Kisalföld, 1970. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

1970. december 20., vasárnap A DNFF tíz éve AZ AMERIKAI agresszorok és sa'gond lakásaik elleni harc tüzében tíz évvel ezelőtt, 1960. december 20-án alakult meg a dél-vietnami nép küzdelmének összefogására a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front. Kezdetben csupán öt antiimperialista, hazafias szervezetet, egyesített, de már akkor is a lakosság minden rétegének támogatását élvezte. Tíz év alatt a DNFF a dél-vietnami nép tényleges vezetőjévé vált, a felszabadított területeken gyakorolja az államhatalmat, közigazgatást folytat, megszervezte a termelést, az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát, a művelődést. A Front katonai sikerei lehetővé és szükségessé is tették az ideiglenes forradalmi kormány, a DIFK létrehozását, amely 1969 júniusa óta működik. A hazafias erők az ország területének nagy többségét ellenőrzik, s a DNFF helyi forradalmi szervei már 44 megyében, hat városban, 182 járásban és 1500 községben irányítják a mindennapi életet. Az a tény, hogy Dél-Vietnam nagy részében a hazafiaké a hatalom, jelentős nemzetközi tekintélyhez is juttatta a DNFF-et: a világ 31 országával tart normális diplomáciai kapcsolatot, köztük 26 állammal nagyköveti szinten. Mindezek kétségtelenné teszik, hogy a dél-vietnami nép egyedüli és kizárólagos képviselője a DNFF, illetve az ideiglenes forradalmi kormány. Tíz év történelme bizonyítja, hogy az amerikai szuronyok erejével felszínen tartott saigoni bábrezsim azonnal széthullana, ha az Egyesült Államok kormánya és fegyveres ereje nem védelmezné meg a szabadságáért küzdő nép ellen. A VIETNAMI agresszió évek óta a világpolitika első számú problémája, háborús tűzfészke. Annál jelentősebb az erőfeszítés, melyet a DNFF és a DIFK diplomáciája a békés rendezésért kifejt. Nemcsak a vietnami lakosság, hanem mind több állam, köztük kapitalista rendszerű, sőt NATO- ország kormánya is azt vallja, hogy a vietnami háborút a DNFF ésszerű javaslatai alapján lehet és kell rendezni. Távolabb tekintve, ez lehetne az egész indokínai probléma megoldásának kiindulása is. A DNFF tavaly májusban és az idén októberben alapvető javaslatokat tett a rendezésre. Ezek lényege, hogy az amerikai intervenciós csapatok kivonása után Dél-Vietnamban széles népi alapon álló kormányt kell létrehozni, amely biztosíték lenne egy demokratikus, békeszerető társadalom kialakítására. Sajnálatos, hogy az Egyesült Államok mindenkori kormánya az agresszió kezdete óta elveti a békés megoldást, és a legkülönbözőbb mesterkedésekkel zátonyra akarja juttatni a párizsi tárgyalásokat is. Napjainkban ismét az amerikai magatartás megmerevedésének tanúi vagyunk, s nem először: Nixon fenyegetései a VDK elleni bombázások felújítására olyan zsarolási kísérlet, amely nemcsak a vietnami helyzetet súlyosbítja, hanem az egész nemzetközi légkört mérgezi. A DNFF válasza a súlyosbodó helyzet közepette is világos: fenntartja a békés rendezésre vonatkozó javaslatait, és kész szavatolni a kivonuló ellenség biztonságát abban az esetben, ha 1971. június 30-ig az összes amerikai és más intervenciós csapatok elhagyják Dél-Vietnamot. Ha azonban az Egyesült Államok nem hajlandó a békés megoldásra, mindaddig folytatja a harcot, amíg el nem éri a nép teljes felszabdítását. A SZOCIALISTA országok, köztük hazánk is, teljes szolidaritást vállalnak a vietnami néppel, nemzetközi fórumok felhasználásával és minden más lehető módon támogatják a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot. MKSZ KISALFÖLD Bemutató foglalkozás Ismeretterjesztés a klubban A Győri Tanítóképző Intézet elsőéves hallgatói közül a klubvezetői kollégiumra járók és a megyéből meghívott klubvezetők részére bemutató foglalkozást szervezett pénteken a megyei Népművelési Tanácsadó Győrött, a Rába Művelődési Központban. Téma: vidám képzőművészeti vetélkedő. Hangulatteremtőinek szánták a foglalkozás indításakor vetített filmet (Szentendrei, a festők városa. Rendezte: Mészáros Márta.) Z. Szabó László tanár és Barabás László festőművész állították össze a vetélkedő kérdéseit, ők vállalkoztak a játékvezetésre is. A festő-, szobrász-, építőművészet remekei közül vetített néhány nagyon szép diapozitívot Barabás László A szerzőt, a címet vagy az alkotás stílusát kellett kitalálniuk a versenyzőknek. A vetélkedő végén a helyezések sorrendjében mindenki jutalmat kapott. A foglalkozás céljaként meghirdetett ismeretterjesztést a vetélkedő abban érte el, hogy minden egyes bemutatott diapozitívról a versenyzők vagy a játékvezetők rövid ismertetést tartottak. A közönséget is bevonták a játékba. A helyes válaszokat egy-egy szép reprodukcióval jutalmazták. Végül levetítették az Ikonok világa című filmet (rendezte: György István, Balázs Béla-díjas). Élvezhetetlen a tévéműsor A közelgő ünnepre nemcsak várakozással, hanem aggódással is tekintenek a győri Tanácsköztársaság u. 20. sz. ház lakói. Egy hete élvezhetetlen otthonaikban este 9 óráig a televízió műsora. A szerelők megállapították, hogy a készülékek és az antenna kifogástalan, feltehetően valamilyen elektromos híradástechnikai berendezés zavarja a vételt. A panasz sok családot érint, köztük olyanokat is, akiknek a közeli ünnepek alatt egyetlen szórakozásuk a televízió műsora. Manta, mondd meg már! — Mama, mit hoz a Télapó? — kérdi Andris. Nem érek rá válaszolni, közbeszól a kisebbik, Gábor. — A Télapó? Hát az már hozott Mikulást, ugye mama? — Látszik, hogy még csak középső csoportos vagy — oktatja a bátyja —, még azt se tudod, hogy a Mikulást a Mikulás hozza. A Télapó főleg a karácsonyfát hozza. — A karácsonyfát éppenhogy a Jézuska hozza — szögezi le Gábor. — Akkor is talán inkább az angyal, ugye mama? Megpróbálok úgy tenni, mintha nem hallanám, s szerencsémre egymás közt folytatják Csak figyelem őket, mennyivel többet szednek össze a környező világból az otthon hallottaknál. — Nem az angyal, a Jézuska! — erősködik tovább Gábor. — A Jézuska?! Hát tudod, te Gábor, hogy mekkora a Jézuska? Mint egy pólyásbaba. Nem is bírná el a karácsonyfát. — Nem is igaz, mert akkora, mint apa, csak meghalt. — Meghalt, meghalt, de feléledt! Ezt, sajnos, nem állom meg kacagás nélkül. — Mit nevetsz? — ráncigálja Andris a ruhám ujját. — Hát nem igaz, hogy feléledt? — Inkább ti mondjátok Wseg — vágom ki magam —, hogy honnan szeditek ezt a Jézuska-ügyet? — Hát láttuk! — válaszol rendkívül meggyőződéssel Gábor. — Láttátok? És hol? — A szomszéd nagymamával voltam. És egy lyuk volt a hasán. — Nem... Nem is igaz, mert olyan, mint az Erika babája! Szóval a fiaim külön-külön és stikában templomba járnak — villant át agyamon a felismerés. Úgy látszik, ez is része még a környező világnak, mely elől nem lehet légmentesen elzárni az ötéves gyereket sem. S akkor már — mielőtt egymásnak esnek a vita hevében — jobbnak látom elmagyarázni nekik, hogy Jézus ugyanúgy volt kisgyerek, aztán bácsi, mint mindenki. Mikor befejezem s azt hiszem, rendben van. Gábor újabb kérdéssel lep meg: — De ha bácsi, miért van szárnya? — Szárnya az angyalnak van — felel helyettem Andris. — Azért tudja az emeletre is felhozni a karácsonyfát. — És akkor csak a csokit, meg a virgácsot, meg a mogyorót hozza a Jézuska? — Jaj, Gábor! A csokit a Mikulás hozza, mondtam már! — És akkor a Télapó mit hoz? Mama, mondd meg már, mit hoz a Télapó! Ekkor csoda történt: csengettek. A szomszéd hozott át egy meghívót a „fenyőfa-ünnepségre”! S közben felhangzott a tévében az esti mese szignálja — a gyerekek átrohantak a másik szobába. Ez egyszer megmenekültem! Mert sehogyan se akarom félrevezetni őket, de egy-két évig szeretném még megőrizni nekik a meglepetés örömét. — ml — Vendégünk volt Ywaki Hadzsima és Ywaki Tasiko Bartók úgy magyar, hogy az egész világé A történelem, a napi politika, a sport japáni eseményei napról napra éppúgy bekopogtatnak otthonunkba, mint a világ bármely országából érkezők. Mégis, eleget tudunk-e erről a távoli országról, a valamikor oly rejtélyes, titokzatos, s ma sem eléggé ismert és megértett Nipponról? Szamurájok földje, a harakiri hazája, építészeti emlékei csodálatosak, szépségesek lányai és asszonyai; oda dobták le az első atombombát, és a mai japán technika fejlettsége bámulatba ejti a világot. Sokkal több az, ami elválasztja az európai embertől, mint ami összeköti vele. Minket — és még néhány középeurópai népet — egy mármár ködbe vesző, de még érzékelhető közösség fűz össze Nippon fiaival: a zene, a zene ősi, úgynevezett ötfokú dallamrendszere. Ennek a közösségnek élő emlékeit, még kitapintható jegyeit akarja feltérképezni hazánkban Uwaki Hadzsimu japán zeneszerző és zenetudós a budapesti Bartók-archívum és az Akadémia népzenekutató osztályának támogatásával. Hadzsimu két éve él Magyarországon, s ez alatt Bartók iránti tisztelete, a magyar népdal iránti rajongása csak növekedett . Bartók számomra olyan egyetemesség, mint Bach és Beethoven. Aki őt hallgatja, személyesen is bejárja egy kis nép útját a szenvedéstől az örömig, a fájdalomtól a boldogságig. Bartók úgy magyar, hogy egyszerre az egész világé. A japán ember előtt is példa lehet az ő zenei eszméje és életműve: ha látókörünket az egész világig tágítjuk, akkor egy nép zenei örökségét az egyetemes emberi művészetig emelhetjük fel. Azért jöttem ide, mert a saját szememmel, fülemmel, szívemmel akartam megismerni azt a népet, amelyből Bartók zenéje táplálkozott. Yvaki Hadzsimu családjával lakik Budapesten. Kislánya ott jár zeneiskolába, s magyarul énekli a magyar népdalokat. Hadzsimu is jól beszél nyelvünkön. Amikor vidéki előadóútra indul, és felesége, Yivaki Tosiko is elkíséri, az ikebana-bemutatók alkalmával ő látja el a tolmács tisztét. Uwaki Tosiko ikebana-művésznő. A virágkötészet főiskolát végzett művésze, diplomája nyers színű deszkalapra festve ott áll az asztal mellett, amelyen dolgozik. A Győri Tanítóképző Intézet dísztermiben japán népi hangszerek hangja mellett látjuk születni a műveket. Mert a cserépből, virágból zöldből, faágból, kőből összeállított kompozíció költemény értékű együttes: az ikebana (szó szerint annyit jelent, mint maga az igazi művészet) valamikor az istenség, a természet és az ember összeolvadását fogalmazta meg a növények formázásával, bonyolult öszszeállításával. A pünkösdi rózsa ma is a kimonót viselő asszonyt, az őszibarack virága a kisleányt, a nőszirom a kisfiút jelenti — de az ikebarnakészítés már nem papok kiváltsága, hanem a nők dolga. E költemények feladata is megváltozott. Visszahozni a természetet az ember környezetébe: a réteket, amelyeket házak foglaltak el, a mezők illatát, amely helyett gyárak füstjét hozza a szél. Elnézzük a virágok közt hajladozó szép japán asszonyt, és igazolva látjuk Uwakoi Hadzsimu szavait: az ikebana az embernek, a szépségnek a természettel és a mindenséggel való múlhatatlan egységét őrzi mind a mai napig. Ywaki Hadzsimu kétnapos győri tartózkodását népdalgyűjtésre is felhasználta. Rábapatonán Horváth Józsefné énekelt magnójára néhány magyar népdalt. — Sokszor hallottam Magyarországon városi népi együttesek előadását. De a magyar népzene lelkét, igazi lényegét a falusi népi énekeseknél találtam meg, és ezt érzöm magamban. A magyarországi tartózkodásomra szánt két év lejárt. De még nem tudok hazautazni: új feladatok várnak, és immár régi, kedves barátok marasztalnak. Közben elkészül az utolsó ikebana is. Ywaki Tosiko kis táblára odaírja a címét: „A mi barátságunk”. G. B. Felnőtt felelősséggel üflEflRE TOU£3B? Elkészült „Merre tovább?” címmel a Győr-Sopron megyei pályaválasztási tájékoztató. A 240 oldalas, fényképmelléklettel kiegészített kiadványt a megyei tanács munkaügyi és művelődésügyi osztálya állította össze, szerkesztette ifj. Gárdonyi Géza és Szalay György. Az általános, illetve középiskolát befejezők részére készült a tájékoztató „a felnőtt felelősségével, a pedagógusnak tanítványait féltő jó szándékával, és a szülő óvó szeretetével”, mint az előszóban olvashatjuk. Az első fejezetben ismertető szerepel azokról a szakmákról, amelyekből megyénknek képzési igénye van, s megtalálható az is, hogy hol. A második rész tárgyalja a továbbtanulási lehetőségeket. Meghatározza, hogy a középfokú iskolatípusok milyen képesítést adnak menynyi a tanulmányi idő, mi a fölvételi korhatár, és ismerteti a beiskolázási lehetőségeket a szomszédos megyékben is. A felsőfokú oktatási intézményekbe való felvétel előfeltételeit részletezi, felsorolja megyénk egyetemeit és főiskoláit, és az ország többi felsőfokú intézményét is. Az érdekeltek megtudhatják, milyen feltételei vannak a társadalmi tanulmányi ösztöndíjak megpályázásának. Külön fejezet foglalkozik a lányoknak ajánlható szakmákkal, tanfolyamokkal. Azok, akik a nyolc osztály után nem akarnak továbbtanulni, megtudhatják, hogyan léphetnek munkaviszonyba, ugyan kapnak munkakönyvet, s milyen elhelyezkedési lehetőségek közül válogathatnak. Megtalálhatók a munkaerő-gazdálkodási hivatalok címei is, és a munkahelyek utánpótlásigénye. A testi fogyatékos fiataloknak is ad tanácsot a kiadvány. Az esti iskolák — általános és középfokú szinten — is sok fiatalt érintenek, hisz évente átlag majdnem ezer fiatal hagyja el úgy az általános iskolát, hogy nem szerzett a nyolcadik osztályról bizonyítványt. A „Merre tovább?" útmutatást ad, hol jelentkezhetnek a dolgozók iskoláiba, s milyenek az oktatási formák. Végül közli a szülők számára készült tájékoztató kiadványok jegyzékét. Kétmillió 5 terven felül A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat előregyártó üzemének dolgozói már november 20-án befejezték ez évi tervüket. A jó eredményben nagy szerepe volt a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásoknak, a szocialista brigádversenynek. Az előregyártó üzemben azóta is megfeszített ütemben dolgoznak, kihasználják a kedvező időt. Az eddig megtermelt és még várható eredmények szerint az üzem kereken kétmillió forinttal teljesíti túl a termelési tervet.