Kisalföld, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
Szervezésből példásra vizsgáztak Sok, jó tapasztalat a szili Győzelemen A mezőgazdasági kultúrák közül a búza után a kukoricát termelik gazdaságaink a legnagyobb vetésterületen. A múlt 5 év alatt a kukorica terméshozama fejlődött a legjobban, így hazánk a negyedik a világon a kukoricatermesztésiben, hektáronként 38 mázsa májusi morzsolt átlagterméssel. Fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a takarmányszükséglet 70 százalékát a kukorica fedezi. Győr-Sopron megyében az idén 83 154 hold a kukorica összes vetésterülete, ebből 3038 holdon történik vetőmagtermesztés. A termesztésben rejlő lehetőségek, a korszerű növényvédelem és az agrotechnika lehetőségei még nincsenek kimerítve. Igen sok tényező indokolja a tudományos és gyakorlati munkát a kukoricatermesztésben. A jövő útjáról és a mostani tapasztalatokról tartottak kukoricafajta kísérleti bemutatót tegnapelőtt a szili Győzelem Termelőszövetkezetben. * * * Nagy Mihály, a tsz elnöke elmondotta: gazdaságukban sokáig gond volt a kukoricatermesztés. Két évvel ezelőtt még 16 mázsa volt a holdankénti átlag májusi morzsoltban. Korszerűbb agrotechnikát, jobb fajtákat alkalmazva az idén a becslések szerint 25—26 mázsa átlagra számítanak. Amíg az előbbi esztendőkben a szántóterületeknek csupán egyharmadán alkalmaztak vegyszeres gyomirtást és növényvédelmet, az idén már a terület 70 százalékát vegyszerezik. A fajtakísérletek gondjairól és eredményeiről Csetneki András, az MTA Martonvásári Kutatóintézet tudományos munkatársa beszélt Mint elmondotta, hazánkban a kukorica vetésterületének 92,6 százalékán, 2 178 620 holdon martonvásári fajtákat vetnek a gazdaságok. A többi keszthelyi, szegedi és jugoszláv hibrid. A nagy fajtaválaszték ellenére a kutatás nem áll meg. Jelenleg két fő iránya van a kutatásnak: az egycsövű és a két vagy több csövet hozó kukoricafajták kikísérletezése és továbbfejlesztése. A gazdaság Folytatás a 3. oldalon.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1970. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT -*■ XXVI. ÉVFOLYAM, 226. SZÁM ARA: 80 FILLÉR a Hókra emlékezünk „Én részemről egész életemben, minden téren, mindenhol és minden módon egy célt fogok szolgálni, a magyar haza javát.” Száz gyerekhang zengi ma Bartók Béla kórusműveit a róla elnevezett iskolában Győrött. Felcsendül a Levél az otthoniakhoz, a Senkim a világon, a Ne menj el című Bartók-mű. Hegedű- és zongoradarabokkal szerepelnek a kis diákok, tehetségükkel bizonyítják hűségüket, szeretetüket a nagy zeneszerző iránt. (Nagy Éva képriportja) (Bartók Béláról szóló megemlékező írásunk a 6. oldalon.) Az áldozatvállalók nem károsodnak Nagy Józsefné: „A könnyűiparon a sor” A könnyűiparban dolgozók átlagkeresete mintegy 13 százalékkal alatta van az ipari dolgozók átlagkereseteinek. A többi között ez is oka lehet az iparág egyre súlyosbodó munkaerőgondjának. Milyen lehetőség kínálkozna a bérkülönbségek csökkentésére? A BUDAPRINT Pamutnyomóipari Vállalat emblémájával díszített zsebkendőket ajándékoz az úttörőknek. A Ludas Matyi közismert szereplője, Jucika nemcsak a Pamutnyomóipari Vállalat áruinak hírverője immáron két éve, arra is szeretnék felhasználni, hogy munkásokat toborozzon az országos nagyvállalat szövőcsarnokaiba. A következő néhány év során arra lehet számítani, hogy néhány tízezerrel kevesebb fiatalt engednek útjukra a szakmunkástanuló-intézetek. Kevesebb kerülhet belőlük a könnyűipari üzemekbe is. Ki szövi majd és ki varrja meg a ruhákat? A könnyűiparban az egyik legnehezebb, a legtöbb munkával, megterheléssel járó szakma éppen a szövőnőé. El kell viselnie a por- és zaj ártalmat, s ennek a mesterségnek a képviselői három műszakiban tevékenykednek. Az iparban foglalkoztatottak száma közel 70 százalékban nő. Milyen intézkedéseket kíván tenni a könnyűipari tárca a munkakörülmények megjavítására, a nők és elsősorban az anyák, többgyermekes édesanyák helyzetének megkönnyítésére? Mikor és milyen módon lehetne megszüntetni a harmadik műszakot a textiliparban? Egyebek között ezekre az általános kérdéseinkre vártunk feleletet tegnap azon a sajtótájékoztatón, melyen Nagy Józsefné könnyűipari miniszter fogadta az újságírókat Budapesten a Parlament delegációs termében. Sok volt a kérdés és menynyit elöljáróban közölhetünk — részletesek a válaszok. Fontossági sorrend nélkül, egymás után adjuk közre őket. Kiegészítve a feleletet néhány dologgal. Az újságírók ugyanis most is azt tapasztalták, hogy Nagy Józsefné kitűnő gazda, a háziasszony szívélyességével fogadja a vendégeit, s ha már kérdezik, megtoldja a legújabb hírekkel közlendőit. — A könnyűipar csak nevében könnyű — kezdte a miniszterasszony. — Az egyik évben nem rendel a kereskedelem elegendő árut, a másikban, erre emlékezvén az ipar, a külföldi piacok felé fordulnak az üzemek, s arra panaszkodunk. Annyi bizonyos, hogy ezekben a napokban már az ország könynyűipari áruszükségletének nagy része az üzletekben, illetve a raktárakban van. A könnyűipari gyárak idáig azért hajráztak, hogy megfelelő árualapot készítsenek a hazai szükségletek kielégítésére. Az év hátralévő hónapjaiban viszont azért kell hajrázniuk, hogy exportfeladataiknak eleget tegyenek. (Folytatás a 2. oldalon.) Az épületlakatosok vállalása a szocialista üzem címért A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat lakatosüzemének dolgozói ez év áprilisában költöztek új munkahelyükre, a győri Fehérvári útra. A tágas, világos üzemcsarnokban jelenleg 230-an dolgoznak, többségük vidéki. Az épületek lakatosmunkái mellett az üzem dolgozói tartószerkezetek gyártásával is foglalkoznak. Évi termelési tervük 47 millió forint. A lakatosok 1963 óta minden évben teljesítették a szocialista üzem cím elnyerésének feltételeit; az idén nyolcadszor vesznek részt a versenyben. Vállalásaik legfontosab része a termelékenység növelése, és ez a legnehezebb feladatuk is. Az áprilisi költözködés összesen 460 munkanapkieséssel járt, ami a félévi tervteljesítésnél 3 millió forint elmaradást okozott. Az anyag- és alkatrészhiány szintén nehezíti a munkákat, torlódást eredményez. Az üzem dolgozói a munkaidő eddiginél jobb kihasználásával szeretnék megvalósítani vállalásuknak ezt a részét. Felajánlásaikban szerepel az önköltség csökkentése és a hulladékanyagok lehető leggazdaságosabb felhasználása is. Megváltozik az üzem környezete. Vállalták, hogy társadalmi munkában eltakarítják az építkezés maradványait, a téglatörmeléket és a szeméthalmokat. Vb-ülés a kenyérgyárben a kender üyemnyisége elég, a minőség® kifogásolható Pénteken tartotta meg ülését Győr Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága Győrött a kenyérgyárban. Az ülés egyetlen napirendi pontja: Győr város élelmiszerellátása volt, különös tekintettel a kenyérgyár munkájára A győri élelmiszerboltok 1970. X. félévében 313,3 millió forint forgalmat bonyolítottak le, az összes kereskedelmi forgalom 34 százalékát. Az élelmiszerek között legfontosabb a kenyér. A lakosság kenyérrel és sütőipari termékkel való ellátását a Győr és Vidéke Sütőipari Vállalat végzi. A kenyérgyárban naponta átlagosan 20 mázsa barna és 280 —400 mázsa fehér kenyeret sütnek. A kisebb sütőipari üzemek naponta 80 mázsa kenyeret hoznak forgalomba. Érdekes az, hogy a kenyérfogyasztás Győrött is, akárcsak az egész országban 20 százalékkal csökkent, és a jövőben is csökkenni fog. A péksütemény fogyasztása viszont nőtt. A lakosságnak kenyérrel és péksüteménnyel való ellátásánál a mennyiséggel általában nincs baj, csak a minőséggel. A minőség A kenyér minőségének javítására 1970. október 1-től kezdődően bevezetik a kenyérszabványt, amely előírja, hogy a különféle fajta kenyerekhez milyen lisztet kell használni. Megszabja a kenyér alakját, névleges súlyát. Az 1 kilogrammos vagy ennél nagyobb súlyú kenyér héján jól látható módon címkét kell elhelyezni, és azon fel kell tüntetni a kenyér megnevezését, a gyártó üzem nevét és a sütés napját. A fogyasztók körében legkeresettebb a kisüzemekben készített, úgynevezett házi kenyér, amelyből naponta 30 mázsát sütnek, ezzel azonban az igények felét sem tudják kielégíteni. Ehhez járul az is, hogy az említett mennyiség 60 százalékát a vállalat saját boltjaiban hozza forgalomba, amelyek a város olyan pontjain vannak, ahol a külföldi turisták gyakran megfordulnak. A sorban állás pedig nem valami felemelő látvány. (Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott az Elnöki Tanács (Második oldal.) Kis tisztség, nagy felelősség A most folyó, vezetőségválasztó párttaggyűléseken viselt valamennyi tisztség megtiszteltetés a viselőiknek. A pártélet e jelentős szervezeti aktusában ugyanis zavarokat okozhat a taggyűlés merev, suta levezetése, ennél is roszszabb, ha a jelölő bizottság és a szavazatszedő bizottság tagjai nem ismerik megfelelően a felsőbb pártszerv határozatait. Rendkívül fontos tehát, hogy e tisztségek mindegyikét tapasztalt és talpraesett kommunistákra bízzák. Van azonban egy, a taggyűlésen alig szereplő, de nagyon fontos tisztséget viselő pártmunkás, a jegyzőkönyvvezető, akinek a pártalapszervezet vezetőségének további munkájában, valamint a felsőbb pártszervek tájékoztatásában rendkívül nagy a szerepe, felelőssége. Fontos dokumentum ugyanis az újjáválasztó taggyűlés jegyzőkönyve, mely rögzíti a felszólalók észrevételeit, állásfoglalását, „elvárását” az újonnan megválasztott vezetőség irányába. A mostani taggyűlések első napirendi pontjaként az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi Irányelveiről, és a Szervezeti Szabályzat módosító indítványáról mondják el véleményüket az alapszervezetek kommunistái. Hozzájárulásukat adják a X. pártkongreszszuson véglegesen kialakítandó politika formálásához. S e hozzájárulást a jegyzőkönyvek továbbítják a felsőbb pártszervekhez. Fontos tehát, hogy e dokumentumok úgy tartalmazzák a véleményeket, állásfoglalásokat, ahogyan a taggyűlésen elhangzottak. Természetesen nem a szószerintiségen van a hangsúly, az élő beszédben elhangzottak lényege, veleje kívánkozik rögzítésre. A lényeg megragadása azonban nem könnyű, csak az képes rá, aki kellő politikai képzettséggel bír, ismeri a kongresszusi dokumentumokat, s benne él a pártmunka „sűrűjében”. Jó néhány taggyűlési jegyzőkönyv tartalma árulkodik arról, hogy e fontos tisztség betöltésére nem fordítottak méltó figyelmet, egyedüli szempont a gyorsírói tudás volt. Holott talán ez nélkülözhető leginkább e fontos dokumentum készítésénél. De nélkülözhetetlen a politikai érettség, a gyakorlati pártmunkában való jártasság. Annak megértése, hogy az újjáválasztó taggyűlés az alapszervezet kommunistáinak felelősségteljes tanácskozása arról, hogy mit szándékoznak tenni a párt politikájának még jobb megvalósításáért. S ezt kell tükröznie a jegyzőkönyvnek. Mivel a benne foglaltak vezérfonalként szolgálnak az újonnan megválasztott vezetőségnek, politikai támpontként a felsőbb pártszerveknek, e fontos dokumentum készítőjét tevékenységében magára hagyni nem helyes. Célszerű, hogy a taggyűlés elnöke, illetőleg a napirend előadója a hozzászólásokról feljegyzést készítsen, ezt a jegyzőkönyv tartalmával egybevesse, ha szükséges, kiegészítse. Természetesen szó sem lehet kozmetikázásról, önkényes korrigálásokról, a bírálatok, észrevételek megmásításáról, a jegyzőkönyv vezetője egyéni felelősségének csorbításáról, esetleges sértő, lebecsülő beavatkozásáról. A cél, hogy egyetlen észrevétel, bírálat se „felejtődjék” ki a jegyzőkönyvekből, ne vesszen el a taggyűlést követő munkából. Ehhez a „több szem, többet lát” elve hozzásegít, de nem kisebbíti a jegyzőkönyv vezetői tisztség megtisztelő voltát, nagy jelentőségét. JL-né