Kisalföld, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
1970. október 18., vasárnap 25 éve történt Választási előkészületek A közeledő országgyűlési választások előkészítésében és végrehajtásában — a munkáspártok és szakszervezetek mellett — a nemzeti bizottságokra is jelentős szerep várt. E szervek országos központjának elnökségei már idejében felhívást intéztek valamennyi nemzeti bizottsághoz, hogy tekintélyük és politikai befolyásuk teljes latbavetésével őrködjenek a választások tisztaságán. Győr polgármesterének a közigazgatási bizottsághoz beterjesztett időszaki jelentéséből az derül ki, hogy a vidéki bizottságok túlnyomó többségéhez hasonlóan, a Győr Városi és Vármegyei Nemzeti Bizottság is felismerte feladatának rendkívüli fontosságát, mindent elkövetett a zavaró körülmények elhárításáért. Azt azonban nem tudta megakadályozni, hogy a koalícióba tömörült demokratikus pártok közül, az SZDP jobboldali vezetői és csoportjai, a nagyobbrészt reakciós elemekkel feltöltött Független Kisgazdapárttal együtt, meg ne valósítsák — a széthúzás szándékos növelésére irányuló — terveiket. Köztudott, hogy a Magyar Kommunista Párt, a két munkáspárt közös választási listán való indulása mellett foglalt állást. Ugyanezt a kívánságát nyilvánította ki a helyi Szakmaközi Bizottság is, hogy a munkásegység gondolatát ezáltal is kifejezésre juttassa. Győr-Moson megye szociáldemokrata pártvezetősége azonban — a jobboldaliak nyomására — a javaslatot elutasította és ezzel megyeszerte a választási harcok kiélezésére irányuló akciók kezdődtek a munkásegység bomlasztása céljából. A Független Kisgazdapárt is természetesen tekintélyes erőket vonultatott fel az utolsó hetekben, sőt, sorai mögött a fasiszta elemek maradványai gyakrabban hallatták szavukat. Illegálisan készített röplapjaikon — többek között — „Szabad Magyarországot akarunk!” feliratú nyomtatványokat szórtak Győr utcáin és a falvakban. Hatékony támogatást — néhány baloldali SZDP pártvezetőtől és a Nemzeti Parasztpárttól kapott az MKP. Ez volt az általános politikai helyzet október harmadik hetében, amikor az új alapokon megindult élet kibontakozását rossz szemmel néző, antidemokratikus elemek, gazdasági síkon is alaptalan támadásokat intéztek a hatóságok, a felelős vezetőik ellen. Jellemző például, hogy a Hangya budapesti központja, sőt az Országos Szövetkezeti Tanács éppen akkor emelt panaszt a főispánnál amiatt, hogy a Hangya-szövetkezetek, (amelyek a nagybirtokosok és a módos parasztok érdekvédelmi szervei voltak), hátrányos áruellátásban részesülnek, a felszabadulás után alakult szocialista szövetkezetekkel szemben. A vád koholmány volt, mivel az utóbbiak önellátó alapon és szervezetten gondoskodtak árukészleteik folyamatos feltöltéséről. L. A. Van-e olaj a Kisalföld alatt? (Folytatás az 1. oldalról.) Ma azonban a kutatók műszerekkel és geológiai módszerekkel megismerhetik a föld mélyebb rétegeit is. A geológusok már jó két éve végeznek szeizmikus kutatásokat a Kisalföldön, és vizsgálódásaik megerősítik a korábbi feltételezést: a kisalföldi medencében vastag, porózus, lyukacsos szerkezetű réteg húzódik a mélyben. Ezeknek az adatoknak az alapján Bősárkányban 4500 méterig tartak, de az üledékes kőzeten nem tudtak átjutni. A nagy kérdésre, hogy van-e olaj, nem kaptak választ. A sikertelenség nem kedvetlenítette el a kutatókat, és nemrég Görngü és Mosonszentjános tájéskán kecsegtető szerkezetre bukkantak. tejár, olajat találnának, még nagyobb hévvel látnak a kutatáshoz. Az olajra új iparág telepedhetne a Kisalföldre, az országnak ez az energiában legszegényebb tájegysége, önellátó lehetne. — Biztos vagyok benne, hogy van olaj a Kisalföld alatt — mondja Szalánczi György dr. —, csak meg kell találnunk. Azon leszünk, hogy mielőbb termelő kutakat telepítsünk erre a vidékre. Lehet, hogy évekig hiába dolgozunk, de ha egyszer megtaláljuk az olajmezőt, megtérülnek fáradozásaink. Ferenczi József Megvallatják a Kisalföldet A geológusok a föld alatt — a pince boltozatához hasonlítható —, úgynevezett szerkezetet keresnek.. Az olaj ugyanis csak vízzel és gázzal együtt található. Az anyagok fajsúlyuk szerint helyezkednek el. Alid a víz, fölötte az olaj, tetejében a földgáz. Ahol ilyen boltozatos szerkezetet sikerül kimutatni a tengeri üledékes kőzetben, ott lehet remény az eredményes kutatásra. Gönyűin ilyen szerkezetet találtak 4000 méterre a felszín alatt. A mosonszentjánosi szerkezet mélysége 3000 méter. A geológusokfolytatják a szeizmikus kutatást, újabb olajjal telt szerkezeteket keresnek. Jövőre felvonulnak Gönyün és Mosonszemtjánoson az olajt kereső bányászok. A fúrásoktól újabb hasznosítható adatokat várnak. Ma már a magyar olajbányászok 5500 méteres mélységig képesek lefúrni, remény lehet tehát rá, hogy a Kisalföldet sikeresen megvallassák. Jövőre összesen 15 000 méternyi réteget fúrnak át, 1972-ben 30 000 méternyit, 1975-ben pedig 10— 15 kutat fúrnak a Kisalföldön. Ez a terv. Ha közben azonban valamelyik fúrás siker KISALFÖLD Az Eötvös-kiállítás megnyitásához Régi adósságot törlesztettünk Újsághír: Tegnap délelőtt 11 órakor nagyszabású ünnepséggel megnyitották a Tihanyi Múzeum öt helyiségében berendezett Eötvös Lóránd emlékkiállítást. A ritkaságszámba menő gyűjteményt most állítják ki először a nagyközönség előtt. Régi adósságunkat törlesztették a rendezők a legnagyobb magyar fizikus emléke előtt. Csodálatos életpálya Az Eötvös-féle ingáról minden iskolás gyermek tanul, de valljuk meg őszintén, hogy Eötvös Lóránd tudományos sikereiről, s magáról a nagy humanistáról vajmi keveset tudnak ... A teljesség igénye nélkül fussunk végig életének néhány jelentős állomásán. Tanára, és rektora volt a budapesti tudományegyetemnek, tagja és egy ideig elnöke a Magyar Tudományos Akadémiának; évekig országgyűlési képviselő. Rövid ideig vallásos közoktatási miniszter, és ebben a funkcióban jelentős szerepe volt a liberális egyházpolitikai reformok kivívásában (polgári házasság, polgári anyakönyvvezetés stb.). Megteremti a fizikai ismeretterjesztést, annak kiadóvállalatát (a mai Gondolat Könyvkiadó ősét), létrehozza a Mathematikai és Physikai Társulatot, megindítja a társulat folyóiratát a francia példa nyomán, a tehetséges bölcsészhallgatók segítésére megalakítja az Eötvös József Kollégiumot. Ezeken kívül korának híres fotósa, és szenvedélyes turista, is volt. Van abban valami érdekesen szép, hogy Eötvös Lóránd 1848-ban, a forradalom nyarán született, és 1919 tavaszán, a Tanácsköztársaság temette el. Azon az április 11- én a Nemzeti Múzeum oszlopcsarnokában, a Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa, Lukács György mondott beszédet ravatalánál: „A világ proletariátusának zászlaját hajtjuk meg a tudomány előtt, midőn Eötvös Lórándot, a proletariátus első nagy halottját búcsúztatjuk...” Einsteint igazolta Eötvös Lóránd tudományos érdemeit számos nagyszerű kísérlet, tanulmány fémjelezi. Talán legismertebb a leggyengébb anyagi hatás, a gravitáció tanulmányozásának érzékeny műszere, amelyet Eötvös-ingaként tart számon az utókor. A műszer és továbbfejlesztett változatai szolgáltatják ma isaz alapot a föld kincseinek kutatásához. (Eötvös-ingával fedezték fel például Venezuela és Texas olajmezőit, és itthon a zalai kőolajvidéket.) Eötvös kísérleteit és tudományos eredményeit Albert Einstein, a XX. század géniusza is elismerte. Einstein relativitás-elméletét már csak az Eötvös utáni nemzedékek igazolták, de az általános relativitás elmélet alapja mindig Eötvös egyik híres kísérlete (a súly és tömeg arányosságának bravúrosan pontos mérése) marad! Miért éppen Tihanyban ? Szeptember végén Tihanyban jártam, ahol a rendezők már az anyag utolsó válogatásánál tartottak. Dr. Uzsoki András a Tihanyi Múzeum igazgatója beszélte el a kiállítás történetét. Elmondta, hogy az ötletet az adta, hogy az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet Tihanyi Obszervatóriumában egy szobára való Eötvös-dokumentumot tároltak. Megnyerték az ügynek (nem volt nehéz!) dr. Marx György akadémikust, Nemes Lászlót, az obszervatórium vezetőjét, és megkezdődött az az egyéves gyűjtőmunka, amelynek eredménye a hallatlanul gazdag anyagú kiállítás. Számos tudományos intézmény — és más szervek, például a Badacsonyi Állami Gazdaság, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt stb. — anyagi és erkölcsi segítségével nagyszerűen sikerült a rendezés. A kiállítás bezárása után (áprilisig tekinthető meg) állandó múzeumot kívánnak szentelni a legnagyobb magyar fizikus emlékének a már említett tihanyi obszervatórium épületének kibővítése után. (A tihanyi helyszín különben Eötvös Lóránd 1901. és 1903-ban, a Balaton jegén végzett méréseire utal.) Csiszka Antal Szépkiejtési Próza és vers címmel szépkiejtési versenyt rendeztek a soproni Pataki István Ifjúsági Házban. A 25 iskolás és üzemi fiatal szabadon választott szöveggel állt a háromtagú értékelő bizottság elé. Legtöbben Váci Mihály, Radnóti, József Attila, Móra és Kosztolányi műveiből adtak elő részleteket. Dr. Augusztinovicz Elemér, a zsűri elnöke az első helyezésért járó könyvjutalmat Prenka Piroskának, a soproni Óvónőképző Intézet hallgatójának adta át. Őt követték Farkas Erzsébet, a József Attila Gimnázium tanulója és Szilágyi Mária, az Óvónőképző hallgatója. A jól sikerült verseny célja a szórakozáson kívül az volt, hogy az ifjúsági ház mikroszínpadának a versenyben tetagjait bővítsék kétséget sejtettek, hét fiatallal, akik vagy árultak el Prenka Piroska prózát mond. Szabálytalan útijegyzetek (4.) A kultúra palotája Drezda az Elba völgyében hatalmas területen fekszik. 1500-ban még kis halászfalu volt, ma 600 000 lakosa van. Zenei, képzőművészeti élete világhírű. A belváros jellegzetes arculata aXVIII. század első felében alakult ki, olasz építészek tervei szerint, reneszánsz és barokk stílusban. 1945. februárjában a bombázások következtében az épületek 75 százaléka elpusztult, megrongálódott. Évekig nagyobb gond volt a romok eltakarítása, mint az újjáépítés. De, hogy az utóbbi időben milyen rohamütemben folyik az építkezés, arról magam is meggyőződtem: alig ismertem rá a három évvel ezelőtti városközpontra, melynek kialakítása még folyamatban van. Méltán büszkék a drezdaiak a modern szálloda és üzletsorokra, s főleg a kultúra palotájára, mely nemcsak a város, hanem a megye szellemi és kulturális központja Egy éve készült el, az NDK megalakulásának 20. évfordulójára. Otthont ad ez a kívül-belül hipermodern palota a színház kivételével mindenféle kulturális rendezvénynek. Kétezernégyszáz személyes nagytermében sok híres karmester és előadóművész fordul meg, koncertek (évi 116) és országos, sőt, nemzetközi konferenciák váltják egymást A 200 személyes stúdiótermében, a kiállító- és zenetermekben a számos kisebb klub- és szakköri helyiségben öntevékeny művészeti csoportok tevékenykednek, a tagság száma 10 000 körüli. Étterem és presszó egészíti ki az objektumot — a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központhoz hasonlítható, csak tágasabb, levegősebb, nagyobb. Az első év bevétele 3 millió márka volt, a kiadásokra 2 millió 201 ezer márkát fordítottak. (Egy napi teljes üzemeltetési költség átlagosan 6400 márka.) A cél az, hogy a bevétel fedezze a kiadásokat, nem törekszenek anyagi haszonra, éppen ezért a helyárak is mérsékeltek: 2—10 márka. — Mindezt — rendkívül lelkesen és sokkal részletesebben — Dietrich Albert művészeti igazgató mesélte el a kultúrpalota presszójában miután Thüringiából — a Wartburg, Eisenach és Erfurt gazdag szépségei követték a felejthetetlen Weismart — visszatértem Drezdába Megnéztük az épületet, s délután 4 előtt 10 perccel közölte kalauzunk, hogy még ihatunk egy kávét, de aztán megyünk tévét nézni. A presszóban találkozunk Rudolf Donath-tal, a Drezdai Állami Színház kitűnő karakterszínészével, ő majd kiegészíti a tévében látottakat — Mit fogok a tévében nézni? — fordultam segélyt kérően a tolmácshoz. — Azt mondja az igazgató, hogy riportfilmet a meisseni munkásszínjátszókról. Donath a vezetőjük, azért jön. Meg is jött. Nagy darab, lezser öltözetű férfi, közvetlen, természetes. S az orgánuma — mintha Bessenyei Ferenc szólalt volna meg. A bemutatkozás után szedelőzködtünk, hogy átmegyünk egy irodába, ahol van tévé, amikor megjött Klaus Harder, a Goethe-rajongónak és Faust-szakértőnek megismert kollégám. A következő percekben ennek oka, és az is tisztázódott, miért beszél olyan feltűnően szépen németül. A képernyőn előbb a porcelángyárat láttuk — két nap múlva „igaziból” is végignéztem — mindennapos munka folyt A második snitt: izgatott telefonálgatás — meg kell menteni egy estét Drezdában, mert a színház valami miatt nem tudja megtartani a meghirdetett előadást. Azonnal össze kell hívni az Asfaust szereplőit. Az együttes fele a gyárban, a többiek már otthon: munkások, anyák, lányok, fiatalok, idősek. A következő képsor már a színpad: egy Fauts-i monológot mond — Klaus Harder. Igen, a kollegám, aki ott ül mellettem a készülék előtt. (Tavaly még Meissenben tanított, most is tagja az együttesnek.) Hát ez a meglepetés, amit drezdai kollégáim és a kultúrpalota igazgatói szerveztek nekem — az apropóra jött tévéműsor kapcsán — tökéletesen sikerült. A film bemutatta, hogyan készült az együttes, jeleneteket láttam a próbákról, az együttes közös kirándulásairól, a szereplőkről munka közben, akik „csak” annyiban különböztek munkatársaiktól, hogy esténként a Faustot próbálták és játszották. — De hiszen ez rendkívül nagy feladat, hogy is mertek vállalkozni rá — fordultam az adás után Rudi Donáthhoz. — Mikor alakult ez a meglepően színvonalas együttes? — Tizennyolc éve. Én is ott kezdtem, mint porcelángyári munkás. Onnan kerültem a színházhoz. A Fausthoz persze fokozatosan jutottunk el. Először mesejátékokat és könnyebb fajsúlyú darabokat játszottunk. — Mennyi ideig készültek az Ősfaustra? — Egy teljes évig, heti három próbával. Az előadásból aránylag keveset látott a tévében, de valójában jó, mindenhol nagy sikerünk volt vele. A munkásszínjátszók országos fesztiválján Berlinben aranyérmet nyertünk vele. — Hányszor adták elő? — Huszonhatszor. Általában minden darabot huszonötször játszunk. De hangsúlyoznom kell, hogy magánál a szereplésnél is lényegesebb az, hogy egy éven keresztül foglalkozhattunk a Fausttal, az együttes tagjai — s rajtuk keresztül családtagjaik, barátaik — tárgyi és filozófiai ismereteket szereztek. Sokat vitatkoztunk, éjszakába nyúló beszélgetéseken kovácsolódott eggyé a csoport, s ez talán az országos hírnévnél és az aranyéremnél is fontosabb. Rudi Donáthnak igaza van, rendkívül fontos az öntevékeny művészeti munka kultúrpolitikai hatása, ismeretterjesztő volta — de ennek elengedhetetlen ösztönző előfeltétele a szereplési lehetőség. Ami akkor derül ki persze, ha nincs. De ez — sajnos — már hazai probléma. Medve Imola 7 I Mister Mélységes, süvöltő szelek, vad vizek birodalmában a kotrómester otthon van. Nem beszél magas lóról, legfeljebb magas gépről, huszonöt tonnás sárga markolóról. Ha a keze olajos, csuklóját nyújtja, őszinte barátsággal. A kapuvári téesz kavicsbányájában október eleje óta szél-oroszlánok laknak. Kemény Imre, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kotrómestere megmosolyogja az embert, amikor a szeme láttára nehezül el a ceruza a meggémberedett kézben. Neki, aki 1954 óta számlálhatatlanul szegült szembe a természet erőivel, fura mások hidegérzékenysége. A kotrómester mesélni kezd. Hallgatója felül vele a képzelet szülte griffmadárra, s meg sem állnak a pécsi hőerőműig. Ott megmeríti jó párszor tízmázsás kanalát a csökönyös földben, s névtelen hősként odébbáll Gyorsan, szinte észrevétlenül. Az ősz még Bantapusztán találja, a tavaszt már a Szigetközben az árvíznél. Az árvíz ma már csak emlék a kotrómesternek. Azóta újabb poklokat járt. Egyszer még az országhatárt is átlépte és a szomszédos Szlovákiában viaskodott az országokat átszelő, öreg Dunával. De ez most nem is fontos. Hónapok után újra magyar földet eszik a markoló. Kanalával félköbméterenként fogyasztja a kavicsot. Amit ma kimarkol, abból holnap betonelem lesz, a betonelemből lakóház, gyár. Így ékelődik be a kotrómester láncszeme a nagy láncba, amelyben ott vagyunk mindannyian, nélkülözhetetlenül. A kotrómesternek van családja, két gyermek és a feleség. Bárhol tartózkodik is, szombaton mindig hazalátogat. Hazaviszi az idegen illatokat, távoli tájak válaszra áhító üzenetét. Más napokon egyedül van, azaz dehogy egyedül, a brigáddal. Munka után alaposan lemosakszik, szokása szerint megborotválkozik s a zöld lakókocsiban leül olvasni. Az olajkályha melege ott duruzsol a szépirodalmi művek és a kalandregények hősei körül. A vacsora készítése szertartás. A brigád megelégelte a hideget. Ezért a kotrómester megtanult főzni, s ma ő a vállalat egyik vándor szakácsa. Pákovics Miklós