Kisalföld, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

Csak módjával... is fogyasztószerek ártalmai Az elhízás korunk jellemző egészségügyi problémájává vált. A testsúly mértéktelen gyarapodása egymagában is egészségkárosító. A felesleges testtömeg vérellátása olyan terheket ró az érrendszerre, a szívre, mely előbb-utóbb megbetegedést okoz. Azáltal, hogy az élelmisze­rekből élvezeti cikkek kelet­keztek, az étkezés kultuszát az élvezet kultusza váltotta fel. Táplálkozásunk szénhid­rát túlsúlya terhes zsírpárna formájában keseríti életün­ket. A gyógyszeripar ma már egész sorát kínálja a fo­gyasztószereknek. A gyógy­szerekkel elért eredmények azonban kétes értékűek, mert az így leadott kilókért gyak­ran olyan egészségkárosodás­sal kell fizetni, mely az el­hízásnál is kedvezőtlenebb ál­lapotot teremthet. A fogyasztószerek hatásu­kat jórészt a központi ideg­­rendszer izgatásával értik el Frissítő hatásukhoz annyira hozzászoknak, hogy sokan idővel nem képesek nélkü­lük dolgozni sem. A hozzá­szokás veszélye nem kisebb, mint az alkoholnál vagy a morfiumnál. A fogy­asztószerek kerülő úton való megszerzése sok beteget anyagi és erkölcsi romlásba dönt, és többen ke­rültek már emiatt elmegyógy­intézetbe. Indokolt tehát a fogyasztószerek felírásával kapcsolatos korlátozás, me­lyet csaknem minden ország egészségügyi hatóságai előír­nak. A fogyasztó gyógyszer szedése állandó orvosi elle­nőrzést kíván, és az étrendi előírások betartását is meg­követeli. A hormonbetegsé­gek okozta kóros elhízás pe­dig minden esetben szakor­vosi ellátást követelt Naptári nyelvészet Vándorló szavak A naptári év végéig már nincs sok idő, előrehaladtak a jövő évi naptárak nyomdai munkái. Körülbelül­­2 500 000, különböző méretű és minősé­gű, asztali, fali és zsebnap­tár időben való kibocsátásá­ról kell gondoskodni. Hogy honnan ered a „nap­tár” elnevezés, azt nem ne­héz kitalálni: napok halma­za, tára — naptár. Érdekes viszont, hogy az „év" szó — finnugor eredetű. Magyar­­országon először az 1400-as évek, elején jegyezték f­el, mint egyenes leszármazottját a finn „eve" szónak. Az év­szakok sem dicsekedhetnek magyar őssel, kivéve a ta­vaszt, amelynek jelentése a túl, tava, tavai (a téli hóna­pokon) szavakra vezethető vissza. A tél és az ősz szin­tén északi testvéreinktől származik: a tál (hideg), il­letve a tüks (lombhullás)-ből keletkeztek. A nyár­t ellen­ben joggal tekinthetjük Tö­rökországból érkezett jöve­vénynek,­­ bár a „jaz” (me­leg) szóból való levezetés he­lyessége mindmáig tisztázat­lan. A hónapok elnevezése egy­­től-egyig a szláv nyelvcsa­ládból került hozzánk. Maga a „hó” kifejezés az osztyák „chan” (hold) szónak szülöt­te. Mindennapi beszédünkben számtalanszor használjuk az „egy hét” időhatározót, és eszünkbe sem jut csodálkoz­ni az összetétel magyarta­lanságán! Holott a „hét” a hét napot foglalja magában, tehát az önálló számnév fő­névként honosodott meg nyelvünkben. A napokkal már nagyobb szerencsénk van; a vasárnap, a hétfő és a kedd színtiszta magyar szó. A vasárnap a hétvégi „vasárnap” egybe­olvadásából keletkezett, míg a hétfő, mint első napja a hetinek, a „hét feje” kifeje­zésből alakult át mai formá­jára. A kedd definíciója egy kicsit már izgalmasabb, ere­detét szám-, illetve sorszám­­névre: a „második” régies alakjára, a ketted­re vezet­hetjük vissza. A szerda, csü­törtök és péntek szláv erede­tű, jelentésük szó szerint „középső”, „negyedik, nap”, illetve „ötödik nap”. A legrégibb múlttal a szombat dicsekedhet. ,,A he­tedik napot pedig megszen­teld!” — mondja a Biblia, és ezt a tanácsot már az óhéberek is jónak látták meg­szívlelni. Innen ered a szláv „sobotar’­­­megszentelt) szó, ami aztán az idők folyamán nálunk szombatra változott. Igaz, van egy jobb — bár ritkán használt — kifejezé­sünk is rá: szabadszombat. (Erd.) Ám a lengő hinta Csillagocska elszaladt, lefutott az égről, mint egy lankás, mély tüzű, vadvirágos rétről. Hold udvara néptelen, áll a lengő hinta, csilagocska elszaladt s nem talál már vissza. Kicsi kémény füstölög. Vajon merre járhat? Hol sírja el könnyeit szive fájdalmának? Szüts László Anyunak, nagymamának Piperetáska A régi piperetáska keretét kár eldobni, kis ügyességgel felújíthatjuk. Vásároljunk 200 méter nagyon vékony visz­­kiózaszélat (műanyagboltban kapható). Terítsük ki a régi táska anyagát papirosra, raj­zoljuk körül, és eszerint a szabásminta szerint készítsük el az új táskát, sorról sorra rövid pálcákkal dolgozva. A formára horgolt alakot zsákvarrótűbe fűzött viszkó­­zószállal dolgozzuk a keretre , mintha gomblyukat varr­­nánk. • A táskát nem kell ki­­bélelni, szintetikus mosópor­ral időnként kimosva, tisztán tartható. Szakmunkástanuló a családban Magyarországon az általá­nos iskola elvégzése után évente csaknem 50 százalék­kal többen mennek szakmun­kástanulónak, mint középis­kolásnak. S mégis: egész pedagógiánk, nevelé­si propagandánk keveset foglalkozik a fizikai mun­kát választó fiatalok neve­lési problémáival. Oka ennek elsősorban a szakmunkásképzés tudomá­nyosan megalapozott iskolai és otthoni pedagógiájának nem elégséges kidolgozottsá­ga. S még egy: életkorban hiába azonosak ezek a fiata­lok a középiskolásokkal, oly­annyira eltér munka- és élet­rendjük, valamint nevelési hagyományuk a gimnazistá­kétól és a szakközépiskoláso­kétól, hogy a középiskolások körében szerzett pedagógiai tapasztalatokat csak óvato­san lehet itt hasznosítani. Lényeges különbség például, hogy amíg a középiskolások a hét hat napján ugyanabba az iskolába járnak, a szak­munkástanulók idejük egy részét iskolában, más részét pedig a munkapad mellett töltik — tehát különböző ne­velési hatás éri őket. S rá­adásul a családban is más a helyük, mint a középiskolá­soknak. A szakmunkástanulóknak aránylag nagy önállóságuk van otthon, ők már félig a pénzkeresők közé számíta­nak, márpedig a keresőké­pesség a munkáscsal­ádokban hagyományosan a felnőttség jele. Rendkívül nagy nevelőerő rejlik éppen a szakmun­kástanulók családon belüli nagyobb önállóságában, hiszen ezzel olyan gyakorló­teret kaphatnak egyénisé­gük, kezdeményezőkészségük kibontásához, amellyel az ál­talában sokkal szigorúbb szü­lői irányítás alatt álló közép­­iskolások nem nagyon ren­delkeznek. A szülői háztól való függésük lazulása azon­ban nem automatikusan hoz többletet a nevelésben. Csak akkor jelent pluszt, ha a szü­lőkből segítőtárs, jó értelem­ben vett partner válik. Olyan, aki meggyőző igazságával, példájával irányítani tudja az önállósuló fiatalt is. Mert jó néhány vonatko­zásban változtatni is kellene a szakmunkástanulók köré­ben ma uralkodó felfogáson. Általános tapasztalat például, hogy könnyelműbben veszik a tanulást, aránylag kevés szakmai és értékes szépiro­dalmi könyvet olvasnak, nem nagyon járnak szín­házba,­­múzeumba, kiállí­tásra. Ebben persze hibás az álta­lános iskolai oktatás­ nevelés­­ is, mert nem kelti fel ilyen igények iránt a tartós érdek­lődést, de hibás az a szülői felfogás is, amely szerint az általános iskola elvégzésével tulajdonképpen befejeződik a ren­dszeres tanulás, és a szakmunkásképzés ennek be­tetőzéseként csupán a szak­mára való felkészítést jelen­ti. A valóságban a szabad idő növekedésével és a tech­nika fejlődésével mindinkább elavul ez a hagyományos szemlélet. Egyrészt ugyanis tudomásul kell venni, hogy a termelés gyors változá­saival az iskola nyújtotta szakmai ismeretek nem lesznek elégségesek egy életre, másrészt pedig tár­sadalmi érdek a művelt, sokirányú tájékozottságot mutató fiatal munkások ki­­nevelése. Sőt, saját érdekük is, hi­­­szen már ma is feltétele a termelésben való helytállás­nak s mindenféle előlépés­­nek az általános műveltség és a szakmai tudás. Ezért okos dolog, ha olyan hangu­lat alakul ki a családban, amely a tanulás és a műve­lődés fontosságát erősíti. Tudni kell azt is, hogy a szakmunkásképzés ma már nem jelent zsákutcát az isko­larendszerben, mint régen az inasoktatákban, hiszen a szakmunkásiskolák most be nem fejezett középiskolai képzést adnak, amelyet esti vagy levelező tagozaton egé­szen az érettségiiirg bármikor ki lehet egészíteni. A szakmunkástanulók sa­játos körülményeit okosan kell kihasználni, neveléseik javára fordítani. S ez éppúgy vonatkozik a fizetéseikre, zsebpénzükre, mint a szóra­kozásukra, kimaradásukra, baráti körük megválasztásá­ra. Amennyire rossz lenne a szakmunkástanulókat to­vábbra is kisdiákként ke­zelni a családban, olyany­­nyira hiba volna mindent teljesen rájuk hagyni. A szakmát tanuló fiatalok éppúgy tagjai a családnak, m­int a testvérek, vagy a szülők — tehát nekik sem csupán jogaik, hanem köte­lességeik is vannak. Helyes például, ha nagyobb szabad­ságot kapnak ösztöndíjuk, fi­zetésük felhes­ználásában, de mindenkor legyenek tekintet­tel az egész család helyzeté­re; természetesnek kell ven­ni, hogy szélesedik az a kör, amelyből barátokat választa­nak, de ez nem jelenthet szá­mukra felelőtlenséget; szóra­kozásuk is változik, ám töre­kedniük kell szabad idejük ízléses, tartalmas eltöltésére. A szakmunkástanulók né­mileg előbb kerülnek közel a felnőttséghez, hiszen ami­kor a középiskolások még utolsó évesek, ők már fel­szabadult szakmunkások. Ez a körülmény pedig nem ki­sebb, hanem nagyobb felelős­séget ró a szülőkre. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a családokban a szakmun­kástanulók nevelésében ki­alakult hagyományokat nem ártana korszerűsíteni, hiszen a világ, s benne a ter­melés színvonala és a fiata­lok helyzete, környezete je­lentősen megváltozott azóta, amikor a szülők még m­aguk is gyerekeik voltak. Mind ke­vésbé lehet a szülőknek saját egykori tapasztalataik alap­ján nevelniük. Ezt ezerszer elmondták a szakemberek a gyerekkorra és a középisko­­lásokra vonatkoztatva — itt az ideje, hogy a szak­munkástanulók nevelésében is megszívleljék ezt az igaz­ságot. Tóth László Horgolt sapka és sál . Vastagabb szálú, három külö­tb­öző színű (a minta fehér, szürke és fekete) acril fonálból 4—5-ös tűvel, rövid pálcával és szoros szemmel horgoljuk. A sapkát a fehér fonállal kezd­jük, 18—20 cm fejmagasságot számítva a megfelelő számú láncszemmel. A fejtetős résznél a szűkítésre, a sorkezdésnél és végzésnél mintegy 6—8 szemet szoros szemmel horgolunk, és itt egy láncszemmel fordulunk. A többi szemet egy ráhaj­­tásos pálcával horgoljuk a 3 láncszemmel fordulunk 3—3 sort horgolunk az egyes színekből és kétszer ismételünk, majd a baloldalon szoros szemmel összehorgoljuk. A homlok­hoz eső részt, 2 soron, sötét színű fonállal, rövid pálcával hor­goljuk körül. A fejtetős részt összevarrjuk, összehúzzuk és pompon­nal díszítjük. A sálat 120 cm hosszúra horgoljuk. Két végén 32—32 cm-es darabot mindig egy ráhajtásos pálcával horgolunk, míg a kö­zépső 56 cm-es részt rövid pálcával vagy szoros szemmel horgoljuk. A minta szerint a két szélén 3—3 sor fehér, azután 3 sor szürke és 3 sor fekete fonállal horgolt A sál két vé­gét rojttal díszíthetjük. (Szegedyné) Komoly ember A szabadszombat bevezetésével teljesen indokolt a kérdés: hogyan töltse Komoly Ember a víkendet? Elvben könnyű felel­ni: Komoly Ember, akinek arra van szük­sége, hogy a hétvégét pihenéssel, üdüléssel töltse, felkapaszkodik az első közlekedési járműre, vagy beül a kocsijába, és kirohan valahová a szabadba. A gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű. Ha Komoly Ember­nek nincsen saját ko­csija, arra spórol, hogy vehessen. Tehát nincsen pénze a sza­badba utazgatásra. Komoly Ember, aki­nek már van saját kocsija, nem megy vele víkendre, mert ha vezet, nem ihat, és micsoda üdülés az, ha az ember még csak nem is ihat? Ha vi­szont nem iszik, ak­kor elromlott a ko­csija, de ha nem rom­lott el, akkor masze­­kolnia kell, hogy megkeresse a benzin­re és a kocsitartásra valót, de ha még ezt sem kell, akkor nincs kedve vikendezni, mert másnap kimegy a meccsre, és ebéd után meg kell nézni a „Kockázat”-ot. (Ez az időpont egyébként máris csökkentette az emésztőszervi megbe­tegedések számát, mert sokan végre megtanulták, hogy vasárnap is pontosan járjanak haza ebédel­ni.) Komoly Ember ví­kendje elé még szá­mos akadály gördül. Lehet víkenden horgászni? Hátha ak­kor a halak is pihen­nek. Másrészt, ha az ember vasárnap este tér vissza a párosba, aligha kap valahol sült halat. Hasonló bajban vannak a vadászok is. Vannak olyan ví­­kend-teoretikusok is, akik azt tanácsolják a szorgalmas és gon­dolkodó embernek, él­vezze hét végén a kultúrát. De adódik a kér­dés: igazi víkend az? Micsoda pihenés len­ne az? Meg lehet kívánni egy embertől, aki egész héten át a munkahelyén ül, vil­lamosra vár, autóbu­szon tolong, kávézik és fröccsöt iszik, áru­házba és önkiszolgá­ló boltba jár vásárol­ni, no meg szurkol a meccsen, hogy mind e sok fáradság után még könyvet is ve­gyen a kezébe? Inkább átalussza a víkendet, hiszen ez az egyetlen lehetősé­ge, hogy végre alapo­san kialudja magát. (Vjesnik) Rejtvényünkben a vízszintes 1. és 29., valamint a függőle­ges 6. és 8. sorokban téli ruhák neveit rej­tettük el. Megfejtésül a négy szót kell be­küldeni szerkesztő­ségünk címére no­vember 27-ig, pén­tekig. A megfejté­sekre írj­átok rá, hogy hányadik osz­tályba jártok. A borí­tékon vagy a levele­zőlapon tüntessétek fel: Gyermekrejt­vény! Az ügyes megfej­tők között szép ifjú­sági könyveket sor­solunk ki. VÍZSZINTES. 6. Kérdő szó. 7. Becé­zett női név. 9. Félig arra. .10. Kopasz. 12. Kötőszó. 13. Női név. 15. Nem erre ... 17. Férfi név. 20. Gon­dolkodtató játék. 22. Állatlakás. 23. Lako­ma. 25. Baba­köszö­nés. 26. Kápos­ztaifaj­­ta. 28. Egyik szín (ék. hiány). FÜGGŐLEGES: 1. Kukorica­szár. 2. Régi, római rézpénz. 3. Bota ikerpárja. 4. Félig orra. 5. Keverve kék­. 10. Kettőzve bá­nyaváros. 11. A tetejébe (ék. hiány.) 14. Színes fém. 16. A víz­szintes 7. 1®. Világhírű labdarú­gó (D­él-Amerikában ford.). 19. A. T. 20. Simon Róbert. 21. Az állatok eledele (ford. K.A). 24. Védő. 27. Háziállat — táj­szólás­sal. 258. Kicsinyítő képző. A megfejtés megkönnyítéséül közöljük, hogy hosszú és rövid magánhangzók között nem te­szünk különbséget. A vízszintes L első vak­betűje: B, a vízszin­tes 29 második vakbetűje: V. A függőleges 6. vakbetűje: RA, a függőleges S. vakbetűje: P. A múlt vasárnapi számunkban megjelent gyermek-keresztrejt­­vény helyes megfejtése: — Nagylőzs — Bezenye — Ka­puvár — Mihályi. Az ügyes megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: Bognár Ágnes, Csorna, Felszabadulás útja 90. VH. oszt. tan., Németh Zsuzsa, Győrság, öreg utca 11. IH. oszt. tan. A könyveket postán küldjük Téli ruhák

Next