Kisalföld, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Csak módjával... is fogyasztószerek ártalmai Az elhízás korunk jellemző egészségügyi problémájává vált. A testsúly mértéktelen gyarapodása egymagában is egészségkárosító. A felesleges testtömeg vérellátása olyan terheket ró az érrendszerre, a szívre, mely előbb-utóbb megbetegedést okoz. Azáltal, hogy az élelmiszerekből élvezeti cikkek keletkeztek, az étkezés kultuszát az élvezet kultusza váltotta fel. Táplálkozásunk szénhidrát túlsúlya terhes zsírpárna formájában keseríti életünket. A gyógyszeripar ma már egész sorát kínálja a fogyasztószereknek. A gyógyszerekkel elért eredmények azonban kétes értékűek, mert az így leadott kilókért gyakran olyan egészségkárosodással kell fizetni, mely az elhízásnál is kedvezőtlenebb állapotot teremthet. A fogyasztószerek hatásukat jórészt a központi idegrendszer izgatásával értik el Frissítő hatásukhoz annyira hozzászoknak, hogy sokan idővel nem képesek nélkülük dolgozni sem. A hozzászokás veszélye nem kisebb, mint az alkoholnál vagy a morfiumnál. A fogyasztószerek kerülő úton való megszerzése sok beteget anyagi és erkölcsi romlásba dönt, és többen kerültek már emiatt elmegyógyintézetbe. Indokolt tehát a fogyasztószerek felírásával kapcsolatos korlátozás, melyet csaknem minden ország egészségügyi hatóságai előírnak. A fogyasztó gyógyszer szedése állandó orvosi ellenőrzést kíván, és az étrendi előírások betartását is megköveteli. A hormonbetegségek okozta kóros elhízás pedig minden esetben szakorvosi ellátást követelt Naptári nyelvészet Vándorló szavak A naptári év végéig már nincs sok idő, előrehaladtak a jövő évi naptárak nyomdai munkái. Körülbelül2 500 000, különböző méretű és minőségű, asztali, fali és zsebnaptár időben való kibocsátásáról kell gondoskodni. Hogy honnan ered a „naptár” elnevezés, azt nem nehéz kitalálni: napok halmaza, tára — naptár. Érdekes viszont, hogy az „év" szó — finnugor eredetű. Magyarországon először az 1400-as évek, elején jegyezték fel, mint egyenes leszármazottját a finn „eve" szónak. Az évszakok sem dicsekedhetnek magyar őssel, kivéve a tavaszt, amelynek jelentése a túl, tava, tavai (a téli hónapokon) szavakra vezethető vissza. A tél és az ősz szintén északi testvéreinktől származik: a tál (hideg), illetve a tüks (lombhullás)-ből keletkeztek. A nyárt ellenben joggal tekinthetjük Törökországból érkezett jövevénynek, bár a „jaz” (meleg) szóból való levezetés helyessége mindmáig tisztázatlan. A hónapok elnevezése egytől-egyig a szláv nyelvcsaládból került hozzánk. Maga a „hó” kifejezés az osztyák „chan” (hold) szónak szülötte. Mindennapi beszédünkben számtalanszor használjuk az „egy hét” időhatározót, és eszünkbe sem jut csodálkozni az összetétel magyartalanságán! Holott a „hét” a hét napot foglalja magában, tehát az önálló számnév főnévként honosodott meg nyelvünkben. A napokkal már nagyobb szerencsénk van; a vasárnap, a hétfő és a kedd színtiszta magyar szó. A vasárnap a hétvégi „vasárnap” egybeolvadásából keletkezett, míg a hétfő, mint első napja a hetinek, a „hét feje” kifejezésből alakult át mai formájára. A kedd definíciója egy kicsit már izgalmasabb, eredetét szám-, illetve sorszámnévre: a „második” régies alakjára, a kettedre vezethetjük vissza. A szerda, csütörtök és péntek szláv eredetű, jelentésük szó szerint „középső”, „negyedik, nap”, illetve „ötödik nap”. A legrégibb múlttal a szombat dicsekedhet. ,,A hetedik napot pedig megszenteld!” — mondja a Biblia, és ezt a tanácsot már az óhéberek is jónak látták megszívlelni. Innen ered a szláv „sobotar’megszentelt) szó, ami aztán az idők folyamán nálunk szombatra változott. Igaz, van egy jobb — bár ritkán használt — kifejezésünk is rá: szabadszombat. (Erd.) Ám a lengő hinta Csillagocska elszaladt, lefutott az égről, mint egy lankás, mély tüzű, vadvirágos rétről. Hold udvara néptelen, áll a lengő hinta, csilagocska elszaladt s nem talál már vissza. Kicsi kémény füstölög. Vajon merre járhat? Hol sírja el könnyeit szive fájdalmának? Szüts László Anyunak, nagymamának Piperetáska A régi piperetáska keretét kár eldobni, kis ügyességgel felújíthatjuk. Vásároljunk 200 méter nagyon vékony viszkiózaszélat (műanyagboltban kapható). Terítsük ki a régi táska anyagát papirosra, rajzoljuk körül, és eszerint a szabásminta szerint készítsük el az új táskát, sorról sorra rövid pálcákkal dolgozva. A formára horgolt alakot zsákvarrótűbe fűzött viszkózószállal dolgozzuk a keretre , mintha gomblyukat varrnánk. • A táskát nem kell kibélelni, szintetikus mosóporral időnként kimosva, tisztán tartható. Szakmunkástanuló a családban Magyarországon az általános iskola elvégzése után évente csaknem 50 százalékkal többen mennek szakmunkástanulónak, mint középiskolásnak. S mégis: egész pedagógiánk, nevelési propagandánk keveset foglalkozik a fizikai munkát választó fiatalok nevelési problémáival. Oka ennek elsősorban a szakmunkásképzés tudományosan megalapozott iskolai és otthoni pedagógiájának nem elégséges kidolgozottsága. S még egy: életkorban hiába azonosak ezek a fiatalok a középiskolásokkal, olyannyira eltér munka- és életrendjük, valamint nevelési hagyományuk a gimnazistákétól és a szakközépiskolásokétól, hogy a középiskolások körében szerzett pedagógiai tapasztalatokat csak óvatosan lehet itt hasznosítani. Lényeges különbség például, hogy amíg a középiskolások a hét hat napján ugyanabba az iskolába járnak, a szakmunkástanulók idejük egy részét iskolában, más részét pedig a munkapad mellett töltik — tehát különböző nevelési hatás éri őket. S ráadásul a családban is más a helyük, mint a középiskolásoknak. A szakmunkástanulóknak aránylag nagy önállóságuk van otthon, ők már félig a pénzkeresők közé számítanak, márpedig a keresőképesség a munkáscsaládokban hagyományosan a felnőttség jele. Rendkívül nagy nevelőerő rejlik éppen a szakmunkástanulók családon belüli nagyobb önállóságában, hiszen ezzel olyan gyakorlóteret kaphatnak egyéniségük, kezdeményezőkészségük kibontásához, amellyel az általában sokkal szigorúbb szülői irányítás alatt álló középiskolások nem nagyon rendelkeznek. A szülői háztól való függésük lazulása azonban nem automatikusan hoz többletet a nevelésben. Csak akkor jelent pluszt, ha a szülőkből segítőtárs, jó értelemben vett partner válik. Olyan, aki meggyőző igazságával, példájával irányítani tudja az önállósuló fiatalt is. Mert jó néhány vonatkozásban változtatni is kellene a szakmunkástanulók körében ma uralkodó felfogáson. Általános tapasztalat például, hogy könnyelműbben veszik a tanulást, aránylag kevés szakmai és értékes szépirodalmi könyvet olvasnak, nem nagyon járnak színházba,múzeumba, kiállításra. Ebben persze hibás az általános iskolai oktatás nevelés is, mert nem kelti fel ilyen igények iránt a tartós érdeklődést, de hibás az a szülői felfogás is, amely szerint az általános iskola elvégzésével tulajdonképpen befejeződik a rendszeres tanulás, és a szakmunkásképzés ennek betetőzéseként csupán a szakmára való felkészítést jelenti. A valóságban a szabad idő növekedésével és a technika fejlődésével mindinkább elavul ez a hagyományos szemlélet. Egyrészt ugyanis tudomásul kell venni, hogy a termelés gyors változásaival az iskola nyújtotta szakmai ismeretek nem lesznek elégségesek egy életre, másrészt pedig társadalmi érdek a művelt, sokirányú tájékozottságot mutató fiatal munkások kinevelése. Sőt, saját érdekük is, hiszen már ma is feltétele a termelésben való helytállásnak s mindenféle előlépésnek az általános műveltség és a szakmai tudás. Ezért okos dolog, ha olyan hangulat alakul ki a családban, amely a tanulás és a művelődés fontosságát erősíti. Tudni kell azt is, hogy a szakmunkásképzés ma már nem jelent zsákutcát az iskolarendszerben, mint régen az inasoktatákban, hiszen a szakmunkásiskolák most be nem fejezett középiskolai képzést adnak, amelyet esti vagy levelező tagozaton egészen az érettségiiirg bármikor ki lehet egészíteni. A szakmunkástanulók sajátos körülményeit okosan kell kihasználni, neveléseik javára fordítani. S ez éppúgy vonatkozik a fizetéseikre, zsebpénzükre, mint a szórakozásukra, kimaradásukra, baráti körük megválasztására. Amennyire rossz lenne a szakmunkástanulókat továbbra is kisdiákként kezelni a családban, olyanynyira hiba volna mindent teljesen rájuk hagyni. A szakmát tanuló fiatalok éppúgy tagjai a családnak, mint a testvérek, vagy a szülők — tehát nekik sem csupán jogaik, hanem kötelességeik is vannak. Helyes például, ha nagyobb szabadságot kapnak ösztöndíjuk, fizetésük felhesználásában, de mindenkor legyenek tekintettel az egész család helyzetére; természetesnek kell venni, hogy szélesedik az a kör, amelyből barátokat választanak, de ez nem jelenthet számukra felelőtlenséget; szórakozásuk is változik, ám törekedniük kell szabad idejük ízléses, tartalmas eltöltésére. A szakmunkástanulók némileg előbb kerülnek közel a felnőttséghez, hiszen amikor a középiskolások még utolsó évesek, ők már felszabadult szakmunkások. Ez a körülmény pedig nem kisebb, hanem nagyobb felelősséget ró a szülőkre. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a családokban a szakmunkástanulók nevelésében kialakult hagyományokat nem ártana korszerűsíteni, hiszen a világ, s benne a termelés színvonala és a fiatalok helyzete, környezete jelentősen megváltozott azóta, amikor a szülők még maguk is gyerekeik voltak. Mind kevésbé lehet a szülőknek saját egykori tapasztalataik alapján nevelniük. Ezt ezerszer elmondták a szakemberek a gyerekkorra és a középiskolásokra vonatkoztatva — itt az ideje, hogy a szakmunkástanulók nevelésében is megszívleljék ezt az igazságot. Tóth László Horgolt sapka és sál . Vastagabb szálú, három külötböző színű (a minta fehér, szürke és fekete) acril fonálból 4—5-ös tűvel, rövid pálcával és szoros szemmel horgoljuk. A sapkát a fehér fonállal kezdjük, 18—20 cm fejmagasságot számítva a megfelelő számú láncszemmel. A fejtetős résznél a szűkítésre, a sorkezdésnél és végzésnél mintegy 6—8 szemet szoros szemmel horgolunk, és itt egy láncszemmel fordulunk. A többi szemet egy ráhajtásos pálcával horgoljuk a 3 láncszemmel fordulunk 3—3 sort horgolunk az egyes színekből és kétszer ismételünk, majd a baloldalon szoros szemmel összehorgoljuk. A homlokhoz eső részt, 2 soron, sötét színű fonállal, rövid pálcával horgoljuk körül. A fejtetős részt összevarrjuk, összehúzzuk és pomponnal díszítjük. A sálat 120 cm hosszúra horgoljuk. Két végén 32—32 cm-es darabot mindig egy ráhajtásos pálcával horgolunk, míg a középső 56 cm-es részt rövid pálcával vagy szoros szemmel horgoljuk. A minta szerint a két szélén 3—3 sor fehér, azután 3 sor szürke és 3 sor fekete fonállal horgolt A sál két végét rojttal díszíthetjük. (Szegedyné) Komoly ember A szabadszombat bevezetésével teljesen indokolt a kérdés: hogyan töltse Komoly Ember a víkendet? Elvben könnyű felelni: Komoly Ember, akinek arra van szüksége, hogy a hétvégét pihenéssel, üdüléssel töltse, felkapaszkodik az első közlekedési járműre, vagy beül a kocsijába, és kirohan valahová a szabadba. A gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű. Ha Komoly Embernek nincsen saját kocsija, arra spórol, hogy vehessen. Tehát nincsen pénze a szabadba utazgatásra. Komoly Ember, akinek már van saját kocsija, nem megy vele víkendre, mert ha vezet, nem ihat, és micsoda üdülés az, ha az ember még csak nem is ihat? Ha viszont nem iszik, akkor elromlott a kocsija, de ha nem romlott el, akkor maszekolnia kell, hogy megkeresse a benzinre és a kocsitartásra valót, de ha még ezt sem kell, akkor nincs kedve vikendezni, mert másnap kimegy a meccsre, és ebéd után meg kell nézni a „Kockázat”-ot. (Ez az időpont egyébként máris csökkentette az emésztőszervi megbetegedések számát, mert sokan végre megtanulták, hogy vasárnap is pontosan járjanak haza ebédelni.) Komoly Ember víkendje elé még számos akadály gördül. Lehet víkenden horgászni? Hátha akkor a halak is pihennek. Másrészt, ha az ember vasárnap este tér vissza a párosba, aligha kap valahol sült halat. Hasonló bajban vannak a vadászok is. Vannak olyan víkend-teoretikusok is, akik azt tanácsolják a szorgalmas és gondolkodó embernek, élvezze hét végén a kultúrát. De adódik a kérdés: igazi víkend az? Micsoda pihenés lenne az? Meg lehet kívánni egy embertől, aki egész héten át a munkahelyén ül, villamosra vár, autóbuszon tolong, kávézik és fröccsöt iszik, áruházba és önkiszolgáló boltba jár vásárolni, no meg szurkol a meccsen, hogy mind e sok fáradság után még könyvet is vegyen a kezébe? Inkább átalussza a víkendet, hiszen ez az egyetlen lehetősége, hogy végre alaposan kialudja magát. (Vjesnik) Rejtvényünkben a vízszintes 1. és 29., valamint a függőleges 6. és 8. sorokban téli ruhák neveit rejtettük el. Megfejtésül a négy szót kell beküldeni szerkesztőségünk címére november 27-ig, péntekig. A megfejtésekre írjátok rá, hogy hányadik osztályba jártok. A borítékon vagy a levelezőlapon tüntessétek fel: Gyermekrejtvény! Az ügyes megfejtők között szép ifjúsági könyveket sorsolunk ki. VÍZSZINTES. 6. Kérdő szó. 7. Becézett női név. 9. Félig arra. .10. Kopasz. 12. Kötőszó. 13. Női név. 15. Nem erre ... 17. Férfi név. 20. Gondolkodtató játék. 22. Állatlakás. 23. Lakoma. 25. Babaköszönés. 26. Káposztaifajta. 28. Egyik szín (ék. hiány). FÜGGŐLEGES: 1. Kukoricaszár. 2. Régi, római rézpénz. 3. Bota ikerpárja. 4. Félig orra. 5. Keverve kék. 10. Kettőzve bányaváros. 11. A tetejébe (ék. hiány.) 14. Színes fém. 16. A vízszintes 7. 1®. Világhírű labdarúgó (Dél-Amerikában ford.). 19. A. T. 20. Simon Róbert. 21. Az állatok eledele (ford. K.A). 24. Védő. 27. Háziállat — tájszólással. 258. Kicsinyítő képző. A megfejtés megkönnyítéséül közöljük, hogy hosszú és rövid magánhangzók között nem teszünk különbséget. A vízszintes L első vakbetűje: B, a vízszintes 29 második vakbetűje: V. A függőleges 6. vakbetűje: RA, a függőleges S. vakbetűje: P. A múlt vasárnapi számunkban megjelent gyermek-keresztrejtvény helyes megfejtése: — Nagylőzs — Bezenye — Kapuvár — Mihályi. Az ügyes megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: Bognár Ágnes, Csorna, Felszabadulás útja 90. VH. oszt. tan., Németh Zsuzsa, Győrság, öreg utca 11. IH. oszt. tan. A könyveket postán küldjük Téli ruhák