Kisalföld, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

2 Elutazott hazánkból a VDK kormányküldöttsége. Képünkön: Feh­ér­ Lajos, az, MSZMP PB tagja, a kormány elnökhelyettese búcsúzik Le Thanh Nghitől, a Vietnami Dolgozók Pártja PB tagjától, miniszterelnök-helyettestől, a delegáció vezetőjétől. (MTI Fotó — Pálf.K­ felv. — KSZ Munkában a Lunohod 1 Telepanoráma­képek A Lunohod 11. szovjet automata holdjármű magyar idő szerint szerdán hajnali­­1 óra 30 percig tartó újabb hatórás útja során 553 mé­tert tett meg. Ezzel a hold­felszín által „bejárt” szaka­szának hossza 3930 méterre nőtt. Kezdetben az önjáró be­rendezés igen sima terepen haladt, majd olyan területre ért, amelyet 3—30 méter át­mérőjű kráterek tarkították. A Lunohod ezt a szakaszt is sikeresen küzdötte le. Meg­állása után­ terepanoráma­­felvételeket készített. A fe­délzeti berendezések és a tu­dományos műszerek normá­lisan működtek. A január 13—15-ig terjedő időszakban tudományos mé­réseket végeznek a holdjár­mű segítségével. (TASZSZ) Egyiptomi béketerv Az Egyesült Arab Köztár­saság újabb hárompontos ter­vet juttatott el a közel-keleti konfliktus békés rendezésére Franciaország, Nagy-Britan­nia és Olaszország kormányá­nak, közölte szerdán a kairói Al Ah­ram. Az újabb egyiptomi béke­tervet Mahmud Riad külügy­miniszter fejtette ki legutób­bi párizsi, londoni és római látogatása alkalmával. Az Al Ahram a következő­képpen összegezi a nagy jelentőségű egyiptomi javas­latot: — A négy nagyhatalom — az Egyesül Államok, a Szov­jetunió, N­a­gy-B­ri­t­an­ni­a és­­Franciaország — lássa el út­mutatásokkal és tanácsokkal Gunnar Jarringot, az ENSZ közel-keleti különmegbizott­­ját a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatának ér­vényesítését célzó erőfeszíté­seiben ; — a Jarringnak adandó utasításoknak tartalmazniuk kellene az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határo­zat — amely a többi között kimondja az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről — végrehajtásá­nak időrendi tervét. Jarring egy hónapon belül tegyen je­lentést fáradozásainak ered­ményéről , — ha a négy nagyhatalom­nak nem sikerülne kidolgoz­nia a BT-határozat végrehaj­tásának tervét, akkor üljön össze még januárban az ENSZ Biztonsági Tanácsa és vitas­sa meg a határozat vég­rehajtásának módozatait. Ezt követően minden nagyhata­lomnak vállalnia kell, a világ színe előtt a közel-keleti probléma megoldásáért ráhá­ruló felelősséget. (UPI) Kár a benzinért? Mióta Algéria elnyerte függetlenségét, soha nem vol­tak ennyire válságosak a francia—algériai kapcsolatok — írja „A szakítás kísértete” című vezércikkében a Le Monde. Elég egy pillantást vetni a francia sajtóra és az ember megérti, hogy a rendkívül drámai cím nem zsurnalisztikai túl­zás, hanem a legteljesebb mértékben indokolt. A Magyar Televízió nem­rég mutatta be az „Algíri csata” című világhírű filmet, amely hazánkban is milliókat emlékeztetett arra, milyen árat fizetett függetlenségéért az algériai nép. Ez az ár és az elhunyt De Gaulle tábornok politikai bölcsessége, amely felismerte, hogy Párizs neni bírna el még egy Vietnamot — ez volt az a két alapvető tényező, amely elvezetett az eviani egyezményig és amely meghatározta a Francia Köz­társaság és a független algé­riai állam kapcsolatait. Ebben a viszonyban­ elke­rülhetetlenül akadtak kisebb­­nagyobb megrázkódtatások, de lényegében korrekt, konstruktív érintkezés alakult ki a két ország között, különösen a múlt keserű előzményeihez képest. Az algériai vezetők nagy realitás-érzékről tettek tanú­ságot, amikor megértették, hogy egyszerűen nem sza­kíthatnak el minden Fran­ciaországhoz fűződő gazdasá­gi köldökzsinórt, ehhez túlsá­gosan sok a múltbéli össze­fonódás. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy az algériaiak ezt a kapcsolatot gazdaságilag egyenrangúnak tartották volna. Sem Párizsban, sem Al­gírban nem volt kétség az iránt, hogy a múlt — bizo­nyos neokolonialista pozíciók és az egyenlőtlenül elosztott haszon formájában — tovább él ezekben a kapcsolatokban. Ak­kor azonban, amikor egy súlyos örökséggel szembené­ző nép kialakítja, megformálja független államát, saját létérdekei követelnek meg bizonyos kompro­misszumokat. Pontosan ez történt a fran­cia—algériai gazdasági kap­csolatok első esztendeiben, többek között az olajfronton is. Algériának — erről a gyarmatosítók mindig gon­doskodnak — nem voltak szakemberei, nem volt keres­kedelmi hálózata, hiányoztak a kitermeléshez szükséges eszközei. Csakhogy változnak az idők és ma már mindez leg­alábbis kialakulóban van. Sem az ország belső helyze­te, sem a nemzetközi progresszió általános pozíciói nem teszik indokolttá, hogy Algír belenyugodjon az eddigi helyzetbe. Milyen helyzetbe? Gazdasági kérdésről lévén szó, a válasz a számok nyelvén a legérthe­tőbb: minden frankból — ír­ja az Humanité —, amelyet a francia fogyasztó az algé­riai benzinért fizet, 7,9 cen­time jut Algériának, a fran­cia államnak pedig — csak adó címén — csaknem ötven centime. Biztos, hogy ez az arány előbb-utóbb megváltozik, Al­géria számára ez nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. 1.KiS) KISALFÖLD Brazil foglyok A hetven brazil politikai fogoly szerdán este még min­dig nem indult el Rio de Ja­­neiróból Chilébe. Mint megfigyelők hangoz­tatják, a várakozás alaposan próbára teszi a diplomaták, az újságírók és a gerillák idegeit. Általános vélemény szerint a brazil kormány ha­logató taktikájával azt akar­ja demonstrálni, hogy az első diplomatarablások óta az idők megváltoztak és ma már a hatóságok diktálják a fel­tételeket, és szabják meg a tárgyalások alakulását. A foglyok valószínűleg csak a késő éjszakai órákban, vagy csütörtökön hajnalban indulhatnak Santiago felé. (AFP) Holnap avatás Egyiptomban Tizenöt évi munka után A Nílus-parti erőmű, az asszuáni nagygát építkezési munkálatai befejeződtek és 15-én, pénteken kerül sor az­ egész komplexum ünne­pélyes avatására. Az ün­nepségre Egyiptomba érke­zett a Nyikolaj Podgornij vezette szovjet párt- és ál­lami küldöttség. A munká­latok során 57 millió köb­méter földet mozgattak meg, és 1,3 millió köbmé­ter vasbetont építettek be a gátba és tartozékaiba. A vízgyűjtő, a Győzelem nevet viselő hatalmas mes­terséges tó­­x­ fogad­óképessé­­ge 164 köbkilométer. Ez a hatalmas létesítmény szabá­lyozza a Nílust és 74 köb­kilométer víz hasznosítását teszi lehetővé, (ebből 18 köb­kilométer Szudánnak jut). A gátépítés eredményeként az Egyesült Arab Köztársaság­ban már 1964 óta ismeretlen fogalom az­ árvíz is aszály. Sok millió feddan földet tette­k azóta öntözhetővé és körülbelül egymillió feddan (420 000 hektár) földet az év minden szakában öntöznek. Ez azt jelenti, hogy ezekről a földekről évente több ter­mést takarítanak be. A több mint kétmillió kilo­­­wattos asszuáni erőmű, be­kapcsolódva az egységes energetikai rendszerbe, je­lentősen emelte az ország energiaellátását. Nagyon érdekes a gátépí­tés története, 1898—1902-ben Asszuán környékén egy ki­sebb gát épült, amelyet a ké­sőbbiekben kétszer is bőví­tettek. Ezt követően megszü­letett Egyiptom és Szudán­ vízellátásának brit terve. E terv szerint a Níluson és mellékfolyóin több vízgyűj­tőt létesítettek volna az ára­dás szabályozására, a költsé­ges terv csak részben került kivitelezésre, mégpedig úgy, hogy négy kisebb víztárolót létesítettek Szudánban, és egy tartaléktá­rolót a Viktória­­tavon. A teljes vízellátás problémáját azonban csak az 1952-es forradalom után ol­dották meg: október 8-án dekrétum jelent meg az asz­­szuáni gát és egy 150­ köbki­lométeres víztároló építésé­ről. Befutottak a nyugatnémet, francia és (másodszor) az an­gol tervpályázatok. A Nem­zetközi Fejlesztési és Újjá­építési Bank 418 millió egyiptomi fontban állapította meg az összköltséget. Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kezdetben 200 mil­lió dolláros hitelt szavazott meg, természetesen számta­lan kikötés mellett. 1955 szeptemberében megtörtént az első kapavágás. Ezután, előbb az amerikai, majd az angol kormány állt el a se­gítségnyújtástól. Ezzel akar­tak nyomást gyakorolni az egyiptomi népre, hogy leté­­rítsé­k a kiválasztott útról, ezzel akarták megakadályoz­ni az ország gazdasági fejlő­dését. Egyiptom kormánya ekkor a Szovjetunióhoz fordult se­gítségért. 1958 októberében megállapodás született arról, hogy a Szovjetunió részt vesz az asszuáni gát építésében, műszaki segítséget nyújt hoz­zá. 1960. augusztusában alá­írták a második megállapo­dást a második részleg építé­séről. A kivitelezéssel a Gid­­roprojekt szovjet vállalatot bízták meg, amely 1959-ben elkezdte a nagyszabású terv kidolgozását. A szovjet kivi­telező — a költségek csök­kentésére — az erőmű és a gáz­­szerkezetei tervezetében bizonyos módosításokat java­solt. Az építtető fél és egy nemzetközi szakértő bizott­ság helybenhagyta a módo­sításokat, és a hidroprojekt megkezdhette a munkát. A reakciós körök kételked­tek abban, hogy az EAK a Szovjetunió segítségével megbirkózik e nehéz feladat­tal. Az amerikai Time pél­dául azt bizonygatta, hogy az arabok és az oroszok lehetet­len dologra vállalkoztak. 1964. május 15-én elkészült a Nílus zárógátja. 1968 de­cemberében a gát elérte a tervezett magasságot. 1966. október 27-én indult az első turbina. Az utolsót, a 12. age­­regátot 1970 júliusában he­lyezték üzembe. Minden be­rendezést és minden anyagot a szovjet ipar szállított. Szov­jet mérnökeik, technikusok és szakmunkások is dolgoztak az építkezésen. Ugyanakkor az egykori fellahok is kitanul­ták az építői és szerelői szak­mát, 18 000 egyiptomi mun­kás tanult meg 75-féle szak­mát. 160 arab szakember ta­nult a Szovjetunióban. Ezek közül 50-et a villanytelepek üzemeltetésére képeztek ki. K. S­.mirnov, az asszuáni gát szovjet főépítésvezetője T­ELEX MOSZKVA KAIRO Anvar Szadat egyiptomi el­nök szerdán vacsorát adott Nyikolaj Podgornij szovjet államfő tiszteletére, aki hi­vatalos látogatásra érkezett az Egyesült Arab Köztársa­ságba. A szívélyes és meleg légkörű vacsorán Anvar Sza­dat és Nyikolaj Podgornij be­szédet mondott. SZÓFIA A Gustáv Húsai­ vezetésé­vel harmadik napja Bulgá­riában tartózkodó csehszlo­vák párt- és kormányküldött­ség szerdán Plovdivban, az ország második legnagyobb városában tett rövid látoga­tást. A delegációt a vendég­látóik részéről Todor Zsivkov is elkísérte. A csehszlovák küldöttség ma délelőtt haza­utazik Bulgáriából. KAIRÓ Paja Frigyes, a külügyminisz­ter első helyettese és Hamza Klis, egyiptomi gazdasági és kül­kereskedelmi miniszterhelyettes szerdán Kairóban aláírta, a két ország közötti 1971—75-re szóló hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodást. A magyar jó­szolgálati küldöttség sze­rdán befejezte háromnapos kairói lá­togatását és közel-keleti, körút­jának következő állomására, Beirutba utazott. Szerdán Moszkvába érke­zett Gerhard, Schröder, a Bundestag Külügyi Bizottsá­gának elnöke, a Keresztény­demokrata Unió elnökhelyet­tese­, Schröder az Interparla­mentáris Unió szovjet cso­portjának vendégeként egy hetet tölt a Szovjetunióban, úgy tervezi, hogy Lenigrád­­ba is ellátogat. (MTI) H harcaié Vi^siani Az óriás Fi *2 es lökl¡°514«os gé- -k csaknem minden nap támadják a szab »«h­arcosok feltételezett állásait, hogy előkés/:, «ok a szá­razföldi haderők támadásait. 1991. január 14., csütörtök A hóhér halála A bajorországi Bad Töl­, kórházában szerdán hosszú betegség után, 65 éves korá­ban elhunyt Heinz Bernhard Lamm­erding volt SS-tábor­­nok, akit a világ „oradouri hóhér” néven ismer. A tábornok a hírhedt Das Reich SS páncélosőhadosztály parancsnokaként 1944. június 10-én a közép-franciaországi Oradour—Sur—Glane egész lakosságát — így sok nőt, gyermeket és idős embert — a falu templomába záratta, majd a templomot és az egész községet felgyújttatta. A lángok közt 642 ember lel­te halálát. Előző nap Tulle községben 99 túszt akaszta­­­tott fel. Oradour romjait a fran­ciák a háború után nem épí­tették­ újjá, hanem meghagy­ták örök emlékeztetőül. Az SS-tábornokot egy francia bíróság 1951-ben távollété­ben halálra ítélte. Az 1954- ben a bonni kormány és a három nyugati szövetséges hatalom között létrejött meg­állapodás értelmében lehe­tővé vált a nyugatnémet ha­tóságok számára, hogy ne indítsanak eljárást olyan há­borús bűnösök ellen, akiket valamilyen szövetséges bíró­ság már elítélt. Ez lehetővé tette Lammerdingnek, hogy háborítatlanul éljen Nyugat- Németországban. Az AP sza­vaival élve a „sikeres építési vállalkozóvá” átalakult egy­kori SS-tábornok Düssel­dorfban villát építtetett és két személygépkocsija volt, ugyanakkor a nyugatnémet kormánytól nyugdíjat élve­zett. (AFP, Reuter, AP) A Rábáé a győri nyár (Folytatás az 1. oldalról.) — Szintén új kezdeménye­zés a Nemzetközi estek szer­vezése. Egy-egy baráti or­szág nagykövetségével együtt­működve szeretnénk előadá­sok, kiállítások, filmvetítések csokrával megismertetni az érdeklődőket, az illető ország 25 éves fejlődésével. — Győr 700 éves. A ki­mondottan jubileumi rendez­vények segítésében is aktí­van vesz részt a Rába Műve­lődési Központ. Természete­sen, megkülönböztetett fon­tosságot tulajdonítunk az év­fordulónak, valamennyi ren­dezvényünk színvonalát igyekszünk az ünnep jelentő­ségéhez méltóvá tenni. — mi —

Next