Kisalföld, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI AZ MSZMP GYOR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA _GYOR^19701.SZEPTEMBER 19. SZOMBAT ______________ XXVI. ÉVFOLYAM, 320. SZÁM Tervezzék a jövőt! Szép és felelősségteljes feladatot kapnak a negyedik ötéves terv időszakában a termelőszövetkezetek. Ezt a feladatot röviden így lehet meghatározni: a népgazdasági érdekeknek megfelelően, az eddig elért eredmények alapján a növénytermesztést 22, az állattenyésztést 50,7 százalékkal fejlesszék. Az eddigi külterjes termelésről fokozatosan áttérnek tehát a közös gazdaságok a belterjes gazdálkodásra. A mezőgazdaság negyedik ötéves terve szerves része az ország öt esztendőre szóló tervének. Hogy sikeresen oldják meg majd a feladatot a termelőszövetkezetek, arra előlegezték a bizalmat: megfelelően, egyes üzemágakban a várakozáson túl is teljesítették a III. ötéves terv célkitűzéseit. Tervezés nélkül azonban, bármily erős alapokkal kezdik is a következő öt esztendőt megyénk közös gazdaságai, zsákutcába jutnának. Megyénkben az utóbbi két esztendőben mintha lebecsülné sok gazdaság a tervek készítését. Az elért sikerek néhol azt a tudatot alakították ki a tsz-vezetők körében, hogy terv nélkül, konkrét és általános elképzelések nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. Ezt a feltevést igazolja, hogy az esztendőre szóló tervek még márciusban sincsenek készen, pedig a tavaszt már megkezdte a gazdaság, de megkezdte az esztendőt is még a múlt év őszén, amikor a kenyérgabonát vetette. Az éves tervkészítés elhanyagolásának azután kapkodás a következménye. Hiszen megkésett a gépek rendelése, és a gazdaságokkal kapcsolatban álló ipari, kereskedelmi, felvásárló vállalatokkal megkötött szerződések csak részben alapulnak a valóságon. A mai fejlett, termelési körülmények között, mikor egy-egy gazdaság vezetőjének már országos méretekben is illik gondolkoznia, elengedhetetlen az idejében való tervkészítés. Tehát a következő esztendőre szóló elképzelések már legyenek formába öntve decemberig. Ez a tervkészítés azonban ne legyen a múlt évinek a mása! Hiszen sohasem fejlődött rövid esztendők alatt a mezőgazdaság annyit, mint a múlt években. Másolni tehát már nem lehet a múlt esztendőt, nem lehet csak úgy tervezni, hogy az irattárba tett tervről lefújják a port. Számolni kell a termelésszerkezet, a népgazdasági igények alakulásával. És nem utolsósorban tanulmányozni kell a helyi adottságok, az üzem fejlődése mellett a gazdasági ösztönzőket, melyek rugói a termelésnek.A jó tervezés egyik feltétele az ösztönzők, szabályozók ismerete, kihasználása. Annál is inkább szükséges a gazdasági légkörnek ismerete, mert már távlatokban is illik gondolkozniuk a közös gazdaságok vezetőinek. Nagyüzemet távlatok nélkül már nem lehet szervezni, vezetni. De amikor az éves terv készítésekor meghatározott számításokon alapuló tervezésről van szó, a távlati tervek inkább az általános tendenciát tükrözzék, amely szerint haladnia kell egy-egy gazdaságnak. Különösen most, a IV. ötéves terv megkezdése előtt van szükség a távlati elképzelésekre, mert nélkülük nem mozdul rugalmasan sem a saját, sem a népgazdasági érdekeknek megfelelően egyegy mezőgazdasági nagyítom (Fek) Üzenet a kongresszusra Bágyogszovátról A leiskíníEIÉsi tanácskozás a Csúcsvezetőség választására hivatott párttaggyűlés volt csütörtök este Bágyogszováton. Három alapszervezetből mondották el véleményüket a párttagok a X. kongresszus Irányelveiről, a csúcsvezetőség munkájáról, próbálták beágyazni falujuk gondjait, célját az ország gondjaiba, feladataiba. Hogy ez mennyiben sikerült, és ez az esti taggyűlés mennyire volt lényeggel bíró, életszerű? Két termelőszövetkezeti pártalapszervezet, a bágyogszováti és a bodonhelyi, és egy pedagógus-pártalapszervezet képviselői szóltak kommunista felelősséggel a falu gazdasági és társadalmi életéről, olyan részletkérdéseket említve, amelyek jóformán országos gondjaink is, megoldásra váró feladataink. S ha ezt mérlegelem: (elöljáróban is) jó volt ez a taggyűlés a sok értékes gondolat miatt, jó volt a taggyűlés az aktivitása miatt, és biztosíték egyben, hogy a két falu lakóinak munkahelyi és társadalmi életével járó változásaihoz megfelelő az iránymutatás, és helyben adott a gondokra a megoldás, a nehézre a segítés. Az ifjúság elöregedő falu, üzembe járó, sok fiatallal, ebből következően lanyhuló KISZ-élettel. S mivel a pedagógusok elsőrendű társadalmi feladata az ifjúság nevelésével végzett munka, a párttagok javaslata, hogy fiatal kommunista pedagógus álljon segítő szándékkal a KISZ-szervezet mellé. Nem véletlenül hangzott el az igény arra a kölcsönösségre is, hogy ugyanakkor a tsz párt alapszervezete adjon segítséget a pedagógusoknak, hogy a fiatalok „tűrjék” ezt a támogatást. Vagyis a lényeg: a fiatalok mozgalmi életének irányításához a pedagógusok, a tsz-tagok öszefogása szükséges. Akár a gyermeknevelésnél az iskola és a család együttműködésére, vagy pályaválasztáskor. A csúcstitkár beszámolójában hangzott el: a fizikai dolgozók gyermekei még mindig hátrányos helyzetűek a továbbtanuláskor. Hogy ez így nem egészen igaz, azt éppen az egyik résztvevő cáfolta meg, aki maga is fizikai munkából élő tet-tag, és két gyermeke szerzett felsőfokú képzettséget. A továbbtanuláshoz a gyermek jó képességei mellett szükséges a gyermek akarata is és a szülő áldozatvállalása. Gyakorlat, ebben a faluban is, hogy mielőbb pénzszerzési lehetőséget keresnek a gyerek számára, és sokszor még a pályaválasztáskor sem veszik figyelembe a pedagógusok javaslatát. Vagyis a szülővel nem mindig könnyű szót érteni. Nemrég felmérést készített a pedagógus-pártalapszervezet, hány felnőttnek, munkavállalónak hiányzik a hetedik — nyolcadik osztálya. Soknak! Ugyanakkor jó néhány példa volt arra, hogy idős emberek kéréssel fordultak az iskolához, adjanak nekik igazolást, hogy végzik a dolgozók iskoláját, mert különben nem kaphatnak szakmunkás-bizonyítványt. De hogyan adjon erre igazolást az iskola, mikor nincs dolgozók iskolája? Művelődő falu Elsősorban nem a kérés méltányolása végett hangzott el az egyik hozzászóló javaslata: „Szervezzük meg a faluban a dolgozók iskoláját!”, hanem a lehetőségadás a magasabb képzettség, illetve az alapvető képzettség megszerzésére, ami politikai feladat a pedagógusok kommunista közösségének .S ennek a feladatnak a megoldásához kérték a pedagógusok jogosan a csúcsvezetőség segítségét. S hogy a pedagógusokat érintő, főleg a falusi pedagógusokat érintő témánál maradjunk, a taggyűlés állásfoglalása egyik hozzászólás alapján akár üzenet is lehetne a kongresszusra. Miről is van szó? Arról, hogy állítólag a pedagóguspálya elnőiesedik. Miért? Mert annyira alacsonyak a fizetések, hogy ezért az összegért férfi nem igen vállal munkát. A sok női pedagógus pedig érthető módon úgy jelent gondot, hogy mégiscsak feleségekké, anyákká válnak, és a falusi iskolákban helyettesítésük csaknem megoldhatatlan. Illetve megoldják képesítés nélküli pedagógusokkal. Képesítés nélküli nevelő 950 forintot keres havonta, a tanítónő 1200 forintot, a szaktanár 1400 forintot. Kevés? Vitathatatlanul az. Márpedig a szocializmust építő társadalmunknak nem lehet közömbös, hogy a jövő nemzedékét anyagilag is kiegyensúlyozott ember neveli-e, vagy szakképesítés nélküli, kényszerhelyzetből állított oktató? Érthető, hogy a két falu életében a termelőszövetkezet a legdöntőbb társadalmi (Folytatás a 3. oldalon.) ARA: 80 fillér Izmok, lazuljatok! Egyetlen nap volt a nyár Délelőtt 9 óra lehetett, a nap besütött a kultúrterembe, és egy mélyen alvó férfi gyöngyöző homlokán játszadozott. A ruhástól fekvőt nem zavarta a meleg, közben az alkalmi hálóhelyiségben a takarítónők elhúzogatták a rendcsináláshoz az ágyakat, az alvó meg sem rebbent. Este, valamivel éjfél előtt indult Győrből, és a hold vigyázta az útját Szatmárig. Becsületesen megszolgálta a pihenést, mégis csak „lopva” aludt. — A főnök elment üdvözölni a fiúkat — mondta a férfi mikor ledőlt a vaságyra. — Bólintok addig egyet, aztán megyünk Gyarmatra kavicsért. A főnök Csillag István volt, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat Szatmárba kihelyezett építésvezetőségének „parancsnoka”, ő is végigutazta az éjszakát, s közben tréfákat mesélt, hogy ébren tartsa a sofőrt. Mihelyt megérkeztek Nábrádra, máris vitte a Győrben hallott híreket, üzeneteket a többieknek, s mintha ez lett volna a természetes, tette a megszokott dolgát: felébresztette a sofőrt és indultak Fehérgyarmatra. Ez az eset jó két hónapja történt. A győri építők most is havonta, és amikor is futva érkeznek haza, este indulnak Szatmárból és éjszaka mennek vissza. A nappal most is a munkáé. Győrben beszélgetünk a Nábrádon dolgozó győri építők „kapitányával”, Csillag Istvánnal. — Nagyon jó itthon lenni, de sajnálok minden percet most az ottani dolgainktól elvenni. Pedig ugyancsak számolgatjuk a napokat. Még néhány derék nekirugaszkodás, és véglegesen hazajöhetünk mindnyájan. És magyarázza, hogy minden nap minden óráját ki kell használniuk az építőknek, amíg az idő kedvez a munkához. Egyébként is kötelezi a győrieket a szavuk. November elejére át akarják adni a családoknak az újjáépített otthonokat. És hogy mégis sürgetik az időt? — A legkeményebb acél is kifárad egyszer — folytatja az építésvezető. — Olyan volt nekünk a nyár, mintha egyetlen napból állt volna. Utólag nem tudjuk megkülönböztetni egyiket a másiktól. Reggeltől estig dolgoztunk. Vasárnap is, és akkor is, mikor mások ünnepeltek. Az örökös tizenórázások, a mindenkori figyelés, civódás az anyagért, vitatkozás a jövendő gazdákkal, elkoptatták tartalék erőnket. — Nem panaszképpen mondom ezeket, hiszen tudtuk, mit vállalunk, de ez sem változtat a tényeken. Az emberek elfáradtak. Nem volt, ami feloldja a bennünk levő örökös görcsöt, nem volt idő rá, hogy lazuljon az izom, kedvükre ernyedjenek az idegek. Időnk és erőnk (Folytatás a 2. oldalon.) Kitűnnek a gyári bútorok „Otthon ’71” és „Csináld magad!” kiállítás Az „Otthon ’71” lakberendezési és a „Csináld magad!” barkács-hobby kiállítás tartja nyitva kapuit ezekben a napokban Budapesten a Nemzetközi Vásár néhány pavilonjában. Bár nem tolonganak az érdeklődők, a szervezők, a Belkereskedelmi és a Művelődésügyi Minisztérium szakemberei nem panaszkodhatnak a látogatottságra. Az Otthon '71 a 21-es pavilonban sok érdekes látnivalót nyújt. Hazai bútorgyáraink és a kisipari szövetkezetek a jövő évben piacra kerülő termékeiket mutatják be. Elsőnek vonják magukra a figyelmet az Iparművészeti Vállalat saját asztalosüzemében készült, művészi színvonalú, a kényes igényeket is kielégítő szobaberendezései, feltűnik mellettük a győri Cardo Bútorgyár két garnitúrája is. Az egyik a Cardo ’70 lakószoba. (Képünkön!) Hatméteres szekrénysora két szobára elegendő. Helyet kapott benne a tv, a rádió és a bár. Jövőre már gyártják, irányára 26—28 000 forint. A másik Cardo-szoba az ízlésesen modernizált, világos háló, 10 400 forintért kapható.A Zalaegerszegi Bútorgyár 20 000 forintos irányárral jelölt garnitúrájába igen tetszetősen, jó ötlettel a négyméteres szekrénysorba építették be a kétszemélyes heverőt. Mind nagyon szépek az 1371-re tervezett bútorok, csak az esti gondolkodóba az embert, hogy a fotelok évről évre öblösebbek, nagyobbak, csupán „szorongva” férnek el (Folytatás a 6. oldalon.) Füstben, gőzben épül az út (f Nagy Éva felvitele) Timföldgyári ötletek Nem vesznek el a hasznos ötletek, újítások a Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyárban. Ezért felért is az üzemi szakszervezeti bizottság mellett működő közgazdasági bizottság négy albizottságának egyike, az újítási csoportja. A bizottság tagjai javaslatokat tehetnek az újítás megfelelő szintű és arányú anyagi elismerésére, ellenőrizhetik az ügyintézést, ám lehetőségeik mellett kötelességük, hogy irányítsák az üzemi újítómozgalmat. Az 1970. év első fél évének jó hírei részben már az ő eredményeiknek is tekinthetők: fél év alatt 25 újítást nyújtottak be a timföldgyári dolgozók. Hat hónap alatt 35 újítást bíráltak el a vállalatnál, kísérletre elfogadtak 14-et, megvalósításra négyet. Három találmányi bejelentés is volt a fél év alatt. Az újításokért és találmányokért a timföldgyárban 1970 első felében összesen 42 306 forintot fizettek ki.