Kisalföld, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

Klubpályázat :Az „tornykoszorú " és a „kiváló”címért A „kiváló ifjúsági klub”­pályázatát először 1967-ben hirdették meg. Népszerűsége egyre nő, 1967-ben 741, 1968-ban 918, 1969-ben 991 klub nevezett és eddig 300-nál több nyerte el a „kiváló” címet és a vele járó ju­talmat. Az 1971—75 közötti klubpályázat idei sza­kaszát a KISZ VIII. kongresszusára való, fel­készülés jegyében hirde­tik meg. A nevezők fel­adata: — a közösségi nevelés erősítése; — a közéleti tevékeny­ség fokozása, az ifjúsági törvény megismerése; — a hazafias nevelés, a történelmi évfordulók megünneplése, a forra­dalmi hagyományok ápo­lása,­­ az általános és szakmai műveltség gya­rapítása, a rendszeres olvasásra és esztétikai érzékre való nevelés. A pályázaton részt ve­hetnek azok a klubok, amelyek legkésőbb 1970. december 31-ig alakul­tak. (A részletes pályá­zati felhívást és a ne­vezési land­ot a KISZ járási és városi bizott­ságain kaphatjátok meg. A nevezési lapokat és a munkaterveket ugyan­ide kell küldeni, február 15-ig.) Az ifjúsági klubok munkájának értékelése folyamatos, egész évben tart. A pályázat első szakaszának eredmény­­hirdetése 1972 márciusá­ban, a forradalmi ifjúsá­gi napok alkalmából lesz. A klubok ne egymás között versenyezzenek! Inkább azt igyekezzenek bizonyítani, hogy a pá­lyázat követelményeit színvonalasan, eredmé­nyesen hajtják végre. A „kiváló ifjúsági klub” címet bizottság ítéli oda, és az egy meg­határozott évre szól! A megyei értékelő bizott­ság a terület legjobb klubjai közül egy—há­rom klubot fölterjeszt az ,,Aranykoszorú” díjra. Ebből 1972-ben ötvenet osztanak ki. Az „Aranykoszorú”­­díjas klub berendezésé­nek kiegészítésére, jutal­mazására anyagi segít­séget kap, a klubtagok közül többen kedvezmé­nyesen részt vehetnek az országos ifjúsági klub­találkozón. Az „Arany­koszorú” kitüntető cím a következő évi ered­ményhirdetésig viselhe­tő. Hasznos, eredményes munkát kívánunk ,me­gyénk ifjúsági klubjai­nak az országos verseny­ben! F. RÓBERT, GTÖR. Azt írod, nagy beteg voltál a tavasszal, ami­kor az Illésekkel foglal­koztak, így semmiről sem tudsz. Az „ahány annyiféle” magyarázat­ból a BBC-nek adott ké­tes értékű és tartalmú interjú történetét hidd el, ezt egyébként meg­írta akkor a Magyar If­júság is. Illésék egy ideig nem játszhattak koncerteken, de a ti­lalom már véget ért. Az ünnepek­ alatt a rádió­ban a „Csak fiatalok­nak” műsorban már hall­ható volt Illés-szám, új nagylemezük is készül. Illés-klub létezett, de hogy ismét működik-e, arról nem tudunk. PUSZTAI JÓZSEF, SZENTGOTTHÁRD. Két leveledet szám szerint és összesen tizenkilenc ka­rikatúráddal megkap­tuk. A rajzaid közül né­hányat közölni fogunk. Bár levelet nem írtunk, reméljük, közölt rajzaid honoráriumát megkap­tad. Újabb ötleteket szí­vesen fogadunk. V. V., GYŐR — leve­lében azt kéri, fiatal festők, szobrászok, művészek alkotásairól közöljünk fotókat. (Az IKER—KI parádé alkal­mával már volt példa ilyesmire.) Igazad van, őket így a legjobb be­mutatni, meg mint te is, hátha mások szintén gyűjtenék ezeket a ké­peket. Lehetőség sze­rint igyekszünk eleget tennni kérésednek. BŐGI TAMÁS GYŐR: A német levelezőpartner­eimet már bizonyára megkaptad, talán már írtál is neki. Kérdezed, most mi a helyzet az if­júsági oldal gyakoribb megjelenésével kapcso­latban. Emlékszel, írod, posta egyszer már volt szó a bővítésről. Még mindig szó van róla, s ha a fel­tételek adottak lesznek, haladéktalanul megvaló­sítjuk. MINDENKINEK: Nemrég levelezni kívánó NDK-beli fiatalok címeit közöltük. Kíváncsiak lennénk, érdekelne-e benneteket, ha rendsze­resen megjelentetnénk a világ minden táján élő fiatalok nevét, címét. Alsik szívesen vennék ezt, írják meg a Kisal­földi Ifjúságnak. Arról is örömmel olvasnánk leveletekben, hogy me­gyénkben hol működik hobby-klub, vagy ma­gatok kiről tudtok, aki érdekes dolgokat gyűjt, cserél. 1971. január 14. • III. évfolyam 2. szám Szereti Stoller Imre, a győri Tanítóképző Intézet III. éves hallgatója. Korán megismerkedett a mozgalommal. Kunszigetről járt be naponta a Győri Révai Gimnázium­ba. Otthon a falu KISZ-szervezeté­­nek vezetőségi tag­ja volt, érettségi után pedig egy évig a titkára. 1968-ban jelentke­zett a tanítókép­zőbe, felvették. Szereti a falut. Mint a tanítókép­zői KISZ-szervezet tagja, a KISZ Győr városi Bi­zottságához tarto­zik, de kapcsolatát fenntartotta a já­rásiakkal is. A járási bizott­ság titkára, Reg­ner Antal elmon­dotta, milyen sok mozgalmi munkát vállalsz: a tanító­­képzős KISZ-szervezet csúcstitkár-helyettese vagy, a járási oktatási bizottság elnöke, a me­gyeinek pedig tagja. — Ez csak egy része — mondotta Stoller Im­re. — Ezeken kívül a közgazdasági technikum­ban politikai vitakört ve­zetek, a képzőben a Mol­nár Ernő vezetésével működő Filozófiai Tudo­mányos Diákkörnek is tevékeny tagja vagyok. Jólesik azt hinnem, hogy mindezek elismeréseként vettek fel a pártba. — Mikor jut időd a tanulásra? — Hát... A négyes át­lagot mindig tartom. Ha annak az időnek egy ré­szét, amit mozgalmi te­vékenységgel töltöttem, tanulásra fordítottam volna, talán három-négy tizeddel jobb lett volna a tanulmányi eredmé­nyem. De úgy érzem, kárpótolt ez a munka szélesebb látókörrel, na­gyobb tájé­k­o­g­o­t­tságga­l, közéleti érzékenységgel. — Számodra melyik fontosabb? — Megítélésem sze­rint egy pedagógusnak egyaránt járatosnak kell lenni a mozgalmi munka és a tanítás módszerei­ben is. A falusi pedagó­gusnak különösen! En­gem mindig érdekeltek a társadalmi törvényszerű­ségek, a filozófia, a po­litika. A tanítást hivatá­somnak választottam, amit megismerek, szere­tem átadni másnak. Re­mélem, sikerül otthon Kunszigeten tanítani és a tapasztalatokat ott hasznosítani. — Jut időd szórako­zásra? — Ha van egy kis sza­bad időm, akkor olvasok, moziba járok, néha a képzős társaimmal tán­colni is elmegyünk. La­zításnak jól bevált a sport. Imádom a labda­játékokat: kosarazni, ké­zizni, focizni! — Mi a vágyad? — Szeretném majd né­hány év múlva elvégez­ni ,az egyetem filozófiai szakát. És a legközeleb­bi, hogy jól vizsgázzak neveléstörténetből. (f. s.) m mw* yiyw iát (Nagy Éva felv.) Kiforgatósdi Egyszerű társasjáték Kifordítom, befordí­tom, majdnem ugyanaz. Na, micsoda? A fregoli kabát. A magyar ember­nek megvan az a „jó tu­lajdonsága”, hogy szeret kiforgatni. Leginkább a szavakat. Nos, kedves tinédzse­rek, gondolatban játsz­­szatok velünk. A játék alapja: mindenki által ismert, használt, idegen, vagy magyar szó, de nem az eredeti jelentést kell rávágni, hanem vidámra hangolva kifordítani. Vegyük azt a szót, hogy disszidens. Olyan ember, aki azt hi­szi, hogy Nyugaton min­den fenékig tejfel. Pedig túró. Vagy: kettős állampolgárság? Akkor következik be, ha valaki olyan régóta igényli az útlevelet,a hogy már-már olasznak érzi magát. Mire gondoltok, ha a maffiáról hallotok? No, nem kell mindjárt Szicíliára ... Elég okosan ennyit mon­dani: „Tudom, k­i ter­jeszti rólam azokat a nyavalyás pletykákat, de nem tehetek semmit el­lene, mert a nagybácsi­ja.. Hogy egy kis logikai sorrendet tartsunk, kö­vetkezzék most a pletyka. Személyhez kötött foga­lom: az ember mindig mástól tudja meg, meny­nyi jó tulajdonsága van ... Mi az élet rendje? Láncreakció: tinédzserség — szerelem — eljegyzés — házasság — gyerek — még egy gyerek ... Aztán az em­ber azt is elfelejti, hogy mi az az önrendelkezési jog. Ha már egy ideje házas. A felnőtt társadalom szereti használni ezt a kifejezést: jószolgálati küldöttség. Lássuk kiforgatva: „El­jöttünk meglátogatni, tényleg rákos vagy?” Jó, ha nem kérdezik meg nyomban: ki mondjon búcsúbeszédet a sírod­nál? Hozzá kell szoknotok, hogy az életben láttok pár búcsúztató írást. Esetleg ilyet is: „Rendkívüli ember volt. Amíg élt, sírtak a beosz­tottai, amióta meghalt, vidámak, nevetnek. Hát nem volt rendkívüli em­ber?” Végezetül még két ap­róság. Mire asszociáltok, ha ezt halljátok: értékpapír? Jó válasznak számít ez. Eddig abban a hitben él­tem, hogy piros színe van. Újabban a lilát job­ban szeretem ... Az utolsó inkább fiúk­nak való (?). Mert ugye, mindegy­ikőtökk­el elő­fordulhat, hogy elviszik katonának. Mi a hadse­reg? Mindenki tudja. De mi az üdvhadsereg? Leányálom. (Az üdv a hadseregnél a kiskatona számára a kimenő. A lá­nyok számára: a ki­menős kiskatona.) Ha érdekesnek találjá­tok játékunkat, rendez­zetek kiforgatósdi ver­senyt a klubban, vagy másutt, ahol vidámságra kapható társaság van együtt. Nem vennénk rossz néven, ha a sike­rültebb kiforgatásokat megírnátok nekü­nk , —­jut! — Sopronban rendezték Első téli ODOT A KISZ Központi Bi­­izottsága idén rendezte­­meg hatodszor az ország­járó diákok országos ta­lálkozóját (ODOT). A középiskolák és szak­munkásképző intézetek diákjai ez ideig csak nyá­ron barátkoztak közösen hazánk tájaival, ezúttal viszont Sopron téli arcá­val ismerkedtek. 70 fiú és leány vett részt a ta­lálkozón. A­­ diákokat meglátogatta és részt vett rendezvényükön Ba­lázs Éva és Vedres László, a KISZ KB kép­viseletében, valamint Csanaki András, a KISZ megyei bizottságának sport- és honvédelmi fe­lelőse. Balázs Éva sokszoros sí­futóbajnok mondta el a ta­lálkozó célját, miszerint a téli sportokat, természetjá­rást kell a diákokkal meg­szerettetni. — A téli szünidő na­gyon alkalmas — mon­dotta — az egészséges hegyi túrákra, a szabad levegőn való mozgásra, síelésre, hócsatákra, kor­csolyázásra. Minél több, főként olyan tanulót kell­­bevonni az országjáró diákok táborába, akik nem tartoznak semmi­lyen sportegyesületbe. Vedres László a követke­ző évi téli ODOT-ra való jobb­­elkészülést ajánlotta a felnőtt és diák résztvevők figyelmébe. — Legyen gondja a KISZ-szervezetek veze­tőin kívül a tanároknak, osztályfőnököknek is ar­ra, hogy az iskolásoknak illetve az­­iskoláknak a jelenleginél jóval több sportfelszerelése legyen. A testnevelők pedig ké­szítsék fel az iskolájukat képviselő diákokat a ta­lálkozóra. A túra utáni sakk- és pingpongversenyeken ked­vezett a szerencse a nyolc­tagú hegyeshalmi csapat­nak. Kollár Csaba, a sakk­­verseny egyéni győztese csak azt fájlalta, hogy a csodálatos, hegyes-dombos-­ vidékhez nem kaptak sílé­­cet. — Úgy gondoltuk, elég lesz az otthonról hozott néhány síléc meg szánkó, de, sajnos, a kevés fel­szereléssel nem lehetett­­versenyt rendezni. Iványi György — szintén Hegyeshalomból —, már há­romszor vett részt ODOT-on. — Legutóbb nyáron, a nógrádverőcei táborban voltam. Óriási versenyek alakulta­k ki az ezeröt­száz diák között. A tájé­kozódási futásban a he­gyeshalmi „ötösfogat” az első helyen végzett. Fonyódi Attila, a győri 401-es Szakmunkásképző Intézet tanulója először csatlakozott az országjáró diákok népes táborához. — A mi iskolánkból a jó KISZ-munkát végző tanulóik közül választot­ták ki a résztvevőket. Szívesen megtoldanánk a soproni túrázást, a ver­senyeket. Csodáltuk és találgattuk a hegytetőn álldogálva a frissiben ta­nult épületek, tornyok neveit. Jó szállásunk volt a Szent György utcai tu­ristaszállóban és az egészségügyi szakiskola kollégiumában. Jó kosz­tunk pedig a Deák Étte­remben. Még repetázhat­­tunk is. — udvardi — Hosszú szünet után ú­i dalokkal jelentkezett az Illés-együttes. A Kégli­­dal második, most vált ismertté az „Élünk és meghalunk” és a „Jú­liára várva”, szintén Il­lés-szám. Omegáék ú­i nagylemeze ismét siker, amit helyezéseik is bizo­nyítanak. A Metróék nagylemeze egy kicsit csalódás, az előzetes hí­rek alapján többet vár­tunk. Koncz Zsuzsa nagyle­meze, a „Szerelem” vi­szont aranylemez lett. Az e heti slágerlista a kö­vetkezőképpen alakult: 1. ( 1.) Vészkijárat (Omega) 2. ( 5.) Kégli-dal (Ülés) 3. (4.) Oly kevés (Koncz—Tolcsvay) 1. ( 6.) Kócos ördögök (Metró) 5. ( 2.) Vártam rád (Nonstop) 7. ( 3.) A legtöbb nap (Kovács Kati) 7. ( 8.) Ahol a boldogságot osztották (Omega) 8 (10.) Hullhat ma rám a jégeső (Koós János) 7. (—) Élünk és meghalunk (Illés) 10. (—) Éjszakai országúton (Omega) A hazai dalok után nézzük, mi a sláger Európában. Az angliai éllovas a „Home Lovin’ Man” Andy Williams előadásában, a lemez a múlt héten még csak a hetedik volt. A Beatles-fiúk külön­­külön is szép sikereket aratnak. Ezúttal George Harrison szerzeménye, a „My Sweet Lord” foly­tatja sikersorozatát, ez­úttal az amsterdami lis­tán került az első hely­re. A nyugatnémet össze­állítás érdekessége, hogy ismét az a hanglemez a legkedveltebb a fiatalok körében, amely három hónappal ezelőtt több hé­ten át vezetett. Persze könnyű volt Miguel Rios-nak visszakerülnie az élre, hiszen olyan szerzővel „dolgozott együtt”, mint Beetho­ven. Ugyanis sikerszáma a „Song of Joy” a IX szimfónia főmotívumá­nak feldolgozása. Most pedig kéréssel fordulok hozzátok. Sze­retném megtudni, mi ér­dekel benneteket a ha­zai és a külföldi beat­­világból. Minden levélre szívesen válaszolok, ha közérdekű a Ki-ben, egyébként levélben.

Next