadalmi együttélés szabályainak megsértése miatt panaszkodtak. A panaszkodók beadványai legtöbbször közvetlen a lakosságtól érkeznek, de gyakori, hogy más hatóságokhoz, Rádióhoz, Tv-hez fordulnak a sérelmek orvoslásáért, ahonnan a panaszos levelek átkerülnek a tanácshoz. Az ügyeket a tanács megvizsgálta, és elintézte kevés kivétellel határidőben. Mindössze hármat továbbított más szervhez. A várossá alakulást követően a közügyek iránt megnőtt az érdeklődés Kapuváron, amit bizonyít az is, hogy a vizsgált időszakban 45 közérdekű bejelentés érkezett a lakosságtól és 134 javaslat hangzott el tanács, és vb-üléseken, tanácstagi beszámolókon és fogadóórákon. Ezekben a szolgáltatások javítását, kommunális létesítmények építését sürgetik. Utak, hidak, járdák elkészítését és javítását szorgalmazzák, valamint községfejlesztéssel kapcsolatos, társadalmi tulajdont érintő viszszaéléseket fednek fel. Az ügyek intézése, megválaszolása sok munkát ad a tanács dolgozóinak. A legtöbb teendő az építési, közlekedési csoportra hárult; minden szakigazgatási szerv igyekezete az volt, hogy a panaszokat, panaszkodásokat és közérdekű bejelentéseket megnyugtatóan elintézzék. H. L A negyedik ötéves tervben (1971 és 1875 között) az eddiginél több és összetettebb feladat vár az építőiparra. Az előző esztendőkhöz képest évente átlagosan mintegy 7,9 százalékkal nőnek a tennivalók, vagyis 1975-ben csaknem 50 százalékkal több lesz az építenivaló, mint 1970-ben. Számottevően megváltozik az építőipari feladatok összetétele is. Nagy ipari beruházásokra az eddiginél kisebb energiát kell majd fordítani; a vállalatok többsége intenzív fejlesztést hajt végre, elsősorban gépparkját korszerűsíti, műszaki színvonalát növeli. Ugyanakkor 1971 és 1975 között a harmadik ötéves tervnél 100 000 lakással több, összesen 400 000 megépítése a program. Egyidejűleg, az előző éveknél mintegy 15 százalékkal több lesz a közműépítési és tatarozási feladat. A Gazdaságpolitikai Bizottság már 1968 elején foglalkozott az építőipar felkészülésével a negyedik ötéves tervre, s akkor feladatként jelölte meg az építőipar ipari hátterének (anyagellátásának) és a lakásépítés technológiájának a fejlesztését, valamint a komplex könnyűszerkezetes építési mód széles körű elterjesztését, továbbá a közműépítés fokozását. Az egymáshoz kapcsolódó területek felkészítése céljából az 1971—75 közötti feladatokra nagy erőfeszítések történtek, s történnek. Ennek ellenére még változatlanul fennáll az építőipari kapacitás és az igények közötti immár huzamos ellentmondás. Az építőipari teljesítmény kielégítő szintje legfeljebb 1973—74-re várható, de ennek is komoly előfeltételei vannak. Közöttük is az egyik a leglényegesebb, hogy javuljon az építőiparban a munkaerőhelyzet, és ezen belül is megfelelően növekedjék a műszakiak és a szakmunkások létszáma, aránya, szakmai összetétele. Az építőipari létszám alakulását hullámhegyek és mélypontok tarkították az utóbbi 20 évben. A helyzet valamelyest csak az utóbbi 3 évben javult a növekvő keresetek vonzó hatására. A létszámnövekedés nyomán azonban elsősorban a kisegítő, illetve segédmunkás állományba tartozók száma emelkedett, de a fővárosban és az ipari vidékeken működő vállalatoknál e vonatkozásban sem következett be számottevő javulás. Az év elején az építőiparban dolgozók (ÉVM, KPM, egyéb tárcák, tanácsi vállalatok és szövetkezetek) együttes létszáma 290 000 ember volt, a tervezett létszámnál országosan mintegy 10 000- rel kevesebb. A 290 000 dolgozóból 215 000 a munkás, illetve szövetkezeti termelő, csaknem 21 000 a műszaki és valamivel több, mint 20 000 az adminisztratív munkaerő, a többiek zöme pedig szakmunkástanuló. A mai 215 000 munkásból a terv szerint 156 000 szakmunkásra lesz szükség, ez a munkásállomány több mint 52 százaléka (1965-ben a szakmunkásarány 46 százalék volt). A tervezett szakmunkaerő-létszámot azonban az iparág nem tudta biztosítani. Az építőipar egyik legsúlyosabb gondja évek óta, hogy egyre nehezebb részéről — a telepített ipartól eltérő, kedvezőtlenebb adottságok miatt — a szakmunkás-utánpótlásról gondoskodni. Jól jellemzik ezt az utóbbi évek adatai. Valamennyi szakmai csoport tanulófelvételi terve 1966-ban 13 000 volt, a valóságban felvettek 12 300 tanulót, s abban az évben szakmunkásvizsgát tett 8500 fiatal. 1967 adatai: a terv 14 500 tanuló, a tény 13 700, szakmunkásvizsgát tett 9200; 1968-ban terv: 18 000, tény 14 800, vizsgát tett 10 800. A tavalyi terv 17 000 tanuló felvétele volt, valójában csak 14 600 kezdte meg a szakmai tanulmányait. A szakmunkástanuló-iskolákban képzettek hiányának pótlására, elsősorban az ÉVM-vállalatok, évente mintegy kétezer felnőttet képeztek segédmunkásból szakmunkássá. A tanfolyami képzés azonban a legtöbb esetben alacsonyabb színvonalú, mint az iskolai képzés, az ily módon képesítést szerzett szakmunkások túlzottan magas aránya rontja az iparág munkájának minőségét. A IV. ötéves tervben az építőipari szakmunkások arányát — a feladatok teljesítéséhez — mintegy 58— 60 százalékra kellene növelni. Ehhez 1971 és 1975 között építőipari szakmunkásból 53 000, egyéb szakmunkásból pedig 5400 ember a szükséglet. Figyelemmel a lemorzsolódásokra, az öt év alatt összesen 67 000 fiatalt — évente csaknem 13 500-at — kellene tanulóként kiképezni az iskolákban. A magas képzési létszám elérése még az előző ötévnél is nehezebb, ugyanis a demográfiai hullám népes korcsoportjai lényegében már túljutottak a szakmunkásképző iskolákon. Ami a műszakiakat illeti: a jelenlegi mintegy 21 000-es létszámukból mintegy 12 százalék a mérnök, csaknem 40 százalék a technikus, a többiek viszont az építőipar számára alacsonyabb értékű iskolát végeztek. A mérnökök és technikusok mintegy kétharmada kötetlenül az építőipari munkák irányításával foglalkoznak, míg a többiek a vállalatvezetésben, a termelés előkészítésében, kutatómunkában, a segédüzemi termelés irányításában vesznek részt, így átlagosan minden ötödik, hatodik építési helyre jut egy-egy, a termelést közvetlenül irányító mérnök és körülbelül minden második építőhelyre egy-egy technikus. Ami a szakmunkásképzést illeti: a múlt évben a Munkaügyi Minisztérium és az ÉVM irányításával lényegében befejeződtek a képzés korszerűsítésének előmunkálatai. Az egyik középponti feladat volt: kimunkálni a szakmacsoportos szakoktatást. Ennek lényege az, hogy kevesebb vagy ugyanannyi szakmunkás több szakmához értsen és módosítsa az építőiparban most még honos elaprózott, sok embert kívánó munkamegosztást. Ennek megfelelően a technikai színvonal fejlődéséhez igazítják a specializálódást; egységesítik a rokon szakmák tanműhelyi alapképzését; bővítik a technikai műveltséget növelő természettudományos ismeretanyagot; új tanterveket, korszerűbb tankönyveket készítenek. De még így is: az építőipari szakmunkásképzés mennyiségi és minőségi fejlesztésének legfőbb akadálya a kicsi oktatási kapacitás, a tanulóotthoni kevés férőhely. Ennek az állapotnak megszüntetése nélkül pedig a IV. ötéves tervben olyan szakmunkaerő-feszültségekkel kell számolni, amelyek végső soron veszélyeztethetik az építőipar előtt álló feladatok sikeres teljesítését. Sz. S- RHürcssb lesz elegendő szakmunkása az építőiparnak a bazaltkőben Sopronban a belváros aszfaltozott útjait, tereit fokozatosan feltépik, és a sima utak helyett nagyméretű bazalt kockakő-burkolatot raknak. A macskakövekkel az útépítők visszavarázsolják a belváros középkori hangulatát, jellegét. Bazalt kockaköveket ma már nem gyártanak, az építők a forgalmas, külvárosi utak ilyen burkolatát szedik fel és rakják le a belvárosban. Nemrég a Széchenyi téri posta épülete előtt és a Baross úton cserélték a kockaköveket aszfaltra. Az így megmentett bazaltkövekkel rakták ki a Soproni Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat dolgozói a Fegyvertár utcát és az Orsolya teret. Nemcsak megszépült a tér, hanem érdekes a kiképzése is. A szürke, nagy bazaltkőkocka burkolatban (a tér közepén levő díszkút alapjától kiindulva) körös-körül húsz, hosszabb, rövidebb fehér mészkőből napsugárvonalat raktakki. A díszkutat és a hozzá tartozó szobrot a Műemléki Felügyelőség soproni dolgozói restaurálják, és a jövő tavasszal rakják vissza a tér közepére. Az Út- és Vasúttervező Vállalat tervei szerint 873 000 forintért átalakított tér ezen a héten készült el. hu —