Kisalföld, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
1971. január 14., csütörtök A továbbképzés elmaradt Érthető valamelyest a makacsság, az ellenkezés, ha valami nem tetszőre kényszerítik az embert. Sőt, az is előfordulhat, hogy értelmes, hasznos feladat megoldására is kényszeríteni kell az embert. És még ez esetben is megbocsátható a kényszer miatti tiltakozás. De nem érthető és nem magyarázható meg az, ami kedden történt a csornai járásban. A TIT szervezésében — és jó néhány szakember közreműködésével — kétnapos továbbképző oktatásra készültek a termelőszövetkezeti brigádvezetőknek. Kedden lett volna az első napja. Felkértek neves szakembereket, tanárokat, hogy ebben a két napban előadásokat tartsanak, egyebek között a tsz-demokráciáról, az új közgazdasági szabályozókról, a növénytermesztés, állattenyésztés fej-lesztéséről. Ezek ismerete nélkülözhetetlen a mezőgazdasági termelésben munkálkodóknak, és nagyon is hasznára válna a tsz-brigádvezetőknek. Előzetesen kérdőíveket adtak ki a termelőszövetkezetekbe, közvélemény-kutatás céljából: igénylik-e az előadásokat, hány brigádvezetőt küldenek el, már csak azért is, mert ez személyenként 50 forint befizetésével jár. A járás termelőszövetkezeteiből összesen 34 brigádvezetőt jelentettek be, harmincnégyszer ötven forintot fizettek be a szövetkezetek. És kedden az előadást tartó tanárok, szakemberek keserű szájízzel mentek viszsza munkahelyükre, zsebükben az előadás vázlatával, mert mindössze három (,!) brigádvezető jött el. • Nehéz lenne végigjárni mind a harmincegy brigádvezetőt, hogy megtudjuk a távolmaradás okát. Az elnök értesítése ellenére sem jöttek el, vagy az is meglehet, hogy csak befizetett a tsz ötven vagy száz forintot, hogy szó ne érje a ház elejét, és nem is szóltak egyetlen brigádvezetőnek sem? Az egész járást tekintve, valóban nem nagy összeg az 1700 forint, amit e célra szántak. De ezt az érdektelenséget nem lehet forintokkal mérni. És nem méltó módszer olyan szövetkezetekhez, mint amilyenek a csornai járásban is dolgoznak. Vagy arról lehet szó, hogy a gazdaságok nem értettek egyet a kétnapos brigádvezetői továbbképzéssel? Ha nincs is egészen igazuk, de joguk van nem egyetérteni és szövetkezetüket nem képviseltetni. De akkor ezt kell ráírni a közvélemény-kutató papírra. Ez lett volna az egyenes megoldás, és akkor nem veszett volna forint, kedv és a szervezéssel töltött idő, energia. gszm Épül az új üzemház A győri Lakatos- és Fémtömegcikk Ksz dolgozói a IV. ötéves tervidőszakban az 1970. évihez meiden 30 százalékkal növelik a termelést. 1975-ben a tervek szerint már 65 millió forint értékű terméket fognak gyártani. Amint Kántor Endre, a szövetkezet elnöke elmondotta, a termelés növelését egyedül a termelékenység növelésével fogják megoldani. Ennek alapvető feltétele a korszerű technológiák alkalmazása, a munkaidő mainál jobb kihasználása. A szövetkezetiek a következő öt évben mindegyik részlegüknél megvalósítják az ösztönző bérezést, hisz a jelenlegi órabérrendszer nem felel meg a nyereséget szem előtt tartó gazdálkodásnak. A „Kiváló szövetkezet” címet elnyert kollektíva munkáját segíti majd a most épülő üzemház, amely 1972- ben fog elkészülni. Itt kapnak új otthont az irodák, három gyártócsarnok és a központi raktár. Gyártmányaik közül a legnagyobb figyelmet ezután is a 14 országba szállítandó kempingbútorokra, cementmérlegre és fejhetőségmérőre fordítják. E termékekből csak ebben az évben 20 millió forint értékűt készítenek. A szövetkezet új terméke, az óránként 150 000 kalória hőt fejlesztő gőzkazán lakóházak fűtésére alkalmas. A 106 -OS amúgy takaros kincstári bakterináz. Többszörös értelemben is kincstári, a sokat emlegetett békebeli időből. Egy lépés széltében, két rövid lépés hosszában az őrhely. Akkora ablak néz a vágányokra, hogyha kedve volna, kilépne rajta a megfigyelőszoba. Tornácot építettek hozzá az udvar felé, és mindjárt csatlakozik hozzá a bakter lakása. Ennek leírása megérdemelne akár egy külön fejezetet is. Kis konyha, alig nagyobb szoba, fél lépésnyi kamra. A konyhában tűzhely, a szobát teljesen kitölti a két ágy, és a végükhöz illesztett sezlon. A kályhának már nincs helye, hosszú életre, jó egészségre szoktató, metsző hideg van. A falon petróleumlámpa, a bakterszobában is petróleumlámpa. Az udvaron dermedt nyári konyha, ól, verem, árnyékszék. Takaros lakás, takaros udvar, harminc évvel, ezelőtt itthagyott, ittfelejtett békebeli igénytelenség. Hogy merre van a 106-os? Lehet, hogy van párja a Viharsarokban, a Nyírségben, vagy éppen Eger környékén. A bakterházakat ugyanis a fővárostól kiindulva jelzik, így bizonyára több 106-os akad. Amelyikről azonban most szó van, az a budapesti hegyeshalmi villamosított vasútvonal mellett található, Öttevény és Abda között. Egy Isztanyához vezető földút halad mellette, most csak kopasz akácok jelzik. A hó elzárta a világtól a bakterházat, persze az országútról észre sem venni, fátyolos kicsinysége beleolvad a csöndes tájba. Nincs hozzá járható út, egyetlen megközelítése a vasút. A vonatok a bakterház előtt lassítás nélkül dübörögnek tova, a fűtött kocsik olyan közel haladnak el az épület előtt, hogy a bent ülők jóformán nem is •»* aprócska házat Csak ezekért mondanám, nincs rá más okom: ha elhaladnak ezután a 106-os előtt, ne feledkezzenek meg róla, hogy a bakterházban is emberek laknak. A bakter, Pápai János sorompóőr éppen harminc éve szolgálja a vasutat. Csontos, cserzett arcú, fegyelmezett, kissé feszes tartású ember, ahogy az állam alkalmazottjához illik. Itt lakik, és dolgozik a bakter felesége is. Egymást váltják a férjével. Jóravaló, szívélyes asszony, valamikor kalauzként dolgozott a vasútnál, aztán jöttek a gyerekek, és kimaradt. Beállt a tsz-be, ott dolgozott kilenc évig. Most pártolt ismét a MÁV-hoz három hónapja. A 106-os őrház nappali vigyázóhely, a két bakter, férj és feleség reggel hattól este nyolcig dolgozik. Dél tájban cserélik a szolgálatot. Az őrszobában a szolgálat még csak formailag sem családias. — Öttevény felől érkeznek a páratlan, Győr felől a páros vonatok — mondja az asszony. — A dolgunk, az, hogy ha a szolgálattevő jelzi a vonatok várható kiindulását az állomásról, ezt tovább jelezzük a következő őrhelynek telefonon. Férje megreszeli a hangját, és mintha csak vizsgabizottság előtt mondaná, kiigazítja az asszonyt: — Az elsődleges teendő, hogy beírjuk a naplóba az előre jelzett időt. Aztán a vonat indulása után leeresztjük a sorompót, és a szerelvény érkezését tovább jelezzük az előttünk levő őrhelynek, így pontos és hivatalos ez. És ezt így kell tudni, betéve, mert ez a rend. Ahogy a tenyérnyi őrhelyen is mindennek megvan a helye. A zászló negyvenöt fokos szöget zár be a fallal, milliméterre pontos helye van. Ha a két bakterlámpát csak egy ujjnyira elmozdítanám helyükről, biztosan észrevennék. Hófehérre súrolt asztal előtt ül a bakter, a követ is felsikálták, a petróleumos kannák tisztelgő katonák módjára sorakoznak a bádog bevonatú, fényesre csiszolt padon. A bakter tizenhárom éve ebben a helyiségben teljesít napról napra szolgálatot. Tizenhárom éve ugyanazt a bakterlámpát viszi ki este, hogy jelezzen a vonatoknak, ugyanazt a zászlót lengeti, ugyanaz a petróleumlámpa és sivító telefon. A szöveg is mindig ugyanaz: érkezik ez és ez a vonat. Értettem, továbbadom. Harminc éve a vasútnál, és huszonöt éve bakterként. Soha, egyetlen egyszer sem, még csak egy aprócska hőstett sem. Ki kell menni, tisztelegni a vonat előtt a verőfényben és a ködbe burkolt téli estén. Akkor is, ha senki sem figyel, ha senki sem törődik a bakterral, mert ez a szabály, ez a kötelesség. Meg kell nézni a vonatot, nem csúszott-e le valami a szerelvényről, ami veszélyeztetné a szembe jövő vonatot. Negyed század szenzáció nélkül, ez Pápai tájs élete. Egy aprócska hőstettet sem mondhat a magáénak, nem állított meg vonatot, nem akadályozott meg tragédiákat, de egyetlen egyszer sem kellett figyelmeztetni munkájára. Pápai János harminc év alatt úgy dolgozott, hogy észrevétlen maradt a vasútnál. Kettőjükön kívül a bakterházban lakik Pápáiné édesanyja, a magatehetetlen, nyomorék öregasszony is. Ő élvezi a hajlék összes kényelmét. A konyhában alszik, melegben. A három Pápai lány, tizenöt, tizenhárom és tizenegy évesek. Edzettek a hidegre, szorgalmasak, és gyenge a szemük. A szilíciumos mozdonyoktól lefújt talpfákon járnak be az állomásig, kitűnő út, ez csak veszélyes. A töltésen metszi az embert a szél, reggelente az apjuk viszi a gyerekek táskáját az állomásig, vigyáz rájuk. Késő délután, mire hazaérnek. Esznek, és máris ülnek a lámpához. Kémiát, fizikát tanulnak, atomiai és technikai csodákról olvasnak, villanymotorok húznak el házuk előtt, és ők nyolckor már bekéredzkednek a jéghideg szobába, mert fáj a szemük. Inkább korábban kelnek. De hát a reggelnek is megvan a maga dolga az ilyen békebeli házban. És minden napnak. A szülőknek, gyerekeknek egyformán kijut a gondokból. Ezek a gyerekek nem feledkezhetnek meg játék ürügyén sem arról, hogy hazafelé petrólt és kenyeret vigyenek, meg lisztet. Mindenkinek megvan a családban a szigorú kötelessége. A szülőknek elsődleges a szolgálat. Hiába egy karnyújtásnyira a lakás, nem hagyhatják ott az őrszobát. Felváltva tesznek-vesznek az udvaron. Nyáron a bakter kaszál az árokparton, a kertben dolgozik, fát gyűjt és vág a télre, a bakter szorgalmas ember. Mindig együtt vannak a feleségével, és mégis mindig külön és egyedül. Pedig hogy szerethet beszélgetni ez az asszony. Dehogy! És ehelyett be kell érni a találomra kezébe akadó könyvekkel. Most a Kárpáthy Zoltánt és a Robinsont olvassa. (Karácsonyra kapták őket a gyerekek.) Aztán mikor leteszi a szolgálatot, megy be a beteg anyjához, készíti az ebédet, aztán indul a gyerekek elé. A Pápai családnak nincs gondja tv-műsorral. Nem hallgatnak rádiót, az újságokat nagy késve kapják. A 106-os bakterházban egyszerű, mindig hétköznapi életet élnek az emberek. Mert hétköznap vagy vasárnap egyre megy. A bakter és felesége egyenrangú társuk, kimondhatatlanul ismerik dolgukat, naponta ötven—hatvan vonatnak engedik le a sorompót, ötven—hatvan vonatot jegyeznek be a naplójukba, ennyi szerelvényt üdvözölnek. Az az esemény a munkájukban, ha vonat érkezik. Ezt viszont könyörtelenül számon kell tartaniuk. Üzemi demokrácia, ter melékenység, a vállalat életébe való beleszólás és még egy tucatnyi, mindennapi fogalom a 106-os őrhelyen roppant távoli dolog. A 106-os bakterházban csak szigorú szabályok vannak. Nincs jó és elfogadható, csak életre-halálra alapos munka. És egy békebeli bakterház, tenyérnyi bakterlakással és petróleumlámpával. Ferenczi József Öttevény felől a páratlanok Ha elsuhansz a 106-os előtt KISALFÖLD A páncélvonat fogadására készülnek Kedden délelőtt Győrött a megyei KISZ-bizottság épületében megyei úttörőelnökségi ülést tartottak. Csapó László, megyei úttörő titkár a KISZ-életre való felkészítésről tartott előadást, Magyar István tanulmányi felügyelő pedig javaslatot tett a szaktárgyi versenyek megyei döntőinek lebonyolítására. Az úttörőelnökség ezek után kitüntetési javaslatok elbírálásával foglalkozik. Ugyancsak kedden a Soproni Ifjúsági Házban a soproni járási úttörőelnökség tartott ülést. Értékelték a „Tettekkel köszöntjük az úttörőmozgalom negyedszázados évfordulóját” című akció első féléves eredményeit. Megszervezték a páncélvonat fogadását, és megbeszélték a Soproni Járási Tanács V. B. művelődésügyi osztályával az együttműködési tervüket. Szőlőoltvány Közép-Dunántúl történelmi borvidékein, Csopak, Somló, Badacsony, Balatonfüred, Sopron és Bársonyos környékén megkezdték a jövő évi szőlőszaporítóanyag előkészítését. A vidék téeszeiben együttesen 5 millió vadalanyt oltanak be bor és csemegeszőlő fajtákkal. A fajták között a szürkebarát vezet, majd a tramini, a rizling-szilvám, a muskát ottonel és a sardone következik. Húszéves a MÉH Vállalat (Folytatás az 1. oldalról.) ban 45 000 tonna hulladékot rendeznek, szállítanak, vagonoznak. A munka legnehezebbjét géppel, nagyobb részét kézzel végzik. Nehéz és fáradságos az anyagmozgatás. Ezen is könnyít a vállalat. Lesz miből: 1970-ben az értékesítési tervet 112 százalékra teljesítették a dolgozók. A bevétel 15 millió forinttal több, mint 1969-ben, így a rakodási munka megkönnyítésére mintegy 5 millió forintot költhet a vállalat. Vásárol billenős gépkocsikat, darukat és nyolctonnás, önrakodós ZIL kocsikat. Ezzel jórészt megszűnik majd a hórukkolás, könnyebb, gyorsabb és olcsóbb lesz az anyagmozgatás. A sok gép közül legelőször a bálázó érkezik meg. Segítségével gyorsul a lemezcsomagolás, és az eddig 3 vagonban szállított mennyiség elfér egy vagonban. Népszerű bolt A központi irodák szomszédságában üzletet nyitott a vállalat. A bejárat fölött ott a felirat: „Olcsó áruk boltja”. Öt ilyen üzlet van a három megyében. A forgalmuk évente több mint hatmillió forint. A legtöbb olcsó árut a győri bolt adja el, csaknem kétmillió forint értékben. Délelőtt és délután egyaránt nagy a forgalom. — Nekem azt a damaszt ágyneműt tessék lemérni! — Melegítő kellene tízéves kislányomnak. — Húsz deka színes gépselymet szeretnék — mondják a vevők, és az elárusító örül, hogy boltjában megtalálták a kedvükre való holmit. (ksa) A X. kongresszust megelőző taggyűléseken és azóta is az üzemi, intézményi pártszervezetekben a lakosságot érdeklő, számos kérdés hangzott el. Szerkesztőségünk minden csütörtökön válaszol egy-egy kérdésre. Lehetséges, hogy szándékunk ellenére is némelyik válasz nem lesz kielégítő. Ez esetben kérjük a pártmunkások és az olvasók vitatkozó észrevételeit. Rendszerünkben a szocialista életkörülmények javításának lényeges tényezője a munkaidő csökkentése, hogy bővüljenek a dolgozók pihenési, szórakozási és tanulási lehetőségei. Már a felszabadulás után, a népi hatalom megerősödésével az első vívmányok között fontos szerepet kapott az üzemi és mezőgazdasági dolgozók egészségvédelme és a lehetőségeket figyelembe véve a munkaidő csökkentése. Az 1960-as évek közepéig a bérből és fizetésből élők 80 százaléka heti 48, 10 százaléka 48-nál kevesebbet és 10 százaléka 48 óránál többet dolgozott. Heti 48 óra alatt 42—44, illetve 36 órát a folyamatosan három műszakos üzemekben és az egészségre ártalmas foglalkozási ágakban dolgoztak. A közlekedésben és néhány egyéb szolgáltatási ágazatban a heti munkaidő a 48 órát is meghaladta. A mezőgazdaságban főleg a tavaszi, nyári és őszi hónapokban a munkaidő 10 óránál vagy annál is hoszszabb ideig tartott. A szocialista társadalmi termelési viszonyok és a technikai eszközök, a munkaszervezettség fejlődésének értékelése alapján 1966-ban a IX. kongresszus időszerűnek tartotta azt, hogy az iparban fogjanak hozzá a munkaidő ésszerű csökkentéséhez. Részben 1967-ben, és főleg 1968-ban, 1969-ben minden második szombatnak szabaddá tétele számos üzemben és intézményben gyorsan megvalósult. Mintegy 2 millió gép-, textil-, élelmiszer- és építőipari dolgozó munkaideje hetenként 4 órával úgy csökkent, hogy közben a III. ötéves tervben megjelölt reálbér-növekedésük is megvalósult. A már megvalósított munkaidő-csökkentésnek azonban szükséges a részletesebb elemzése is. A népgazdasági szemlélet magától értetődően azt követeli, hogy a vállalati, intézményi technikai szervezettség és az intenzitás fejlesztése úgy alakuljon, hogy bőségesen pótolja a munkaidő csökkentéséből keletkező termeléskiesést. A legtöbb vállalat 1967—68—69-ben a munkaidő csökkentését mégis nem annyira a termelékenységgel, mint inkább létszámnöveléssel oldotta meg. Számos gyár, üzem a szabadszombatokon nem gondoskodott a szállításról, illetve az érkező áruk átvételéről. A tanulsághoz tartozik, hogy a közlekedésben foglalkoztatottak munkaidejét nem sikerült csökkenteni, sőt nagyon sok helyen a heti 48 óra sem valósulhatott meg. A legtöbb mezőgazdasági dolgozó munkaidejének a csökkentése is változatlanul feladat. A közgazdaságilag, szervezetileg megalapozatlan munkaidő-csökkentés miatt egy egész sor üzemben megnőtt a túlórák száma. A néhány év kedvező és bírálható tapasztalata alapján a csökkentett munkaidőnek újabb üzemekre, intézményekre való kiterjesztését a jövőben nagyobb megfontoltsággal szükséges végezni. A jelenlegi mintegy másfél millió, heti 48 órát munkálkodónak többsége a szolgáltatásban, közlekedésben, kereskedelemben és az egészségügyben dolgozik. A szolgáltatásban foglalkoztatottak munkaidejének csökkentését feltétlenül úgy helyes megoldani, hogy az a lakosság és az ipar ellátásában a legkisebb zavarokat se okozza. Alapos elemzéssel, a belső tartalékok tudományos feltárásával, technikai felkészültséggel lehetséges a munkaidő csökkentését újabb üzemekben, intézményekben alkalmazni. Ennek összes feltételét a vállalatoknak, intézményeknek önerőből szükséges megoldaniuk. Pártunk életszínvonal-politikájának változatlanul fontos eleme a munkaidő csökkentése. És ahol a vállalati, intézményi kollektíva tényekkel bizonyíthatóan megteremti a feltételeket, ott a felettes hatóság meg is adja a munkaidő csökkentéséhez a hozzájárulást. Mint a szocializmus építésének minden más területén, a munkaidő csökkentésében is nagyon fontos, hogy az egyén felismerje a közösségi, vállalati és a népgazdasági érdekek összefonódását. A jó megértés, a fejlődő társadalmi tudat, a magas termelékenység olyan összefüggő feltételek, amelyek a munkaidő csökkentésének valóságos szocialista alapot adnak. Lónyai Sándor Válasz pártmunkások kérdéseire Mikor lehet a heti 44 órás munkaidőt általánossá tenni ?