Kisalföld, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

1970. november 22., vasárnap Egy percre sem maradtak magukra Fertőszéplakon éveken ke­resztül csak­ azt mondhatták el, hogy nincs jó KISZ-élet­. Időnként a községiben, a tég­lagyárban is fellángolt a szándék a fiatalok összefogá­sára, de kevés eredménnyel. Két évvel ezelőtt, 1968 szeptemberében a Jókai Ter­melőszövetkezet fiataljai ön­álló KISZ-szervezetet alakí­tottak, amelyben megtalálták helyüket az iskola fiatal ne­velői is. Titkárrá Balogh Ho­va pedagógust , választották. Jól tették, hiszen ő nagy fe­lelősséggel és so­k szeretettel látott az ifjúság szervezésé­hez. TANULNAK, SZÓRAKOZNAK Most, két évvel később Far­kas Anikó, a tsz brigádveze­tője a titkár. A megalakuláskor elhatá­rozták, hogy bizonyítanak: aktív KISZ-élettel, a tagság példás magatartásával. Első teendőjük az oktatás meg­szervezése volt. Azóta min­den évben teljes létszámmal, huszonkét résztvevővel hall­gatják a KISZ politikai sze­mináriumot. Az eredmény nem maradt el. Már az első évben Breidenbach Katalin tanítónő vezetésével elnyer­ték a ,,Kiváló oktatókör” cí­met. A második évben pedig a KISZ Központi Bizottság dicsérő oklevelét a politikai oktatás eredményeiért. A foglalkozásokat „Ki mit tud?” formában politikai, irodalmi, földrajzi kérdésekből össze­állított vetélkedőkkel teszik érdekessé. A vezetőség arra törekszik, hogy a tanulás mellett kul­turált szórakozást is nyújtson a­ fiataloknak. Ezért megala­kították az irodalmi színpa­dot. A tizenhat tagú csoport röviddel a megalakulás után, a Tanácsköztársaság 50. év­fordulóján műsorral mutat­kozott be, és azóta is rendsze­resen szerepel a községben rendezett ünnepségeken. A fiatalok részt vettek az 1969- es járási kulturális­­ sereg­szemlén. Színvonalas irodal­mi összeállításukkal arany oklevelet nyertek. Jó eredményeket értek el a politikai és világnézeti ne­velésben. Két év alatt három fiatalt ajánlottak a párt so­raiba. Figyelemmel kísérik a fiatalok szakmai munkáját. A KISZ-esek közül tizenketten szocialista brigádban dolgoz­nak. Közösen vesznek részt a társadalmi munkáiban, amely­nek jutalma a közös kirán­dulás. KLUBKÖNYVTÁR A fertőszéplakír fiatalok­ na­­gyon szép otthonnal gazda­godtak. A tanács,­­ az Ikva menti Zöld Mező Tsz és a KISZ járási bizottsága se­gítségével klubkönyvtárat avattak az idén november 7- én. Az új bútorokkal ízlése­sen berendezett mozi-, szín­házterem, a könyvtár, a tár­salgói a klubszoba, a szép könyvek, társasjátékok, le­mezjátszó, magnetofon, tele­vízió kulturált szórakozást nyújt. A klubnak 167 tagja van. Sokan a környékről jön­nek. Hetenként négyszer van klubdélután. A programban kötött és szabad foglalkozá­sok szerepelnek. Az eredmények magukért beszélnek. Nemcsak a fiata­lok, hanem a felnőttek is el­ismeréssel szólnak a jó ifjú­sági életről, a szép otthonról. SEGÍTŐ felelősség Hogyan teremtették meg Fertőszéplakon az ifjúság kulturált életét, szórakozá­sát? Mindenekelőtt azt kell mon­dani, hogy a fiatalokban min­dig és mindenütt megvan a vágy és a készség a szerveze­ti életre, a művelődésre, a szórakozásra. Ezt ismerte fel és tett érte sokat a fertőszép­laki KISZ-szervezet vezető­sége. Szép terveik megvalósítá­sához sok segítséget kaptak. Szavaikkal élve: egy percre sem maradtak magukra a munkában. Mindig mellettük álltak a pártszervezet tagjai, a KISZ-bizottság, a gazdaság vezetői, és az első időben a község iskolájának öt fiatal tanítója. Sok elismerő szó il­leti a tsz fiatal agronómusát, Schweiger Rezsőt, aki a mű­velődési­ otthon igazgatója, betanítója a színjátszó kör­nek, és Horváth Józsefet, a fertődi­­keverőüzem dolgozó­ját, tiszteletdíjas könyvtárost és klubevezetőt, és másokat is, akik szabad idejüket felál­dozva, törődnek ma is a fia­talokkal. Horváth Irma Megyénkben május—júniusban a fel­­szabadulási, illetve a Lenin-centená­­riumi munkaverseny kongresszusi mun­kaversenyként folytatódott, azóta sok si­kert értek el a dolgozók a felajánlásaik teljesítésével. Volt azonban, ahol majdnem rostél­­­lék a kongresszusi munkaverseny anya­gi ösztönzését, a többletteljesítésekért járó pénzt, és egyedül c­sak a politikai oldalt szerették volna kiemelni. Pedig a kongresszusi munkaverseny az Irány­elvek szellemében folyik és az Irányel­vekből a következők idézhetők: „...Az átlagosnál nagyobb mérték­ben emelkedjék a jól dolgozó, a társa­dalomnak többet nyújtó munkások jö­vedelme ...” — ha a munkaversenyben mennyiségből többet és jobb minőségű terméket adnak a dolgozók, már­pedig ez a verseny egyik célja, akkor az Irányelvek szerint cselekszenek, mert a munkaverseny a termelékenység és a munkahatékonyság növekedését, a rej­tett tartalékok kiaknázását célozza. Jó példa erre a Soproni Ruhagyár: a kong­resszusi munkaverseny eddigi eredmé­nyei azt mutatják, hogy a gyáriak a tervezettnél 150 000-rel több terméket készítettek el, ez a dolgozók évi nyere­ségét négymillió forinttal növeli. A munka értelmét pedig az elismerés ad­ja, a megbecsülés, nem utolsó sorban a fizetség, az anyagi ösztönzés. Lehetne egy varrodai terem a gépek zúgásától fárasztó munkahely­ is, de a Soproni Ruhagyárban nem az. A hang­szóróból gyakran egy-egy névnapra kül­dött dal hangjai csendülnek fel, vagy a munkaverseny állásának napi értékelé­sét köztik a bemondón az egymással versenyben álló szalagok brigádjaival, dolgozóival. Kedves figyelmesség és ösz­tönző is az, hogy egy-egy szalag mun­kásai, akik a legmagasabb teljesítményt érték el napi munkájukkal, édességet kapnak azonnali jutalmul. Mind-mind élénkítő, ösztönző apróság, a faliújsá­gok, plakátok értékelő cikkeivel, közle­ményeivel együtt. A pénteki legjobbak például a következők voltak a Ruha­gyárban: a 16-os szalag Szamuely Tibor szocialista brigádja 134,2 százalék, az 1-es szalagon dolgozó Gagarin brigád 126,6 százalékos, a 14-es szalagon a Kállai Éva brigád 126,7 százalékos tel­jesítményt nyújtott november 20-án. Azt mondják a Soproni Ruhagyár dolgozói, hogy nekik valamivel több okuk van az igazán kiemelkedő munka végzésére, mint más gyáriaknak. — Nem akarjuk, hogy a kongresszusi küldöttünk szégyenkezzen miattunk — hangzik egyöntetűen a ruhagyáriak vé­leménye. Szabó Jenőnére, a brennsbergi telep dolgozójára nagyon büszkék, nagy megtiszteltetés, hogy a soproni két kül­dött közül az egyik ruhagyári, így gon­dolkodik a küldött is: — Nagy dolog, hogy munkásember létemre országos ügyekbe pillanthatok be. Nemcsak számomra, hanem a telep és a gyár számára is, hiszen a kong­resszus után minden tapasztalatomat a közösség érdekében használom majd fel, adom tovább munkatársaimnak — mondja a brennbergi telep minőségi el­lenőre és szakszervezeti titkára, a Sop­ron városi Pártbizottság tagja, Szabó Jenőné. Társadalmi munkájáért érde­melte ki a részvételt a kongresszuson. Valóban társadalmi munkáért, hiszen Brennbergbánya „társadalmát” változ­tatta meg. — Nehezen indult a brennbergi tele­pen a munka. Néhányan a régi bányá­­szok­ közül ellenezték, hogy a nekik és általuk épített kultúrházban gyárat csi­náljunk, de a többiek megértették, hogy munka kell a bányászasszonyoknak. Aztán segítségünkre jött a soha ki nem alvó haladó szellem, a brennbergi bá­nyászok már 1918—19-ben is tudták a dolgus­at, a Sopron környéki kommunis­tákra mindig lehet számítani. Később aztán már büszke volt, aki a ,,brennbergi ruhagyárba” jöhetett dol­gozni. A telepen pedig megkezdődött a fejlődése először az addig még varró­gépet is alig látott asszonyokat kellett géphez, üzemhez, közösséghez szoktatni. Ebédlőt, konyhát kapott, a telep. Még a község életét is megváltoztatta a telep munkája. Nem mindegy, hogy vagy másfél ezer forinttal több a családok jövedelme, és azt éppen az asszony ke­resi meg. A változtatásban nagy szere­pe volt és van a szakszervezetnek, a haladó szellem egyik fő őrzőjének. (Tóth) Brennhergröl Budapestre Szabó Jenánt viszi az üzenetet KISALFÖLD! Lendületben a dunakiliti TÖVÁLL Szőke férfi hajol az íróasz­talra. Előtte műszaki rajztáb­la, a táblán pauszpapír, rajta látszólag bonyolult tervrajz. — Hol az állvány? — kér­dezem. Válasza egy mosoly, avagy a gondok nem itt kez­dődnek a dunakiliti TÖVÁLL albérleti irodájában. — A múlt év október else­jén hozta létre négy terme­lőszövetkezet az építőipari vállalatot azzal a céllal, hogy az erőket összpontosítva, fel­készüljön a jövő feladataira. A bezenyei, a rajkai, a duna­kiliti és a dunaszigeti­­gazda­ságok közös vállalkozása 602 000 forint tőkével indult — mondja Sípos István, a TOVALL igazgatója. — Eb­ből az összegből vásároltunk két használt tehergépkocsit­, három betonkeverőt, szerszá­mokat, anyagot, s bekerítet­tük a helyi téesz által a telep céljára adományozott telket. A brigád marad Az induló tőke, mint látha­tó, éppen arra volt elég, hogy a legszükségesebbeket besze­rezzék. De ettől még nyugod­tan aludhatott volna az igaz­gató. Az irodát ingyen bocsá­totta rendelkezésükre a du­nakiliti gazdaság, tehát imi­gyen is lerakták a hasznos­nak remélt vállalkozás alap­jait. A TÖVÁLL. az idén áp­rilis elsején kezdett dolgoz­ni, előre nem látott gondok közepette.­­ Az, hogy a gazdaságok erőiket egyesítik, tehát ö­sz­­szevonják építőbrigádjaikat, csak elképzelés volt. Mind a négy termelőszövetkezet meg­tartotta a brigádját, hivat­kozva a már elkezdett épít­kezésekre, amelyeket sport­szerűen be akarták fejezni. A tervezett létszámot nem tud­tuk betölteni. Jelenleg 55-en dolgoznak itt. Bérmunkában üdülő A tél tervezéssel, szerve­zéssel és­ az anyagok előké­szítésével telt el. Nem vélet­len ,hogy Sípos Istvánt a rajztáblánál találtam. Egé­szen a mai napig kénytele­nek tervezéssel is foglalkoz­ni, hogy anyagilag megerő­södjenek. Az igazgató ceru­zája alól került ki a rajkai 30 helyes ellető és tejház, a bezenyei 60 vagonos műtrá­gyaraktár, a dunakiliti 30 he­lyes ellető és 56 helyes sertés­­fiaztató terve. Az utóbbi ket­tőn kívül valamennyinek az építése is elkezdődött. Szüségből másra is kény­szerült a TOVALL. Az idén végigkísérte az építőipart az anyaghiány, és ez természete­sen, a dunafen­sti vállalkozás­sal sem tett kivételt. — Anyag híján bérmunkát vállaltunk. Dunaszigeten augusztus 21-én adtuk át a Sütőipari Vállalat mosonma­gyaróvári üzemének üdülő­jét, s vállaltuk a mosonma­gyaróvári áfész központjának átalakítását, valamint három családi ház építését. Tapasztalatért Jánossomorjára — A jövőben nem vállalhat­juk 2—2,5 milliós beruházá­sok tervezését — szögezte le Sipos István. — A mi felada­tunk az építés. Ennek sze­retnénk a jelenlegi körülmé­nyek között is maradéktala­nul eleget tenni. — Erre az évre 7 millió fo­rint termelési értéket tervez-tü­ik, de csak 5—5,5 millió el­­érésére van kilátás. Vállala­tunk azért még nyereséges lesz. A háromnegyedévi ered­mények alapján ezt már el­mondhatjuk. A nyereség fele a társult téeszeket illeti, meg­osztva szántóterületük ará­nyában. A másik feléből for­dítunk fejlesztésre. Jövőre 10 milliós termelési értéket sze­retnénk előállítani. A feladat nagyságához alakítjuk a lét­számot, az AGROKER-től modul barakk-épületen: vásá­roltunk raktárnak, rövidesen felállítjuk. Nyitott kérdés maradt még, mivel segítenek a társult gaz­daságok az ifjú TOVAll­­nak. — Elsősorban fuvarral, s ez nagyon sokat jelent a szá­munkra. Ha eredményesen zárul a brigádok körüli hu­zavona, megtettük az első nagy lépést. A kezdetnél is és most is jól hasznosíthattuk a jánossomorjai TÓVÁLL ta­pasztalatait. Ezután is figye­lemmel kísérjük a munkáju­kat. P. M. Könnyűbúvárok értékmentő munkái Harmincöt fős, jól képzett könnyűbúvár csoportja van a Tatabányai Szénbányák köz­ponti műhelyének. A zömmel fiatalokból álló, technikai­lag, műszakilag jól felszerelt víziklub az MHSZ felügye­lete alatt működik. A vállal­kozó szellemű és sokféle szakmát képviselő fiatalokra felfigyeltek az ipari üzemek, vállalatok is. A víziklub törzsgárdája ugyanis víz alat­ti szerelőbrigádot alakított, s a legbonyolultabb feladatokat is szakszerűen ellátja. Leg­utóbb az Oroszlányi Hőerő­mű felkérésére különleges feladatra vállalkoztak. Az erőmű hűtőtava fölött húzó­dó kötélpályáról olykor egy­­egy szénszállító csille a víz­be zuhan. Az utóbbi néhány évben 15—20 csille merült el a tó iszapjában. A féltonnás alkotmányokat eddig a tóban hagyták, kimentésükre nem volt lehetőség. A tatabányai könnyűbúvárok­ hozták fel­színre a hat méter mélységű vízből a darabonként 16 000 forint értékű csilléket. Egy másik, ugyancsak nagy szakértelmet és ügyességet igénylő munkára Várpalotán kaptak megbízatást. Itt egy halastó víz alatti levegőztető berendezését kellett beszerel­niük. A Tatabányai Hőerő­mű is jó segítőtársra talált a könnyűbúvárokban. Az erő­mű zsiliprendszerének kiépí­tésénél mázsás köveket kel­lett eltávolítaniok­ a hűtőtó medréből. Most ismét az Oroszlányi Hőerőmű fordult segítségért a víziklubhoz. Felkérésükre a könnyűbúvárok rövidesen „terepbejárást” tartanak a hűtótó fenekén. Talajmintá­kat gyűjtenek, s megállapít­ják, hogy az utóbbi egy év­tizedben milyen vastagságú iszapréteg rakódott le a me­derben. (MTI) Közműhíd épül a Rábán A Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola 1973-ban megnyitja kapuit. Addigra a közművesítést be kell fejezni. Újvárosban ha­marosan megkezdődik a la­kásépítkezés, ami szinté­n megoldhatatlan közművek nélkül. A Rábán átvezető ré­gi hídra a víz-, gáz- és csa­­tornasvezetéket rászerelni nem lehet. Ezért szükséges egy új közműhíd létesítése, amely­nek helyét a Rába Petőfi-híd fölötti szakaszán jelölték ki. A Győri Tervező Válalat el­készítette a híd tanulmány­tervét, amely szerint rácsos acélszerkezetű, 2 főtartós, jár­dalemezzel, korláttal ellátott közműhíd lesz. Az építés 4 millió forintba kerül. -3 Az értés és technika Egymagában a legfejlet­tebb technika sem tud­­ja a termelést elvé­gezni. Az ember szervező, irá­nyító, a gépeket mozgásba hozó szerepe a szocialista tár­­sadalomban a legnagyobb. Ez érthető, hiszen a legfejlettebb társadalomban a dolgozók helyzete alapvetően megválto­zik. A gyárak, a földek, keres­kedelmi vállalatok a nép tulaj­donává válnak. Az egykori kizsákmányoltak, nincstelenek a szocialista rend­szerben a termelésnek nemcsak végrehajtói. Ez még ott is így van, ahol megváltozott helyze­tüket a dolgozók nem eléggé ismerték fel. A termelőeszközök államosítása, szövetkezetesítése a fontos feltétele annak, hogy a szocialista tulajdonosi szem­lélet kialakuljon. De ez az objektív valóság nem elegendő. • Akié a gyár, a föld, a bank, az üzlet, az nem érheti be az­zal, hogy a gazdasági folya­mat tárgyi részeinek puszta mozgatása, kiegészítője legyen. A szocializmust építő ember közvetve vagy közvetlenül az irányításban is kifejezésre akar­ja juttatni tulajdonosi voltát. A vezetői tevékenységnek fon­tos fokmérője, hogy a dolgozó kollektívát miként tudja a mű­szaki fejlesztési, termelékeny­ségi, értékesítési feladatok megoldásába belevonni. Ez nem könnyű feladat, de megoldásá­val és a bevált tapasztalatok fej­lesztésével rendszeresen szük­séges foglalkozni.­ Napjainkban, amikor a tech­­nika gyorsan fejlődik, és vele az egyszemélyi vezetői felelős­­séget se hangsúlyozzuk, hall­ható olyan vélemény is, hogy a termelés és értékesítés ma­gas fokú szervezettségében a beosztott dolgozók szerepe is meghatározott és behatárolt. Nem nehéz e téves szemléletet cáfolni. A korszerű technika, amely valóban magas fokú szervezettséget követel, megnö­veli nemcsak a vezető felelős­­ségét, hanem a beosztottak tu­datos részvételének jelentősé­gét is. Az előremutató tapasztalatok is segítenek abban, hogy a téves, egyoldalú technokrata szemlélet ne terjedjen, és a termelés legfontosabb szervező­jének, az embernek a szerepe növekedjék. E gazdasági és társadalompolitikai törekvést a párt, a szakszervezet és a KISZ nevelő, felvilágosító munkája is támogatja. A szocialista gazdasági épí­tésnek gyorsuló ütemét egyebek között éppen az táplálja, hogy megkapja a népmilliók aktív támogatását. A szocialista gaz­dasági vezetőknek sohasem szabad lemondania arról, hogy a következő technikai lépések megtételekor ne számoljon a minél szélesebb kollektíva el­lenőrzésével és támogatásával. A legtöbb gazdasági vezető el is ismeri, hogy a szocialista építésben a beosztottak közre­működésének és kezdeménye­zésének nagy a jelentősége. Számos üzemben, állami gaz­daságban, tsz-ben, kereskedel­mi és pénzügyi intézetben a beosztottak tanácsai és mun­kája révén nagyszerű sikerek születnek. Az ilyen munkahe­lyen jó körülmények alakulnak a szocialista brigádok tevé­kenységéhez, az újításhoz, az ésszerűsítéshez, ahhoz, hogy a kollektíva minden tagja érezze: a termelésnek nem passzív résztvevője, hanem aktív szer­vezője. A munkahelyi pártszerve­zetek a termelési fel­adatok és nehézségek ismeretében kommunista példa­­mutatással a pártonkívülieket is lelkesítik a korszerűbbnek, termelékenyebbnek, gazdaságo­­sabbnak megvalósítására. Az a legfontosabb, hogy a párt és a gazdasági vezetés egyaránt törekedjék arra, hogy magas fokon, szocialista eszmeiséggel érvényesüljön az emberi képes­ség kibontakoztatása. (—i —r)

Next