Kisalföld, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

2 HÉTFŐ: Ceausescu New Yorkba utazott. — Tito hazaérkezett nyugat-európai útjáról. KEDD: Befejeződtek a szovjet—francia tárgyalások, Pompi­dou hazautazott. — Diplomáciai kapcsolat Kína és Kanada között. SZERDA: Ünnnepi üléssorozat kezdődött az ENSZ-ben. — Befe­jeződtek Prágában a csehszlovák—nyugatnémet tájé­kozódó megbeszélések. CSÜTÖRTÖK: Elnökválasztás az Egyesült Arab Köztársaságban. — Szovjet­ béketerv a közel-keleti válság megoldására. — Péter János felszólalása az ENSZ-ben. PÉNTEK: Újabb összetűzések Jordániá­ban. — Tito fogadta­ McNamarát, a Világbank elnökét. SZOMBAT: Letette az esküt Anvar Szádat, az EAK új elnöke. Leleplezett vádak Az idén nyáron egynéhány esemény olyan reményeket keltett a világközvélemény­ben, hogy a vitás nemzetkö­zi kérdések rendezése előtt rohamosan csökkennek az akadályok. Mert szinte meg­lepő gyorsasággal jött létre a Közel-Keleten a fegyverszü­net, az idő tájt hasonló ütem­ben jutott el az aláírásig a szovjet—nyugatnémet szerző­dés ügye. Akkoriban szinte óvni kellett mindenkit az il­lúzióktól ... Két három hónap eltelté­vel mintha megfordult volna a széljárás. Egynéhány ese­mény láttán egyszeriben olyan félelem támadt az em­berekben, hogy a hideghá­ború fagyos fugalma válthat­ja fel a békés egymás mellett élés melengető légkörét. A jordániai polgárháború, a fegyverszüneti megállapodás meghiúsulása, majd az ame­rikai kardcsörtetés (Nixon­­körül a Földközi-tenger tér­ségében, szovjetellenes vá­dak), nos, mindezek valóban nem örvendetes fordulatok. De most meg mindenkit a pesszimizmustól óvnék ... Lehetetlen észre nem ven­ni, hogy nagyrészt a novem­ber 3-i amerikai törvényho­zási választásokkal függ ösz­­sze a nixoni propaganda-gé­pezet hidegháborús működte­tése. Úgy látszik, hogy a re­publikánusok, azaz a Nixon pártjabeliek az amerikai köz­vélemény jelentős részénél még mindig meglevő szovjet­­ellenességet akarják meglova­golni szavazatnyerés céljá­ból. De ezen a héten kibújt a szög a zsákból — egy másik irányban is. Laird hadügy­miniszter egy nyilatkozatá­ban ultimátum jellegű köve­teléssel lépett fel a SALT, azaz a szovjet—amerikai fegyverzetcsökkentési tárgya­lások ügyében. Egyéves ha­táridőt szabott a megegye­zésre. Ha ez idő alatt nem tudnak megállapodni, akkor az USA megkezdi az ameri­kai atomtengeralattjáró-flot­­ta „fejlesztési programját”. A fegyverkezési hajsza fokozá­sához pénz kell. A november 3-i választások után új kép­­viselőházat és új szenátust remél Nixon „agytrösztje”, vagyis olyan honatyákat sze­retnének látni a padsorok­ban, akik megszavazzák a sok milliárd dolláros progra­mot. (Amelyből természete­sen a hadiipar nagyjai húz­nak majd hasznot. Azok, akik Nixon politikai programját támogatják,­­ a kör bezá­rul ...) Divat lett mostanában a vádaskodás. Emlék­szünk ar­ra, hogy a Közel-keleti fegy­­vernyugvás színte masnayian már Izrael kor­mány anas szó­vivői elkezdték: az LAK meg­sérti a megállapodásokat, a Szuezi-csatorna nyugati part­ján légvédelmi rakétaálláso­­kat épít szovjet segítséggel — hangzottak: az izraeli va­dak. Az átutasok két-három imtg Washingtonban sem tá­laltak hitelre. Sőt, még cá­folták is Tel Aviv­ot. Akkor aztán fordulat történt az ame­rikai politikában. Nemcsak hogy egyik napról a másik­ra elfogadták, hanem maguk is saját módszerükké avat­ták a vádaskodást. A követ­kező vád az volt, hogy a jor­dániai polgárháború kezde­tén Szíriából, a szír reguláris haderő páncélos alakulatai vonultak be Jordániába. Na­pokig azt harsogták Wa­shingtonban, hogy a szír „ag­resszió” megtorlást kíván, fegyveres beavatkozásra készteti az amerikai kor­mányt. Aztán­­ kiderült, hogy a palesztin felszabadí­­tási mozgalom Szíriában le­vő, az ottani táborokban élő emberei voltak azok, akik át­mentek Jordániába a gerillák támogatására. A következő vád már nyíl­tan szovjetellenes volt. Szep­tember vége fel washingtoni kormányszóvivők határozot­tan állították, hogy a kubai Cienfuegos-ban a Szovjetunió tengeralattjáró-támaszpontot épít! Az amerikai sajtó ezt követően hecckampányba kezdett.. . Ez a vád is összeomlott. Ilyen körülmények között azonban nem meglepő, hogy az ENSZ jubileumi közgyű­lése sokat vesztett ünnepé­lyességéből, nem mind vál­tak valóra a hozzá fűzött re­mények, nem került sor ez alkalomból látványos vagy ami több­ eredményes csúcs­­találkozókra. Így is igen sok állam- és kormányfő, illetve külügyminiszter szólal fel a héten megkezdődött és tízna­pos időtartamra tervezett ju­biláns üléssorozaton. A Ma­gyar Népköztársaság nevében Péter János külügyminiszter foglalt állást a békés egymás mellett élés szükségessége mellett. A héten került nyilvános­ságra a szovjet kormány kö­zel-keleti rendezési terve, amelyről bízvást mondhat­juk: reális béketerv. Abból indul ki, hogy a Közel-Ke­let valamennyi államának, így természetesen Izraelnak is, joga van az önálló és biz­tonságos nemzeti létre. Tar­tós megegyezés azonban nem lehet az izraeli megszállás felszámolása nélkül, a térség államai közti békekötés nél­kül, Palesztina arab népei jogának elismerése nélkül. A szovjet béketerv az izraeli csapatok kivonását két sza­kaszban tartja lehetségesnek, az első szakasz befejezése­kor véget érne a hadiállapot. A határok megállapítása után demilitarizált övezete­ket hoznának létre a határ mindkét oldalán, esetleg nemzetközi ellenőrzéssel. A szovjet rendezési tervet az érdekelt országok kormá­nyaihoz eljuttatták. Egyiptomi részről máris kijelentették, hogy teljes mértékben egyetértenek a szovjet tervvel. Ez a megnyi­latkozás azért is jelentős, mert Nasszer halála után a nyugati sajtó találgatásokba bocsátkozott és változásban reménykedett. Reményeik nem váltak valóra: Anvar Szadat, Nasszer harcostársa és közeli munkatársa került népszavazás révén az elnöki székbe. ÍGY LÁTJA A HETET KOMMENTÁTORUNK, PALFY JÓZSEF: Női szavazók Kairóban az egyiptomi elnökválasztáson (Telefoto — AP—MTI—RS.) Péter Tunos az ENSZ-ben KISALFÖLD Sikerrel zárult a „Fegyverbarátság”-hadgyakorlat Szombaton volt az utolsó napja a Varsói Szerződéshez tartozó államok hadseregei „Fegyverbarátság” fedőnevű közös gyakorlatának. Ez al­kalommal megtekintették az eseményeket az NDK párt­os állami vezetői is, élükön Walter Ulbrichttal, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárával, az Államtanács el­nökével. A hadgyakorlat csúcspont­ja volt a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek közös és összehangolt harca az „ellenség” egyik csoporto­sulása ellen. A bolgár, a len­gyel, a magyar néphadsereg, a szovjet hadsereg, az NDK nemzeti néphadserege, a csehszlovák néphadsereg és Románia fegyveres erői, a „Fegyverbarátság”-gyakorlat döntő csatáját vívták, szo­rosan együttműködve a légi-deszant csapatokkal. A légi­erők és a tüzérség tűzcsapá­­sait kihasználva az „ellensé­ges” erőket végül is megsem­misítették. A feladatot igen bonyolult, rendkívül nehéz feltételek között hajtották végre. A törzsek és a csapa­tok mintaszerűen működtek. A gyakorlat utolsó mozza­natának befejezése után ke­rült sor az ünnepélyes záró­aktusra. Tizenhárom löveg hét díszössztüze jelezte, hogy a Varsói Szerződésben tömö­rült országok hadseregeinek „Fegyverbarátság” elnevezé­sű közös gyakorlata véget ért. Walter Ulbricht rövid be­szédben méltatta a gyakorlat jelentőségét, üdvözölte annak résztvevőit és további sike­reket kívánt a katonáknak a kiképzésben és személyes életükben. Ezután Walter Ulbricht le­jött a díszemelvényről és ér­tékes ajándékot adott át több katonának példamutató ki­képzési eredményeik, vala­mint a gyakor­laton nyújtott kiemelkedő teljesítményük jutalmaként. A magyar nép­hadsereg katonái közül ju­talmat kapott Váradi Ferenc alezredes, Csordás Lajos törzsőrmester, Vajda Gábor törzsőrmester, Szanyi Imre szakaszvezető, Varga Attila honvéd és Tölgyes János honvéd. Az ünnepélyes záróaktus színes tűzijátékkal fejeződött be. Ma a „Fegyverbarátság”­­hadgyakorlat befejezése al­kalmából Magdeburgban nagyszabású katonai dísz­szemlét rendeznek. (MTI) ESTI tá BUDAPEST Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára, a X. párt­­kongresszus előkészítésének néhány tapasztalatáról nyi­latkozik ma este a „Hét” cí­mű tv-műsorban. A beszél­getést a Kossuth adó este 10 óra 15 perckor közvetíti, támadta ugyan a kormányt. ★ A Csepel Vas- és Fémmű­vek kommunistái szombaton tartották pártértekezletüket. Az értekezleten részt vett és felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, továbbá je­len volt Németh Károly, az MSZMP Politi­kiai Bizottsá­gának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára. PÁRIZS Schumann francia külügy­miniszter szombaton megbe­szélést folytatott Nguyen Thi Binh asszonnyal, a Dél-viet­nami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminiszteré­vel. Az egyórás megbeszélé­sen Nixon amerikai elnök legutóbbi javaslatairól volt szó. Bind asszony megma­gyarázta, hogy kormánya mi­­ért veti el az amerikai el­nök javaslatait. Mint távo­zóban újságírók előtt kije­lentette, Schumann külügy­miniszter megértést tanúsí­tott a DIFK szempontjai iránt. KAIRÓ Anvar Szadat, az EAK megválasztott elnöke szom­baton délután letette a hiva­tali esküt az egyiptomi nem­zetgyűlés előtt. NEW YORK Mintegy ezer ember ünne­pelte a hatvanéves Gus Half-t, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának fő­titkárát, az amerikai kom­munista és munkásmozga­lom kiemelkedő harcosát. BANGKOK Az amerikai katonai pa­rancsnokság bejelentése sze­rint szombaton megkezdődött a Dél-Vietnamban harcoló amerikai csapatok kivonásá­nak ötödik szakasza, amely­nek során 40 ezer katonát szállítanak haza. Jelenleg 384 ezer amerikai katona tar­tózkodik Dél-Vietnamban. BONN Szombaton mind Brandt kancellár, mind az ellenzék két vezetője, Bartel és Strauss nyilatkozott az NSZK belpolitikai helyzetéről. Brandt magabiztosan ítélte meg a kormánykoalíció hely­zetét. A két ellenzéki vezető támadta ugyan a kormányt, de szavaikból kitűnt, hogy az ellenzék jelenleg nem kíván­ja átvenni a kormányzást. (MTI) Veszélyekkel terhes a calabriai zavargás A helyzet továbbra is fe­szült Calabriában. A hatósá­gok katonai egységeket von­tak össze Battipaglia és Villa san Giovanni körül, hogy biztosítsák a vasúti forgal­mat, valamint a San Giovan­ni kikötő működését. A dél-olaszországi tarto­mányban kirobbant zavargá­sok átterjedtek Messinára és Palermóra is, ahol külön­böző fasiszta szervezetek, a lakosság gazdasági és szo­ciális elégedetlenségét ki­használva, zavargásokat szí­tanak. Az OKP vezetősége szom­baton foglalkozott a Reggio di Calaibriai helyzettel. Meg­állapította: a kialakult vi­szonyok „veszélyekkel terhe­sek a déli tartományok és az egész ország demokráciája szempontjából”. A pártvezetőség három fő pontban foglalta össze a ten­nivalókat: 1. Letartóztatni és felelősségre vonni azokat, akik tudatosan és előre meg­fontolt szándékkal szítják a törvénysértéseket, fasiszta provokációkat. 2. Szembe­szállni a tartományi auto­nómia csorbítására tett kí­sérletekkel. 3. Minden erővel törekedni kell a tartományi problémák megoldására, Ca­labria gazdasági és szociális fejlesztésére. (MTI) Jövedelem, életszínvonal Napjainkat a vezetőséget újjáválasztó taggyűlések ta­pasztalatokat összegező elemző, alkotó munkája, a­­ pártkongresszusra készülő párttagság és pártonkívüli tömegek véleményt cserélő rendkívül élénk vitatkozó kedve jellemzi. Különböző nézetek, sokszor egymásnak ellentmondó vélemények csapnak össze. Tíz- és tíz­ezrek vitatják nagy felelős­séget, hozzáértéssel a kong­resszusi Irányelveket és a Szervezeti Szabályzat módosí­tott tervezetét. Bár a viták­ban különböző nézetek üt­köznek, az félreérthetetlenül kicsendül a véleményekből, hogy a lényeget illetően az alapvető kérdésekben a vi­tatkozó felek között egyetér­tés van, és az is, hogy pár­tunk politikai vonalvezetése mellett, érte emelnek szót valamennyien. Véleményük őszinte nyilvánításával, kri­tikai megjegyzéseikkel, ja­vaslataikkal és elképzeléseik­kel az a törekvésük, hogy szocialista társadalmat építő munkák legfontosabb felada­tait, célkitűzéseit az elmúlt évek tapasztalatai alapján még jobban, céltudatosabban valósítsuk meg. Természetesen a viták ve­lejárója az is, hogy egyes kérdésekben nem a valóság­nak teljesen megfelelő, ha­nem a torz vélemények erő­södnek meg; nem a tudomá­nyosan megalapozott, hanem a felületes, ferde érvek ke­rekednek felül, és a téves nézetek terjednek el, első­sorban az információk szűk és pontatlan bázisa miatt A torzításoknak jó alkalmat te­remt, ha nem értik meg, vagy félreértik alapvető céljain­kat; így fordulhatott elő, hogy még a IX. pártkong­resszus határozatait kétségbe vonták, félreértették, sőt fél­re is magyarázták számos he­lyen. Az utóbbi hetekben — fő­leg a vezetőséget újjáválasz­tó párttaggyűlések fórumain, vitáiban — sokan tették szó­vá, hogy a IX. kongresszus­ határozatai alapján hozott számos kormányintézkedés kedvezett a parasztságnak. Több felszólaló is helytelení­tette a paraszti rétegnek a munkásokénál gyorsabb üte­mű jövedelemnövekedését, és állította, hogy a paraszt­ság életszínvonala meghalad­ja a munkásosztályét. E meg­állapítás alapján tették fel a kérdést: ha szociálisan üst építő hazánkban a munkás­­osztály a forradalmi vezető erő, a parasztság pedig a szö­vetségese, miért lehetséges, hogy a szövetséges kap töb­bet a nemzeti jövedelemből? És ehhez még hozzáteszik: ez nem helyes, sérti a munkás­osztály érdekeit, elősegíti a szövetség felbomlását. Éppen most, amikor a X. pártkongresszusra készülünk, és számot vetünk az utóbbi négy esztendő munkájával, eredményeivel, sikereinket összegezzük, a gondokat, a problémákat pedig őszintén, nyíltan feltárjuk, most szük­séges, hogy a IX. kongresz­­szuson hozott határozatokat helyesen értékeljük, rámu­tassunk a félreértésekre, tor­­zításokra, és ha kell, meg­győző érvekkel magyarázzuk továbbra is azokat, és szín­vonalas, meggyőző agitációs és propagandamunkával se­gítsük a vitatott kérdések tisztázását. Pártunk a IX. kongresszu­son két fő kérdésből — és nagyon helyesen, elsősorban a munkásosztály érdekéből — kiindulva határozta meg a munkás-paraszt szövetség megerősítését célzó intézke­déseket. Az egyik a világ­ban végbemenő tudományos technikai fejlődés kérdése, amely főleg a mezőgazdasági termelőerő vonatkozásában jelentkezik, a többi között abban is, hogy az állati vo­nóerőt mindenütt kiszorítsa a gépi technika. A vegyipari termékek alkalmazását gyor­sítjuk, gyártását pedig erő­teljesen növeljük. A gyom­irtószerek, műtrágyák, vala­mint az új növény- és állat­fajták, hibridek elterjedését segítsük, elő. És érjük el, hogy a mezőgazdaságban a kézi erővel végzett nehéz fi­akat munkát egyre inkább a gépekkel végzett munka vált­sa fel. Csak ez lehet a jövő útja. S ez a helyes felismerés pártunk érdeme, hiszen még öt-hat évvel ezelőtt az agro­technika, a gépesítés, a ke­­mizálás nem volt megoldott a mezőgazdaságban. A másik alapvető kérdés, hogy a tulajdonviszonyok fejlődése alapján — azonos szocialista gazdasági alapon a termelőszövetkezetek is szo­cialista üzemek — a paraszt­ság egyre inkább közeledik a munkásosztályhoz. Nem cso­da, ha az elmúlt időszak vita­fórumain sokszor feltették a kérdést: kellő arányban van-e a két osztály egy főre jutó reáljövedelme? E kérdés felvetése jogos, hiszen a magyar mezőgazda­ság szocialista úton halad, és így a termelőszövetkezetek birtokain végzett munka ugyanúgy szocialista jellegű, mint a nagyüzemi, éppen emiatt jogos a termelőszö­vetkezetekben dolgozók mun­kájának megítélését ehhez igazítani. Ezt ismerte fel pártunk és a IX. kongresszuson ennek a felismerésnek megfelelő ha­tározatokat hozott; megálla­pította, hogy a mezőgazda­ságban kialakultak a szocia­lista termelési viszonyok, a tsz-parasztság jövedelmei, szociális viszonyai közötti összhang megteremtésének feltételei. Az összhang megteremtésé­hez viszont megfelelő intéz- Í­HO október 18., vasárnap

Next