Kisalföld, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-18 / 219. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOT­TSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR 1970. SZEPTEMBER 18., PÉNTEK * XXVI. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM Az élet- és munkakörülmények javításáról, a választások előkészítéséről tárgyalt a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottsága Kibővített ülést tartott teg­nap délelőtt Győrött, az SZMT székházában a Peda­gógusok Szakszervezetének Győr-Sopron megyei Bizott­sága. Gergely Sándor megyei titkár az 1970—71. tanév munkatervét terjesztette a ki-A küszöbön álló feladatok közül legfontosabb a szak­­szervezeti választások tartal­mi, személyi és szervezeti előkészítése. A választások tapasztalatait hasznosítva a megyei bizottság nagy gondot fordít majd a városi és járási bizottságok munkájának segí­tésére, a tisztségviselők to­vábbképzésére. A köznevelési és közoktatáspolitikai tevé­kenység tengelyében az isko­lareform áll. Szükséges fej­leszteni a szakszervezet poli­tikai nevelőmunkáját is a pártbizottságok, az iskolai pártszervezetek és a megyei Pedagógus Továbbképzési Központ segítségével. A ma­gyar közoktatásügy nagy ese­ménye lesz a rövidesen sorra kerülő nevelésügyi kongresz­­szus, amely hosszú időre irányt mutat a magyar neve­lésügy számára. A kongresz­tottság elé. Ezt a munkater­vet a múlt tanév munkájá­nak elemzése alapján a Peda­gógus Szakszervezet nyolca­dik kongresszusa és a köz­ponti vezetőség, valamint az SZMT határozatai, irányelvei alapján állították össze. szás ajánlásaival a márciusi taggyűléseken foglalkoznak a szakszervezetek. A köznevelési — és az ezzel összefüggő szociális és politi­kai — feladatok között egyik legfontosabb annak vizsgála­ta, hogyan érvényesül a pe­dagógus nők élet- és munka­­körülményeinek változásában az ide vonatkozó párthatáro­zat. Különösen fontos ez azért, mert a pedagógusok több mint kétharmada nő. Se­gítséget nyújt a szakszerveze­tek megyei bizottsága a me­gyei pártbizottság propaganda és művelődésügyi osztályá­nak, valamint a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vizsgálatához is, amely a pályakezdő pedagógusok élet- és munkakörülményeit ku­tatja. Az idén megalakítja a pedagógus újítók klubját. A bér- és munkaügyi fel­adatok között fontos, hogy a szakszervezet segítséget nyújt a pedagógusok munkaköri kötelezettségeinek meghatá­rozásában, ellenőrzi a túl­munkát és a helyettesítések arányos elosztását. Megkeresi a bizottság a te­rületi tsz-szövetségeket is, hogy rendezzék a pedagógus­illetményföld használatával kapcsolatos vitás kérdéseket. Fokozott figyelmet fordít a nyugdíjasok életkörülményei­re, és igyekeznek kiterjeszteni a családos üdültetés rendsze­rét. A munkatervet a megyei bizottság megvitatta és elfo­gadta, majd a második napi­rendi pontban sor került a szakszervezeti bizottságok és bizalmik újraválasztásával kapcsolatos feladatok megbe­szélésére. Ennek előadója Kádár Géza, a szervező bi­zottság vezetője volt. Tekintélyük van A szakszervezeti vezető szerveket ez év végén és a jövő év első hónapjaiban új­jáválasztják. Az iskolai és in­tézményi bizalmik, az iskolai és nagyközségi szakszervezeti bizottságok megválasztására november 20. és december 20. között kerül sor, a járási, vá­rosi bizottságok választását és a nagyközségek küldöttérte­kezleteit 1971. január 20-ig bonyolítják le. A megyei kül­döttértekezletet február 18-án rendezik, erre 101 küldöttet választanak a megye falvai­­ból, városaiból. A választások intézkedési terve hangsúlyozza, hogy a munkát a szakszervezeti moz­galom iránt megnövekedett követelmények figyelembevé­­­telével az eddigieknél is ma­gasabb színvonalon kell vé­gezni. A szakszervezeti bizottsá­gok tagjai és a bizalmik olya­nok legyenek, akik teljes mér­tékben élvezik a tantestület és dolgozó társaik bizalmát, akiknek szakmai munkájuk, aktivitásuk és önzetlen tár­sadalmi tevékenységük alap­ján tekintélyük van kollégáik, az állami és a pártvezetők előtt. (g­­b.) A párthatározat nyomán Körülhatárolt munkakör A megyei bizottság kultu­rális munkájának egyik ér­dekessége az a vállalkozás, amely szerint a tavalyi pálya­munkák alapján összeállítja a megyei pedagógus szakszer­vezeti mozgalom 25 éves tör­ténetét. Javasolja a Győr vá­rosi bizottságnak, hogy a 700. évforduló tiszteletére jövőre rendezzen pedagógus sport­napot. Árvízvédelmi emlékérmet kapott harminckilenc, mosonmagyaróvári egyetemista Bensőséges ünnepség szín­helye volt tegnap délelőtt a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudományi ka­ra. Az első évfolyamos hall­gatók közül 39-en átvették az árvízvédelmi emlékérem miniszteri kitüntetést. A 39 fiatal, mint előfelvé­­telis egyetemi hallgató Sze­geden teljesített katonai szol­gálatot, és 49 napig igen lel­kiismeretes és bátor maga­tartást tanúsította az árvíz­­védelemben. A kitüntetéseket a megyei Katonai Kiegészítő Parancs­nokság képviselője adta át ünnepélyesen dr. Varga Já­nos egyetemi tanár, dékán jelenlétében. A haja hófehér Villogó kék sze­me, derűs nevetése fiatallá varázsolja a barázdált arcot. Mély, öblös hangjá­val megtelik a szoba. Amint beszél, egy élet fáradságos útja bontakozik ki. Horváth Györgyöt Beziben 1950. ok­tóber 20-án választották a falu első ta­nácselnökévé. Most nyugdíjas. Amikor ifjúságára, munkájára visszatekint, és elmondja életét, történelmi korszakot villant fel. — Egykor a sövényházi uradalomban voltam traktoros a Ländler-birtokon. Később a Győr—Sopron közötti útépít­kezésénél kubikoltam. Gyakran alkal­mi munkából éltem. Úgy is volt, hogy Beából a lesvári kanyarhoz jártunk, oda 13 kilométer az út kerékpárral, vissza már hosszabbnak tűnt, mert már fáradtak voltunk. Egy részes fadöntés­nél, alkalmi munkánál rám dőlt a fa, eltörött a lábam három helyen. Ezért nem vonultam be korán katonának, de aztán 1941-ben, amikor tömeges behí­vók érkeztek Beábe, én sem kaptam újabb felmentést. Mintegy 61 férfi hagyta ott akkor a családját a bizony­talanságban. Somorjára mentem. Aztán következett Budapest, Kolozsvár, Baja. — A nagytétényi fennsíkon egy évet töltöttem. Mindig kiújult a betegségem. Akkor már láttam, hogy a magyar ka­tona a germánnak nem szövetségese. Sokszor élelem nélkül, rossz ruhában kellett helytállni. Ha meg egy faluban voltunk elszállásolva, és németek ér­keztek, a magyar honvédek az istálló­ban kaptak szállást. Nem tetszett ez nekem, de sok másnak sem. Kecskédről 1945 januárjában másodmagammal megszöktem. A móri pincékben bújdos­­tunk, amikor a nyilasok elfogtak. — A fertőszentmiklósi gyűjtőtábor­ból márciusban sikerült végleg meg­szökni. A Hányban bújkálva vízben, sárban napokig feküdtünk. Március 28-án, amikor Bezibe megérkeztem, csak az iskolában találtam sebesülteket. A község lakói a Csömeszarva-dűlőben ásott bunkerokba menekültek.­­ Este 9 órakor érkeztek meg a szovjet csapatok. Másnap az emberek vissza­szállingóztak, és a nagy csendet lassan felváltotta az élet. A község 82 család­ja a kiosztott földeken szinte két kezé­vel kezdte a munkát. Két tehenet is összefogtak a szántásban. Ha sokszor kellene elmondani, akkor is csak azt ismételném, hogy embertelenül nehéz volt. Mert a semmiből kellett valamit teremteni. — Az évek múltak. 1954 tavaszán ár­víz volt. Novákpusztáról és Ásványrá­róról 250 embert fogadtunk be egy éj­szaka júniusban. Miközben mi is épít­keztünk, az árvízkárosultakat is segítet­tük. A falu egészségvédelmét, kulturá­lis életét kellett megindítani. Az állami gazdaságban is egyre több volt a mun­kalehetőség, gazdagodtunk, gyarapod­tunk. A régi iskolánkat javítottuk, és újat is építettünk. Boltokat, járdákat, villanyhálózatot, könyvtárat létesítet­tünk. A KISZ is megkapta a klubszo­bát, és megépült a pártiroda a művelő­dési házban. — Milyen volt az első nap a nyugdíj­ban? — Azt mondta a feleségem, pihenjek. Ez ment is az első nap. Másnap már a kertben voltam, de nem találtam he­lyemet. Aztán elindultam a kertészet felé. Ma is ott dolgozom, meg a ház­tájiban is. Két kezét összedörzsöli Horváth György, száradt sár pereg le róla. A krumpliszedésből maradt föld hull a földre. — Ha az ember nem dolgozik, nem ér az élet semmit — mondja. — Nem tudok úgy élni, hogy ne dolgozzak. Így a jó, addig vagyok fiatal! — és jóízűt nevet Horváth György. (m ny) A semmiből kellett teremteni fIRA: 80 fillér Messziről kéklik a szilvás a balfi úton, ötven ember bújkál az ágak között, válo­gatja a szebb szemeket, csak a legjobb minőséget teszik ládába, exportra megy az áru. — Jó pénzért miért ne? Marad itthon is elég. Itt ugyanis inkább pálinkát főz­nek a szilvából, meg lekvárt — mondják a válogatók. Fekete fiú rakja a tele lá­da szilvát. — Hány éves ez a gyerek? — Nem gyerek ez, tizenöt lesz mindjárt... — mond­ják. Föl van már mentve az iskolából. Húsz asszony kiált: — Mi naponta 250 láda szil­vát szedünk le! Vannak munkások Kapu­várról, Vitnyédről, Báliról. — Minden évben jövünk idénymunkára a Soproni Ál­lami Gazdaságba — mondják a fertőrákosiak. (N. É.) Sok tanulót vár az iskola Még több szakembert a mezőgazdaság A megye mezőgazdasági szakmunkás­ képzésében ran­gos helyet foglal el a győri Mezőgazdasági Szakmunkás­képző Iskola. Állattenyésztő, zöldségtermesztő, baromfite­nyésztő és dísznövényter­mesztő szakokon folyik a há­roméves képzés ebben az in­tézményben. Pataki Rezső igazgatóval az idei beiskolázási eredmé­nyekről és az iskola gondjai­ról beszélgetünk. — Az idén többen jelent­keztek az iskolába, mint az előző években: 115 elsőéves tanulónk van, tavaly 97 volt. Megelégedettségről azonban szó sincs — mondja az igaz­gató. — A megye gazdasá­gainak igényét szem előtt tartva, az idén két állatte­nyésztő osztályt szerettünk volna szervezni. Nem sike­rült. Csupán 28 tanuló jelent­kezett erre a szakra. Csaló­dás ért bennünket a zöldség­­termesztőknél is. Sokkal töb­ben jelentkeztek, mint amennyien megjelentek az első tanítási napon. Nemcsak az Nehéz volna kapásból ösz­­szeszámolni, hány szakosí­tott állattenyésztő-telep léte­sül a közeli, vagy távolabbi jövőben Győr-Sopron me­gyében. Működtetésüik szak­emberek nélkül aligha lehet sikeres. Bármilyen hagyomá­nyai vannak is a megyében a zöldségtermesztésnek, a jövő útja a nagyüzemi, szakosított zöldségtermesztés ismeretei­nek hivatott terjesztője a szakmunkásképző iskola. Azok a gazdaságok, ame­lyek ezt a két ágazatot mű­velik, többet tehetnének a szakember-utánpótlásért. Azok a fiatalok, akik hiva- iskola érdeke mást éreznek a két, fontos ága­zat iránt, megérdemelnék az ösztöndíjat az őket alkalmaz­ni kívánó gazdaságoktól. Még akkor is, ha a taníttatás ebben az iskolában egyébként ingyenes, a társadalom vál­lalja magára a költségeket. Visszatérve az iskola gond­jaira, az igazgató elmondot­ta: — Minden évben nehézsé­geket állít a pedagógusok elé a kezdés. A vidékről városba kerülő fiatalok­­általában 14 (■(érsek), nehezen szakadnak el a szülői háztól. Aggódnak ! (Folytatás a 3. oldalon.)

Next